Új hozzászólás Aktív témák

• #27698 opr veterán

  Új Válasz 2022-12-10 13:29:28 #27698

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  opr

  veterán

  Simán lehet, sőt, valószínű, hogy igazatok van, de az igazság az, hogy addigra már annyira belefáradtam az abszurdisztáni napi valóságba, hogy már nekem mindegy volt. Olyan sokat kaptam az országtól, amit szeretnem kéne elvileg ugye, hogy addigra egyetlen cél lebegett a szemem előtt, mégpedig az, hogy melózzak, mint az állat, jussak el addig karrierben, hogy tudok váltani úgy, hogy a gyerek az iskolát már kint kezdje. Ez végül éppenhogy, de sikerült. Elegem volt belőle, hogy adó az van dögivel, de hogy cserébe kapjunk is valamit, azt felejtsük el.

  Az az 5 év úgy nézett ki, hogy:
  - Meghalt muter. Leukémia. Bő 800khuf lett hálapénznek kötelező jelleggel kiadva, mert a nővérke nagyon máshogy szúrta a tűt, amíg nem kapott Ő is legalább 100k-t, és három nővérke volt... Érdekes módon utána elsőre betalált a tűvel mind. Illetve érdekes módon a doki is rá tudott nézni napi szinten muterra, hogy mennyire működik a chemo, de csak miután kapott fél millát. Az már nem tartozott bele a csomagba, hogy elmondják, hogy ilyen teszteredményekkel, mint ahogy muter bekerült, még soha, senki nem élte túl a dolgot, úgyhogy jobban jártunk volna, ha nem kínozzuk vele, hanem otthon együtt vagyunk, és pár hónap múlva szépen elalszik, de gyakorlatilag fájdalom nélkül.
  - Fenti okok miatt egyetemet ott kellett hagynom, azonnali jelleggel főállásban melózni, mert muter volt a fő kereső.
  - Egy évvel később... 2008. Gondolom nem kell ragozni. Akkor még két ingatlanunk volt, ebből az egyiket elvesztettük két évvel később, mert az albérlőnk meghamisította az összes csekket, úgyhogy mint tulajra és kezesre, ránk vertek 2 milla befizetendőt. Csávó el lett ítélve meg minden, de addigra hivatalosan nem volt se munkája se semmilye, nem lehetett behajtani rajta semmit.
  - 2010: megszületett a gyerek, ez volt az első és utolsó pozitív kórházas tapasztalat, a doki és a nővér is nagyon profi volt, udvarias, normális, és még a felajánlott hálapénzt se fogadták el. Ha minden így menne, mint az, sose jövünk el.
  - 2012: említett eon story

  Most ezt azért írtam le, hogy megaszondjam, hogy addigra nekem mindegy volt. A fentieken kívül bőven volt más is, sokszor vérlázító, de sokszor meg tudtuk oldani így vagy úgy. 2012-re nekem elegem volt, bele voltam fáradva, hogy folyamatosan azzal hadakozok, akinek fizetem a rekordadómat és az lenne a dolga, hogy segítsen, ha kínom van, hagyjon békén, ha nincs.

  Szóval, jah, mindegy volt már. Nagyon mérges voltam, de nem a helyzet miatt igazából, addigra ezt az eon sztorit csak úgy fogtam fel, hogy élet Magyarországon, ez ilyen, igazából azért volt ez a tehetetlen düh érzet, mert tudtam, hogy még évek, mire végre el tudunk húzni a picsába.
  El nem tudom mondani, mennyire nyugisabb az élet, mióta elhúztunk a picsába, és nem elsősorban pénzügyi szempontból. A végére Magyarországon is teljesen jól éltünk, nem voltunk gazdagok, de nem voltak napi pénzügyi gondjaink. Most se lenne, ha vissza lennénk kényszerítve. Viszont minden más? És azóta a legtöbb dolog még szarabb is lett? Nincs az az isten. Aki tud, meneküljön, utolsó kapcsolja le a villanyt, ez az én véleményem.

  [ Szerkesztve ]

  "Programozó vagyok. Ez azt jelenti, hogy amit leírok, megtörténik." :D “The only valid measurement of code quality is What-The-F**ks/Minute.” - Robert Martin

Új hozzászólás Aktív témák