Új hozzászólás Aktív témák

• #30785 thyeby őstag thomgrande #30784

  Új Válasz 2015-05-17 15:00:06 #30785

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz thomgrande #30784 üzenetére

  "Számomra olyan anyagnál aminek a mérete a légnedvességre változik kicsit vicces."

  Pontosítok, bár század tűrésről igényemet emlékezetem szerint nem jeleztem - a gép tudja, azért írtam.
  A tizedes pontosság viszont komoly igény, lévén nagyobb sorozatok gyors gyártásáról szó. Ha csinálnád, értenéd.
  Egy domino furat, az minden esetben századpontos ( a vastagságát illetően igen, a szélességét tekintve azonban nem). Példának okáért rakjunk össze kétszáz fa kardot, ahol is a furat a kereszpántban van, a kard lapját toljuk a nyelénél indítva ebbe bele. Legyen a kardlap vastagsága 10 mm. Ha ez a vastagság 10 alá kerül, akkor többszörösen is bajba kerülünk. Egyfelől, mert ragasztás után nem tehetem hanyagul tetszőleges helyre, hanem egyensúlyozva kell sík felületre tenni, hogy ne csússzon el. (Biztosan tudod, hogy a ragasztó kötésig mennyire csúszkálóssá teszi a fát.) Ez már magában komoly macera, mert több idő, és ribillió hely kell neki. Van aztán az általad említett anyagmozgás a nedvesség függvényében. Ha egy ilyen "alulkalibrált" - vagy úgy sikeredett kard a kánikulában kiszárad, jó valószínűséggel el is enged a ragasztás. Mégpedig anélkül, hogy a gyerekek csapkodnának vele harci láztól égve.
  Ha a kardlap vastagsága 10,1 mm-nél húsosabb, akkor már szétnyomorgatod a kezedet, míg összedugsz kétszáz illesztést. Elvileg még a 10,2-t is össze tudod tolni. Jókora időveszteséggel. De sokat nem fogsz bírni, pár darab után lebénulsz, mozgásképtelenné válsz.
  A gyalum tizedpontos. Ez azt jelenti, hogy ha 10,1-re állítom a vastagolást, akkor az eredményem elhanyagolható szórással 10,05 és 10,15 közé kerül mind a kétszáz karlap esetében egy munkamenettel.
  A századpontos gyalulás kivitelezhetetlen. Hiába akadna olyan gigapontos gép, ami alkalmas rá, ahogyan jellemezted is a fát, épp a fa miatt nem lehet megoldani. Egyébként a tizedpontos vastagolásnak is lőttek, ha nem elég jól egyengetett, vagyis görbe, teknős, vagy csavarodott fát próbál valaki precíz méreten tartani.

  Egyébként az a századpontos domino-féle pontosság nagyon áldásos dolog, ugyanis már egy tized illesztési szintkülönbséget is illik összecsiszolni. Akadni fog rajta a köröm, igénybevételnek kitett felületkezelések pedig ezeken a "pontatlan" éleken szemzavaróan, ráadásul igen hamar csúnyává válnak. "Kifehérednek" ott az élek, és nem antikolt, hanem tré hatást keltenek esetenként. Az általad linkelt videón sejthető szintkülönbséget hozzáértéssel hamar ki lehet csiszolni. Ám ha csiszolni se kell, az még hamarabb van.
  Ha az ember hobbizgat a saját örömére, akkor a csiszolás szinte élményszámba megy, hiszen szépül, tökéletesedik az alkotásunk. De ha termelni kell, ott bizony az ilyenféle örömök ellentétes érzelmekre invertálódnak hamar.

  Nem tudtam, hogy ez a faxi saját maga készítette ezt az elmés kis gépet. Így persze teljesen más a leányzó fekvése. Vissza kell szívnom a kritikát, az akkor állt volna a lábán, ha egy sorozatban gyártott, piacra dobott termékről lett volna szó - úgy bizonyára magad is közelebb hajlottál volna az álláspontomhoz.

  Biztosan emlékszel, volt már szóváltás itt többször is a Ferm lamellózó legendás pontatlanságáról.

  Gondoljuk át most együtt, hogy miként is lett ez így? Egy pontatlan öntőformába öntöttek több tízezer alkatrészre való alumíniumot. Ekkora kaliberű gyártásnál aligha hiszem, hogy ne lett volna okosabb, kifizetődőbb már az első próbadarab után visszaellenőrizni, és kifizetni inkább egy új öntőformát. Akkor is, ha csak egy barkácsgépről van szó.
  És van itt egy jó kis szemet szúró ellentmondás. Még emlékszem, amikor a Ferm márkaépítésre adta a fejét. Bölcs dolog volt, volt is némi eredménye. A márkaépítésre nem egy, hanem sok-sok öntőforma árát fordították. Ismétlem, helyesen. Csak ugyanakkor az az egy öntőforma nem felfele építette, hanem éppen hanem éppen lefele bontotta a márkanevet. És így jutott oda, ahova jutott. Vélelmezem csendben, hogy a Makita nem fogja ilyesmivel lábon lőni magát egyetlen Maktec példánnyal sem a márkaépítés során. Pedig az is "csak" barkácsgépnek indult.

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák