Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    veterán

    Aranka a következő kiegészítést kérte leírni:
    A történet tavaly tavaszi.
    Apu anyu mellett nyugszik.
    Nem lesz anyagi konfliktusa a hugával, nincs már közös érdekeltségük.
    Mindenkinek köszöni az együttérzést.

    Ha szülőt vesztünk el, azt vehetjük természetesnek. Szépen sorrendben meghalunk mindannyian.
    Gyereket temetni lehet a legborzasztóbb.

    Van viszont egy köztes szenvedés, melynek még az "íze" is más. A házastárs elvesztése.
    Egészséges fiatalként megfogják egymás kezét, összekötik a sorsukat egy életre. Aztán ez a kapocs semmivé válik, és a békés öregségből érzéketlen magány lesz. Nincs többé a retinába égett alak, nincs a fülben csengő hang, nincs az a ráncossá vált kéz, mely símogatott, és amelyet jó volt fogni.
    Fiatalon még lehet váltani, de "apu" közel volt a hetvenhez. Volt még benne egy tizes legalább, de "anyu" nélkül nem akarta leélni. Csöndben, békével, mondhatnám boldogan ment a felesége után.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák