Új hozzászólás Aktív témák

• #55387 doc nagyúr Ba cy lus #55384

  Új Válasz 2023-11-30 17:17:02 #55387

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  doc

  nagyúr

  válasz Ba cy lus #55384 üzenetére

  Már megint teljesen kevered és egymással veted össze a hangzás “utanzasat” adott zene pontos eljatszasaval. Az igenis fontos hogy el tudjon az ember jatszani valamit úgy ahogy eredetileg is “van”. Így megtanulja az ott alkalmazott technikakat, ritmust, stb. Ehhez semmi köze annak hogy pontosan olyan hangzást produkál-e az erositoje mint az eredeti előadóé.

• #55411 kutyek senior tag Ba cy lus #55384

  Új Válasz 2023-11-30 18:57:18 #55411

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kutyek

  senior tag

  válasz Ba cy lus #55384 üzenetére

  Csak klasszikust tudok idézni:
  "Annak ehhez nem sok köze van, mert egyik technikai jellegű dolog, másik meg előadóművészi."

  Tehát a "pontosan úgy tanuljunk meg valamit, ahogy az eredetileg szól" nyilván nem elsősorban azt jelenti, hogy teljesen azonos hangzással - ezért írtam, hogy ebben sokat segít egy jó (tökéletes) preset hangzás, de nem szükséges feltétel.

  Egyébként biztos vagyok benne, hogy Keith-től Paul-on át Jason-ig (és még folytathatnánk akármeddig) mindegyikük kezdőként mindent megtett azért, hogy úgy szóljon, mint az ő példaképe(i). Nemcsak a kezükből / hangszerből, de az erősítőkből és pedálokból is kifacsartak mindent, amit csak tudtak, hogy "úgy szóljon, mint az igazi". Kezdőknél ez szerintem univerzálisan brutál motivációs faktor. És valóban, nem volt könnyű dolguk 40 évvel ezelőtt, és emiatt olyan problémákat is meg kellhetett oldaniuk, amik ma már nem jellemzőek. De ez is előre visz.

  True story (csupa nagy névvel):
  Shawn Lane egy korai elektronikus zenész munkáját próbálta gitárra adaptálni, ami eredetileg programozható zongorára készült. Nyilván csak multitrack / looper módon ment a dolog, egyedül nem tudta reprodukálni a sok szólamot. Valamelyik ilyen demója eljutott Paul Gilberthez, aki egyik akkori tanítványának meg is mutattta, hogy inspirálja a srácot. A srác, akit akkor még nem Buckethead néven ismert a világ, hazavitte a demót, és mivel szerencsétlen nem tudta, hogy azt amúgy egyedül "nem lehet" eljátszani, addig próbálkozott, amíg egy 8-ujjas tapping technikával sikerült neki. Pedig szegény csak próbálta utánozni az eredetit The rest is history...

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák