Új hozzászólás Aktív témák

  • AssAssynn

    őstag

    válasz FLD1987 #40 üzenetére

    Haladjunk az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé.

    Rövid, vagy hosszú válaszokat szeretnél? Most hosszút kapsz. ;]

    A Bibliában megtalálható a tiszta-tisztátalan fogalmak, főként az Ószövetségben. Ez kultikus/vallási értelemben vett kifejezés. Számunkra nagyon nehezen érthető. Bár lehet tanulság ma is számunkra abból, hogy miért számított valami tisztátalannak, de a lényeg leginkább az, hogy az Újszövetségben ez ilyen értelemben megszűnt. Ezért nem követik a keresztyének az ószövetségi tisztasággal kapcsolatos törvényeket. Ez nem a semmiért tűnt el, változott meg, hanem komoly okai vannak. Röviden: Isten megtisztította ezeket a dolgokat. A másik, hogy a tisztátalan az nem egyenlő a bűnössel. Ha valaki vallási értelemben tisztátalan lett pl. a havi vérzése miatt, arra bár vonatkoztak bizonyos megkötések, de nem kezelték bűnösnek és nem "bántották" miatta.

    "A másik talán fontos információ, hogy a keresztelésem napján követett el ellenem a magyar államnak dolgozó rendőr alezredes bűncselekményt (a keresztelő után)."
    Ez miért fontos információ?

    "Az emberek máglyán megégetése is a Biblia alapján történt a keresztények döntése alapján..."
    Ez nem igaz. Egyrészt a Biblia nem tanítja ezt, és nem is bátorít senkit erre. Másrészt keresztyén ember sem hoz ilyen döntést. Most tekintsünk el attól, hogy valaki katonai/politikai hatalomban áll és úgy milyen döntéseket hoz, mert azt leginkább a kor szokásai és a törvények határozták meg.

    "Ami még eszembe jutott kérdés: a keresztények által elkövetett gyilkosságok (például máglya), az ókorban az emberek megölése (például megkövezés); ezek isten akaratából történtek vagy emberek által kitalált törvények alapján?"
    Kezdjük a mondat első felével. Ez a kérdés részben olyan, hogy vajon a tanárok által elkövetett gyilkosságok az oktatási minisztérium akaratából történtek-e? Nyilván nem. Attól még, hogy valaki keresztyén, akár úgy is, hogy csak annak mondja magát, akár tényleg az és elkövet egy bűnt, attól az még nyilvánvalóan nem Isten akarata lesz.
    Az más kérdés, hogy ha mondjuk olvassuk az Ószövetségben, hogy egy bűnért halálbüntetés jár, akkor az egy olyan törvény, amit Isten adott a népének. Az nem emberek által kitalált törvény. Ez azt mutatja meg, hogy Isten szemében azok a bizonyos dolgok elég nagy bűnnek számítanak. Ugye itt azt is tudni kell, hogy az ószövetségi zsidó nép számára nem volt külön vallási és polgári törvény, hanem egyben volt a kettő.
    A kérdés itt nyilván az lehet, hogy akkor Isten ma is (vagy az Újszövetségben is) azt akarja-e, hogy halálbüntetés sújtsa a különböző bűnök elkövetőit? A válasz összetettebb. Ugyanis igen is meg nem is. Isten az egyes bűnöket továbbra is bűnnek tartja, és mivel az egyik legfontosabb jellemvonása az, hogy igazságos, ezért a bűnt meg kell, hogy büntesse. Vagyis igen, ami korábban halált érdemlő bűn volt, az ma is ugyanúgy az. Viszont van egy fontos része a dolognak. Isten azt mondja, hogy ezt az ítéletet ne ember hajtsa végre. Ezért is mondtam, hogy egy keresztyén ember senkit sem ölhet meg a bűnéért. És itt jön képbe a pokol, ugyanis az annak a helye, ahol Isten végrehajtja a bűnért járó büntetést.
    Viszont van még egy csavar a történetben, és ezt nevezi a Biblia "evangéliumnak", örömhírnek. Ez pedig az, hogy bár Isten egyik legnagyobb jellemvonása az, hogy igazságos, de a másik ugyanilyen nagy jellemvonása a szeretete. És erről már az Újszövetség beszél bővebben, hogy azért jön a képbe Jézus, hogy meghaljon azokért a halált érdemlő bűnökért, amiket az emberek követtek el. Mert bár Isten megbünteti a bűnöket, s ha kell, akkor a fia fog azért meghalni, de ugyanakkor ugyanannyira szereti is az embereket, hogy ahelyett, hogy az embereknek kellene meghalniuk a saját bűnükért, a saját fiát küldi el meghalni helyettük.
    És ebből ered a keresztyénség egyik legnagyobb tanítása, a megbocsátás és a szeretet is. Ugyanis, ha Isten az illetőnek megbocsátott és szerette őt minden bűne ellenére, akkor hogy jön ahhoz ugyanaz az illető, hogy ő ne bocsásson meg és ne szeresse az embertársát?

    Ebből a gondolatmenetből levezethető az első kérdésedre adott válasz is, amit én csak virágnyelven merek megválaszolni, nehogy bannoljanak érte, mivel ez tabu téma napjainkban.
    Szóval, ha a Biblia szerint valami bűn, akkor az bűn ma is, és a bűnért halált érdemlő büntetés jár, ez a pokol. Viszont Isten nem adja az ember kezébe az ítélet végrehajtását. Sőt, megtiltja, hogy egyik ember megölje a másikat. Úgyhogy mind maga a bűn az bűn, mind maga a bűnös megölése is bűn.
    A kérdés egyébként még itt sem ér véget, mert a Biblia beszél arról, hogy a bűnt a keresztyén embernek önmagán belül meg kell "ölnie", vagyis, hogy le kell számolnia a saját bűnével és abba kell azt hagynia.
    Ha megfigyeled, itt mindjárt kiderül, hogy még az ilyen nagyon szélsőségesnek tűnő ószövetségi részek is nagyon aktuálisak a mai keresztyénségre nézve is.
    Itt - ha jól logikázom - egy kérdés maradhat még fent, ez az, hogy ha mindez így van, akkor hogy lehet, hogy Isten megengedte az Ószövetségben, hogy egyeseket ténylegesen megbüntethessenek, megölhessenek? Na ez megint egy összetett kérdés. De talán egyelőre elég hosszú volt ez a válasz is. Illetve most a fő kérdés nem is ez volt.

    "Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)

Új hozzászólás Aktív témák