Új hozzászólás Aktív témák

• #41752 #71562240 törölt tag Ear001 #41742

  Új Válasz 2014-03-01 12:27:37 #41752

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz Ear001 #41742 üzenetére

  Büntetésből olvasd végig.
  Jelen esetben te most viszonylag mást értesz tuc-tuc alatt, mint amit mi értettünk a Kemcsóval folytatott beszélgetésünkben (figyelj arra, hogy nem véletlenül volt többediziglen (részemről az értelmezésileg fontos helyeken lényegében folyamatosan) idézőjelbe téve a "tuc-tuc", vagy hogy Kemcso is mifajta két példát hozott arra, amiről beszéltünk, főleg hogy mifajta példát a "tuc-tuc"-ra!) - amellett, hogy igaz, még az általunk értett "tuc-tuc"-ban is jellemzően valamivel több lehet a tisztán elektromos hangszerhasználat az elektroakusztikus mellett, a "tipikus rockhoz" képest. (Nehéz dolog műfajokról beszélni, hiszen jelen esetben a szóbanforgó szerzők, előadók egyediek, műfaji határokat feszegetők, ugyanis nem a futószalagpopiparról beszélgettünk Kemcsóval.) Mindazonáltal, az említett két gyűjtőműfaj (rock és "tuc-tuc") "belső" irányzatai között alkalmasint jóval nagyobb különbségek vannak-lehetnek e téren, mint a két gyűjtőműfaj között általánosságban. Mindkét gyűjtőműfajon belül mindenre van példa, és mindegyik példának megvannak a pandantjai a másikban. A megengedő fogalmazást persze én is "megengedném", azazhogy "másképp hangolt dolgokon szólhatnak jól", de általánosságban a lényeg ugyanaz a két gyűjtőműfajban, a kívánatos hangolás szempontjából. Nagyjából ugyanazt az energiaeloszlást-elosztást kívánja meg a hangberendezéstől az úgynevezett rock és az úgynevezett és idézőjelbe tett "tuc-tuc" (Néhány példa idézőjeles "tuc-tuc"-ra: Massive Attack, Tricky, Goldie, Apollo 440, Chemical Brothers, Portishead... ezek valójában rockzenék, és lényegében "tuc-tuc" a Motörhead, a Metallica, a Black Sabbath... Természetesen kicsit sarkítok.) Egyébként, még akkor se sarkítok nagyon, ha azt mondom, hogy valójában minden zenei műfaj ugyanazt a hangoltságot, tehát energiaeloszlást-elosztást kívánja meg, csak egyik zenei műfajon feltűnőbbek lehetnek bizonyos frekvenciák energiahiányai vagy többletei, más műfajokon más frekvenciák energiahiányai vagy -többletei lehetnek feltűnőbbek - a felületes szemlélődő számára. Alig viccként mondom, hogy végső soron Beethoven vagy Telemann vagy ... is "tuc-tuc". A tisztán elektronikus hangszerekkel előállított hanganyagok megkívánt hangoltságáról, azazhogy az általuk megkívánt frekvenciafüggő energiaeloszlásról meg aztán végképp kétséges bármiféle megállapítást tenni, mert a tisztán elektronikus zene, az ahány, annyiféle, mittudomén Xenakistól Decsényin és Brian Eno-n és F. Zámbón át DJ Hülyegyerekig in da house take your hands up in the air... Nem véletlen, hogy a Kemcsóval folytatott topikbeli és emellett privátilag is folytatott beszélgetésemben hangsúlyozottan akusztikus és elektroakusztikus hangszerekre vonatkoztatva írtam amit írtam, mint amelyek egyáltalán jelenthetnek valamiféle viszonyítási környezetet arra vonatkozólag, hogy az "eredeti" zenei történés milyen hangoltságot, azaz frekvenciafüggő energiaeloszlást kíván a hifi készüléktől, jelesül fülhallgatótól. Tehát a "tuc-tuc" is jellemzően idézőjelben szerepelt, nem holmi "elektro", "house" és hasonló akármikre vonatkozott, nem is tudom, hogyan hívják ezeket. Gondolom a dub, dubstep, drum'n'bass, ilyesmik álnak közel ahhoz, amikre az idézőjeles "tuc-tuc" vonatkozott, de nem értek ezekhez a stílusmegjelölésekhez, mert egyedi szerzőkkel, előadókkal foglalkozom, akik csak mellesleg kényszeríthetőek műfaji skatulyák Prokrusztész-ágyába.
  Jelen szószátyárságom előzménye: én a Kemcsóval folytatott beszélgetésemben éppen az eredetileg teáltalad felvetett álláspontot támasztottam alá, a rockzene megkívánt hangoltságával kapcsolatban. Tehát, ha most velem vitatkozol, akkor pontosan magaddal vitatkozol, adott esetben félreértvén a történteket.
  Megjegyzem, végső soron semmilyen zenei műfajra vonatkozó megállapítást nem tehetünk a kívánatos hangoltság tekintetében anélkül, hogy máris ne kezdenénk sorolni tudni az ellenpéldákat. Ráadásul, hogy Kosztolányit parafrazáljam ("A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa."): a konzervzenét mindig (legalább) "négyen" alkotják, a szerző, aki írta; az előadó, aki előadja; a hangmérnök és zenei rendező (plusz manapság a masterelő is), aki hanghordozóra konzerválja; és a hallgató, aki hallgatja - jól megmutatkozott a jelen beszélgetésben is, hogy ugyanazzal a zenével kapcsolatban egyik hallgató ilyen hangoltságot vár el, a másik hallgató pedig olyan hangoltságot - ahogy a fülhallgatóktól is hasonlóképpen. De nem én akarok relativizálni, én hajlandó vagyok általánosított kijelentéseket tenni arról, hogy adott zenei műfaj milyen hangoltságot kíván. Mégegyszer: én éppen a te eredeti álláspontodat védtem a Kemcsóval folytatott beszélgetésemben. (Nem szószátyár módon.)
  (Ha azt mondod, hogy grafomán mellébeszélés, akkor majd rusztikusabban fogalmazom meg.)

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák