Új hozzászólás Aktív témák

  • Bad Pritt

    nagyúr

    válasz marilllyo #226631 üzenetére

    Nekem amúgy pont a Souls vonal ilyen, amit most leírtál a Mad Max-szel. :)
    Anno a hősidőben végigvittem a Demon's Soulst és a Dark Soulst is, volt hozzájuk türelmem, tetszettek is, de nem volt akkora reveláció, mint vártam volna. Utána kiesett egy fél generáció, majd jött a Bloodborne és az istennek se éreztem rá. Nálam volt fél évig, próbálgattam, többször nekiálltam, eljutottam egy darabig, de a játékmenetre, a harcok ütemére nem tudtam ráérezni.
    Most novemberben hirtelen felindulásból megvettem a Dark Souls 3-at és nem enged el, úgy beszippantott, mint évek óta semmi. Tanulom, tapasztalom, lassan végzek vele, de ha nem lenne legalább két másik játék, amire kíváncsi vagyok, rögtön kezdeném is a NG+-t. Kellett hozzá egy hangulat, hozzáállás, ami lehet két éve a Bloodborne-nál nem volt meg.

    A japán játékokkal is kb úgy érzek, mint te, néhány kivétellel. Yakuza, Judgment fasza lehet, de egyszerűen nagyon japppán, ugyanígy a Persona is. Cserébe a Final Fantasy-t imádom (még a XV-t is a maga felemás módján), Toriyama minden munkája kincs (Dragon Quest XI-re nagyon fenem a fogam), viszont minden más sok az én agyamnak.

    Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák