Új hozzászólás Aktív témák

• #15479 pocokxx Közösségépítő

  Új Válasz 2012-10-22 06:46:43 #15479

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  pocokxx

  Közösségépítő

  lao ce és Noddy
  Mostanában gondolkodtam a párbeszédeteken ti., hogy mi mikor jelent örömet, és mit jelent boldogság. Szerintem nem egyértelműek a szavak, amiket használtok, vagy nem egyértelmű a mögöttes tartalma. A monotonitás (=egyhangúság) pejoratív, negatív jelentést hordoz, olyan szavak társulnak hozzá, mint unalom, fásultság. És ez önmagában nem okoz örömet, csak akkor, ha valamiképp igazolódik hasznossága. Nem maga a cselekedet, hanem reménybeli eredménye tehet boldoggá. (Létezik az előbbi is, de azt mazochizmusnak hívják). Tehát a gitáros nem azért örül, mert sokat gyakorol, hanem tudja, hogy a gyakorlat teszi majd jó zenésszé. Krisztus sem azért halt meg, mert örömet okozott neki a kereszthalál, hanem azért, hogy mindannyiunknak élete legyen. A vértanúk sem azért mentek békével a hóhérok elé, mert alig várták, hogy kivégezzék őket, hanem a reménybeli üdvösség öröme töltötte el őket. Ez egy emberi sajátosság: Tudunk előre gondolkodni, látjuk, vagy legalábbis sejtjük tetteink következményét, és ezért áldozatokat is hajlandóak vagyunk vállalni. (Emiatt vonható felelősségre egy ember a tettei miatt, tulajdonképp ez az emberi méltóságunk: a szabad akarat)

  Alapvetően kétféle boldogság létezik. Az egyik aktív a másik passzív. Az aktív boldogság a "megküzdött" boldogság. Tehát olyan örömre gondolunk, amiért tettünk valamit, vagy amit mi "alkottunk", vagy magunknak köszönhetünk. Ilyen például a gitáros öröme, vagy a börtönből megszökött embernek az ég látványa. Van mögötte önként vállalt áldozat, ami miatt ugyanaz a dolog talán nagyobb örömet ad. DE van passzív boldogság is. Amelynek csak befogadói vagyunk, a pusztán a szemlélődéből származó boldogság. Vitathatatlan, hogy nem minden jó dolgot érdemlünk meg, nem minden örömet köszönhetünk magunknak, nem kellett minden boldog percért megküzdeni. Csak néhány példa: egy vicc elmondása, egy szeretetteljes pillantás, egy kedves szó, egy segítő kéz... Az utóbbi is hozzátartozik a boldog élethez. Az már más kérdés, hogy a passzív boldogságot is meg kell tanulni "befogadni", de ez nem azt jelenti, hogy magunknak köszönhetjük. Olyan ez, mintha azt mondanánk egy adag elkészített, kimert gulyáslevesre, hogy magamnak köszönhetem, hogy jóllaktam, mert nem csak megfogtam a kanalat, de még le is nyeltem... Az aktív és a passzív boldogság is kíván valami emberit, de van különbség a kettő között. Mindkettőnek van létjogosultsága, egyik sem zárja ki a másikat, sőt kiegészítik egymást. És merem állítani, hogy mindkettő elengedhetetlen ahhoz, hogy boldog legyen az életünk.

  A taohoz meg csak annyi, hogy én még nem találtam hiteles fordítást, ahol taonak nevezték volna. Egy-két weboldalt viszont igen, ahol Jézus Krisztust összemossák a Taoval... Ez tipikus szinkretizmus, valami hasonlóságot észrevesznek, és egyből kiteszik az egyenlőség jelet... Egy kis adalék

  "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Új hozzászólás Aktív témák