Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • cucka

    addikt

    válasz #71562240 #357 üzenetére

    Ez a trükk az egészben, hogy minden jóízlésű ember többre tartja Lajkó Félix zenéjét, mint Mága Zoltánét, aki zeneszakértő, még a zenéjük közti különbségeket is érti, mégsem lehet megmondani, hogy pontosan mitől jobb az egyik, mint a másik. Nincs semmilyen objektív mérőszám a "jóságra", a "minőségre" vagy az "értékességre".

    A Darvas Lászlót nem ismerem, de leírásod alapján egy igazi önelégült sznob. Gondolom a Beatles és a Beach Boys idejében nevelkedett, ezek a fiatalkori kedvencei, ezért ezek a nagyon korai popzenék értékesek egyedül számára. Amivel nincs egyedül, mindenkinek a fiatalkorában hallott zenék lesznek a legjobbak, legértékesebbek. Csak sokakba szorult annyi önreflexió, hogy ezt felismerjék, mielőtt elkezdik osztani az észt.

    [ Szerkesztve ]

  • cucka

    addikt

    válasz #71562240 #362 üzenetére

    Egyébként de, pontosan úgy értettem, ahogy leírtam. Az esztétika tudománya a múltat tudja elemezni, de a jelent nem látja. És ha egy művész az esztétikai "establishment" szabályai szerint alkot, akkor abból a múlt utánérzése, értéktelen historizálás lesz.

    Amikor a Beatles felbukkant, az idősebb generáció hulligán csörömpölésnek tartotta őket, egyáltalán nem látták bennük azt, ami visszatekintve egyértelmű. A francia impresszionisták is botrányt okoztak a helyi akadémiában, de még az Eiffel torony is szinte csak kritikákat kapott.

    Szinte minden jelentős zenei (vagy művészeti) alkotás úgy jött létre, hogy felrúgta az addigi szabályokat, és mindig ott voltak az idősebb tudósok, akik teljesen vakok voltak erre. Ezért nem tud DL különbséget tenni Presser és a New Kids On The Block között, mert az ő értelmezési tartományán mindkettő egyformán kívül esik, tehát egyformák.
    Sznobság helyett hívjatjuk elefántcsonttorony-vakságnak is, onnan fentről nézve mindenki egyforma kis fekete pont.

    De ez itt elég offtopik, lehet, a hangszórókosarak érdekesebbek számotokra. (Számomra nem, de én mindig is zenét szerettem hallgatni, sosem felvételt)

  • cucka

    addikt

    válasz liszi70 #447 üzenetére

    Ezért szokták azt mondani, hogy az audiofilnek lenni az olyan, mint egy vallás. Egyszerűen olyan dolgokat kell elhinni az emberi hallásról és emlékezetről, amik objektíven, csak a tényeket nézve nem igazak.
    Amúgy szép és érdekes hobbi, de a logikát ne itt keresd.

  • cucka

    addikt

    válasz #10726912 #452 üzenetére

    Amit tudunk, hogy az emberi emlékezet pontatlan, arra emlékszel, ami neked akkor valamiért fontos volt. Amire nem emlékszel, arról meg nem is tudod, hogy elfelejtetted, hiszen hát elfelejtetted :) . Van olyan, hogy észreveszed, hogy emlékszel valamire, ami talán megtörtént, például a deja vu. Olyan is van, hogy arra emlékszel, ami nem történt meg, lásd Mandela effektus.

    De persze, emlékezhetsz egy hangra, egy jó ételre, az első csókra, bármire, mindenkinek vannak emlékei. Csak mellette kell annyi önreflexió, hogy tudd, bár ezek az emlékek neked abszolut igaznak tűnnek, ettől még lehetnek pontatlanok, vagy akár hamisak is. Sőt olyan is lehet, hogy két ember máshogy emlékszik ugyanarra, mindkettő teljes joggal hiszi igaznak a saját emlékeit, és mégis egyiküknek sincs igaza.

    Philip K Dick könyveinek egyik visszatérő témája az emlékezés és a valóságérzékelés, nálam nagy kedvenc és javaslom mindenkinek, aki erre fogékony.

  • cucka

    addikt

    válasz #56474624 #456 üzenetére

    Pont ezért írtam a hozzászólásom, mert az emlékezet nem fekete-fehér, sőt, pont ellenkezőleg.

    Amit te írsz, az az a helyzet, amikor emlékszel valamire, csak nem tudod előhívni, nem jön a nyelvedre az adott szó. Vagy passzív nyelvtudásod van, és egy élethelyzetben kiderül, hogy olyan szavakra emlékszel, amikről nem is tudtál. (Ugyanígy szagok, képek vagy bármi más is előhívhat olyan emlékeket, amelyek létezéséről már megfeledkeztél)

    De olyan is van, hogy elfelejtesz valamit. Arra nem emlékszel, hogy 20 éve március 19-én mi történt az angolórán az iskolában. Aznap meg másnap minden bizonnyal emlékeztél rá.
    Vagy demenciád van, és egy tök ismeretlen ember bemutatkozik, hogy ő a gyermeked, akit te neveltél fel 20 évig.

    Aztán olyan is van, hogy nem képződnek emlékek. Feltűnt, hogy amikor új munkahelyed van, az első utad a munkába sokkal hosszabbnak érződik, mint a századik utad? Pedig az eszeddel pontosan tudod, hogy ugyanazt a távolságot ugyanazon az úton, ugyanannyi idő alatt tetted meg. És mégis. Na ez ezért.
    De a gina nevű drog is ezt csinálja, tudod, amit italba szoktak csempészni. Az áldozat végig tudatánál van, másnap mégsem emlékszik semmire.

    Olyan is van, hogy bizonyos emlékek a tudatalattidban vannak. Hipnózissal elő lehet hozni olyan emlékeket, amiről alapesetben nem is tudsz, hogy léteznek.

    Pont ez a lényeg, hogy mindenki sziklaszilárdan igaznak gondolja a saját emlékeit, én is, te is. Mindeközben meg tudjuk a józan eszünkkel, hogy mennyire megbízhatatlan és esetleges az emberi memória. Ettől olyan érdekes ez az egész.
    Szóval mindent rá lehet mondani, csak azt nem, hogy fekete-fehér.

    [ Szerkesztve ]

  • cucka

    addikt

    válasz #92251648 #515 üzenetére

    Az ilyen összevetések azt mutatják, hogy a tesztelőnek milyen érzései voltak a hifi tesztelése közben. Ő azt érezte, hogy felszintetizált, tehát akkor az úgy is van.
    Ez persze nem jelent az égvilágon semmit, színtiszta meleg levegő. De hát a többi szakzsargon se jelent semmit, üdv a hifi vallás csoportban.

    mod: Ha szeretnéd leírni a saját érzéseidet arról, hogy milyen veszteségeket okoz a matematikailag veszteségmentes tömörítés, úgy, hogy komolyan vegyenek és ne röhögje könnyesre magát a hallgatóság, ez az a hely :D

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák