Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Stauffenberg

    nagyúr

    Én is csak addig gondoltam komolyan, hogy profi eSportoló leszek, amíg meg nem lett az első barátnőm. Pedig mi még a Counter-Strike 1.6 előtti időkben kezdtük, volt egy-két WCG, Gody LAN meg online ligák, ahol érezhetően mindig egy kicsit jobban szerepeltünk. De 16 évesen be kellett látnom: Nagyon nem mindegy, hogy csöcs vagy csé. :DDD

    Azóta is rendszeresen videojátékozom (újabban pont a mostani barátnőmmel közösen, akivel együtt is élek, nem kell hozzá TeamSpeak ha ott ül melletted), de örülök, hogy ma már nem töltök napi 5-6 órákat (vagy többet) ezzel. Meg arra kellett még rájönnöm, hogy sokkal több boldogság hormont lök az agyamba egy kiadós futás a Margit-szigeten vagy egy Balatont megkerülő kerékpározás. Ezt mindenkinek ki kellene próbálnia mielőtt azt mondja, hogy nem érdekli.

    Na meg az összes profi sportra (legyen az eSport vagy klasszikus) igaz, hogy profi szinten csinálni már ritkán jelent akkora örömöt, mint amikor csak egy hobbi az egész. Néha én is elképzelem az országúti kerékpáron ülve, hogy milyen lehet a Giro'd Italia vagy a Tour de France mezőnyében taposni a pedált, aztán dobogóra állni, de igazából sokkal több szenvedés és lemondás ez, mint amennyire megéri. Az egészségesnél kicsit jobban kell akarni azt a trófeát, hogy tényleg sikerüljön (a sötét oldalról meg nem is beszélve, ma már tisztességesen nyerni lehetetlen).

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz .LnB #21 üzenetére

    Sok olimpikonnal volt alkalmam beszélgetni és a többségük kifejezetten szeretné, ha a gyereke nem ezt az utat választaná. A többségük főleg a teljesen kihagyott gyerekkort, kihagyott fiatalságot sajnálta, meg azt a rengeteg lemondást és szenvedést ami ezekre a játékokra eljuttatta őket. Kérdeztem tőlük, hogy lennének-e ismét profi sportolók ha újrakezdhetnék és szabadon választhatnának. Sokan mondtak erre nemet.

    Persze vannak akik született élsportolók, bírják a nyomást és a lemondásokat, tudják kezelni a hírnévvel jött figyelmet is, sőt egyenesen vágynak erre. De sok kívülálló gondolja azt az élsportról, hogy az csak öröm és csillogás. Ebben meg főleg a szponzorok sárosak, akik mesés vagyonokat dugnak a legjobbak segge alá, a legdrágább ruhákba öltöztetik őket, olyan reklámokban szerepeltetik ezeket az embereket, melyek azt sugallják, hogy minimum istenként élnek.

    De valahogy mindig a szőnyeg alatt maradnak a koszos sátrakban végzett vérátömlesztések és a fincsi koktélokkal töltött fecskendők vagy a testileg és lelkileg is megnyomorított gyerekek, akiket a szüleik kényszerítenek arra, hogy gyerekkor helyett csak erre koncentráljanak. A szponzorok elvárják a teljesítményt, ha az nincs, eldobnak mint egy kifacsart citromhéjat. Magasról tesznek a sikereidre, csak az számít, hogy látják-e elegen a mezeden lévő reklámokat. És amikor buksz egy dopping botránnyal, akkor közleményeket adnak ki, hogy azonnal kiszállnak mögüled, ez egy fertő, undorító alak vagy akivel nem vállalnak közösséget többé. Mentik a szaros imázsukat, miközben ők kényszerítettek bele az egészbe.

    Az élsport amúgy nagyon szép dolog... volt, valamikor régen. Ma már nem arról szól amiről kellene.

    Nem a sportolókat ekézem, hanem az ipart ami rájuk telepedett és szívja a vérüket.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz .LnB #45 üzenetére

    Pont Ázsia tehetősebb országaiban vált az utóbbi 20 évben népbetegséggé a kóros elhízás, ezek között kiemelkedő helyen áll Japán és Dél-Korea. De ettől eltérő táplálkozási zavarokban is igen előkelő helyre tornázták fel magukat az elmúlt két évtizedben. De lehet még cifrázni: Ezeknek az országoknak a férfijait ma már egyre kevésbé érdekli a szex, ezen lehet röhögni, de már 2050-re a gazdaságot veszélyeztető súlyos munkaerő hiányt prognosztizálnak, mert a japán férfiakat már nem érdeklik a nők. Felmérések szerint szívesebben múlatják az időt rajzfilmekre rejszolással meg videójátékkal (amellett, hogy egyébként brutálisan sokat dolgoznak).

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Manbal #62 üzenetére

    Tök jó a szelektív érvelésed, csak a neked tetsző részt idézed, az valahogy lemaradt, hogy a sport definíciójába a szellemi játékok is beleférnek. Ez mondjuk ott is le van írva amit linkeltél.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz neilszab #70 üzenetére

    A sakk hivatalosan is sportág. Nem csak sakkozók magánvéleménye.

    Egyébként meg számos olyan sportág van, ahol a szellemi képességeid többet számítanak mint a fizikai igénybevétel. Igaz ez mondjuk számos motorsportra, ahol a fizikai kondíció ugyan jelenthet előnyt, de a rutin, pályaismeret, taktika, intuíció, koncentráció sokkal sokkal többet számít. De lehetne még említeni a céllövészet számos szakágát is vagy határesetnek ott a golf, ami azért nem veszi igénybe túlzottan az emberi testet, mert nem izomból, hanem lendületből kell ütni, ahogy bowling közben is csak lendületet adsz a golyónak, nem izomból rácsavarod. Ezért játsszák ezeket nagy számban pocakos nyugdíjasok is, akik talán már az első emeletre is csak lihegve másznak fel, de ez még megy.

    "Szóval a nagy nem eldöntött kérdés, hogy a sport..."

    Pedig ez eldöntött kérdés. Sportnak nem csak az számít ami fizikai igénybevétellel jár. A sport definíciójában mindig is szerepeltek a szellemi játékok is. Már maga a szó is eleve szórakozást, időtöltést jelent, erre később rakódott rá az a jelentés, hogy megmérkőzni, képességeket fejleszteni és ez még mindig nem zárja ki a szellemi játékokat.

    Sokakat az zavar össze, hogy a sport alatt az olimpiát érti, azt gondolja, hogy ami van az olimpián az a sport, ami nincs, az pedig nem sport. Holott nem erről van szó, az olimpia már az ókorban is egy show volt és most is az. Az ókorban a nézőtéren ülőket szórakoztatták vele, manapság meg a TV nézőket. Régen is és most is fontos volt, hogy a nézők izguljanak, ezért ami nem elég látványos, azt nem vették be a versenyprogramba.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz neilszab #75 üzenetére

    Hát erről van szó. Sokan akadékoskodnak, hogy billentyűzetet simogatni meg egeret tologatni nem sport, mert nem jár különösebben fizikai igénybevétellel. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem izzadok meg akkor mikor a huszárt léptetem A3-ra, mégis sport a sakk. Vannak sportok amik fizikai igénybevétellel járnak, vannak olyanok amik meg nem. Hogy ez kit és miért bánt azt nem tudom, őket kellene megkérdezni. Valószínűleg sértésnek veszik már a feltételezést is, hogy az agyuk használata is számíthat sportnak a konditermi bárgyú fémtárgy emelgetés mellett.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Manbal #84 üzenetére

    Még az a szerencse, hogy nem te állítod elő a sport definícióját. Egyébként szépen felvezetted a testmozgás leírását, aminek kétségtelenül van átfedése a sport definíciójával. Köszönjük!

    Egyébként reggel munkába igyekezve elkerékpároztam egy építkezés mellett. Apppám, ott aztán voltak profi sportolók, mindegyik az intenzív testmozgással keresi a fizetését. Jó nekik, hogy megélnek a sportból.

    Csak önmagamat tudom idézni erre reagálva:

    "Hogy ez kit és miért bánt azt nem tudom, őket kellene megkérdezni. Valószínűleg sértésnek veszik már a feltételezést is, hogy az agyuk használata is számíthat sportnak a konditermi bárgyú fémtárgy emelgetés mellett."

    [ Szerkesztve ]

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Manbal #90 üzenetére

    Olvashattad volna azt amit korábban írtam. Régen még érdekelt az eSport, de aztán felhagytam vele, nem volt az többé játék és szórakozás. Napi 5-6 órát ott ülni, gyakorolni, koncentrálni, ugyan azokat a sémákat ismételni, ismételni, ismételni nem szórakozás. Aki azt gondolja, hogy a gyakorlás vagy a tornákra felkészülés csak abból áll, hogy minél többet játszanak, dagadt, kövér emberek, az még felületesen sem ismeri az eSportot.

    Nekem ez nem jött be, pont azért, mert így már nem tudtam élvezni. Űztem akkor is meg most is fizikai sportokat (országúti kerékpár, futás, airsoft, paintball), de versenyszinten azt sem tudnám csinálni, mert azzal pont az a kötetlenség veszik el amit a hobbiból sportolás ad. Így vagyok a multis játékokkal is, most is játszom rendszeresen olyannal amiből hatalmas díjazású kupákat rendeznek (World of Tanks), kompetitív csapatjáték, nem is olyan könnyű jól csinálni, igényli a gyakorlatot meg a rutint. De tökéletesen elvagyok azon a szinten, ahol ez még 100% élvezet.

    Arról nem beszélve, hogy a szellemi teljesítőképességet a legjobban a fizikai kondícióval lehet fokozni. Nem tudom láttál-e már rendes eSport kupákat, de onnan az általad leírt puhány, hájas, kólafüggő játékosok hamar kiszóródnak. A döntőig olyanok jutnak rendszerint, akik fizikailag is rendben vannak.

Új hozzászólás Aktív témák