-
Fototrend
Elso fazis: epits ki egy megfelelo alapot,konnyu,alacsonyabb pulzusu alapozassal.Erzesbol ez a "meg tudok kenyelmesen beszelni futas kozben",nagyjabol a max pulzusod 70-75%-a.
Amikor ugy le tudsz futni kb. 10km-t,hogy 5 utesnel nem mozdul el tobbet az alap futopulzusod akkor kezdheted a kovetkezo fazist.
Új hozzászólás Aktív témák
-
reset
senior tag
Sziasztok!
A Suunto Core outdoor kütyü stopper funkciója tud-e rögzíteni/tárolni köridőket? Futás közbeni részidőket lehetne-e rajta tárolni? Ha a stopper menü erre nem jó, esetleg a magasság-légnyomásmérés adatrögzítési opcióival tudnék-e részidőket mérni? Gondolom, van "lap-stop" lehetőség...és az a memóriából edzés végén előhívható...[ Szerkesztve ]
-
reset
senior tag
A cserélhető elem nálam fontos szempont. Van Polar Rs400-am, Rs300X-em, Rs100-asom...ezeket használom, ha pulzust akarok elemezni. A Suunto manuálját olvastam, videókat néztem...úgy gondolom, hogy az altimeter/barometer köradatok göngyölíthetőek.
Tudom, hogy a sima Garmin instinct akciós áron többet tudna, de én már nem gyúrok a túlzott kihívásokra: kenyerem javát rég megettem, több mint 7 évtized van mögöttem...Lassan lepusztul a szíj a Polárjaimról. Az Rs 300-asra már tépőzáras szalagból eszkábáltam egyet. Kellene egy masszív óra, ami nem okosabb mint én... -
reset
senior tag
válasz tomcica #50418 üzenetére
Ez az én fő dilemmám. Már régen belülről vezérelt edzéseket tartok..."érzésből".
Már nem a citius, altius, fortius lebeg a szemeim előtt, hanem évről-évre maradni még; mind lassúbb veszteségekkel. 35 évesen kezdtem az amatőr futást / azóta elszállt még jó 35...
Heti 3-4 alkalommal azért nyakamba veszem a határt. Leginkább mezei szőtteseket nyomok, ami olyan fartlek féle: csak úgy, a belső karmesterem szerint...
Az óráknak többnyire már csak a részidő-összidő szolgáltatását veszem igénybe / a BodyBattery nem hoz lázba (vagy csak nem merek szembesülni vele ). Kb. két föld körüli futásra elegendő kilit gyűjthettem eddig össze / az évi 2000 km. volt a minimum szint több mint 20 éven át...Most elkapott valami nosztalgia, ahogy az első tavaszi szél meglegyintett...ezért nézegetem az órákat...
-
reset
senior tag
Üdv!
Ismételten köszönöm a biztató szavakat mindenkinek. Darabig elidőznék még itt, kicsit fiatalodni. (Pár szösszenet erejéig.) Az aktuális eredményeim nem sorjáznám / talán majd egy 65 pluszos topikban - ha van ilyen valahol...
Tipikus amatőr voltam/vagyok...olyan, aki részt vett egypár jelesebb versenyen, melyeket ritka ünnepként élt meg. Hosszú évekig megvolt a heti öt futás, a havi 200-250 kili.
A jelesebb futásaim közül azért felidéznék egy alkalmat / az eredményekkel együtt, bemutatván egyszersmind a bizonyítványomat. 1990. augusztusában, a miskolci DVTK stadionban részt vettem egy szenior atlétikai versenyen, amelyet az Észak S.E. rendezett.
Tízezer méterre neveztem be. Ám ott derült ki, ezen a távon nem lesz derbi, a nevezettek kevés száma miatt. Lehetőség volt a helyszínen feliratkozni más futószámra.
Gondoltam, ha lúd , legyen kövér: 800 m - 1500 m - 5000 m...pipáltam ki a választékból hármat azon melegében. Próbáltam a depóimból jól kigazdálkodni mindhárom versenyszámot. Több-kevesebb sikerrel, mert a verseny végére eléggé elsavasodtam.
Az eredmények: 800 m = 2,49 1500 m = 5,40 5000 m = 21,17...
Futásaim palettáján a tízezer méter volt a kedvenc távom...a dimbes-dombos, olykor süppedős, sárkalucsniktól cipőmarasztalós mezei terepen...
Akácosok, nyárfasorok, szántóföldek, dűlőutak társaságában. Havonta egyszer-kétszer becsúszott egy félmaraton, de a 42,195 km-ig nem jutottam el / ezt ma már sajnálom: ez a lap már üresen marad...(Egyszer, egy februári ködös reggelen, futócimborámmal "Trapp-Pistával" lefutottunk egyvégtében 33 km-t. Aszfalton, radírgumi talpú Tisza-cipőben...Talán "bennem volt" a maratoni táv...)
No de elég a száraz indexekből...
A kütyükön és vektorokon túli élmény (ha úgy tetszik, a lebegés) - a számadatok nélküli egyszerű (és sokszor egyszeri) csodák vonzanak inkább, azokra emlékszem szívesen... -
reset
senior tag
"Ne küzdj az úttal...csak vedd el amit ad..." - tanítgatta Caballo Blanco, a mű egyik főszereplője a szerzőt. (Christopher McDougall: Futni születtünk)
Megfogtak a szavak. Ez az! Elvenni és elfogadni amit felkínál a futás!
Általában is, de idősebb korban kiváltképp fogadd el:
- Fogadd el, ha visszafordultál, mert egy pontnál feladtad!
Ezernyi oka lehet...nem muszáj mindent megfejteni.
- Fogadd el, ha partnered már megint jobb volt! Hosszú, kemény léptei sorjáznak előtted...ám te tudjad, "a legjobb futó nem hagy lábnyomot"...! *
- Fogadd el, ha megváltoznak, elérhetetlenek lesznek a valamikor öröknek hitt kedvenc útvonalaid! - mert eltelt sok év, mert elmosta az árvíz, mert körülkerítették, beszántották stb...
- Fogadd el, ha váratlan baleset, betegség miatt visszaestél! Túl leszel rajta, és ha kell újrakezded, újratanulod.
- Fogadd el a felhőket, de ne takarózz be velük...!* Lao Ce
[ Szerkesztve ]
-
reset
senior tag
Üdv!
Ma kicsit megzörgettem csontjaimat. Ez az év nehezebben indult, mint általában. Jó pár hétig fájt a j.térdem. Elég sokára vette tudomásul, hogy nem lóghat meg a futások elől :) Most tartok a 25. regisztrált (naplózott) edzésemnél, március végére 35-40 szokott lenni, év végére pedig 140 körül...Az éves km-szám pedig 1000 km környékén.
A tavalyi Cooper-tesztem 1800 m-t hozott, az idén még nem mértem (71 év, 175 cm, 80 kg)
Jelenleg Asics GT-1000 7 GTX az 1-es számú cipőm. Van még két 2 pár cipő mellette. Egy full kilométeres Saucony / esős, trutyis időkre/ és egy Skechers /- a damilos fűnyíróval történő edzéseimre...Ja és állandó készenlétben van egy levágott szárú gumicsizma: azokra az alkalmakra, amikor sárban úsznak a dűlőúti fák, és én mégsem tudok ellenállni a szélhajtotta ördögszekereknek...Van még négy pár sílécem (futólécek). Hosszú éveken át nyüstöltem őket telente, jól kiegészítették a nyargalásaimat. Több éve nem csatoltam fel őket. Nincs hó, és új cipőre is szükségem lenne / amihez már más típusú kötés kell, mint amilyen az enyém volt; tehát a léceken a kötést is cserélni kellene...
No szóval, hogy "on" is legyek, ma 7 km-t teljesítettem, afféle tavaszi Gauss-görbét:
2-4-6-8-6-4-2 perc futás, mindegyik szakasz között 2 perc gyalogkakukk...
Ezt a görbét az első ötszáz méter után kezdtem rajzolni és kb. 5 km-en át tartott...tehát még maradt egy kis időm a végén hazaporoszkálni.
Szeretem ezt a fajta szinusz-intervallt. Max. 12 perces csúcsértékig szoktam felmenni. Ha az stabilan megvan, a következő edzések valamelyikén mérek Coopert...Utána szabad a pálya, persze csak úgy gerontológiásan :) 5-10 km folyamatos döcögés, 7-8 perces kilitempóban...
Ma vittem a Polar RS400-ast. HR max = 161 / AVG = 131 -
reset
senior tag
#50513 #50514
Igen... Megpróbálok méltó lenni a megtisztelő címhez. Darabig maradnék még köztetek...
de nem kívánok a 71 év súlyával rátelepedni a topikra..Ha "too much" irányba ferdülnék, feddjen meg a gazda, visszafogom magam vagy abszorbeálódom...
Az a nagy gondom, miről posztoljak. Kellenek az edzésinfók is, de az én eredményeim nyilván nem hozzák lázba a tőlem több generációnyira futókat, akik a fórum tagságának derekát képezik. De: voltam mik vagytok, lesztek mi vagyok... egy kis jövőkép nem árt, igazán nem ijesztgetési céllal
Számos apró csodát éltem meg futásaim során, amiből párat csokorba szednék majd (ezeket kurzív off - ba rakom, hogy nekifutás nélkül átugorhassák, akiket nem érdekel...)
Sziasztok! -
reset
senior tag
Jó ideje már, hogy szemüveget is viszek magammal futásaimra. A negyvenedik év környékén
az eladdig éles látású emberek többségének is elkezd „rövidülni a karjuk” – mind távolabbra kell tartaniuk az apró dolgokat, ha szeretnék jobban szemügyre venni valamit….
Eleinte csak olvasáshoz, később már TV-nézéshez, még később a tágabb környezet biztos észleléséhez kell fölvenni a látásjavító kütyüt.
Edzés alatt a szemüvegem a pólóm/dzsekim nyakába tűzve hordom... (ne tedd zsebre, mert lépéseid ritmusát egy idő után leolvashatod a lencsékről!) - szóval az öltözékről csak csak akkor rakom füleimre, ha muszáj...
Döcögtem komótosan a kallantyús kút felé. Semmi különös. Eső rég járta a környéket, a szél is megbújt a messzi hegyek mögött; hideg sincs, meleg sincs - ideális terepviszonyok / többször is lehetne ilyen.
- Hopszi csak! - kis zöld BÉKA pár méterre előttem...
- Szerencséd van, rád léphettem volna!
- Mégse' BÉKA! - mondom két lépéssel közelebbről. Mintha inkább szél sodorta levél lapulna előttem egy szál magában. Éppen zártam nyugalommal e gondolatot, amikor ugrott egyet őkelme, magával rántva a pulzusomat is...Hopszi, mégis BÉKA! - szökkentem egy torpanósat, inkább fölfelé mint előre. Mihelyt talajt fogtam, immár csalhatatlanul megállapíthattam, hogy mégsem BÉKA, hanem falevél. De hát akkor mitől ugrott?
Azért „ugrott”mert a levelet arra kényszerítette a cipőm talpáról kiröppenő apró kődarab, amit a mintázat fölszedett valahol, hogy a kellő pillanatban szabadjára bocsájthassa…
Na meg persze azért, mert látta, hogy nincs rajtam a szemüveg :) -
reset
senior tag
válasz Zozo0525 #50572 üzenetére
"a pólóm/dzsekim nyakába tűzve hordom..." távcsőnek használom. Akkor teszem föl, ha vmit jobban szemügyre (szemüvegre) akarok venni. Tartósan nem hordom, hamar "redőnyösre" izzadom. A homlokomról, szemöldökömről ráfolyó izzadság-patakokra rárakódik a por és onnantól igencsak fátyolos tekintettel csodálom a tájat...
-
reset
senior tag
2013-ban részt vettem életem - vélhetően utolsó - jelesebb futóversenyén. (A mellékelt fotó első fertályán, kék pólóban, szemüvegben,ősz halántékkal...) - 22056-os rajtszám: 3200 m.
"Danone maratonka". A verseny végén, többek között kaptunk egy szatyrot is, különféle apróságokkal. Ekkor már levettem a szemüveget, mert "redőnyös" volt...Belekotortam könyékig a szatyorba. Szomjas voltam, gondoltam találok benne innivalót. Kezembe akadt egy puha zacsek, biztosan tasakos üdítő! Körbetapiztam, szívószálat keresve - a külsejére szokták ragasztani...Nem találtam. Sebaj! Feltéptem az egyik sarkát és ráharaptam a csutorára...
Finom, selymes sampon volt Megszopatott megint az átkozott szemüveg...
Tekertem pár kört a toj toj WC-k körül, mire ivóvizet találtam, hogy kiöblíthessem a számat, mert már kezdtem bubikat fújni...[ Szerkesztve ]
-
reset
senior tag
Pénteken voltam egy 8 km-es sportolózáson. Az unokám így mondja: "Gyuszi papa már megint sportolózik." Úgy érzem, ez a kifejezés inkább talál hozzám, mint az edzés, futás
A táv 8 km volt. 60 perc dűlőutakon, jelentős részben vetésre előkészített szántásokon.
3-6-9-6-6-3-2 perc futós intervallok, közöttük 2-3 perces gyalogmenet. Legközelebb már rakok be 12 perceseket - aztán, április vége felé mérek egy Coopert. Néha Cooper helyett a 3200 m. idejét mérem - ahhoz is vannak összehasonlító standardok.
Számos őzzel találkoztam, a pacsirták pedig éneküket szitálták a felhők közül... -
reset
senior tag
tomcica bátorított, szólhatnék esetleg arról: mit csinálnék másképp most, hogy
"Az életet már megjártam" (Arany J.)
Az igazság az; én nagyon szerencsésnek érzem magam. 35 évesen találtam rá
a sport világára, akkor, amikor sokan már szögre akasztanak, kesztyűt, cipőt...
35-50 életéveim között a futás mellett kerékpároztam, úsztam - a síelést pedig még most is űzném, csak hó kellene meg új cipők, új kötések :)
A "sportolózás" során mindent saját káromon tanultam - sajnos.
Edző hiányában, futócimborák, szakkönyvek, motiváló hatású írások
(Közülük, mindenekelőtt James F. Fixx: Futók, kocogók könyve) mutatták az utat
és láttak el munícióval. A dohányzás kiskamasz koromtól 35 éves koromig elkísért. A legutolsó tíz évben már pipázás formájában. A rendszeres sportolás, meg némi állhatatosság egészségem javítására abbahagyatták velem. Ma már álmaimban sem szoktam dohányozni / eleinte még előfordult. Alkohol. Itt sajnos nem számolhatok be látványos fordulatról.
Nem voltam alkesz, nem voltam nagyivó - inkább afféle társasági poharazgató.
Azért pár "filmszakadás" így is összejött...Nem vagyok rájuk büszke. Személyiségromboló tud lenni, amikor másnap reggel másoktól tudod meg, mennyire más voltál...
A 80-as évek második felében sok absztinens, sok koffeinmentes ciklusom volt. Ekkor nagyon buzgón edzettem. Függő voltam és kényszeres...Egy évig vegetáriánus. Nagyon ment a futás...csak az számított, minden egyéb mögötte volt a sorban. Szerencsére nem annyira, hogy ebből komolyabb munkahelyi, családi problémáim adódtak volna.
Azt gondolom, hogy az alkoholos ital bármely formája megengedhető, ha azt megfelelő alkalommal és a túlzásokat kerülve fogyasztjuk. Azonban a mindennapos italfogyasztás, akármilyen mértékletes is, könnyen odacsalhatja az ördögöt...
Aztán vannak egész apró dolgok is, amit olykor nem jó oldaláról közelítünk. Íme:
Egy késő őszi délután a kedvenc útvonalamon futottam. Dimbes-dombos terepen tíz kilométer. Gondoltam benyomom 40 perc környékére. Repültek a lábaim, dalolt a testem. Az akácos környéki szántóföldeken asszonyok mezgerelték a learatott kukoricatáblát. Amikor közelükbe értem, egyikük intett és szólított: segítsek föltennni kerékpárjára a megszedett zsákot...Én meg buzgón mutogattam a karomon lévő stoppert / semmit nem csökkentve a tempón vágtattam tovább, mint Nagy Sándor győzedelmes lova, Bukefalosz…(Mentségemre szóljon, hogy volt éppen elég szorgos kéz a hölgy közelében, akiktől támogatást kaphatott...)
Hazaérve láttam, hogy az időeredményem jó lett, de valahogy mégsem tudtam örülni neki :(
Az eset óta mindig rendelkezésre állok, ha bárki segítséget kérve megszólít. Márpedig ez sűrűn előfordul, mert a kapunkon kilépve négyszáz métert egy forgalmas út padkáján kell megtennem a mezei dűlőutakig, és elég gyakori, hogy útbaigazítást kérve autók fékeznek mellettem.
Ha csak magaddal versenyzel, mindig állj meg a segítségért hozzád fordulónak! A stoppert másnap is fölcsatolhatod...Könnyebbé teszik majd lépteid, ha elérnek hozzád a feléd kinyújtott kezek...[ Szerkesztve ]
-
reset
senior tag
Olykor egy hang (madáré, távoli harangé...) olykor egy illat (eső áztatta föld, száradó akáclevél...) máskor egy meghatározhatatlan késztetés finoman odavezet a futócipőhöz, és mire észreveszem magam, már számolom is a felhőket, futok a vackor felé…
A képen a Hernád-töltés. Ünnepnek számít, amikor koronájára cipőimmel díszítő sorokat róhatok. A bal parton 4 km, a jobb parton 8 km a simán futható szakasz.
Felmérőzni kiváló terep. Száz méterenként jól olvasható fehér táblákat helyezett el a vízügy, ami kiváló intervallhoz, GPS hitelesítéshez. Márciusban száz kilit gyűjtöttem...leginkább kombókat...
-
reset
senior tag
A Kihívás Napja 1982-ben indult Kanadából.
Tavaly a COVID-19 miatt ez nálunk elmaradt...
Talán van remény arra, hogy az idén májusban ismét rajthoz állhatunk...
A vackor környékén loptam a távot, amikor kőhajításnyira egy fácántyúkot
fedeztem fel az út közepén. Mintha csak rám várt volna. Amikor annyira
megközelítettem, mint amennyire egy lapos kavics kacsázni képes
a sima víztükrön, (próbáld ki!) elindult komótosan kocogva előttem.
- Nicsak, incselkedik! - gyorsítottam...
- Nicsak, követnek! - gyorsított ő is...
- Az nem lehet, hogy az apró lábaiddal lehagysz!
- Behemót hústorony! Úgysem érsz utol!
Bizony, hogy nem értem utol. Jó kétszáz méternyit futottunk együtt.
Eleinte gyorsuló tempóban, aztán pedig beálltunk az én szubmaximális
teljesítményemre - mindvégig tartva a közöttünk lévő távolságot.
Amikor őkelme látta, hogy nem telik több tőlem, rajtaütésszerű
balra átot csinált futtában, és eltűnt az aljnövényzet között.
Talányos, hogyan jött össze ez a challenge day…
Lehet, hogy őkelme csupán a kicsinyei közeléből csalt engem távolra,
ügyes csellel hitegetve: utolérhetem… -
reset
senior tag
Valamikor a 80-as évek második felében fertőződtem meg a Lyme-kórral. Akkor még jóformán ismeretlen volt nálunk ez a betegség. Fehér holdudvarú, tenyérnyi vörös folt terjeszkedett a j. vádlimon...A háziorvos (anno: körzeti) csak nézte, mi lehet az. Felírt valami enyhe antibiotikumot, ami persze semmit nem használt. Két hét múlva ismét fölkerestem, mert a folt nagyobb volt mint "új korában". Beutalt a bőrgyógyászati szakrendelésre..No ott már felismerték a kórságot: borreliosis, azaz Lyme-kór....
Két doboz 100 mg-os doxiciklint írtak rá. No, ez már használt (remélem). Kerülnöm kellett az erős napfényt a gyógyszer szedése alatt, ami persze nehéz volt, mert naponta nyargalásztam a határt széltében-hosszában -
reset
senior tag
válasz Zozo0525 #51227 üzenetére
Én kínait kaptam. Alighogy hazaértem, már húztam is fel a futócipőt
Azóta megkaptam a másodikat is - semmi komoly rúgkapálás a szervezet részéről; úgyhogy részemről uzsgyi...
1986 május 01-én, a kora reggeli órákban, póló nélküli csupasz felsőtesttel szabtam a mezei dűlőutakat, miközben szemerkélt rám a langyos radioaktív eső...április 26-án lesz a 35. évf.
Persze, akkor még hírzárlat volt nálunk. Ha tudtam volna a katasztrófáról, otthon maradtam volna...[ Szerkesztve ]
-
reset
senior tag
válasz parandroid #51253 üzenetére
Május 01-én értesültem először a globális haváriáról - nem sokkal azután, hogy megvolt a napi futóedzésem (és persze az azt követő napokban is futottam bőven) Akkor már necces volt fölöttünk is a levegő. Tudom, hogy mi viszonylag jól jöttünk ki a dologból...de asszem a leveles zöld primőr áruk (saláták) fogyasztását azért nálunk sem nagyon ajánlották anno'...
Mindezzel a hivatkozással csak arra utaltam; a hosszas sportolói életút során néha átszabják az edzési terveinket holmi vis mairok: néha nagyok, néha csak olyasmi, hogy éppen légi permetezés van soron... -
reset
senior tag
válasz LanyUs #51312 üzenetére
Nagyon sok apró tanulságos szituációt megélhet az ember fia-lánya, ha nem körpályán hódol a futásnak...Egyszer majd elmesélem, hogy jártam a rőzsehordó öreg nénivel - és, hogy azóta milyen helyzetekben adok hangjelzést, mintegy jelezve a környezetemnek: vigyázat, jövök...
[ Szerkesztve ]
-
reset
senior tag
Az öreg néni messze előttem ment - hátán rőzsekéve mutatta, hazaérve láng lobban a masinában...A jelenések-völgyében jártunk. (Így hívom a helyet, ahol néha megállok tűnődni:
minden a helyén/én vagyok útba’ csak/ki távokból időket/időkből távokat/loholva sorba rak...)
Gondoltam, baj lesz, ha rárobbantom magam...Éppen egy lejtő alján billegett, amikor elzúgtam mellette. "Édes jó istenem!" - hallottam immár a hátam mögül...
Visszapillantottam, láttam: ül a földön erőt és bátorságot gyűjtögetve...
Azóta mindig hangos füttyszóval jelzek, hasonló helyzetekben. Meg még sok más alkalomkor. Pl. az őszi kukoricatáblák között, ahol vaddisznók keresztezik néha utamat...
Egyszer, egy tejföl-sűrű ködös februári reggelen, elkavartam a mezőőr mellett. "Álljon meg azonnal!" - rivallott rám...Gondoltam, úgysem ér utol; hát nem álltam meg. Gyanús zajt hallottam (lekapta a puskát a válláról) - utána rögtön: - "A népköztársaság nevében felszólítom, álljon meg!" Ekkor már persze a fékre tapostam...Jó sokáig tartott, mire hitelt érdemlően igazoltam: én csak egy "futóbolond" vagyok, nem fát lopni készülök...Ha lett volna fütyő, lehet másképpen alakul...
(Jó sztorikat írtatok )
-
reset
senior tag
A múlt héten végig unokázás volt; habzsi-dőzsivel, extra kalóriákkal...Azért két kocogás befért a programok közé. Most egyedül, de elég gyakoriak a családi futások: unoka, őszülő szülő és nagyszülő. Egyelőre gyűjtöm a kilométereket, fogyasztom a kilogrammokat: 12-18-24 perces folyamatos futásoknál tartok. Ha lemegyek 80 kg. alá, vánszorgok egy Coopert...mennyit illik nyomni 12 perc alatt egy 70+ -os amatőrnek az átlagos szint eléréséhez?
-
reset
senior tag
Kicsit soknak tűnik az a 3 km/12 min. átlagszint az amatőr 70+ korosztálynak - de hát ha ez a "miheztartás" akkor csitulok
-
reset
senior tag
Ma toltam egy mezei szőttest - 16 km-en. A táv kb. 1/3 részében futás; 2-4-6-8-12 min. intervallok, a többi tempós gyaloglás. Féltáv környékén volt a 12 perces, futós szakasz. Igencsak vizslattam a Hernád-töltés tábláit, amelyek olyan 1850 m. környékén váltottak "pirosra"...Elég gyenge eredmény, de nem is igen lesz jobb, amíg le nem húzom a mérleg mutatóját 80 kg alá. (175 cm. vagyok, meg kéne szabadulni némi ballaszttól...)
Most kiülök az ámbitusra pihizni és paradicsomlevet kortyolgatni -
reset
senior tag
Látom, kedvelitek sokan a családi futásokat Egyszer majd a családi sport nagycsaládivá szépül: unoka, szülő és nagyszülő együtt és egy időben apríthatják majd az utat...Körpályán egyszerű a dolog. Nem számít, kinek milyen a tempója: a vigyázó szemek mindig látják szeretteiket , és ha támaszra, segítségre van szükség hamar ott teremnek a segíteni tudók. Más a helyzet a természet kínálta terepen. Olyan helyszínt kell választani, ami "Bermuda-háromszögektől" mentes; az útvonal többé-kevésbé belátható, rövidebb, ismételhető szakaszokból áll. Amikor még nagyon pici a gyerkőc/gyerkőcök, akkor a páros/csoportos futás a jó választás...
A képen öt évvel ezelőtt, az egyik kedvenc útvonalamon kocogunk hazafelé a legidősebb lányunokámmal / a harmadik sporttárs a nejem volt - aki a fotót készítette...
[ Szerkesztve ]
-
reset
senior tag
A május elég gyengére sikeredett. Azért nem ültem mihaszna, átlag heti három alkalommal futócipőt húztam. Most kilométereket gyűjtök, a folyamatosan lefutott távok növelésével.
A hónapból egy hétig "unokacunami" volt / habzsidőzsivel és plusz kalóriákkal...Úgyhogy eredmények ismertetése helyett most inkább elmesélek valamit.
Ősz volt már, de a kánikulai meleg még a nyarat idézte. „Futni azért fogok” - mondtam magamnak...legföljebb megvárom a délutáni öt órás vonatot; ha az elmegy, megyek én is - akkor már nincs olyan meleg. Úgy lett, "menetrend szerint" indultam. A kedvenc útvonalamat választottam. Két km. enyhe emelkedő után a Vackor. Onnan jobbra egy km. sík terep (oda-vissza) majd ismét a Vackor. Aztán egy km. kemény dombos majd újfent a Vackor - innen két km enyhe lejtővel haza...
Kocogtam szép simán, csöndben és lassan. A levegő sem rezzent, állt a meleg. Eggyé váltam a környezettel. Dombok, szántóföldek, dűlőutakat szegélyező csipkebokrok adták egymásnak perceimet. A csöndet bontogatta lépteim ritmusa, amikor valami finoman megérintette a fejem. Legfelül. Mintha pehelykönnyű koronát (netán glóriát...) kapnék az anyatermészettől, állhatatos futásaim elismerendő. Hirtelen kaptam egy adrenalin-löketet, megugrott a pulzusom - a derült égből alászálló valami megijesztett. Kicsit félve emeltem a karom, miközben „alacsonyabb lettem” a borzongós meglepetéstől... Ám a következő pillanatban már ki is egyenesedtem, egy száraz kukoricalevéllel a markomban. Fölkapta valahol egy termik, és őkelme éppen ott, éppen akkor, éppen az én fejemre szállott alá...megijeszteni, mint valamikor a "kőbéka"...
Talán csak átadott egy üzenetet: segítsek levélcimboráján, aki a repülni vágyás reményében végtelen köröket horgol az időből...
Lefényképeztem a keményre koptatott körpálya ívének bilincsét, amit a fogságából szabadulni akaró társának lefutott körei rajzoltak...
-
reset
senior tag
Halihó!
Nekem már sok a 80 kg...Negyven egynéhány évesen 83-85 kg-mal (néha 90 közelivel) vígan toltam a félmaratonokat 100-110 perc közötti időkkel. Sajnos a mostani 80 kg már jóval kevesebb izomszövetet tartalmaz, mint az egykori 83-85...
Egyelőre nem erőltetem a hosszabb és intenzívebb futásokat: majd ha szilfidebb leszek
Izzadok. A homlokomról kis patakok indulnak, gyöngyöket gyűjt a szemöldököm.
Apró csapok nyílnak az órám szíja alatt ...Kánikulában futok, inkább csak döcögök.
A Hernád töltése mentén vízzel teli kazetták tartanak tükröt a föléjük hajló fáknak.
(Az ezüstnyár igazán elégedett a látvánnyal.)
Csurom víz vagyok már, amikor ráébredek a párhuzamra: nemcsak a bőrünk lehet vizes, olykor-olykor a víznek is lehet bőre. Most például egy helyütt mimikrit játszik. A békalencsék szőnyegével a hátán simul a sás zöldjéhez. Tobzódnak a békák: szép az élet.
Megállok egy csöndre. Itt éppen makulátlan a víztükör, mint a csecsemő bőre.
Enyhe fuvallat borzongat jólesően - de nemcsak engem: a víz is fodrozódik...Apró ráncok futnak végig a bőrén, molnárkákkal versenyezve. A töltés másik oldalán, mély keréknyomok fogságában poshad a víz. Motorolajtól szivárványos bőre alatt vízibolhák keresik az oxigént. Máskor és máshol esőpermettől lesz libabőrös a folyó...
Nyár elején a tiszavirág imágói kavargó tömegben keresik párjukat a víz fölött, ahol a rövid nász után elpusztulva terítenek testükből tarka szőnyeget a Tisza vizére....
-
-
reset
senior tag
Kedves Futócimbik!
Szeptemberben 72 éves leszek. Elköszönök. Nem akarom elblogosítani a topikot, az edzésadataimmal pedig úgysem hozlak lázba benneteket...
Jó volt itt lenni kicsit. Töltekeztem, merítkeztem, fiatalodtam... A mezei utak szövését, a felhők "terelését" továbbra is folytatom; de mind ritkábban nyúlok a stopper és pulzusmérő után - egyszerűen csak hagyom forogni a Földet lábaim alatt.
Ez a nyár nagyon próbára tett. A tartós kánikula és a gyakori esők szövetsége béklyót raktak lábaimra. Persze azért rajta vagyok a szeren. De mostanság, ahányszor hazaver jó sorsom a dűlőutakról, alig bírom levakarni a sárkalucsnikat.
Köszönöm tomcicának, hogy helyet kaphattam itt, köszönöm LanyUs méltató "recenzióit" - és valamennyi fórumlakó hozzám írt sorait Szervusztok-legyetek jók!
A mesét most sem ússzátok meg. Íme egy téli emlék - jól jöhet most a kánikulában hűsítő gyanánt
Fagyos, ködös, zúzmarás téli éjszakák utáni napsütéses délelőtt. A határ tiszta hómező. Ám a nap lassan átveszi uralmát a hideg fölött, egyre fényesebb fölötted az ég – a többnapos zimankó gyémánttá változik ágakon, bokrokon, vezetékeken. Az első méterek után hamar rád melegszik a vékony széldzseki. Lazítasz az öltözéken: kesztyűk a zsebbe, sapka a kezedbe – jó lesz majd a homlokod törölgetni...
- Ejnye no! Mit látok (már nem először) a szűz hólepel tetején? Tőlem balra, nagyfeszültségű villanyoszlopok adnak ritmust a végtelen fehérnek. A betonoszlopok között valami óriási, földön túli méretekkel bíró fácán vagy fogoly vagy fürj lábnyomai sorakoznak, a három jellegzetes ujj bélyegeivel. Csakhogy a pár centiméteres vonalak helyett itt méteres lenyomatok rajzolják ki a futólábakat. Oszloptól oszlopig, oszloptól oszlopig....Ahogy nézelődök, egyszer csak hopp, lepottyan valami fényes cső a magasból. Aztán még egy és megint egy...Fölnézek hunyorogva, alig látok a kéktől.
- Hát persze! Az oszlopokat összekötő három vezeték végtelenjét is jéghüvelybe zárta a tél, és ez a jég most öles darabokban menekül a nap fényétől. Hullik alá a fehér lapra és lesz belőle mesenyomda... -
reset
senior tag
válasz tomcica #54708 üzenetére
Köszönöm mindnyájatoknak!
Az időskor egyik legnagyobb megpróbáltatása az elengedés. Ahogy száradunk le lábainkról előbb-utóbb mindenről le kell mondanunk / utoljára maradnak a felhők...
Megnehezítettétek a dolgomat....a kötődés kölcsönös...a közelben maradok...csak szép lassan lépek majd...egyet-egyet...csak már nem előre...kezemben a mesekönyvemmel...Futok
gurul a pillanat
csak úgy szerteszét
míg csöndet foltozva
messzi harangszó
szitálja fejemre
elhaló énekét...[ Szerkesztve ]
Új hozzászólás Aktív témák
- Xiaomi M365 kijelzővel eladó
- Egyszer összerakott, majd visszabontott LEGO Technic (42154) 2022 Ford GT eladó
- Veroval compact BPU 22 automata felkaros vérnyomásmérő, új állapot, nem használt, féláron eladó
- Meseszép Montblanc Summit XL Chronograph 7060 (Csere 1TB új Steamdeck-re is.)
- Eladó hibátlan Xiaomi Scooter 3.Alig használt!100km-el,garanciás!