Új hozzászólás Aktív témák

  • Moleman

    addikt

    válasz Ctrl+Alt~Del #55376 üzenetére

    +1.

    Én mindig is abból tanultam, hogy megtanultam valamit elutánozni. Zenei "pályafutásom" csúcspontja volt, mikor a Reasonben nulláról midiben összerakott What is love coveremet a Soundhound/Shazam eredetiként ismerte fel. :DDD

    Pár évtized után már nyilván mindenkinek kialakulnak a preferenciái, ami a hangzást illeti, pl én már rég nem vágyom JCM800-ra, sem Mesa Boogie-ra, nekem tökéletes, ahogy élőben illatoznak a csövek a Laney Cub12-ben és megtolja magyar kézműves BB preamp, mikor néha előveszem őket. Amplitube-ban meg úgyis ott van minden, elfogadható virtuális minőségben, ha valami specifikus vágyam lenne. :D

    A barátnőmet meg pont az motiválná a zenére, hogy saját számokat írjon, de nincs kitartása hozzá, hiába adtam már neki kölcsön évekre több gitárt, billentyűt, semmi eredménye. Nem érzem magam alsóbbrendűnek, amiért én utánozni szeretek, mert legalább tényleg csinálom, amit szeretnék. :K

    #55379 X2N
    Én zenekaroztam saját számokkal is, a másik gitáros kreatívkodott helyettem is, elméleti háttér nélkül is olyan számokat írt és olyan akkordformákat talált, hogy mai füllel is csodálom. :) Felvette otthon a demókat 2 sáv gitárral, aztán a próbára már úgy mentünk, hogy én megtanultam az egyiket. Talán akkor fejlődtem a leggyorsabban.
    Később játszottam cover bandben is, ott is én voltam az unalmas ritmusgitáros, de végtelenül élveztem.

Új hozzászólás Aktív témák