Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • alratar

    addikt

    válasz Ted_Beneky #4 üzenetére

    Melyik volt az az oldal?
    Csak kíváncsi vok! :)

    10 féle ember van: aki ismeri a bináris számrendszert, és aki nem

  • alratar

    addikt

    válasz Ted_Beneky #4 üzenetére

    Melyik volt az az oldal?
    Csak kíváncsi vok! :)

    10 féle ember van: aki ismeri a bináris számrendszert, és aki nem

  • alratar

    addikt

    válasz Ted_Beneky #7 üzenetére

    Na igen.
    Az ilyen oldalakkal az a gond (személyes tapasztalat, de haver is mondta), hogy rohadtul sok rajtuk az önjelölt "nyelvtantanár"!

    10 féle ember van: aki ismeri a bináris számrendszert, és aki nem

  • NereusLaceee

    csendes tag

    válasz Ted_Beneky #9 üzenetére

    Az ilyen netes oldalakkal sokszor az a baj, hogy van egy kialakult öreg mag... akik néha talán még össze is járnak, és ha ők elkezdenek savazni valakit akkor mindannyian egy követ fújva végigtapossák a kiszemelt áldozatot. Illetőleg ha te mint újonc közülük valaki művében akár egy kicsiny hibát is felfedezel, akkor egy emberként marnak rá a kommentedre.
    Első szárnycsapások esetén érdemesebb előbb jóbarátoknak, ismerősöknek megmutatni a művet. A nagyobb szarvashibákat ők is észre veszik.

    NeREUS the 4ST-GMP

  • thyeby

    őstag

    válasz Ted_Beneky #13 üzenetére

    "Én nekifogok, azután az írás önálló életre kel, elkezd "tekeredni" és olyan hosszú lesz és olyan formájú amilyet megkíván. Fogom én nézni, hogy milyen keretek és szabályok közé kellene beszorítanom?"

    ("Én"-nel ne kezdj mondatot!)
    Az rendben van, hogy olyanná tekeríted spontán, amilyet üzeneted megkíván. Vannak azért szabálok, amik nélkül nem lehet boldogulni. Nem fontos tudni róla, belekerülhet zsigerből. Ám ütem, tempó és rím nélkül nem létezik vers. A formabontás nem újkeletű dolog a művészetekben - mégis, a világból ki tudok rohanni, amikor a kísérletező zeneszerző egymással nem összeillő elemeket illesztget.
    A nyelvhelyesség betartása sem ökölszabály egyébként. Faludy Gyuri bácsi fogalmazott egyszer így: "Nem érdekelnek engem az akadémikus urak." A szabadság azonban itt sem végtelen. Ha "azt" helyett leírod azt, hogy "asztat", paródiában talán el fog menni, de jó az esélyed rá, hogy a külcsíny miatt elúsztatod a tartalmat is.

    A világháló örvendetesen megnyitotta a teret azok előtt, akiknek ereiben tehetség csordogál. Nem kell kiadóval kínlódniuk, közkinccsé tehetik alkotásaikat. Van azonban ennek árnyoldala is: Olyan helyen kell eladniuk magukat, ahol a "halhatatlan jelöltek" többségben nagyot akarnak fingani, és beszarnak. Egy jó munka jó eséllyel megáll a lábán a kiadók előtt - habár ott másféle ingovány honos.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Ted_Beneky #23 üzenetére

    "Ezt én se értem. Fizet valaki egy könyvért és egy benne maradó hiba miatt nem olvassa el?"

    Már eleve be sem teszi a kosarába, nem akar fizetni érte.
    A helyesírás is a színvonal egyik mércéje.
    Persze, hogy a legjobb író is fog véteni hibát. Nem mindegy azonban, hogy mennyit, és milyet? Vedd le a könyvespolcról a Háború és békét (nem rövid mű), és másolj ide belőle egy hibát. Valószínűleg Tolsztoj kéziratában akadt még helyesírási hiba, de az is valószínű, hogy nem hemzsegett tőle.
    Talán a következő gondolatsorom javára lehet annak, aki írásra adja a fejét, és ezt komolyan is gondolja:
    Mindenféle nyelvtani, stilisztikai hiba rontja egy olvasmány emészthetőségét. Eltereli a figyelmet, kizökkent a sodrásból. Irodalmi művet az irodalom kedvelőinek készítünk, s Ők tolerálják legkevésbé az ilyenforma felkészületlenséget. Ezen nincs mit nem érteni, teljesen természetes dolog. Amikor a focipályán a focista sorozatosan öngólt lő, elszélednek a drukkerek a lelátóról. Ők focit akarnak látni, s nem lúzerokat szaladgálni a füvön. Nem véletlen dolog az, hogy egy foci vb-n egyetlen öngólt sem lehet látni. Beckham elsüllyedne a szégyentől, ha szarvashibát vétene egy meccsen. Nem kezdene magyarázkodni, hogy nem érti a szurkolókat. Ahogyan egy focistának tisztában kell lennie minden alapelemmel, ugyanúgy egy írónak is. Ha kimegyek a fűre a fiammal rúgni a labdát, azt a magunk szórakozására teszem. Ehhez elég szeretni a labdát, a mozgást, és nem kell tudni a futball szabályait. Azonban ha másokat akarok szórakoztatni a labdával, oda még a tehetség is kevés önmagában. Ha nem veszem tudomásul, hogy vért kell köpnöm még egy icipici elismerésért is, aligha lesz nézőközönségem.
    Ha írtam valamit, jó tudnom, hogy mit szültem. Ha írónak gondolom magam, miközben csak grafomániás vagyok, megteremtettem a saját sikertelenségem és depresszióm melegágyát - de nem teremtettem irodalmi művet. S ha még annyit sem tudok, hogy egyetlen jelentős irodalmi alkotás sem cipel a hátán egyetlen helyesírási hibát sem, várhatom én, hogy azzá legyek, aki lenni szeretnék.

    Több fa van, mint asztalos!

  • zither

    csendes tag

    válasz Ted_Beneky #23 üzenetére

    Megörvendeztetett ez a blog bejegyzés abból a szempontból, hogy még nem kopott ki az olvasás és az amatőr írás a világból. Már régóta azt hittem, hogy senki sem ír csak úgy a "fiók számára", pedig rengeteg lehetőség és tapasztalat kínálkozik ezekben az írásokban. Gyakorlatilag középiskolától kezdve mindenkinek nagyon hasznos tud lenni, amíg van rá ideje és energiája. Később pedig lehet, hogy a "fiókból" előszedve néhány mesterművel találkozhatunk. Ki tudja?

    A kritikákhoz kapcsolódóan (e miatt válaszolok a #22, #23 bejegyzésre): Sokan, amikor ilyen jellegű tanácsokat kér tőlük valaki (különösen, ha a felkért segítő sosem írt fogalmazásokat), keverik a lektorálást a fogalmazvány struktúrájának elemzésével. Mi azt várjuk, hogy a tagoltságról, az elővezetésről, a karakterek bemutatásáról, vagy a cselekmény gördítéséről, esetleg az egész hangulatáról mondjanak valamit, miközben ők azt hiszik, hogy nyelv helyességi és nyelvtani problémákat kell keresniük.

    Zavard össze a világot: mosolyogj Hétfőn

Új hozzászólás Aktív témák