Új hozzászólás Aktív témák
-
#27
Crystalheart
senior tag
thyeby
#2
Crystalheart
senior tag
Ellenben az írástechnika nagyon is tanulható, mi több, tudatosan tanulni, fejleszteni is kell. (A központozás, helyesírás stb. pedig alapvető, épp csak megemlítem. Kiadatásnál a lektor és a szerkesztők dolga, hogy lehetőleg egy se maradjon benne, de azért az írónak is meg kell tennie, ami telik tőle.) Amiről te beszélsz, inkább az ötlet és kivitelezés, bár a drámaelmélet ezzel is foglalkozik, és ennek nagy része is megtanulható. Nincsenek kőbe vésett szabályok, de a jó íráshoz nem csak tehetség kell, hanem egyfajta írói szaktudás is. A két tényező együtt adja a végeredményt.
Ted_Beneky: A karcolat.hu-t ajánlom, ott jó véleményeket, kritikákat kapsz, megtanulhat az ember pályázati minőségben is írni.
Romvr: "Egy apróság: "És"-sel nem kezdünk mondatot." - De, amúgy kezdhetünk. Miért ne tehetnénk?
Ez amolyan nyelvtani urban legend."Sajnos nincs egy egységes oldal, ami kimondottan a hobbi írók felkarolásával, buzdításával foglalkozna" - Neked is ajánlom figyelmedbe a karcolat.hu-t, meg a kimte.hu-t. Persze onnantól, hogy az ember valamennyire megtanul írni, kiadót már nem keres neki... Hazánkban írónak lenni kissé koldusbotra juttató tevékenység, ha rászánunk minden időt. Én például a filmszakmában akarok vele elhelyezkedni idővel, mások blogolni kezdenek, vagy újságírónak mennek, tehát valamihez kapcsolni érdemes.
[ Szerkesztve ]
-
#29
Crystalheart
senior tag
thyeby
#28
Crystalheart
senior tag
Attól még, hogy nincs róla dokumentáció, elég kétséges, hogy akár József Attila, akár Benedek Elek ne ment volna utána a technikának. Volt már könyvtár és volt már irodalom, amit például olvashattak. Lehet, bele sem gondolunk, de amikor csak olvasunk, voltaképp írástechnikát szívunk magunkba. (Már ha az ember maga is alkotó.) Ha ez nem így lenne, akkor nem volna fejlődés, nem volnának egységes stílusok az irodalomban. Nem másolás ez, hanem a meglévő elemek beépítése a saját módiba.
Ha Syd Field: A forgatókönyv c. szakkönyvét (vagy akár Egri Lajos: A drámaírás művészete c. alapművét) elolvassuk, rájöhetünk, mit is rejt az alkotás szakmai oldala. Egri arra is kitér, hogy olyan nagy drámaszerzők, mint Shakespeare vagy Ibsen még minden bizonnyal a zsenijüknek köszönhetően jöttek rá bizonyos alapvető szabályokra, amelyek néha ellent is mondtak az arisztotelészi drámaelméletnek - de egyáltalán nem gond és nem alantasabb, ha az elődök nyomán mindezt már készen megtanuljuk - akár tovább is fejleszthetjük a saját stílusunknak megfelelően -, hogy a saját hozzáadott értékre koncentrálhassunk.
Az "ÉS-témához":
"A szél sivítva rohant el a hajó mentén. És a tenger morajlott, elvesző, megújuló sustorgással." - Rejtő: Piszkos Fred, a kapitány
"Addig ment, addig ment, míg el nem érte a Dunát. Azon is átalment, ladikos embert lelt, az áttette. És ment." - Móricz: Barbárok
"És az éjszakába és füstbe burkolt kísérteties képből egyetlen hang hallatszott: egy láthatatlan gőzgép elnyújtott, nehéz lihegése." - Zola: Germinal
Voltaképp a legtöbb művet felütve sok ÉS-sel kezdődő mondattal lehet találkozni. Az ÉS egy remek és hatásos elem.
Narrációban más a szerepe, mint párbeszédben.[ Szerkesztve ]
-
#31
Crystalheart
senior tag
moonlight115
#30
Crystalheart
senior tag
válasz
moonlight115
#30
üzenetére
Lehet hatalmas ötlete is, de ha nem tudja jól formába önteni, hasonlóképp mehet a levesbe.
Nem állítok rangsort, mi fontosabb. Minden fontos, ami csak szükséges lehet, hogy valaki maradandót alkosson. És még akkor sem biztos, hogy meg is él belőle, ahhoz aztán még sokkal több minden fontos.
A különbség ezek között, hogy a zsenin (tehetségen) kívül minden tanulható, persze az értelmi kvalitások függvényében.
[ Szerkesztve ]
-
#33
Crystalheart
senior tag
moonlight115
#32
Crystalheart
senior tag
válasz
moonlight115
#32
üzenetére
Nem a valahol hibádzásról van szó...
Meg nem arról, hogy netán rossz a helyesírása. (Bár minden kiadó úgy dobja vissza, ahogy kell.) De ha érzésből ír és bibi csúszik a nyitányba, nem elég érdekes, nem elég jó, az első tíz oldal után megy a szemetesbe. Ha nem elég jó a felépítése - ami sok régi klasszikusnál is hibás mai mércével -, szintén. Ha akarunk is valamit - és nem csak a fióknak, meg hasonló sorú fel nem fedezetteknek írogatni, hogy menjen az egymás buksijának simogatása -, akkor meg kell tanulnunk, amit meg lehet. A tehetség az alap, amire építkezni lehet. Alap nélkül nincs ház. De igazából falak és tető nélkül sincs. -
#36
Crystalheart
senior tag
moonlight115
#34
Crystalheart
senior tag
válasz
moonlight115
#34
üzenetére
"Aztán, mivel sokat tanult az írás technikájáról, elkezdi csiszolgatni, és addig csiszolgatja, míg egy egyéniséget nélkülöző, sablonos írás lesz, ami épp most hagyta el a sterilizátort." - Nem, az ilyen szintén nem ért rendesen az írástechnikához és drámaelmélethez.
-
#38
Crystalheart
senior tag
thyeby
#37
Crystalheart
senior tag
Egyszerűen az írástechnikába beletartozik az is, hogy a saját stílusunkat jól meg tudjuk írni. Aztán persze egy író kísérletezhet több stílussal, több nézőponttal, több mondathosszal, miként egy költő két verse sem ugyanolyan, legföljebb hasonló. Akinek egyszerűen sterilek lesznek a mondatai a tanulás után, az valamit félreértelmezett. Például azon a minden szakkönyvben leírt frázison is elsiklott, hogy semmi sincs kőbe vésve, mindezek támpontok csupán. Támpontok, amiket nagyon jó, ha tudunk, mert tudatosan alkotni jó és anyagilag is könnyebben megtérül. (Ez nem hazánkra értendő, itt pusztán az irodalommal nemigen fog egyetlen új írónak sem megtérülni semmi még jó darabig - sajnos.
) De nincs kőbe vésve, szándékosan, vagy egyéni szokás szerint el lehet térni. Például a rövid novellákban általában egy időegység van, egy tér, hiszen alig van hely a színek váltakozására. Én azonban egy három oldalas novellában három időben írtam az egyik novellámban, amit beválogattak egy antológiába. A filmváltozata pedig szintén érdekes lesz, mert az utolsó idősíkba lesz beágyazva a két korábbi, ami pedig írásban szándékosan lineáris. A lényeg a tudatosság, hiszen a prózát is hasonlóan át kell gondolni, mint egy költeményt. Fentebb volt az "ÉS"-sel kezdődő mondatról szó: ez is olyan, amit szándékkal lehet használni, holott általában kerülendő, így azonban stílus- és hangulatelemmé válik. Aztán egy idő után a tudatosság átmegy rutinba, és akinek ekkor nem alakul ki egy vagy több jellemző, nem túl steril stílusa, annak valószínűleg soha nem is volt. Pusztán intelligenciából nem lehet írni, akkor csak a falak állnak alap nélkül, gyönge homokon.Példaként tudnám említeni a filmművészetben mondjuk Tarantino-t, akinél láthatjuk, mennyire egyedi stílusa van, mégis, egy hazai átlagos gagyifilmmel összevetve minden túlzása, minden rendhagyó eleme ellenére szembetűnően szabályosak és jól megtervezettek a munkái. A steril munkára pedig a tizenkettő-egytucat akciófilmeket, melyek szerkezete általában tökéletes, drámai íve pontos, még a színészek is gyakran a toppon vannak, mégis egy kaptafa mind, minden egyediség nélkül, szinte csak a hétköznap esti műsorblokk megtöltésére szolgálnak.
[ Szerkesztve ]
-
#41
Crystalheart
senior tag
degu
#40
Crystalheart
senior tag
Adynak is vannak rettentő gyenge versei, pedig ő igazán zseni volt.
A Solarist még nem láttam, szóval ebbe nem tudok belemenni. Mondjuk Tarantinót sem istenítem, csak példának hoztam.Kicsit félreértettél. Az ihlet úgymond az ötlet, nem a folyamat. Az adott történetnek, sőt az adott jelenetnek lehet egy ihlete, de aztán a megalkotásakor gondolkodni kell. Ihlettől nem lesz bravúros senki nyelvezete sem, és hát Radnóti is számolgatta az ütemeket, amikor az eclogáit írta. Ha valakinek kisujjból jönnek a jobbnál jobb mondatok és szerkezetek, az akkor is technikailag jó, ha nem nagyon tanulta, csak magától jött rá a dolgokra.
Egri Lajos hívja fel a figyelmet egy világklasszis drámában fellelhető hatalmas hibára: Moliére Tartuffe-jében a megoldás nem következik a cselekményből. Ez is egy drámaelméleti alapvetés Egri óta, ami felett Moliére elsiklott, hiszen Arisztotelész óta még nem is tanulmányozta akkor senki, mitől lesz jó egy dráma, ő pedig csak kedveskedni akart a királynak.
[ Szerkesztve ]
-
#45
Crystalheart
senior tag
thyeby
#44
Crystalheart
senior tag
Örülök, ha segíthettem...
Bár annyit tán módosítanék, hogy inkább a művészi eszközök taníthatóak, hiszen a művészethez hozzátartozik a tehetség is. A felhozott témához:
Van művészet és van tömeggyártás. Egy átlag közepes akciófilm például az én megítélésem szerint nem kimondottan művészet, inkább iparosmunka. Dolgoznak rajta művészek, de a végeredmény mégsem ér el egy bizonyos szintet, még ha a maga nemében makulátlan is. (Olyan mondjuk nem nagyon van. ) Szerintem egy átlagos reklám sem művészet. Vannak igazi művészi reklámok, művészi népszerűsítők, de a legtöbb, amit látunk, egyszerűen nem az. Tehát hogy mi történik, amikor a művészetet (művészeket) iparra használják? Engem a céhek és a manufaktúrák, vagy egyenest a gyárak közti különbségre emlékeztet. Amikor nem éri meg tökéletest csinálni, mert a fogyasztók beérik a silányabbal de olcsóbbal, akkor az igazán jó nagyon ritkává válik.Azt nem gondom, hogy a jól szerkesztett, de amúgy üres reklámok eltávolítanák az embereket például a jól szerkesztett filmektől, vagy ne tetszene nekik egy igazán megkapó hirdetés - legalábbis a példádból ez jön le nekem. Viszont fent kifejtettem, milyen veszélyei vannak szerintem a dolognak, és jócskán benne vagyunk az értékválságban.
[ Szerkesztve ]
-
#48
Crystalheart
senior tag
Mister_X
#46
-
#50
Crystalheart
senior tag
Mister_X
#49
Crystalheart
senior tag
Az a gond, hogy a fantasy-szerű univerzumok általában nyúlják valahonnan a név-ötleteket. Persze ma már nem egyszerű nem nyúlni, de amikor echte LotR, vagy echte StarWars feelingű a név, az visszatetsző. Persze kivéve, ha direkt onnan vesz elemeket és újraértelmezi őket, mint mondjuk a WarCraft világa. Mindenesetre ha az ember tovább akar lépni a béna szerepjáték-mesélésen a minőségi írás szintjére, akkor a nevek előtt a nevek stílusát kell kiötleni. Annyi valódi nép és nyelv van a világon (több ezer), hogy igazán újat aligha tudnánk kitalálni, a vállalhatóan hangzó halandzsa-neveket - de a stílusukat mindenképp - meg szerintem a mai fantasy-forgatagban már mind elhappolták. Én épp ezért a fikciós történelmi írásomhoz szelektált ősmagyar neveket akarok használni az egyik népnek, és a kultúrájukat is a honfoglalás-korabeli magyarokéról fogom mintázni. A másik titok egyelőre, a lényeg, hogy egy olyan történelmi felállásba helyezek két karakteres népet, mely a valóságban soha nem találkozott, ami önmaga megszüli a cselekményt és érdekesen lehet vele kísérletezni.
Ehhez persze egy alternatív Föld is kell. (Amúgy többé-kevésbé ezt csinálta az Avatár rajzfilm is a kínai, északi és nyugati elemekkel, ergo működőképes a dolog, ha jól csinálják.)Azért mondtam magyar neveket amúgy, mert persze a legtöbb novellám hazánkban játszódik. Majd ha nemzetközi forgalmazású filmre írok forgatókönyvet, akkor ott angolszásznak is beillő név lesz, de egyelőre ez nem szempont.
Ez amolyan nyelvtani urban legend.
Bár annyit tán módosítanék, hogy inkább a művészi eszközök taníthatóak, hiszen a művészethez hozzátartozik a tehetség is. 
Új hozzászólás Aktív témák
lo Megosztom veletek pár tapasztalatomat az írással, mint hobbival kapcsolatban.
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft
Város: Debrecen
Cég: Ozeki Kft
Város: Debrecen