Új hozzászólás Aktív témák

• #4393 Szten Márs nagyúr Sish #4389

  Új Válasz 2010-08-21 11:55:48 #4393

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Szten Márs

  nagyúr

  válasz Sish #4389 üzenetére

  Ömm, én azért nem érzem úgy, hogy klasszikus gitáron elsősorban klasszikust lehet játszani. A klasszikus gitárnak van egy olyan hangszíne, ami rendkívül jóvá teszi rockballadák játszására (épp pár hsz-szel feljebb írtam), és igen sok egyéb könnyűzenei darabhoz is remekül passzol. Mondanám, hogy spanyolgitározáshoz is a klasszikus a jó választás, és első megközelítésben így is van, második megközelítésben a flamencóhoz a megszólalásig (meg kézbevételig) hasonlító flamencogitár ajánlott, ami más anyagokból, máshogy épül, mint a klasszikus, de azt majd pár év gyakorlás után

  Pár hsz-szel feljebb linkeltem azt a hsz-em, ahol meg lehet hallgatni jópár dalt klasszikuson, meg fémhúroson. A link: [link]

  Teljesen más hangszer, mint a fémhúros akusztikus (klasszikusban is lehet amúgy a nyakban merevítőpálca, példálul a Camps gitárokba előszeretettel raknak, és egyébként baromi jó klasszikus gitárok). Pengetővel lehet játszani mindkettővel, fémhúrost szvsz illik is, na meg mégsem illemet akarunk tanulni, hanem gitározni, szóval nylonost is. Személy szerint az ujjal pengetést jóval jobban szeretem, összehasonlíthatatlanul más, jobb érzés, de ezt mki eldönti maga, na meg különböző számok mást fognak igényelni.

  Ömm 20-ért leginkább azt ajánlanám, hogy gyűjts még, legalább ugyanennyit hozzá. Legalábbis, ha komolyan gondolod. Vállalható full-lamináltakat lehet 30 körül kapni, alatta csak hulladékot fémhúrosban, klasszikust meg használtan érdemes nézegetni 30 körül, néha vannak ennyiért tömör fedlaposak. Viszont a húr rezgéseit első körben a tető veszi át, akusztikusnál, klasszikusnál nagy mértékben meghatározza a hangot, és egy laminált lap, hogy is mondjam? Nem fog valami jól szuperálni. Egyszerűen nem érzem úgy, hogy a full laminált gitárok megérnék a pénzüket. Persze, lehet kapni 20-30 ezerért gitárokat, klasszikust már 12 ezer körül újonnan (na olyan is, döbbenetesen gagyi), de kicsit úgy érzem, hogy ezzel az ember 20-30 ezreket kidobott, hogy a pénzéért jóval kevesebbet kapott, mint amennyit a belefeccelt pénz sejtetne. Ha valaki vesz egy tömör fedlapos gitárt, akkor egy olyan hangszert vesz, amit nem akar majd fél év múlva lecserélni, és amin esetleg jó érzés lesz gitározni tanulni. Egy rossz hangú gitáron nem feltétlen jó érzés, főleg, ha a nyak sem az igazi, a húrok is az egekbe vannak, ez az az eset, hogy inkább a kedv, a lelkesedés kiölésére alkalmas, és még fizet is az ember érte jó sokat. Kicsit arra való, hogy elvegye az ember kedvét.

  Lehet sznobnak tartani, vagy akárminek, de szerintem 40 alatt nem érdemes gitárt venni. Tegnap ajánlottam egyet 30-ért, de úgy éreztem a kollega úgyis elektromosat akar majd igen hamar, de ha valaki az akusztikusát komolyan gondolja, akkor a 40-50 a minimum. És ez nem sok, egyáltalán nem sok, vannak gitárok 200 ezerért (klasszikusban a fulltömör alja kb., a legolcsóbb fulltömörök pár márkánál lemennek egészen 160 ezerig, de ennyi, ezalatt aligha találni ilyet), vannak 400 ezerért, és 1 millióért, és ezek sem elszállt árak. Gondolj bele, hogy mennyit költünk, vagy költenek azok, akik számítógép-mániásak hardverre, amik hónapokon, de legkésőbb éveken belül elévülnek. Van, hogy félévente cserélődik a negyedmilliós gépek, ellenben egy negyedmilliós akusztikus gitár egész életében elkíséri az embert, és korral nemesedik, mint a bor, ahogy szárad a fa. Tehát egy komolyabb, drágább hangszer egy egész életre szóló beruházás, így kell nézni ezeket az árakat. A 40-50 ezres gitárt talán nem, de mégis egy olyan beruházás, amivel el akarod indítani magadat a zenetanulás útján. A zene azért valahol az ember lelkének a meghosszabbítása, az vagy szerelem, vagy megette a fene az egészet. Egyszerűen érdemel annyit a zene, hogy beszerezzen az ember egy olyan tanulógitárt, amit hangszernek lehet nevezni. Mobilokra is simán kiad az ember ennyit, még többet, cserélgeti x időnként, márpedig egy mobil alig lehet olyan, mint egy hangszer. A számítógépes példa is áll. Lényeg a lényeg: ennyi tiszteletet, alázatot, lelkesedést meg kell neki adni, úgy érzem.

  Amit ajánlok, így:
  fémhúrosban Cort Earth 70, Epiphoneban a 200-as sorozat, ezek a legolcsóbb tömör fedlapos fémhúrosok, de simán bevállalhatóak: [link] és [link]

  Klasszikusból meg egyértelműen [link] vagy [link] esetleg innen: [link] a 478H jelzésű modell. Az előbbiekről egy teszt, meg pár megfogadandó dolog: [link]

  Persze, lehet olcsóbbat venni. De ajánlani nem tudom. Klasszikusból pláne, nagyon kegyetlenül tudnak szólni az olcsó nylonosak.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák