Új hozzászólás Aktív témák

• #479 #71562240 törölt tag #01758976 #475

  Új Válasz 2020-01-16 18:05:51 #479

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz #01758976 #475 üzenetére

  Hát ennél azért kicsit nagyívűbb hozzászólást reméltünk a témában... Na de majd kammerer!

  Fülhallgatóról korábban másutt, hangdobozról ennél a hárásó gyereknél volt alkalmam meghallgatni ezt az ANT LE-t, az Ant DAC-kal is. Hangdobozok hárásó Castle Knight 5-je (mod a'la Tüű Károly) és Tigris éppen kísérleti hangolás alatt álló Cantonja volt, amely valaha GLE 490.2-ként került ki a gyárból, de ma már csak nyomaiban emlékeztet eredeti önmagára, ez majd külön megér néhány mesét Tigris részéről is, részemről is (azóta a hangolása talán nyugvópontra jutott, számottevően másképp, mint ahogy hárásónál vagy éppen tapaizonál volt hallható). Az Ant LE erősítő versenytársa Tigris Magnum MF-MP 160 elő-vékfoka volt - by Tony Relph, ex Rega. Források Bluesound NODE 2 a saját DAC-jával vagy az Ant DAC-kal és Marantz NA-6005, szintén hárásó és Tigris arzenáljából. Kábelek tekintetében Zu Libtec, TMP IC, Kondo KSL IC versus Tara Labs-Cambridge variációk swingerklubja, mindenki mindenkivel.
  Szóval, az Ant (LE). A hangja szépségén jól érezni a jópofa csöves alapokat, a fürgeségén pedig a hibridszerűséget (lásd a Tompi által Direct Tube Drive-nak nevezett speciális kapcsolást). Az általa kezelni bírt frekvencia- és hangerőintervallumban szebben, kedvesebben, fürgébben, informatívabban szól, mint a versenytársai többsége a 150-200ezer forintos ársávban. A középtartománya kifejezetten üde, és szépen-fényesen adja a prezenszet is - ergo, a tere is informatív. Jó hallgatni azt, amit jól tud, sőt, nem csak jó hallgatni, hanem kifejezetten élményszerű is, visz magával.
  De azért bizonyos határokon túl már érezni rajta, hogy szép a bors, de kicsi. A szubmélyei le-legömbölyödnek, és torzabbak is kicsit, mint a sáv többi része, valamint éteri magasságokba se nagyon merészkedik - lásd, Ikárosz-szindróma. Inkább a felsőmélyek-alsóközepek adják a hangja testét. Az Antnál egyébként semlegesebb, eszköztelenebb karakterű Magnum például jóval stabilabban megy le a szubmélyekig és fel az ultrahangokig, illetve könnyebben elbánik sikerületlenebb hangfelvételekkel, igaz, két-kétésfélszer drágább kategóriájú erősítő, tehát el is várjuk tőle. Az Ant kicsit zavarbahozhatóbb, kibillenthetőbb, mint a nagy hangtömegekkel félkézzel is elbíró Magnum MF-MP 160 - utóbbi ugyebár jóval drágább. A Magnumnak persze nincs "csöves karaktere", az Antnak pedig van - az a bizonyos jó értelemben vett "csöves karakter", a hibrid frissesség mellett.
  Kevéssé érezni az Anton, hogy afféle néhánywattos zseberősítő, sokszor mutatja magát izmosnak, bár másképp, mint például egy 47Lab törpe. Csodát szerintem nem tesz az Ant (csodák nincsenek), de tényleg nagyon jó vétel, igen jó hangszer a belépő szintű áráért, és sokféle rendszerbe beilleszthető, barátságos a partnereivel - a hangja is barátságos.

  Más érdekes összehasonlítások is voltak, azokról talán legközelebb.

Új hozzászólás Aktív témák