Aktív témák
-
Elnézést kérek a moderátortól, ha már van ilyen fórum, és arra kérem, hogy irányítson el oda.
Ha még nincs fóruma az öreg mobiloknak, akkor ezt örömmel megnyitom, annak apropóján, hogy pénteken meghozta a postás a Sony Ericsson T100-ast.
Azt szeretném, ha itt találkoznának az öreg mobilok rajongói, akik nemcsak megbecsülik, hanem már gyűjtik is a kedvenc gyártójuk első készülékeit.
Én a Sony Ericssont választottam, és ahogy elnézem a 4 készüléket, kellemes borzongás fog el.
Mi az alapja a meglódult gyűjtőszenvedélyemnek?
Mindenki életében volt egy első rádiótelefon, melyre szívesen vagy bosszankodva, de mindenképpen nosztalgiával gondol vissza.
Az első rádiótelefonom egy használt Ericsson volt. Nehéz féltégla került hozzám, háta fekete, eleje sötétkék, kijelzője csak egy keskeny csík volt, sms-t sem tudtam vele írni csak fogadni. Azonban tudtam vele akárhonnan telefonálni, és ez nagyon tetszett. Még most is érzem a telefon súlyát a kezemben. Szép emlék marad.
Gyakorlatilag 2000-2005 között csak szürke kijelzős, alapkészülékeim voltak. 2005 áprilisában úgy döntöttem, ideje váltani, és végre belépni a színes, daloló, képes mobilok korába. Májusban vettem egy multimédiás, középkategóriás mindent tudót. Mikor elindítottam benne az mp3-mat csak ültem a széken és úgy bámultam a tenyeremen fekvő mobilt, és közben hitetlenkedve rötyögtem: „Ez nagyon tuti.”
Én nem legyintek unottan a technikai kütyükre, örömet okoz a felfedezésük, a használatuk. Az első multimédiás telefon azonban minden jó tulajdonsága ellenére családtaghoz került, mert vérszemet kaptam egy ajánlattól, és gyorsan lecsaptam a felkínált használt okostelefonra.
Rövid idő alatt két nagy ugrást tettem, elhagytam az alapkészüléket a multimédiásért, amit „dobtam” az okostelefonért. Azonban gyerekkori álmom beteljesülése, a mindent tudó masina birtoklása érthetetlen módon hiányérzetet keltett bennem. Hiába nyűgözött le és késztetett tudásával lelkes csodálatra, valami hiányzott.
Az okostelefon beköltözött hozzám, és jó ideig maradni fog, azonban tennem kellett valamit a hiányérzet megszüntetéséért.
Rájöttem, hogy mi kell nekem. Ma már nem vágyom „féltéglákra”, ellenben mindig is szerettem volna birtokolni egy kicsi, telefon formájú, (tehát szögletes) hagyományos mobilt.
A Sony Ericsson T100-as a legjobb választásnak bizonyult.
Most is itt van előttem az asztalon, időnként felveszem, és gyönyörködöm benne, az okostelefon meg kicsinykét arrább hever, és ha ránézek, vagy őt veszem kézbe, szintén örömet érzek.
Két korszakot jelképez a két mobil, és egy lenyűgöző fejlődési vonalat. Talán legtöbbünknek csak egy újabb megunt, technikai kacat a leadott öreg mobil, és sokan mindig a legújabb mobilt szerzik be, de az öreg rádiótelefonoknak már van becsülete. Olyasmit jelképez számomra az öregecske T100-as, mely az idővel, a fejlődéssel, és az emberi találékonyság megbecsülésével kapcsolatos. És persze még más, elvontabb eszmék megtestesülését is benne látom.
Ez az én mobilszeretetem története.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
