Új hozzászólás Aktív témák

  • szucsi57

    tag

    Igazán épületes volt a flac-wav, stb. beszélgetés. Kérem, hogy ne kapjátok fel a vizet, de egy kicsit félelmetesnek tartom az olyan jellegű bemondásokat, mint pl: "hallható a különbség, ha az ember odafigyel". Hát nem, ezerszer is nem, ilyen szakszerűtlenül nem lehet összehasonlításokat végezni. Az első évfolyamos pszichológusoknak szinte már az első órán tanítják azt a kísérletet, ami az emberek véleményének könnyű befolyásolhatóságát bizonyítja. 5 embernek mutatnak NEM párhuzamos vonalakat. Miután a 4 első beépített ember párhuzamosnak mondja őket, az utolsó is, hiába nyilvánvaló a NEM párhuzamosság. Utána persze szégyelli magát és azt mondja, hogy ő látta, de nem merte vállalni.

    A tesztelők legtöbbször a legegyszerűbb csapdákban vergődnek. Közösen, eszegetve, sörözgetve, vagy éppenséggel a szakszerűség látszatát keltő merev arccal komolykodva hallgatják a zenét és szavazással megállapítják, hogy mi a helyzet. Ezek után próbálnak meg magyarázatot keresni a szavazás eredményének alátámasztására. Komolyabb fizikai és műszaki ismeretek híján csak skandálják komoly képpel az olyan szavakat, amikről nem tudják mi, de olvasták tesztekben: kadencia, jitter, DAC, egybit, kétbit, sokbit, analóg, digitális, stb. A végeredmény, egy szakszavakból összeálló halandzsa, ami csak a laikusokat képes megtéveszteni.

    A zene és kép összehasonlításánál elengedhetetlen a kettős vak kísérlet. Véletlenszerűen kapcsolgatni a forrás anyagot és több, egymástól elszeparált ember mondjon véleményt, hogy melyik a jobb, vagy rosszabb.

    Ami a lényeget illeti: a flac és ape veszteségmentes formátum lényegében olyan, mint a zip tömörítés. Kibontás után bithelyesen kapható vissza az eredeti anyag. Azért ad jobb tömörítési eredményt az ape és a flac, mint a zip, mert a tömörítési és hibajavítási algoritmusa figyelembe vesz olyan jellegű törvényszerűségeket is, amilyenek a zenei fileokra jellemzőek (pl. csak számjegyek fordulnak elő az adatok között, stb.), tehát az eljárás nem annyira általános, mint ami az akármilyen adatok tömörítéséhez kell.

    A flac bitsűrűsége nem a minőséggel, hanem a tömörítés és a visszanyerés idejével van összefüggésben. Egy adott anyagról készült nagyobb bitsűrűségű változat rövidebb idő alatt nyerhető vissza ugyanazon a hardveren.

    A mai korszerű számítógépek, egyéb lejátszó hardverek vannak olyan gyorsak, hogy a zenei file-ok visszajátszásához szükséges bufferelést több másodperccel előre megvalósíthatják. Így csupán a szoftverek okozhatnak kellemetlenségeket. Azaz, ha egy bizonyos harveren, egy bizonyos jó szoftverrel játszunk le egy wav filet, vagy ennek flac változatát, akkor nem lehet különbséget tenni a két változat között. Egyszerűen azért, mert nincs is különbség.

    A tabu döntögetéshez hozzá teszem még azt is, hogy high-end zenei hardveren, vak teszteket végeztek 10 fő részvételével mp3 anyagok minőségéről. A vaktesztek eredménye: állandó bitsűrűségű 192kbit/s-os minőségű mp3-nál vájtfülű tesztelők sem tudtak különbséget tenni az eredeti és az mp3 anyag között. Az mp3 anyagot a Fraunhoffer és Lame kodekkel készítették. A Lame már 192 alatt, de ahhoz közel is ilyen eredményt adott. Ez annak köszönhető, hogy a Lame-nél nincs teljes levágás 18kHz-nél, azaz szükség esetén a 18-20kHz közötti frekvenciák is megszólalnak, ha az a zenei tartalom miatt indokolt. Hozzáteszem, hogy a neten rosszabbnál rosszabb mp3-akat is lehet találni, amelyeket dinamika-kompresszorral, normalizálásokkal, többcsatornás hangszínszabályozással módosítgattak. Nem ilyenekről beszélek, ezeket szigorúan törölni illik.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák