Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    veterán

    Bizonyos értelemben én is szikla vagyok. Azonban Arankával együtt sírtam.

    Ha most elhúnyt feleségemre gondolok, nem kívánom senkinek, amit érzek.

    Ez Aranka topicja, bár én fogok reagálni.
    Olvassa, de csak velem osztja meg véleményét.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz 7 #4 üzenetére

    Igazság szerint nekem is ünnepelnem kéne.
    Feleségem már nem szenved, nem kínlódik, tehát megváltás volt számára a halál.
    Igen. Jobb helyre került.
    Csak magamat sajnálgatom. Majd elmúlik.

    Bocs, Aranka, kis kitérő volt...

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    Aranka a következő kiegészítést kérte leírni:
    A történet tavaly tavaszi.
    Apu anyu mellett nyugszik.
    Nem lesz anyagi konfliktusa a hugával, nincs már közös érdekeltségük.
    Mindenkinek köszöni az együttérzést.

    Ha szülőt vesztünk el, azt vehetjük természetesnek. Szépen sorrendben meghalunk mindannyian.
    Gyereket temetni lehet a legborzasztóbb.

    Van viszont egy köztes szenvedés, melynek még az "íze" is más. A házastárs elvesztése.
    Egészséges fiatalként megfogják egymás kezét, összekötik a sorsukat egy életre. Aztán ez a kapocs semmivé válik, és a békés öregségből érzéketlen magány lesz. Nincs többé a retinába égett alak, nincs a fülben csengő hang, nincs az a ráncossá vált kéz, mely símogatott, és amelyet jó volt fogni.
    Fiatalon még lehet váltani, de "apu" közel volt a hetvenhez. Volt még benne egy tizes legalább, de "anyu" nélkül nem akarta leélni. Csöndben, békével, mondhatnám boldogan ment a felesége után.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    Aranka ismét köszöni mindenkinek az együttérzést.
    Engem pedig megnyugtat, hogy megfelelő formába tudtam önteni ezt a szomorú történetet.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Bocha #34 üzenetére

    Igazából nem tudom, mire is gondolsz. Aranka volt kapzsi, vagy a huga?

    Ha ketten öröklik a lakást, a huginak csak pénz kellett volna. Nem szokta a hatóság áron alul felértékelni az örökséget, így Arankának jó sok pénzébe került volna, hogy kifizesse a hugát.
    Lehet sárba rántani, hogy bagóért megvette hugit. Ám ez így nem igaz. Tényleg súlyos pénzt fizetett neki, saját lakása eladásán pedig vesztett.
    Egy volt a lényeg: nem kerülhet idegen kézbe apu lakása. Nem került.

    Van anyagi vesztes? Nincs.

    Hugit nem érdekelte más a hagyatéki tárgyaláson, minthogy megkapja azt a szatyornyi pénzt, amelyet Aranka megmutatott neki. Lemondott az örökségről, mert tudta, hogy Aranka becsületes, így a tárgyalás után meg is kapta a pénzt. Meg se kellett mozdulnia, vevőkkel tárgyalnia, várnia sem kellett, szaladhatott vele haza.

    Aranka nem pénzben méri ezt az egészet.
    Neki azok a falak fontosak, amelyekbe beleivódott anyu, és apu.
    A franciaágyat elszállíttatta, elégette. Soha senki ne feküdhessen bele szülei után. Minden más maradt, új franciaágy került a régi helyére.
    Él az emlékeivel, nézi a fekete-fehér keretben az üres lapot, és emlékezik.
    Nem téveszti össze az álomvilágot a valósággal, mégis szerettei közt él.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz 7 #37 üzenetére

    Több, mint tíz éve elvált. Fontosabb volt a manusnak a pia, különben is talált új cicamicát.
    Barátai vannak, társat már nem akar.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    TotO': Ha elfogadná a portál a html kódokat, és ismertem volna ezt a zenét, talán be is illesztettem volna. Tényleg hatásos. Köszönöm.

    Játékos: Senki nem akarja elveszteni társát, de nem mi döntünk. Fiatalon könnyebb megemészteni a történteket, idős fejjel szinte lehetetlen. Ahogy rarri mondta, "Az évek során két ember, két lélek ezer és ezer szállal kapcsolódik össze." Lehetetlen eldobni több évtizedet.
    Azonban ha a társ élete már csak szenvedés, csak kínlódik csupán, akkor bármilyen fájdalmas, megváltás a halál.

    Bocha: Nem vagyunk egyformák, egyénien gondolkodunk, értelmezünk dolgokat, és ez így van jól. Még érzelmeink sem egy rugóra működnek, és jól van ez is így.

    Hugi mohósága kitűnik az írásból is. Aki képes anyja temetésén érdeklődni az esetleges haszonról, annál az anyagiak fontosabbak az érzelemnél.

    Ha nem sikerült érzékeltetnem, akkor most elmondom, hogy apu (anyut leszámítva) csak Arankára számíthatott. Csodálkoztam is, hogy nem hagyott végrendeletet.
    Nem vagyok doki, sem mágus, csak hangosan gondolkodom. Szerintem apu lefeküdt a kiterített menyasszonyi ruha mellé, és eljátszotta, hogy épp az esküvőre indulnak, vagy éppen kimondják a boldogító igent. Sikerült, game over. Ha tudta volna, hogy eltávozik, biztos gondoskodott volna arról, hogy Arankáé legyen a lakás.

    Nem fogom hugit áztatni, de még azt sem érdemelte meg, amit kapott. Erről ennyit, nem többet.

    Tehát van két örökös, Aranka és hugi.
    Arankának nem volt fontos, hogy lakása legyen, hiszen volt már. Egyetlen indoka a turpisságra az volt, hogy szülei légkörében kívánt élni.
    Huginak csak a lóvé számított.

    Tegyük fel lezárul a hagyatéki, ketten örökösök. Jogos? Igen, bár emberileg csak részben tartom valósnak. Egy dolog a jog, és más az érzelem.
    Huginak lett volna ideje gondolkodni, bár ez nem szokása.
    Mennyi is a lakás értéke? Abból mennyi az enyém? És pont Aranka, a libling örököl ugyanennyit? Többet nem lehet kiszedni, ha meghirdetjük? És még örökösödési illetéket is fizessek?
    Nos, ha hugin múlik, talán ma is hirdetnék az eladó lakást, mert kevesellné a felajánlott árakat. Fél lakást szinte lehetetlen eladni, így Aranka hugi hisztijétől függött volna.

    Én sem oldottam volna meg másként a dolgot Aranka helyében.
    Hogy számokkal is dobálózzak. Ha mondjuk öt millió fejenként az örökség értéke, hugi négyet kapott a tárgyalás után azonnal, készpénzben. Nem fizetett illetéket, tiszta nyereség volt, és azonnali, nem kellett várni semmire.
    Aranka pedig birtokba vehette azt, amit valószínűleg a szülei is neki adtak volna, ha előre gondolkodnak. Nyert valamit? Pusztán olyan érzéseket, amelyeket pénzben nem lehet meghatározni.

    Echoo: Ez is a halál egy formája. Korodnál fogva mégis azt mondom, Te újra tudsz, és fogsz is éledni. Kislányodnak apu maradsz, ez vígasztaljon. Érte pedig érdemes élni, ugye?

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Makaveli #55 üzenetére

    Meg kell, hogy cáfoljalak.

    Itt van például a placebo-hatás. Valakivel bevetetnek C-vitamint, amiről azt hiszi, hogy altató. Ha erős is a szervezete, és bár kételkedik az általa altatónak vélt gyógyszer hatásában, el fog aludni. Erre rá lehet segíteni, ha a doki pár percenként megtapogatja a pulzusát, bólint, és megy tovább.

    Egy embert hátra kötött kézzel betesznek egy kád vízbe, vékony tárggyal úgy tesznek, mintha elvágnák a csuklóját, aztán a háta mögött piros festéket eresztenek a vízbe. Emberünk bizony egyre gyengül, és mikor úgy érzi, hogy elvérzett, akkor meg is hal.

    Ezek ellentéte is igaz. "Mérget vehetsz rá", gondolom ismerős a mondás. Ha egy csoportban nem meghatározható a gyilkos személye, és mindannyian bevesznek egy halálos adag mérget, csak a gyilkos fog meghalni.

    Fura dolog az emberi pszichikum. Életet ad annak, aki valóban akar élni, és átsegíti a túlvilágra azt, aki valóban távozni akar.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    Köszönöm az új hozzászólásokat.

    Aranka igencsak meglepődött, hogy érzéketlen világunkban ennyi embert megfogott a "szikla" története. Azt is megérti, hogy van, aki úgy véli, átverte a hugit.
    Mindenkinek köszöni együttérzését, véleményét.

    Viszlát: Szóval hugi. Viharos körülmények közt távozott a családból. Jelenleg olyan körülmények közt él, amiről mi még csak nem is álmodhatunk. Természetesen megtagadja múltját, hiszen társasága előtt még kiejteni is szégyen azt a szót, hogy panel.
    Van pénzed? Akkor vagy valaki. Ez a domináns hugi életében, viselkedésében. Egyértelmű, hogy mindegy volt számára ki halt meg, csak az volt a lényeges, mennyit lehet örökölni. Nem rovom fel neki, ahogy Aranka sem.
    Tény, hogy Aranka kisebb összeget mutatott a huginak, mint amit kaphatott volna a végelszámolásnál. De nem sokkal, mindent összevetve pár százezer a differencia. Részéről az volt a lényeg, hogy azonnali készpénz, spurizhatott vele haza.
    Arankának volt saját lakása, nem volt szüksége másikra. Mégis kockáztatott, pont hugi kapzsiságára alapozva. Bejött. Övé az a lakás, amelyben szülei talán még mindíg ott vannak. Ápolja emléküket, lelki békéje rendben. Ez pedig többet ér, mint némi anyagi veszteség.

    Sipi: Tolulnak az érzések, kicsordul a pohár. Nem tartom szégyellni valónak, ha sírni látok valakit. Gondolom senki nem szólt meg, hogy elérzékenyültél.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz CimbiX #67 üzenetére

    Először is köszönöm megtisztelő figyelmed.

    Való igaz, kell egy ilyen íráshoz a bátorság.
    Elsősorban annak, aki rám bízza a történetet. Bár ellenőrizheti a végeredményt, és meg is tagadhatja a publikálást, mégis szükséges részéről egy olyan fajta bizalom, amely csak rokonok, vagy nagyon jó barátok közt létezhet. Bátornak kell lennie, hiszen az írás (pontosabban a főszereplő) kaphat olyan kritikákat is, amelyek nem éppen hízelgőek. Mint olvasható volt a hozzászólásokban, itt sem emelték piedesztálra Arankát.
    Elárulhatom, szelíden mosolyogva tűrte, egyetlen rossz szóval sem illette azokat, akik nem helyeselték eljárását.

    Természetesen az én helyzetem sem könnyű.
    Ha "nevezzük Janinak" (lásd korábbi írásom) megfelelőképp tudna bánni a szavakkal, mint én, bizonyára nem fordult volna hozzám, mint ahogy Ilon sem, és ez elmondható Arankáról is.
    Ha most valaki azt hinné, hogy önmagam szidolozom, közben őket igyekszem szürkévé tenni, az téved. Másként fogalmazok, mint ők, más dolgokat emelek ki, mint amelyeket ők emeltek volna ki, és viszonylag sikeresen bújok a bőrükbe. Úgy is mondhatnám, hogy amíg a nevükben írok, eggyé válunk, ötvöződünk. Átadom nekik a tudatom, lelki szolgájukká válok. Azonban úgy fogalmazok, ahogy jónak látom, oda teszem a hangsúlyt, ahova akarom, és ebből még soha nem volt vita. Ilon ugyan kihúzott pár általam fontosnak vélt sort, de utólag átgondolva én is úgy vélem, jól tette.

    Tényleg nem könnyű. Sorsot, tragédiát kell átélnem, és úgy megírnom, hogy az érzelmeket keltsen, egyben emészthető legyen. Nem lehetek benne én, hiszen nem rólam van szó.
    Aranka esetében mégis valahol én lapulok a történetben, hiszen egyes szám első személyben kellett írnom. Én voltam Aranka.

    Könnyű hibázni, és akkor fuccs a jó szándéknak, bumeránggá válik az írás. Csakhogy nem rajtam üt egy nagyot, hiszen legfeljebb önérzetem csorbul. A szenvedő alany a megbízó.
    Azt hiszem, most értettem meg igazán, mit értettél bátorság alatt...

    [ Szerkesztve ]

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz bLaCkDoGoNe #69 üzenetére

    Igazad van, nem vitás. Szeretteink tényleg a szívünkben élnek. Viszont bizonyára mindenkinek van valami apró tárgya, amely elhúnyt szerettének volt a tulajdona. Jól esik ránézni, jó megtapogatni.
    Aranka olyan körülmények közt él, ahol szinte minden tárgy hordozza szülei emlékét. Ő így érzi jól magát.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz rep3at #72 üzenetére

    Valóban nehéz elfogadni, de megbékélni muszáj.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz moonlight115 #74 üzenetére

    Én köszönöm, hogy többre értékelsz annál, amennyit érek. :)

    Lesz aranyhal, elárulom... ;)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz #90088192 #76 üzenetére

    Szeretek az érzelmekkel játszani, persze úgy hogy ne bántsak meg senkit. Aki fogékony rá, az vagy nevet, vagy sír, ami nem szégyen.

    Köszönöm, hogy elolvastad. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák