Új hozzászólás Aktív témák
-
Soká
senior tag
válasz
thyeby
#50365
üzenetére
Köszi! Ami a Te fotódon szerepel, az nem tudom, mi a csudára való, nekem van egy olyan rossz érzésem, hogy ez inkább megtévesztés, mert egy fúrónak mindig csak a "hegye" az ami dolgozik. Az, hogy ezt végig begyémántozták, kicsit olyan mint a sütemény, amit végig porcukroznak. leginkább csak akadályozza a "forgács" továbbhaladását.
Én egyébként ilyenre gondoltam:
https://www.perfor.hu/gyemantfuro-vizes
Egyébként a vasat is viszi szerintem, csak a hűtését kell megoldani és fontos a megfelelő sebesség és "előtolás". De nem vagyok én ebben szaki. Lehet, hogy csak olyan körülmények között nem csorbulna ki, ami egy fúrógéppel teljesíthetetlen. Esztergálásban is csak a legszebb felületek eléréséhez használnak gyémántlapkás késeket. -
Soká
senior tag
válasz
liszi70
#50368
üzenetére
Csak az indítás lehet kérdéses, utána magát vezeti. De miután a gyémánt olyan, hogy belemar mindenbe és nem akar a feladat elől kitérni, így szerintem nem lehet vele gond. De az igazsághoz tartozik, hogy én ezzel csak állványos fúróban egy vizes tálcában dolgoztam. De nem volt olyan gondom, hogy el akar mászni a fúró. De egyébként így csinálják.
Bocsánat, hogy off irányba vittem el a témát! De talán minden asztalos találkozik a problémával, hogy fel kell tennie a falra a szekrényt, amit készített. És nem baj ha van fogalmunk az üveg fúrásáról. -
Soká
senior tag
Nincsenek túl jó híreim. Juharfának nem juharfa, hanem bükk. Legalábbis a lába, kerete az biztosan bükk. Szerintem a lapja is. De ez önmagában nem baj, sőt! Én viszont úgy gondolom, hogy az asztallap nem nem tömörfa, hanem az egy furnérozott bútorlap lehet.
Valószínűleg nem előny a furcsa asztalforma, a lapján lévő karcok pedig a vásárlók többségét elriasztják. Akit meg nem, annak a fa sem nagyon számít.
A nyitható szerkezet stabilitását képről nem nagyon lehet eldönteni.
Valószínűleg az eladhatóságát nagyban könnyítené ha nem lennének rajta durva hibák. Annak az eltüntetése viszont asztalos ismereteket kíván (csiszolás, lakkozás) A sarkán lévő valamit értelmezni sem tudom. Ha a lapja furnérozott, akkor kétséges, hogy egyáltalán csiszolással rendbe lehet-e rakni?
Én szeptemberben a vaterán nagyon megkímélt állapotban (gyakorlatilag hibátlan volt) 40.000-ért vettem egy ikea norden étkezőasztalt, úgy hogy Sopronból házhoz szállította az illető.
Szóval nehéz árat mondani, mert szerintem a vevők többsége inkább fizet többet de ne legyenek a látható hibái, akinek meg nem számít a hiba, azok nem fogják értékelni benne a fát. Ezzel együtt a zsák megtalálhatja a foltját.
Ha hibátlan lenne, akkor akár 50-70ezret is megérhetne, jelen állapotában 20ezer körül. Szerintem. Miközben tudom, hogy ez újonnan, áfával 150.000felett is lehet. -
Soká
senior tag
Nekem is van egy fűszerboltos nedvességmérőm. Soha nem használom mert azt érzem, hogy megbízhatatlan.
Nagyon nem vagyok gyakorlott favásárló, utálom is a helyzetet, amikor ott állok egy rakat előtt és legalul van amit szeretnék, ha egyáltalán tudom, hogy mit szeressek... Ugyanakkor megértem thyebyt, ha egy fa nedves, azt azért érzi az ember. Ha tényleg nedves. Ha meg határértéken van, jobb azt pihentetni. Persze, ha megvesz valamit az ember, azt szeretné azonnal használni. Mondjuk az becsapós ha a fát éri az eső, mert akkor az másféle nedvesség mint ami a fa sajátja.
Szerintem a szárítóüzemekben sem a műszer a legfontosabb eszköz. Időre, hőmérsékletre, rutinra megy a dolog.
Szerencsére a fát nem kilóra adják, így nem érdekük a kereskedőknek vizesen eladni. Ezt csak a zöldségesek teszik meg, rendre tapasztalom, hogy amikor befőzéshez elhozom a farekeszt, az rendre nehezebb mint ami rá van írva. De pár nap alatt kiszárad és akkor már "hiteles" a súlya. -
Soká
senior tag
válasz
totoka2
#50551
üzenetére
Szépen megcsináltad!!!
Amikor így ránéz az ember, akkor tetszik a letisztult egyszerű megoldás. Aztán ha belegondolok, hogy a gyakorlatban, a használat során hogyan változnak a dolgok, akkor rájön az ember, hogy a rugdosónak/homloklapnak nagy szerepe van, a pácolt lépcsőlap pedig csúnyán meg tud kopni...
Erről jut eszembe! Olyat szoktak csinálni, hogy a lépcsőlap és a homloklap eltérő színű fábol készül? Most azon gondolkodom, milyen lenne egy bükk/tölgy lépcsőlap + mahagóni vagy valamilyen sötét akác kombója. Lényeg az, hogy kontrasztja legyen a lépcsőnek. Ne ilyen:
(persze, ez is szép) -
-
Soká
senior tag
válasz
Grizzlu
#50591
üzenetére
Remélem, megtudjuk. (nem úgy mint a "tömör" faasztal történetét...)
Nekem nagyon "pácbarnának" látszik ez az akác, noha nem sok logikát találok benne, hiszen egy ilyen anyagot vélhetően még darabolni fognak...
Az, hogy egy darab elüt, az a pácolás után is elüthet, ha valami kakukktojás genetikájú anyag kerül a többi közé. Sőt, az akác eleve elég változatos színű, ez meg baromira homogén. És teljesen hiányzik belőle a sárgás-zöldes tónus. Nekem az az érzésem mintha h.peroxiddal homogenizálták volna, aztán meg kapott egy barna pácot. -
Soká
senior tag
válasz
varsam
#50598
üzenetére
"Volt aki jól gondolta, natúr gőzölt akácról van szó"
No, akkor én gondoltam rosszul. De öröm tanulni.
És hát meglep a dolog, isten bizony, ha megfordulok a zatikban, akkor megvizslatom azt az anyagot.
Lehet, hogy nincs igazam, de miután árézékeny vagyok... ha ilyen mennyiségben lett volna szükségem lépcsőlapra, akkor nagy valószínűséggel nem a Zatikból veszem meg, hanem legyártatom ilyesmire szakosodott cégnél. Úgy képzelem, vagy csak reménykedem benne, hogy ez reális elképzelés.
Jó anyag az akác, nekem a vetemedésre, hasadásra való hajlama miatt csak annyi a kifogásom ellene, hogy ezeket a darabokat is csak tömbösítve lehet normálisan előállítani: többréteg, hossztoldott, ami azért mégsem olyan mint egy toldásmentes tölgy lépcsőlap.
Persze, ha betonra kerül, nem áthidaló elem, akkor nincs nagy jelentősége a hossztoldásnak.
pacman, ha látnád azokat a táblákat, amit én vettem a Bauhausban, na, az olyan tarka, hogy csak na! 5-8éve várja, hogy felhasználjam végre. -
Soká
senior tag
"najo fiok az egy dolog...de butort retegeltbol? "
Ez elsősorban szemlélet kérdése. Kiváló tulajdonságú anyag, szerintem élből is szép, főleg ha vastagabb a lap és sok sűrű rétegből készül. Az én legelső könyvesszekrényem bükk rétegeltből készült, igaz bükk lécekkel élkeményfáztam mindenütt, tehát a rétegelt rész egyáltalán nem látszik.troszti szerintem még azt nem gondolta végig, hogy a bútorlap kész felülete és a rétegelt lemez felülete között nagyon sok munkaóra különbség van
Mire mindent megcsiszol, lelakkoz, rájön, hogy miért olcsóbb a bútorlap. De most persze nem akarok a bútorlap mellett érvelni. -
Soká
senior tag
válasz
thyeby
#50615
üzenetére
"Az akácot én ajánlom figyelmedbe alaposabb megismerése. Sem nem reped, sem nem vetemedik."
Nem tudom, kinek higgyek... A tapasztalatom az volt, hogy amikor a Bauhausban a táblásított anyagokat néztem, a legcsúnyább hasadásokkal mindig az akácnál találkoztam. Miközben minden bükk rendben volt, az akácok között alig találtam olyat, amiben ne lettek volna kisebb nagyobb repedések. Aztán két éve lett volna dolgom akác lécekkel egy kerti padhoz, elzarándokoltam Gödöllő környékére egy céghez a megrendelt 2m-es lécekért és olyan girbegurbák voltak, hogy otthagytam.Ami a táblásítás kiosztását illeti, pénz kérdése a dolog. Ha azt érzékelném, hogy megéri magamnak elkészíteni, akkor persze megcsinálnám, de van egy olyan érzésem, hogy azok a cégek, akik nagyüzemileg táblásítanak, sokkal olcsóbban képesek beszerezni az anyagot mint én. A művelet hatékonyságáról nem is beszélve. A másik, ami esetleg a saját megoldás kívánja, ha a minőségi elvárásom magasabb mint amit a cég nyújtani tud. Hiába én vagyok az "amatőr", addig válogatok, addig forgatok, amíg szebb és jobb nem lesz amit én csinálok.
-
Soká
senior tag
válasz
#74459392
#50623
üzenetére
Hááát, szerintem úgy rontottad el, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Ezzel nem kellene tovább várnod, mert a következő évtizedben sem lesz jó. Próbálj utánaolvasni, az olajozás lényege, hogy szépen felviszed az anyagra, mondhatni bőven, de csak annyira, amit beiszik a fa. Vársz vele 5-10percet és _szárazra_ vissza kell törölnöd. Nem szabad, hogy "tócsában" álljon az olaj a fán. Az nem képez semmiféle réteget a fán, hanem annyi kell neki, ami beívódik a fába.
Én a helyedben nekiesnék citlinggel, valami csiszolóval és eltüntetném, amit feleslegesen rákentél. A dolgot úgy képzeld el, mintha egy kétkomponensű lakkot az edzője nélkül kentél volna fel. Várhatod, hogy megkössön. Még akkor is beleragad majd az edény, ha már tapintásra száraznak tűnik.
A csiszolással az a gond, hogy az olajos rész azonnal eltömíti a vásznat. A citling, egy éles "kés", azzal le lehet hámozni a felesleget. Ezt utána meg kell újra csiszolni, aztán adhatsz neki egy réteg olajat, de töröld is vissza szárazra. És akkor lesz Karácsonyra használható pultotok. Így, ahogy most van, így viszont jövőre se.
De azért, várd meg, mit mondanak a többiek.
Elvileg lehetne valamilyen oldószert is használni az olajra, de az meg nem tesz jót a fának
Jajj, sajnálom a munkádat, a sok finom olajat. -
Soká
senior tag
válasz
#74459392
#50623
üzenetére
Nézd meg ezt a videót. valami ilyesmivel kellett volna kezdeni...
Közben nézem a fotódat és kicsit fáj a szívem. De nem csak a munkapult miatt. Látom, beleadtatok apait-anyait, hogy jól nézzen ki a konyha, de azt érzem, hogy vagy nem láttatok még konyhát működés közben vagy egészen mások a fogalmaink róla. A tűzhely közelébe én egészen biztosan nem tettem volna ilyen strukturált tégla felületet. Ez néhány hónap alatt olyan mocskos lesz és olyan takaríthatatlan, hogy csak na. Ennek százszor inkább az étkezőben, nappaliban lenne a helye.
Majd jusson eszedbe amit írtam, amikor próbálod lesikálni a tégláról az odafröccsent olajat, zsírt. Én még a sima csempét is utálom tisztán tartani, meg a tűzhely mögött lévő üveg fedelet.
Talán gondolkozzatok el azon, hogy érdemes a tégla elé egy üvegfalat építeni.Persze, ahány ház, annyi szokás, egy középkori konyhában biztosan nem foglalkoztak azzal, hogy zsíros a fal. Tulajdonképpen rusztikus is tud lenni. De kétlem, hogy ez volt a cél.
Tudom, hogy kemény vagyok, de úgy gondolom, hogy a rest kétszer fárad. A magam pultját biztosan újracsinálnám és három nap múlva oké lenne.[ Szerkesztve ]
-
Soká
senior tag
válasz
#74459392
#50634
üzenetére
"azért ha beírod a google-ba talász pár konyhát tégla fallal"
Persze, ez igaz, de - most ilyen megmondós kedvemben vagyok - egy bolond százat csinál. A net tele van "használhatatlan" látványkonyhákkal. Meg általában a lakáskultúra címszó alatt egy csomó élhetetlen ötletet látsz. Én praktikus oldalról közelítek a konyha felé, mert úgy gondolom, hogy az egy kis üzem, ott az a jó, ha minden kézre áll, ha könnyen tisztán tartható.
Az én álmom az lenne, hogy a tűzhely körül legyen körbe egy félméteres pultfelület. Jobbra, balra, mögötte. Gránit vagy rozsdamentes acél. -
Soká
senior tag
válasz
#74459392
#50636
üzenetére
Szerintem annyi a gond, hogy a fogalmakkal nem nagyon vagy tisztában, de érthető is, és ne vedd magadra. Én is elkövettem ugyanezt a hibát 20 évvel ezelőtt az olajozással, megtanultam egy életre...
A kikeményedés annyit jelent, hogy kb. ennyi idő alatt történik meg a kémiai átalakulás, ekkor nyeri el úgymond a végleges formáját a dolog. De ez nem azt jelenti, hogy akkor 6 hétig ragad a cucc hat hét után meg hirtelen klassz lesz. Ezt a kikeményedést inkább csak azért emlegetik, hogy ne kezdj el a friss felületen bútorokat tologatni mert meglátszik. A kikeményedés különben is inkább a viaszra vonatkozik, mert az képez egy leheletnyi finom felületet a fán, annak valóban kell néhány nap, hogy valamelyest kikeményedjen.
De úgy próbáld elképzelni, hogy a lakk meg az olaj+viasz abban különbözik egymástól, hogy a lakk képez egy kérget a fa felett, olyan mintha kotont húznál, az olaj és a viasz meg inkább magát a faanyagot teszi valamelyest ellenállóvá, elsősorban a vízzel szemben.
Jusson eszedbe a cipőpucolás, ott is vékony rétegben kell felkenni a pasztát, kicsit hagyod, aztán fényesre bokszolod(tk. visszatörlöd). -
Soká
senior tag
válasz
#74459392
#50639
üzenetére
Na, most megnéztem, mit ír a Biopin:
"Ügyeljünk, hogy felesleg ne maradjon a felületen, mert fénykülönbségek lehetnek. A be nem szívódott olajat 20 perc múlva ronggyal vagy gumispachtlival oszlassa el, dolgozza be."Hát, igen, félreérthető. Az a baj, hogy ezeket a szövegeket vagy rosszul fordítják vagy a marketingesek írják. Vagy mindkettő. Odáig oké, hogy nem maradjon felesleg, de nem azért mert "fénykülönbségek" lehetnek, hanem mert ragadós marad az egész. És ez persze látszani is fog, mellékesen. Az is oké, hogy a be nem szívódott olajat 20 perc múlva... de nem "eloszlatni" kell meg "beledolgozni" kell, hanem feltörölni, eltüntetni. Biztos vagyok benne, hogy a fordítást cseszték el.
Csak halkan jegyzem meg, itt van egy k. drágán árult prémiumtermék és még a leírását sem tudják normálisan megcsinálni. Bosszantó! -
Soká
senior tag
Tényleg nem akarok senkivel vitatkozni, csak elmondom a saját tapasztalataimat.
Ha általánosságban beszélünk anyagokról, akkor a végkövetkeztetés lehet ilyen is, olyan is. Azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy bár a laikus számára fordítva lenne logikus, de a vékonylazúr kültérre, a vastaglazúr beltérre való. Magamtól én is fordítva gondolnám...
Én egyféle vastaglazúrt használtam, a nyersen megvett fenyő beltéri ajtajainkhoz, ami olcsó volt, de rohadt sokat kellett csiszolgatnom rajta de végül megérte. Erre használtam Sadolin vastaglazúrt és nekem nagyjából bevált. Se repedés, se pergés, egyedül a kilincsek közelében, ahol sokat fogdossuk, ott tud szennyeződni. (frissítés: most kipróbáltam és CIF-fel tökéletesen megtisztítottam, a zsíros kéz nem színezte el magát a lazúrt)
Szóval, én egy az egyben nem vetném el a vastaglazúrt. Nyilván nem a legolcsóbb, ismeretlen valamit kell etalonnak tekinteni vagy nem azt ami rosszul lett esetleg felhordva.Az olyan lenne, mintha kayaman kolléga kijelentené, hogy szar a biopin olaj.
Olajozás ügyben: persze, egy idő után nem fog úgy ragadni. Beszárad, de addigra szépen beleragad a por is és elég ottfelejteni az edényt, akármit és cuppanósan fog elválni a pulttól még hosszú ideig. Az olajozásnak pont az az egyik lényeges értéke, hogy "fás" marad a tapintás. Amikor van rajta egy rászáradt olajréteg, az nagyjából olyan mintha le lett volna lakkozva.
Az egészben az a rossz, hogy állandóan emlékezteti az embert arra, hogy elrontott valamit. Ismerős az érzés.
Én általában a bükk konyhapultunkat 3-4 évente átcsiszolom (lassan 20 éves) mert kell neki a felújítás. Miután mindkét oldala használható, így forgatni is szoktam. Ahol a feleségem pocsol rajta, ott a ragasztások jobban kirajzolódnak. Ez válóok lett nálunk...
Olajozás kontra lakk ügyben én valamelyest olajpárti vagyok, de azért éppen mostanság be kellett látnom, hogy a lakk bizonyos értelemben jobban véd.
Van nekünk egy ikeás bükk étkezőasztalunk, a múltkor írtam is róla. Ezt natúran vettük, utána olajoztam, viaszoltam, ezt is időnként átcsiszolom. Az a helyzet, hogy idővel a táblásítás ragasztásai egyre jobban kirajzolódnak mert a ragasztóanyag(?) megsötétedik. Nem ereszt el, de egyre jobban meglátszik. Most vettem használtan egy ugyanilyen asztalt. menet közben derült ki, hogy a tulaj lelakkozta valamilyen vizes lakkal. Először elkeseredtem, hogy basszus, majd csiszolgathatok, aztán amikor elhozta, akkor kiderült, hogy nem is csinálta nagyon csúnyán a lakkozást, másfelől az asztallapon sokkal kevésbé rajzolódtak ki a ragasztás vonalai. Nyilván a különbség adódhat a különböző ragasztástechnikából is, de nekem az volt az érzésem, hogy a lakk az, ami megvédte, hogy a ragasztóanyag nedvességgel érintkezzen.
Szóval, most elbizonytalanodtam kicsit, hogy ha csinálok magamnak bútort, akkor melyik megoldást válasszam? Az asztalt minden esetre nem kezdtem el lecsiszolni, egyelőre még lapraszerelt állapotban várja a leendő helyét. -
Soká
senior tag
válasz
thyeby
#50656
üzenetére
Nos, én adott feladatra szívesen használok vagy használnék akácot, a probléma számomra már a beszerzéssel kezdődik. Mint említettem, a múltkor a szomszédnak egy kis kerti padhoz kellett volna 6-7 szál 2m es 6x2cm-es akác léc. Ha valaki tud Budapesten mutatni ilyet készen, azt hálásan megköszönném. Egyszerűen nincs. (most ne kérdezzétek meg, hogy miért nem szélezetlen pallót veszek, mert olyan hülye választ kell adnom, hogy buszon villamoson csak annyi anyagot cipelnék, amit kell, ráadásul olyan kicsi a műhelyem, hogy nem tudok áttolni csak 190cm hosszú anyagot a körfűrészen) és ráadásul az egész csak szívesség munka...
Szóval az akáccal csak az a bajom, hogy nehezen jutok hozzá. Amit meg a Bauhausban láttam, lehet, hogy tényleg csak gyártási hiba eredménye.Amúgy, valóban meg tudom csinálni a táblásítást, az azért nem jelent leküzdhetetlen kihívást.
Életem második szekrénye ez volt. (igaz, méretre gyalultattam egy asztalossal a szélezetlen cseresznye pallókat.) Mondjuk, ebben is a kihívás elsősorban az volt, hogy egyetlen kézi körfűrésszel, egy felsőmaróval, egy szalagcsiszolóval meg egy kis fúrógéppel rendelkeztem. És mindezt két darab összehajthatós bakon...
Ja és egy B&D szúrófűrészem is volt!Érdekes én akác parkettával nem nagyon szoktam találkozni. Inkább bükk meg tölgy. De lehet, hogy csak nem ismerem fel. Fiatalon meg mennyi tüzelőt vágtam fel akácból! - de akkor azt sem tudtam, hogy milyen fa...
[ Szerkesztve ]
-
#50787
Soká
senior tag
MrThompsoN
#50761
Soká
senior tag
válasz
MrThompsoN
#50761
üzenetére
Le a kalappal a munkád előtt!!
Én átlátni sem tudom hirtelen, hogy mi, hogyan de a csavarok és furatok száma önmagában nagyon bizalomgerjesztő!!!
A 0,1-es "ütéssel" kapcsolatban meg én azt javasolnám neked, hogy felejtsd el a dolgot. Én látatlanban aláírnék ekkora "hibát" bármilyen faipari körfűrészben.
Szerintem azért nem érdemes ezzel foglalkozni mert:
1. a munkádra gyakorlatilag semmilyen hatással nem lesz, a vágáskép alapján nem fogod tudni megmondani, hogy most volt-e korongban "nyolcas" vagy nem volt.
2. a gyakorlatban soha nem fogod tudni tartani ezeket a laborkörülményeket, ha sikerül is valamit beállítani egyszer 0 közelire, az nem fog ott maradni, éppen csak nem jut majd eszedbe "szarozni" vele
3. ahány fűrészlapot ahányszor felteszel, az annyi eredményt fog mutatni.Thyebyvel ellentétben, én nagy eséllyel szavazok arra, hogy a fűrészlapban van 0,1mm ütés. Főleg egy háromszázas lapban. Azt meg valaki kiszámolhatná helyettem, mert olyan süsü vagyok hozzá, hogy a tengelyben/csapágyazásban mekkora holtjáték/hiba kellhet ahhoz, hogy 150mm-re a tengelytől létrejöjjön 0,1 tizednyi pontatlanság.
Egyébiránt, szerintem ezt a 11mikronos eltérést te nem azért írtad le, mert az eltüntetése lenne a cél, hanem, hogy jelezd, milyen tűréssel is dolgoztál. Szóval, én csak gratulálni tudok.
Ha meg tényleg számítana ez a kis anomália, akkor jön az, hogy a lehető legjobb minőségű precíziós csapágyazást kell megvenni, másrészt pedig egy 120mm-esnél nagyobb fűrészlapban gondolkodni sem érdemes. Minél nagyobb a fűrészlapod, annál nagyobbak lesznek a pontatlanságaid. 300-as fűrészlappal az ember ne precisaw kategóriában gondolkodjon. (gondolom, ismered...)
A fúrészlap már attól dob egy hátast, hogy milyen hőmérsékleten dolgozik. Én, amikor bénáztam a magam maróasztalával (az fémes projekt volt, szürkeöntvényből készült) a 8mm-es acél betétlap már attól vetemedett pár tizedet, hogy belefúrtak egy 18mm-es lyukat. És nem csak a fémed kényes, hanem a rétegelt lemezből készült alap is mozog ennyit, akár rugalmasan, akár maradandóan, páratartalom függően.
Szóval, csak használd egészséggel! -
Soká
senior tag
válasz
thyeby
#50788
üzenetére
Szerintem, ahhoz, hogy meggyőző bizonyosságra juthassunk, ahhoz az kellene, hogy legyen egy szuperpontos tengelyünk és rögzítési módszerünk, utána pedig legyen 10-20 különféle fűrészlapunk, amelyet végigmérhetünk. És akkor láthatnánk, hogy mi a dörgés. Tűréshatár és szórás mindig van, egy faipari technológiában ez szerintem eleve nagyobb mint a fémiparban.
Abban igazad van, hogy a forrasztott lapkák köszörülésével eleve korrigálni lehet a lapban rejlő pontatlanságokat. Feltéve ha minden gép optimálisan dolgozik. A CNC önmagában még nem garancia a pontosságra, csak ha jól beállítva üzemel.
Matthias Wandel videója jó, de nekem azért vannak kétségeim. Fogja a kart, beállítja az óra szerint egy bizonyos pozícióba, majd elengedi és oldalról nekitolja az ütközőt. A gyakorlatban az az ütköztetés is már képes lenne elmozdítani a kart az eredetihez képest. De ezek részletkérdések, az elv, hogy a csuklós paralelogrammával fel lehet nagyítani a "problémát" segít pontosabban illeszteni.Én is szeretem a századokat, de amikor a legnagyobb erőfeszítéssel sem sikerül két egyforma lécet legyártanom, mert lesz közöttük 1-2-3tized eltérés, akkor legyintek a dologra mert tudom, hogy még az anyag szálszerkezeti változása is befolyással bír.
-
Soká
senior tag
válasz
pali923
#50809
üzenetére
szerintem a villanykörte egy szép és találó magyar kifejezés. Kicsit hosszú. Ugyanakkor pontosan kifejezi, hogy a körte alakú fényforrásról beszélünk, amit alkalmazni lehet a wolfrámizzóra, a ledre, halogénre is. Az izzó viszont elavult, mint Edison találmánya. A mai fényforrások már nem "izzanak".
-
Soká
senior tag
válasz
troszti
#50972
üzenetére
Szerintem azt a dilemmádat kellene alaposan átgondolni, hogy tényleg csak nagyjából szeretnél-e darabolni, mert akkor szerintem akár a fűszerboltos darabok is megteszik, vagy megpróbálnál kész méretre dolgozni helyből?
Én nem tudom megmondani, hogy mi a jó döntés, én magam ha nagy ritkán táblából dolgozom, akkor a darabolás+méretrevágás metódust követem. Nyilván ha sűrűn lenne ilyen munkám, akkor indokolt lenne egy akkora és olyan asztali fűrészgépet hadrendbe állítani, ami gyors és megfelelő eredményt ad.
A hetvenezres kék Boschnak akkor van értelme, ha egyből kész méretet szeretnél vele vágni. Annak illene ezt a feltételt teljesítenie. Én titkon abban reménykedem, hogy még a barkács Scheppach merülőm is képes erre, de egyelőre még csak próbavágásaim voltak vele. -
#50977
Soká
senior tag
generatoros
#50976
Soká
senior tag
válasz
generatoros
#50976
üzenetére
Nekem is kedvező volt a tapasztalatom, de egyetlen szeletet vágtam vele egy kétcolos borovi pallóból. Méghozzá a gyári lappal.
-
Soká
senior tag
válasz
thyeby
#50994
üzenetére
Szerintem Pacman ezt már sokszor leírta, de biztosan nem lesz rest. Miután én szolgáltattam neki az összehasonlításhoz a makitát, így annyit tudok, hogy egyáltalán nem rossz ez a klón. Kicsit érződik a hangján, a külsején, hogy egy fokkal nyersebb a kivitelezés, talán a vezetéke merevebb, de összességében jól használható. Geometriáját tekintve is rendben van.
Mindig azt mondom, hogy aki ezzel pénzt termel, naponta használja, annak "illik" megvenni a jobbat, aki viszont hobbira veszi, annak pont elég. -
Soká
senior tag
válasz
troszti
#50987
üzenetére
Lidl/Aldi ügyben tájékozódni kell, általában az év hasonló szakában szokták az adott terméket forgalmazni. Némi kereséssel megtudható, hogy mikor volt utoljára pl. parkside merülő.
Egyébként pedig minden attól függ, hogy mit és milyen minőségben szeretnél előállítani. Meg hogy miből. Ez elvileg az asztalosok topikja, de mi hobbisták itt is túltengünk
A profik meg inkább pénzt keresnek...
Szóval, barkács eszközökkel is sok mindent meg lehet csinálni csak sokkal körülményesebben. És itt jön az, hogy ezt megéri-e neked vagy sem. Ha asztalos vagy, akkor nem leszel (árban) versenyképes.
Az én első három gépem egy Makita kézi körfűrész, egy nagy makita felsőmaró és egy HolzHer szalagcsiszoló volt. A kézi körfűrésszel bükk rétegelt táblákból dolgoztam, nagyjából feldaraboltam és felsőmaróval dolgoztam készre az éleket. Szakmailag hibátlan volt a minőség, de mondjuk tízszer annyi ideig csináltam mintha készre szabják nekem az anyagot profik. De nem tudtam, hogy mit hogyan lehet, bele kellett jönnöm.
Azért nem nagyon hiszek abban, hogy kézi körfűrésszel kéne készre vágni az anyagot, mert annyi odafigyelést, helyet, ügyeskedést kíván a művelet, hogy egyszerűbb nagyjából levágni és utána áttolni az asztali gépeden a kisebb darabokat. Persze, attól is függ, hogy mit és mekkorát gyártasz? Ha hobbista vagy és magadnak készítesz dolgokat, akkor azt tudom tanácsolni, hogy inkább készüljön egy szekrény alsó+felső részből, mint az egész egy darabból. Könnyebb megcsinálni, könnyebb mozgatni, könnyebb variálni vele, könnyebb szállítani. Kicsit több anyag kell hozzá, kicsit több munka, de meghálálja. Én is elkövettem azt a hibát, hogy elsőre készítettem két darab 2,8x1,4m-es könyvesszekrényeket. Persze, lapra szerelhetőre készült, de így is szívás volt, amikor olyan helyre költöztünk, ahol 2,7m volt a belmagasság.
Ha meg netán nem is fát, hanem bútorlapot akarsz vágni, akkor elhalkulok, mert az szerintem lapszabászati téma lenne, de mindenkinek szíve joga kísérletezni. -
#51009
Soká
senior tag
razorbenke92
#51006
Soká
senior tag
válasz
razorbenke92
#51006
üzenetére
Szerintem helyén kell kezelni az ilyesmit. Bizonyos albérletbe, ideiglenes célra megteszi. Van olyan is, hogy papírbútor.
[ Szerkesztve ]
-
Soká
senior tag
válasz
q13579
#51017
üzenetére
Tudom, hogy nem erre irányult a kérdés, de nem megoldható, hogy a műhely aljzata kerüljön egyenesbe? Én erre vágyon rettenetesen, mert ha az rendben van, akkor minden ezzel kapcsolatos probléma is megoldódik.
Azzal ha az asztalt "gyógyítgatod", ahhoz az kell(ene), hogy legyen eleve egy brutál merev asztalod, ami nem veszi fel a talaj egyenetlenségeit. De egy ekkora asztal valószínűleg nem lesz kellően merev így fog tudni annyit csavarodni, hogy leérjen mind a négy lába. Ilyenkor viszont ügyeskedni, mérni kell, hogy miként tudod síkba hozni. Legegyszerűbb megoldás, ha a talaj eleve sík. (amit szintén nem könnyű abszolválni) -
Soká
senior tag
válasz
thyeby
#51019
üzenetére
OFF leszek, meg szakértője sem vagyok a kérdésnek, de érdekelne, hogy ti használtatok már a gyakorlatban Padlopont? Ezt csak azért kérdezem, mert nagyon jól hangzik ez a bizonyos önterülés, de szerintem, ha az előírt arányokban keverjük be a masszát, akkor az minden lesz csak nem teljesen önterülő. Hacsaknem olyan mennyiség kerül kiöntésre, amely súlya okán talán képes kiterülni. Vagy ha sikerült meglötyögtetni a házat.
Mindezt csak azért írom, mert én "szórakoztam" önterülővel (Mapei termék volt), pontosabban a parkettás srác, és én azt tapasztaltam, hogy az önterülőt el kell simítani valamelyest (rutin kell hozzá!) mert a tejfölös állaga miatt nem terül ki teljességgel.A nappalinkban volt összességében vagy 2cm-es szintkülönbség és felszedtem a régi mozaikpadlót, hozattam egy brutál betonmarót, amivel legyalulták a púpokat, utána jött az aljzatkiegyenlítés kb 3-4mm vastagságban (sőt volt olyan mélyedés, amit előtte egy drága köztes anyaggal töltöttem fel).
Az önterülés sem volt tökéletes, de azt végül a svédpadló szépen áthidalta.
Csak elrettentésként mondom, hogy az egyik félszobában 8cm szinteltérés volt a két sarok között!! Először szerettem volna lemarni, de aztán két napi reménytelen küzdelem után feltörettem az egész aljzatot és újra betonoztattam. Ott egy olyan spéci (és jó drága) ajzatbetont használtak a szakik, amit két hét múlva parkettázni lehetett. Először kis kupacokat raktak le, azt pontosan beszintezték és utána töltötték fel a többit, olyan szép és hibátlan lett a végeredmény, hogy csak gyönyörködtem benne. Arra nem kellett semmiféle aljzatkiegyenlítés. -
Soká
senior tag
válasz
thyeby
#51029
üzenetére
Kicsit sajnálom, hogy ennyit koptattad a billentyűzetet, de köszi, azok nevében is, akik esetleg tényleg fognak önterülőzni a közeljövőben. (rossz esetben velem is előfordulhat az idén...)
Én csak annyit akartam hozzáfűzni a többiek megállapításaihoz, hogy az aljzatkiegyenlítő legelsősorban a beton strukturális egyenetlenségeit hivatott eltüntetni. Ad egy szép homogén felületet, de azért ha az ember rátesz egy kétméteres öleslécet, látni fogja, hogy pár mm lesz azért benne. Amikor az anyag elterült, akkor már szemre ennél a lágy anyagnál képtelenség megállapítani a pontos síkot (ezért jó ha az ember kiszintez pontokat, én egyforintos pénzérméket ragasztottam le), persze a gyakorlat sokat számít és a legfontosabb úgyis az, hogy az elsimításnál a púpokat eldolgozza az ember.
Itt azért elég jól látszik az önterülő "terülése".
Nagyobb eséllyel sikerül a síkot akkor kialakítani, ha vastagabb réteget öntünk, de azért az elég ritka, hogy van egy sík aljzatunk, ahol mindenütt 8-20mm-t kell bedolgozni és mondjuk nem csak az egyik sarok kíván ekkora feltöltést. Itt már kell a szöges cipő is, mert bele kell lépnünk az öntött területbe. És szükségeltetnek a magasságjelző kis szigetecskék is.
Ami fontos: nem szabad hígabbra csinálni az anyagot mint az előírás. Sok szaki késztetést érez rá, hogy jobban folyjon az anyag, de megbosszulja magát, mert a szárazanyag lesüllyed és a teteje egy vizes, porladós szar lesz, amihez majd nem tapad rendesen a rákerülő burkolat.
A tüskés henger meg részben a buborékok eltávolítására való, azzal nem lehet igazán elegyengetni az anyagot, nem is beszélve arról, hogy a tüske meghatározza, hogy milyen vastagságig használható. Ha vastag az öntés, akkor a hengerrel csak ide-oda tologatja az ember az anyagot.
A rutin azért sokat számít. -
Soká
senior tag
válasz
steve_p
#51036
üzenetére
A két típus között nem csupán annyi a különbség, hogy a merülőnek a talpában van egy sín is. A sín persze fontos, mert ez akadályozza meg, hogy a vágás elmásszon, ha nem elég figyelmesen tolod a sima körfűrészt, vagy a lap hajlandóságot mutat eltérni a kívánt egyenestől. A merülőt úgy konstruálták, hogy a lap minél közelebb legyen a talp széléhez, így például fal mellett is tudsz vágni szinte közvetlenül. De ennél fontosabb, hogy míg a sima körfűrészt fix mélységre tudod beállítani, addig a merülőnél az ütközést állítod be és vágás közben tudsz az anyagba szépen belevágni (pl. mosogató helyének a kivágása) Nyilván a sima körfűrésszel is lehet bűvészkedni, de a merülővel könnyebb és szebb.
Ami a jó merülő ismérve, hogy a fűrészlap párhuzamos legyen a a talpban lévő núttal különben a fűrészlap a kilépő végénél is dolgozni fog és ronda lesz a vágáskép. Aztán a konstrukció legyen elég merev, a merülés során ne változzon a vágás szöge, a szögek beállítása könnyen és pontosan legyen ütköztethető. Aztán persze nem mindegy a forgácselszívás alapossága, a motor strapabírósága, hangossága stb. A jó fűrészlap meg alap.Azt tudja valaki, hogy a merülőfűrész kinek a találmánya? Persze, lehet, hogy a mai ismérveit szépen egyenként rakták össze a gyártók. Valamelyik cég kitalálta a sínes tologatást, valaki más a merülést, egy harmadik a fal melletti vágás lehetőségét.
Szerintem nem a Festo:[ Szerkesztve ]
-
-
Soká
senior tag
válasz
steve_p
#51042
üzenetére
generátoros hozzászólását #50976 megszívlelheted. Ha hobbi célra kell. Árulnak "használtan" általában a jófogáson, külföldről bekerült szürke darabokat. Az enyémnek például a sínje volt sérült, kipofoztam.
Ennyit megérhet, ha nincs gáz vele. Semmit nem ír az állapotáról...(#51044) Erre valók a kis élmarók. A kisebb, de sík felületen (oldalán) told végig és ne a görbülő lapján. A rezgővel csak szemre tudod, a belső íven meg azzal se. Ezt egyébként kézzel simogatnám végig, ha nem kell nagyobb rádiusz.
[ Szerkesztve ]
-
Soká
senior tag
"Azért kíváncsi lennék,hogy ez a Holzher mikor készülhetett."
csak tippelni tudok, de szerintem nem tévedek nagyot, ha 1980-as évek második felére teszem. Mondjuk 1987.
És az jogos, ha esetleg az érdem nem a Festoé hanem a HolzHeré. Jó gépeket gyártottak. Az én szalagcsiszolóm még HolzHer, később megjelent ugyanaz milwaukee és Festo cimkével is. Elképzelhető, hogy a szabadalmak is így kerültek hozzájuk.
Ami az oszcillációs Scheppach csiszolót illeti, nekem is a 100-as van, de becsomagolva várja a költözködést, hogy legyen végre helye. Szóval tapasztalatom nincs vele, de például a kombi csiszoló nekem bevált, nem pőanaszkodom rá. Nem mondom, hogy nem tudok lefullasztani, ha nagyon nyomom neki az anyagot, de azért van ereje.Pacman,
mindig nevetgélek, hogy neked a fullos kategóriáról mindig a pornó jut eszedbe.
)
Lehet, hogy nincs igazam, de én a kategória másik végét hamarabb illetném ezzel a szóval.
Ami meg az említett művésznőt illeti, vagy 3-4 éve szülői közösség formájában játszóteret építettünk társadalmi munkában. Közösen dolgozgattunk és én többek között az egyik anyukával húzogattam közösen valami fűrészt. Aztán este kérdezi a feleségem nevetgélve, hogy: - na, milyen volt együtt dolgozni M. W.-dal?
Kivel??? Olyan hétköznapi anyuka volt, hogy halványan sem emlékeztem az arcára. Csak odajött megkérdezni, hogy segíthet-e?
Bezzeg a feleségem csak tudta, hogy ki van a színen. De nem fotózott le minket... Pedig nagyon erőlködtem -
#51140
Soká
senior tag
verybigboy
#51133
Soká
senior tag
válasz
verybigboy
#51133
üzenetére
A csavaros szorítóknál a súly és - ezt nehezebb ellenőrizni - az anyagminőség a döntő.
Az nem hátrány ha jó nehéz az a szorító.
A választást döntően befolyásolja az, hogy mire is akarod használni. Sokan vannak asztalosok - elnézést kérek a kritikáért - akik úgy gondolják, hogy nincs görbe faanyag csak gyenge szorító. Nekik nyilván a legerősebb szorítóra van szükségük ahhoz, hogy a gyártási pontatlanságot ellensúlyozni tudják.
Ha valaki pontosan dolgozik, akkor nem kell a fából a vizet kifacsarni, hogy jó legyen a ragasztás.
Nekem nincsenek márkás szorítóim (hacsaknem a békebeli darabok között) de az elzett szorítók nem rosszak és nekem még az 5-7 évvel ezelőtt vett aldis szorítók is bejöttek. Igaz, nem próbálom túlhúzni őket, amivel nyilván tönkre lehet tenni őket. -
#51149
Soká
senior tag
verybigboy
#51148
Soká
senior tag
válasz
verybigboy
#51148
üzenetére
Elzett szorítók.
Elég neked egy korrekten használható. -
#51152
Soká
senior tag
generatoros
#51150
Soká
senior tag
válasz
generatoros
#51150
üzenetére
Amikor én vettem, akkor nem is nagyon volt más. (Biztosan volt, csak ezt árulták a legtöbb helyen.)
-
#51210
Soká
senior tag
Ronaldohun
#51203
Soká
senior tag
válasz
Ronaldohun
#51203
üzenetére
(A videót csak gyorsan átpörgettem)
Ahogyan neked borzasztóan tetszik az "átfestés", engem meg elborzaszt kicsit, de természetesen Te fogod használni, lelked rajta!
A színezés kétféleképpen történhet. Vagy pácot használsz (ami vizes vagy alkoholos lehet) ez arra jó, hogy megszínezd a fát. Utána ezt felületkezelned kell, tehát lakkozni vagy olajozni+viaszolni.
Vagy pedig valamilyen lazúrt használsz, ami egyszerre festékanyag, egyszerre lakk. Kicsit beleívódik a fába de nem annyira mint a pác. Gyakorlatilag olyan kicsit mint egy színezett lakk.
Amire figyelned kellene, ha jól előkészítetted a fát: fóliázd vagy takard le a talajt mert biztosan fogsz csepegtetni. A kenést nem a tábla közepén kezd mint a videós jóember, hanem az egyik sarok közelében és az lenne a fontos, hogy egyenlő mennyiségű anyagot hordj fel a felületre és gyorsan dolgozz, hogy még nedves legyen a felület, amikor mellette a következő csíkot húzod. Az ecsethúzást ne a legszélén kezdd, mert akkor csak a lap élén fog végigfolyni a lötty. Kicsit beljebb kezd és mindig húzásnál fejezd be a lap szélén. Az egyenletesség azért kell, hogy ne legyen foltos a végeredmény és ha megszárad a festék, mire a következő csíkot húzod mellé, akkor ezek a csíkok el fognak különülni egymástól. Tehát lendületesen érdemes "összemosni" a felületet. Ha ugyanazt több rétegben fested (pácolod), akkor túl sötét lesz a végeredmény. Amikor feketére pácolok valamit, akkor ez előny, ha világosabb a pác, akkor oda kell figyelni az egyenletes anyagmennyiségre.
Leginkább szórni lenne jó, úgy a legegyenletesebb, de ahhoz is kell rutin.
Ne úgy csináld mint a videón a gyerek, hogy először a színét festette, utána a hátoldalát, hanem pont fordítva! Gyakorolj a hátoldalon és akkor talán szebben sikerül a teteje.
Az jó, ha alaposan végiggondolod a műveletet, ne menet közben kelljen leállnod akármilyen okból. Ha van ott valaki aki segít egy csorgást letörölni, megigazítani valamit, az jó.
De én nem vagyok festő szaki, csak így csinálnám.
Az is lehet, hogy érdemes először szépen, óvatosan, kisebb lendülettel kevesebb anyaggal az éleket körbekenni. Arra számíts, hogy a fa az évgyűrű felőli élén mértéktelen mennyiségben képes beinni a pácot.
Az olajozás egyszerű feladat, érdemes elég bőven kenni az olajat, egyetlen fontos dolog van: pár perc után szárazra kell törölni!!! Nehogy rajta hagyd az olajat fényesen mert soha nem fog megszáradni és csak ragadni fog! -
Soká
senior tag
Tényleg kár általánosítani.
Vannak a herendi féle ószeresek, akik pofátlanul azt írnak a termék mellé, amit nem szégyellnek. Vannak a szürke "importőrök", akik hozzák a különféle, csomagolássérült, kamionról "leesett" termékeket. (Vettem már ilyet párszor, nem jártam rosszul.)
Vannak az alkalmi eladók, akik öröklésből, anyagi megszorulásból, átgondolatlan vásárlásból származó dolgaiktól szabadulnak. Velük jár legjobban az ember, ők viszont vagy buknak vagy nem számít a bukás. (így vettem DeWalt excentert hála Vikusznak)
Aztán előfordulhatnak lopott cuccok, ennek nem kell magyarázni a kényes voltát. Ma Te jársz jól vele, holnap a tiédet árulja valaki...
Jó szerszámot tényleg ritkán ad el az ember. De van rá példa, sokan belevágnak bizonyos vállalkozásokba, hobbiba, aztán feladják.
Én most vettem két bringát jófogáson, az egyiket ezzel foglalkozótól látatlanban, a másikat tulajtól személyesen. Furcsa mód az előbbi volt a jobb vétel de csak azért nem gondolom, hogy lopott bringa volt mert legalább 15 éves darab.
De vettem már házat is meg festményt is, ami nagyapám kezemunkája -
Soká
senior tag
-
Soká
senior tag
Lehet, hogy kicsit túl van "gondolva" ez az olajos dolog. Ha szépen fel van csiszolva a fa, az már önmagában képes kicsit "fényleni". Az olaj rátesz erre, de ez selyemfény és nem is tart sokáig. A felület hamar "beáll" az anyag és a használat adta állapotra.
Hidd el, jót tesz az mindenkinek, hogy közvetlenül a kezelés után van némi fénye a fának. A dán olaj gyakorlatilag egy felhígított tungolaj, amibe kerülnek valamiféle "állományjavító" cuccok. -
#51424
Soká
senior tag
razorbenke92
#51411
Soká
senior tag
válasz
razorbenke92
#51411
üzenetére
Én is gratulálok! Tudom, hogy milyen jó érzés, amikor az ember magának képes összehozni valami hasonlót. Mondjuk gépészként kicsit könnyebb dolga van az embernek rendszerben gondolkodni. De leginkább a felismeréseid tetszenek azzal kapcsolatban, hogy az elmélet és a gyakorlat miként is vannak köszönőviszonyban egymással.
Nem vagyok nagy bútorlap kedvelő, de jelen esetben teljesen logikus döntés volt, másképpen nem is lett volna esélyed megvalósítani az elképzeléseidet.
De azért elmondom azt is, amit én talán másképpen készítettem volna magamnak. Majd a gyakorlat számodra is igazolja, hogy a terveid mennyire voltak helytállóak.
Az évek múlásával az én legfőbb barátom a kétméteres ölesléc lett. Azzal már nagyjából elég jól lehet ellenőrizni, hogy mi sík, mi egyenes, mi vízszintes és mi függőleges. És nagyjából kiderül, hogy semmi sem szokott az lenni. Ha tehát ránézek a kész fotókra, akkor látom, hogy az ajtó helye, a kályha helye is csak nagyjából van rendben, amit a mellé kerülő szekrény pontos geometriája kíméletlenül ki is rajzol. Ilyenkor az embernek két választása van: vagy rendbe rakja előbb a falak vonalait egy kis gletteléssel és alumínium élprofillal vagy úgy készíti az ember a bútort, hogy az rátakarjon az egyenetlenségekre. Alapvetés, hogy két különálló dolog találkozása mindig hordozza a pontatlanság megmutatkozásának veszélyét.Én nem feltétlenül érzem a szükségességét annak, hogy a tv olyan magasra került. Persze, tudom, így sikerült megoldani azt, hogy maga a bútor csak a tv aljáig érjen. Ezzel együtt én szerencsésebbnek éreztem volna, ha a tv lejjebb kerül és felé függesztesz egy fali szekrénykét, amennyiben a tv mellett már nem fért volna el a két függőleges oldalfal. Nekem mondjuk az ilyen magasra épített tv-kről mindig katonaélmények vagy valamilyen közösségi tér élmény jut eszembe... (az nagyon jó ötlet, hogy került egy szerelőcsatorna a kábeleknek a tv alá, én talán ennek a színét meghagytam volna a korpusz színében, hogy kevésbé legyen hangsúlyos)
A világos ajtók elhelyezésének szimmetriája nekem kicsit túl mérnökire sikeredett, de az is lehet, hogy több játékosság jobban megnehezítette volna a konstrukciót. És végülis jó, hogy az alapvető asszimetriát oldja a hangsúlyos egyforma frontok rendje. Tudom, akadékoskodásnak hat, és az is lehet, hogy a fotón rosszul érzékelem, de nekem úgy tűnik, hogy ezek az ajtók (vagy csak a jobb oldaliak?) kicsit bizonytalan arányúak. Én általában azt szoktam javasolni, hogy egy téglalap legyen "markáns" oldalarányú. Vagyis vagy legyen négyzet vagy valamilyen kitüntetett oldalarányú (aranymetszés szerinti, 1:2 vagy 1:3 vagy 2:3) A legsutább megoldás az szokott lenni, amikor valami majdnem az ami, de látszik, hogy mégsem.
Az, hogy nem raktál az ajtókra fogantyút, választás kérdése. Most ez divat, én olyan nagyon nem vagyok híve ennek. Leginkább csak praktikus okokból. (De főleg a konyhában.) A fotókon nagyon jól mutat, de a gyakorlati életben a fogdosás helye szépen kirajzolja, hogy honnan is spórolták le a "kilincset". Persze, ahol gondosan takarítanak nap mint nap, ott ez kevésbé jelent gondot. A fogantyú ráadásul egy dizájnelem is lehet, ha jól van megválasztva, vagyis javítja az összképet. De ez tényleg választás kérdése.
Látszik, hogy elsőgyermekes vagy! A másodiknál már lazábban veszed majd a védelmet. A gyerek megtanulja gyorsan, hogy mire kell vigyáznia. És jobb ha megtanulja mintha túlzóan kibélelik az életét. -
Soká
senior tag
válasz
mephi666
#51419
üzenetére
Ez itt az asztalos topik és nyilván kényes téma méltatlankodni az árképzésüket illetően.
Mégha jogos is netán. Az a jó, hogy piacgazdaság van és mindenki attól és úgy rendel, akivel és ahogyan megegyezett.
Én sem vagyok asztalos, de tudom, hogy a dolgok náluk sem mennek olyan pikk-pakk módon, ahogyan Te kiszámoltad, hogy mi hány óra. Ez az elv, ami egy autógyárban vagy bútorgyárban többé-kevésbé teljesíthető (bár még ott is akadnak logisztikai gondok) de a gyakorlatban mindig akad olyan dolog, ami megnehezíti, megduplázza az időráfordítást. Az anyagár és a végtermék ára pedig csak akkor értelmezhető igazán ha a minőségfaktort is mérni tudjuk valahogy. -
#51492
Soká
senior tag
golfvariant
#51490
Soká
senior tag
válasz
golfvariant
#51490
üzenetére
Én amikor ilyesmit csináltam magamnak, akkor tokostól fordítottam meg az ajtót. Talán segítség lenne a vállalkozónak, ha lefotóznád, milyen az az ajtó.
-
#51531
Soká
senior tag
pacman_123
#51524
Soká
senior tag
válasz
pacman_123
#51524
üzenetére
Ha jól látom, a Parkside három verziót futtat. A most kapható a legkisebb. Ez 8kg. Arra lennék kíváncsi, hogy a kijelzős az vajon csak annyival tud többet, hogy van rajta egy kijelző? És leginkább arra lennék kíváncsi, hogy az a verzió, ami formájában is megegyezik a Scheppach gépével (és az 11kg) abban van-e vajon konstans elektronika? Vagy legalábbis erősebb motor? Mert egy olyanra szívesebben beruháznék.
A fordulatszámszabályzás azért nagyon jó dolog. Nem annyira fánál mint inkább fémnél. Az én öntöttvas fúrógépemet egy frekiváltóval hajtottam (amíg el nem romlott...) és azért nagyon jó, hogy finoman lehet állítgatni. Az ember érzi/hallja, hogy mikor optimális a sebesség.
)
Új hozzászólás Aktív témák
- Tombol az AI-láz: az NVIDIA már értékesebb, mint az Apple
- Suzuki topik
- Computex 2024: feltárta a Lunar Lake-et az Intel
- LEGO klub
- USB to S/PDif konverter a modern RIAA, elektroncsövekkel
- Motorola Edge 40 - jó bőr
- Eredeti játékok OFF topik
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Revolut
- Politika
- További aktív témák...
- Arlo Smarthub VMB4540 Féláron!
- Traktor és kamion matricák széles választékban! PH tagoknak 30% kedvezmény!
- Skoda Scala - Szövetszőnyeg garnitúra
- Raktáron! Új EVSE EV 3 fázisú 11kW-os hálózati töltők elektromos autókhoz, 3 év garanciával!
- Autómatrica és prémium minőségű matricák PH tagoknak 30% kedvezménnyel!
Állásajánlatok
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen