Új hozzászólás Aktív témák
-
-
Csak becslések vannak, mert a pontos képességek hétpecsétes titkok. Nagyjából 4-8kW-os leadott teljesítményt becsülnek, és ha más rendszerek korábbi tesztjeiből indulunk ki, akkor műanyag és balsafa drónok ellen olyan 1-2km-en belül lehet hatásos.
A repülőgép-iparban általánosan használt alumínium ötvözetek az infravörös spektrum adott részét (ahol ezek a lézerek működnek) 95-98%-ban visszaverik. Szóval egy nem műanyagból vagy balsafából készült drón ellen már esélyesen nem túl hatékony.
Ezt a cikket 6 éve írtam, azóta csak tyúklépések voltak előre. A kereskedelmi quadcopterek ellen hatékony lézerfegyverek vannak - a fent leírt kompromisszumokkal. Egy racing drónt, amely teljes sebességgel cikázik, esélyesen nem tudna leszedni ez a rendszer sem. De mivel nincs jobb megoldás, ezért elkezdték rendszeresíteni őket.
Molnibalage most ír egy nagyon komoly anyagot a problémáról (én szakmai lektorként veszek részt benne), statisztikai alapon számolva, hogy egy ZsSzU-23-4-nek vagy egy Phalanx CIWS-nek mekkora esélye van adott távon eltalálnia egy átlagos (DJI Phantom 4 szintű) drónt. Nos, már 500 méterről se sok, nagyjából 150-200 méterről lenne még értékelhető... Szóval a jelenlegi légvédelmi rendszerekkel esélyesen nem lehet felvenni a küzdelmet az ilyen drónokkal. Most a "vadász" quadcopterek és a lézerek versenyeznek leginkább a legjobb megoldás címéért, mert a jelek szerint az elektronikai hadviselés (a kereskedelmi quadcopterek által használt frekik zavarása) hatótávolsága egyszerűen túl kicsi...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Feltehetően CO2 lézer, ami infravörös tartományban dolgozik, a lézernyalábot szerintem vagy a fémgőzök miatt látod, vagy van egy látható tartományban dolgozó "célzó" lézer, ami piros ponttal mutatja, hogy hol fog a valódi vágólézer a munkadarabhoz érni.
Ajánlott videók:
"Látható" lézer bemutató, érdemes megfigyelni, hogy a lézernyaláb maga nem látható.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
A cikk egy kicsit elkalandozott, mert a polgári reptereken ez a rendszer aligha fog megjelenni, maximum hasonló, és a Mr K. által említett félelmek miatt feltehetően komoly ellenérzések lesznek vele kapcsolatban. Plusz azért is nehéz ügy, mert egy sima egyszerű kereskedelmi quadcopterrel való ütközés azért nem biztos, hogy valóban végzetes sérülést okozna egy kereskedelmi utasszállítóban. Az tény, hogy akár okozhat is olyat, de egy nagy testű madárral való ütközés is. Arra pedig azért elég sok példa van, csak írd be a google-ba, hogy bird vs aeroplane.
Szóval itt elég sok mindent kell mérlegelni.
A katonaság más kérdés, ott a katonai repterek biztonsága (főleg előretolt helyeken) nem mérlegelés kérdése. Ha valami vagy valaki engedély nélkül megy oda, akkor lőni fognak...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Nem lett elírva, ennyiért a Raytheon két HELWS rendszert ad át a US ARMY részére éles tesztelésre, és 2020 november 1.-ig nyújt támogatást ahhoz. Ha a US ARMY elégedett lesz vele, akkor további HELWS rendszereket vásárolhat a jövőben.
Egyébként ahogy a többi hasonló rendszernél, itt se kell világmegváltó technológiára gondolni. Esélyesen (ahogy a tengerészeti LaWS lézerrendszernél is) civil iparból érkező, lézervágáshoz használt (1-2kW-os) modulokat kötnek össze, azok nyalábjait kombinálják, és így érik el a kívánt teljesítményszintet. A munka nehézsége az integráció, vagyis a lézermodulok, az optika, az érzékelők és a vezérlőrendszer összeépítése és működésre bírása. Korábban a Raytheon (és a Lockheed, meg még pár cég) több száz milliós megbízásokat kaptak ezen feladatok elvégzésére, tehát itt a fejlesztés oroszlánrésze már ki volt fizetve...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Gyakorlatilag egy távolságtól (és fókusztól) függően pénzérme nagyságú területen felhevíti a célpontot, a műanyag megolvad, az alatta lévő elemek pedig a helyzettől függő sérülést szenvednek el. A videó alapján nincs dedikált célzóna, tehát nem mondjuk az egyik rotorra mennek, vagy mondjuk az akkumulátorra, hanem csak egy adott részelemen próbálják tartani a lézernyalábot (hiszen az idő előre haladtával egyre több energiát ad át, egyre több hő keletkezik az adott régióban, ha a fókusz vagy a lézernyaláb elmozdul a pontról, akkor egy "friss" műanyag részt kell felhevítenie a lézernek).
Így néznek ki a korábbi tesztek közben szétlőtt quadcopterek:
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
A LaWS esetén egészen biztos, hogy hagyományos, ipari fiberlézer-modulokat használtak (6x 5,5kW-os), viszont azt nem kötötték az orrunkra, hogy pontosan milyet. Én TruDisk kereskedelmi lézervágókat láttam közelről, azok Itterbium (szilárdtest) fiber-lézer modult használtak és 1030nm-es lézernyalábot generáltak.
Ezek a katonai lézer-rendszerek most vagy 1030-1100nm közötti lézernyalábot használnak (itterbium modullal), vagy ha tényleg 1330nm-es nyalábbal dolgoznak, akkor valahogy a lézer frekvenciáját megváltoztatják. Nem tudok 1330nm-es lézernyalábot generáló fiberlézer modulról, ez a frekvencia a kisebb energiájú Nd: Yag lézereknél jellemző, de azokból viszont nem lehet ilyen teljesítményt szintet kisajtolni...
BTW szerintem egy rombolásra tervezett lézernél pont tök mindegy, hogy látszik-e hőkamerán, vagy sem. A távolságmérő lézereknél (ahol az Nd: Yag népszerű) érthető okokból tényező...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Az US NAVY az Arleigh Burke-osztályú rombolóknál 2002 óta (!!!) átadott példányoknál nem szerel a felépítmény előtti platformra Phalanx CIWS-t. A CIWS hiánya komoly tényező, hiszen a hajó orra felől érkező veszélyforrásokra nincs utolsó vonalbéli védelem (a USS Stark fregatt esetében hasonló okokból esélye sem volt a két iraki Exocet rakéta ellen a hajó egyetlen Phalanxának).
A USS O'Kane (DDG-77), a híd előtt látható a Phalanx CIWS jellegzetes fehér "tornya"
A USS McCampbell (DDG-85), az első Burke-osztályú egység, ahol a híd előtt nincs CIWSA NAVY azóta várja a lézer CIWS-t, amivel a beérkező gránátok, rakéták, robotrepülőgépek és persze drónok leküzdhetőek lennének. A NAVY a 2000-es évek elejére ráébredt, hogy egyhamar nem lesz meg az katonai cégek által ígérgetett önvédelmi CIWS feladatra alkalmas lézer, ezért először vizsgálni kezdte egyáltalán milyen lézer teljesíthetné az elvárásokat. Csúnya ébredés lett a vége, a Phalanx helyére maximum 100kW teljesítményű lézer pakolható, az pedig gumicsónaknál és műanyag-balsafa drónoknál komolyabb ellenfél ellen fabatkát sem ér. A célra 1MW teljesítményszint kellene, amelynek alsó hangon 10MW energiaigénye lenne és 1400 tonnányi a hűtőrendszer tömege (a Burke osztályon cirka 100-200kW és hozzávetőleg 30-50 tonna áll rendelkezésre a célra). A LaWS lézer papíron 33kW, gyakorlatilag inkább valahol 16--18kW teljesítményszintet tud. Egy időre le is állították tehát az ilyen irányú programokat, illetve takaréklángra állították őket.
A DDX programhoz készült fantáziarajz, lézer CIWS rendszerrel, amely a beérkező hajó elleni rakétákat le képes lőni, ekkor azt hitték még, hogy ez ilyen egyszerű lesz....Aztán jöttek a civil quadcopterek és a kis teljesítményű lézerek legalábbis erre használhatóak lennének. Így most ott tartunk, hogy két LaWS szintű rendszer újra hajóra kerül (az egyik a Burke osztály első egységére, a DDG-51 USS Arleigh Burke-re, a felépítmény elé).
Ha csak nem lesz valami áttörés a fiberlézerek terén, a több száz kW, illetve MW teljesítményszint álom marad továbbra is....
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
A hivatalos válasz erre az, hogy a Burke-osztályon általános lett az ESSM (Evolved Sea Sparrow Missile) rakéták elhelyezése, az ESSM rakéták közép-hatótávolságú rendszer, és egy VLS konténerbe négyet lehet belőle pakolni (a Burke osztály a Flight II óta 96, az első Flight változatban 90 VLS konténerrel bír, ezekbe lehet SM-2, SM-3 és SM-6 légvédelmi rakétákat, Tomahawk robotrepülőgépeket, SUBROC rakéta-torpedókat is elhelyezni).
Ez a kép egy norvég Fridtjof Nansen-osztályú fregatt Mk.41 VLS cellájából való ESSM rakétaindítást mutat, a Burke osztályon ugyanilyen VLS rendszer van, látható, hogy a rakéta nagyjából a cella negyedét foglalja elA logika alapján a beérkező veszélyforrásokat az SM-2 / SM-6 rakéták nagy lőtávolságnál (cirka 25km felett). az ESSM közepes lőtávolságnál (cirka 5-25km között) és a Phalanx a végső fázisban (5km-nél közelebb) kezelné. Itt van a probléma - a US NAVY hivatalos válasza nem stimmel. Ők valójában egy új CIWS rendszerre várnak.
A legvalószínűbb indok egyszerűen a törvényhozással való kötélhúzás - más szóval a pénz. Ha a hajók megkapják a második Phalanx-ot, akkor arra nehezebb lesz pénzt kisajtolni a képviselőkből, hogy adjanak pénzt a meglévő rendszer lecserélésére. Persze a US NAVY tisztában van a problémával, de a politikusok és a katonai vezetők hülyesége azért ott is megvan. Ez csak egy a sok közül.
A haditengerészet például a kisebb felszíni hajók terén az LCS osztállyal váltotta le az Oliver Hazard Perry-osztályú fregattokat. Az LCS kapcsán egy eléggé furcsa kívánságlistát állítottak össze: egy olyan 3500 tonnás hajót, amely legalább 45 csomóval (cirka 80km/h) képes haladni, a fegyverzete mindössze egy 57mm-es gépágyú és egy SeaRAM CIWS (ez feladatát tekintve megegyezik a Phalanx-al, de 20mm-es gépágyú helyett 21db kis méretű (a vadászgépeken használt Sidewinder rakétára épülő) elfogó-rakétával küzdi le a beérkező veszélyforrásokat), plusz két géppuska. Csak a felszínt karcolva: a hajó tömegének jó részét az emészti fel, hogy elérje a kívánt sebességet (a Burke osztály négy 25MW-os gázturbinával bír, az LCS osztályok két 30MW-ossal bírnak úgy, hogy a vízkiszorításuk a harmada csak). Ezt még megfejelték azzal, hogy egy faramuci döntéssel nem egy győztest választottak ki az LCS tenderen, hanem mindkét végső pályázó (Austal és Lockheed) típusát megrendelték párhuzamosan. Ez ugye rögtön megkettőzi a logisztikát is.
Az LCS a hasonló tömegű hajóosztályokhoz képest csúnyán alulfegyverzet, és a sebességén kívül más igazi előnye nincs - a Egyesült Arab Emírségek Baynunah-osztálya hasonló képességekkel bír, csak nem ennyire gyors, viszont nem 3300-3500 tonnát nyom, hanem csak 915-öt. És harmad annyiba kerül, mint egy LCS egység. A növekvő kínai veszélyhelyzet miatt most utólag fognak majd felszerelni az LCS osztályra 2x4 darab hajó elleni rakétaindítót, amelyeket kényszerűségből a felépítmény előtti helyeznek el. Tönkre téve a hajó lopakodó képességét (alacsony radar-keresztmetszetét). Egyébként menet közben az LCS alkalmatlanságát már elismerték, és az eredetileg 50 egységes megrendelést félbevágták, hogy egy jobban felfegyverzett, de lassabb hajóegység jöjjön majd, ez az FFG(X) program...
A USS Gabrielle Giffords, az első LCS egység,
amely utólag 2x4db hajó elleni robotrepülőgép-indítót kapott a fedélzetére...Ez csak egy példa, hogy az efféle átgondolatlanság nem újdonság az amerikai haditengerészetnél, és bőven van rá példa még (Zumwalt-osztályú rombolók, amelyeket két 155m-es ágyú köré építettek, csak éppen túl drága hozzá a lőszer, így kvázi fogatlan oroszlán, vagy a USS Gerald R. Ford, amelynél a fegyverliftek nagy részét azért nem tudják használni, mert a szekció-záróajtók jó részét nem lehet kinyitni a menet közben megváltoztatott szerkezetek miatt... és a sort még lehetne folytatni...).
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
Új hozzászólás Aktív témák
it Az amerikai légierő már nem jön zavarba, ha le kell szedni az ellenséges robotgépeket, kérdés, a repülőterekkel mi lesz.
- EAFC 24
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- Linux - haladóknak
- Melyik tápegységet vegyem?
- BestBuy ruhás topik
- Amlogic S905, S912 processzoros készülékek
- sziku69: Szólánc.
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Házi barkács, gányolás, tákolás, megdöbbentő gépek!
- Wise (ex-TransferWise)
- További aktív témák...