Új hozzászólás Aktív témák

  • btudos

    veterán

    válasz crey #24287 üzenetére

    Bő 3 évvel ezelőtt lett kész édesapám sóskúti házának faszerkezete. Lejtős telek, ki lett egyenesítve, hátul maradt egy másfél méter magas fal, amit hosszas gondolkodás után gabion-fallal kívántunk megoldani. A munkadíja majdnem 10-szerese lett volna az anyagköltségnek, azt mondtuk nincs az az isten hogy ennyit fizessünk érte. Talán sokat elmond a munka valódi nehézségéről, hogy igaz nem folyamatos munkával, de saját két kezünkkel most, 2,5 évvel az első kosár lerakása után sikerült befejezni a támfalat. Közben az eredeti házszerkezethez építettünk egy fűtött, szigetelt tárolót, és most szántuk el magunkat, hogy csináljunk egy zárt sufnit a kerti bútoroknak, fűtőanyagnak. Aljzatásás, kiegyenlítés, betonozás házilag, faszerkezetek építése, minden földi jót megtanultunk, és valószínűleg nem véletlen, hogy az ugyanakkora alapterületű sufni alapját fele annyi idő alatt csináltuk meg, mint a korábbi kiegészítést. Ezek olyan dolgok, amiket bárki megtanulhat, és rendkívül hasznos dolog. Ahogy Te is írod, a tapasztalatszerzés és tanulás mellett nagyon fontos, hogy megtanultam becsülni azoknak a munkáját, akik főállásban csinálnak ilyeneket. Ezek értékek, és sajnos a saját környezetemben látom, hogy a diákság nagy részének fogalma sincs arról, milyen valódi munkát végezni. (Főleg fizikait, de igazából bármire igaz lehet, el nem tudják képzelni, hogy milyen volt nekem nyáron napi 8-10 (néha 14, ha megcsúsztunk a teszteléssel :( ) órát dolgozni, amíg Ők otthon vagy a Balaton partján fetrengtek.)

    De ha kárörvendő akarok lenni, akkor örülök, hogy én olyan előnnyel rendelkezem munkatapasztalat terén, amivel kevesen rendelkeznek a kortársaim közül. :P

    Amúgy nem feltétlen, de teljes mértékben majdnem igaz.

Új hozzászólás Aktív témák