Új hozzászólás Aktív témák

• #106121 RetepNyaraB veterán Ear001 #106109

  Új Válasz 2024-04-01 23:46:46 #106121

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  RetepNyaraB

  veterán

  válasz Ear001 #106109 üzenetére

  Éneklésről:
  Egyszerűen egy modern zenekart exponenciálisan nagyobb erőfeszítés áttolni, mint egy historikusat. Az emberi hangképző szervek legkésőbb a beszéd kifejlődésével együtt változtak utoljára, a hangszerkészítés meg a romantika végén kapott nagy boostot, főleg a fúvósok. Egy barokk fúvós hangereje sehogyan nem mérhető össze egy modern hangszerrel - és a hangszíne is teljesen más lett, de ez nem releváns ebből a szempontból.

  Létezik "historikus" éneklés sajnos, de ezt inkább negatívumként gondolom, nem is érdemes belemenni, mert túl insider téma. A klasszikus barokk korszakra viszont már kialakult a bel canto iskola, amely minden klasszikus éneklés alapja kell legyen. Ez jóval később bővült a német rezonancia iskola tanításaival és egyértelműen a zeneszerzők növekvő kihívásokat támasztó kompozíciói, illetve a hangszerfejlődés hozta magával.
  Az emberi hangot azonban nem lehet olyan büntetlenül megerőszakolni, mint a hangszereket. Zajosodó világ, nagy színházak, koncerttermek, feltalálók "áldásos" hatása, a fúvók brutális hangerőnövekedése magával hozta a zenei A hang egyre feljebb csúszását, hogy az akusztikailag évszázadok óta tökéletesre csiszolt, nem fejleszthető vonós hangszerek legalább részben lépést tudjanak tartani a zajjal. Lassan lecserélték az összes húrt vasra - ma jellemzően a hegedű E húrt gyakran cserélik vissza bélre, vagy spéci kompozit anyagra, a szebb hangzás miatt szólisták. Az emberi hangszálakat viszont nem lehet "feljebb" tekerni és óriási a difi, ha pl. Bachot 415Hz-en, vagy 442-n vashúrokkal és barátaival kell előadni. Még a Mozart-korabeli 432Hz is érezhetően könnyedebb. Bach tenor szólói mindenféleképp a határokat feszegetik és egy passiót modern hangolásban, modern hangszerekkel igazi halálugrás elővezetni (nem lehetetlen szépen megoldani, csak extra nagy szopás).

  Az, hogy a klasszikus éneklés milyen "amatőr" szemmel, arról csak szőrmentén lehet beszélgetni. Ugyanis tetszik nem tetszik, de ma kell a hangerő. Ami jó volt 1700-ban egy max. pár száz emberes színházban, pláne hercegi udvarban, vásári sátorban, templomban, az semmire sem elég a Müpában és pláne semmire sem elég egy 1500 férőhelyes, gyakran pocsék akusztikájú modern operaházban. Mesterségesebb lesz a hangzás és a látvány is, igen. A hangerő növelésének ára van.
  Többek közt ezért gondolom tarthatatlannak az egész zenekari történetet és ezért húzzák le a klotyón a mai management-futószalag énekeseket 40-50 évesen; addigra megy galyra a hangjuk, tisztelet a kivételnek.

  Az, hogy Bach "mit szólt volna", nem tudjuk. Azt se, hogyan használta volna a modern hangszereket. Az viszont egészen biztosan tudható, hogy mire komponált és mint minden normális, profi zeneszerző a korban, játszott egy csomó hangszeren, amelyeken pedig nem, ott pontosan tisztában volt vele, mire mit lehet leírni (bárcsak manapság így volna). A hangzást gyökeresen megváltoztatja a modern zenekar akkor is, ha a stílust ismerik és uralják (nem ez szokott lenni a helyzet). Oda-vissza eljátszottam/énekeltem a preklasszikus repertoárt modern és barokk hangszerekkel, nekem a modern verzió nem működik. Illetve működhet, eszméletlen extra meló belepumpálásával, azért, hogy a nem működő hangzásból legalább stilisztikailag próbáljunk valami várat faragni.

  Ja. Preklasszikus repertoárt soha nem lehet hangerővel megnyerni. Beethovenig bezárólag semmiképp. Nála már volt pedálos zongora (fortepiano), ami csupán 20-30 évvel korábban (!!) Mozartnál még nem nagyon. Mármint fortepiano az volt, kb mint egy csembaló, csak kalapácsokkal. Harmad hangerővel. Arra írták a zenéket, nem Steinwayre, érted, mire akarok kilyukadni... Irreleváns mire gondolt a költő, mert bizonyos dolgokra nem gondolhatott és ahogy nem rakunk be Steinwayt continuo szólamnak historikus előadásban, úgy fortepianot is elég nagy tévedés modern zenekar recitativoi alá pakolni szerintem. De szokták, utóbbit gyakran.

  Az előadásról pedig elég halvány elképzelésünk van csupán, de az sokatmondó ám.
  Egészen a klasszikáig kizárólag profi zenészek léteztek, az amatőr fogalom későbbi, jóléti találmány. Ezek élete napi 16 órában a zenéről szólt, nyári szünet nélkül. Képzés kisgyermekkortól, helyi, majd nemzetközi mesterekkel, ha olyan tehetséges volt. Külföldön, együtt lakva a mesterrel évekig. Aztán a havi ellátmányért, ami a csövön kifér. Nem heti egy koncert valami színpadon.
  Eléggé hasonló helyzet a mai tehetséggondozással, csak annak egy felturbózott verziójában. Persze, próba nem volt, többnyire koncerten játszották össze a műveket, esetleg egy egyeztető főpróbával. Ez azért lehetséges, mert azért még egy Bach mű sem egy Tavaszi Áldozat. Ám a zenészek élete volt a zene. Mozart négy évesen koncerten játszotta a saját darabjait, míg Lajoska ma ilyenkor a szobatisztasággal van elfoglalva. A kórista fiúk általánosságban 16 év felett mutáltak, volt, aki 18 évesen még szopránt énekelt. Nem úgy, mint a mai gyermekkórusokban, ahol 6-12 éves Pistikék botladoznak, aztán jön a mutálás és mielőtt még bármilyen szinten énekelni és kifejezni tudná magát, már szevasz, több évre.

  Egy mai profi előadógárda is bármikor tud lemezre blattolni (elég sok személyes példám van). Ennek nem olyan jó a marketingje, mert a parasztvakítás sokkal kifizetődőbb, ettől még tény marad. Tehát a korabeli zeneszerzők és közönségük igenis hallották a műveiket profi előadásban. A színházi produkciókat pláne, egyrészt mert mondjuk egy francia barokk operát (Rameau) képtelenség lapról eljátszani, másrészt a színpadi próbák szükségesek voltak.

  Na mit hagytam ki

  szerk.: azt hagytam ki, hogy szólóban mindez nem érvényes. Vonósnégyes, vagy hasonló kis kamara esetén sem feltétlenül. Ahogy a létszám növekszik, úgy válik kritikusabbá a hangzás szerepe.
  Egy modern zongorán, fúvós hangszeren sokkal egyszerűbb játszani és nagyobb teret kaphat sok finomság. Cserébe elvesznek más részletek, pl. a hangolásokból eredő elképesztő hangzás gazdagság. Ezt mai füllel elég nehéz már visszakapni; a temperált hangolás pár száz éve tönkretett alapvető ideálokat.

  [ Szerkesztve ]

  "I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

Új hozzászólás Aktív témák