Új hozzászólás Aktív témák

• #131588 Miklós315 aktív tag Tibiajax #131587

  Új Válasz 2020-02-02 17:01:35 #131588

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  aktív tag

  válasz Tibiajax #131587 üzenetére

  Egyensúly...

  [ Szerkesztve ]

  "Szerintem."

• #131598 shotika őstag Tibiajax #131587

  Új Válasz 2020-02-03 03:56:16 #131598

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  shotika

  őstag

  válasz Tibiajax #131587 üzenetére

  Szerintem ezek egyáltalán nem szutyok címek. Persze az, hogy mennyire szórakoztatók az szubjektív, de (előre szólok, hogy nagyon rég láttam ezeket, itt-ott azért megkopott már az emlékem) pl az Apafejben lejátszódó sztori egy felnövés történet, Sandler él, mint hal a vízben, nem vállal felelősséget, nem véletlenül kérdőjelezi meg az alkalmasságát a társadalom. S bár a karaktere eszközeit lehet vitatni (akár az életével, akár a gyereknevelési megoldásaival kapcsolatban), de a maga módján ő jót akar, mind magának, mind pedig a gyereknek. Amikor elhagyja az elején a nő, azért, mert nem tud rá építeni, és inkább összejön egy korosabb, tehetősebb, célorientáltabb fazonnal, aki a film végére (miközben ő megtalálja a számára legideálisabb partnert) hamburgereket süt, az egy nagyon jó fricska társadalom számára. Természetesen nem elbagatellizálni akarom a nők párválasztási mechanizmusát, de jelen tárgyalt esetben nem az embert szerette benne, hanem csak egy eszközt. A társadalom egyébként régen is és ma is így működik, tehát mutasd azt hogy van célod, vannak tervek, milyen vezető vagy, ellenkező esetben letámadnak, kihasználnak - létrejön a klasszikus "ki az erősebb farkas?" szisztéma - , de ezek mind felvett szerepek. Mert mit csinál a farkas, miután levadászta a zsákmányt? Fogja magát és leheveredik a fűbe. De legyünk őszinték, mind ezt csináljuk. Egy pörgős nap után elmenni iszogatni, vagy csak videojátékozni, vagy hegyet mászni, vagy mittomén.
  Nekem is volt egy ilyen kapcsolatom (hozzáteszem, az első kapcsolatom, és igen bőven elmúltam már 20 éves ekkor), a nő, akinek az elején tetszettem, átkapcsolt támadó módba, minden szarnak leírt, módszeresen kiherélt, mivel nem tudtam neki prezentálni egy élethosszig tartó biztonságot. Volt benne igazság, akkoriban elég durván pusztítottam magam, mert nem éreztem jól magam a bőrömben. Aztán a filmmel ellentétben egészen más lett a sztori vége, a szakítás után pár hónappal később egyszer elmentünk beszélgetni egy este, és akkor tudatosult benne, hogy mit veszített. Azt, hogy én figyeltem rá és érdekelt, csupán én ezt nem olyan módon mutattam felé, ahogy azt megszokta, pedig én az elején is mondtam neki, hogy nekem még az is új, hogy kézen fogva megyek valakivel egy utcán... Míg az én esetembe akkor tudatosult, hogy ugyan párkapcsolatban én balfasz vagyok, de ő mennyivel fiatalabb nálam.
  De visszatérve a filmre, az Apafej sztorija, az én olvasatomban ezt (is) jelképezi, kiállni azokért az elvekért, amiktől azok vagyunk akik. A film persze általánosít, de másképp elég nehéz megszólítani az átlag embert.

  50 első randi: szerintem a sztorija gyakorlatilag bármilyen formában ütőképes lenne, Sandler a vígjáték (mert ehhez azért tényleg ért) eszközével mutatja be, hogy ha fontos számunkra egy személy, akkor mennyi mindenre vagyunk képesek azért, hogy vele lehessünk. (ugye ismert, hogy pl a papagájok se bírják elviselni, ha mondjuk meghalt a párjuk, nem hajlandók enni se, legrosszabb esetben egyszerűen éhen halnak, tehát ez a fajta ragaszkodás nem csak emberi minta) Mindezek mellett, baromi jó a film soundtrackje, én nagyon adom az életérzést, ami a képekkel és a zenével együtt átjött a film közben

  A Csontdarálót most passzolnám, arra végképp nem emlékszem, ahogy végignéztem el is illant.

  Nade a Távkapcs, az örök kedvenc! Jelentőségét, az én életemben, az mutatja, hogy kevés olyan (a kevés alatt maximum 5) film van, ami képes engem megríkatni, de ennek sikerült. Szintén végigröhögős film ugyan, de néha képes beleverni a földbe egy olyan húzással, hogy csak na. Már, amikor először láttam, akkor átéreztem, amiről szól, manapság meg talán még aktuálisabb az, hogy mennyire nem figyelünk a másikra. Előtérbe hozzuk a saját boldogulásunkat, és minden mást háttérbe szorítunk - és ezt is, mint sok mást, a társadalomnak, a munkáknak való eltúlzott megfelelési kényszer hozza ki belőlünk, ahelyett, hogy megtalálnánk (vagy legalább törekednénk efelé) az egyensúlyt a saját és környezetünkben lévők életében. Chrisopher Walken pedig még ebben a falatnyi szerepben is valami hihetetlenül zseniális, a mai napig élénken él bennem a film végén Sandlerrel való beszélgetése.
  Természetesen, és nem csak ennél a filmnél, ha ezeket az üzeneteket valaki már ismeri, a saját életében általánosnak gondolja, érthető, hogy nem tekint rá hangsúlyosként, de ez nem a filmeket minőségét csorbítja, sőt ettől még (vagy ennek ellenére) még csak nem is kell szeretni ezeket, de ezek létező problémák, amikkel jó ha foglalkozunk.

  #értékelés

  [ Módosította: Viszlát ]

  Shotiii#2629 Gainward GTX 3060TI 8GB, Corsair 2x16GB DDR4 3200mhz, i5-13600KF, Asus TUF B660M-D4, EVGA 750GQ

Új hozzászólás Aktív témák