Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz .LnB #21 üzenetére

    Sok olimpikonnal volt alkalmam beszélgetni és a többségük kifejezetten szeretné, ha a gyereke nem ezt az utat választaná. A többségük főleg a teljesen kihagyott gyerekkort, kihagyott fiatalságot sajnálta, meg azt a rengeteg lemondást és szenvedést ami ezekre a játékokra eljuttatta őket. Kérdeztem tőlük, hogy lennének-e ismét profi sportolók ha újrakezdhetnék és szabadon választhatnának. Sokan mondtak erre nemet.

    Persze vannak akik született élsportolók, bírják a nyomást és a lemondásokat, tudják kezelni a hírnévvel jött figyelmet is, sőt egyenesen vágynak erre. De sok kívülálló gondolja azt az élsportról, hogy az csak öröm és csillogás. Ebben meg főleg a szponzorok sárosak, akik mesés vagyonokat dugnak a legjobbak segge alá, a legdrágább ruhákba öltöztetik őket, olyan reklámokban szerepeltetik ezeket az embereket, melyek azt sugallják, hogy minimum istenként élnek.

    De valahogy mindig a szőnyeg alatt maradnak a koszos sátrakban végzett vérátömlesztések és a fincsi koktélokkal töltött fecskendők vagy a testileg és lelkileg is megnyomorított gyerekek, akiket a szüleik kényszerítenek arra, hogy gyerekkor helyett csak erre koncentráljanak. A szponzorok elvárják a teljesítményt, ha az nincs, eldobnak mint egy kifacsart citromhéjat. Magasról tesznek a sikereidre, csak az számít, hogy látják-e elegen a mezeden lévő reklámokat. És amikor buksz egy dopping botránnyal, akkor közleményeket adnak ki, hogy azonnal kiszállnak mögüled, ez egy fertő, undorító alak vagy akivel nem vállalnak közösséget többé. Mentik a szaros imázsukat, miközben ők kényszerítettek bele az egészbe.

    Az élsport amúgy nagyon szép dolog... volt, valamikor régen. Ma már nem arról szól amiről kellene.

    Nem a sportolókat ekézem, hanem az ipart ami rájuk telepedett és szívja a vérüket.

Új hozzászólás Aktív témák