Új hozzászólás Aktív témák
-
darkmore
tag
Halloweenről lekésve, PSP Horrorok, a kedvenc 5:
(Spojler előfordul, próbálom minimálisra szorítani...)
Silent Hill - Origins: a legelső cím a PSP-én, amire nagyon jól emlékszem, mert kb. egy hétvégén játszottam végig. Kicsit mindig túlmisztifikáltnak éreztem a Silent Hill sorozatot, inkább a Resident Evil állt hozzám közelebb, amiben ugyanúgy megvolt a felfedezés, fejtörés, túlélés, de kicsit érthetőbb volt számomra (ez talán az angolomon is múlott). Ez a rész volt számomra a tökéletes játék a sorozat megismeréséhez. A jó kis redneck kamionsofőr berongyol a városba és "nem szerressük a te"-szörny-"fajtádat errefelé" hozzáállással felkap egy 5kg-os samut és elsimítja a nézeteltéréseket a gusztustalan lényezetekkel. Később persze sokkal árnyaltabb lesz a történet, bár a kicsit fura harcmechanika megmarad, kedvencem mikor a kis junyoszty TV-ét cipelem magammal, hogy az első ellenfél fejéhez vágjam, ami az utamat állja. A fejtörőket nagyon kedveltem benne, nem a nehézségre mentek rá, hanem hogy ezek is adjanak valami plusz az adott helyszínhez, nagyon jól megalapozva a hangulatot. A szörnyek tökéletesek, ennél undorítóbb ellenfelekkel még nem találkoztam a PSP-én, ha jól emlékszem a fejtörőknél mindig belebújtam a képernyőbe, a harcoknál pedig mindig eltartottam a gépet magamtól. A hangokat is nagyon eltalálták a szokásos klasszikus aláfestés és a mechanikus tamtam teljesen behúzza az ember Silent Hill világába. Egyedül a főellenfeleket éreztem gyengének, kicsit feleslegesnek is, csak megállsz egy helyen, legerősebb fegyverrel belelősz egy tárral, átfutsz a másik sarokba, újratöltöd a fegyvert és ismét darálsz, itt lehetett volna egy kicsit kibővíteni a játékot.
Manhunt: kicsit érdekes, hogy erről is írni fogok, mert nem játszottam végig. Pont abban a fázisomban voltam mikor a sok realisztikus emberölős játék már kezdett nekem egy kicsit túl valóságos lenni és egyre jobban idegenkedtem az ilyen címektől. Ebben a játékban azonban van még valami extra, egyrészt sok helyen lehet lopakodni, másrészt valami nagyon nem stimmel a "főhőssel". Az ellenfeleket a legmocskosabb, legprimitívebb eszközökkel kell elintézni és pár óra után annyira zavart az egész, hogy nem folytattam, talán ez mutatja a legjobban, hogy mekkora hangulata van a játéknak, akinek van hozzá gyomra mindenféleképpen próbálja ki! (én is fogok adni neki még egy esélyt!)
Silent Hill - Shattered Memories: erre a címre már nagyon rákészültem, előtte végigjátszottam az első Silent Hill-t (szintén a PSP-én), hogy jobban értsem a történetet. Szinte minden újításnak örültem benne: pszichoanalízis, nagyon jó; lopakodás, sokkal jobb; részletes történetmesélés, végre! Az első rész történetét ismerjük meg más szemszögből, közben egy pszichiáter különböző teszteket végeztet velünk és a pályák kicsit változnak attól függően, hogy mit választunk a teszten, a játék legvégén pedig egy összefoglaló elemzést kapunk a válaszaink alapján (azért még a feleségem is végigtolta
). Nagyon tetszett az alapötlet, végre valami új, amit eddig még nem láttunk és egészen jól is sikerült megvalósítaniuk, cserébe egy kicsit egyszerűsödött minden más. A játék kicsit csőfelépítésű, azaz teszt, fejtörő, futás, teszt, fejtörő, futás, teszt..., pár óra után kicsit monotonná válik. A menekülés jól van megoldva, de kicsit még lehetett volna csiszolni a mechanikán pl.: elbújni a szörnyek elől szinte soha nem jó megoldás, de ettől függetlenül nagyon jól sikerült ez a rész, biztosan újra fogom még játszani.Obscure: The Aftermath: Erről a játékról semmit nem tudtam, az első része PS2-re jelent meg, de azt nem ismertem. Egy videóban találtam rá, ahol a legszebb PSP-és játékokat mutatták be és tényleg minden elismerésem a fejlesztőké, mert a játék simán hozza egy PS2 játék grafikáját, főleg az első pályák kiverik az ember szemét, utána már egy kicsit egyszerűsödnek a dolgok, de végig igényes alkotás, tehát ha valaki nagyon grafika őrült, akkor ezt a címet ne hagyja ki! Kicsit kétkedve álltam hozzá, mert gagyi mutálós, középsulis baromságnak tűnt és az is, viszont a játék finoman szólva nem szarozik. Nagyon kevés játékban találkozunk azzal, hogy egy egy irányított karakter végleg megölnek, így mikor 2-3 óra játék után a "hősömet" darabokra tépték, akkor csak lestem. Szerintem mindenféleképpen megér egy próbát, ha szereted az akció horrorokat!
Corpse Party: Legjobbat a végére tartogatjuk. Hát azt az elborult mindenségit! Nem is tudom hol kezdjem, csupacuki jRPG karakterek és látványvilág, nagyon beteg minisztorik, brutális hangulat, nagyon nehéz fejtörők, kétségbeesett gombnyomkodás, képernyőre ordítozás, PSP falhozvágása, najó nem, de majdnem. Röviden: pár középiskolás poénból halottidézésbe kezd az osztályteremben, ami sajnos működik és átkerülnek egy alternatív valóságba, amiben az iskola nagyon máshogy néz ki és az itt tartózkodók sem éppen normálisak. Az időnket főleg felfedezéssel, meneküléssel és tipikusan japán (=számomra nehezen érthető) fejtörők megoldásával fogjuk tölteni. Természetesen a cuki külső ne tévesszen meg senkit, hogy is mondjam a játék beteg, a velejéig az, ez benne a legjobb. Az biztos, hogy nem fog akkora közönséget találni magának a játék, mint a fentiek, de aki szereti a jRPG-ket vagy visual novel-eket annak kihagyhatatlan cím.
Bónusz (mert PSP-én kb. minden PS1-es játék elfut):
Dark Messiah vagy Hellnight vagy Hell Night:
Látszik, hogy már a címadásnál is gondot okozott ez a játék sokan nem értették, hogy mi is akar ez lenni, ezért minden régióban máshogyan nevezték el. Rengeteg horrorjáték jelent meg PS1-re, de ez volt az, ami 10 percenként verte ki a biztosítékot nálam. Az egész történet csak annyi, hogy egy vonatbaleset után egy jövőbeli város alsóbb szintjein kényszerülünk kalandozni, ahol egy szörny kerget minket. Itt nyugodtan el lehet felejteni a más játékokból megszokott életerő, élet koncepciókat, ha a szörny utolér, akkor meghalsz és töltheted be a valamikor elmentett játékállást. Azonban sok érdekes emberrel lehet itt lent találkozni, néhányan csatlakoznak is hozzánk és sokat beszélnek, hogy jobban megismerjük őket, hogy megerősödjön a karakterek között a kapcsolat, hogy kötődjünk szerencsétlen NPC-hez és akkor BAMM kiugrik a lény (aki kísértetiesen emlékeztet Dermesztő legnagyobb alakjára) és darabokra tépi a társunkat, mi pedig futhatunk az életünkért. A játékban inkább a történeten van a hangsúly és a társaink történetén, harc egyáltalán nincsen, néha oldunk meg feladatokat, de a lényeg a futáson van. Aki már unja a sok Resident Evil-t a PS1-en és már végigtolta a Parasite Eve, Dino Crisis, Martian Gothic: Unification, Galerians, Koudelka, Clock Tower, Echo Night (van hozzá fordítás, nagyon reméljük, hogy egyszer lesz a H.R. Giger által designolt Dark Seed részekből is), akkor próbálja ki a "Dark Messiah vagy Hellnight vagy Hell Night:"-ot is
[ Szerkesztve ]
). Nagyon tetszett az alapötlet, végre valami új, amit eddig még nem láttunk és egészen jól is sikerült megvalósítaniuk, cserébe egy kicsit egyszerűsödött minden más. A játék kicsit csőfelépítésű, azaz teszt, fejtörő, futás, teszt, fejtörő, futás, teszt..., pár óra után kicsit monotonná válik. A menekülés jól van megoldva, de kicsit még lehetett volna csiszolni a mechanikán pl.: elbújni a szörnyek elől szinte soha nem jó megoldás, de ettől függetlenül nagyon jól sikerült ez a rész, biztosan újra fogom még játszani.
Új hozzászólás Aktív témák
● tilos a warez!
● tilos az adás-vétel!