Új hozzászólás Aktív témák

• #15159 Crystalheart őstag kymco #15152

  Új Válasz 2012-08-21 09:50:26 #15159

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Crystalheart

  őstag

  válasz kymco #15152 üzenetére

  Félreértesz, te anyagiakról beszélsz, meg erkölcsösségről, külsőségekről, én azonban lelki elveszettség-érzésről. Miért ne lehetne valaki boldog, vagy elégedett stb., ha nem hívő? Végy például egy buddhistát, vagy egy ókori sztoikus bölcset.

  Egyrészt tudom, hogy mit akarok. Ez életfilozófiám, hogy tökéletesen ismerjem magamat, mire vagyok, és mire nem vagyok képes. Tudom például, hogy semmi vágyam teremtőkkel kapcsolatba kerülni, mivel nem hiszek a dologban, és szükségét sem érzem. Nem zárom ki száz százalékig, de alapvetően nem hiszek benne. mást sokkal esélyesebbnek tartok. Ha azt mondod, minden ember vágyik rá, csak magadat vetíted másokba, uniformizálsz, magadból, esetleg más megtértekből indulsz ki. A mennyország, pokol, szellemvilág, teremtő kérdését felhasználom, mint művészi elemeket, szimbólumokat.

  Ám amikor épp a máshonnan vett szimbólumokkal akar valaki ezekre utalni, abból olyan felejthető művek lesznek, mint pl. a Narnia. Vagy ott van az amerikai művészet-szemlélet, ahol a zömében fundamentalista hívő fogyasztó szinte elvárja a happy endet. A racionalista magyarok közt azonban a borongós művek a népszerűbbek, főként az irodalomban. Szerencsére történtek már az USA-ban is jelentős próbálkozások, hogy ne legyen minden törvényszerűen happy end, például a magyar Csupó Gábor rendezte Híd Terabithia földjére c. regény-feldolgozás, vagy a Watchmen.

  Nem vagyok kifejezetten boldog, de nem vagyok boldogtalan sem. Nagyon régen megtanultam, hogyan kell elégedettnek lenni, hogyan kell békében élni a világgal. Mi szükségem volna eztán vallásra?

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák