-
Fototrend
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
Miklós315
aktív tag
Szép estét!
Eddig "read only" követtem a topikot, de pár filmet ajánlanék, rövid, személyes ítélkezés keretében.
Élősködők (Parasite)
Sok szó esett erről a filmről, és minden esetben hangsúlyozva voltak a „megdöbbentő”, „váratlan fordulatok”címkék. E mellett pedig általában kiemelték, hogy társadalmi látlelet, kritika, ami felkeltette az érdeklődésemet. Mindemellett az év egyik legjobbjaként utalnak rá.
Megtekintés után, sajnos nem tudom azt állítani, hogy valóban „sokkolóan meglepő” fordulatokkal bírna, egyedül apince titka
Annyi baj legyen, mert, habár nem volt kiemelkedően újszerű, vagy letaglózó erejű, mégis szép, minőségi, profi alkotás. Jók a színészek, az általuk játszott karakterek markánsak, amennyire kell, szép a zene és a látvány is.
Szerencsére nem volt túlzott/öncélú az erőszak (szemben a - rendező másik általam látott filmjével – Snowpiercerrel), itt-ott kicsit kirántott a forgatókönyv néhány hibája(pl. a barackos túladagolás hatásmentessége a verekedést követően, szemben a korábbi méregadag/tünetek aránnyal, stb.) (nem happy end, hihető)
Összehasonlítva egy másik filmmel, a Bolti tolvajokkal (ázsiai, hasonló tematikájú, idei darab), nekem e koreai film szórakoztatóbbnak tűnt, jobb keretbe ágyazta a mondandóját, befogadhatóbb lett (a japán film sokkal vontatottabb volt).
Szintén összehasonlítva egy másik társadalomkritikus, idei filmmel, a Jokerrel, szembetűnően izgalmas, hogy az amerikai film mennyire individualista módon(Fleck „egyszemélyes kamaradrámája”)
Egyszer érdemes megnézni, de fájt, hogy a hype ellenére semmi újat nem tett hozzá a témához. Igazából úgy érzem, Dél-Korea most jutott el oda a kapitalizmus, s ugyanígy a filmkészítés szintjén, ahol pl. a „Nyugati államok” már bő évtizedekkel korábban szembesültek ugyanezekkel a problémákkal, melyekre így már korábban meg is születtek a reflexióik.
Itt ajánlok egy másik koreai filmet, nekem az jobban bejött: Isten hozott Dongmakgolban!
Joker
Nagy elvárásokat támasztottam felé, egyrészt Joaquin Phoenix színészi kvalitása, másrészt a filmkritikák, elemzések, vélemények infói alapján.
Phoenixben nem csalódtam, fantasztikusan átéli a szerepét, ezt pedig szépen támogatja a film zenéje, és a látvány is. A filmnek van hangulata, képes beszippantani. A fő karakter pedig leköt és eléri, hogy érdekeljen a sorsa.
Ami viszont csalódást keltett, az a „mély társadalomkritika” felskiccelt, vázlatos volta. Gyakorlatilag három mondat alapján(1. szemétsztrájk; 2. Thomas Wayne lebohócozza a szegényeket; 3. Arthur műsorbeli lövése előtti találós kérdése)
Ehhez képest viszont Arthur szűk optikájú személyes drámáját nézzük, pár bemondott helyzetjelentéssel megtoldva (szemét, egészségügy, politikai kampány). A hangsúly nagyon eltolódott a fő karakter irányába. Ennek viszont egy hibája van:végül nem lépi át Arthur a Jokerség határát. A mentő-rendőrautó karambol utáni jelentben vártam, hogy megtörténjen, jöjjön a katarzis… de nem. E helyett egy utalást kaptunk a végső (börtönpszichiátria/Arkham?) jelenetben.
Összegzés: egyrészt nagyon tetszett, mint dráma, másrésztsem a Joker beteljesedését Fehér éjszakák
A rendező előző filmje számomra katasztrofálisan, botrányosan rossz, zagyva élmény volt. A horror hangulattal, feszültségkeltéssel mesterien játszik. A „családi dráma”-része hatalmas potenciált rejtett, erre egy gagyi, aránytalan, kidolgozatlan horror klisét tákolt belőle.
Tehát félve néztem meg a második művét, de reméltem, hogy (kollégájához, Peele-hez hasonlóan) a második film bejön majd. Így lett. A látványt istenítették, én nem találtam ilyen kiemelkedőnek, de szép. A zene nem maradt meg bennem, egyszóval a támogató elemek nem hozták a hangulati faktort. Viszont a történet, a cselekmény lekötött. Nem mondanám kiemelkedő, zseniális alkotásnak, de érdekes, gondolatébresztő tartalommal bír. Ez pedig mindig kellemes élmény, jó egy filmen (mondandóján, ötletein) hosszasan töprengeni.
A színészek jók voltak, tetszett az alakításuk, de a karakterek kissé együgyűek voltak. Hozták a szokásos, számomra fárasztóan klisés forgatókönyvi/karakterbéli hibát, miszerint egyik szereplő sem elég tanult/filmb.zi/életképes ahhoz, hogy összeálljon benne valami gondolatfoszlány a várható történésekkel kapcsolatban. Itt különösen fájó, hogy a diákok célzottan vonatkozó tanulmányokat hallgattak, szóval nincs mentség.
Izgalmas hibája a filmnek továbbá, hogyaz utolsó „ismeretlen” bennszülött törzs is főműsoridőben integet a kameráknak/műholdaknak, de Svédországban „bújkálva” élhet egy komplett „ősközösség”.
Mindazonáltal furcsa volt megtapasztalni, hogy mennyire kikopott a „köztudatból” egy csomó történelmi/irodalmi tudás. Rengeteg élmény jellemezte a filmet (vagy rendezőjét) „betegnek”, „sokkolónak”, „hihetetlennek”, szóval olyan ledöbbent vélemények jöttek szembe, mintha sosem lettek volna tananyag részei ókori bacchanáliák, vagy más természet- és termékenység kultuszok, -ünnepek, melyek érdekessége volt kis nebulók számára, hogynem egyszer őrjöngésbe, öldöklésbe (hisztériába) csaptak. Ehhez képest, itt teljesen kontrolláltan vezették végig a cselekményt a közösség tagjai.
Maga a film nem ad semmi újat a történet szempontjából (Vesszőből font ember Ilyen az idősek helye, szerepe a közösségben. Meddig, miként, hogyan… Manapság az abortusz vitatéma, az eutanázia is, de az új társadalmi-gazdasági-technikai rendben az idősek léte/helye komoly hangnemben nincs tárgyalva. A politika is mismásol csak, amikor pl. a nyugdíj kérdése merül fel. Ennél fogva bátor húzásnak tartom, hogy explicit módon vitatémaként veti fel e kérdéskört. Önmagában ez még tán kevés lenne, de kontrasztot állít a titkos svéd kisközösség és a nagyvilági civilizáció között. Előbbi az egyensúlyra törekszik, a felelős fennmaradásra, utóbbiból tán nem is hiányoznak az el-eltűnő tagok, annyira nemtörődöm, pazarló és elidegenedett.
Mindenképp érdemes megnézni, feltételezve, hogy másnál más gondolatokat generál, tehát értékes időtöltést jelenthet.US
Peele első filmje nekem nem jött be, értem mit akart, de nem tudott meggyőzni, mint film. Második filmjének előzetese viszont magával ragadóan hangulatos lett, mágnesként vonzott, így kíváncsivá tett.
A film egy nagy hibával küzd, ez pedig a "horror történet/ötlet/forgatókönyv" maga. Olyan köntösbe ágyazta a mondandóját, amely Titanic méretű lyukakat generált a sztoriban. Amire gondolok:a klónok eredete, fennmaradása, stb. kidolgozatlan, vázlatos. A klónok mindenkire charge-olnak, de a főhösökkel cicóznak, tökölnek, mert különben max. negyed órás lenne a film.
Máskülönben viszont ennél jobban bevonzani képes, hangulatos film idén más nem volt. A látvány, a zene fantasztikusan profi, tetszetős, maradandó. Az összes (!) színész nagyon jól játszik. A karakterek is érdekesek. Leköt a történet – a hibák ellenére is tudni akartam, hová vezet. Úgy vélem, a rendező feláldozta a sztori belső logikáját a „köntös” javára, de az összhatást tekintve, nem haragszok rá.
Valaki mondta vagy írta a filmről, hogy neki az nem tetszett, hogy nagyon amerikai/színesbőrű a mondandója, ezért nem tud vele mit kezdeni. Ez részben igaz, de szerintem így is tudott egyetemesen szimbolikus (gondolatébresztő) lenni. Mindenképpen ajánlom megtekintésre. Nem mondanám feszült horrornak, inkább szórakoztatóan nyomasztó.Mother!
Ez a film azallegória MINDEN szimbolikus megoldókulcs
Ritmusát tekintve lassan indul, majd a végére - egyre gyorsulva - teljesen felpörög. Fantasztikusan lenyűgöző jeleneteket láthatunk. A rendezés mesterfoka (nyilván érzelmi megihletettséggel jellemezve, nem objektív szakmaisággal ítélve), ahogy olyan jelentéstartalmakat képes olyan módon láttatni, amik a fotelbe szegeznek, és áthatnak (gondolatcunami).
Vallás, történelem, és ezek permutációi ajánlottak előismeretként, hiszen Aronofsky e filmjében tetőzte be korábbi próbálkozásait. Személyes véleményem, hogy amíg a Pí esetében még „fiatal”, kíváncsi, kutató lélekként nyúlt az őt foglalkoztató kérdésekhez, később érettebb, elemző módon boncolgatta a részleteket (Rekviem egy álomért, A pankrátor, Fekete hattyú), hogy végül eljusson egy „felnőtt”, kinyilatkoztatott konklúzióhoz (Noé: a prototípus, Mother!: a kiforrott tétel).
Bardem, Lawrence (a hölgy nekem kifejezetten túlsztárolt, nem kedves színész, de itt jó volt látni) és a mellékszereplők is jól játszanak. Nagyon tetszik a film nyitó és záró jelenete is.
Mindenképp ajánlom megtekintésre: akit a film, mint film (izgalmas megoldások), vagy akit a gondolattartalom (üdvtörténeti összefoglaló a szekuláris történet mögött) érdekel, az nem veszíthet vele.#értékelés
Ui.: Bocsánat, kicsit hosszú lett
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz
Viszlát
#129939
üzenetére
Köszönöm a köszöntést.
Valójában ez a díjkiosztó vett rá, hogy betörjek ide aktívan. Nagyon jó kezdeményezés, majdnem ki is töltöttem, de rájöttem, hogy még néhány esélyes filmet nem láttam (Mű szerző nélkül, Az átkelés madarai, Kontroll nélkül, Monos, Az aszfalt királyai), így majd később szavazok.
Ha már, akkor itt megjegyezném, hogy a korábban felmerült névválasztáskor felhozott Ph!nucci nagyon tetszett (filmes vonatkozású, Oscar-kötődésű, PH!-re is utal), ezúton is gratulálok az ötletgazdának, így tét nélkül is.
S akkor: "még visszatérek" (több számomra kedves, értékesnek ítélt film ajánlásával)."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz
Viszlát
#129957
üzenetére
Tetszik, jó lett.
Bár én eredetileg azt hittem, a díj-névadás lezárt ügy.
(#129961) Tibiajax:
Egyrészt teljesen helyes ez a szempont, másrészt én nem a film valósága felől, hanem a "film mint eszköz, hordozó" tulajdonságából kiindulva közelítettem meg a kérdést a kritikám során. Így aztán nálam az "író így gondolta" egyrészt teljesen megállja a helyét (hiszen az ő műve, az ő szándékolt üzenetátvitele maga a tárgyalt alkotás), másrészt viszont az én - leendő néző, befogadó - szemszögemből fennállnak bizonyos vágyak, elvárások, melyeknek ez esetben ez a film maradéktalanul nem tudott megfelelni. Azt hiszem - talán -, így érthető, hogy miért nagyon jó, erős drámának, mindazonáltal csalódást keltő kritikai filmnek bizonyult számomra.
Példaként - figyelembe véve persze, hogy minden példa rossz, sántít, kikezdhető - az Amerikai história X-et tudnám említeni, ahol szintén adott a jó színész, karakter, fejlődési ív, és a környezet/probléma körbejárása, mindazonáltal (érzésem szerint) jobb egyensúllyal kivitelezve, ugyancsak egy film időintervallumának korlátai közt.[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Kis filmajánló (hátha valaki még nem döntött, nem talált rá):
Házassági történet
Nagyon szép alakításokkal teli, tanulságos epizódokat tartalmazó, de kissé hiányérzetet is keltő dráma, melyet mindenképp érdemes a műfajra nyitottaknak megtekintenie.
Kifejezetten jó volt látni Johanssont színészkedni, nem csak ugrálni holmi bőrszerkóban (bár az Under the Skinben a színészkedés és a bőrcucc is megfért együtt…
). Driver is jó színész, ha jó szerepet kap. Nagyon ügyesek a filmben. Viszont nagyon rájuk (és esetleg az ügyvédeikre) koncentrál a film, miközben én folyamatosan hiányoltam a gyerek jelenlétét, hangsúlyos voltát a szituációban. Annyira háttérbe tolták az ő belső világát, pedig biztos nagyobb hatással van egy kis gyerekre egy ilyen időszak. (Mondjuk a gyerek szemszög bemutatása – bár más az alap témája – a Maisie tudja c. filmben meg abszolút, szóval ezúton is ajánlom kiegészítés gyanánt.)
Összességében ajánlott, szép, tartalmas film, melyet a két főszereplő visz el a hátán.Instant család
Kapcsolódva kicsit a Házassági történet témájához, ajánlom ezt a könnyedebben szórakoztató, de egész meglepően mély, szívvel készült alkotást is. A színészek egész jók (felnőttek és gyerekek egyaránt), a karakterek kellően színesek (változatosak, megjegyezhetőek, nem unalmasak), a pc-vonat csak mellékvágányokon zakatol be-betörve a fővonal forgalmi zajába.
Van egy kicsit tv-filmes beütése, de van annyira tartalmas, értékes gondolatisága/üzenete, hogy ez megbocsátható neki. Manapság, a „metoo”, az „individualizmus”, „a fák lelki élete” témadömpingben, valamint az „ez neked jár, nem is kell tenned érte” típusú filmes hősök mellett jól esik egy összetartozni akarást, a bizalmat és a családot, mint közösséget és alapot értékként bemutató, ráadásul a kívánt célért tenni akaró egyének fejlődését ábrázoló filmet nézni. Egy kicsit a régi családi filmeket idézi meg, persze mai, színesebb karakterválasztékkal, de ez nem zavaró ez esetben.
Wahlberg pedig inkább ilyenekben szerepeljen, mint Megjött apuci (itt a megbocsáthatatlanul borzasztó második részre kell gondolni) szintű filmekben (család és „tshalád” közt is van különbség). #értékelés
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz
gbors
#129981
üzenetére
Valószínűleg ez a megfontolás állhatott mögötte. Ilyen értelemben jól működik, hozzáadja ezt a pluszt. De az igazságérzetemet bántja (hogy ez pozitív, ti. a film kiváltotta hatás tekintetében, vagy inkább negatív a hiányérzet miatt, talán szubjektív megítélésű).
Akárhogy is, képes bevonzani a nézőt; ajánlott, komoly darab lett, nézzétek minél többen. "Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz
#76027648
#129994
üzenetére
Szia!
A tévedés jogát fenntartva pár film:
A bátrak
A csodatevő
A leggyorsabb Indian
A paripa
A suttogó
Ádám almái
Az igazi
Bátorság/A bátorság emberei
Életrevalók
Fegyverszünet Karácsonyra
Lesz ez még így se
Mr. Tűsarok
Vándorút"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Az új év mindig új remény is (SW-rajongók tudják). Ám a jövőbe vetett bizalom megtérüléséhez nélkülözhetetlen a múlt ismerete. Erre hivatott (elviekben) az oktatás. Jöjjön hát egy csokor a „tanár/iskola” tematikájú filmekből, melyek felvértezhetik lelkünket némi minőségi tartalommal, avagy útravaló a dekádra.
Császárok klubja
Nagyon sokáig számomra (is) a Holt költők társasága volt a film a maga tematikáján belül („egy magával ragadó tanár felfedi az élet értelmét, rejtelmeit, lényegét diákjainak – s a nézőnek”). Szerencsésnek mondhatom magam, amiért életem tanulmányi időszakán átívelve, több iskolában is akadt több ilyen kulcsfigura, akik a tantárgyat, tananyagot, értékeket, magát az élet (lehetséges) értelmét (pl. egy hivatást, egy érdeklődési kört akár) képesek és hajlandóak voltak hitelesen és lelkesítően közvetíteni. Azonban, ahogy több idő telt el (felnőttem/öregedtem), s ezenközben újra és újra megnéztem, mind távolabb került tőlem e film.
Aztán teljesen véletlenül belefutottam az éppen tárgyalt műbe, melynek megtekintése során eszméltem rá a másik filmtől való távolodásom miértjére. A Császárok klubja szintén egy központi tanárkarakter köré épül, aki szintén nagy hatást tud kifejteni, ámbátor sokkal visszafogottabb személyiséggel, karakterrel megáldva. Közel sem olyan sodró, lendületes, magával ragadó, mint Williams Keatingje, ám a Kevin Kline által érzékenyen megformált tanárember sokkal inkább – szívemnek kedvesebb céllal – konstruktív, értékeket és alaptudást átadni kívánó figura. Egész életek felépítését, jó karakterek épülését szolgálják a múlt megismertetésére (ti. a múltunk nem csak játék és mese, hanem roppant hasznos tanulságok összessége, melyet elődeink nem kevés energiával, vérrel, javakkal, s összességében az életükkel hordtak össze) , s a régi, örökérvényű erkölcsi értékek átörökítésére tett erőfeszítései. Hovatovább kreatívan próbálja átadni (egyébként fiatalabb, de úgyszintén jómódú diákjainak) az „unalmas” törianyagot, ezáltal pariba kerül a másik tanárhőssel.
Érzésem szerint a kulcsmozzanat, melyben elválik a két mű üzenete, s a befogadó számára a közvetített értékek szubjektív megítélése, a két tantárgyban összpontosul. Hiszen a Holt költők kulcsfigurájának a (talán) könnyebb (értsd helyesen: szubjektívebb megítélésű) irodalom tantárgy jutott, s ikonikus a jelenet, ahogy elpusztítják az elődök munkáját, mikorkitépik a bevezető tanulmány lapjait
A Császárok klubját minden kétely nélkül, bátran ajánlom bárkinek. Csodálatos, érzelmes és intellektuális film. A Holt költőket valószínűleg amúgy sem kell „ajánlani”, feltehetően mindenki ismeri, "kultfilm". De, míg mindkettőre áll, hogy jó színészek szép alakításokat hoznak, könnyedén bevonz a történet, szép kiállítású darabok, már nem tartom igaznak az időtállóságukat. Egyikük az ifjonti hév miatt fiatalon elsodor, másikuk talán egy életen át kitartó értékeket közvetít. Egyik a „valósítsd meg önmagad a korlátok ledöntésével, ha kell”, másik az „ismerd meg a világot, valamint önmagad, és valósítsd meg magad ezek segítségével” elvet vallja, s szintén: egyik az individuum, másik a civilizáció hangsúlyával tanít.
Valahol olvastam egy találó megfogalmazást, ami nagyon tetszett és vonatkoztatható ide: kb. úgy szólt, hogy aki fiatalon nem forradalmár lelkületű, idősebb korára pedig nem válik konzervatívvá, az valamit rosszul csinált.Saját szavak
Egyik kedvenc „tanár-tematikás” filmem. Nem tudom, mennyire ismert, kedvelt/utált, de megpróbálok kedvet hozni hozzá.
A filmet kifejezetten Hilary Swank miatt néztem meg anno, a Millió dolláros bébi megtekintése után. Imádtam az Eastwood rendezte filmben, annyira elbűvölően játszotta fantasztikusan megnyerő karakterét. Nos, itt is ugyanolyan meggyőző, habár kevésbé drámai szerepben kellett helyt állnia. Ez esetben inkább a környezete drámai, diákjainak élethelyzete, melybe vele együtt kapunk egyre nagyobb betekintést a történet előrehaladtával. Persze az alapfelállásra lehet legyinteni, de árulkodó, hogy szociológiai-pedagógiai-politikai jellegű szaktanulmányok sokasodó léte igazolja a konfliktus hosszú távú meglétét. Helyi sikereket (ld. a filmet, vagy a The Ron Clark Storyt, esetleg a Vezet a ritmust) el lehet ugyan érni, de az összképet tekintve halmozódik a probléma.
És akkor meg is említem a legfőbb érvemet e mű érdekében: ez a film (a hőseivel) képes elhitetni velem, hogy megoldást kínál/nyújthat. Ehhez pedig a kulcsmozzanat maga az egyéni szándék. Ennyi. Swank karaktere élethivatásként gyakorolja tanári munkáját, szívét, lelkét, idejét, pénzét beleadja, hogy termékenyen hathasson diákjaira, s így a világra. Adni, javítani kíván, és megtesz mindent ezért, ami önmagában példaértékű. Hős. Nem gatyás-köpenyes szuperhős, hanem nagybetűs, mindennapi, szürke kisemberhős. Egy indikátor, akinek nem szűnő kitartása végül áttörést hoz, s diákjai is partnereivé válnak a folyamatban. Innentől kezdve háttérinformációkat (saját szűk világuk, tágabb környezetükhöz való viszonyuk) kapunk a morcos, neveletlen, sőt, veszélyes (bandatagok), igen színes miliő tagjairól, s még azt is képes meglépni a film, hogy a tér-idő segítségével egyetemessé téve mutatja be a kirekesztés, ellenségeskedés, gyilkos indulatok problémáját – nemcsak a film karaktereinek, de nekünk, nézőknek is. És igen ezen a ponton válik fél-holokausztfilmmé a mű. Az „unalomig lerágott csont” esete pont az a hiba, amit az ember tehet egy ekkora mértékű, jelentőségű múltbeli tapasztalattal: túlhasználva eltaszítást generál, s végül érdektelenül vagy undorodva elfelejtjük felhasználni múltunkat a jelenünk/jövőnk érdekében. Ezt pedig nyálcsorgatva vicsorgó hiénaként használják ki mindazok, akik élősködőkként telepednek rá – a „zavarosban jó halászni” elv mentén – a tudatlan, egymást marcangoló tömegekre („ember embernek farkasa”).
Számunkra ezért fontos ez. A karakterek számára pedig képes – semleges témát nyújtva – segíteni, hogy feldolgozhassák a saját életüket, viszonyaikat. Ezáltal pedig eljutnak az igazi szabadság lényegéhez: tudatos, saját döntések meghozatalának képességéhez. Ezzel fognak tudni nemet mondani a káoszra, mely életüket meghatározza, és ezáltal lesz lehetőségük a rengeteg pusztító energiát építő, hasznos cselekedetbe invesztálni, hogy így a kitörés útjára léphessenek.
A film nagyon jól adagol információkat, témákat, személyes eseteket, jó ritmusú, minőségi darab. Rendkívül fontos alkotásnak tartom, mindamellett profin írt-rendezett filmnek, melyet nagyban erősít a színészek teljesítménye. Ezért szeretném propagálni, hátha minél többen megismerik, megkedvelik.Tanárok
A Saját szavak párdarabja, ha úgy tetszik. Nick Nolte a főszereplője (itt muszáj vagyok beszúrni egy hozzá (is) kötődő ajánlást: mindenki nézze meg a Warrior – A végső menet című remekművet.Nolte hotelszobás jelenetében hozott alakítása elementáris
Na, ebbe a reménytelenül végeláthatatlan semmibe fárad bele hősünk és lázad fel minden rossz ellen, mely szerinte okozója a jelenségnek, és egyben kerékkötője is a változás lehetőségének. Hibátlanul körbejárt látlelet, remek karakterekkel, jó fordulatokkal és alakításokkal. Kevésbé optimista darab, mint a Saját szavak, de fontos kiegészítése.A mintatanár
Ezt a filmet valahol úgy jellemezték, mint amit a Half Nelson lökött a felejtés gödrébe. Számomra érthetetlen ez, mert mindkettőt látva (a Fél Nelsonnak két esélyt is adtam, hátha) ezt sokkal tartalmasabb, érzelmesebb, őszintébb, érdekesebb filmnek tartom. Gosling filmjét pedig sokkal üresebbnek, egy jó dráma elszalasztott lehetőségének.
Adrien Brodyt A zongorista című filmben kedveltem meg, nagyon szép alakítást nyújtva bevonzott a történetbe, drukkoltam érte. Itt is jól alakít, és maga a tanáros tematika is érdekel, így amikor nemrég teljesen véletlenül (ld. fenti utalást) rábukkantam erre a filmre, kíváncsian estem neki. Itt egy múltjával, személyes vonatkozású (családi) gondjaival küszködő, emiatt kötődésre képtelen „törött” embert formál meg, aki a film során szembenéz démonaival, és egy fejlődési ívet jár be, hatással bírva ugyanakkor szűk környezetére is.
Nagyon szép dráma, ami felvet sok kérdést (pl. oktatásban, az utcán, a családban felmerülő problémák). Érzékeny játék, hangulatos zene és lassú ritmus jellemzi. Nem könnyű befogadni, zavartalan környezet és ráhangoltság igényeltetik hozzá. Mindazonáltal értékes darab. Aki az ömlesztett, tömeggyártott könnyen fogyasztható, s a gyomrot lassan megtelítő darabokból kikacsintana úgy, hogy nem szeretne belefutni a „kérem vissza az időmet” problémába, nos, bátran ajánlom: tartalmas szórakozást nyújt majd.A diadal/The Ron Clark Story
Matthew Perry főszereplésével egy könnyedebb hangulatú, de nagyon szép – állítólag valós személy és események alapján kreált – film, mely szintén egyik kedvenc tematikámat erősíti, ti. a „tanáros, tanítós, iskolás filmekét”. Perrynek a szerep nagyon jól áll, egyáltalán nem idegesítő, nem lóg ki.
Egy alsósokat tanító, tehetséges vidéki tanár kihívást keresve beköltözik New Yorkba, hogy változást, hatást érjen el problémás, leendő osztálya nebulóinak életében.
A gyerekek remekelnek, a sztori lineárisan haladó fejlődésívet mutat, lehet nevetni, meghatódni, kisebb drámai pontokkal is tarkított. Nemcsak a gyerekek otthoni hátországába (elhanyagoltság, túlterheltség), de a felnőttek világába is (hivatás vs. lélekölő mindennapi robot) betekinthetünk kicsit. Méltatlanul elhanyagolt darab, tessék bátran esélyt adni neki.Fack ju Göhte
Talán nem is szorul ajánlásra, de az első (!) részét mindenképp megemlíteném. Azon kevés német vígjátékok közé tartozik, amelyik nem okoz szekunder szégyenérzetet nézése közben, sőt, kifejezetten szórakoztató és tartalmas. Képes és hajlandó pozitív értékeket közvetíteni, jó sok őszinte nevetést is generál, miközben a nagyon kellemesen alakító színészek bevonzanak a történetbe. Markáns, izgalmas, fejlődő karakterek, érdekes sztori, fiatalosan lendületes ritmus jellemzi. Abszolút „nem buta szórakoztatást” tud nyújtani.#értékelés
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
#130070
Miklós315
aktív tag
bagyulajuve
#130063
Miklós315
aktív tag
válasz
bagyulajuve
#130063
üzenetére
Anno láttam, Olmos (Miami Vice emlékek
) miatt találtam rá. Nálam - mint film - az egyszer nézhető kategória. De a karakter és eredményei hasonlóan példaértékűek, ilyen példákat kéne mutogatni.Sportfilmek - bevallom érdekel a téma, próbálkozok is, de kevés olyan van, ami "mint sportfilm" megáll nálam. Sokkal inkább sport közegű dráma/vígjáték szokott betalálni.
Azért van néhány kedvenc (előzetesen egy mintalista):
A pankrátor, A paripa, Draft Day, Emlékezz a Titánokra, Forrest Gump (hehe, csak vicc volt
, de szeretem), Fújd szárazra édes (kis kakukk), Millió dolláros bébi (zseniális!), Warrior - A végső menet;Aztán pár jó/nézhető, de nem kiemelkedő:
A bajnok, A karate kölyök (a régi első rész: nosztalgiafaktor kimaxolva - irdatlan jól működnek pl. a zenék), A maflás, A nagy kékség, Csontdaráló, Death Race (extrém kakukk), Erőpróba, Flörti dancing, Jég veled (nosztalgia), Pénzcsinálók, Rivaldafényben (szintén kakukk), Szerva itt szerelem ott, Talajfogás, The Gabby Douglas Story, Vitathatatlan 3.Szóval van merítés, többről tervezek is majd ajánlót írni, de alapvetően az az ars poeticám, hogy olyan (legalábbis számomra/szerintem) értékes, tartalmas, jól kivitelezett filmeket kívánok propagálni, melyek építő szórakoztatást nyújthatnak. Gőzöm sincs, melyik alkotás mennyire ismert, valószínűleg lesz szórás, de van pár tippem, mik azok a feledésbe merült/soha fel nem fedezett filmek, melyeket illene bedobni a köztudatba.
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
#130083
Miklós315
aktív tag
bagyulajuve
#130077
Miklós315
aktív tag
válasz
bagyulajuve
#130077
üzenetére
...és a zseniális, fantasztikus, utánozhatatlan, felejthetetlen első és egyetlen, igazi Blade Runnerben is jó a "srác".
Rocky III (kevésbé) és a Rocky IV (sokkal inkább) jöhet, a többi összes max. egyszer nézős nálam. Inkább a történet(-ív - hol volt még a Marvel...) és a lenyűgözően szép/jól válogatott zenék tudnak megfogni benne.
A Dühöngő bikát én nagyon untam. Nem én vagyok a célközönsége. Boxfilmet amúgy is nehéz jól filmre vinni, mert nagyon könnyen válnak gagyivá (szétvagdosott, hipergyors vágások, rossz koreográfia, ritmus, operatőr...). Bevallom, a Minden héten háborút sem bírtam még végignézni - annyira idegesített a megjelenítése (operatőr vagy vágó vagy rendező - vagy nem tudom, kit szidjak érte), ki tud kergetni a világból ez a megoldás. De mindenhol újra és újra szembejön, mindenki isteníti, szóval tervben van egy szedált vetítés.
A Carter edző "nem kiemelkedő, de jó film" státuszban megvan (majdnem listáztam is fent, de a Titánok sokkal jobb sportfilm).
Hmm... a Seabiscuitet talán láttam, de nem maradt meg.
A Blue chipsre rámegyek, szerintem nem ismerem, köszönöm az ajánlást.
Tonya, Eddie, egynek jók voltak...(#130078) Viszlát: A Pénzcsinálókat írtam.
Az Invincible, mint a Carter edző (ld. fent), a Chariots inkább zenében erős nálam.(#130082) vond:
A The Fightert én untam.Aztán a Családi bunyó (szintén újabb film) egynek jó volt, de inkább csak a Szikla jelenetei szórakoztattak.
Van még az Invictus, ami szegről-végről sportfilm, egynek jó az is.[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz
brownus
#130086
üzenetére
Én meg idén jöttem rá, hogy számomra Scorsese=Tarantino.
Nálam
1. New York bandái (rendezésen kívül köze nincs a filmhez, meg is látszik),
2. A tégla/Viharsziget (dettó csak rendező).Ezzel kifújt mindkét rendező (filmográfiájuk alapján). Jöhetnek a rakéták!
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Még egy koreai csoda:
Cyborg vagyok, amúgy minden oké(valamint +1 a Bin-jip – Lopakodó lelkeknek)
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Önök kérték ("sportfilmek"), 1. rész
Million Dollar Baby
Egy barátom ajánlotta ezt a filmet kb. mikor megjelent, mondván, hogy nagyon jó. Ránéztem, hogy mi ez, láttam, hogy Clint Eastwoodos boxfilm, és tovább is léptem. Nekem ő akkor még csak az az érdektelen pisztolyhős volt, akit korábban sikerült az általam fabrikált skatulya mélyére vetnem. Telt-múlt az idő, és ugyanez a barátom írt egy recenziót a Gran Torinoról, de olyan lelkesítőt, hogy egyből rá is mentem a filmre. Hogy ezt milyen jól tettem! Rájöttem aztán a végén, hogy Eastwood volt a rendezője is. Egyből dobtam a skatulyát, és belevetettem magam a filmográfiájába (ezt amúgy másoknak is ajánlom, nagyon sok jó filmet rendezett – ahogy a …bébit is).
No, eme vargabetűvel jutottam el tárgyalt film megtekintéséig.
Csak szuperlatívuszokban tudok írni, beszélni e műremekről, páratlanul hibátlan alkotás. Nem sok olyan filmkedvencem van, melynek egyetlen másodpercén sem módosítanék. Az Eastwood által írt finoman csordogáló, kiválóan funkcionáló aláfestő zene, és a történet narrációja azonnal beszippant, és nem enged. Clint filmjeinek szokásos kollégái, az operatőr és a vágó aprólékos, valóságos, élettel teli látványt tárnak elénk. Kiváló színészek kimagasló beleéléssel játsszák imádnivaló és/vagy gyűlöletes karaktereiket – de a legutolsó utáni mellékszereplők is! Frenetikus, intelligens szövegkönyv emeli a mű fényét, sokszor megnevettet, többször megríkat. Igazi hullámvasút, amelyről le se akarok szállni, de sajnos, egyszer mindig véget ér az utazás. A forgatókönyv mesterien építkezik, s jó ritmusban adagolja az új szereplőket, fordulatokat. Tempója lassú, ráérős – igazi mesélő alkotás. Kapunk időt és lehetőséget megismerni a karaktereket, hátterüket, könnyedén kötődünk hozzájuk, vagy viszolygunk tőlük. Földhözragadt, valóságos, emberi jellemek táncolnak egymás körül a ringben, sportszerűen felemelik egymást, ha lerogynak, vagy bicska nyitogatóan sunyi húzásokkal pancsolnak be egymásnak. Család, barátság, hit, halál – felfoghatatlanul nehéz döntések kerülnek elő a sarkokból, és hőseink győznek vagy elbuknak, de mi mindig ott vagyunk velük, és velük éljük meg a pillanatot. Rendkívül érzelmes, de soha sem válik oktalanul giccsessé; szívmelengető darab.
A történetetről annyit: Eastwood karaktere egész életében a boksz körül lebzselt, s most, megöregedve, saját edzőterme – kissé hanyag vezetése – révén sem tesz másként. A boksz az élete. Régi, hű barátja, akit Morgan Freeman hoz nagyszerűen, kisegít a működtetésben. Hilary Swank magával ragadó figurája pedig egy nap váratlanul rájuk töri az ajtót, hogy álmai, vágyai – mindent egy lapra téve fel – beteljesülhessenek. Összeáll hát a banda, és egy csodaszép lelki- és karrierutat járnak be együtt, melynek során velük együtt magvas tanulságokat, életbölcsességeket, prioritásokat tanulunk mi is. Nem könnyed darab, de megéri minden momentuma.
Eastwood és Freeman, vén rókák remekbeszabott átéléssel játszanak, ám Swank természetesen őszinte, elbűvölő alakítása kirí közülük is. Itt került közel a szívemhez, és ennek számos más filmjét is köszönhetem, miután (akárcsak Eastwood esetében) rárepültem az életművére (ajánlom mindenki figyelmébe). Továbbá kiemelnék még két színészt, nevesen Margo Martindale-t (amúgy rengeteg filmben mellékszerepelget), aki nagy tehetséggel, emlékezetesen hozza a figuráját, s hozzá hasonlóan Jay Baruchel is felejthetetlen.
Mindenki, aki nem látta még, feltétlenül vesse magát a képernyő elé, hogy megtudhassa, mit néz annyira Veszély, vagy, hogy mit jelent a „mo cuishle”. Hasizmokat, zsebkendőket elő, a lábmunkára most nem lesz szükség. A pankrátor
Ugyanazt az utat jártam be vele, mint a Milló dolláros bébivel: ugyanaz a barátom ajánlotta, de ugyanúgy nem hittem neki, és skippeltem. „Kit érdekel az a műmájer amerikai bunyó, pláne valami kivénhedt alakkal a középpontban?” Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Darren Aronofsky rendezte (vele hányattatott kapcsolatom van: a Pí és a Rekviem egy álomért megnyert, szerettem őket, de A forrást nem vette be a gyomrom - nagyon giccses, pedig jó az alaptörténete. Későbbi filmjeiből a Fekete hattyú és a Noé szintén nem győzött meg, de a Mother! rabul ejtett), Mickey Rourke (semleges számomra) és Marisa Tomei (imádom!) pedig főszerepelnek benne. Igazából a két színész és a tökéletesen megragadott hangulat viszik el a filmet a hátukon. A zene és a látvány aládolgozik a lineáris forgatókönyvnek, mely egy egykori legendás pankrátor és egy lassan kiöregedő sztriptíztáncosnő lelki násztáncát vázolja fel. Mindketten szembekerülnek a kérlelhetetlen idővel, ám más motiváció hajtja – elmúlás felé tartó – porhüvelyüket. Rourke karaktere egyszerűen képtelen kiszállni, neki a pankráció nem sport, munka vagy hobbi, hanem életmód. Úgy tűnhet továbbá, az egyetlen kötődési módja ez a többi emberhez, innen nézve persze egyfajta kényszerpályán mozog. Ahogy Tomei figurája is: bevallottan a pénz miatt végzi munkáját, neki ez nem öröm, hanem szükség. De, ahogy az öreg harcos érzi, hogy a teste mindinkább cserbenhagyja, a bártáncos biztosan tudja, hogy lejár az ideje, mivel egyrészt fia lassan felnő, másrészt egyre több elutasítást kap vevőkörétől. Talán megérzik egymásban a hasonló lélekállapotot, mindenesetre közel kerülnek egymáshoz, egy kitörési pontot remélve eme kapcsolattól szorult egzisztenciális helyzetükből.
A film legnagyobb erőssége – a két színész természetes játékán túl – a hangulata. Olyan jól elkapott jelenetek teszik átélhetővé, mint amikora régi legendák – mintegy nyugdíjkiegészítés gyanánt – nyílt napot, dedikálást tartanak, de alig kíváncsi rájuk pár lézengő rajongó…
Egy látványában realista, szép emberi dráma, melyben főhőseink megpróbálnak kapaszkodókat találva dacolni az elmúlással, valamint a magánnyal. Érzelmes, de sohasem giccses, szerethető karaktereket kínáló, egyszer sem unalmassá váló történet, mely gazdagíthatja befogadóit, és ráébresztheti arra, mi fontos valójában, hogy – hőseinkkel ellentétben – ne kelljen kapkodva a megbánás zsákutcáiban vergődnünk.Warrior – A végső menet
Egy darabjaira hullott roncshalmaz – melyet máskülönben a család fogalmával jellemeznénk – újrakovácsolódását követhetjük figyelemmel ebben az MMA-bajnokság köré felépített, meglehetősen érzelmes drámában. Feszes forgatókönyv, jó rendezés, és lehengerlő színészi alakítások várják a szerencsés nézőt. Gavin O'Connor, író-rendező már A zsaruk becsületével meggyőzött arról, hogy érzékenyen tudja megírni mind a történetet, mind a karaktereket, és színészeit is képes csúcson járatni. Itt sem okoz csalódást.
Adott Nick Nolte, az „önmagát” alakító ex-alkoholista apa, valamint Joel Edgerton és Tom Hardy testvérfigurái, akik hárman háromfelé szakadtak a régmúltban. Ilyen-olyan okokból, de végül egy ketrec köré szerveződnek és ez szembenézésre készteti hőseinket.
Hardy hatalmas tehetség, sok filmben meggyőzött (kiválóan képes hozni a szétrobbanás közeli dühöngő őrültet), itt kifejezetten magas lángon ég az egész cselekmény folyamán. Edgerton is kedves színészem, meggyőzően hiteles, de amit Nolte letesz ebben a filmben az asztalra, arra nehéz szavakat találni. A visszafogott, megbánó próbálkozásoktól a teljes kifakadásig a teljes skálát bejárja. Hihetetlen élmény egy vásznon nézni ezt a három tehetséget. A mellékszereplőkre sem lehet panasz, senki nem rontja az összképet, de ők viszik a prímet.
Küzdősport rajongóknak kihagyhatatlan darab, mivel egészen kivételes, ahogy követhetően, jól felépítve, a feszültséget ügyesen emelve vezeti végig (a felkészüléstől kezdve) a bajnokságot, s azon belül a meccsek egyikét-másikát(bár némely meccseknél erre nem jut idő, de ez pozitívum; ha megnézed, megérted)
Mindazonáltal a küzdelem nem csak a ketrecben zajlik, sőt, sokkal fontosabb az a belső harc, amit fő figuráink önmagukban és önmagukkal vívnak. Nagyon könnyedén kötődünk hozzájuk, hála az őket alakító aktorok elképesztő beleéléssel ábrázolt játékának, és a történetüknek, melynek fordulatai még közelebb húznak hőseinkhez. Mindhármukat megértjük, ami élvezetes érzelmi hullámvasútra ültet fel, ugyanis egyrészt az egyes szereplők motivációi mentén velük együtt neheztelünk a többiekre, másrészt később – nézőpontot váltva – módosulnak ítéleteink. A film rendkívül jól megragadja a jogos harag, veszteségérzet, csalódás és a megbocsátás körüli lélektáncot. Felemelő, tanulságos, és minőségi szórakoztatást nyújt.
Nem gondolom, hogy kevéssé ismert darab, de ki tudja: talán tétovázva kerülgetik, esetleg kimaradt a látókörből, így most bátran ajánlom mindenkinek, csak nyerhettek. #értékelés
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
-
Miklós315
aktív tag
válasz
Luissimo
#130139
üzenetére
Nos, röviden (mert ez itt masszív off):
Benedek "tudós teológus"volt(magas szinten művelte), Ferenc jezsuitaként szintén nem kéne, hogy gagyi legyen (pongyolán fogalmazva), nagy koponyák ők. Ám olyan módon megy szembe a katolikus tanokkal (pl. az áldozás kérdése: többek között pont ebben különbözik a katolikus és a protestáns teológia, hisz még a mozzanat neve is más, a jelentőségében is, kiszolgáltatásában is eltérnek), továbbá a hagyományokkal (pl. női papság kérdésköre: szintén teológiai érvekkel alátámasztott, kiforrott dolgok), stb., hogy nem véletlenül merültek fel az eretnekséggel kapcsolatos kérdőjelek az Egyházon belül, magas szinten is. Sokakat lesokkolt, nem véletlenül, hiszen ezeket senki nem várta, csak kb. az online nyitást vagy hasonló dolgokat. Az nyilvánvaló, hogy nem "buta", tehát nem tévesen/rosszul tudja, netán nem tudja ezeket, hanem valami szándékolt dolog kell, legyen az ilyen jellegű dolgai mögött. De innentől már konteo szint, off az offban, szóval most ennyit.Hogy ne legyen csupa off, írok egy gondolatot arról, hogy az is gyanús számomra, hogy sorra jelennek meg Ferencről a nagy formátumú, mozikban közölt, pozitív (propaganda)filmek.
Még nem tett le semmi olyat az asztalra, amiért "kijárna", ellenben mindeddig nem volt ez jellemző a Vatikán/pápa viszonylatában (arányok, mértékek szintjén). Érdekes...[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz
gbors
#130147
üzenetére
No igen, azért nyilván szubjektív műfajról van szó. Én imádom. nagyra tartom e remekeket, ám van ismerősöm, aki pl. szenvedős-forgolódós-telcsizős negyed óra után egy hetyke "unalmas" benyögéssel letudta a ...bébit. Aznap már nem beszéltünk többet.
(#130146) Pitterix:
Hmm, ez viszont pont a fenti (majdnem "leendő ex-")ismerősnek valónak tűnik, az ilyenekért rajong. Én meg pont nem. De felhívom rá a figyelmét, hátha elkerülte.(#130141) Tibiajax, (#130144) bagyulajuve:
Köszönöm a pozitív visszacsatolást(#130149) Viszlát:
Egy ideje nekem is feltűnt ez a trend, de szerintem, ami a 3d volt az Avatar után, az ez a keszekusza, művészieskedő borzalom (nem-lineáris forgatókönyv) a... nem tudom, mi volt az első sikeres, kiváltó mozzanat, ami után "kötelező sikerelemként" rácuppantak.
De pl. a 6 Underground is őrjítően feleslegesen töri szét a filmet ezzel (legfrissebb vonatkozó élmény).Ja igen: Willem Dafoet szidni!
Hááát, kevesebbért is büntettek már...
Tessék ezt megnézni: A vámpír árnyéka (jó film, zseniális alakítás), és még lehetne sorolni más filmjeit...[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
(#130153) emiki6:
hatalmas "+1"(#130155) Viszlát:
Költői túlzással éltem, szerintem jó színész (pl. szerintem az istenített Fassbendernél fényévekkel jobb).Afrika csúcsai
Nagyon szépen köszönöm ezt a tippet, nagyon élveztem.
Igazi tartalmasan szórakoztató, régivágású "családi film", melyet gyönyörű helyeken forgattak, és a zenéje is csak hozzáad. Nagyon jók a karakterek, és Kevin Bacon is jól játszik. Hiányoznak az ilyen típusú darabok, kár hogy (valamiért) kikopott ez a "műfaj".
Mindenki bátran menjen rá, ha könnyed, tanulságos kikapcsolódásra vágyik. "Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
A játékhoz:
Kérek mindenkit, hogy csak saját felelősségre tekintse meg - ha nem zavar a spoiler, vagy már láttad a filmet. Nem is a történet szempontjából, hanem mert az egyik drámai csúcspontja a filmnek. (Mindazonáltal engem ez a scene döbbentett meg leginkább valaha, ugyanis egyszerre annyira
):
Sajnos a legeleje és legvége nem szerepel, de ez a leghosszabb, ha jól láttam:
A csodatevő (The Miracle Worker, 1962) – ebédEnnek kapcsán (akár magyarázat gyanánt is):
A csodatevő
Helen Keller (önéletírása: Szakadékból a fényre) és Anne Sullivan döbbenetes története az 1962-es, fekete-fehér változatban. A sztorit később újra feldolgozták, de számomra csak ez a műremek létezik.
Első megtekintésekor váratlan intenzitással beszippantott, bizonyos jeleneteknél ledöbbentett(a csúcspont az ebédlős jelenet, melyet manapság talán le se forgathatnának ilyen formában a várható perektől, botránytól, felesleges félremagyarázástól tartva)
A film legnagyobb erőssége maga a történeti valóság. Belegondolni is nehéz, hogyan lehet feldolgozni, ha azt a diagnózist közli az orvos csecsemőnkkel kapcsolatban, hogy semmiféle kommunikációra sem lesz képes egész életében. Teljes elszigeteltség mindkét oldalról: a család majd ott áll körülötte, de nem tudja elérni őt, s a gyerek szemszögébe belegondolni még nehezebb. A legtermészetesebb alapnak vesszük, hogy beszélünk, látunk, értjük egymást valamiképp. Vajon milyen lehet úgy leélni egy életet, hogy nagy eséllyel a szeretet fogalma sem alakulhat ki az emberben a teljes magányból fakadóan? És ez nem fikció, hanem egy megélt élethelyzet! Ez a felismerés, háttértudás emeli a feszültséget a nézőben.
Helen állati szinten, teljes neveletlenségben cseperedik, amikor is a házhoz kerül Anne Sullivan, akinek az életerős, kitartó, makacs habitusa lesz majd a kulcs a falak lebontásához. Türelme, következetessége látszólag brutális, de Anne Bancroft nagyon érzékenyen alakítja Sullivan figuráját, így tudjuk, hogy „szívtelensége” éppen hatalmas szívéből és hitéből fakad, hogy célt érjen.
Nem tudok jelenleg ennél optimistább, életigenlőbb (talán a Fegyverszünet Karácsonyra játszhat), felemelőbb filmet ajánlani. Mindenki bátran essen neki, csodaszép dráma, igazi feltöltődést kínál.#értékelés
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Másik jó rész a Hálózatból (bocs, magyarul van):
Network - népek, nemzetek"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
(#130077) bagyulajuve:
Köszönöm a Blue Chips ajánlást, megnéztem. Nolte nagyon jó benne (az első motivációs beszédén besírtam), tanulsága is van, mindazonáltal, mint film, nekem ez ilyen egyszer nézős lett."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Ezt itt hagynám, nagyon jól sikerült eszmecsere egy igen érdekes filmről (nekem valamiért nem jött be, de még újra fogom nézni).
Pimp Thy Mind – spoileres beszélgetés a Her című film kapcsán
"Szerintem."
-
#130344
Miklós315
aktív tag
Peterhappy
#130337
Miklós315
aktív tag
válasz
Peterhappy
#130337
üzenetére
Szia!
A Begin Again (Szerelemre hangszerelve - jó cím
) linkje a Love, Death and Robots imdb-jére dob ki.A Mad Max: Fury Road színes és chrome verzióját is megnéztem, és nálam is felmerült ez a "nem adja" érzés, de nálam ez a színek hiánya miatt volt. A film elején a barnássárgás sivatagi pusztában a zöld oázis hihetetlenül látványos, ez hiányzott a chrome-ból, ellenben a több ifilm eleji résznél meg pont emelte az apokaliptikus hangulatot a fekete-fehér. Na de a lényeg, hogy a mozi túlnyomó többsége egy fékevesztett dühöngő kavalkád, aminél egyszerűen segített a színes verzió látványa, ti. megkülönböztetni, hogy ki mit csinál, mi van a képen. A chrome összefolyt nálam az akciók közben...
A Paprikához - ha már nyitott(ak) vagy(tok) az animékre, pár cím, ami talán bejöhet:
Ghost in the Shell, Akira, Chihiro szellemországban, Kiki, a boszorkányfutár
(illetve bátran válogassatok a Studio Ghibli filmjei közül, gyerekeknek, felnőtteknek is jók).Amúgy meg, tök jó lett, ne szabatkozz, hé
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Daniel Craignek a Torta (Layer Cake) filmje jó.
(Illetve nekem még tetszett tőle a München, Casino Royale, Skyfall is.)"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Végső soron azért nem vártam tovább a nevezéssel, mert néhány kategória esetében több "problémába" futottam és ezeken nem segített volna, ha időben sikerül pótolni azt a néhány elmaradásomat, melyeket amúgy még esélyesnek is tartanék listázni.
1. Legjobb film kategória: ez a legnagyobb érvágás a hiányaimat tekintve, viszont, ha objektív próbálok lenni, akkor kb. mindegy (idén a Joker/Hollywood, max. egy harmadik (Ad Astra, Avengers) valami fog küzdeni szerintem - tehát a "mainstream", bármit takarjon is a fogalom ), úgyhogy ja: mindegy).
2. Legjobb férfi főszereplő: Phoenix. (kb. biztosra veszem, bár voltak jó alakítások, de toronymagasan előz).
3. Legjobb női főszereplő: Itt kevés nekem a 3 hely a jelölésre, mindegy, ki, de valaki kimarad. Ha tippelnem kéne, Johanssont jósolnám, de sok jó alakítás volt idén.
4-5. Férfi-Női mellékszereplő: egyikből kevés a 3 hely, a másikból meg max. 1-et tudnék kompromisszum nélkül (tehát mindegy).
6-7. Zene/Operatőr: Na!! erre kíváncsi leszek, ez bivalyerős mezőny idén
8. Látvány: Itt is jó kérdés, bár Avengers/Alita meccsre tippelek, úgyhogy ez is mindegy nekem.
9. Forgatókönyv: Ez is érvágás, mert itt egyelőre csak kompromisszumos megoldásokat tudok (vagy nagyon jó film, nagy hülyeségekkel, vagy hülyeségek nélkül, de nem kiemelkedő film játszik nálam ).
10. Rendező: Itt is kevés a 3 lehetőség/kompromisszumosak a jelöltek.Szóval izgi lesz a szavazás.
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz
gbors
#130538
üzenetére
Valóban nem, de a korábbi értékelések felhívták rá a figyelmemet. Idővel...
Hmm. Ilyet lehet (hogy minisorozatból)? (Akkor pl. a Chernobylból Skarsgard is játszott volna, hogy még nagyobb legyen a tolongás arra a 3 helyre
)Szerk.: Ja, látom, hogy nem játszanak sorik/minisorik.
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Lo spietato (A könyörtelen)
Jóféle olasz maffiafilm - nem újítja meg a műfajt, de minőségi kivitelezésben tálal jó karakteríveket (elsősorban a főhős és családja tekintetében), szórakoztató jeleneteket, és feszült pillanatokat. Ajánlott.Ez pedig várós:
Il traditore (Az első áruló)"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Pájaros de verano (Birds of Passage; Az átkelés madarai)
A téma nem új. Számos filmben tárgyalták, érintették, de ez esetben az egész film velejét adja az elgyökértelenedés okán való lealjasodás és az értékek nélküli káoszból következő elkerülhetetlen pusztulás.
Kolumbia elszórt indián törzseiből az egyikhez csapódunk a történet elején, mely egy hagyományokkal bíró, azokat aktívan ápoló, tulajdonképpeni pásztorféle nagycsalád valahol a semmi és valami határán. Egy fiú, akinek családja korábban elvesztette megbecsültségét, nőül kívánja venni a fiatal szép leányt, de nagy hozományt kell biztosítania. Ennyi elég is, hogy belevágjon a drogbizniszbe, mely előbb felemeli, majd végül maga alá temeti. A hagyományok, a saját erkölcsi érzék és a pragmatikus nagystratégia útvesztőiben próbálva lavírozni, főhősünk sorra hozza meg rossz döntéseit, amikből olyan törzsek közti háború eszkalálódik, mely komplett családokat, üzleteket, és velük történeteket, tanulságokat vet a múlt ködébe. Ám mégsem teljesen, hiszen itt ez a film, mely a valós események krónikásaként nyújtja ezüst tálcán tanulságait az utókornak.
Remekül ragadja meg azt a folyamatot, ami köré a cselekményt építi, ti. hogyan nő az ember fejére a pénzsóvár üzlet, ami idővel kiszakítja tagjait a valóságból. Más szintre emeli, ahonnan már más – külső – hatások is érik, és rossz irányba befolyásolják az alanyokat. Az emberélet értéke, a család/barátság vs. üzleti érdek problémája, az üzlet vs. családi kötelességek (szerepek) konfliktusa, a léhaságból fakadó gyengeség, mely folyton konfrontációra készteti a karaktereket – egy sor fontos kérdést jár körül e darab. Gyakorlatilag látjuk, hogy a lassan, nehezen, generációról generációra átörökített tudás, életbölcsesség alig két generáció alatt elveszik. Az unokák egyike neveletlen suttyó, másiknak semmit nem taníthat meg a nagymama, mert már nincs rá idő. Mindketten "elveszítik helyüket" a világban. Alig két évtized történései alatt a harmonikus létezésből a bőségteljes felemelkedés, majd becstelen eltűnés ívét követhetjük szemmel.
Meglepő lehet, hogy a film során fel sem merül a drogbiznisz erkölcsi minősítése, inkább csak a karakterek rossz magatartásai, döntései kerülnek megítélésre a többi karakter által. Maga a drog semleges marad, mintha csak kecskékkel üzletelnének. Ez számomra plusz pont, mivel sokkal hihetőbbé tette, hogy ezek a törzsek legkevésbé sem látják át, és gondolják végig, hogy milyen károkat okoz a drog globális szinten. Erre a problémára más filmek próbáltak rávilágítani (pl. Traffic). Persze az is hozzátartozik, hogy a 1960-1980-as években járunk, ma már mindenki zsebében okostelefon lapul(na).
A hangulat működik, jó hallani a nyelvüket, látni az öltözeteiket. Jók az alakítások. A tempó egész feszes, sosem ül le a film. Jól használ szimbólumokat, kiváltképp érdekessé válik ezáltal (pl. amolyan sámános álomelemzés egy üzlettel kapcsolatban, stb.). Ami feltűnhet, hogy talán kicsit kamaradarab jellege van: a szereplő csoportok helyszínei közt ugrálunk, de a köztes tereket – mondjuk úgy, az országot, a kívülállókat –, nem igen látjuk, vagy csak minimális mértékben. Az egész hangsúlyt a történetívre fókuszálták az alkotók, semmi nem vonja el róla a figyelmet.
Fontos film izgalmas történettel, egzotikus köntösben, jól kivitelezve – nézzétek bátran.#értékelés
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Hmm... belefutottam egy videóban egy Joker-értelmezésbe, amire én nem is gondoltam – pedig logikus is, így utólag...
Bedobom, mert érdekel, hogy más találkozott-e vele/gondolt-e rá, illetve, hogy mi a véleménye a nagyérdeműnek róla:
E szerinta film végső jelenete „a jelenidő, a valóság”, és a vicc, amiről Arthur beszél nem más, mint a film, amit korábban láttunk.
Ez egyrésztjobban passzolna a képregény-Jokerhez – gyilkos, őrült –, de egyúttal a nolani/képregénybeli ismeretlen eredetű karakterhez is közelebb állna, hiszen az egész film egy nagy kérdőjel marad, mint az ottani eredete. Mi igaz, mi ferdítés, mi tisztán kitaláció mindabból, amit végig követhettünk?
Vélemény? "Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Néztem én is az jelöléseket, és "Oscar bácsi annyira fullba nyomja a kretént", hogy jobban érdekel a helyi PH!NUCCI-gála.
De komolyan, valaki még komolyan tud venni egy díjat, amelynél:
1. egy kétszereplős "kamaradráma" egyik szereplőjét fő-, míg másik szereplőjét mellékszereplő kategóriában jelölik, "csak hogy mindent lefedhessenek"... (DiCaprio/Pitt esetében is vicces)
2. Pesci és Pacino mellékszereplő kategóriában - ki a film főszereplője, De Niro egyedül? A játékidő, a szerepek súlya azért árnyalják ezt, pl. Pacino javára...
3. Ad Astra eredeti filmzene nuku - csak hangkeverés van -, de SW/Házassági történet filmzene meg igen...
4. Külön kategóriában indulnak az idegen nyelvű filmek, de a rendezők már globálisan egyben...elavult kategóriarendszer.
5/a. Joker/Jojo Nyuszi esetében adaptált forgatókönyv kategória?
5/b. Ezzel párhuzamosan 1917/Volt egyszer... eredeti forgatókönyv kategória?
6. Legjobb effekt kategóriában a világon körberöhögött Az ír?Bocsi, kiborult a bili
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
1. Gondolom azzal tisztában vagy, hogy a kategóriát a nevező választja ki, nevezni pedig csak a film jogtulajdonosai nevezhetnek.
Ez speciel nem változtat a lényegen: "csak hogy mindent lefedhessenek".
Régebben is társalogtatok itt róla, szóval nem is a meglepetés ereje taglóz le, hanem a csalódás, hogy sose javulnak. Nem tudom, hogyan fogalmazzam meg pontosan, de mint, amikor egy pl. F1 futamon csapatutasításra lelassít a vezető versenyző (pl. Barichello Schumi javára; vagy a Ford v. Ferrari esete), és ilyenkor nézőként azt élem meg, hogy "Ilyen nincs, ezt meg miért? Hol az igazság?".
Itt meg bejön a képbe ellenérvként, hogy "de hát ez for profit üzlet". Csakhogy ez akkor sem oldja fel a feszültséget a csalódott emberben.
Egy film szubjektív tud lenni (tetszik/nem tetszik), a pénz meg befektetés/haszon elven ellene hat a nézői benyomásoknak. Ehhez jön a politika/közvélemény-manipulációk (pl. metoo: hány évtizedes probléma, de most mindenhol pénzt csinálnak belőle - Legharsányabb hang; Botrány stb., mert kelendő árucikk) befolyása jelölések/győzelmek tekintetében (több nő/színesbőrű kell). Képmutatás és árulás (érzése) a végeredmény.Összegezve: nem ez életem nagy problémája, nem annyira borít ki, mint tűnhet. Azonban kiábrándítónak tartom, hogy szándékosan "a (világ) legrangosabb díja" pozícióban fut egy ilyen üzleti érdekvacak, és nem mutat tisztuló/javuló tendenciákat, ám ámítja a jónépet, mintha más/több lenne, mint ami valójában.
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz
Mik76
#130723
üzenetére
"Ez a "nekem teccik" szavazas az akademia tagjai kozott..."
Pont ezt vonom kétségbe. Ha tényleg csak! ennyi volna, szerintem kevesebb wtf pillanat lett volna/lenne a dijak kapcsán, hiszen jó sok hozzáértő ember egész jól hozná a nagy számok törvénye alapján az eredményeket. Valakinek ez, valakinek az tetszik, de a "tömeg" megoldaná, hogy a kiemelkedő felé dőljön az elismerés. Ám kilóg a lóláb (pl. a sok a fehér, változtatni kell, és akkor változtattak...Kvótanőség...).
Hát nem a tényleges letett teljesítmény számít minden körülménytől függetlenül?És itt áttérve (kapcsolódik a szakmai-technikai rész miatt, amihez nem értek) a másik témára:
The Irishman - nézőként nekem az arc-bűvészkedésekkel nem volt bajom, nem zavart, tényleg jól megoldották az illetékesek. Biztosra veszem, hogy nagy/nehéz meló volt vele.
Az másik kérdés, hogy hiába, ha a színészek "vénemberek" és így a mozgásuk is az maradt, tehát így kontraszt lett a látványban (fiatalított arcok - öreges mozgás).Azért két kérdésem lenne, mert nem értek hozzá, de most felmerült bennem ez:
1. Avengers: Endgame effekt (vagy látvány, vagy smink vagy mittudomén) kategóra???
2. Hol van az Us úgy az egész mezőnyből???[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Eskü, eltakarodok a francba, de ezen "sírvaröhögök": mindenhol Laure Dernként hivatkoznak a színészre. Valaki leírja rosszul, a többi meg csak "copypaste"?
Szóval ezért lovagolok a fenti kérdésen:
https://www.filmkatalogus.hu/Tunj-el--dijak-f42318
Most meg Us... 0 (Se női főszereplő!, se zene, látvány, nem tudom, valami)Jól van, megyek már. Bocsi.
(#130738) Viszlát:
Meglepett, hogy csak 20-an töltötték ki. Sokkal többet saccoltam volna. [ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Hmm. Meglepődtem, mikor összesítettem az
idéntavaly megnézett filmeket (kevesebb rémlett). Ezen felül egész jó év is volt, soha rosszabbat (tényleg nem döglődik a filmipar: sok film, ebből sok érdekes film, és ebből több jó film is kínálkozott).
56-ból 9 kiemelkedő; 21 jó; 17 nem jó; 9 katasztrófa a személyes eredmény.Nagyon tetszettek (valami kiemelkedően működött – hangulat/történet/színészek):
Instant család (pozitív értékek), Us (nagyon hangulatos, jó alakítások), Sarkvidék (bevonzott), Midsommar (jó kérdések), Joker (kiemelkedően összeáll majdnem minden), Ford v. Ferrari (szórakoztatóan tanulságos=mozifilm), Parasite (minőségi kivitel), Házassági történet (erős alakítások), I Am Mother (jó sci-fi).Tetszettek (egynek jó volt – nem túl emlékezetes történet/megvalósítás/játék/hangulat; valami hiányzott):
Végtelen útvesztő (jó forgatókönyv), Birds of Passage (fontos tanulságok), Kurszk („Csernobil” tanulsága kortalan), Dogman (erős játék, de lapos/vontatott forgatókönyv), Alita (látványban, harcokban erős), Így neveld a sárkányodat 3 (lezárta), Heavy Trip (végére kifullad), Meztelen befutó (kiszámítható), Shazam! (aranyos, de buta), Hotel Mumbai (aktuális), Lords of Chaos (látvány néha nagyon jó, tanulságos problémafelvetés), Pokémon (nosztalgia), A szavak ereje (szép, tanulságos), Toy Story 4 (felesleges), Pókember: Idegenben (egynek jó volt), 25 km/h (több-jobb is lehetett volna), Good Boys (nagyon szórakoztató), Terminator: Dark Fate (felesleges, de Schwarzi király volt), 6 Underground (szórakoztatóan felesleges), Klaus (aranyos), Lo spietato (jóféle gengszterfilm).Nem tetszettek (unalmas/csalódás/bugyuta):
Asterix: A varázsital (gagyi sztori), Creed 2 (Dolphék sztoriszála érdekes), A csempész (Eastwoodnak valószínűleg fontosabb, mint a nézőnek=kb. mint Jack…/Trier), Bolti tolvajok (unalmas kivitel), Boldog halálnapot 2 (első jó, ez felesleges), Dermesztő hajsza (dögunalom), Zöld könyv (gyáva kivitel, elpazarolt sztori), Családi bunyó (unalmas), Interjú Istennel (teljesen mást vártam), Anna (gagyi), Hobbs & Shaw (a kevesebb néha több/néha túl kevés), Ad Astra (zenében erős, néha látványban is), Zombieland 2 (első jó, ez felesleges), A Simple Favor (dögunalom), Az ír (hagyjuk), A két pápa (Ferenc-propaganda), V. Henrik (Brexit-terápia lehetett).Hatalmas csalódás (várt és bukott/hihetetlenül taszított):
Ralph Breaks the Internet (propagandafilm), Vihar előtt (nem igazolta a létjogosultságát), A Kolibri projekt (ritka unalmas, felesleges), Avengers: End Game (a Végtelen háborúval lezárták a sorozatot, és voltak olyan tökösek, hogy nem happy enddel: klassz J), Brightburn (ekkora kihagyott ziccert…), Szívek királynője (unalmas agypestis), Átkozottul hosszú című film (unalmas, felesleges), Éretlenségi (most is futok, úgy taszított), Godzilla 2 (jó lenne leállni az „öld meg magad, hogy jobb legyen a világ” propagandával)."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Boootrááány!!! Micsoda korrupcióóó!!
Viccet félretéve, szép lett, jó lett. Grat mindenkinek (Viszlátnak a szervezésért, jelölőknek a változatosságért)!
3 kategóriában már megvan a szavazat, de a többi...
Izgi lesz, lehet újranézni a jelölteket."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Kitöltve.
A "Legjobb zene" és a "Legjobb női főszereplő" nehéz szülés volt, de meglett.Viszlát: Lenyűgözően profi szavazólap volt (a zenéknél a meghallgathatóság nagyon figyelmes volt), gratulálok és köszönöm a lehetőséget.
Várom az eredményhirdetést."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Abszolút félreértettem, mert amúgy tényleg amolyan sorozatféle (antológia) része, de úgy jött le nekem, hogy csak a szavazással kapcsolatban kéne pótolnod filmeket. Bocsi.
Akkor passz, mert haverom nézi ezeket (bejön neki), nekem viszont teljesen kimaradt. A Marriage Story minőségi dráma, egyszer mindenképp megéri meglesni.
A Ford v. Ferrari szerintem megéri a jegy árát is, amolyan igazi régivágású mozifilm (számomra). Lineáris, tanulsággal bíró történet szerethető, pozitív dolgokat képviselő karakterekről meg a leküzdendő kihívásaikról, szórakoztatóan tálalva."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Furcsa, kettős érzéseket generált bennem ez a film. Egyrészt az akciók nagyon tetszettek – lényegre törőek, gyorsak, naturálisak –, de a sztorija, maga a filmanyag, ami magába foglalja ezeket a részeket, számomra feleslegesnek hat. Nem érzem indokoltnak az epizód létét (nyilván a pénz).
A Rambo-szériából nekem az első és a negyedik rész alkot egy ívet. Az első rész nagyon jó poszt traumatikus veterán film, amely fontos kérdéseket pedzeget (a főhős végső kifakadása teszi komollyá a művet, anélkül talán az egész nem is emelkedne ki a közepes, tucat akciófilmek közül), a negyedik pedig keményen, méltón lezárja hősünk történetét. Fantasztikusan egyszerű a végső jelenet, mely teljes mértékben kifejezi a hazatérést, megnyugvást – vagy legalábbis annak reményét.
Na, ehhez nem tudott semmit hozzátenni az új rész története. A karakter nem fejlődött tovább, más különösebb változás sem figyelhető meg, kivéve, hogy mennyire megöregedett Sly. Tehát van egy számtalanszor látott „(fogadott) családomat ért inzultus bosszúért kiált” sablontörténet, mely túl lassan, hosszan van előadva, s ezt az unalmat szakítja meg Rambo „még mindig kőkemény vagyok” epizódjainak szűkös-pörgős előadása.
A színészi játék nem túl meggyőző, zeneileg sem magával ragadó, a forgatókönyv középszerű, a rendezés lapos. A játékidő többnek érződik, mint amennyi. A végső, lezáró monológot sem tudom hová tenni. Nemcsak mert kicsit szembemegy a hadsereg/bajtársak a családom alappal, hanem mert mit jelent ez a „szétlőtten
Azt tudom mondani: a film kihagyható, de Rambót jó látni "célzott tevékenység végrehajtása" közben. Szóval, mindenki döntse el, kell-e ez neki…#értékelés
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
JOKER
Azért csak bedobom ezt, mert mióta találkoztam eme értelmezési lehetőséggel, kattogok a filmen.
Szóval volt ez az ötlet, miszerint a Joker (Arthur) végig"Joker", ül a diliházban (Arkham vagy más intézet - az utolsó jelenetben ugyebár), és keszekusza, girbegurba gondolatokat pakolászik össze: talán önigazolásképp, okolható ellenséget keres, eredetet teremt...? És itt a film zsenialitása, ti., ha! tényleg ez az eredeti elképzelése az alkotóknak, akkor bitang erős a forgatókönyv, mert a történet - a történetben - összeáll egy épkézláb lineáris sztorivá. Működik. Ámde, van pár apró mozzanat, ami gyanús: 1) a képregényfilm alapból kiindulva - Joker már java középkorú, míg a nagy ellenlábas, Bruce Wayne/Batman még csak kisfiú. Jó 13-15 év kb, mire kb. betölthetné "a Batman" szerepkört, addigra Joker már kb. lenne vagy 50-es pali. 2) a végső jelenetben szép, steril környezetben tartják fogva Arthurt, míg a film korábbi összes jelenete - konkrétan volt a főhős Arkhamban is - lepusztult állapotú helyszín. 3) hogy került oda/letartóztatásra? Persze, lehet legyinteni, hogy "akárhogy", de na! Épp lázong a város, simán megúszhatná. 4) szintén a végső jelenetbeli gyilkolás-szökés jobban illik "a Joker" figurájához, mint a korábbi jelenetek realisztikus átlag beteg ember formája, karakteríve - ami ív viszont parádésan működik. Van tehát néhány árulkodó - megtévesztő, félreérthető, belemagyarázásra okot adó? - mozzanat, amik elgondolkodtattak. Ez, ha igaz így, akkor még tovább emeli profizmusban a mű értékét, mert
egyben kaptunk egy klasszikus "őrült, bezárt, gyilkos, szökni igyekvő Joker-filmet", melynek keretében nézőként tébolyult, vagdalkozó elméjében bolyonghatunk, illetve egy realista, kritikus drámát, mely szögegyszerű, de minőségi portrét ad egy szürke hétköznapi akárki kitaszítottságából fakadó kitöréséről, lázadásáról, elveszéséről. Bocsánat, ha túl fura, erőltetettnek hat. Ezen filózok, nekem összeáll.
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz
Miklós315
#130883
üzenetére
Kiegészítés:
5) nincs igazán időkezelés sem a filmben, nem tudjuk, mennyi idő telik el az egyes jelenetek közt. 6) a képzelgések (szomszéd-barátnő; a showműsorban felszólítás-ölelkezés) is a háborodott elme hullámait jelzik, ami a lineáris sztoriban is működik, de a másik értelmezésben is. "Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Calvary (Kálvária)
Dráma, mely másfél órában vázolja a (nyugati) szekularizáció egyénekre és közösségekre gyakorolt hatását, és bemutatja ugyanakkor, hogy bűnei terhétől sújtva milyen ellenállással (bizalmatlansággal, félelemmel, megvetéssel) kell szembenéznie a Katolikus Egyháznak a modernkorban.
Írország csodaszép tájainak egyikén fekvő kistelepülésen járunk, ahol két teljesen eltérő karakterű pap próbál helytállni hivatásukban. A közösség, „a nyáj” terelgetése azonban nagyobb kihívás, mint képzelnénk. Néhány tagját közelebbről megismerjük: az orvost, a rendőrt, a bártulajdonost, a házaspárt, a bevándorlót, a milliomost, a magányos fiatalt, a pap lányát (a főhős későn kapta meg a hívást, korábban laikusként családos életet élt). Ahogy egyre több időt töltünk el velük, szembesülünk gyökértelen, identitásvesztett, elveszett lényükkel, s azzal, hogyan tengnek-lengnek a szürke hétköznapok végtelennek tűnő sorában teljesen céltalanul. Egy hétig követjük nyomon a Brendan Gleeson által kiválóan megformált James atyát, akire valósággal ráöntötték e szerepet. Karaktere a nagybetűs „pap”, hivatása mintapéldánya: állhatatos, habár esendő (ennek tudatában is van), közvetlen, de nem tolakodó. Megéli a kötelességét, nem csak „felveszi a munkát” reggelente. Tisztességes, jószándékú, együttérző – tényleg nem lehet nem kedvelni vagy tisztelni. Ezért is lesz kiváló a kontraszt, amikor sorra mindenki beleköt, kárhoztatja, valósággal rugdossák, mégpedig indokként „az Egyház bűneit” felemlegetve. Ugyanis minden elhangzott kifogás, vád igazságon alapul. Mind jogos… lehetne, ha annak címeznék, akit érint. A vagyonfelhalmozás, a molesztálási botrányok, a missziókban elkövetett atrocitások, mind alappal bírnak, noha némelyik már történelmi léptékű, némelyik – habár még sajnos aktuális –, mások által elkövetett tettek. Nem személy szerint James atya a megvetendő, hanem aminek képviseletében eljár, mint lelkipásztor – a kiábrándult, cinikus, hálátlan nyáj vezetőjeként.
De nehéz elvonatkoztatni az általánosítás könnyed, leegyszerűsítő feloldozásától, miközben a saját egyéni bűnökkel oly könnyű dűlőre jutni. Elképesztően ellenszenves alakok alkotják az átutazó által kedvesnek megítélt közösséget, de ítélkezni mindannyiunk számára olyan könnyű, gyorsan megoldható. Könnyebb, mint felmérni és javítani jellemhibáinkon. Ez az egyik legfontosabb üzenete az egyszeri néző számára: egyrészt mások skatulyázása helyett a saját dolgainkkal kéne többet törődni, hiszen olyan rövid - és ettől értékes - az élet, másrészt fontos lenne, hogy lássuk, megtaláljuk az itt töltött időnk értelmét .
A másik fontos téma, ami gondolatokat ébreszt, hogy vajon hogyan szerezhetné vissza ez a kétezer éves intézmény, a Katolikus Egyház (és persze más egyházak) az elvesztett bizalmat. Az látszik, hogy az embereknek mindig is volt igénye valami transzcendensre, nagyobbra, végső soron csak a helyét szeretné mindenki megtalálni. A végső állandó, a nagy egzisztenciális kérdések: miért vagyunk itt; kik vagyunk; mit kell tennem? Régen ezt a világ rendje (pl. feudalizmus) és a vallás megválaszolta. De aztán ezeknek hátat fordítottunk.
Akárhogy is, de az belátható, hogy valamilyen életvezetési krízis tapasztalható a fejlett világban. Elidegenedett mókusok rohangálnak körbe-körbe hétről-hétre, míg a nyugdíj (vagy a halál) el nem választ. Ennyi lenne az élet? Nyilván nem. De – mint a filmben is néhány példa erejéig látható –, sokaknak gondot okoz megtalálni a választ. S nem meglepő, ha ez belső töréseket generál, amik sokkoló következményekhez vezethetnek. Megoldás lehet persze a szekuláris helyettesítő: a pszichológusok (új) rendje, akikhez rengetegen csak azért járnak, mert nincs kivel beszélgetni, nincs kitől tanácsot kérni. (Itt most a „Joker-féle” pszichiátriai, tehát komoly, valós betegséggel rendelkező eseteket ne mossuk egybe! Nekik valóban orvosi szaksegítség kell.) Vagy ott a new age, ezotéria, feng shui, szerencsejáték, alkohol... Valami kell.
Rendkívül fontos azonban a felelősség kérdése is: vezetni ugyanis felfoghatatlan felelősség. Az egyének szempontjából én a családot (szülőket, felnőtt rokonokat), közösségi szinten pedig az iskolát, lakóközösséget – tehát a családon kívüli szűk közeget –, tartom nélkülözhetetlennek ahhoz, hogy egy értékrend mentén egészségesen, versenyképesen képessé váljon bárki beilleszkedni a nagyvilág forgatagába. Nagyobb szinten (nemzet, állam, államszövetség, stb.), pedig a politika, a jog és a vallás háromszöge kellene, hogy segítsen kijelölni egy „civilizációs” utat.
Azt gondolom, az Egyház számára a James atyák kell, hogy a megoldást jelentsék. Sokkal fontosabbak – habár nem kizárólagosan –, az elkötelezett, feddhetetlen papok, mint az egy fő vezető, s e ponton érhető tetten, miért tartom értékes, tartalmas, ajánlható filmnek a Kálváriát, és miért tartom felesleges, ócska filmnek „A két pápát”. Utóbbi életrajzi/dokumentarista erényekkel kecsegtet (veri át nézőit), noha "semmilyen" alapja nincsen, továbbá üzenetét tekintve tipikusan a mai látványmegoldásokban hisz, amikor azzal letudja az összes gondot, hogy megválasztották az új pápát, minden el van rendezve (a gonosz, lezárt múltat a fényes, jó jövő váltja, csak mert).
John Michael McDonagh rendezte ezt a filmet, és azt kell mondjam, sokkal jobban áll neki ez a komolyabb hangvétel, mint a The Guardista vígjátékos hangneme. Kiváló arányokkal, lényegre törően vezet végig a történeten. Nagyon fontos mozzanat az ilyen filmnél, és szerencsére a szövegkönyv nagyon magas színvonalú. Kiváló alakítások, kevés, de szép zene segít a mondandó tálalásában. A tájak lenyűgözőek, kedvem lenne odaköltözni. Szabályosan beszippant a hangulat, és érdeklődve, élvezettel nézném tovább a filmet, ha nem lenne a kerek egész történet – ismételten hangsúlyozom, hogy igen, megoldható –, másfél órában tálalva.Papi védőbeszéd
1984-es film, mely az azonos című színdarab alapján készült Jack Lemmon és Zeljko Ivanek főszereplésével. A színházi alap megelőlegezi, hogy remekbeszabott párbeszédeket kapunk, míg a két színész élményszerűen játszik, és a mellékszereplők is nagyszerűek. A dallamos zenéről Bill Conti gondoskodik. A másfél órás történet jó tempóban, lineárisan halad, mindvégig leköt.
Lemmon egy plébániáját nagy népszerűség közepette vezető katolikus papot alakít, aki megismeri a fiatal papnövendéket megformáló Ivaneket, aki viszont nem a népszerűség legfőbb várományosának hírében áll a szemináriumban. Sorsuk akkor fonódik össze, amikor a kicsapás szélére kerülő ifjú tanoncot a pap szárnyai alá veszi, hogy aztán kölcsönösen hassanak egymás szemléletére.
A film két nagy témát jár körül. Egyrészt a papnövendék - problémás múltjából fakadóan - papi hivatásra való alkalmasságát firtatja az intézmény szemszögéből, másrészt Lemmon papfiguráján keresztül a jó pap mibenlétét, valamint a nyájjal való kölcsönös viszonyulást boncolgatja.
Amíg a Kálvária című filmben „a pap” tankönyvi archetípusát kapjuk meg, itt a főszereplő letért az igaz útról: hivatása felől nézve cserbenhagyta nyáját. Bár tudja a dolgát, együttérző alkat, mindent egybevéve a népszerűségre hajt, a könnyebb utat járja, nem vezeti felelősséggel közösségét. Ugyanakkor az is igaz, hogy – a másik filmhez hasonlóan, bár más okokra visszavezetve –, a közösség sem makulátlan. Leginkább talán szórakozni, kikapcsolódni járnak el a vasárnapiműsorramisére. A nehéz ügyeket, a mély gondolatokat nem szívlelik, nem tűrik. A vallásos közösségi élet színházzá üresedik. Ez mindkét oldalról azért problémás, mert a hit végső célja az örök túlvilági lét mikéntje, tehát az üdvözülés. Na most, ha a pap nem segít helyes irányban tartani a híveket, valamint az egyének sem erőltetik meg magukat ezügyben, akkor teljes mértékben létjogosultságát veszti az egész „hitéleti cselekmény”.
A másik kérdést nehezebb megítélni. Ki lehet pap? A filmben szereplő elöljárók már csírájában igyekeznének elfojtani a lehetséges jövőbeli problémákat, ami becsülendő. Ám meglehet, hogy rossz (vagy túlontúl szigorú) kritériumok, általánosítások mentén a gyereket is kiönthetik a kád vízzel, értékes személyi veszteségeket előidézve. Márpedig a legnagyobb kihívást „az Egyház élő volta” szolgáltatja. Jósolni senki nem képes, bizonyos változások pedig eleve elkerülhetetlenek (az emberi sokféleségből adódóan: mind különálló egyének vagyunk), ezért minimum az egyének alapos, nem elhamarkodott megítélése, valamint felelős irányítása, mentorálása lehet valamiféle megoldás alapja.
Aki nyitott a téma iránt (vallás, Egyház, hitélet, stb.), vagy csak egy igazán jó színészi játékkal, élvezetes, minőségi szövegkönyvvel bíró szórakoztató filmet keres, bátran adjon egy esélyt e műnek.#értékelés
"Szerintem."
-
-
Miklós315
aktív tag
Az időutazós filmeket pont ezért "nem szeretem", mind ugyanettől a hibától terhes:
hogy megvalósulhasson a jövő, onnan (a jövőből) visszamennek a múltba, hogy megakadályozzák a jövő megmásítását. Nade: már egyszer eljutottunk oda, tehát egyszerű logikával ez már ennyi, pont.
Itt jön be a tudomány, az idő valós természete, de ezt még ma sem tudják vita nélkül prezentálni a tudósok - elméletek vannak, fix álláspont nincs. Ez a filmekben is kiütközik.Az Avengers: Endgame erre próbált reagálni, de a gondom vele:
a múlt megtörtént, nem változtathatsz (nem is így tesznek, hanem felülírják egy "bárcsak mindenki visszatérne" "bűbájjal" - tehát eltűntek és később visszatértek, így sorban), hanem párhuzamos valóságokat nyitottak. Ez megint logikai bakikat okoz, hiszen 1.) majd vissza kell menni, és el kell varrni e szálakat (de erről nem kerülnek elő részletek, és a determinizmus-kérdést sem taglalják), 2.) lásd: AmcsiKapcsi is bezavar az erőbe az új életével, amit nyer... (de ezt sem taglalják). Vissza John Connorhoz. A T1/(T2?) sztorija bővült most annyival - amit eddig nem tudtunk -, hogy
nem egy, hanem több Skynet-Schwarczi jött vissza. Egy öreg John által átprogramozott Jó-Schwarczi volt velük, de a többi mind Skynet-hű - nem tudni hol tököltek a T1/T2 filmideje alatt. Ez a legfőbb logikai bukfence ennek a kitalált betoldásnak - aminek amúgy egy oka lehetett, hogy ebbe a részbe is betették az öreg Schwarczit, mert húzónév a stáblistán. Tehát a kronológia (hehe): 1. Skynet-Schwarczik vissza - Kyle Reese megmenti a Sarah-t egy ilyen példánytól 2. (lehet hogy a T1 és T2 között küldött vissza több ilyen példányt, nem tudni, és nincsenek sehol. 3. T1000 folyékony fém vissza - Jó-Schwarczi megmenti Connorékat, elpusztul. De állítólag a Skynet is elpusztul, viszont erre semmi bizonyíték nincs. Mindössze a chipek, egyebek elpusztításából következtetnek erre. Tehát ez egy tipp. 4. Itt kezdődik a Dark Fate: egyik Skynet-Schwarczi megöli Johnt, és elsétál. Ő lesz Kárpitos-Schwarczi sokkal később. (Mondjuk Sarah itt kevésbé korosodik, mint Termi, szóval, hagyjuk.) 5. Lehet, hogy tényleg meghiúsult a Skynet, de idővel valami hasonló - csak Legion néven -, kifejlesztésre kerül (meglehet, ezt a Transzformers-technikának köszönhetjük - crossover, jeah! ), tehát indul a banzáj.Más: nem öregszik a jövőbeli latinkiscsaj-probléma - mert nem Scorsese rendezte, ő gondolt volna a sminkre/cgi-ra. [ Szerkesztve ]
"Szerintem."
). Driver is jó színész, ha jó szerepet kap. Nagyon ügyesek a filmben. Viszont nagyon rájuk (és esetleg az ügyvédeikre) koncentrál a film, miközben én folyamatosan hiányoltam a gyerek jelenlétét, hangsúlyos voltát a szituációban. Annyira háttérbe tolták az ő belső világát, pedig biztos nagyobb hatással van egy kis gyerekre egy ilyen időszak. (Mondjuk a gyerek szemszög bemutatása – bár más az alap témája – a 
Még nem tett le semmi olyat az asztalra, amiért "kijárna", ellenben mindeddig nem volt ez jellemző a Vatikán/pápa viszonylatában (arányok, mértékek szintjén). Érdekes...
Hááát, kevesebbért is büntettek már... 
):
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!