Új hozzászólás Aktív témák

  • Moleman

    addikt

    válasz benedekco #45784 üzenetére

    Valójában nem annyira szörnyű a helyzet, az első stratom (indonéz Squier) jó mintapélda lehet. Sose látott hangszerészt, újonnan is magamnak állítottam be, 1 bundból csiszolni is kellett, mert túl magas volt, azóta problémamentes.
    Most 18 éves, 9.5 éven át ő volt az egyetlen villanygitárom, van benne kilométer. Az igaz, hogy aránylag puhák a bundok, de még nem kellett foglalkozni vele, most így néz ki a legnagyobb kráter:

    Jó retkesen raktam el szegényt, évek óta nem használom. :B

    A 20 éves kínai Squier akusztikom is kráteres, ő a vastagabb húrok miatt még jobban, de a játszhatóságot egyelőre nem érintette negatívan.

    Én inkább a minőségérzet miatt preferálom a kicsit drágább gitárokat, a származási hely nem is annyira fontos, már egy jobb Harley Bentont vagy Squier CV-t is nagyságrendekkel jobb érzés megfogni, mint ezt a régi indonéz Squiert, hiába kínaiak.

    Viszont az amerikai Gibsonommal is volt teendő újonnan, szőrös-szálkásra volt hagyva a fogólap, nem voltak felpolírozva a bundok, rosszul volt beállítva, ami nyilván mind kiküszöbölhető otthon is, de többet vártam tőle. És nem érzem rajta, hogy különösebben időtállóbb lenne, mint a jobb kínai/koreai/indonéz gitárjaim, főleg ilyen mérsékelt szobahasználat mellett.

Új hozzászólás Aktív témák