Új hozzászólás Aktív témák
-
Tamy
senior tag
válasz
Ferike81
#487
üzenetére
Én már elég régen tanultam a szakmát, de elég nehéz elképzelni, hogy manapság törpefeszültség alatt dolgoznának a tanulók. Amikre hirtelen emlékszem: háromfázisú motorok vezérlése, fénycső világítás, lépcsőházi automata...Ezek egyike sem túl gyakori törpefeszültségen. Gumiszőnyeg az valóban volt, meg az oktató is többé-kevésbé jelen volt a próbáknál, elvileg nélküle nem lehetett rápróbálni, a tanári asztalról lehetett rákapcsolni a tanulói táblákra. Átnézni ő semennyire nem nézte át, legfeljebb nagy ritkán, nem is igazán látta át mi merre. Zárlatok persze voltak, ha a kismegszakító lassabb volt, akkor az elosztószekrényben az olvadóbiztosítót is mi cseréltük (felügyelet nélkül). Meglehetősen elavult és hiányos technikákkal kellett dolgoznunk, még a rögzítéshez szükséges csavarokat is úgy kukáztuk össze. Nem ritkán tovább tartott összeszedni a dolgokat, mint összeállítani a kapcsolást.
Egész életemben azon gondolkodtam, hogy kéne valamit dolgoznom. Ezért aztán a végén nem is maradt rá időm.
-
Tamy
senior tag
válasz
Ferike81
#489
üzenetére
Érdekes, nem gondoltam, hogy már ennyire babusgatva vannak a tanulók. Utána meg kikerül az életbe, aztán néz nagyokat. Értelmetlen is, hiszen így is jelen van a 230 V, vagy ha olyan idióta, akár a 400 V is, viszont elméletben meg csak az oktató kapcsolhat rá, akkor nem tök mindegy? Meg aztán feszültség alatt nem kell taperásznia semmit, még később, a szakma megszerzése után sem dolgozhat feszültség alatt sima villanyreszelőként. Max. megnyomja a gombot amivel elindítja a motort, vagy felkapcsol egy kapcsolót, ha azok ráznak, akkor már elég nagy baj van. Esetleg ha a fázist ráköti a motor fém testére, és azt még jól meg is tapogatja, akkor megrázó élményben lesz része, máskülönben nehéz elképzelni. Az én időmben még Fi relé sem volt.
Az már az én időmben is megvolt, hogy a szakmát szerzettek jó részére egy mezei izzócserét sem bíztam volna, a maiak esetén ez valószínűleg még inkább igaz. Hogy aztán később egy szaki mellett esetleg ragad rá még valami a koszon kívül, azt nem tudom, de érteni valószínűleg soha nem fogja mit miért csinál.
Az otthoni gyakorlással kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy ha valaki kellően érett, akkor azért lehet próbálkozni. Lehet, hogy most egyesek megköveznek, de a 230 V száraz körülmények között, egy egészséges emberre azért nem olyan veszélyes, pláne ha számít is az esetleges áramütésre. Jó eséllyel az ijedtségen kívül más baja nem lesz, sokkal inkább a közvetett hatások a veszélyesek: pl. leesik a létráról, és a radiátorba beveri a fejét. Persze ezzel nem akarok senkit sem arra bátorítani, hogy nyalogassa meg a konnektort, de azért egy leendő villanyreszelőnek valamikor el kell kezdenie. És ugyebár feszültség alatt nem dolgozunk. Azért jó ha van a közelben valaki, elvégre az életben sem dolgozhat egyedül.
Egész életemben azon gondolkodtam, hogy kéne valamit dolgoznom. Ezért aztán a végén nem is maradt rá időm.
-
Tamy
senior tag
válasz
Ferike81
#492
üzenetére
Persze, azzal egyetértek, hogy sok a nem odavaló, mint írtam, ez már az én időmben is így volt, azóta meg valószínűleg több az ilyen egyén. Valahová menni kell általános után, a haver is oda jelentkezett, vagy apuci azt mondta legyél villanyszerelő, tök jó buli lesz....
Viszont azzal nem értek egyet, hogy a széltől is óvni kell őket, illetve ha valaki otthon akar gyakorolni, az valószínűleg azon ritka kivételek közé tartozik, akik valóban azért tanulják a szakmát, mert érdekli őket. Ezt a törpefesztültség dolgot meg végképp nem értem, hiszen mint írtam, attól még ugyanúgy jelen van a 230 V is, illetve kikapcsolva meg egyik sem. Akkor mi értelme?Másrészt, ha valaki a szakmában dolgozik 1-1 áramütés nem kerülhető el egy életen át, talán jobb ha fiatalon átesik rajta, mint ha egész életében azon parázik, hogy milyen is az. Ezzel megint nem azt mondom, hogy direkt rázassa meg magát, de ha megtörténik, hát megtörténik. Fiatalon én is elkövettem egyszer azt a hibát, hogy izzólámpát szereltem, és mivel a nulla ágban matattam, ezért nem is áramtalanítottam. Aztán amikor megrázott, akkor már leesett, hogy oké-oké, de az izzón keresztül megkaptam a fázist. Nem esett jól, de megjegyeztem egy életre. Való igaz: okos ember a más kárából tanul, én csak a magaméból
Mesélték, hogy volt olyan öreg szaki, aki nem használt fázisceruzát, elég vastag, kérges volt a keze, megfogta, ha csípett, akkor az a fázis. Persze ez lehet, csak városi legenda, ki tudja...
[ Szerkesztve ]
Egész életemben azon gondolkodtam, hogy kéne valamit dolgoznom. Ezért aztán a végén nem is maradt rá időm.
-
radi8tor
MODERÁTOR
