2. Fórumok
  3. Egyéb hardverek
  4. Itt a Rambus, hol a Rambus?
  5. (téma lezárva)

Aktív témák

  • #1 guest veterán
    #1
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    guest

    veterán

    A Tomshardware-en Tom azt találta, hogy az új P4-et RAMBUS-szal (és i850-tel) overclockolva 2.6 GHz-re (22x118 MHz), sokszor gyorsabb a gép, mint DDR SDRAM-mal (és 845D-vel) 3 GHz-en (22x137 MHz-en). Ebben Tom azt látja, hogy talán mégis csak van igazság abban, amit az Intel korábban állított, hogy ti. a P4 magasabb frekvenciákon jobban szereti az RDRAM-ot. Érdekes, hogy amikor ezt fejtegeti, akkor már elfelejtkezik arról, amit egyébként pár oldallal korábban maga is leírt, hogy amíg a RAMBUS-os overclocknál az AGP 77.9 MHz-en ment, addig a DDR SDRAM-osnál csak 67.9 MHz-en. És hogy hogy nem, pont a grafikusan sokat kommunikáló progiknál bizonyult jobbnak a RAMBUS-os 2.6 GHz, a DDR SDRAM-os 3 GHz-nél... (A többinél bejött a papírforma, vagyis a 3 GHz fölénye.)

    A soros átvitel előnyeiről:
    Nyilván akkor előnyös, ha valamiért redukálni célszerű a kommunikációs csatornák számát. Ez ugye a kontaktusok és a drótok számának a csökkenését jelenti. Önmagában véve ez nyilván megtakarítás, ráadásul a megbízhatóság is javulhat. Mi hát az ára? A sávszélesség. Hiszen ha 1 db csatornán átvihetünk mondjuk 800 MByte-ot másodpercenként, akkor pl. 2, vagy 4 db csatornán 2-szer, illetve 4-szer annyit. Világos tehát, hogy ahol a legnagyobb sávszélesség a döntő szempont, ott NEM a soros átvitel jelenti a megoldást. Soros átvitelre azoknál az eszközöknél lehet érdemes áttérni, amelyek adatátviteli sebességigénye bőven kielégíthető (a mai félvezetőkkel) egyetlen (vagy legalábbis erősen redukált számú) adatáviteli csatorna felhasználásával is. Mint pl. az egér, billentyű, floppy, scanner, LS-120, stb., sőt, már ide tartozik a videójel is (digitális kamerák). Persze, van itt egy gond: az ember esetleg szeretné felhasználni az új gépekben is bizonyos régi eszközeit, mint pl. a CD Drive-okat (CD-RW, DVD), és a HDD-ket. Ez komoly akadálya (lesz) a Serial ATA terjedésének.

    Memória: A memóriaátvitel bizony NEM az a terület, ahol ne az adatáviteli sebesség lenne a döntő szempont. Így tehát a soros átvitel filozófiája itt alapvetően hibás. Amikor az Intel beszállt a RAMBUS használatába, akkor úgy tűnhetett, hogy az RDRAM memória 4-szeres pumpálása (4x100 MHz) megold minden nehézséget. A QDR üzemmód persze sokat hoz a konyhára (ahogy a DDR is), de az SDRAM-nál megszokott 64 bit-es bitszélességről való visszalépés 16 bit-re, túl nagy árnak bizonyult. Így aztán kisvártatva meg is duplázták, 2 db RDRAM csatornát fölhasználva. (Jelenleg már a 4 db 16-bit-es, azaz összesen 64 bit-es RDRAM interfész kifejlesztését fontolgatják.)
    Természetesen az órajel növelésével bármelyik RAM fajta sebessége növelhető, de azonos félvezető technológia mellett az elérhető clock kb. ugyanaz. Ezért azonos órajelen az adatátviteli sebességet az eredő bit-szélesség és a DDR/QDR üzemmódok határozzák meg. Vagyis a 2-csatornás, 16 bit-es, QDR üzemmódú, 100 MHz-es RDRAM nagyjából ugyanazt tudja, mint egy 1-csatornás, 64 bit-es, DDR üzemmódú, 100 MHz-es SDRAM.

    prohardver vendég

Aktív témák