Új hozzászólás Aktív témák

  • #71562240

    törölt tag

    válasz python1 #214 üzenetére

    Szerintem a különbségeinkben főleg két dologról van szó.

    1. Némely dologban eltér a hangkarakter iránti igényünk, ami ráadásul időszakonként változhat is, ez ugyebár természetes. Nekem is, és gondolom, Ear-nek is alkalmasint kicsit túl steril, ami számodra a pontosságával, szabályosságával per pillanat tökéletes. Én nem tudom, mennyi idő alatt unnék vagy nem unnék meg jó rendszert, jól DSP-zve, mert nem volt alkalmam hosszabb ideig együttélni ilyesmivel, csak 1-2 órákat. A legjobb ilyen élményemnél triamplifikált T+A rendszer volt "megtámogatva" DSP-vel, és persze, veszett jó volt az a precizitás, az a szinte matematikai pontosság, amivel a rendszerből kijött a hang, már csaka triamplifikálás miatt is jól érzékeltetve, hogy az egyes hangszórók meddig dolgoznak, és hol lép be a következő hangszóró. Zavarni biztos nem zavart volna a hallgatása hónapokig se, már csak azért se, mert hol volt az én rendszerem attól színvonalban. De végig éreztem, hogy abból a pénzből, ami a dolog matematikájára fordítódik egy ilyen rendszerben, több zenét tudnék kiszedni a készülékekből, ha a hangjel hagyományos kezeléséhez szükséges alkatrészek minőségét forszíroznám, ráadásul kivenném mindazt az alkatrészhalmot a rendszerből, ami a dolog matematikájáért felelős - minél kevesebb alkatrész, annál kevesebb rontás.

    2. Óvatosabbak vagyunk, mint te. Óvatosabban ítélünk. És főleg, óvatosabban költünk, óvatosabban vágunk bele drága kísérletekbe. És ez valószínűleg így volt akkor is, mikor nyolcéves hifisták voltunk, mint most te vagy. Gondolj bele, az 5.1-től majd a fele zene fele film sztereó rendszertől elindulva mi mindent éreztél már megváltásnak a nyolc év alatt, open baffle-on és membránok parkettalakkozásán és DIY Visatonon és kismillió táptrafót tartalmazó Bodor gólemeken és hasonlóan böhöm CAV-okon és Emotivákon és egyebeken át varázskábelekig és kábeltartókig és varázsállványokig... "Sokszor" jelentetted be egy-egy változtatás, vásárlás után, hogy akkor most megérkeztél, na most végre tényleg megkaparintottad a lényeget, és kész van a mű, hadd szóljon. Aztán két hónap múlva menetrendszerűen jött egy újabb optima megoldás - általában halom pénzért, persze. Én elsőgenerációsértelmiségi panelproliként félelemmel teljes borzongásos áhítatos irigységgel figyelem nyolc éve, hogy milyen nagypolgári könnyedséggel ugrasz bele egy-egy új költséges készülékbe, kísérletbe...
    Most éppen a DSP-ben találtad meg a lényeget. De meddig fog ez tartani? Biztos, hogy fel kéne most számolnod egy s mást abból a rengeteg drágaságból, amit összegyűjtöttél sok-sok pénzért és energiával? Amikhez külön lágyindítót kellett kitalálnod, mert annyira megalkuvás nélküliek? Miközben máig nincsen akusztika a zeneszobádban?
    Azt még érteném, hogy felszámolsz ezt-azt, amikor tele van párhuzamosságokkal, duplumokkal a rendszered. De biztosan okos dolog, hogy most a DSP miatti aktuális megvilágosodás vezessen ahhoz, hogy felszámolj vérrel és verejtékkel megszerzett és installált gyönyörűségeket (akár, még ha néha vargabetűk is)? Miközben máig nincs akusztika a zeneszobádban?
    Mi lesz a "nagy open baffle" projekttel? Kiváltja a DSP?
    Mondom, én csak áhítattal figyelem, mi mindenbe beleugrasz pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve, de most óvatosságra intenélek abban, hogy a DSP-ben találd meg az új elixírt, és felszámolj emiatt olyan rendszerelemeket, amiket ezen új vonal nélkül nem gondolnál felszámolni. Óvatosságra intenélek - felszámolósdiban mindenképp.

Új hozzászólás Aktív témák