Aktív témák
-
guga
Közösségépítő
Amikor minimális összeggel indultunk útra egy széteső félben lévő Trabanttal és előre meghatározhatatlan időre, akkor mindig volt egy olyan előérzetem, hogy utólag már csak a fejemet fogom csóválni a történteken. Olyan ember voltam akkoriban, hogy jött Tamás, hogy gyere, menjünk ki Angliába dolgozni. S én csapot-papot, munkát hátrahagyva a délután közepén elindultam vele. Természetesen Angliát még meg sem közelítettük mikorra a pénzünk már rég elfogyott. N/A innen szép nyerni. Most is azzal állt elő, hogy itt a nyár, gyere menjünk le az algyői nudista strandra. A délutánok közepei már csak ilyenek, hideg sör és a maradék párezer forint kp, ami ha minden igaz tankolás után Budapest határáig sem lesz elég. Tűző nap, 37˘C meleg, lehúzott ablak, üvölt a Black Dog a sztereóból, a tank csak alig félig és maradt egy ezresünk meg pár hideg sör, ami ha minden igaz Budapest határáig sem lesz elég. Ugorjunk egy nagyot Bajára, mert Tamás kitalálta, hogy Algyő előtt térjünk ki arra, mert van ott egy volt barátnője, akivel sokat levelezett és egyszer volt is lent nála egy tartalmas éjszakára. Úgy lett, leértünk és a folyóparton sétálva vártam meg, amíg a Trabantban végeznek. A csajnak pénze is volt, amit önzetlenül felajánlott Tamásnak, a régi levelek vagy mittomén minek az emlékezetére, a lényeg, hogy volt megint pár ezresünk. Baja és Szeged között a főúton haladva kezdett el vészesen csökkenni a benzinünk. Kietlen terület és se közel, se távol nagyobb lakott település vagy arra utaló jel, hogy figyelj barom, még 20km és házakat találsz vagy valami ilyesmi. Egy-egy eldugott tanya felbukkant, lovakkal, traktorokkal, szalma és szénaboglyákkal, remek, innen szép nyerni. Éles kanyar után beértünk egy hat-nyolc házból álló településre, a nevére már nem emléxem, de egyszer elő fogom keríteni a térképről. Nevezzük most a történet egészének kedvéért Beregbogdács-nak, az úgyis olyan hat-nyolc ház jellegű név. Tehát mondom beértünk és akkorra már rájöttünk, hogy muszáj segítséget kérnünk, mert a tank kiapadva, és ha legalább egy liter benzint nem veszünk, vagy nem kérünk valakitől, akkor itt tölthetjük az életünket Beregbogdácson. Mellettünk jobbra szürke, düledező léckerítésekkel körülvett tyúkudvarhoz hozzáadott vályog valami. Lakni lakták, ezt a tyúkokból láttuk, mert békésen káráltak és kapirgászták az udvart. Jöttünkre felkapták a fejüket és értetlenkedve kitrákottyoltak, a kakas is kihúzta magát és két lépést előrébb lépett, széttárta a szárnyait, hogy nagyobbnak láccóggyék, oszt berzenkedett hozzá. De mán erre kijött a gazdasszony is. Hajlott hátú, fekete olyan egyen tanyaruhában, aminek elől olyanja van, mint a kengurué és abba lehet tárolni magot, aprópénzt, szöget, parafa dugót, papír fecnit, gombot, mazzagot, legalább is az én nagyanyámnak ezek szoktak előkerülni a zsebéből. Jött, sietett és mi járatban fiatal emberek, kérdezte. Vázoltuk a helyzetet, hogy ippeg kifogyóban a szufla a járgányból. Nem tudni mi tett rá nagyobb hatást, a széteső félben lévő Trabant vagy mi ketten, vagy a Led Zeppelin, ami szelíden zörgette a Trabant ablakait, de nyomban útbaigazított bennünket. Menjenek le ott a düllőn és a második tanya a sánta Simoné, na az itt a kutas, Őt keressék ha benzin kell. Innen szép nyerni, már söndörödöndönöztünk is a második tanya felé a sánta Simonhoz. Hasonló kivitelezésű vályog valami, mint az elébbi, csak a hajlott hát és az egyen tanya köntös maradt el. Negyvenes, gumicsizmás, körszakállas, szemüveges, szájából féloldalasan kiálló munkással füstölög és feji a kecskét, mondom jó napot, benzin kék. Van, dörren hátra otthonos mozdulattal és megnyugtatólag maga mögé bök, parkoljanak le a tanya mögé, rögtön megyek. Az épület mögött egy 4x4-es építésű a történet egészének kedvéért nevezzük benzinkútnak, az úgyis olyan 4x4-es jellegű név. A toalett mögötte, bele lehet pisálni a bokáig érő kukoricásba, és a szél kéri az aprót, ha végeztél. Az egészben az volt a szép, hogy meg volt minden kényelmi funkció, wc, árjegyzék, nyitvatartási idő, udvarias benzinkutas és, mint később kiderült volt shop is, ugyanis miután végeztünk a nem egyszerű műveletet igénylő tankolással, megvendégelt bennünket a tanya gangján szalonna-kolbászra, friss kenyérrel és csípős macskapöcse paprikával. Ahogy szelte a kenyér karimáját és rá a szalonnát, közben hessegette a legyeket és hunyorgott, mi meg bőszen faltuk a nem várt éteket. Segítettünk megitatni a teheneket, kivittük a trágyát az ólból kordéval, az öreg pakolta rá lapáttal, mi meg felváltva toltuk és kerestük a kecskék társaságát. Hajlongó derékkal rohangáltunk az udvarban és üldöztük a tyúkokat, kecskéket, amíg ránk sötétedett. A tankolást meg majdnem elfelejtettem, hordókban állt a benzin és azokra rá lehetett szerelni ilyen karos pumpát és azt nyomogatva lehetett a benzint kinyerni egy vederbe, a vederből meg tölcséren keresztül a Trabantba, teljesen szakszerűen és jól kidolgozott stratégián alapult ez a benzinkút. Útban Algyő felé a sötétben felvettünk két stoppos lányt, elvittük őket vagy 20km-el arrébb egy Berekbogdácshoz hasonszőrű településre, ahol diszkó volt a helyi söntésben, gondoltuk velük tartunk, annak ellenére, hogy nehezményezték a trágyaszagunkat. Innen szép nyerni gondoltam, N/A de ez már egy másik történet lenne, eccer majd arra is sort kerítek.
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A zelébb lemaradt a fotó
Bővebben: linkStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Csak a hangulat kedvéért megosztom veled is
lehet, hogy 24mb
Bővebben: linkStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
S, hogy miért érzed szarul magad nap, mint nap
mert a boldogságod külső tényezőktől teszed függővé. Feltételei vannak s ha teljesül, akkor minden, ha nem, akkor pedig 
a szád.
A nyugalom és a boldogság, saját szájam íze szerint fogalmazhatnék úgy is, hogy életkedv, vitalitás, de egyszerűen csak az egézséges optimizmus nem köthető semmi külső dologhoz. Az egyszerűen belülről áramlik kifelé és mindenki részesülhet belőle, aki részesülni szeretne.
Persze most könnyen beszélek, lassan 38 vagyok és van stabil élet, mögötte szerető s ragaszkodő feleség, két külyök és van lakás meg saját vállalkozás, ami éltet 3 családot is.
Ennek ellenére azt mondom, hogy nem mindig volt ez így. Akartam én is öngyilkos lenni egyszer, mikor az élettársam elhagyott uszkve 4 év együttlét után. Kifőztem egy doboz Sophianae-t forró vízben és nyeldekeltem, mint a kacsa. Szerencsére csak a házmester lépcsőjét okádtam végig tőle. Ő ezt őszinte vélemény nyílvánításnak vélte és még aznap elvágta a saját torkát. Azaz dehogy, csak hülyülök :Đ az enyémet akarta elszelni, de aztán beérte annyival, hogy a főbérlőm kiebrudalt.
Most meg itt vagyok.
Tőlem soha nem fox olyat olvasni, hogy ma jól telt a napom (minden napom jól telik, felesleges bármelyiket kiemelni) , mert ha szándékosan úgy indítanám, hogy na ma mindenképpen letargikus leszek, akkoe a kisebbik fiam gügyögve és mosolyogva hozzámbújna, majd megkérdezné gyors egymásutánban, hogy GNU, TENKO? Ez a két szó, amit ismer és ki tud mondani, gnu és tenko
a gyerek már most kötődik a linuxhoz
Szóval nem hagynak békén, nincs időm letargiára, mert van egy lassan 9 éves fiam is ill. a nejem, aki szintén nem preferálja a letargiámat ha kell, akkor megcsiklandoz és onnantól nincs jogom lebiggyeszteni ajkam.
Mit tudjak még mondani, aminek hasznát vennéd olvass Bibliát!
De tényleg, én például rendkívül ellenszenvesnek találtam mindig is. Róühelltem az egyházat, a Jehovákat és minden gyülekezetet, felekezetet.
Egyszer a nejem megkért, hogy olvassak bele. Előtte soha sem tettem.
Olyasmi, mint egy megvásárolt készülékhez a használati utasítás. Természetesen anélkül is be lehet üzemelni, de a legbiztosabb módszer ha elakadsz az, amit a gyártó mellékelt.
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Valami belement a fogam közé és nem tudom kipiszkálni fáj vagy éppen fordítva jáf talán hagymaszár, na de azt már napok óta nem ettem kutyaláb, asse ettem ember emlékezet óta, nem tudom járt-e valaha kutyaláb a számban. Sok hülye dolog megfordult már a számban és ezek közül az elébb egy beszorult, méretre kicsi és nem utolsó sorban nemtommi. Abban bízok hátha szerves és reggelre lebomlik, lehet büdös lesz a képem, mint döglötthal yóól, de legalább nem irritál. Az is problémát jelent, hogy megosztja a figyelmemet. Nem tudok odaadó lenni semmilyen irányban, mert ez a hagymaszár vagy kutyaláb ami miatt jáf vagy éppen fordítva fáj, 50%-nyi agytevékenységet követel magának, sőt továbbmegyek, amikor átlendül az lcd kijelzőn a led a 60% irányába, akkor az azt jelenti, hogy azon töprengek éppen, hogy a hagymaszáron és a kutyalábon kívül mi okozhatja még. Jelenleg 70-80%-ot szentelek yóól annak kiderítésére, hogy vajon mi is lehet az, mert még írnom is kell róla, valamint a lejegyzetelt információkat meózni is kell, hogy szalonképes-e és, hogy alkalmas-e nagy nyílvánosság előtt elkövetett mijisaznára mondjad már, itt van a nyelvemen, valami izgatás vagy bujtogatás kisebb közösség ellen. Szal ittvan a számban és szeretném ha kigyünne.
Vegyem igénybe a közönség segítségét?
Pillanat...hagy gondolkodjak, ...asszem megvan, miért is a hagymaszárra asszociáltam. Úgy szeretem a mögöttes tartalmakat, amik a fennmaradt 20-30%-nyi agytevékenységemen túl munkálkodnak. Ez is egy ilyen, tudatalatti yóól. Mertugyebár: adott 50% fogfájás és 10% töprengés a kiváltó okon s tényezőn. További 10-20% az információ lejegyzetelésére és meozására. 10% agytekervény folyamatosan figyelmeztet, hogy guga pisilned kell és a jobb szemem sarkától nemrégre ott lapul egy láda piros alma, arra is figyelmeztet, hogy ne egyél fájni fog.
Nem is teszem, nem is eszem. Hja a tudatalattinál tartottunk az elébb, ezt adta ki így elsőre:
Híres tudatalattim van, apám mondta yóól, vagy a tudatalattija sugallotta az enyimének, biztos kedvezni akart, há méne tenné, én vagyok a legidősebb elfajzása.
N/A eljutunk még ma a kiadatáshoz vagy belemerülünk a saját tudatalattim bláblábláblá blá yóól.
Tessék itt van:
Érik a szőlő...
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
Bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne,
De nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába',
Keserű magába'.
Szolgalegénynek, hej a szegénynek.
De kevés vacsora.
Szóval ott tartottam, hogy fáj a fogam, ráadásul egyre népszerűbben, mert már te is tudsz róla, s más is elolvassa, esetleg sok év múlva, ha ez még itt áll. Lehet, hogy már nem is lesz meg az a fogam ami most éppen erre fáj és te majd akkor mégis átérzed yóól.
leszögezhetem, hogy érdemes az embernek fájatnia a fogát, lehet, hogy ezt többször is előidézem majd mesterséges úton, mert érdekes dolgok jutnak róla eszembe, kutyaláb. Mert a hagymát már kibogoztam, hogy miért az ugrott be elsőnek. A kutyalábon még gondolkodnom kell, mert nem egyértelmű. A hagymaszár sem volt az, de afelett könnyen elsiklik az ember, mert hagymát szokott tenni az ember a szájába, semmi különös ha beszorul egy incifinci hagymaszár. De ha kutyalábat akar tenni az ember a szájába akkor vagy le kell menni kutyába, vagy el kell menni kínába.
Az egyik lelki cselekmény, a másik testi. Yóó nem arra gondoltam, hogy idd le magad és másnap kutyául érzed magad. Van lelki kutyaság, yóó is az és dícséretes. Nem a barbie szalonban tanítják, hanem yóó kis megvetett helyen, ami nem az ágy. De nem tudom neked most megmutatni, mert nincsen Bibliád.
Yuy hol is tartottam? Kezdjük azzal, hogy mit kezd az ember a szájában egy kutyalábbal? Négykézlábon, nem a fényes padlón, sárban és nem csillogó várban, hideg is van szél is fúj. A szájában egy kutyaláb, van hozzá kutya is és vonszolja az embert a sárban vagy abból kifelé, furcsa ez a tudatalatti, nemtanítják az iskolában, egyszer csak rájössz.
Tudod mit? Nem kertelek, megmondom őszintén, nem kedvelem a kétértelmű dolgokat, sem azt amin vitázni lehet. Szeretem az egyenes beszédet ami után kérdés nem marad és minden száj hallgat és minden szem csak figyel, mint amikor felmosod a koszos padlót és látod, ahogy a huzat felszárítja, tiszta. . Nem okoskodik, mert érzi annak éppen most járt le az ideje, éppen kidobtad az érveidet, mert felismerted, hogy ezen a helyen ezzel nem fizethetsz, sem az érdemeiddel. Itt kutyának kell lenned, hogy utána a lábát a szájába vegyed és Ő gyöngéden kivezet a fényre. Meg tudod tenni, hogy egyszer, csak egyszer úgy gondolj magadra, mint aki nem tud nőni másnál nagyobbra? Persze ehhez nem kell tudás és pénz, meg lexikon, meg fény és pompa, csillogás. Elég hozzá egy inas kutyaláb, szőrös, éppen ki tudja hol járt és mit vagy kit talált. Sok szájban megfordult már, ez a szőrös, inas kutyaláb.
Pisilnem kell, nemhiába jelez a maradék 10%. Egy darabig visszatartom, mert melegen tart, a fogfájásom is enyhült, a kutyaláb is feledésbe merült, ezt a számot még meghallgatom, nő nyávog, elviselhető, de nem hoz tűzbe, még háttérzajnak is rossz.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Folytatnám a történetet:
Mondom felvettünk két stoppost útban Algyő felé és beültek a Trabantba hátra, nehézkesen visszahajtottuk az ülést és útnak eredtünk egy másik Beregbogdács felé, ahol ha minden igaz egy kisközségi diszkónak néztünk elébe. A Trabant kényelmesen duruzsolt és a sztereóból döngött a Led Zeppelin, de ennek ellenére yóól kivehető volt ahogy a lányok duruzsolva egymás közt méltatlankodtak a disznószarszagú ruhánkon. Mi tagadás a délután folyamán az öreg Sánta tanyáján rendesen belemelegedtünk a háztáji állattartás rejtelmeibe, s ennek köszönhetően az az egy váltás ruhánk átvette a disznók, kecskék és tehenek illatanyagát. Nem csoda, hisz volt olyan, amikor egy koczamalac hátán feküdve és a hasát átölelve próbáltam meg vele körbeügetni a tyúkudvart. Köszönhetően az öreg Sánta vendégmarasztaló kiskunsági fehérborának, kolbászokkal és szalonnákkal övezve. Szal a lányok hátul nehezményezték a szarszagot. Tamás gondolt egyet és hirtelen lefékezett, majd röhögve megjegyezte, hogy ha ez nektek ekkora teher, akkor kiszállhattok. Nem, nem semmi csak......és kényelmetlen kétnyálat nyelő csönd, ahogy próbáltak belesüllyedni a hátsó ülésbe. Azután bátorítólag hátra fordultam...lányok, merre laktok? Hát itt egy közeli tanyán, ahol felvettetek bennünket. Háttal nem kezdünk mondatot, jegyeztem meg magamban, majd óvatosan rákérdeztem, hogy apátok, anyátok nem szokott szarszagú lenni az állatok etetése és gondozása után? Deeeee, hangozták kórusban, viszont ha kimozdulnak, akkor megfürösznek előtte. Elmagyaráztuk nekik a helyzetet és megígértük, ha bárki a diszkóban szót emel a disznószarszag ellen, annak....izé és aztán valami bizonytalan, mert nem tudtuk elképzelni. Nehezen, de a vaksi sötétben betaláltunk Beregbogdács kettőre, ami állt nyolcz házból és két kocsmából. Az egyik kocsma volt a nappali ivolda. A másik volt a meghittség és a helyi átszellemültség telephelye. Bemész, bárpult és kiélt negyvenes szőke, aki ha tehetné két cigit szívna egyszerre, de az olyan hülyén venné ki magát. Ehelyett inkább ránk bazsalyog yóól. Mi az srácok????! Mit adhatok? A lányok veletek vannak? Két sört tündérem, vágtam volna rá közvetlenül, de maradt a sör. Miközben szisszenve nyitotta a kőbányait, még rákérdezett, hogy srácok mitől van ilyen baromi disznószarszagotok, persze ennél azért burkoltabban és árnyaltabban, de láccott a szemén, hogy komolyan kérdezi. A diszkó neve Karcsi Söntése volt és két helységből állt. A bejárattal szemben egy bárpult, oldalában egy magasabb emelvénnyel, ahol egy kövér srác adagolta a Neoton kazettákat a Videoton szettbe és bámult nagy áhítattal a mennyezetről alá lógó gömbtükörbe, ami szórta a fényét még a másik helységbe is. Ott a helybéliek vizslatták árgus szemmel a táncparkett szülötteit. A két lány, két kólavízzel helyet foglalt valami ismerősöknél, akik mint később kiderült a helyi tehenészetben dolgoztak. Az egyikkel sikeresen összecimbiztem és a huszadik „félvegyes” után már lassúztunk is. A lányok nem vállalták be a lassúzást az elébb felsorolt indokoknak köszönhetően yóól. A táncparkett ördögei legalább tizenketten voltak a két lányt és minket leszámítva. A másik helységben pedig legalább annyian stírölték a felhozatalt. Gazdasági munkában megfáradt traktoros, yóól szituált negyvenes magtáros, mérlegelő, tsz-ben gépszerelő, inszeminátor, karbantartó és tehenész meg a sarkon a csenevész, aki ül a bódéban és nyitja a sorompót, majd visszaül a Sokol mellé és szívja a Kossuthot amíg meg nem jön a váltás. Szóval ezek ontották a füstöt magukból és itták a butítót, hogy ne ébredjenek fel még legalább egy napig és ne tudjanak róla, hogy valójában kik Ők, így legalább elviselhető, nem kell a való világ huszonkilenc bazzer, azt meghagyják neked. Mindegy, ültek a posztkommunális, csikorgó faszékeken és a társadalmi nomenklatúrát vitatták érdemben. Még egy korty és fel s alá az ádámcsutka, a dídzsé most éppen a jobbikat húzza, Komárlaci twisztel az abroszon és én az Imre tehenésszel összeborulva sírunk, hogy ember, de yóó, hogy látlak s maradj még, örülj velem egy életen át, hogy ne kezdődjön el a holnap. De akkor a zárajivámosi is rácsendült a Videoton szettből, hogy ének az esőben. Sírtunk , mert annyira mélyen voltunk. Imre, én és az életünk, a tehenek, a szagok, ahogy olvasod, el sem jut igazán hozzád, két tök részeg ember, aki eddig nem is ismerte egymást. Tamás a csajoknál próbálkozott továbbra is. Megígérte, hogy hamarosan megfürdik. Nekem pedig Imre mondta, hogy holnap vagy szerintem már ma lagziba hivatalos és a világ minden pénzéért meg nem engedné, hogy tovább menjünk. Ragaszkodott hozzá, hogy vele tartsunk, mivel rokona a menyasszony és részben Ő a fő szervező. Valahol képkiesés és horkolás, valahol tapogatom a sötétben a falat, mert feszít a húgyhólyagom. Nem találok semmit és sehol, idegen hely és már nem is számít, folyik a lábszáramon a vizelet. Ilyenkor elnézőbb az ember magával szemben. Mennék valahová vissza, lefeküdni, hol a ruhám és hol a holom? Hideg van és elkezdek kiabálni, hogy francbaaaaaaa valakiiiiii!!!! Megjön Imre és felkapcsolja a villanyt, akkor látom, hogy kint vagyok az utcán és két kézzel támasztom a falat. Részben örülök neki, részben józanodnék, részben megfürdenék. Ő is kótyagos és mondja, hogy Tamást most halászta elő a szomszéd kertjéből, röhögünk és bekísér a fürdőszobába. Hajnalodik, „félvegyes” , Imre kossutja mar, vízállás jelentés, megjönnek lassan a rokonok és rántott hús. Reggel, ülök a konyhában kókadtan és valaki vállon vereget, hogy ismer. Nem Tamás volt az és szerintem összetévesztett valami helybélivel. Mondom „félvegyes”, forró leves és rántott csirkék cözombja yóól. Egy darabig el vagyok, majd afelől tudakolódzom, hogy mi merre? A házigazda, Imre apja körbevezet, megint tyúkudvar és disznóól, mondom neki már ettől én nem szabadulok egy darabig és vigyorkázunk, az öreg elővette a zsebéből a lapos üveget és hunyorgott hozzá, hogy házi. Egészségedre fiam, oszt a kezembe adta, nesze. Messze jártunk már rég a háztól és ki sem látszódtunk a kukoricásból, csak vihogtunk, hogy vissza sem találunk, aztán négykézláb másztunk egy darabig. Mikor visszaértünk az asszonya visított és végigvert a hátán valamit, az öreg meg vihogott és sandán rám hunyorított, hogy ilyen az élet, aztán gondosan eltárolta magában a kukoricásban átélteket, hogy be yóó volt és kéne ilyen minden reggel. A rokonok egyre gyűltek és várták a menyasszonyt. A menyasszony ruhája meg abban a szobában, ahol elszállásoltak bennünket a tortákkal egyetemben. A menyasszony meg sehol, ezek mindig késnek. Gondoltam megtréfálom a jónépet. Szóltam Tamásnak, hogy segítsen rám adni és kiosontam az ablakon a főútra. Kimentem és lassan, peczkessen közelítettem a főbejárathoz, ami egy megfakult léczkerítésből állott yóól. A rokonság türelmetlenségéből fakadóan és a tájékozatlanságnak köszönhetően, heves-neves vihogásban tört ki, azt hitték meglepetés és játék, szerencsére nem vertek meg, mert Imre komám időben felkapott az ölébe és elrabolt magának yóól, majd a menyasszony szobájában nekiállt rólam lecincálni a ruhát, hogy meg vagy te huzatva öreg, örülj neki, hogy nem vették le a fejedet. A menyasszony megérkezett, mindenki fellélegzett, a templomi is rendben ment, mindenki áldomást ivott, a pap is sűrűn nyeldekelte a misebort és nyomban bazsalygott, hogy sok boldogságot, majd bevert mellé egy marék ostyát. Mondhatnám még tovább, de a lényeg elhangzott. Átmulatott éjszaka és még mindig nem értünk le Algyőre.
Bővebben: link
Bővebben: linkStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
2005.04.07
Suli után mind a négyen Csigához mentünk, mert nekik volt a kamrájukban lógó kolbász, oldal szalonna, epres sütemény, pörkölt maradék piros fazékban és friss kenyér a sublótban. A lakás bejáratával rögtön szemben volt a kamra ajtaja. Magunkra húztuk és mindenki teli verte a képét finomságokkal. Nagyon kellemes füstölt hús illat terjengett a kamrában. Egyetlen dologból nem tudtunk enni a sonkából, mert azt nem kezdték meg a szülei húsvétig. Az összes többi ételből szabadon garázdálkodtunk. Azt utólag sem hiszem el, hogy az anyukája nem vette észre, hogy délutánonként ledézsmáltuk a kamrájukat. Már csak ha abból kiindulok, hogy a nejem szúrós szemmel tartja számon azt, ami a hűtőbe be ill. onnan ki kerül. Nem azért, mert sajnálja vagy valami bűnt követnék el ha onnan kiennék valamit, de mint háziasszonynak kötelessége a reája testált felelősség által kontrollálnia a kalóriavándorlást.
Csiga anyukája inkább titkon jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy négy kamasz teli szájjal habzsolja azt az étket, amit Ő főzött. Nem , mint ha otthon nem lett volna mit ennünk, de ez izgalmasabb volt, mert titkos, mert magunk voltunk, mert volt hangulata. Nem csak egyszerűen levágtunk a kolbászból és hozzá friss omlós fehér kenyér, savanyúság az ötliteresből, túrós rétes, hanem megpróbáltuk úgy, hogy ne maradjon nyoma. Persze hiú ábránd. Csiga anyukája pedáns háziasszony volt, tisztán tartotta a házat, vasalt volt az abrosz és mindenhol frissen locsolt virágok.
Miután megtömtük a bendőnket, nekiálltunk szódázni. Csiga apjának volt egy nagy szódás ballonja, hosszú szára volt és nagy 3dl-es vendéglátós poharakba erisztettük a szódavizet. Büfögtünk és vigyorogtunk hozzá, majd mindannyian bevonultunk Csiga szobájába, ahol nagyon kellemes és hűvös volt a lég. Ledőltünk az Ő és a bátyja ágyára. Én rendszerint Csiga mellé feküdtem, Robi és Böce pedig a bátyja ágyán szuszókáltak. Csigának rengeteg zenéje volt, amire nagyon jókat lehetett aludni. Kreator, Sodom, Sepultura, Slayer, Destruction, S.O.D, Sex Pistols, és még sokáig sorolhatnám, hisz közel 150db kazettája volt. Általában arra ébredtem, hogy Csiga nagyokat fingik, majd megvakarja a seggét nagy nyögések közepette s tette mindezt álmában. Miután felébredt közöltem vele, hogy minden valószínűséggel érett sajt szagú az ujja és távozáskor nem fogtam vele kezet. Csigáról azt kell tudni, hogy úgy néz ki, mint Kossuth Lajos és szívbéli postás.
Csigának a polgári neve Szferle Attila, a beceneve Csiga, de ennek ellenére mindenki Pirinek hívta. Ki tud ezen kiigazodni. Az apja a gyulai tűzoltóságon töltött be elég magas tisztet, sajnos már meghalt. Rendkívül békés ember volt, mindig a szőlőlugas aljában láttuk ülni. Az anyukája a kórházban dolgozott, pontosan már nem emléxem, hogy mit, de azt igen, hogy nagyon kiakadt, mikor egyszer a csigát bevitték a detoxikálóba. Nem elég, hogy leitta magát még utána az anyjától is kapott két napig, hogy lejáratja Őt a kollégák előtt.
Akkoriban rendszeresen piáztunk, vidéken nem volt más szórakozási lehetőség. Ha évente egyszer eljött a Pokolgép koncertezni, akkor a fél város ott fetrengett a porban részegen, a másik felét meg a rendőrök igazoltatták és sűrűn javallották, hogy menjünk el levágatni a hajunkat, kibaszott huligánok és rávágott az ember hátára a gumibottal. Most utólag értem csak meg, hogy lehet túl szigorúak voltak velünk, de anyám el mert engedni a városba egyedül úgy, hogy 14 éves ha voltam.
Hol tartottam?
Hja Csiga, évek óta nem láttam, akkor is mikor utoljára összefutottam vele postáskodott. Előtte nem látott már vagy 2 éve, megvártam az utcán a körzetében, éppen nyugdíjat kézbesített. Kilépett a zöld vaskapun, meglátott és csak annyit kérdezett, hogy már megint itt vagy? A hangja keménységében benne volt az elvesztegetett és átsörözetlen 2 év, a féltés, a barát és a szeretet.
A kollégáimmal vagyok mostanában így, de Ők is ezt teszik vele, hogy ha egymásnak telefonálunk, akkor egy unott mit akarsz már megint-el kezdünk és egy karoggyámá a telefonból-al zárunk. De benne van az összetartozás, az a férfias elleplezem, hogy közel állsz hozzám. Inkább egy nnyémáinnen, mint egy őszinte érzelem. Nehéz dolog ez és már-már közelít a homoszexualitáshoz. Persze nem az, de elég hülyén néz ki, amikor nyakon lehelik az embert reggel és utána rögtön egy telefon, mert már munkaidő van és akarnak, akarnak, akarnak, valaki, valakik igénybe vennének és minden felelősséget rád hárítanának. Mi meg vállaljuk.
Ott tartottam, hogy Csiga. Összenőttem vele lélekben, hiába nem láttam már lassan 3 éve, ha meglát tudom mit fog mondani, ha felhívnám tudom, hogy fog megszólalni, tudom mit eszik, tudom milyen zenét hallgat és tudom és kész, ennyi. Így vagyok Böcével is. Ő itt él Budapesten, hosszú hónapokig nem látjuk egymást és mégis összetartozunk, mindent, amit átél úgy éli át, hogy közben én is átélem, mert ugyanazt gondolnám arról és szinte ugyanúgy élném meg, ezért felesleges bármit is mondani egymásnak.
Emlékszem egyszer a Böcével összekaptunk valami faszságon és hetekig nem beszéltünk. Egy munkahelyen dolgoztunk, direkt hamarabb mentem el, hogy ne találkozzam vele, Ő meg direkt később jött be, hogy ne találkozzon velem. Ennek ellenére egy hajnalban egymás mellett tekertünk el kerékpárral, rajtunk napszemüveg, walkman a fejünkön és mindkettőnk állig be volt spanglizva, hogy tudjuk a dörgést. Hát tudtuk, persze háttal nem kezdünk mondatot, de egy ilyen helyzetben nem ez a lényeg, mert a háton van a hangsúly. Egymásnak háttal állva szerettünk volna fájdalmat okozni. Már nem tudom, hogy jutottunk ki munkaidőben a Manó sörözőbe, de mindent megbeszéltünk, jó volt, éreztem, hogy összetartozunk, jókat vigyorogtunk és utána, mint ha misem történt volna.
Hosszú évek kellenek az ilyesmihez.
Csigával is így vagyok, sír a lelkem ha rá gondolok. Van már neki 5 gyereke, felesége, saját háza és azt sem tudom mi van vele, de ha elé állnék, akkor csak annyit mondana, hogy már megint itt vagy te paraszt?
Szeret engem, tudom.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Amikor a legjobb indulattal/szándékkal próbálkozol és mégis az a végeredmény, hogy maguk kérem engem átvertek.
A történet ott kezdődött, hogy egy ismerősünk, aki már több gépet is vásárolt tőlünk, ajánlott minket, hogy megoldjuk ezt a problémát. Az úr felhívott és hivatkozott az ajánlónkra, hogy Ő. Lenne egy olyan, hogy szeretne cd írót a masinkájába. Ennek semmi akadálya részünkről, ám legyen és már fejből regéltem az árat a telefonba. De, hogy legyen dobozos, mert ahhoz szoftver és miegymás. Rendben, igaza van, végül is egy idősebb úrról van szó, aki már nem oly rugalmas, mint egy tinédzser. Emberünk el kezdete vázolni, hogy most lopták el az autóját és ezért autót kell bérelnie + szabadságot kivennie, hogy el tudja hozni a gépet hozzánk. Gondoltam magamban minek terhelnénk a lelkét, ami már amúgy is telve van problémákkal. Felajánlottam neki, hogy 2küvecs fejében kimegyünk, elhozzuk a gépet, beszereljük, feltelepítjük a szoftvert és utána visszavisszük a lakására. Így elkerülhető, hogy autót béreljen és szabadságot vegyen ki. Mert az Ő szabadidejéhez alkalmazkodva, akkor megyünk és jövünk, mikor neki megfelel.
Közben eszembe jutott, hogy mi lenne ha Combo drive? Miért ne, hisz később lehet rá igény, hogy dvd filmet nézzenek. Megerisztettem felé egy telefont és annyit mondott, hogy egyelőre utána kérdez az ajánlónknál. Végül egy Samsung dobozos Combo drive mellett döntöttek, hogy legyen mellé legális szoftver.
Közben eltelt egy hétvége és emberünk agyalt, hogy ha már Combo drive, akkor inkább dvd író, hisz nincs nagyon messze árban. Felhívott hétfőn, mikor már a Samsung dobozos Combo drive kiszállításra várva a polcon pihent és mellette a számla. Mondom a telefonban szenvtelenül, hogy ennek semmi akadálya. Egy NEC írót választott az árlistánkból, amit semmi pénzért nem hoznék és el sem adnék számára, de már nem volt kedvem vitatkozni. Annak ellenére, hogy más üzletek méter magasan hordják vissza a készüléket garanciáztatni, megvettem és úgy voltam vele, hogy legyen az Ő baja, ha neki ezt tanácsolták, legfeljebb beszarik és megy gariba.
Sajnos pont nem volt raktáron, ezért helyette OEM Pioneer 109-es dvd írót vettünk, mert abból szinte egy darab sem volt a garis pulton a nagykerben. A kollégám kivitte házhoz és elkezdte beszerelni. Közben rávette a tulaj, hogy nézze meg a nyomtatót is, mer..., nézze meg a vírust is, mert néha már..., nézze meg a, mert néha... és ezekkel elment 2 óra szarakodás csak úgy puszira. Közben hívtam a kollégámat többször is, mert lett volna fuvar másfelé is. Persze ideges volt, majdnem a falhoz vágta a telefont mérgében. S miután kiderült, hogy OEM dvd írót vittünk ki és építettünk be, az ügyfél halálra sápadtan hívott fel, hogy tisztelt Guga Bt. a megrendelt dvd író nem működik és a kollégája itt áll tanácstalanul, ezennel a készüléket nem veszem át és nem fizetem ki, mert Önök engem átvertek!!!!
Közben a kollégám elindult visszafelé, de véletlenül a táp ki és bekapcsoló gombját a „0” állásban hagyta, miután eljött. Emberünk fenyegetve és yayveszékelve hívott, hogy nem elég az, hogy át akartuk verni, de még tönkre is tettük a gépét, mert hiába nyomkodja nem kapcsol be. Unott hanggal felhívtam az Ücsüküét és vázoltam, hogy te figyelj...
Ebből levonva a tanulságot a következő döntést hoztam. Soha többet senkinek szóbeli megrendelés. Rendeljen a webáruházból, annak írásos nyoma van. Nem vádolom az idős urat, mert a hibát én követtem el, hisz Ő egy dobozos cd írót rendelt, amit végül én másítottam meg Combo drive-ra, majd kiagyaltak belőle egy dvd írót, ami nem volt készleten, szóval elég kever-kavar, mert a végén mégis én küldtem ki egy OEM dvd írót.
Legközelebb ha elkezd sopánkodni valaki, hagyom, nem baj, magán ügy. Nem fogom kötelességemnek érezni az empátiát és hogy megoldjam a problémáit helyette.
Ücsüküé úgy jött vissza a fuvarból, hogy falfehér volt a dühtől.
Évekkel ezelőtt még én is jártam ki házhoz, nyugdíjasokhoz szerelni számítógépet. De sajnos már kiégtem belőle én is, nulla türelmem van hozzá. Agyérelmeszedéssel nem lehet tanulni, főleg, hogy aggódva és tipródva állnak a hátam mögött és ugyanazt a kérdést 20X egymás után felteszik.
Remélem nem érem meg az idős kort, remélem nem kell majd a fiamnak pelenkáznia engem.
Türelem rullz, vagy annak a hiánya. Nem mindenkinek kell a kezébe gépet adni, mert van, aki egy hibaüzenet hatására megőszül, vagy ami rosszabb szívrohamot kap (kék halál) kék a fenének, de muszáj.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A traktoros
A TSZ traktorosa egy 2x4 méteres szobában lakott egyedül, amit a TSZ utalt ki számára a traktorozás fejében. A keresztneve nagylaci volt és hetyke svájci sapkát hordott.45-50 éves lehetett, mikor nekem a bajszom pelyhedzett, csak megemlékezni tudok róla. Ha éppen traktorozott és meglátott, akkor a kezével intett a félig elhúzott traktor ablakán és megerisztett egy hosszabb hééééééjjjjj-t is mellé, majd vigyorgott egy félárbócosat és tovább szítta a meztélábas kossútot a szája szegletéből. Volt egy kerékpárja, tulajdonképpen azzal gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Fekete nap szítta csepel kerékpár volt, a föld utak és a sáncok megedzették a gumiját, már rojtosodott. Rajta ült és akárhányszor meglátott, meglódította a karját egy hosszabb hééééééjjjjj kíséretében, mert tudta ki fia borja vagyok s kijárt az a hosszabb hééééééjjjjj.
A nap szítta csepel hátsó ülésére mindkét oldalra egy vessző kosár volt felerősítve. A mai napig nem tudom, hogy miért kettő, miért akkora és miért úgy, sok a talány. De néha láttam, hogy éppen 2db gázpalackot cipel benne, néha krumplit, néha tököt, néha a boltból a bevásárlást, néha lefedve valamit, hogy ne lássa senki, néha pedig üresen. Ha üresen járt, akkor az Öcsi kocsmában volt, ezt onnan tudtam, hogy ha jött velem szembe üveges tekintettel és billegett, mint a parasztfing a gatyaszárban és nem erisztett meg egy hosszabb hééééééjjjjj-t, akkor biztos lehettem benne kocsmázni volt. Egyszer láttam, amint a szilvafák tövében hortyogott, az út mellett szilvafák és két méter mély vízelvezető árok, abba beleborult Ő álmos gyanánt. Nem háborgatta senki, hagyták hortyogni és másnap újra megerisztett egy hosszabb hééééééjjjjj-t.
Volt a tehenészetben egy Laci nevű muraközi ló. Minden igás témát vele végeztettek el. A traktorosunk egy este bepityókázva felkapaszkodott a ló hátára, miközben az a trágyát hordta ki egy vonsz segítségével.
A Laci nem sokáig tűrte a kéretlen lovast. Ledobta a hátáról, de olyan szerencsétlenül, hogy beverte a fejét a derítő akna szélibe. Elveszítette az eszméletét és belefulladt a híg tehénszarba, egy 3-4 méteres aknába esett bele, a ló ledobta. Laci a nagylacinak farkasa, értelmetlen halál, persze melyik értelmes.
Nem tudom mit gondoljak róla, van e bennem iránta tisztelet vagy miért írom ezt le. Kedves volt, ahogy intett a traktorból ha traktorozott. Szeretett traktorozni, de mellette szerette a bort is. Egyedül élt, elviselhetetlen ember volt vagy nem volt bátorsága a nőkhöz?
Ennyi, vagy mondjak még róla valamit?
Esetleg egy hosszabb hééééééjjjjj-t?Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Ónodiék
A szomszédunkban cigányok laktak, sokáig, kb. 6 évig. Együtt gyerekeskedtünk a gyerekeikkel. A tanyájuk ugyanakkora volt, mint a miénk. De ennek ellenéra 16-an laktak benne, de szerintem többen, nem volt téma. Az öreg Ónodival egyszer elbeszélgettem hosszan az udvarukon, ladájuk volt, kék. Minden cigánynak ladája van.
Még általános iskolás voltam, de már akkor felfogtam, hogy problémásak. Egyszer egyedül voltam otthon és az öreg Ónodiné beállított a tanyánkra, hogy héjj fiú cukor kéne, mert elfogyott. Közeben mögötte ott állt az uccajtóba a két lánya. Mindkettőn csak bugyi és melltartó semmi. Szerintem nem voltam még nyolcadikos, azt sem tudtam hová nézzek és hová kapjam a fejem, a kíváncsiság, a szégyenérzet, pubertás. Benyomultak a lakásba és mindent felforgattak. Nem tudom mit vittek el, de anyám este, mikor megjött üvöltözött, persze Ő is tehetetlen volt.
A rendőrök hetente jártak ki hozzájuk, néha elvitték valamelyik férfit, néha évekre.
Egyszer a mostoha apámat leütötték fizetésnap estéjén, a mostoha fater bezöldszilvánizott, előfordul, leütötték és elvették tőle a havi fizetését.
Előfordul.
Mostoha apám nem tett semmit, mondta a magáét, de hasztalan. A bili akkor borult ki, mikor a szomszéd Ónodiéknál vendégség volt és reggelre eltűnt néhány baromfi az ólból.
Másnap nagy sütés-főzés és hívtak minket is, Mostoha apám tobzódott, hogy szétveri, persze nem volt elég bátorsága hozzá, tudta ott maradna végleg.
Aztán mikor egyszer a bajszom pelyhedzett és már nagyon elegem volt belőlük, kirobbant a botrány. Az Ónodi Jani átjött, nálam idősebb volt 2 évvel. Játszottunk az udvaron majd verekedéssé fajult a dolog, mert hogy cigányok vagytok. Átharaptam a kézfejét és vérzett. Az elkeseredett düh és tehetetlenség talán.
Másnap Ónodiné letolta a kapunk előtt a szoknyáját és odaszart, majd felállt és hosszasan fenyegetődzött, nem mertem kimenni.
Pár hónap múlva előzetes letartóztatásban voltam a békéscsabai rendőrkapitányságon és odajött az Ónodi Misi, aki már hónapok óta várt a bírósági ítéletre, én pedig a megsemmisülésre.
Lenyitotta a kis ablakot, beadta a z ételt és azt sziszegte mellé, hogy meg fogsz dögleni!!!
Akkor találkoztam utoljára Ónodival, azóta egyel sem.
Ennek ellenére, s a történtek ellenére nem lettem fajgyűlölő, sőt éppen ellenkezőleg, megismertem Őket a szomszédságukban leélt 6 év alatt.
Mindegy mi történt, nem haragszom rájuk, ilyen az élet. Hiába lennék Skinhead ha holnap elcsapna a villamos, hiába kiáltoznék, hogy soha többet cigányokat, ha másnap nem lenne egy sem boldog lenne az életem? Természetesen nem, kellett nekem minden tapasztalat, amit átéltem velük.
Csak egy javaslatom van, mielőtt elkezdenél harcolni a cigányság jogaiért, előtte élj le a szomszédságukban legalább 5 évet. Ha legközelebb nem is fogsz harcolni a jogaikért, de legalább elfogadod Őket.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Rémálom
Széles folyó, széles aszfalt út és az út különlegessége, hogy piros vagy mély vörös volt a színe. Mellette egy kisebb kb. 20 szobás szálloda. Oda kellett mennem a nejemmel és tudtam, hogy ott maradunk több, mint 60 napig. Az előteret, ahonnan nyílt a szobákhoz a feljárat és egy átjáró az étkezőbe, éppen betonozták. A tulajdonos sietett gyorsan közölni, hogy nem lesz semmi fennakadás, nemsokára kész lesznek. Muszáj lebetonozniuk, mert ott volt egy nagyobb helység lent és valami szörnyűséges tragédia történt, azóta van ott egy hatalmas szellem, nagy erejű és állandóan átszakította a padlót, most beöntötték az egészet betonnal.
Már aznap este rá lehetett lépni a friss betonra hosszú padlók segítségével és úgy lehetett bemenni az étkezőbe. Voltunk többen is, volt aki nem mert elindulni, némelyik ráijesztett a másikra, s olyan is volt aki az egésszel nem is törődött. Az egyik férfi hangosan dohogott, hogy ha meglátja, akkor kitapossa a belét, de én tudtam, hogy nem győzheti le csak nagy a szája és tudatlan bugris. Titkon bíztam benne, hogy ha valami történni fog, akkor maximum a szemlélője lehetek, mert én tiszteletben tartom Őt, néha hallottam lentről a morajlását és a nyüszítését, olyankor messzire húzódtam onnan. Engem nagyon sokat nyomasztott a dolog és próbáltam kitalálni milyen lehet, a szobába ha felmentünk, akkor állandóan ezen agyaltam, a nejem már rám is szólt, hogy felejtsem el, nem lesz semmi baj.
Egy zenekarba játszottam, én voltam a dobos és ahogy a lábgéppel elkezdtem sorozni a lábdobot, a gitáros odaszólt, hogy óvatosabban, mert nem szeretné ha felzavarnánk az alattunk élő szellemet. Tényleg nagyon komolyan mondta és muszáj volt óvatosabban játszanom.
Eltelt 2-3 hét és tényleg nem történt semmi különös. Lassan lenyugodtak a kedélyek, már nem ijesztett rá senki a másikra, el is felejtették.
Csak én nem, nagyon bennem motoszkált, hogy mi lehetett ott lent, ki az és mi volt az a borzasztó, ami történt vele?
Egyik este végeztünk a vacsorával, a nejemmel együtt felálltunk az asztaltól és elindultunk kifelé. Nem volt a közelben senki. Ahogy beléptem az előtérbe rögtön megláttam. Ott állt velem szemben, nem lehetett összetéveszteni, tudtam, hogy Ő az, már számítottam rá.
Olyan volt, mint egy hologram félcombig benne volt a betonban, nem teste volt neki, de mégis láttam. A nejem egy kicsit sikított és azt mondta kétségbeesetten, hosszan és elnyújtottan, hogy micsodaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa és futott volna el, de nem volt hova. Nekem kiszaladt a levegő a tüdőmből, ziháltam, fulladtam, megfagyott a vér az ereimben. Nem volt ijesztő látvány, de maga a tudat, hogy tényleg létezik és ott áll. Teljesen normális emberi kinézete volt, farmer, kicsit köpcös, fekete haj, szemüveg és nem csinált semmit csak nézett.
Nem tűnt el, maradt ott nyugodtan. Nagy sokára végre körénk gyűltek a szálloda lakói és jött a tulaj is. Nagyon örült én meg nem tudtam mire vélni az örömét.
Végül elárulta, hogy ott lent soha nem volt helység, nem történt semmi borzalom és csak azért betonozták le, mert elavult és korhadt hajópadló volt az előtérben, felszedték és bebetonozták.
De ha már csinálták, akkor egyben megrendeztek egy kísérletet is. Elhintették ezt a szellem sztorit és elkezdték figyelni a lakókat. Tudták, hogy valakinek a tudatalattija generálni fog egy valóságot a nem létező történet mellé.
Ennyi, nagyon szarul ébredtem és sokáig nem mertem vissza aludni. Próbáltam kiverni a fejemből az álmot és másra koncentrálni, de állandóan visszatért a látvány, ahogy ott áll és néz én meg dermedten bámulok rá és teljesen tehetetlen vagyok.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Mindenki józsefattilázik
Mindenki József Attilázik, megpróbálja úgy beállítani, hogy József Attila gondolatai Ő hozzá állnak a legközelebb, mert az Ő egyetértése J.A. gondolataival fontosabb, mint maga J.A. gondolatai. Nemes gondolatok szövik át az agytekervényeit, melyek jó gondolatok, emberi, de jó gondolatok, mert ugye vannak rosszak is. Van mi alapján megkülönböztetni. József Attila gondolatai jók, főleg, hogy már versbe vannak foglalva, ebből kiindulva a saját józsefattila versére épülő jó gondolataink már ennél csak nemesebbek lehetnek. Az meg mindegy, hogy József Attila erről mit gondolt volna.
Tényleg mindenből idegesítő szappanoperát csinálnak.
Szegény József Attila csak élt és leélte (volna) az életét. Ti meg mindjárt
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyvet csináltok belőle.
Pedig biztos Ő is volt egyszerű ember, aki ha ma élne elzavarná az összes önkéntes józsefattilázót, hogy hagyják már végre békén.
Mint romlott húsra a döglegyek, úgy gyűlnek a nemes gondolatokra. S mind fennhangon hirdeti, mint magáét és, hogy mennyire tiszta.
Mit élt át ez az ember? Mit szeretett volna leírni?
Nem hiszem, hogy örülne ha ma József Attila lehetne, akit a Tesco-ban megvásárolhatunk, mint gazdaságos J.A. Összes vagy J.A. Válogatás.
Ne józsefattilázz és ne takarózz vele, mert nem a te életed és nem a te gondolataid. Ahhoz, hogy valaki Ő legyen, akkor kellett élni és úgy és olyan véggel.
Te csak fogyasztó vagy!![[kép]](http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/kepek/28d.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Vidéki tuningosok, Powered By @ Vegyespálinka
Srác belép a műhelybe, hárman vagyunk rajta kívül, ülünk, böngészünk, vihogunk, szerelünk. Bátortalanul megszólal, hogy ez..ez itt mi, itt ti mit csináltok, tuningoltok? Félve tört elő a kérdés belőle, de legalább őszintén tükrözte a gyermeteg lelkivilágát a pc világával kapcsolatban, lévén alig pelyhedző állományban. Valahol lelke mélyéről előkerült egy kósza bizonyítási vágy, amit a lakhelyén élők között eddig palástolnia kellett és nehezen tudott neki érvényt szerezni. Én vagyok az, aki rendelte a 9800pro-t húzta ki magát és várt valami elismerés-félét. Összegyűjtötte a rávalót, mellé kölcsönkért vagy a szüleitől kapta, de látszódott rajta, hogy neki ez egy léc, amit most sikeresen átvitt, életében először nem verte le. Forgatta a kezében a dobozt, nagy áhítattal és óvatosan csomagolta ki belőle a kártyát. Ennyire féltve utoljára a Benjámin fiamat fogtam a kezeim között, mikor megszületett, annyira törékeny volt.
A srác próbált még menet közben bevinni bennünket a mély vízbe pár okos hozzászólással, de végül eljutott odáig, hogy elrakta a hátizsákba. Búcsúzóul megkérdezte, hogy milyen messze van az Árpád híd, mennyi idő alatt tud odaérni gyalog? Kiderült, hogy már nem volt nála több pénz, csak amennyi a buszra kell. Gondoltam kisegítem egy villamosra valóval, de aztán elvetettem a gondolatot. Eszembe jutott, hogy én is voltam csóri, de ha nem volt pénzem, akkor nem 9800pro-n jártattam az eszem, hanem alkalmazkodtam a helyzethez. Persze akkoriban még számítógép sem nagyon volt, a Simson segédmotor volt a sláger, az akkori srácok az Enduro-ért voltak megvadulva. Van két gyerekem és vannak még mellettem emberek, akik ebből élnek, van kire fordítani a villamosjegy árát.
Srácról egy hét múlva hallottam legközelebb, sírva, szinte sipogva mondta a telefonba, hogy a kártya tönkrement és azonnal ki kell cserélni. Mondom hőőő nem eszik olyan forrón? Mi történt? Ő nem tudja, de elkezdett szemetelni a kártya és most már mákos a desktop is. Összenéztem a kollégákkal és már fogtuk a fejünket, hogy megvan az ez évi balek, aki mindennek odateszi a zefesbét plafonig és utána elkezd nyüszögni. Ok válaszoltam türelmesen neki, légy szíves juttasd el a kártyát, hogy bevizsgáljuk, utána megmondom mi lesz.
Első körben nem szoktam vele baszakodni, ha nincs rajta fizikai sérülés, akkor megy tovább a nagykerbe és majd Ők eldöntik, de ha le van tolva róla csavarhúzóval egy pici smd vagy láthatólag sérült a kártya, mondjuk egy hűtőcseréből adódó karcolás a nyákon, akkor feltételes módban továbbítom én is.
A srác másnap már itt állt vigyázba a küszöbön és nagy lendülettel nekilátott hadarni, hogy de így, de úgy Ő nem vétkes. Láttam rajta, hogy a szülei megdolgozták. Mondtam, neki figyelj, nem érdekel a rémtörténeted, a kártya ittmarad s majd meglátjuk. Még kikuncsorgott magának egy kisebb teljesítményű vga kártyát, hogy addig is tudja a gépét használni meg valami csézés a haverokkal.
2 hónap múlva került vissza hozzánk a vga kártya, mert nem volt az importőrnek és nem jött be egy darab sem az országba belőle. De végül kicserélték, adtak helyette egy origit. A srácnak csillogott a szeme és nagy örömmel sétált ki újra az Árpád hídhoz, de előtte még egy flegma mozdulattal lebaszta az asztalra a kisebb teljesítményű vga kártyát, mert ugye neki már van nagyobb.
2 hét múlva hallottunk a srácról legközelebb, a sztori ugyanaz, a kártya szemetel, nem merte belemondani a telefonba, hogy nem bírja a tuningot, de ott volt a nyelve hegyén. Most nem volt már annyi pénze, hogy felhozza Budapestre, ezért elpostázta a papírjaival együtt.
Nagyjából 3 hétbe telt, mire visszajött a cserekártya, de nem postáztuk neki azonnal vissza, elmentünk egy másik kiskereskedésbe és vettünk egy ugyanolyan 9800pro-t és a papírjaival együtt elpostáztuk neki. Azt, amit mi gariztattunk, beépítettük egy soron következő helybéli gépbe.
A másik kiskereskedésben vásárolt 9800pro mellé társítottuk a legmelegebb üdvözletünket és megadtuk az üzletvezető nevét és egyéb elérhetőségeit, hogy ha problémája lenne, akkor Őt keresse.
Statisztika (vagy tanulság):
Akkoriban hegyekben vásárolták a 9800pro-t, mert megfizethetővé vált, leesett az ára a bűvös 50 küvecs alá. Pontosan nem tudom, hogy számszerűleg mennyit adtunk el, de vitték naponta.
Egyetlen darab vga kártya jött vissza, de onnan kétszer is. Amíg ez a srác beszopta a tuningot azért a néhány MHz különbségért és kénytelen volt 3 hónapig nélkülözni a kifizetett vga kártyáját és beérni egy 9250SE változattal, amíg gariztatjuk, addig a nagy többség önfeledten szórakozott és nem hiányolta azt a pár MHz különbséget.
Utóirat: ha csak egy pillanatra is eszedbe jut az olvasottak után, hogy de hát nem mindegy, mert ...pixelséderek és egyéb, akkor olvasd el még egyszer, amit írtam.
S ha még mindig, akkor olvasd el újra, egészen addig, amíg el nem jutsz abba az állapotba, mint a nagy többség, hogy leül és kényelmesen élvezi a technika áldásait.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
24 megabájtnyi bár csak lenne rólam is ilyen ebből a koromból
Bővebben: linkStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi1.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi2.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi3.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi4.jpg "[kép]")
A pornóipar vétlen áldozatai
Kató nénnyét már napok óta nem látni, kora reggel felbukkan szürke, kopott otthonkájában melyet elől foszlott kötényével fog össze. Térül-fordul, dob a nyúlaknak, a tyúkokat megkáráltatja, nincs neki többje, de már nem is igazán bírná, nincs neki segítője.
Amúgy napközben a szobájában kuksol, kopottas, piros zománcfazékban levest melegít, elszürcsöli a brazil sorozat mellé, néha hosszasan megáll a kanál a kezében. Két társa, akik lekövetik az egész napját és a dunyhába is beledörgölődznek, ott dorombolnak a lábánál, elszemtelenedtek vele szemben. Oszt mikor begurul rájuk, akkor eriggyééééééé nete neeeeeeee sziszegi és kiebrudalja űket a kerevetes szúnyoghálón kívül. A kerevetes szúnyoghálón nyomott hagyott az élet, minden egyes ajtónyitásnak érdeme volt. Hol csak egy fándli búzáért szaladt be a kamrába, hol mazzag kellett a sublót mélyiről, de minden tapintás ott feketéllik, az az ajtó mesélni tudna.
Kató nénnyinek volt egy 19 éves unokája a kis Esztike, én még meztélábas korában láttam, ahogy nyaranként a gyerekhaddal sereglett a patakparton és szömörcét, papsajtot vizslattak a kövérre hízott lapulevelek tövében. Tiszta vizű patak volt, lehetett benne feredőzni a lurkóknak.
Esztike nagy lány lett, sokáig ott sündörgött a Kató nénnye körül, nem volt rá panasz. De minél nagyobb lett, annál inkább nem találta a helyét, sűrűn kint álldogált a kapualjban és izgatott volt ha egy idegen autót látott végigmenni a főúton.
Aztán egy napon búcsú volt a faluban és a fölső szomszédék rokonaa Zsomi, mert így hítták Őtet hazalátogatott, egy nagy fekete autóval. Aszondják hiába a nagy meleg, az autójában hűvös volt és hozott magával lányokat, akik illetlenül voltak öltözve.
Nincs szokva ez a falusi nép ezekhő a fínom dolgokhoz, meg a fínom fehérnépekhez, ezek hajnalban kelnek oszt már a szántáson, meg a tarlón találja űket a kakasszó. Lefitymálják ezek az ilyen városi némbereket, aszondják ha a paraszt nem szarik, akkor az uraság nem falatozik. Ilyenek ezek mondom én.
Az Esztike sokáig forgolódott a sokaságban, ösmerte mindenki űt, őgyelgett meg forgatta magát, amíg egyszer csak oda nem libbent a nagy fekete autó mellé és eltátotta a száját. Rácsodálkozott a Zsomira és a lányokra, hogy milyen zene szól és ital az autóban puccos. Nem hallotta senki miről folyt a diskurzus, de sokáig incselkedetta lány a Zsomival, egyszer be is ülhetett és huncutkodott pajkossan az ülésen.
Másnap reggel összeszedte a holmiját és elköszönt az értetlenkedő Kató nénnyétől. Az sokáig küszködött a könnyeivel, hogy ilyen hirtelen, meg mi lesz veled lányom és egyáltalán hová mész? Pestre nénnye, vetette oda szökdelve és majd kiugrott a bőréből.
Elteltek hónapok mire hallatott magáról és telefonált a községházára, hogy üzenjék meg a Kató nénnyének jól van és amint teheti hazalátogat.
Nem látogatott haza többet, azaz jött, de nem úgy ahogy gondolta és nem is biztos, hogy tudott róla.
A főtéren volt a posta és ott bévül az újságos stand. Ott méltatta magát férfiak társaságában a kisasszony, pajzán, kéjenc és illetlenül. Zacskóba volt csomagolva az újság és el is volt bújtatva a többi alá, hogy a Kató nénnye meg ne lássa. Szemlesütve köszönt neki a Bodoki Feri ha látta jönni, Ő volt a helyi postás és kerülte is a nénnye tekintetét. De már csak nem hagyta nyugodni az öregasszonyt a gondolat, hogy bizony az ű háta megett súgnak-búgnak. Összenéznek és rosszalló megjegyzéseket tesznek rá, valami megváltozott. A Herceg Lali a kis közértben is csak húzta a száját, hogy mondta neki fiam hagy vigyem el nyugdíjig, máskor meg örömmel adta és mosolygott. Nem értette az egész helyzetet, aztán a villanyos Sanyi, aki a templom mögött lakik az Icuval, az bökte ki neki, hogy bizony a lánya szemérmetlenkedik, széttárja, amije van ország, világ előtt, ott az újság ne, nézze csak meg. Kató nénnye szedte a lábait a postára azon nyomban és elállt a lélegzete attól, amit látott. Sok minden eszébe jutott akkor. Egyedül nevelte föl az Esztikét kicsi kora óta, mert a szülei elmentek külföldre és itt hagyták nekijje, hogy ne legyen nekik teher, Ő pelenkázta, Ő járatta ki vele az általánost, hányszor, de hányszor kellett vele ripakodni, hogy tanuljon rendesen, mert mi lesz így belőle. Aztán ráment az egész nyugdíja a szakmunkásképzőre, varrodába járatta lányt, ide a közeli városba. Az a rengeteg buszbérlet, ebédbefizetés, ballagó ruha oszt itt van ni tessék, ez lett belőle, falu kurvája. Eldobta az újságot és szaladt haza, potyogtak a könnyei, nem merte megállítani senki és nem volt vigasztalója.
Kató nénnyét már napok óta nem látni, kora reggel felbukkan szürke, kopott otthonkájában melyet elől foszlott kötényével fog össze. Térül-fordul, dob a nyúlaknak, a tyúkokat megkáráltatja, nincs neki többje, de már nem is igazán bírná, nincs neki segítője.
Amúgy napközben a szobájában kuksol...![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/falusi.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása:
Imre komám megtankolta a szérűben a Trabantunkat, egy mosógép gégecsövének álcázott valamivel átszítta a Wartburgból a benzint és sokáig, akarom mondani a végén köhögött és krihácsolt egy sort, de már nem tűnt fel neki, köszönhetően a házi pálinkának. Még megpakolta a Trabant hátsó ülését töltött káposztával, tortával és egy demizson erős, vörös borral, amit senki nem kívánt meginni, mert annyira rossz volt. Váltottam volna Imrével egy búcsú csókot, de olyan mol szagú volt a lehelete, hogy ledöntött a lábamról. A következő képen azt láthatjuk, ahogy két másnapos alak, lehúzott ablakú Trabanttal, üvöltő Black Dog-al suhan Algyő felé és sokáig csak csendben utaznak, méláznak, épp elég volt az előző nap, nincs min rágódni. Volt egy kevés pénzünk is, mert pár percig helyettesítettem a menyasszonyt és a menyasszonytánc idején betoltak pár ezrest a zoknikkal kitömött melleim közé. Le kellett Tamásnak lassítania, mert 10-15 kombájn haladt előttünk az úton és az előzési távolság túl nagy lett volna, állandó szembe forgalom, Trabant és másnaposság. Mindezek tetejébe a tegnapi dorbéz következményei, olyanok, mint hányinger (hát néhány), húsz percenkénti hasmenés és olyankor sanda-randa kézifék és iszkolunk mindketten az akácosba. Most is kínkeserves képpel néztünk egymásra, mert sehol a környéken egy 20cm-nél magasabb bokor és már mindketten lilultunk. Félreállt és sanda-randa kézifék, majd uzsgyi ki a Trabantból, szerencsére az út mellett egy mélyebb árok volt és abba belehuppantunk közvetlenül. Most ilyenkor mit mondhatna az ember? Röhögni, vinnyogni már nincs kedvem, fáradtak voltunk és fürdeni szerettünk volna. Ilyet utoljára a seregben éltem át. Volt egy újonc, aki a wc-ben felkötötte magát és meghalt. Még aznap leszedették a wc fülkékről az összes ajtót. Tíz-tíz wc fülke egymással szemben és ébresztő után mindegyikbe ült valaki eltorzult arccal. Egy idő múlva megszoktuk és beszélgettünk is, már senkit nem zavart, hogy mások előtt kell wécéznie. A nagyapám mikor jött haza az Orosz hadifogságból, két hétig úgy utazott egy vagonban, hogy mások előtt kellett wécéznie. Ha csak pössenteni akart, akkor nem volt nehéz dolga, mert kiállt a vagon ajtajába és csak arra kellett ügyelnie, hogy a huzat vissza ne hordja, na de ha a nagy dolgát kellett intéznie, akkor elég kellemetlen volt a helyzet. Mindenki előtt letolni a nadrágját, megkapaszkodni az ajtóban úgy, hogy ki ne essen és elvégeznie miközben a többiek vele szemben ülnek. Két hét és sokan voltak a vagonban, kukorica és búza szemeket ettek vízzel, a szembejövő vagonokról lopdosták ha állt a vagon. Olyankor megpakolták az ingeiket magokkal és futottak vissza. Felálltunk mindketten és vissza a Trabantba. Utolértük a kombájnokat megint és araszolva haladtunk utánuk. Szerencsére hamarosan elfordultak jobb kéz felé egy föld úton, ahol már néhány kombájn aratott egy hatalmas búzatáblát. Ebben a dög melegben szállt a tarlóról a por és zúgtak a kombájnok, a búzafölddel szemben cukorrépaföld, amerre a szem ellát és fölötte vastag csövekből spriccelt a víz széjjel, félautomata öntözőrendszer. Tamás gondolkodás nélkül befordult a föld útra és megpróbált minél távolabb kerülni a kombájnoktól. Leparkolta a Trabantot és dobálta le magáról a ruháit a kocsi motorház tetejére. Beállt zuhanyozni a csövek alá és visongva ugrált, mert hideg volt a víz és erős sugárban jött. Követtem a példáját én is és mindketten meztelenül táncoltunk a cukorrépaföld kellős közepén. Az aratók nagy valószínűséggel láttak bennünket, de mivel látták, hogy hülyék vagyunk így ügyet sem vetettek ránk. Miközben törölköztünk és szárítkoztunk a napon, néhány asszony érkezett kerékpáron, meg egy-két autó is és odasereglettek a parkoló traktorok és kombájnok közelébe. Ebédidő, de még milyen hangulatos. A gépek elhallgattak, csak a meleg szél vitte, hordta a szalmaport, amit a gépek vertek fel a búzatáblában. Elindultunk vissza az útra, hogy Algyő felé vegyük az irányt. De egy Ifa és egy traktor elállta a kijáratot. Meg voltak pakolva búzával és leálltak ebédelni a vezetőik. Megkerülni sem lehetett Őket, mert egy kis kőhíd volt a kijárat. Tamás leparkolt a traktor pótkocsija mögé és látta, hogy a vezetője felállt az árokból és sietett a traktorhoz, hogy félreálljon. Szájában még a falat és már nyílt volna szóra a szája, de leintettük. Nem fontos, maradjon csak nyugodtan, nem sietünk. Sőt, mivel ebédidő volt, mi is úgy gondoltuk, hogy ildomos lenne megtömni a hasunkat. Kipakoltuk a kocsi hátuljából a kajákat és levonultunk az árokba, pár lombos akác és nyárfa biztosította az árnyékot, de így is forró volt minden. Forró a száraz fű és forró a levegő. Tőlem jobbra ínycsiklandozó illatfelhő. Tüzet raktak és öten ülték körbe, szalonnát és kolbászt sütöttek, beszélgettek. Őket vettem célba, mert a többiek csöndben majszoltak, köszöntünk és visszaköszöntek. De a tűz körül nevetés hallatszott. Leültünk közvetlenül melléjük és kibontottuk a kosár tartalmát. Ezeknek a szavuk is elállt, amikor kipakoltuk a szalvétákra az ételeket. Rántott csirkecomb, többféle torta, töltött káposzta befőttes üvegben és többféle sült hús is. No nem azért, mert ilyet Ők még nem láttak, csak furán vette ki magát itt az árokban. Nem tudom mit gondolhattak rólunk elsőre, de megtörtem a csöndet azzal, hogy mondtam esküvőről jövünk. Gratuláltak, de lelohasztottam őket azzal, hogy nem ismerem sem a menyasszonyt, sem a vőlegényt. Innentől már kezdte őket érdekelni a dolog, hogy kik s mik vagyunk s honnan szalajtottak bennünket. Vázoltam az elmúlt két nap történéseit, a főbb eseményeket szélesen gesztikulálva. S mire a mondandóm végére értem, már a tűz mellett ücsörögtem egy nyárssal a kezemben. Körülöttem egyenkopott s egyenkék munkaruhában, koszos nyakú ingekben, gumicsizmában, izzadtságszagú melósok és vihognak, közben kortyolnak a vizeskannákból. Végre otthon éreztem magam köztük. Gyermekkoromban, mikor koszos lábú süvölvény voltam én is hordtam a vizet a kútról az aratóknak, nagyon nagy tisztességgel járt ha valaki megkaphatta a vízhordó munkát. Egy-egy fordulóért 10 forintot adtak és egy nap alatt 5-7 alkalommal kellett friss, hideg vizet vinni az aratóknak. Emlékszem, azok még nem voltak ilyen szép kombájnok, de ugyanúgy az árokparton ebédeltek akkoriban is, vagy a kombájnok árnyékos oldalára húzódva a földön ülve. Megkérdezte az egyikük, hogy minek megyünk Algyőre? Pontos választ nem tudtunk adni, csak annyi, hogy nyár van, voltunk már a nudista strandon és ráérünk. Aki kérdezett, az rögtön rávágta, hogy Ő bizony nem venné le a hacukáját egy ilyen helyen, hogy mindenki lássa a lődörgőjét. Aztán nagyokat vihogott hozzá. Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért mennek a népek ilyen helyre, hogy sütkérezzenek a homokban, mint a giliszták, majd megvonta a vállát és dünnyögött még valamit hozzá. Közben beindították az Ifát, lassan szedelőzködött mindenki, mi is és elköszöntünk. Visszapakoltuk a maradék elemózsiát a kocsi hátsó ülésére, szerencsére sikeresen szétosztottuk közöttük a gyorsan romlandó ételeket, s Ők ezt szalonnasütési lehetőséggel honorálták. Öröm volt nézni, ahogy falják a tortát ott az árokban. Tamással közösen megegyeztünk abban, hogy aludnunk kellene egyet, mert most kajáltuk magunkat tele, meleg van, másnaposak vagyunk és az éjjel meglehetősen keveset aludtunk. Sajnos sehol a környéken nem volt alkalmas hely erre a célra, nincsenek fák, nincs árnyékos hely, csak meleg Trabant, lehúzott ablak és Black Dog a sztereóból. Aztán feltűnt a látóhatáron egy gémeskút, az úttól nem messze és a kút közelében facsoportosulás. Befordultunk a föld útra és leparkolta a kocsit a fák közé. Közben megvizslattuk a kutat, volt benne víz és húztunk is fel egy vödörrel, megkóstoltam, ízletes volt, megfelelő sótartalommal, de hosszú távon nem merném fogyasztani. Megmosakodtunk és behúzódtunk a Trabi mögé egy lepedőre és elszuszókáltunk a Led Zeppelinre. Nem tudom mennyit aludhattunk, de arra ébredtem, hogy egy tehén belebőg a fülembe és utána megnyalja azzal a fránya érdes nyelvével az arcomat. Nem mertem felugrani és nem mertem megijedni, gyerekkoromban már megtanultam, hogy ilyenkor csak lassan, mert a tehén megijed és neked ugrik, s a szarvával felöklel. Óvatosan felálltam és akkor megláttam, atya ég, mennyi tehén.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása:
Ennyi tehenet utoljára egy hortobágyi filmben láttam, sorjáztak, mint magtárban az egerek. Tamással is szemezett egy magyar tarka, szaglászta az arcát, aztán az érdes tépő nyelvével belenyalt a pulóverébe. Szóltam neki, hogy ne ijedjen meg, körbe vagyunk véve, az egyetlen menekülő útvonal a Trabant alja ha beférnénk. Tamás nincs szokva a tehenekhez, a tehenek nincsenek szokva Tamáshoz és a helyzet bonyolódik két csaholó pulikutyával, minek köszönhetően a tehenek értetlenkedve és morcosan elhátráltak. Nagy hórihorgas, szerte bajszú gulyás állt meg a Trabantunk mellett és csak úgy foghegyrűl sziszegte a két kutyának, hogy mésszinnen, kushaggyámá, majd feléjük suhintott a botkarimával, amire támaszkodott. Mi meg csöndben, mint akit rajtakaptak valamin, pedig semmi, az ebédet és annak fáradalmait próbáltuk kiküszöbölni két tehénnyalás között. A tehenek a gémeskúthoz tömörültek a bodri duóval egyetemben, emberünk meg rázendített, hogy mi járatban fiatalok? Mondtam szuszóka lett volna ha a tehenek hagytak volna, de ezek már csak ilyenek. Gyanúsnak ítélt bennünket, mert sandán bámult be a Trabant hátsó ülésére, ahol egy 10 literes demizson kellette magát és egy dobozban sült hús maradékok és torta, de az már csak kevés. Mondom néki csak kenyerünk nincs, mert azt elszalonnáztuk az aratókkal egy dűlővel odébb. Oda se neki, majd intett egy horizonttal odább, hogy ott akad kenyér is. Kis türelmet kért és elindult, hogy meghúzza a teheneknek a gémeskutat. Egy veder vízből mi is megmostuk az arcunkat, majd mindhárman beültünk a Trabantba, emberünk kényelembe helyezte magát a hátsó ülésen és magához vonta a 10 literes demizsont, átölelte és egy megkönnyebbült sóhajjal hátradőlt.
Terep rallynak is beillő mutatvánnyal érkeztünk meg a gulyás szolgálati kunyhójához. A gulyát közben rábízta a bodri duóra, hogy keríccsed. Erre a két kutya nekiállt azt a rengeteg tehenet keríteni két oldalról és megindultak a kunyhó felé. Mire megérkeztek a tehenek a két kutyával, addigra én már kint ültem a kunyhó előtt és emberünk, aki közben Lantos Mátyás néven lett előttünk ismeretessé, bőszen kínálgatott a pipájával, hogy neee kend, bírja a füstöt? Mondom miféle? Mert már kezdtünk hozzáedződni az egyszavas mondatokhoz, aszongya Óbester innen a tabakosból, oszt mutatja a bőrtarisznyát, ami félig volt neki pipadohánnyal. Nosza tömje kend, oszt felém nyújtotta. Belecsippentett a tabakosba oszt azzal a koszos, vastag körmével nekiállt belepászítani, meggyújtotta és megszítta, hogy kojtolt. Tamás csak révedezett ránk, hogy miben mesterkedünk. Beleszívtam és egy slukkra letüdőztem, a következő pillanatban már hason találtam magam és prüszköltem a száraz gazba. Emberünk meg, aki közben Lantos Mátyás néven vált előttünk ismeretessé a térdeit csapkodva nyerített, hogy tééééé hát nem kell tüdőre, csak kojtoljon kend. N/A mondom ezt már csak egy kupica borral lehet helyreigazítani. A gyomrom így is ki volt készülve az elmúlt napok megpróbáltatásaitól és mart a savam, mint a tűz, erre meg pipafüst és vörösbor. Már éreztem, hogy nem ma fogunk leérni Algyőre, ahhoz túl érdekesen kezdődik ez a délután. Az emberünk, aki közben Lantos Mátyás néven vált előttünk ismeretessé rám nézett és noszogtatott, hogy igyak. Felhajtottam két pohárral és figyeltem, ahogy emberünk meghúzza a Demizsont, két kézzel kapaszkodik az égbe és csorog a bajszán végig, rá az egyen tehenészkék ruhájára. Tamás közben fél lábbal lóg ki a Trabantból és ütemesen lóbált a sztereóra, a Black Dog kifejező zene, minden helyzetre megfelel. Emberünk közben eleresztette a Demizsont és egy hosszú ááááááááááááááhhhh-val díjazta, majd rákérdezett, hogy honnan-e lőre? N/A gondoltam ha én most belemennék abba, hogy elmeséljem, akkor holnapig sem szabadulunk innét. Csend, nyugalom, tehenek hegyekben legelésznek, süt a nap s ég a kopár szik sarja, legyek döngik a környéket, emberünket a bodri duót és Tamást is, aki idegesen csapkod. Emberünk a pipájából kojtol és néha belekapaszkodik az égbe, majd folyik le a lőre az egyen tehenészkék ruhájára. Rám néz és kérdi, tudod mi az az Öhöm? Mondom persze, nem elsatnyult pesti gyerek vagyok én, Gyulán is volt gulya és ismertem az összes gulyást. Emberünk elismerően bólogatott és feltápászkodott. Aszongya rittyenteni kék egyet....hatás szünet, de tudtam, hogy a mondandója java még hátra van. Aszongya bográááccsba, oszt nekiindult. Szereti kend a gombát, kérdezte, mert ott loholtam a sarkában gallyért. Mert itt ahol a gulya legel terem bőviben a szegfűgomba és a csiperke, mert van szar bőven, oszt a legelő rendesen trágyázva van. Nézze ahol sötétebb és magasabb a fű, ott mindenhol tele van gombával. S valóban 20-30cm magas fű, félkör alakban és telítve gombával. Leszedtem a friss csiperkéket és egy marék szegfű gombát. Késő délutánra járt, Tamás a Trabantban lóbált még mindig és néha Ő is az égbe kapaszkodott. Késő délután felé járt, a tehenek szétszórva kilométeres körökben, a bodri duó rajta tartotta a szemét mindegyik egyeden és ha a helyzet úgy kívánta, akkor emberünk csak oda szisszentett foghegyről, hogy keríccsed, a bodri duó meg nagy csaholással mindent helyreigazított. A bográcsban nekilátott tésztát pirítani, szalonnás zsíron és közben a pipáját majszolta meg néha az égbe kapaszkodott. Nem volt beszédes ember, a magányhoz szokott, de úgy látszik elnyertük a szimpátiáját, mert a kedvünkben akart járni mindenképp. Én besóztam a szegfű gombát és ettem csak úgy nyersen, mert emberünk váltig állította, hogy az az igazi gulyás eledel, a szegfű gomba nyersen, sózva, abból terem itt bőven, ahol ennyi szar van, meg a papsajt és elhúzta elismerően a száját, látszik, hogy egész életében itt élt. Benne van a nyelvezetében az egyszerűség és a magány, olyan aki nem sokat kérdez és nem nyavalyog, teszi a dolgát és elfogad minden helyzetet. Nyárson sült csiperke, meghámozva, besózva és bekenve szalonnabőrrel, hogy legyen neki bukéja is. Aztán ha megsült, akkor piros paprikával, borssal lehet fűszerezni. Emberünk tekerte a bográcsot az Öhöm alatt, forgatta, rángatta minden irányban és szállt fel a szikra a sötétben. A két kutya tőlünk nem messze a földre lapulva figyelt és ütemesen csóválták a farkukat, ahogy a sztereóból szólt a Black Dog és megrezegtette a Trabant ablakát. Az est beállt és emberünk invitált, hogy semmiképpen ne menjünk el, mert van hely bőven, széles az ég alja és talán megpendített egy érzelmi szálat benne a Led Zeppelin így ennyi égbekapaszkodás után. Még félig sem ürült ki a flaska és lassan az Öhöm is elkészült. Tányérokat hozott elő és ültünk a földön, térdünkre fektetve a kenyeret és a tányért, kanalaztuk a forró levest. Igazán ízletes volt, csillagok, tehenek, kutyák és az emberünk bazsalygott a bajsza alatt, keveset szólt, evett, s látta az arcunkon, hogy nem vagyunk elveszett emberek. Az Öhöm ízében benne volt az egész éklete, az apja szavai, az anyja gondoskodása, ahogy meztéláb szelte a környéket, rongyos ruhákban, futva, körmösöket az iskolában, a templom középen és mellette a kocsma, nem volt asszonya és saját családja, Őt az ég fogadta magához és a csillagok voltak néki társul szegődve. Tartozott valahová, mert bizonyára egy téesznek dolgozott fizetésért, de az Ő igazi fizetsége a kunyhó volt és abban az Ő élete. Néha belekapaszkodott az égbe, belekojtolt a pipájába és elégedetten körülnézett, ez az Ő birodalma, az egyszerűség és a nyugalom, nem volt hová hazamennie, Ő itt élte az életét. Nem kellett tőle kérdeznem, benne volt a szemében az a nyíltság és szabadság, ami nem kötötte Őt sehová, hegyeset sercintett és vadul rebbentek szét az acélos hátú böglyök léptére, napszítta kalapja alól vizslatta a környéket és ha valami nem stimmelt, akkor foghegyről sziszegte, hogy keríccsed. Minden reggel a tehenekkel fürdött a gémeskútnál és az volt az ívóvize is. Két pár gumicsizmája volt, az egyiknek kijárta már a sarkát és esőben csak szuttyogott, a másik az ünneplő, ha kellett bemenni a faluba, hogy égbekapaszkodót vegyen és néha valakit elismerően vállon veregessen, hogy komám. Tamás áttekerte a sztereót a Kossuth rádióra és halkra vette, elterültünk a darócpokrócon mind a hárman és lestük az eget. Szerencsére nem sikerült berúgnunk, bár még volt bőven a demizsonban, de úgy gondoltam itt hagyom emberünknek, Ő nagyobb hasznát veszi. Nekünk meg még előttünk az út, hajnalban, jó hajnalban kellene mennünk amíg nem éget a nap. Az öreg Lantos Mátyás hortyogott, nem bírtam aludni, nem tudom Tamás, hogy tudott, de neki muszáj volt, mert Ő vezetett. Sétálni nem tudtam menni sehová, mert csuma sötét volt és gondolom a kutyákat is felvertem volna álmukból. Felálltam és elhúzódtam a viskó mögé huggyozni, sok volt az az égbekapaszkodás.
Sokára és nagyon nehezen aludtam el, bámultam a messze csillagokat, bíztam benne, hogy nem arra ébredek, hogy egy tehén nyalogatja az érdes nyelvével az arcomat. Valamit álmodtam, aminek köze nem volt semmi emberihez, vasoszlopok a végtelenbe nyúlva és beton, köztük sétálgatok és egy hang üvölt bele a végtelenbe, kerííícsseeeeed. Lassan törlöm a csipáimat, emberünk már suhint a botjával a tehenek felé és tereli őket a gémeskúthoz. Tamással össze szedelődzködünk és már nem állunk meg, csak intünk hosszan az öregnek, felemeli a botját és Ő is hosszan remegteti, somolyog a bajsza alá, majd foghegyről sziszegi, hogy bírta a füstöt kigyelmed és leengedi a botját. Csak néz, kifordulunk az útra és vesszük az irányt Algyő felé, a sztereóból szól a Black Dog, mert az olyan kifejező, minden helyzetünkhöz illik. Lehúzom az ablakot és sercintek egy hegyeset félre, számban még az öreg pipájának az íze, nee teeee keríccsed, suttogom és egy pillanatra felemelem a képzeletbeli botom.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása:
Camping, sátoros camping hirdeti magát jobb kéz felől és egy lengyel, vélhetőleg turista busz állja el a bejáratot, ablakában kíváncsi szemű és türelmetlen magunkféle fruskákkal. Tamás beletaposott a fékbe és visszatolatott. Amíg tolatott már megbeszéltük, hogy mindketten rocksztárok vagyunk és úgy fogjuk eladni magunkat a lengyel lányoknak. Tamás a magabiztos hím mindent és mindenkit leterítő mozdulatával szállt ki a Trabantból. Ránézett a buszra, ami ott várt bebocsátásra várva a camping bejáratánál, félmosolyra húzta a száját és odabiccentett, na mi van ribjáták? Kár, hogy nem volt nálunk gitár vagy dobverő, vagy akár csak egy ványadt mikrofon. A Led Zeppelin Black Dogja majd ki vitte a Trabant ablakait úgy szólt a sztereóból, persze ebből a lányok mit sem sejthettek, mert mindannyian a buszban sivalkodtak. A busz egyik fele rajtam, a másik fele Tamáson, a harmadik fele meg a busz másik oldalában ült és a camping-et vette szemügyre. Háj everybody, oszt tuttok-é angolul? Mert mi nem, néztünk egymással Tamással és harsány nevetésben törtünk ki. Úgy tettem, mint ha értenék a lányok, amit mondanék, tudjátok angolul csak egyetlen szót ismerek, azt, hogy hleba, de az is oroszul van, és ismét a térdünket csapkodtuk, úgy nevettünk a saját poénjainkon. Teljesen fel voltunk villanyozva a sok lány láttán, ráadásul csak 4-5 nevelő volt velük és sehol a lengyel fiúk. Már régen lezuhanyoztunk és a Trabant mellett állva törölköztünk, a lányok pedig a nevelők segítségével nekiláttak felállítani a sátrat. Nehezen tudtuk a portással összeegyeztetni, hogy mi ketten nem sátorban fogjuk tölteni az éjszakát, hanem hálózsákban, de ennek ellenére kifizettették velünk egy sátor területét, mert a szabályzatuk nem tette lehetővé a hálózsákos éjszakázást. Persze titkon bíztunk benne, hogy valamelyik sátor mélyén fogjuk eltölteni az éjszakát, de ez egyelőre csak egy homályos képzelgés volt, s az este is messze még. Ebéd, az ebéd illata, mert közben kimentünk a csoporttal sétálni a közeli erdőbe és megtanítottuk őket rigófüttyögni és fára mászni, ez mondjuk túlzás, mert talán ha a csoport fele kezdett bele holmi vartyogásba, ami kicsit sem volt nevezhető rigófüttynek. Egy-két órás laza erdei séta és nyelvi problémák leküzdése után már képesek voltunk a puszta gesztikulációra hagyatkozni. Mielőtt elértük a tábort, már messziről éreztük a gulyás ágyú illatát, megmozdult bennem egy régi emlék, mikor katona voltam, annak ellenére, hogy baromira semmi közöm nem volt a hadsereghez, ez miatt azért visszahúzott a szívem, mert volt egy szakács barátom és nagyon sokat segédkeztem mellette a konyhán, micsoda illatok. S váltig állíthatom nem tesznek a szakácsok a teába brómot, nem , biztos, hogy nem, a saját szememmel láttam. A körözöttbe teszik
......sétáltunk vissza és már messziről látszódott, ahogy terítették meg a tábori asztalok és hosszú lócák közé az ételt. Gulas, finom magyar legény, álla a korbácsával a bogrács mellett, mögötte egy mén, egy csorda magyar tarka és pulikutya meg egy flaska vörösbor, széles bajusz, széles karimájú kalap, bő szárú nadrág, amibe ha beszalad a magyar fing, akkor még kereng egy ideig és lobogtatja a nadrág korcát. Nem tudom milyen kép él a magyarokról a külföldi emberek fejében, de ez a gulas téma ott van a fejlécben, akár a tokai bor vagy a gyulai kolbász meg a makói paprika. Ha a magyarokra gondolnak, csak étel és ital jut az emberek eszébe, állandóan csak eszünk. A lányok hangos kanálcsörrenések közepette falták a gulas-t és közben vigyorogták, hogy jáá gúút. Ennyit tudtak németül, meg azt, hogy hlebá, de az meg oroszul volt. Ebéd után Tamással és a Trabanttal elléptünk egy közeli faluba némi sörért, mert ez egy diáktábor volt és csak málnaszörpöt mértek. Pontosabban szólva Traubi szódát, Jaffát és Zöld alma üdítőt. Úton egy kisközség felé lerobbant Lada autóra bukkantunk, friss volt az eset, mert a széles valagú cigány család éppen akkor kászálódott ki, az árokba csúszott, poros-piros Lada autóból és kíméletlenül átkozódtak. A tengelytörés minden embernek rosszul esne, főleg ilyen szép nyári délután, minek ilyenekkel tetézni a meleget? Trabantunk sztereójából püfög a Led Zeppelin és segítőkészen odasétáltunk, mert személyi sérülés az láthatólag nem történt. A sofőr egy zsíros, fekete nadrágot viselő, alacsony termetű és vastag bajszú cigány ember volt fekete kalapban. Kétszer is belerúgott a kocsi oldalába emlegetve valami ásszámeg aztaqrva szerelőt. Az ember annyit mondott, hogy menjünk be a faluba oszt keressük meg a lábadozó kocsmát, könnyű dolgunk volt, mert az volt a következő faluban az egyetlen kocsma és terveink között amúgy is szerepelt, hogy felkeressük azt a köz intézményt. Meghagyta, hogy szóljunk a traktoros Karcsinak, hogy hozzon két deci pálinkát és jöjjön ki a traktorral, hogy ki tudják vonszani az árokba csúszott Ladát. Beálltam a kocsma ajtajába, mint valami vadnyugati filmben és szemrevételeztem. Ez a kocsmai alacsony színvonalú és igénytelen, éppen ezért szeretem, már elsőre megkedveltem. Volt biliárd, fekete-fehér tévé, ahol este végig lehet izgulni az Onedin családot és vastag nikotinfelhő borított mindent, s hozzá ez az alattomos vidéki fröccsszag, ami vegyül a melósok izzadtság, láb és egyéb szagával, mert ilyen helyre ugye nem megtisztulva és nem is megtisztulni járnak. A traktoros Karcsit könnyen megtaláltuk, rámutatott a csapos, hogy ott és tényleg ott volt. Ült az asztalnál és jelölte a biliárd eredményeket. Cserébe a játékosok biztosították számára a folyamatos fröccs utánpótlást, már sorjázott is mellette néhány 3dl-es üres pohár és szája szegletében mesztélábas cigaretta. Vázoltam neki a helyzetet és egy röpke pillanatban már talpon is termett. Aszongya NO és már a pultnál termett, menet közben a fejébe húzta a smici sapkáját, térült-fordult, a két deci is zsebben volt. Kiment és már indította is a traktort. Mi meg nekiálltunk kőbányaizni, piros-kék címkés kőbányai, hűtve. Az első sör beszaladt pillanatok alatt, mert szomjaztam a gulas után. A második közben pedig alkalmam nyílott jobban szemügyre venni az elénk tárulkozó délután lehetőségeit. Elszórtan ültek az asztaloknál és kojtolták a Symphonia, Románc és Sophianae cigarettákat, fröccsök, sörök és a kocsma elől vékonyan behallatszódó Zeppelin, ami a sztereóból szólt. Ez a kocsma volt egyben a falu cukrászdája is és a fagyizó. Néha bejött egy-egy lurkó és egy kétgömbös zmrzlinával távozott, még a kocsma ajtajáig belenyalva a fagylaltba. Mondom Tamásnak biliárdozzunk egyet és odaálltunk az asztal mellé, hogy várjunk a sorunkra. Ez a biliárd nem a megszokott amerikai stílusú, hanem van 3 golyó és 5 fabábú az asztal közepén, mi csak egyszerűen fás biliárdnak hívtuk.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása:
Útban vissza a kempingbe még alkalmunk nyílt szemrevételezni a traktorost a fejébe húzott smici sapkával, a mögé akasztott piros Lada Zsigulit a szalonnán hízlalt valagú cigányokkal, akik bőszen danásztak a traktoros által szállított szíverősítőnek köszönhetően. S mögöttük hosszadalmas kocsisor, akár csak egy lakodalmas menet, mert dudáltak. Szerencsére a Trabant hátulját sikerült alaposan megtömnünk piros-kék címkés kőbányaival, köszönhetően a yóó biliárd szereplésünknek, és különben is a kocsmárost már ismertem régebbről egy másik említésre méltó story-ból. A Trabant hátsó ülésén egy rekesz teli kőbányai, csak annyit kért a másik story-ba illő kocsmáros, hogy másnap vigyük vissza a rekeszt és az üvegeket. Megálltunk pisálni, langymeleg és szőlő, de amíg a szem ellát. Szőlő dombok, szőlő lankák, szőlő minden felé kilómétereken át és érett. Át a kerítésen és mohón faltuk meg dobáltuk egymást és visongtunk hozzá, mint bálozós lányok ha megrángatják a szoknyájuk ráncözát. A kempingbe sötétedéskor értünk vissza,. A lányok mindahányan vótak, éppen zuhanyoztak. Két helységből állt a zuhanyzó, egy öltöző és egy hosszú zuhanyzó rész, ami fakkokra volt osztva. A lányok lengyelül karattyoltak, tehették, mert lengyelek voltak. Mi meg magyarul jutottunk arra a következtetésre, hogy ennyi sör után képesek vagyunk összegyűjteni akár egy perc alatt az összes ruhát és kihordani a sötét udvarra egy kupacba. Lehasaltam a földre, Tamás pedig a Trabantban várt a fényszóró kapcsolója mögött. Miután az összes ruhát egy kupacba hordtuk, s leselkedve vártunk. Kisvártatva sikongatások és értetlenkedő, zavart hangoskodásokat követően megjelent egy fej a kijáratnál. Megvárta míg szeme megszokja a sötétséget és akkor tágra nyílt szemmel vette tudomásul, hogy bizony a ruhájukhoz csak akkor férnek hozzá ha elhagyják a zuhanyzót, ráadásul a törölközők is a ruhakupacba voltak keverve. Az első lányt követte a második és így tovább, megvártuk míg biztonsággal nekilátnak ki-ki kiválogatni a maga gönczét és miután már nem volt visszaút, mert annyira belegabalyodtak a ruhák válogatásába, akkor Tamás felkapcsolta a fényszórót és megszólította a sztereóból a Led Zeppelint. A lányok a fejüket fogva kapkodták egymás kezéből a felismert ruhadarabokat és törölközőket, mindezt lengyelül, hangosan és a Black Dogra egy Trabant fényszórójának kereszt tüzében s felvillanó fehér picsák yáy. Következő kép, ahogy tessékelnek ki bennünket a kemping kapuján a cuccainkkal, nem baj sör még maradt a Trabant hátsó ülésén és szólt a sztereó. Pár kilométerrel arrébb megálltunk sörözni az út szélén, hogy vissza tudjuk vinni a kocsmárosnak a rekeszt az üres üvegekkel. Tamásnak nem volt szokása ittasan vezetni, nekem meg a mai napig nincsen jogosítványom. Hajnalban jutottunk arra a következtetésre, hogy nem húzzuk tovább az időt, irány végre Algyő, ahogy terveztük. A faluban megálltunk a kocsmánál és leraktuk a lépcsőjére a rekeszt az üres sörös üvegekkel. Tamás már kellőképpen részeg volt és ragadt a nyelve. Megálltunk az út szélén pisálni újra, mert a kényszer nagy úr. Be a kukoricásba, hogy ha esetleg jön egy autó, akkor ne kelljen kapkodni és begyűrni dolga végeztével a cerkát. Tekerem a lantot és csobolyog a sárga a kukorica koronás gyökerére, de valami megmozdul a sötétben, egy árnyék, s még egy ami lassan felénk közeledik. Az ereimben megfagyott a vér, nulla lélegzet és a szívverésem is leállt. Kijózanító hatással van az emberre ha veszélyben érzi magát. Katonák, földre le és hátra csavarták a kezem, féloldalasan a fejem és a részeg Tamással szemezek, értetlenkedik és faszozik. A cerkám a kukorica földön, mert nem volt időm eltenni, folytatnám a megkezdett pisálást, lenne is rá okom, de akkorra már megjelent valami parancsnok-féle és határozott hangon felállítottak bennünket. Alkalmat adott a cerkám alpakolására és arra, hogy megmagyarázzuk kik vagyunk és honnan. Mint kiderült ez valami határvadász szakasz volt élesben, akik a kukoricásban megbúvó határsértőket keresték, akik aznap délben jöttek át a határon. Örültünk a vendéglátásnak és annak még jobban, hogy újra a Trabantban püfögtünk és ha lehet minél messzebb ettől a rémálomtól. Most már Algyőig meg sem állunk egész éjjel, talán pirkadatra ott leszünk és süttetjük a hasunkat a napon, a homokon és mindenki ruhátlanul. Egyszer már jártam ott régebben, mikor a szüleimtől szöktem éppen. Emlékszem a helyre, kellemes és langyos a tisza. Következő kép, ahogy nekiütközök a kesztyűtartónak, a Trabant motorja felbőg és kaszálja a füvet a bal első kerék. Tamás elaludt, előtte én is, de erre sikeresen felébredtünk mindketten. Tamás nem szokott ittasan vezetni, de most sikerült, lent akartunk lenni Algyőn minél előbb és ez lett a vége. Tamás feje a kormányon landolt, szerencséjére mivel aludt, így elég lazán és lehanyatlóan sikerült a fejét bevernie, valamint a kocsi lelassult, mivel a lábát levette a gázpedálról. Ez az éjszaka már csak ilyen, egyszer a dolgok mindig megfordulnak a visszájára és ilyenkor nem érdemes úton lenni. Hazamenni valakihez, éjszaka hozzábújni és hallgatni a lélegzetét, ahogy szuszog. Alszik és mit sem tud arról, hogy éppen most valahol az éjszaka közepén vagy netalán pirkadat tájékában, mikor a szúnyog is csak éppen, hogy mozog, egy Trabant az árokban landolt és a fényszórók vészjóslóan világították meg az útjelző táblát, s a fákat. Csönd, nincs semmi légmozgás, kiszállunk és nézünk meredten egymásra. A Trabant egyik kereke még forog. Ilyenkor tényleg egy ágyba kívánkozna az ember és magára húzni a takarót. De ehelyett álmosan kell nekiállni kiszedni a Trabantot az árokból. Érdekes, hogy ugyanúgy jártunk, mint reggel a cigányok a piros zsigában.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az algyői sztori folytatása: a megérkezés
Hajnal, a Trabantunk újra úton és zötyög, aludni már nem bírtam, Tamásnak meg nem lett volna ildomos. A sztereóból halkan szólt a Black Dog és a hűvös hajnali levegő áthatolt az ujjaim között, ahogy kitartottam a tenyerem az ablakon. Nem beszéltünk egymáshoz egy szót sem, van amikor nem fontos, csak megyünk és hallgatjuk a zenét, szalad az aszfalt alattunk. A Tisza vize rendkívül csendes és nyugodt volt, amikor megérkeztünk az algyői nudista strandra. Horgászok ültek a szemben lévő parton egymástól távolabb mozdulatlanul. Levettem a cipőmet és mezítláb beleléptem a homokba, lementem a partra, hogy megmossam az arcomat. A lépéseim zajára halak rebbentek széjjel a vízben, akár rablás idején. Hajnal van, ez az én időszakom, a csönd az, amit én szeretek, madarak susmusolnak a fákon, hallani a lélegzetemet, holdfény, pára a bokrok levelein, hűvös a homok a talpam alatt. Éhes vagyok és fáradt, hosszú és értelmetlen zajos napok állnak mögöttünk. Ilyenkor, mikor csönd van körülöttem szoktam emlékezni. Arra, hogy ki vagyok s honnan, a hozzátartozóim, értékelem magamban a kapcsolataimat és helyre teszem a dolgokat. Belelépek a vízbe és szétfolyik a homok a lábujjaim között. Eszembe jut egy rémálmom, nemrég volt és izzadtan ébredtem, a szívem hevesen vert. Nem szeretek aludni, az alvás nem az én kenyerem, ha alszom, akkor rosszakat álmodom. Rosszakat és értelmezhetetleneket. Ami most eszembe jutott, szép fekete öltönyben állok és tényleg fess, ahogy kinézek, de egy temető közepén és süt a nap, írtó meleg van, csorog a víz a homlokomról, előttem egy koporsó és én tolom magam előtt. Aztán bevillan, én vagyok a halott öltöztető és most viszem a rokonokhoz a ravatalozóba. Érzem a hulla csípős, rothadt húsának a szagát ebben a forró melegben, okádnom kell, öklendezve ébredtem fel. Ebben az álomban semmi meglepő, ezerszer álmodtam már csípős szagú hullákkal, olyannyira, hogy néha a könnyem folyik a szagoktól úgy ébredek. Belemártom a kezem a vízbe és a tenyeremmel megmerítem, megmosom az arcom, hagyom, hogy végigcsorogjon a pólómon le a lábamra és újra meg újra. Vannak olyan álmaim, amiket soha nem fogok elfelejteni, egyszer mikor még kisgyerek voltam és lázasan feküdtem, bárány vagy rózsahimlő miatt, azt álmodtam, hogy egy üvegtenger tetején állok és alattam, előttem, mögöttem, minden irányban végtelen kemény üveg, hideg és csend. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez? A másik, ami megmaradt, hogy elrepültem a földről, valami megragadott, csak az erőt éreztem, ami felvett, tehetetlenül és nagyon nagy sebességgel száguldottam felfelé, majd lelassultam és megálltam, hallottam vagy inkább tudtam, hogy mit akart ezzel mondani az a valaki vagy valami, ami megragadott. Azt mondta, hogy nézd meg jól, onnan származol, alattam messze a föld, zuhanok vissza tehetetlenül és az a valami, valaki már nem tart, vonz a föld. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez? Tamás alszik a Trabantban, remélem sikerül kipihennie magát, pár napig szeretnénk itt maradni, mert már ismerjük a helyet. Az egyik sátor mellett tűz és füst pislákol, csendesen beszélgetnek, feléjük sétálok, köszönök, hogy jó reggelt. Görögök, ezek szerint a tűz, amit raktak görögtűz. Jobb híjján mutogatunk, néhány elejtett németangolcsehkínai szóval fűszerezve. Azt hamar megértettem, hogy igyak egy kis bort, letelepedtem, Ők mosolyogtak én ittam és elfogadtam azt a fura valamit, amit a kezembe nyomtak, hogy egyek. Egy férfi halkan gitározott és hozzá suttogva énekelt. Amit ettem az szőlőlevélben juhtúró és valami hús féleség, gondolom bárány. Leheveredtem egy szabad plédre és hallgattam az éneket, elaludtam. Nem volt rémálmom, legalább is emlékezni nem emlékszem rá, márpedig azok nem olyanok, hogy ne lehessen rá emlékezni. Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy nyitva a lakásunk ajtaja és a szobában a szekrények ajtaja nyitva, valaki a fürdőszobában neszezett. Nézem a feleségem mellettem alszik nyugodtan, a nagyobbik fiam is a helyén, a kicsi az anyja mellett. Felkelek az ágyról és elindulok kifelé, nincs lélegzetem, fulladok, ezt nem hiszem el, valaki itt van a lakásban s mi meg alszunk. Az a valami megmozdult és elindult felém, még nem ért oda hozzám, nagyon távol volt, de akkora erő volt benne, hogy a fal felé fordított, így nem láthattam, hogy ki az vagy mi az. Moccanni sem bírtam, a falhoz voltam nyomva és csak nyöszörögtem. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez? A fal felé voltam fordulva, úgy ébredtem fel, levegő nem volt a tüdőmben semmi, majdnem sírtam. Csak álmodtam az egészet és ami a legszomorúbb, hogy úgy élem meg folyamatosan, mint ha ébren lennék. A családom sehol, a lakás ajtaja zárva, elutaztak anyósomékhoz, én nem tudtam velük menni, mert dolgoztam. Hajnal van és ülök az ágyon egyedül, aludni már nincs értelme, nézem a bejárati ajtót, zárva. De hiába, ezek a rémálmok bejönnek a zárt ajtón keresztül is.
A füst illatára ébredtem fel, a nap már melegen sütött, délelőtt volt és a görögök levest főztek bográcsban, meztelenül. Elsőre sokkoló volt, mert elfelejtettem hol vagyok és kikkel. Felültem a pokrócon, mosolyogtak. Elnézést kértem, megköszöntem a vendéglátást és elmentem megnézni Tamást. Nyöszörgős hangon, de már éber volt, hoztam neki kávét az egyik büféből és beültem mellé a Trabantba elszürcsölni. Hajnalban míg távol voltam a sztereó begyűrte a szalagot, menthetetlenül elszakadt a Black Dog, valahol már örültem is neki, nagyon meghatározta a napjainkat, minden úgy alakult, ahogy a zene szólt. Vagy ahogy Hobo mondaná, Úton lenni szabadság, megérkezni a halál.
Amikor minimális összeggel indultunk útra egy széteső félben lévő Trabanttal és előre meghatározhatatlan időre, akkor mindig volt egy olyan előérzetem, hogy utólag már csak a fejemet fogom csóválni a történteken.
Most is így volt, hazakívánkoztam, elérkeztünk ide Algyőre, de mire megérkeztünk már elég volt a hosszú napokból. Szerettem volna visszamenni Budapestre az albérletembe, ahol akkoriban egyedül laktam és az egyedüli vendégem a rémálmok.
Mindketten levetkőztünk meztelenre, a parton is és az egész környéken sokan voltak, a víz még hűs, de elviselhető. Kerestünk egy magasabb homokpartot és beugrottunk a vízbe, nem értük el az alját, a víznek sodrása sem volt, feljöttünk és kiúsztunk a szélére, bekentük egymást agyagos sárral és visongva ugráltunk. Akik, akkor még a sátrakban aludtak nem örültek nekünk, a görögök integettek és mi meg bíztattuk őket, hogy jöjjenek Ők is. Az egyik lány megindult felénk és megszólalt magyarul, mondta, hogy Ő itt lakik Budapesten, a görög családot pedig Ő látja vendégül, ismerősei, sokat volt náluk zenét tanulni és konyhaművészetet. Leálltak Tamással beszélgetni/vitatkozni holmi görög ütemeken, otthagytam Őket.
Besétáltam a fák közé, léptem az avaron és eszembe jutott egy rémálmom, amit szintén nem tudok elfelejteni soha. Azért jutott eszembe, mert ennek a helynek pont olyan volt a hangulata. Sötétkék vas oszlopok, hihetetlen szélesek és a végtelenbe nyúlnak fel, nézek én is a magasba, de csak sötétet látok, ahogy a végtelenben összeérnek a sötétkék vas oszlopok, alattam is hideg acél, fázik a talpam. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez? Hová menekülhetnék ezek elől?
Hatalmasat sétáltam és kijózanított a gondolkodás, tudtam nem maradhatok tovább, valami belső kényszer, hogy gyerünk vissza Budapestre, itt már nem éreztem jól magam, egyedül az erdőben, meztelenül. Vissza a nudista strandra és leültem a görögök közé. A leves forró volt és finom, egyszerre volt savanyú és édes. Újra ittam abból a testes vörös borból, amivel hajnalban kínáltak. Tamás a folyóparton a lánnyal ölelkezett, intettem neki, hogy jöjjön, beszélnünk kell. Röviden vázoltam neki a helyzetet, nem firtatta sokáig, tudta, hogy értelmetlen lenne marasztalnia. Összeszedtem a cuccaimat a kocsiból, felöltöztem és elbúcsúztam Tamástól és a görögöktől is, ajándékba adtak egy dorombot, eltettem zsebre és újra kint találtam magam az úton. Nincs sztereó és nem dübörög a Black Dog, magányosan sétáltam az út szélén, nem volt kedvem még stoppolni, a séta esett jól. Megálltam egy fagyizó előtt, bementem a hűvös helységbe, vettem hideg ásványvizet és egy kétgömböst. Leültem a lépcsőre és meredtem magam elé. Egy motoros fékezett, leállította és levette a sisakot, ismertem. Odalépett, köszönt és eleresztett egy hátte?-t. Látta a szememben az elmúlt napok történéseit, többet nem kérdezett, ez csak úgy átment neki, a tekintetemből megértett mindent, szólnom sem kellett. Érthette, hisz hasonló alkat volt, mint én, sokszor megtett ilyen céltalan utakat, ami után úgy érzed magad, mint aki menne, de még mindig nem találja a helyét.
Ültem mögötte a motoron, száguldottunk, a hátizsákom lobogott. A sisak nagyon kényelmetlen volt, szűk, női méret és ki tudja hány csaj párfümje, de kiérződött belőle. Sokáig nem álltunk meg, aztán egyszer csak Budapest előtt egy benzinkúton. Odaadtam neki az összes maradék pénzemet, kávéztunk. Az Üllői út és a József krt. Sarkán rakott ki, közel a Práter u. Ahol albérletben lakom. Este van és ebben a melegben megül az utcák között a savanyú kutyahúgy szaga, minden ház sarka feketéllik tőle, nemhiába Budapest, kiábrándító ez az igénytelenség, ahogy élnek itt a népek. Lehozzák, körbefosatják a lakótelepet, visszaviszik és megsimogatják, hogy jól van buksikám, ügyes vagy.
A lépcsőház, ahol lakom penészes és dohos és sötét is, az önkormányzatnak nincs pénze a felújításra. Fáradtan esek be a szobámba, meg sem fürdöm, magamra húzom a takarót és a fal felé fordulok, álmodom. Egyedül voltam, sikítottam, mi ez, meddig tart ez az egész? Minden utamnak ez lett a vége, elindulni muszáj, talán ezeknek meg kellett történnie velem, hogy megismerjek élethelyzeteket, hangulatokat, hogy ember tudjak lenni és bárkit emberként tudjak kezelni. Peregnek le előttem az elmúlt nap eseményei és mosolyra húzódik a szám, felvillanó filmkockák, elfáradtam, s álmodom.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Most jövök rá, hogy megtévesztő a blog címe, hogy hardware blog, mert elenyésző százalékban írok számítástechnikával kapcsolatos témákról, ráadásul ez egy számítástechnikai fórum. Vigasztaljon benneteket a tudat, hogy minden egyes betűt számítógéppel hoztam létre, tehát az írásaim legalább ekkorka csekély mértékben mégis kötődnek a blog eredeti címéhez.
Ha valaki több, esetleg mégtöbb vagy legtöbb mennyiségben igényt tart számítástechnikára, az nézze a fix tévét
Én magam annak ellenére, hogy egy számítástechnikai üzlet társtulajdonosa vagyok ill. a napomnak legalább a felét szervizeléssel és egyedi igények alapján szgépek megtervezésével, felépítésével töltöm, mégsem érdekel a téma. Legalább is úgy nem, mint ahogy látom a tizenévesek arcán, hogy csillog a szeme ha meglát egy nagyobb teljesítményű vga kártyát, majd ki bújik a bőréből olyan izgatott.
Már nagyon sokszor tartottam a kezemben mások számára megfizethetetlen vga kártyát, de még csak arra sem méltattam, hogy kibontsam a dobozából. Bár van közvetlen ismerősöm, aki nagyon haragszik rám ezért, mert Ő meg összefosná a bokáját ha nem tesztelhetné le valamilyen értágító programmal.
Néha látom az aláírásokban a konfigurációkat sorolva, van aki egészen addig elmegy, hogy weblapot készít a saját gépéről fotókkal illusztrálva, külön kiemelve a kábelek árnyalatnyi színeltérését. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy yáyy ügyes fijjúka, neked ezt sikerült megvenni egy boltba és most szépen leborulsz előtte s imádod Őt, mert már lassan személyiséggé fejlődik a gépe. Az alkatrészeket nem te gyártottad, nem tudsz róla szinte semmit, megvetted, kibontottad, csodáltad és most büszkélkedsz a többiek előtt, hogy irigykedjenek rád, nekik nem tellik rá.
Szóval érted már, hogy miért nem írok a számítástechnikáról, mint olyan? Valami szörnyű kettősség uralkodik bennem. Ez a munkám, ebből élek, emiatt keresnek meg egész nap, sokan függenek tőlem emiatt. Társaságban például eszembe nem jutna a számítógépekről beszélni, még akkor sem ha tudom, hogy mindenki elkötelezett ez irányban. Lassan 5 éve foglalkozom ezzel a területtel, kiábrándító, ahogy az emberek megélik és függővé válnak. Rossz nézni, ahogy sipog a lelkük ha baj van, mármint szerintük baj. Merugyea hétvége, yayy nem jó a gépem guga, segíts. Gyorsan, gyorsan mert baj lesz ha a hétvégén nem lesz gépem.
Szerintem baj akkor lesz ha levágják a fejedet. Van mit enned, van hol aludnod a többi már csak extra juttatás, van akinek ez sem jut ki.
Annyira berágtam, hogy beszüntettem a hétvégi nyitvatartást és 19h-ról 18h-ra tettem a zárás idejét is. Telefon kikapcsol és családi életet élünk.
Volt rá példa, hogy hajnalban hívtak a mobilomon, véletlenül bekapcsolva hagytam és csak letettem az asztalra. Álomittasan megyek és nézek bambán. Szia guga neharagudj, hogy ilyenkor hívlak, de tudnál segíteni, baj van: Ilyenkor bazdmeg? Tudom, tudom neharagudj, de elszállt a gépem és kéne valami tipp.
KAPD BE!
Ez az egyetlen tippem és kinyomtam a telefont. Azt sem tudom ki volt az, még a hangja sem volt ismerős, de nagyon fiatal volt és türelmetlen. Nem szeretek a számítástechnikáról írni, minek adjam az ilyenek alá a táptalajt? Valahol mindenki szakembernek érzi magát ha már sikerült neki bootolni floppyról
Elnézem sokszor az okostojásokat a bolhán, ha valaki meghirdet egy vga kártyát és elejt egy kis információs hibát mondjuk a kártya órajelével kapcsolatban és egy árnyalattal nagyobbat ír oda, akkor mindjárt megjelenik az önkéntes és kierőszakolt elismeréssel bíró nick és lehelet finoman beír, mint aki ott sincs, hogy a pölömpölöm kedvéért csak, de meg kell hogy jegyezzem és szeretnék pontosítani, nehogy átverés legyen a vége. Linkel, képet szúr be, teszteket, összehasonlításokat, majd hátradől és elélvez. Mikor rádöbben, hogy mit tett, akkor gyorsan leveszi az alsót és bedobja a szennyesbe, de újra visszaül a gép elé, hiába akarja levetkőzni magát. S büszkén látja, hogy a sima eladásnak indult topikban spontán rajongótábor alakult ki, ami számára igen kedvező, mert bizonygatják bőszen, hogy igaza van neki, nem kéne hülyének nézned az embereket meg átbaszni, hogy 300/300 amikor csak 280/300
Érted?
N/A ezért nem szeretek írni semmit a számítástechnikáról. Mindenki ír arról és az emberek bírákért sipognak, hogy valaki adjon igazat. Igazatok van én egész nap ebben élek, megpróbálok kivűlálló maradni és csak távcsővel nézni, ahogy egymás torkának ugratok a bizonytalan kimenetelű MHz-ekkel.
Yayy most jut eszembe, hogy kéne ennek az írásnak valami jó kis befejezés, ami egyrészt átfogná az egészet, kicsit poénos, csattanós és mégis olyan, amiből máris írhatnék másik öt mondatot.
Ennyi nem kapjátok meg, még ezt is sajnálom tőletek, ezt az egy kis kurta mondatot Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/toaletto.jpg "[kép]")
Az ember ha szarik, nincsen bizalmasa.
Azt mondta egyszer a lelkészünk, hogy az emberi lélek hasonlatos egy mély folyóhoz, aminek a felszíne semmit nem árul el abból, hogy mi rakódott le a folyó alján. Mindenki igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát és egész nap ébredéstől lefekvésig szerepet játszik. Rengeteg olyan dolga van, amit soha senkivel sem osztana meg, még a legközelebbi hozzátartozóival sem, a legjobb barátjával sem. Önmagának is ritkán vallja be és elzárja lelkének legmélyebb bugyraiba. Ha valami emberek szemében nemes cselekedetet követett el, akkor az megy fel a legfelső polcra, ha diploma (általában arra a legbüszkébbek) vagy bármi végzettség az is megy a kirakatba. Szépen, jól művészkedik vagy muzsikál, az is ki az előtérbe, jó munkahely, jó fizetés, képesítés, autó, egyéb mások számára nehezen elérhető javak megy a TISZTA UDVAR RENDES HÁZ tábla mellé.
Magány és félelem. De mitől rettegnek az emberek, hogy kényszeresen hordják ezt a megfelelek és nem hibázok, tökéletes vagyok, nem bukhatok el terhet?
Ha az orrát túrja csak magányosan teszi, testi gyengeségeit és hibáit elrejti, azzal is még plusz terhet róva ki magára a hömpölygő folyójára. Ha egyszer benéznél a lelkembe elszörnyednél, ha egyszer beláthatnék te lelkedbe elszörnyednék. Az emberek napja, mint a tetris játék. Elkezdi az életét tisztán és utána egyre csak forgatja az ábrákat, hogy minden szépen elrendeződve legyen a saját akarata szerint, néha becsúszik egy lyuk, de gyorsan befedjük egy aláhulló „T” alakzattal, nincs idő sopánkodni, mert ni ott egy hosszabb, most ezt hova tegyem. Noha mindenkinek ugyanaz az ábra jut, mégis más jön le neki és ha a játék végén (mert ugye egyszer vége van) megnézed a sorokat, láthatod hogy keveseknek sikerült ugyanazt kirakni.
Játszol és végül betetőzik az ábra, lesz egy pillanat, amikor eléred a plafont és nem fér több a képbe, te sem. Még egyszer visszanézhetsz a magasra épített falad fölül, ami mögé bújtál, amit magad köré vontál, hogy elrejtsd azokat az aláhulló ábrákat, egész életedben azzal voltál elfoglalva, hogy elsimítsd a hiányosságokat. Ni csak itt egy „L” ez ide pont befér és lefed egy részt, juti pontot is kaptál, a kész kirakott sorok meg a tegnapi napod, akár a cápafog, jön helyébe másik. Csak te maradsz az, aki voltál a nagy rejtegető.
Magány és ébredés. Az ember életében van néhány pillanat, amikor nem számíthat senki másra. Egyedül kell megküzdened spermaként, a születésnél is csak a tiéd a szerep, egyedül kell megszületned, de utána rögtön ölben vagy és de szeretnek téged. Hiányzik?
Tesztelem a kisebbik fiamat. Figyelem, hogy mikor fog önállósodni és miben. Mikor jön el az a pillanat, hogy már nem fogadja el a ráadott ruhát, mert lesz valami indoka. Tegnapi napon még ráadhattam, mert rám volt utalva. Én dönthettem el, hogy mi áll jól neki, mit enged meg a pénztárcám, azt kell hordania. De egyszer csak azt mondja, Apa ez piros, nem veszem fel. Tegnap még csak Apa voltam, de most már Apa ez piros. Igen, tegnap is piros volt, de ma valamiért még pirosabb. Felébredt? Megpróbálja elrejteni mások előtt? Kellemetlen neki a piros? Tegnap még őszintén felvállalta velem együtt bárki előtt, de ma vagy holnap talán már megkér, hogy ne kísérjem el az iskoláig és már a sarok előtt engedjem el a kezét. Megpróbál majd engem is elrejteni.
Mégis csak jó lehet az a mennyország ha már kitalálták, nincsenek lakatok, nincsenek rejtések, nincsenek udvariasságból odavetett mosolyok.
A japánok és úgy általában a keleti népek mesterei a rejtésnek. Ott mindenkinek tükörsima a folyófelszíne. Hajlonganak, mint a szélfútta búza oszt magukban átkozódnak: Meghajlanak az előtt is, akit gyűlölnek, de lélekben nem, mert ha elment, akkor rejtés nélkül hány szikrát a szemük. Ezt egyszer egy eredeti japán filmben láttam, japán szereplőkkel. Ott a rejtésnek mindig az lett a vége, hogy hasba szúrták magukat. Ebből a filmből kiderült, hogy a japánok két dolgot szeretnek nagyon, a hasba szúrást és a rejtést.
Az őszinteség gyengeség? Vagy az inkább, hogy betegesen igyekszel tökéletesnek és erősnek látszani? Kínosan ügyelsz a helyesírási hibáidra, megkockáztatom, hogy szövegszerkesztővel ellenőrzöd mielőtt elküldöd a postot, ami elmédnek egy fényesebb szeletkéje, érdemes rá odafigyelnünk. Nem ám valami meder mélyéről előhalászott.
Erről jut eszembe, egyszer láttam a régünk. Na tessék most elrontottam. Azt akartam írni, hogy a régi házunk mellett s erre az jött ki, hogy régünk. Lassabban gépelek, mint ahogy gondolkodok, de látod nem kell ezt elrejteni, ebből lehet előnyt is kovácsolni. Ha most a rejtésen járna az eszem, akkor vissza szerkesztettem volna és hagytam volna lehullani a meder mélyére, de ni csak ott jön egy rég várt hosszú alakzat a négyes és egy nagy kő esik le a szívemről, ismét lebonthatok egy kész sort.
A régi házunk mellett (na jó leírom tanya, mondom TANYA) mert tanyán nőttem fel, nem adatott meg nekem a finom és modoros városi élet a felszín. Folyómeder partján nőttem fel és tényleg láttam egyszer, ahogy kotrógéppel kiforgatták az iszapot. Bűzös iszap telve mindenféle undormánnyal. Imitt még áhított termék a polcon és csiklandós mosoly kíséretében vitted haza ugrándozva, most meg ni csak kifordítja a gép és kirakja a partra. Főleg műanyag és fém dobozok, vasak, kerekek,kerék gumik, minden, aminek annak idején örültek, hogy ni csak itt egy „T” alakzat és ha meglett, akkor megoldódott egy probléma, elkészült egy sor és lebomlott, jutipont, pittyenés és jöhet a következő, egy másik nap.
A tetris játék végén, amikor a betetőzés van, akkor kifordítják a partra az elrakott ábráidat. Kezdik a gyerekkoroddal, kiderül, hogy már ott is voltak hézagok.
Én például a mai napig nem mondtam el Apámnak, hogy azt a két harcsát loptam egy horgász szákjából és nem nekem ajándékozta egy halász. De Apám bízott bennem és hitt nekem, megsütötte mindkettőt. Az ízére már nem emlékszem, de biztos remek lehetett,
Apám nagyszerű szakács, jól kifőzte ezt az egészet, de még nincs vége. Ni csak, itt egy régen várt „L” alakzat, befordítom a helyére, a fal felé és álmodom, az alvó embernek sincs bizalmasa.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/end.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az Álompár
[imgGhttp://www.guga.hu/egyebek/hab5.jpg[/img]
Hivatalos voltam egy esküvőre, mint ceremónia mester. Hajón, zenekarral, svédasztal, vidéki város és a helyi menő étterem tulajdonosa szolgálta fel a finom ételeket és italokat. Házas ember lévén már nem azt irigyeltem, hogy házasodik a fiatal pár, hanem a fényűzést.
Hatalmas nagy csinnadratta és pompa, levesek porcelán edényekben, grill húsok különleges fűszerekkel, sajttálak (a kedvencem), pörkölt, töltött káposzta, sütemények, saláták, roskadásig a svédasztal és szemérmetlenül lehetett enni. Mivel én voltam az MC, így csak ritkán jutottam az asztalhoz és akkor is inkább a sajttálat céloztam meg ill. a házi borokat.
A saját esküvőm 1995-ben volt egy évi ismeretség után. Az egy évi ismeretséget egy évi várakozás előzte meg, mert már 1993-ban megismertem és a nejem már akkor úgy érezte, hogy én leszek a férje, de eltelt egy év mire újra összetalálkoztunk és bútoroztunk. Az első kérése az volt hozzám, hogy vegyek neki egy gázpalackot. Pedig még nem is voltunk házasok. Akkoriban volt egy szigetszentmártoni telkem, rajta egy kisebb parasztházzal. A nejem előtt megfordult a telken néhány lány hétvégére, de Ő volt az első, akire a szomszéd 70 éves „Máris” néni azt mondta, hogy látom szeret kapirgálni a lánka, mert ébredés után azonnal keresett egy gereblét és egy kapát, majd nekilátott szíve szerint eligazítani a hanságot, lévén 1600 négyzetméter.
Apai Nagyanyám cseléd volt az újkígyósi kastélyban, Apai Nagyapám pedig családfő vagy cselédfő egy olyan családban, akik cselédek voltak egy uradalomban. Nagyapám megjárta a román frontot és az orosz frontot. Ahhoz képest, hogy az oroszoknál elesett az ország negyede abban a háborúban, nagyon szép teljesítmény, hogy törött gerinccel hazajutott, kétheti éhezéssel egy vagonban. Néha mikor 30 perc alatt nem tudom eldönteni, hogy milyen pizzát rendeljek és rinyálok, hogy nehogy megégessék a szélét (gondolatjel). A Nagyapám egy román katonát biztosan megölt, majd két hét után mikor legközelebb újra arra járt, elvette a csizmáját és a kenyerét annak a katonának. A kenyér fagyos volt és kőkemény, mégis enyhítette éhségét, fájdalmát, elkeseredettségét. Nem tudom szeretném e megélni ezt a lelki állapotot. Több, mint két évig volt orosz hadifogságban és az idejét azzal kellett töltenie, hogy a hegyről köveket kellett hordania egy nagy folyó partjára, hogy kikötőt építsenek A hegyen dinamittal robbantottak az oroszok, Őket pedig fegyverrel kísérték le a folyópartra. Összeroppant a gerince és közben véget is ért a háború, ami egy csöppet sem az Ő háborúja volt. Nem tudom szeretném e megélni ezt a lelki állapotot, inkább rendelnék egy pizzát.
Ezen a hajón rengeteg tehetős ember volt, mert az egész család tehetős volt. A hajó orrában volt az asztal és szék vagy mi, ahol ehettek és egy szűk egyszemélyes folyosón lehetett átmenni a hajó farába a svédasztalhoz. Idős nénikék és bácsikák préselték magukat keresztül egymás mellett azon a folyosón a tányérjaikkal. Mikor az egyik véletlenül ráborította a másik vállára az újházi tyúkhúslevest, akkor megelégeltem és megálljt parancsoltam a menetnek. Mondtam üljenek le a helyükre és majd mi kivisszük az asztalokhoz az ételeket. Pár perc múltán az egyik szülő odalépett hozzám és a fülembe sziszegte, hogy ez azért svédasztal, mert önkiszolgáló és mindenki felállhat, odaléphet és válogathat kedvére. Valamint azt még hozzátette, hogy nagyon sok pénzükbe került, ne tegyem tönkre az idillt. Vacsora után menyasszonytánc és később pedig a zenekarban játszottam dorombon. De végig szúrós szemmel néztek rám a szülők, közben a menyasszony sírva fakadt a hajó aljában, hogy a menyecsketánchoz ezt vagy azt??? A szülők viaskodtak és okoskodtak, de inkább heveskedtek, mert ha már külsőség, akkor adjuk meg a módját.
1995 decemberében egyszer kicsit megnémultam, de nem lehetett hallani, a kérdésre azonban nem tudtam rögtön válaszolni. Akarja a feleségül az itt jelenlévő... s belül meghatódottság, ez nem egy olyan döntés, hogy sajttal vagy sonkával. Éreztem, hogy rogyadozik a lábam, de tudtam, hogy ha el is gyengülök, senki nem tenne szemrehányást érte, mindenki családtag vagy barát. Egyszerű esküvő, egyszerű emberek, egyszerű érzések. A hangom elcsuklott de határozottan kimondtam, hogy IGEN. Kevesen vannak ennek az igennek a jelentőségével tisztában. Valakinek elkötelezni magunkat, az életünket nem csak egy szó, hogy igen, mögötte van egy végtelen folyamat. Megszületendő gyermekek, nekik is család és nekik is gyermekek, tehát nem egy persze csak érjünk már a végére. Engem például mindig is idegesített ha esküvői menetet hallottam dudálni és magamban megjegyeztem, hogy bazdmeg 6 hónap múlva dudáljatok a válóperes tárgyalás előtt. De a saját esküvői menetemben nem is hallottam, hogy dudáltak az autók, pedig mikor visszanéztem a felvételeket már feltűnt.
A Nagyapám csöndes és nehéz természetű ember volt, nem beszélt senkivel, megártott neki a háború vagy zokon vette, hogy nem volt még on-line pizza rendelés. Ült a részletre vásárolt lakótelepi konyhában és a Kossuth rádiót (Sokol) hallgatva magában dohogott. Egy dolognak örült és becézgette, a tőlem kapott papagájt. Néha a mutató ujján tartotta és sokáig becézgette. Egyszer elmesélte, hogy a vagonból úgy emelték le és kísérték az állomás elé, ahol már várta a nagyanyám, akinek előre szóltak, hogy ne ugorjon a nyakába, mert el van törve a gerince. Szép történet, hol az étlap!?!
A lelkészünk egyszer azt mondta, hogy nem az az igazi szakács, aki ha bő pénzből bevásárol, akkor finomat főz, hanem az a szakács, aki a nincsből főz úgy, hogy az ujjaidat nyalogatod.
Nagyanyám néha kukoricagrízből és kolbászzsírból, szalonnából rittyentett kását. Amikor megfőtt forró volt és gőzölgött, de kicsit később úgy tömtük magunkba, mint aki soha sem evett. Nagyokat beszélgettünk, telesport, delta és alvás. Reggel cikória kávé és vízállás jelentés, Kossuth rádió, az öreg szótlanul ült az ablak előtt. Két vastag ragtapaszcsík jelölte, hogy hol lehet fogni a Kossuth-ot és hol a Petőfit. József Attila rádió akkoriban még nem volt, de amilyen kultusz imádók és hajhászók az emberek, hamarosan lesz.
A nejem pár év múlva sétál az utcán és egy lehajtott fejű nőt lát, aki rendkívül ismerős. Bevillan neki a hajó, a mulatság, a fényűzés és a roskadásig megtelt asztalok. Próbálja megszólítani, szia te vagy az Réka? Tudod a férjem volt a vőfély, tudod a visegrádi hajón.
A lány bizonytalanul, fáradtan emeli fel a szemét, nem örül, bújna el. Elmeséli, hogy a férje gazdag, verte, elvetélt. Az eltelt öt év három mondat és szomorú, kilátástalan, talán nem a fehér lovon herceget várja (már). Nem volt kitartás, nem volt összetartó erő, nem volt semmi, tényleg SEMMI csak egy fényűző esküvő, amit mindenki megirigyel, tévedésből még én is.
Öt évi házasság után elkeseredetten és összetörve állunk agy tó partján a nejemmel, de legalább együtt. Kezemben az aznapi ebéd egy zacskó mandula a Gellért hegyről és egy fél kiló dió Apámtól. Kilátástalanok voltunk és elveszettek, de legalább együtt. Nem kérdeztünk egymástól semmit, mert nincs mit, nehéz. Levente fiam már szalad és nézd Apa, nem fog fel semmit csak szalad és napfény, patak, tessék egy kis mandula. Keserűen nézünk egymásra, össze is borulnánk ha lenne rá késztetésünk, de már az is kellemetlen. Még évek múlva is eszünkbe jut a tópart, a zacskó dió és a keserű könnyek, amit együtt hullattunk és a kilátástalanság. Jelenleg a második gyerekünket kell csillapítani, aki a kisujjamnál fogva vonszol, hogy Á-Á-Á-Á és ha rájövök mit akar megkönnyebbülten felnevet. Nem szeretnék neki soha fényűző és pompás esküvőt. Nagyanyám kukoricagrízből készült kolbászzsíros kásájának ízét érzem a számban. A nejem épp a napokban jegyezte meg, hogy 300 Ft-ból is belehet vásárolni, hogy jut ebéd és vacsora, a reggelit meg elsinkófáljuk és pajkosan nevetett hozzá. Tudom miről beszélt, néha beüt az embernek ez a korszak és olyankor kúromszemmel néz arra, aki vidáman tülköl a Mercédesz mögül és az öklét rázza, hogy kurva anyádért nem haladsz. Tudod Nagyapám felsóhajtott a fagyos kenyér láttán és lehúzta a halott román bakancsát. Pedig nem is más világ, néha eszembe jut, hogy csak egy lépés és már nekem is menekülnöm kell a családomat bújtatva, csak azért, mert valakinek nem tetszik, hogy magyarok, a kormány meg tehetetlen, elbújnak valami védett bunkerbe és kiadnak egy ne essenek pánikba, urai vagyunk a helyzetnek közleményt, közben meg szétbarmolt hullák az utcákon, csak egy lépés, már sokszor megtörtént.
Nagyapám és Nagyanyám egymás mellett fekszik, ugyanabban a sírban. Nagyapám holttestét nem láttam, de Nagyanyámét messziről igen, nem mertem közel menni, utólag is bocsi Nagymama, de nem jött össze. Élőben jobban tetszett, megholtként riasztó volt. A tudat, hogy ott fekszik egy test és tegnap még beszélt, akart és szeretett. Nem is test, hanem lélek, ma meg ott fekszik hidegen, mereven és semmire sem reagál, sokkoló, ne haragudj rám, gyenge vagyok.
Nagyapám és Nagyanyám egymás mellett fekszik, ugyanabban a sírban. Igazi álompár. Végigszenvedték az életet együtt és most ugyanott kereshetem Őket, minden tiszteletem az övék. Én is ugyanerről álmodozom, már nem fontos a sajttál, sült húsok és az irigyelő emberek, pompa, fényűzés. Nagyanyám kukoricagrízből készült kolbászzsíros kásájának ízét érzem a számban, ilyenkor boldog vagyok, sőt nyugodt, mert lehet nem jut osztályrészül az a hajó, de ha eltemetnek a kezét foghatom.
Akkor most ki is az a bizonyos álompár?
Válságba jutott az álompár.
2 évi együttélés után szakított az álompár.
Szakított az álompár! Két és fél hete már nem egy pár, hanem kettő.
Újra együtt az Álompár! Úgy tűnik még sincs vége az...
Majd a duóból álompár lett, egész életük a sajtó és a nagy nyilvánosság előtt
zajlott. Pénz, csillogás, és az elmaradhatatlan botrányok.
Mi voltunk az álompár, Minket pénz és siker vár …
Pozitívumként is lejöhet az álompár jelző. Egyfajta bókként, hogy
például a barátaik példaértékűnek tekintik a kapcsolatukat. ...Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
„4”
Mármint ez a címe, cím az kell. Ha a nejem bejön és nem látta az elejét, akkor rögtön megkérdezi, hogy mi a címe. Ma is néztem egy filmet, bejött a műhelybe egy aránylag ismert ember, és vagy bizonyítási kényszerből, vagy csak szimpla érdeklődés, de nyitó kérdés volt a mi a címe.
Csapongnak a gondolataim, de megpróbálom körbefonni a vezérfonalat, amihez kapcsolódni fog egy 57mb-os film is. Mostanában vészesen menekülök lélekben a városból, a város hatása alól, a várostól és a városi emberektől.
Vidéken nőttem fel Gyulán, annak a városnak is a külterületén egy tanyán, Nagyfenék 9. szám alatt. Szégyenkeztem is rendesen mikor az orvosok összekuncogtak a hátamegett, odaadtam a személyimet az ápolónőnek és vártam a soromra. Iskola előtt a Bözske tehenet kellett megitatni és arrébb pányvázni. Utána a dobozi busz vitt a városba két forintért, farmotoros. A sofőr ismerte a mostoha apámat, rokona volt. Iskola után rendre nem a megállóban rakott le a buszról, hanem a házunk előtt. Sőt mit házunk, az irdatlan nagy tanyánk előtt a korhadt fakapuban. Megéhezett az ember mire körbenézett a telkünkön. Hatalmas nagy 3 szobás tanya, gémeskút, a végében egy akácos és az oldalában a veteményes. Tehénitatás után mindig ott kezdtem a napom egy répával nyersen, mert az öregek mikor nyomtak egy barackot a buksimra, nem felejtették el megjegyezni, hogy egyél sok répát és nagy lesz a fütyülőd. Akkoriban még nem tudtam, hogy nem Haki Tamásra gondoltak, de tetszett a nagylemez és megpróbáltam megfelelni, hogy jó nagyokat tudjak fütyülni.
Napokban olvasom az ingatlan hirdetéseket és megakadt a szemem egy 1 millás telken, ami 4000nm volt és egy kiterjedt fenyves. Egyből elkapott az a valami, amit gépszíjnak neveznek és azóta sem tudok lenyugodni. Vasárnap szorongtunk a 35nm-en négyen és dühömben felkaptam a nagyobbik gyereket egy tábla szalonnával és eltekertünk egy messzi patak s messzi erdőbe. Tüzet raktam, hagytam kialudni és utána szalonnasütés. Menekültem a zsúfoltság, a kutyaszar, a mobiltelefon, az internet és a zacskós leves elől. Valami önkéntelen lázadás és automatikus ellenállásnak köszönhetően, nagy benső energia és robbanni készülő állapot, nekilódultunk. Miután kiértünk sem nyugodtam meg, hiába a természet, hiába a patak s a tűz és a szalonna illata. Kutyások jöttek többször és a kutya leszaladt hozzánk megzavarva az idillt, a gazdija meg hívogatta, de nem úgy, mint aki tényleg azon van hogy eltávolítsa, hanem, mint mikor a gyereknek mondjuk alibiből, hogy nem szabad. Bocs néha nem oda vagy nem akkor raktam a vesszőt, de a lényeg, hogy a kutyák ha nem ordítok, akkor simán lenyúlják a szalonnánkat a gazdik szerető és féltő tekintetének övezetében vagy mifaszom. Lényeg, hogy kb. ötször fordult elő, hogy el kellett zavarnom valami kutyát, miközben a gazdija édesdeden hívogatta, majd a buksiját simogatta.
Mielőtt valaki megvádolna, hogy gyűlölöm a kutyákat, elárulom, hogy nekem 3db kutyám volt. Egy magyar vizsla, egy snaucer és egy tacskó, de soha nem volt egyik sem terhére senkinek. A tanyán éltem velük együtt és rengeteget csatangoltam a 3 kutyával. Úgy vélem, hogy Budapesten a kutyatartás állat és emberkínzás, nincs megfelelő élettér.
Visszatérve a szalonnasütésre, ettünk és közben értetlen tekintetek, jöttek néha sétáló nyugdíjas párok, fiatalabbak, sportolók, senki nem értette mi folyik ott. Tolom a szalonnát s hagymát, közben füst, patak. Nagyon kellemes volt, a szívem majd megszakad, hogy a fiam nem úgy nő fel, hogy fára mászik.
Tél volt a nagyfenéki tanyánkon és az egerek vacogva menekültek a lyukakba, tengerit vittem a két mázsás Zsuzsi malacnak, éppen fialt. Anyám egész éjjel infra lámpa mellett ült a kismalacok mellett és simogatta a két mázsás Zsuzsi oldalát.
Reggelre kilenc kismalac szopta a Zsuzsi oldalát, gyönyörű látvány volt. Hónapokkal később, mikor a Zsuzsit szúrta a mostoha apám, anyám zokogott és a Zsuzsi is nagyon nehezen adta fel, percekig hörgött, a szomszédok mondták, hogy érzi a szeretetet. Én közben a veteményesben ledermedve egy répával a kezemben, hogy nagy legyen a fütyülőm.
Nem lett nagy a fütyülőm, de sokáig hordtam a pvc dzsekimen egy jelvényt, miszerint 21cm.
Zsuzsi malac kilehelte a lelkét s egy darabig ellátta a családot mindenféle földi jóval, ami miatt pár határral odébb a nyakunkat szelték volna hogy megesszük, mert az bűnös dolog, tisztátalan.
De különben is mi a tiszta?
Lelkileg készülök a holnap reggeli utazásra, Gyulára autóval. Utoljára mikor mentem vonattal mentem és vittem a kerékpáromat. Már Békéscsabán leszálltam, hogy legyen időm élvezni a zenét, valami ősrégi techno zenét hallgattam csabától-gyuláig és szépen fütyültem, megérte enni a nyers répát.
Útközben összetalálkoztam a gyermekkori énemmel. Ugrándoztam az út szélén és a pitypang virágát erisztettem szélnek. A Zsuzsi malac vádlóan nézett, kolbász füstölög és szendvics az iskola táskában. Okos vagyok, a Zsuzsi malac vinnyog és forog a porban, meleg a gázláng, izzik a perzselő.
Nincs menekvés számomra sem, van egy út, aminek a végén füttyszó és hiába hempergek a porban, nincs aki megsajnálna és visszahozna mosolyogva, hogy csak vicc volt.
Tekerek hajnalban Gyula felé, egyetlen kocsma sincs nyitva, ahol könnyeimet hullajthatnám a régi emlékekért.
Ötven perc, ennyi idő alatt lehet elsétálni oda, ahol a busz söfőr nem állt meg, mert a szabályzat tiltotta. Sétáltunk ennyit. A tanya ennyire volt, télen sokat ültem az ablakában apámra várva, most apám helyett egy könnycsepp ül az ablakban, apám sosem volt sehol. Kellett a pénz.
Most megyek haza Gyulára és tervezem, hogy felelősségre vonom. A nejem mondta, hogy hagyjam hagy élje az életét, mit akarok már megváltoztatni rajta. Mondom neki szeretnék gyerekként gyerek lenni vele, legyen Ő is velem gyerek, legyen újra 4 éves és rötyögjön a göröngyökön.
Az élet göröngyös, ki lehet emelni, hogy nekem ezért szar, ilyet mindenki tud. De apa csak egyszer az ember és egyszer lehet az. Most én is az vagyok és mégis kötelességem egyszerre 8 évesnek és 2 évesnek lennem, attól függ melyikkel vagyok. Apa vagyok, olyankor nincs mentség, hogy túlóra és pénz kell...
Ha apának szólít, akkor akként kell viselkednem.
Most nekem is jólesne egy gondviselő, aki összefogná a lényeget és a végére a mondanivalót, de talán kitűnik a filmből a sehova sem tartozás. Nem az enyém de mégis ott vagyok. Menekülök ebből a kőrengetegből egy fára mászás felé, megelevenedik a gyermekkorom.
Zsuzsi malac vagyok, sivítok, nyakamat szúrjátok, ahogy lenyomod az entert.
Zsíromat.
Film-> Bővebben: linkStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Figyelmezz Apámra!
Főleg a tekintetét. Húzza a hálót, bár még nem látja mit fogott vagy üres a háló, ám a tekintete derűs. Bizakodik, mert már fogott, volt már hal a hálójában. Ezért is meríti be a hálóját újra és újra, a remény meg nem szégyenít. Valaki mindig ott áll mellette, de nem halász, csak nézi, hogy mi a fogás. Ha van egy nagyobb, akkor sem biztos, hogy örül, de jó látni egy nagy fogást, van miről beszélni másnak. Mert az öregemnek volt egy nagy fogása. Ha nincs fogás, akkor sem elkeseredik, hanem a hitetlenségét látja benne igazolni, na ugye én megmondtam, zavaros a víz, nincs mit ilyenkor fogni, kár az időért, áá hádd el mán.
Egyedül csak a halász érdeme, a halász nem adja fel. Tudja, hogy már volt fogás, hisz benne, hogy akad még nagy hal a hálóban, amelyik akkorát ránt és csapja a vizet, megizzasztja homlokát, csatakosra vizezte a lábszárát, de megvan.
Tele a szák, nem is dicsekszik vele senkinek, Otthon megpucolja, felszeleteli és le fagyasztja. Másnap a munkahelyén azért bevasalja az érdemeit egy kávészünetben, bazmeg akkorát csapott még most is fáj a kezem.
Vannak időszakok, amikor az apró hal dívik, napokig csak kevés a fogás, épp csak ficánkol, de levesbe, sütni megteszi. Lefagyasztásra már nem marad, elfogy még mielőtt igazából megízlelte volna. A pirospaprikás lisztben forgatott Kárász a kedvence. Persze, mint mindenki más, Ő is a nagyvadakról álmodozik, hogy egyszer szétszakítja a hálót és félórákig küzd vele, hogy partra kerülhessen.
Most, hogy együtt voltam vele egy napot, este elmentünk és húzta a hálót rendületlenül. Fogás semmi, közepe táján egy keszeg, ami hármónkra sem lett volna elég, mert a fiam is ott volt, bár sürgetett, hogy menjünk.
Visszaengedte fater azt az egy halat, de az illúzió kedvéért, amíg halászott szákba rakta, csak a fogás élménye miatt. A végén odaadta a fiamnak, hogy engedje vissza, ugrándozva és áhítattal dobta a vízbe és felkiáltott, amikor látta hogy csapott egyet és elmerült, majd megfodrozta még a vizet és a sodrással együtt eltűnt a vízben, csak a sodrás maradt, ahogy végtelenül és feltartózhatatlanul hömpölygött. Csak apám tudta, hogy hiába a fiam pillanatnyi öröme, az igazi fogás elmaradt. Ami nem azt jelentette, hogy többet nem fog halászni, most nem is a fogáson volt a hangsúly, hanem az együttléten, amíg hangosan kacagtunk és a sivalkodásunkkal felvertük az esti csendet és néhányan titkon irigyelve, bosszúsan néztek az ablakok mögül.
Menet közben a halászatról megfeledkezve emlegettünk közös élményeket és a könnyünket folyatva a térdünket csapkodtuk, a szemlélődő, aki apám halászatát kísérte figyelemmel értetlenkedett. Érthető hisz idegen volt köztünk.
Ha megnézed Apám arcát, akkor láthatod, hogy hiába nem látja a háló tartalmát, de mégis ott egy reménykedő negyed mosoly az arcán, egy kiégett hit, amely pengeélen táncol. Tudja, hogy nem, de reméli mégis igen, talán.
Ez nem hit, ez a tudás folytogatása egy félig reménytelennel.
Tudja, hogy nem fog fogni, de reméli, hogy igen.
Persze az igazi hite a halászatban nem azon alapszik, hogy feltétlen bizalom, hogy minden nap tele szákkal és háromkilós pontyokkal tér meg otthonába, hanem a tapasztalatára hagyatkozva inkább vagy az úgysem lesz semmire, vagy a valami kevésre alapoz.
Ezért ha néha napján a sok úgysem lesz semmi vagy valami kevéske után beüt egy nagyobb hal, akkor véletlen, ritkaságként kezeli.
Pedig ha a saját hite nem hagyná cserben, akkor minden nap megvalósíthatná az álmát.
Ha megoldottál egy problémát, akkor te problémamegoldó vagy.
Nekünk is van egy problémánk, ami, akár lehet a te problémád.
Ha meg tudod oldani, akkor közénk tartozol. Ha nem, akkor problémás alkat vagy, aki megoldásra vár.
Csüggedned nem kell, hisz mi a probléma megoldás mesterei vagyunk, ne problémázz! Így is úgy is közénk tartozol! Ha problémád van megoldjuk, ha problémamegoldó vagy azt is megoldjuk. A lényeg a probléma, rendeld alá magad. Akár szenvedője, akár megoldója vagy, az alárendeltség tudomásul vétele fontos, nem te vagy a középpontban, ezért működik, mert kiszolgálod.
Ez neked problémát okoz?
Old meg!
Érted! Öreg+
A háló zsinórján csomók vannak, hogy legyen mibe kapaszkodni. Ha a zsinór sima lenne, akkor a nagy teher alatt megcsúszna a keze és megégetné, ezért, hogy bírja a terhet csomókra van szükség. Bizonyos, hogy minden csomó megemelése bizonyos fájdalmakkal jár, ettől érdessé válik a kéz, úgymond bütykössé. Akár a puha, sima kéz, amelyet megpróbáltatás nem és a legenyhébb nehézségre is bababőr mintájára reagál. A bütykök és az érdes tenyér kell a halászathoz, mert ha csak szemléled és nem tied a halász öröme és szomorúsága, akkor csak az értetlen tekintet marad. Menet közben a halászatról megfeledkezve emlegettünk közös élményeket és a könnyünket folyatva a térdünket csapkodtuk, a szemlélődő, aki apám halászatát kísérte figyelemmel értetlenkedett. Érthető hisz idegen volt köztünk.
Az egyik ruhája a háló húzásától gyűrődik, a másiké a karba tett kéztől. Amelyik nem húz csak drukkol, az nem igazán örül és nem igazán kesereg, már mondtam, csak legyen miről beszélni.
Beszélni könnyebb, az nem jár tettekkel csak gondolatokkal, gondolatban mindent lehet.
Aki nézelődik az elvesztheti a hitét valóban és csak a mások fogásán van valami fél öröme, amit érdemes megemlíteni ha a tettek helyett a beszédre kerül a sor.
Mostanában mindent lehet, régebben nem volt szabad beszélni, de megtették.
Mindkettő a hálót figyeli, egyik sem a másikat, sőt ketten sem egymást. Ugyanazt nézik mindketten, a fogást, a háló azonban csak egy kezében van, hiába a másik próbálja befolyásolni, hogy így húzd, az érdes tenyér és a bütykök a mérvadó, nem a sok beszéd.
Sok beszédnek sok az alja, mondja a Biblia, sok gondolkodásnak értelem a vége és az értelem ellensége a kegyelemnek. Tudom!!!
Kegyelem...!![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/halasz.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
1 alárendelt = szolga
2 alárendelt = mágnes
3 alárendelt = Isten
4 alárendelt = kocka
5 alárendelt = időben
6 alárendelt = ember
7 alárendelt = nyugalom
A többi igazság nem létezik, ami ettől eltér az nulla azaz egyenlő a semmivel.
Ha megtudod semmisíteni önmagad, az a valami.
Jézus ezt mondta: 18. Lk 21,33
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
Ha tehát valami akarsz lenni, akkor nem azon kell igyekezned, hogy minél többet tanulj, minél erkölcsösebb életet élj, minél tökéletesebb legyél. Ha örökké meg akarsz maradni, semmiképpen el nem múlni, akkor semmiként kell élned.
Ha te semmi vagy, akkor megmaradsz, mert a semmin a valami uralkodik. Ha megtudod semmisíteni önmagad, az a valami.
2 alárendelt = mágnes
Az alárendeltség=házasság, ha nekem vagyon teremtve. A házasság vonzó dolog, abból fakad, hogy nem tudsz semmit, ha valamit pedig megtudsz, alárendeled magad.
25. 1Kor 1,28
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.
Tehát ha nem akarsz lenni semmi, akkor valami leszel. Ha valami lenni akarsz, akkor a semmik megsemmisítenek. Ha nem akarsz megsemmisülni, akkor semmi leszel, hisz tudatában vagy, hogy többen vannak a semmik, mint a valamik. Ezért a semmi mindig győz a valamin, nem érdemes lenni valaminek.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/birka.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A tökéletesség divat.
Olyan, mint a végtelenből csinálni egyet,
végtére is végtelen csak egy van, ha lenne kettő,
akkor nekiállnának versengeni, hogy ki a nagyobb.
S mit tesznek ha kiderül, hogy egyenlően végtelen mindegyik?
De az egyik mégis hosszabnak képzeli magát, pedig Ő is csak egy végtelen.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/open.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szek.jpg "[kép]")
A következőt!
Aki ilyet mond, az követelődző.
Követet mégis hiába küldenél hozzá,
mert nincs utána következő.
Az igazi követelődző mindenek után következik.
Nem fogok erőlködni, hogy híres legyek, küzdjetek meg értem.
Ha nincs hozzá erőtök azt is megértem.
Elbír a magyar ennyi híressel?
Fejből tudni mindegyik nevét?
A magyar az híres, van neki bukéja.
Nem a lelkéről, hanem a testéről.
Gyulai kolbász, szegedi piros, egri bikavér, tokai aszú,
esztergomi érsek, hogy soha el ne késsek, adózz a földi létnek.
Az emberek kapaszkodót keresnek, én is kapaszkodok a kiszögellésekbe,
hogy egyre feljebb jussak.
Minden reggel, minden nap egy kis fogódzó.
Az emberek kapaszkodót keresnek, én is kapaszkodok. Engem kerestek?
Kinyitom az egyik szemem a balt, az a rosszabb, utána kinyitom a másikat és rögtön élesebb a kép. Lehetne ez akár egy folyamat is, mindegyik nap után egyre élesebben látsz. Aztán eljön az este. Az este mindig eljön, elvan rendelve. Tudod te csak nem hiszel benne. El van rendelve, akár a lelkem ebben a testben.
Ha kellenék fönt leszek.
Ezt mondanod sem kell, ha van valami,
amit nem tudok megoldani, automatikusan felnézek.
Nem is felnézek, inkább feltekintek.
A nézés és a tekintély egymás felett áll.
Egyik sem létezhet a másik nélkül.
Ha nincs erőd felemelni a fejed, akkor nem marad más, mint lehajtani.
Mt 23,12
Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Vagy megalázod magad, vagy eljön a megalázó, más út nincs.
Minden ember kapaszkodót keres.
Én is kapaszkodom, örülök, hogy rám találtál.
Bár angyalok vannak számodra kijelölve, mostan azért érjed be velem és kapaszkodj meg.
A világegyetem végtelen, az embereknek meg nincs hol lakni.
Ha megnézed a földet kívülről nem látod a határokat.
Ha megnézed az emberek lelkét belülről, meglátod a határokat.
Kapaszkodót keresnek.
Isten ha nem létezik, nem lehet benne csalódni.
Isten ha létezik sem lehet benne csalódni.
Mivel van Jézus és a Biblia, alapos okom van feltételezni, hogy Isten létezik.
A mosógéphez is mellékel a gyártó használati utasítást, ha attól eltérsz nem vállalja a felelősséget. A lelkem mennyivel értékesebb s mennyire szennyes, hogy tisztítani kellene? Ha a lelked csücske fehér, kivirítod, arra a kis csücsökre vagy büszke.
A nejem meséli, hogy:
Éppen parkolt volna be a szokásos helyére, mikor egy kis srác, olyan bmx-es 10 éves forma, ráüvöltött a dühtől eltorzulva, hogy EZT TILOS!!!
Behajtani tilos, egyirányú utca, de a parkoláshoz legalább 3 métert be kell fordulni az utcába. A biciklis fiú úgy gondolta, hogy a nejem éppen tilosban járni kíván abban az utcában, pedig épp csak az orrát húzta jobbra, hogy elférjen.
Mondta neki rendben, biciklizz csak tovább, de a fiú nem tágított, továbbra is dühtől elpirult arccal és szigorúan nézett a nejemre, a lélegzete is visszafojtva.
A nejem épp a kocsit zárta és a kisebbik fiamat vette az ölébe, amikor a biciklis kisfiú újra rárivalt. Az Apám rendőr, le fogja magát tartóztatni!!!![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/standby.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Ő nem
Bővebben: link
Hétvégén Szandaváraljára voltunk hivatalosak egy kis házipálinkára, pinczehideg borra, kacsasültre és út közben lencsevégre kaptam eme házikót. Az érdekessége az, hogy a környéken 20-25 vályog viskó áll és a szélén eme mézeskalács házikó
Szandáról meg mindjárt közlékenyebb leszekStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Láttam ma egy amerikai filmet, ahol a főhőst jól lelőtték és a feleségének volt lehetősége időutazásra és ugyan megélte a férj halálát, de visszakapta. Ajd a film végén szorongatta, csókolgatta és az meg nem értett semmit, hogy honnan ez a hirtelen ragaszkodás.
A hétvégén leugrottunk Szandaváraljára a feleségem nagyszüleihez. Valamikor reggel 8h-kor telefonáltunk oda és 11h felé érkeztünk meg, de addigra már a bukta kisült, a leves megfőtt és a kirántott hús is elő volt készítve ebédre.
Az öreg elballagott a templomba ebéd előtt pulipka szentelésre, majd visszaballagott és egy flaska pincehideg borral traktált. Közben én a nagyobbik fiammal bejártam a környéket, már amennyire a hőség engedte.
A nejem jegyezte meg, hogy milyen csodálatos dolog ez, hogy alig 3 órája telefonáltunk ide, hogy jövünk és máris terített asztal vár bennünket, sütemény és ebéd.
Az az igazság, hogy nem a sütemény, nem a bor és nem az ebéd miatt siettünk Szandára, hanem hírét vettük, hogy az öreg gyengélkedik. Sáros volt az út, ezért nem a Skodával ment ki a szőlőbe, hanem gyalog. A tűző napon megkapálta a szőlőt és utána még haza is gyalogolt. Este orvost kellett hívni hozzá, mert rázta a hideg és véreset köpött. 81 éves és a mindene a föld. Nem lehet róla lebeszélni, hogy ne menjen ki. Hiába mondja neki mindenki, hogy papa ne erőltesse, nem magának való! A napokban is falunap volt és meghívták énekelni, rengeteg dalt ismer és nagyon szépen énekel, ízesen, nógrádiasan, öregesen és benne van a lényében. Bár beteg volt, mégis azt mondta, hogy ilyen szép napon ha addig élek is elmegyek énekelni, és elment, énekelt.
A szőlőre is azt mondta, hogy azt nem hagyja, mert ha addig él is kimegy és megkapálja. Kiment és megbetegedett. Rokonság messzi, mindenkinek család, munka, nincs aki segíteni tudna, hogy zokogni tudjunk az öreg vállán minden nap kéne egy időgép.
Mondom is nejemnek ha Ők elmennek széthullik a család. Az én szüleimnél is így volt. Amint meghaltak a nagyszülők, Apám és a Nagybátyám meg sem ismerik egymást az utcán, elmennek egymás mellett és elfordítják a fejüket, a köszönés is teher. Kérdezem a nagyobbik fiamtól, hogy ha egyszer már önálló élete lesz és saját családja, fogja szeretni a testvérét Bendzsót? Ő a kisebbik fiam, most 2 éves. Persze vágta rá határozottan és nem is értette, hogy miért feltételezem róla, hogy nem fogja szeretni.
Az emberek változnak, tényleg el kéne egy időgép, hogy megnézzük az első szeretetünket. Hazaugrottunk Szandára, hogy megnézzük az öreget, senki sem tud a lelkére beszélni. Csak az Isten és a bor soha el ne hagyjon mondogatja, ha levessel kínálják, akkor azzal hárítja, hogy hagyd el mán, olyan mint ha a hátam megé hagyigálnám.
Hátul a kertben megálltam az egyik fa alatt és elmerengtem, azon kaptam magam, hogy az otthoni gondjaimon jár az eszem és magamban motyogok, még soha nem volt eddig példa rá, hogy magamban beszéltem volna.
Életképek (24.5mb): Bővebben: link
Néhány foto:
Bővebben: link
Bővebben: link
Bővebben: link
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A héjéban van A vitamin.
A medve és a farkas vadászat közben ugyanarra a területre tévedtek és úgy alakult, hogy azon a területen éppen akkor egyetlen nyúl tartózkodott. Sarokba szorították és nekiálltak vitatkozni, hogy kié legyen, ki egye meg. Már civódtak egy ideje, a nyúl meg reszketett tőlük pár méterre, menekülésre esélye sem volt. Egyszer csak a magasból észrevétlenül lecsapott egy héja és elragadta a nyulat csendben. A medve és a farkas továbbra is egymást szapulták, hogy kié a finom falat. A héja közben megtelepedett egy közeli szirten és felfalta a nyulat. A medve és a farkas pedig tépelődtek, hogy miképpen sajátítsák ki maguknak a nyulat.
A róka avéltan slattyogott. Napok óta nem csusszant le egy falat sem a torkán, s az előbb látta a sast egy nyúllal a karmai közt a magasba emelkedni, s később a szirten falatozgatni belőle. Közben belefutott a két dühös és egymással acsarkodó hebrencsbe. Ti meg mit csináltok itt? Nézett rájuk értetlenül.
Vitatkozunk, hangozták kórusban.
Min?
A nyúlon, hogy kié legyen, zengték.
A héjában van a vita min, mondta a róka lekezelően.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/rabbit.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A telefonbetyár
Napokban rögtön nyitás után csörög a telefonom (3310, mert konzervatív típus vagyok, ha rádió akkor Sokol/Kossuth, ha pörkölt, akkor bogrács stb, ha telefon, akkor 3310.)
Magán telefonszám , a kedvencem, ha ilyet látok a kijelzőn legszívesebben fel sem venném. Ha lenne rá befolyásom betiltanám a hívószám kijelzés letiltását.
Felveszem és mondom haló Guga Bt. és csend egy másodpercig, majd kinyomja a telefont. Nagyjából 20-30 percenként megismétlődött a dolog és csak egyszer sikerült elcsípnem egy .öcsö. szórészletet, ami talán a köcsögből származott.
Aztán kisvártatva kaptam egy névtelen mailt az apronetről, hogy boltban 55000 te köcsög fasz.
De valószínűleg eltéveszthette a hirdetést vagy már nagyon mérges lehetett, mert egy 16000 Ft-os MP3 lejátszóra válaszolt. Nem tudom, hogy az éles tyúkeszével ilyenkor mire tippel hogy majd elkezdek rettegni és elköltözök az országból vagy mit hisz még ahhoz sincs bátorsága, hogy a telefonszámát kijelezze, de még csak egy freemailos mailcímet sem mer megadni.
Kettőnk közül szerintem Ő az aki inkább retteg.
Napirendre is tértem fölötte. De másnap szintén nyitás után csörög a telóm és egy vodás szám a kijelzőn. Egyáltalán nem ismerős és a jegyzeteimre pillantva sem láttam a listában. Mostanában minden hívás után kiírom egy papírlapra, hogy ki hívott és milyen ügyben, mert már volt egy két kellemetlen esetem. Felhívtak, hogy adjak árajánlatot 12db gépre egy közintézménynek és megígértem, hogy egy órán belül ezen a számon hívom. Közben az egy óra alatt sokkal több hívást kaptam, mintsem a telefonom tárolni tudná a fogadott hívásokat, így kénytelen voltam kivárni a szemrehányó telefonhívást és sűrű bocsánatkérések között kegyelemért esdekelni, hogy bocsi de a telefonom már rég törölte a számot, amit hívnom kellett volna. Az ötödik ilyen este után már minden telefonszámot leírok papírra és odaírom mellé, hogy mivel kapcsolatban hívott.
Ez a vodafonos telefonszám nem szerepelt a tegnapi listámon. Felveszem és mondom haló Guga Bt....
Nadrágsurrogás és közlekedő járművek zaja, léptek és vissza-visszatérő nadrágsurrogás. Leraktam és elkezdtem gondolkodni. Annak az esélye kicsi, hogy valaki zsebre vágja a telót és a nadrágja korca bepötyögi a 20/2313346-os számot. Ellenben ha nokia telója van, akkor a felfelé pötyögés után rögtön az utolsó hívott számokat tárcsázza. Ezt onnan tudom, hogy a nejem már több ízben felhívott a zsebéből és egyforma telefonkészüléket használunk. Miután hazaért röhögve mondom neki, hogy beszéltem a nadrágoddal.
Felhívtam a vodafonos számot és bejelentkeztem, szia guga vagyok. Fiatal srác, süldő, makogott, hogy izé nem tudom ki vagy. Mondom neki nyugi én sem, de az előbb beszéltem a nadrágoddal. Használd a billentyűzárat a nokiádon és hatásszünet. A srác ereiben megfagyott a vér. Előző nap letiltotta a hívószám kijelzést és nyakló nélkül s bátran hívogatott a névtelenség mámorában. Most meg visszaállította a számkijelzést és véletlenül feltárcsázott a zsebéből.
Ez egy igazán extrém helyzet, erre nem számított és nyilván átgondolta, ráébredt s közben kiverte a hideg veríték. Nem raktam le a telefont, hallgattam ahogy visszafojtja a lélegzetét és várja, hogy mondjak valamit, vagy egy megsemmisítő és lealázó „látod bazmeg kisköcsög így jár aki” kezdetűt vagy hogy bambán izézzek én is, mint akinek nem esett le a tantusz. Nem mondtam neki semmit, tudta Ő jól az egészet. Később még felhívtam egy ismerősömet a vodafonnál és megtudtam a kártya tulajdonosának a nevét. Bár nem jelent semmit, mert feltöltős kártya, akár vehette valaki egy készülékkel is és eladta a kártyát, de ha kicsit rámenősebb lennék és szeretném kiherélni, akkor már rég hagymán pirulna a töke.
De beértem annyival, hogy csöndben leizzadt és tudomásul vette:
4.
Mt 10,26
Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
5.
Lk 12,2
Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.
Miután 10. alkalommal hívott rejtett hívószámmal, pont ez jutott eszembe, hogy ez Isten dolga, Isten engedte meg, hogy megtegye. Bár nagyon erősen kívántam, hogy megtudjam ki az és a dühöm ha akkor meghallgatásra talál, talán szikrázva be is olvastam volna neki, de eszembe jutott, hogy:
11.
Jak 1,20
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/mobilephone.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A magyarok bűvárzása Croatiában (höhhhnyeee)
Kezdjük az elején, a határ. Semmi cécó, átengednek és rögtön a kezedbe nyomnak a bérelt gimnázista fruskák egy magyar nyelvű s több oldalast, olvass, légy tájékozott mielőtt. A határ után rögtön meg kell állnod toaletet használni 3 kuna-ért, mert mindegy hová mész, amíg oda meg nem érkezel wc-t nem látsz. Kb. 1 kilométer múlva jön az első cesternica vagy mi, adnak egy kártyát a kapunál, hogy beléptél az ótópályára oszt huss. Ótópálya mellett végig kerítés, megállásra lehetőség nincs, csak huss. Van 2 benzinkút a tengerpartig s lévén magyar szezon, a magyarok garmadája áll sorban akár tőtés, akár wc. A tőtés még rendben is volna, mert azt muszáj, nekünk is kellett tőteni, nem volt olcsóbb az ottani töltés, kifejezetten drágább volt. Ellenben ha az embert gyötri a szükség és nem kedveli a 8 négyzetméterre korlátozódott tömegrendezvényeket, akkor egy karlegyintéssel továbbáll. Vannak az ótópálya mentén a sós lehetőség előtt 10 méterrel SOS táblák, ahol a buszok villám sebességgel oldalaznak ki és a magyarok villám sebességgel intézik szükségeiket. Valami rejtélyes módon tudnak eltűnni a szem elől. A nagyobbik fiamat is elővette a szükség a Tunel Sopac után és apósom egy hirtelen kanyarral kint termett a fél méteres leállósávban. A fiam kipattant az ótóból és ott helyben összepiszkította a nadrágját. Családi takarás mentén alsó és nadrág csere, de az izgalom és a megszégyenülés hevében rájött a hasmenés és újból félre kanyar, kipattanás és szerencsére már az aszfalton landolt a szükség.
A horvát ótópályán hamar végig lehet hussanni, mert volt eszük és a vezető politikusaik nem nyúlták le a zuniós nyújtást és arra fordították, amire kell, szóval hussra van lehetőség de ezek szerintem még nem jártak külföldön, nem ismerik az ótós pihenő fogalmát.
Mi egy előre befizetett KRK szigeteki nyaralást vettünk igénybe, egy hetesre tervezettet. Nem magunktól, hanem apósom hívta meg az egész családot, mint tyúkanyó, aki szárnya alá terelgeti a csibéit. Meglepetés volt számára is és számunkra is a hely. Az ótópálya után egy 30 perces igazi mediterrán, kanyargós, szűk országút jön, majd a híd és a hídpénz. Még oda sem értünk, de már is elszedik a jó kis kúnáinkat.
Bővebben: link
Azt el is felejtettem, hogy az ótópályán kétszer szedik el a jó kis kúnánkat. Egyszer 39 Kn és egyszer 49 Kn. Híd után kitérő, de wc ott sem van, gyorsan körbeszaladtam a környéket hátha találok egy félreeső bokrot, amit a magyarok már alaposan összepiszkítottak, de csak hatalmas völgy és sziklafal, latrina sehol. Apósom megnyugtatott, hogy 5 perc múlva a célnál leszünk. Görcsöt kötöttem még a lábamra is és visszaültem az ótóba.
Bővebben: link
Az úticélunkOMIŠALJ és tényleg 5 perc múlva meg is érkeztünk. Ami meglepő volt, hogy szinte csak magyar rendszámú ótókat láttunk.
Megértem a magyarokat, 6-8 óra ótóút, tengerpart, megfizethető, félpanzio és ennyi, elözönlik ezt az OMIŠALJ-t. Hallomásból már tudtam, hogy csak 14h-kor foglalhatjuk el a szobát de nem hittem benne. Ez valami olyasmi, hogy tudom, hogy egyszer meghalok, de kit érdekel . S mivel 10h-ra már ott voltunk a szálloda parkolójában, szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy le sem szarják a fejünket. Sok magyar levonul tengerpart, megrémül s szitkozódik. Miért?
Homokos tengerpart nuku, van 1-2 méteres víz, szikla, tengeri sün hegyekben, no meg tengeri uborka és a víz is kegyetlen sós. Szandálban kell közlekedni vagy estére csak guggolva tudsz járni. Egyetlen 50 méteres szakasza volt a tengernek, ahol gyerekek számára is igénybe vehető fürdőzési lehetőség nyílott, de mivel az összes magyar ott dagonyázott, estére inkább hasonlított az iszap fürdőre, mint sem idilli tengerpartra.
Bővebben: link
14h után jött a szoba átvétel, elfoglalás. A szálloda szocreal stílusban épült nesze neked fogd be jól és élvezd a napsütést.
Tényleg volt vagy 35°. Légkondicionálónak nyoma sincs, hűtőgép se, sok egyéb sem se. Volt 3 ágy, egy párás fürdőszoba 2 üvegpohárral és ennyi. Hja a félpanziót elfelejtettem. Akkor jöttünk rá, hogy a szobában napközben nem maradhatunk. Azt észleltük, hogy voltak rutinos visszajáró magyarok, mert hoztak magukkal mobil klímát, hűtőt és kistévét. Utóbbit nem hiányoltam, de napközben vagy ötször bekényszerültem a hidegzuhany alá.
A vacsora
Iléyen látvány utoljára akkor fogadott, amikor apám leemelte a karámot és a tehenek nekilódultak az itatónak. Érthető, hisz egész nap a napon voltak, legeltek és ivóvízhez csak napjában kétszer jutottak. Szóval az elhízott magyarok a formás kufferjaikkal nekilódultak és egymás nyakába lihegve türemkedtek a félpanziós svédasztalhoz. Az egyetlen hely, ahol légkondi volt az étkező. Az ellátás pazar volt, ugyan nem túl változatos de megadták a módját. Vacsorára 4 -féle étel + saláták és hideg ételek. Reggelire valami kava-nak nevezett eszement lötty, ami tejjel s cukorral már nem emlékeztetett a tehénhúgyra és nem féltem attól, hogy többet nem áll fel. Továbbá sajt, felvágott, finom barna kenyér, méz, hatalmas tálban myogyorókrém, főtt tojás, és az estéről megmaradt pörkölt egy felforrósított edényben.
Szóval kajára nem volt panasz, a pincérek is készségesek voltak, de azért látszott rajtuk, hogy kegyetlenül unják. A főpincér vacsora idején körbetolta a zsúrkocsit a behűtött italokkal, de a szüntelen köszönjük nem kérünk után elege lett és visszatolta a sarokba és lemondóan legyintett horvátul a főnökének, már megszokták. Reggelinél volt 3-féle üdítő és tea meg kava is, de a vacsoránál cselesen kihagyták az összes innivalót, ezzel is ösztönözve a magyart, hogy az otthonról hozott jó kis kúnáikat italra hagyják ott. De a magyar eszén nem lehet oly egyszerűen túljárni, vacsora után, mint borjak szopták és nyelték a mosdóban a hideg vizet.
A bejáratnál ki volt írva magyarul is, hogy kérjük az étkezőből ne vigyen ki semmit, talán a tapasztalat. De azért a figyelmemet nem kerülte el, hogy obéda időben pár magyar főtt tojást pucolt a partona friss barna kenyérhez és bőszen vigyorogtak hozzá. Persze, hogy utálnak bennünket.
Már a második nap rájöttünk, hogy sem a szobában nem maradhatunk, sem a dagványozóban, amiből a magyarok estére iszappakolást gyártanak és örvendeznek vala felette. Korán reggel útra keltünk egy másik üdülő helyre Njivicébe. Gyönyörű tiszta tenger, rengeteg sün és mégtöbb tengeri uborka, de legalább lelátni az aljára, végre igazi tenger. Életemben először láttam, hogy miként jön létre a felhő. Tőlünk sok kilométerre volt egy földrész és előtte látni lehetett ahogy a pára felszáll a tengerről majd felhővé kovácsolódik a magasban, s egy órával később a hegyek felett villámlik is belőle. Mivel mi voltunk az egyetlen magyar csapat így szedelődzködni kezdtünk a villámok láttán, ellenben a helybéliek nyugodtan szelték a hullámokat tovább.
1.A vihar az nem volt, érdeklődés hiányában elhaladt. Mivel a nap egész délután sütötte a szállodát és az magába szívta a meleget, éjszaka idején pedig ontotta magából, így nappal s éj között nem volt különbség a hotel szobájában. 30° fölött volt végig a hőmérséklet. Csak a tengerben vagy a fürdőszobában volt maradásunk egy hidegzuhany alatt.
Bővebben: link
Egy kirándulás során, mikor a sziget legszebb részére készülődtünk Baska-ra, eltévedtünk. Véletlenül Stara Baska-n kötöttünk ki. Én javallottam, hogy maradjunk ott, de anyósom azt mondta túl mélyen van. Valóban az úthoz mérten néha 100-150 méter szintkülönbséggel voltak a kristálytiszta öblök. Szemet kápráztatóak és hívogatóak, megjegyeztem a helyet magamnak és visszafordultunk, továbbmentünk Baska-ra. Tényleg szép volt, tiszta és bűn drága. Mellettünk vert tanyát egy híres magyar énekesnő a családjával s 2 fiával, az egyik olyan 10 éves forma a másik pár hónapos bábucka. Egy ideje nyilván a kisebbik bábucka miatt nem látni a színpadon. Velük a nagyszülők és rögtönzött sátorban vigyázzák az árnyékot a kisebbik bábuckára.
Nejem közben mondja, hogy egy ilyen motorcsónakos ejtőernyőzésre rááldozna vagy 100 jó kúnát. Elindultam feltérképezni az árakat, előttem az énekesnő a hamburgeren nevelkedett nagyobbik bábuckával, akinek az ellenálló képessége a külvilággal láthatóan a nullához konvergál, sebaj, a fickója nagyot paskol a zénekesnő fehér valagára és megjegyzi az árlista láttán, hogy ez kurva drága. Majd besorjáznak a motorcsónakba és egyenként felszállnak az ernyővel. Az ejtőzés 5 percre 250 kuna volt, a nejem lehúzásnak találta és velem egyetértésben beérte egy közös, családi banánozással. A srác értetlenül nézett rám és próbálta beadni, hogy zagyválok. Pedig érthetően elmagyaráztam, hogy three personal banana bansai. Erre megkérdezte, hogy tube or banana? Pátfasza mondom what is 'its és rámutattam arra a hosszú nem tube ellenben nagyon is banana alakúra, ami personalként 50 kunat ért. Hja csapott a homlokához az a banana és lenézően vigyorkázott a haverjához, hogy a magyarszka beszél angolul. Hja Baska-val kapcsolatban még annyi, hogy ha arra vennéd az irányt, mondj le arról, hogy parkolásért nem fizetsz napi 30-50 kuna-t, ugyanis gondosan kidolgozott terv szerint sehol nem lehet megállni. Apósom kitalálta, hogy keressünk free parkolót. Egy darabig kerengtünk, de vagy táblát láttunk, hogy lécci perkálj vagy egy integető embert, aki mutogatta a perkálj táblát, tényleg minden talpalatnyi szar helyen ótó állt.
Énekesnő tőernyőről leszállva délcegen és dölyfösen lépelgetett a túltolt, kevélyre hízott fiával. Mellettünk vertek tanyát és amint befutottak a tőernyőzés után a túltolt kisfia rögtön benyújtotta az igényét a nagyszülejének, hogy kólámat.
Nagyobbik fiam meg leszállt a banana-ról és majd kibújt a bőréből, a nagyapja nyakába ugrott, hogy láttad és ahogy száguldottunk? Érdemes neki adni, hálás minden pillanatért.
Este szembesültünk a címmel, a magyarok vacsi után bűvárzottak Croátiban, majdnem azt írtam kloákiában, hisz estére már úgy felzavarták azt a pöcsnyi öblöt, hogy alig lehetett látni valamit. De ennek ellenére Ők bűvároztak az otthonról hozott békatalppal, szemügével és bűvárpipával.
Sok magyar bűvárpipálya lógott ki ama pocsárból, kötött utazás buszval, mert teljes hasonulás és saját ótó híjján nem mennek oda hová akaródznak. Helyette bűvárzanak és pipáik kandikálnak.
Másnap elsuzukiztunk Stara Baska-ra és elengedtük magunkat a szikrázó napfényben.
Bővebben: link
Bővebben: link
Az ottani növény és élővilág nagyban különbözik a mienktől.
Minden növény szúrós, ami meg nem az messze van. Kecskeszarszag utal rá, hogy valami hegyi ugrándozó lakja a környéket és napközben nem mutatkozik. Láttunk gyönyörű, félméteres gyíkokat, igaz csak egyet de azt láttuk, ebből sejthető, hogy volt több is belőle, mert az egy az hülyén nézne ki.
Volt cocogány, amit én neveztem el annak. Egy bazi nagy sáska vagy tücsök, amit az afrikaiak megsütnek, mert jó húsos és ha pattan egy nagyot a tűzben akkor ehető. National Geografic, de lényegtelen, félszemmel néztem. A lényeg, hogy ezek non-stop nyomják a cocogást. Egyel találkoztunk is szikláján, amit nem akart elhagyni, hiába közelítettem oda, az övé volt, neki járt ki ott cocogás.
Bővebben: link
Összességében annyi, hogy hrovátckija sziklás, köves, sünös, uborkás és van 4-féle hal, ami nem hajlandó elúszni ha a érte nyúlsz, max addig amíg nem éred el. A homokos, színes kagylós, ezerhalas, polipos, meduzás tenger az elmarad. Valószínűleg a tenger sótartalmából fakadóan ilyen sivár az élővilág.
Pár dolog, amit hiányoltam de ha arra jársz te is megfigyelheted.
Jobbára a teszkós magyarok nyomulnak hrováckijába, mert 6-8 óra ótóút, megfizethető és ha készülsz (venti, hűtő), akkor egész komfortos és élvezhető nyaraláshoz juthatsz tengerparton, ahol elmarad az életre szóló ismeretség az asztalszomszéddal és a képeslap a nagyinak. Ellenben van hörcsögképű, aki a szájában csomagolt szendviccsel lép ki a detektor előtt, egyáltalán mi szükség a detektorra.
Hja tengerparton ne végy semmit ha csak nem vagy kiégett s kivénhedt énekesnő, aki összelálázta a küvecseket és kevély lépelkedéseket engedhet meg magának. Szóval ha még lálázás előtt állsz, s mégis hrovátszkijába tartasz, akkor szard ki magad otthon, vegyél sört a teszkóban, vigyél ventit s hűtőt magaddal, majd az etetőnél várd meg a végét, hogy senki ne lihegjen kufferéval nyakadba.
Valamit elfelejtettem, a sörös üveg. Hülye magyarja eljátszotta a szerencse kártyát s bizalmat. Közértben adnak blokkot és bekarikázzák, hogy biza 2.5 kuna kaucio. Ha blokkot nem viszel és pont annyi üveget, akkor csak bedobálhatod rekeszbe üvegeidet és pápá jó kis kuna, mert eleink faxául összegyűtötték a parton az elhanyagolt üvegeket és megpróbálták bégyűjteni a jó kis kunakat. Majd erre reája gyüvén az okos közértesek önvédelmi reflexként bevezették a blokk ellenében visszaváltást. Én meg jóhiszeműen viszem a két üres palackot, hogy ájem cséndzs bír, de baxtak rá, blokk nyista, fizessek újra kauciót. Áldottam magamban ama honfitársamat, ki elsőnek vette fejébe, hogy Ő majd az ottani bűvárzása folytán eme forrásból gazdagítja jó kis kúnáit.
Egyik éjjel ittas honfitársaim nekiálltak focizni strandlabdával a folyósón és nejem felébredvén, szitkozódván javallotta, hogy menjek kis tegyem szóvá, dörgöljem orruk alá, mivel ajtónk előtt. De leintettem, hogy engedjünk előrébb valaki mást, hisz biza mást is kellemetlenül érint eme kéretlen labdarúgás. Kisvártatva előállt valami cingár de annál inkább magyarabb, mert egy kisebb nyakas után végigvágtázta a 3 emeletet a földszintig. Elismerően bólintottam nejemnek, hogy látod eme nyakas sem nekem jutott ki osztályrészül, mivel mindig annak van igaza ki részegebb. A nyakas elszenvedője és elkövetője is belefáradva a küzdelembe humni tért. Nem tudom említettem e volt, de mindvégig a szoba teraszán töltöttem az éjszakát, mert az ajtón kívül s bévül a hőfök különbsége 10° volt. Később a nagyobbik fiam is csatlakozott hozzám és onnantól kezdve vételeztem észre, hogy nyújtott lábbal aludni micsoda királyság, ugyanis az nem volt. Menni kellett tengerbe reggel, hogy kinyújtsam.
Visszagondolva elég cinikusnak tűnhet eme leírás, de nejemmel konzultálva abban egyetértettünk, hogy magyarhonba érve a hűs felhők alól megszépült az egész. Ott és pont akkor a hőség elüldözött bennünket. Az OMIŠALJ-i akárkik gondosan elhallgatták, hogy kilométeren belül egy batár nagy s hosszú olajfinomító leledzik, aminek a fojtó szagát néha arra sodorja a szél. Mi vízibiciklizés közben kezdtünk öklendezni.
Amúgy ha apám felnyitja a karámot...
S egy kis útifilm, ami nem mindenkit érdekel, de jól tükrözi: Bővebben: link 32mb
A cocogány kérlek szépen 3-5cm cool_2.gif nem tudom mi az eredeti neve, de kib. hangosan cocog és afrikaiak sütik, ha egy nagyot pattan a húsa, akkor faja. Bármerre mész 0-24 nyomják a cocogást.
Érdemes elmenni hrováckijába, de csak oda, hová magyarok nem mennek csőstül. Mert ahol ilyen teszkós csorda jelleggel bukkannak fel az ultra gáz, a viselkedés, a fogadtatás egyaránt. Főleg az szép, mikor látod a városok tábláin 4 nyelven a feliratot, hogy köszönjük, hogy ellátogatott városunkba. De még ezt is képtelenek elolvasni és kikövetkeztetni, hogy ha valamit a tányérodra pakolnak, akkor HVALA!!! vagy reggel, délben és este köszönni horvátul. Nyomták a magyart a pénztárnál meg bárhol. Köszönjük nem kérjük, jó estét, jó reggelt, merre van a d3.gif d3.gif
Tömegközlekedésről nem tudok semmit. Táj, növény és állatvilág fantasztikus, ezer hegy és bazi sziklás, szirtes és elképesztő mennyiségű cococgány biggrin_2.gif (Valaki mondja meg mi a neve annak a szöcskének!)
KRK szigetén ha elkerülöd a magyarok álltal megszállt területeket, akkor egész normális a fogadtatás. Njivice, Baska, Stara Baska, Malinskaja gyönyörű, a tenger tiszta, hűs és tele van sünökkel, szandál vagy gumicsuka és már meg is oldódott a probléma. A nagy halakat elzavarni sem lehet, próbáltam víz alatt belerúgni az egyikbe, épp csak annyira úszott el, hogy ne érjem el. Biztos mexokták a sok hülye bűvárzó túristát, olyanok, mint a körúton a galambok.
A szálloda bejáratával szemben volt egy fa és jobbra tőle parkolt egy auto magyar rencámmal, balra meg 8-10 veder nagyságú kű. Pont a kisebbik fiamat vittem sétálni és léptem ki a bejáraton, mikor elém húz egy merev képű magyarszka és bámul előre mereven. Kilépni nem tudtam tőle, muszáj volt rálépni a fűre és kikerülni az autoját. Mellette a nagykufferú felesége és hátul a két lánya olyan 10 és 15 éves forma. A kisebbiket kiparancsolta a nagykufferú feleség és az kelletlenül kikászálódott a háccsó ülésről, körbesétálta az autót, majd nekiállt nyögve elpakolni a köveket az útból, hogy betudjanak parkolni a szálloda bejárata elé. A nagyobbik lány jajveszékelve szállt ki a kocsiból, mert úgy levolt sülve, mint rák, lángvörösek voltak a combjai, persze a kisebbiknek is de az vékony volt és a legkisebb, ezért nyilván nem ellenkezhetett. A nagyobbik lány már látszódott, hogy híven követi anyját, mert már Ű is elkezdte növeszteni kufferét.
Nem vagyok kárörvendő (de azért egy kicsit mégis másnap a fickót láttam felbukni orra az aszfalton, előtte a marhacsordával együtt futott a svédasztalhoz, kaja után meg elálmosodva s alig élve megakadt a cipője egy apró kőben és eltanyázott. Basszamegozott elég rendesen én meg félrefordultam, mint aki nem látott az egészből semmit csak éppen a környéket ámulja 
bazmeg mekkorát esett
Nejem mesélte, hogy Ő meg reggel látta, amint az autó kiparkol onnan és elkezdik családilag odapakolni a sziklákat, hogy más ne tudjon odaparkolni
Hülye parasztja, persze, hogy utálják a magyarokat az ottaniak.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az őszinteség vázlata, azt mondják paraszt vagyok.
Az őszinteség vázlata a szex. Ki érti ezt?
Minél jobban kimutatja a szexualitását valaki, annál őszintébb.
Ha valaki szemérmetlen az megbízható? Nem kifelé, hanem egymás felé.
Érsekvadkert-Patak. Egy tavat néztem meg, amit éppen felöltenek egy patakkal.
Erdőkben csatangoltam és söröket.
Jobb elfáradni, mint megőrülni.
Reggel ötkor már úton voltam, fél hat felé vettem észre, hogy Dejtáron.
Sehol egy ember, furcsállottam is, a kocsma is zárva.
Én csak egyedül én voltam éber.
Aztán ástam kertet, kiforgattam dolgokat, abban is elfáradtam, nem gereblyéztem el semmit.
Pedig fontos az is ha az ember felforgatja a földet. Muszáj aprítani a göröngyöket, különben a mag,
amit belé vetettünk, elszárasztja a nap. El kell egyengetni a talajt.
Ki érti ezt?![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/fuckoff.jpg "[kép]")
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Bővebben: link
Küldtem egy sms-t Böcének: kukutyinba zabot hegyezni
A válasz nemsokára megérkezett: 18h-ig dolgozom, utána.
Tulajdonképpen a történet itt véget is érhetne, hisz az sms váltásban benne volt az ezt megelőző 2 hónap, amióta nem találkoztunk, a mai este mikor is összefutottunk és hajnali egyig értekeztünk és sörökkel érintkeztünk.
A kívülállók kedvéért írom csak le a részleteket, akik ebből az sms-ből nem tudják kiolvasni a mondanivalót.
Félhétre megjött és letette a kerékpárt az udvaron, majd kezet fogtunk és megkérdezte „na mi a redvás fasz van?” Erre különösebb választ sem várt, inkább egy ilyen nyugtázás-féle, hogy minden OK, menjünk sörért.
A zuglói vasútállomásra szoktunk felmenni sörözni, a semsiben veszünk egy szatyor hideg üvegest és felsétálunk a peronra a padokhoz.
Az első témánk, amit kiveséztünk egy ismerős család, mindketten ismertük töviről hegyire Őket és a Böce sérelmezte, ahogy a családfő Apa dicsekedett Böce előtt, hogy az Ű szíp kisfija bezony lediplomázott és nem oly bugris paraszt vala, mint mi ketten akik ha letérünk a dűlőről nem találunk haza. Aztán mindketten jót röhögtünk, hogy hajszálnyit sem ismeri a saját fiát, aki térden állva könyörög a dealernél egy adag hernyóért és az összes zsebpénzét, amit otthonról kap azt felszúrja magának. Tulajdonképpen a helyzet egyáltalán nem nevetséges, mert egy ilyen állapotból kiverekedni magát és letisztult, nyugodt családi életet élni, dolgozni nem sok esélye van. Általában megelőzi egy családi tragédia s csak utána derül fény rá, hogy mit csinál a srác.
Ezt még egy darabig vesézgettük, hogy milyen szülők legyünk, hogy jó csinálni. Legyünk kemények és tiltsuk minden eszközzel s lepődjünk meg a végén, hogy mégis kipróbálta a haverokkal vagy legyünk partnerek benne és tájékoztassuk a jó és rossz hatását a drogoknak? Majd végül kiegyeztünk annyiban, hogy jó szülő nincs, mi sem lehetünk azok, majd ha a helyzet úgy hozza nézünk mint a légy és megpróbálunk mindent helyrehozni.
Közben az is eszünkbe jutott, hogy évekkel ezelőtt mi is drogoztunk, persze nem ilyen durva injekciós cuccokat, akkoriban a fű, hasis és az amfetamin származékok voltak topon. Kipróbáltuk és addig használtuk, amíg egyszer csak nem jutott idő rá. Jött a család és az ember automatikusan áttér más értékrendekre. Lehet mi sem tudunk majd róla ha a gyerek drogozik, hisz a mi szüleinknek sem volt fogalma róla, akár csak a hízó képű családfőnek, aki Böcét akarta alázni azzal, hogy a fia lediplomázott.
Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni a semsibe.
A második témánk miután megülepedtünk a peronon az erőszak, az alkohol kiváltotta tolakodó fellépés, stb. Témánk kiindulópontja egy éppen egymást nyúzó s szaggató „pár?” láttán vetült fel bennünk. Egy férfi láthatólag ittas állapotban próbálta meg választott hölgyét s annak gondolkodását néhány jól irányzott pofonnal más irányba terelni. Tépte s cibálta a pulóvert rajta majd egyensúlyából kibillenve elvágódott és forgott a betonon, mint giliszta a porban. A nő kapott az alkalmon és a kezénél fogva elkezdte vonszolni a férfit métereken át majd az oldalába rúgott. Eme ragaszkodó szeretet láttán kezdtünk el elmélkedni azon, hogy mi is a párkapcsolatban a követendő értékrend. Megemlékeztünk arról, mikor is Böce felesége beleszólt egy régebbi elmélkedésünk alkalmán a telefonba, hogy „Teeeeeeeeeeeee indujjámá meg!” s nem tudtuk Őt elítélni, amiért ily nyersen de annál határozottabban avatkozott be akkori elmélkedésünk folyamatába. Hisz kifejezetten ébresztőleg hatott rá s majd végül meg is indult.
Embereket láttunk tömörülni az egymásba kapaszkodó pár körül és innen-onnan beszólások is röpködtek, úgymond segítő szándékú jótanácsok, hogy a fejét rúgjad, akkor lent marad. Nem maradt lent, csápolva s szédelegve megindult és újra nekilátott csépelni s a pulóverét cibálni választottjának. Közben robogva befutott egy szerelvény és minden ember eltűnt a szemünk elől, csak mi maradtunk ketten.
Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni a semsibe.
A harmadik témánk miután kapaszkodót találtunk a peronon a vendéglátás volt.
Ez arról jutott eszembe, hogy nemrég reggel eszünkbe jutott meglátogatjuk a szandai nagyszülőket és odatelefonáltunk. 11H-ra értünk oda, de akkorra már gőzölgött a tyúkhúsleves, tepsiben a malacsült és az öreg leballagott a borospincébe egy flaska borért is. Kínálgattak bennünket szüntelenül, hogy csak egyetek, ilyet úgysem lehet kapni Pesten, mert a pesti megnyalja a tíz ujját az ilyen tyúkhúsleves után. Ezekben a falvakban ha betakarítás van nem kell kérni a szomszédot, hogy gyüjjön mán kend, hanem maguktól mennek vedrekkel és hordják a búzát, kukoricát a padlásra, utána megállnak a borospince előtt és roskadozó térdeikkel emelgetik a poharat, hogy egészségére. Ha egy ilyen faluba este térsz be és megkérdezed az első embert, hogy hol lehet szállást kapni, akkor ha légkondicionálóra és öccsillagos ellátásra nem is számíthatsz, de pár pohárka pincehideg borra, sült kappanra, egy szívélyes reggelire bizton. Ez nem Pest, ahol rád dudálnak ha a lámpánál elmélázol egy másodpercre és az öklüket rázzák. Ez nem az a helyzet, amikor sunyi fejek lesnek a függöny mögül, mikor valaki költözik és tenyér mögül kiabálják, hogy bazmeganyád a közöskőccséggel mi lesz?????? el vagy maradva egy éve faszkalap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4
Kilépsz az ajtón és a ház sarka feketéllik a kutyahúgytól, az az egy méter széles föld meg, ami az út és a ház között avít az telítve van a kutyák fosától a sok év alatt és baromira vigyázni kell, hogy ha a gyerek tipeg ne essen el, mert bizton csikkbe, üvegcserépbe vagy kutyaszarba tenyerel.
Aztán megjegyeztük, hogy lassan 20 éve költöztünk Budapestre és nem tudjuk mi a jó benne.
Engem már nem köt ide semmi, emberek közt szeretnék élni. Szeretnék egy vederrel a kezemben átsétálni a szomszédhoz ha látom éppen betakarítás van és utána elfogadni egy szívélyes pohár bort, elbeszélgetni s este lavórban lemosakodni, a vánkost a fejem alá igazgatni és ha elhantolnak, akkor tudni, hogy „Itt nyugszik” és valaki évek múlva is rám talál, megkapál, ejt egy könnycseppet és tovább áll. Olyan vagyok, mint az elszáradt fűszál, kis idő és emlékezet sem rólam.
Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni, de már nem volt hova, bezárt.
Csak mi nem zártunk be, mindig is nyitottak voltunk egymásra. Egyszer azt mondta a Böce, hogy ismertelek mielőtt találkoztunk volna, ismerlek azután is miután meghalunk. Ez nagyon jól esett és valahol én is ugyanezt gondolom róla csak nem tudtam ilyen pontosan megfogalmazni. Leültünk egy közeli padra és újabb elmélkedés. Közben csörög a telefonja, a nejem hívta, mert én otthon hagytam a telefonomat. Jó dolog az ha valaki után aggódnak, megbeszéltem Böcével, hogy ez nem azért van, mert haragszik rám és a világból kikergetne, hanem ha nem vagyok mellette nem tud elaludni. Szép dolog ez és követendő példa. A nagyapám és a nyagyanyám egymás mellett fekszik a sírban, nem szükséges egymás után telefonálniuk, manapság az ilyen ritka, de mégis azt mondom követendő példa és jó dolog ez. Egyszer a feleségem kiment német országba és visszafelé felhívott a határról, hogy most lépik át. Nagyjából kiszámoltam mikor érhet haza, de két órát késett. Akkoriban nem volt mobiltelefonunk, ezért a vezetékes telefont vertem szét a falon. Néha ha 20-30 percet késik, akkor már idegesen hívom, hogy merre jár, minden rendben?
A nagyapámnak és nagyanyámnak nem volt alkalma telefonálni egymás után, mégis megtalálták egymást és végül végleg. Ha kimegyek a temetőbe, akkor ott a kövön, hogy Zvolenszki József és Neje Zvolenszki Józsefné. Élt ettől eddig, stb.
Nemrég este egyedül voltam otthon és olyankor szoktam nézni tévét, Sebrenica a Duna tévén. Már az első percben elakartam kapcsolni onnan valami vígjátékra vagy spectrumra, mert olyannyira borzalmas volt. 8.000 embert lőttek tömegsírokba a szerbek és később ástak ki a helyiek. Eltelt 10 év és a halottakat megtalálták, arcról lehetetlen volt azonosítani Őket, csak a ruházatukról. Rengeteg ember, akik sírtak, öklendeztek vagy ridegen mérlegeltek, hogy talán a zsebében lesz valami. Azt mondtam magamban ha ezek az emberek ezt élőben kibírták, akkor én tévén keresztül miért ne? Közben elaludtam és arra ébredtem, hogy mákosan sistereg a tévé. Megijedtem és alig bírtam visszaaludni, eszembe jutott, amit láttam s az is, hogy ez itt is előfordulhat bármikor.
A politikusok a tévében nyilatkoznának, hogy elítélik és urai a helyzetnek, de közben már nem is ebben az országban lennének.
Engem meg egy dróttal a kezemet hátrakötözve lőnének fejbe a házunk előtt és utána a fiamat. Mi a garancia rá, hogy ez nem történhet meg? Nulla, semmi!!!
Kicsit elkanyarodtam és közben Böce is elment, elhajtott e kerékpárjával.
Böcével minden találkozás olyan, mint kiesni az időből. Olyan, mint ha előre megbeszéltük volna az idők kezdetén, hogy tesók leszünk és azonos véleményen leszünk a főbb dolgokról, de ha összefutunk testben is, akkor egy csöppnyi vita belefér. Végtelennek és időtlennek tűnik az az idő, amikor nem találkozunk és ha végre elém áll egy nyers „na mi a redvás fasz van?” -al, akkor úgy hat rám, mint narkósra a dealer, mikor zacskóba méri az adagot.
Nem is tudom miért röhögtünk ezen a diplomás majmon, elmehet kukutyinba zabot hegyezni. Aztán még intettem egyet és eltűnt a benzinkút parkolója mögött, legközelebb kb. 2 hónap múlva egy sms, hogy hőőőjjj vagy szervác és bonifác zsákban hoznak meleget. A lényeg nem az üzeneten van, hanem azon, hogy ismertük egymást már születésünk előtt és a halálunkkal ez nem szakad meg.
Na mi a redvás fasz van?Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
No comment kategória, tőccsednézzed és ha találtál benne valamit, amit én csomagoltam, akkor phőőőjjj de rulez, ha nem akkor delete.
My Way 44.6mb
Bővebben: link
A végén észre sem veszed, hogy elrepült az idő.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Szilvásvárad
Haverom Vizesblokk kedden felhívott, hogy hőőőjjj baze nem tudsz valami parasztlengető helyet, ahová a családdal levonulhatunk hétvégére kicsit offolni? Így elsőre nem tudtam neki mondani semmit, de aztán a homlokához csaptam, hogy Szilvásvárad. Gyerekkoromtól kezdve oda járok és ugyanabba a camping-be. A szállás olcsó, a büfés néni morcos, a pisztrángot már reggel ötkor sütik a neveldénél és hozzá házipálinka. S ahogy elregéltem neki a köpködős kocsmák sejtelmes világát, ahol idegennek csak bólogatni lehet, meg a helyi vajdát, aki kozmodisk-el a hátán szaladgál, hirtelen kedvet kaptam, hogy mi is leruccanjunk a családdal hétvégére. Gyorsan lefoglaltattunk 2 X 4 személyes faházat és már alig vártam, hogy gyüjjön a hétvége. Mielőtt elindultunk berongyoltunk a teszkóba élelemért. Mindkét nap terveztem a bográcsolást, de ilyen hőségben vigyázni kell, hogy mit veszünk. Így csak paprikás krumpli jöhetett számításba füstölt háziszalonnával és parasztkolbásszal. Ha húst vettünk volna megzöldül mire sorra kerül. Simán leértünk és gördülékenyen, az M3-ról Eger felé és utána Szarvaskő, Mónosbél, Bélapátfalva és Szilvásvárad, mindössze 42km az autópályától, hegyes, keringős utakon és egyszer csak felbukkan egy vasúti kereszteződés után Szvárad. 300 méterre a táblától jobbra a hegyi Camping, sok faház, kommunizmus ízű, kellemesen fárasztó hely. Miután kiszáltunk a szuzukiból valaki rám kiabált, hogy höhhhnyeee. Az egyik konkurens számtechcég tulaja szintén ott töltötte a hétvégét és gyorsan varázsolt egy hideg sört a meghökkentő höhhhnyeee mellé.
Az este a büfében telt a morcos néni társaságában, aki lelkiismeret furdalást okoz ha a hűtő mélyéről kell kipakolnia a sört, hogy hideg legyen, szájalni nem akartunk vele, csak röhögtünk neki, hogy baze ki issza melegen? A házi szilvát pult alól méri és nem szabad belőle inni, mert levesz a lábadról ill. másnap a budiban lepotyognak a csempék a szaga miatt.
Másnap kora hajnalban keltem és sétálni indultam, élettelen környék és masszív húgyszag, először azt hittem a közös zuhanyzó/wc felől jön a nagy nyári melegnek köszönhetően, de később rájöttem, hogy a hegyekből árad le, mert a szénégetők vizes fát égetnek és a szaga hasonlít az ammóniához.
Családilag felkerekedtünk reggeli és ejtőzés után a bélapátfalvai cementgyárba, ami már ugyan évek óta zárva volt, de köszönhetően a nem merev gondolkodású polgármesternek a helyén egy vidámpark nyílt. Az üzemeltetője készséges volt, a hely olcsó nem lehúzós és tényleg családias, igyekeztek kihozni belőle a maximumot, csak gratulálni tudok nekik, hogy ebben az elkúrt országban táptalajra leltek a munkanélküliség helyett. Saját bevallásuk szerint sem a helyiek látogatják a vidámparkot, de emberből azért nincs hiány, belépőt nem szednek, az üdítő sem ezer és úgy általában tényleg minden olcsó és az alkalmazottaknak is jut idejük mosolyogni, esély a talpon maradáshoz a siránkozás helyett.
Ebédre paprikás krumpli füstölt, házi szalonnával, parasztkolbásszal, sok fokhagymával és sok hőőőjjj kíséretében, ami elhallatszott hegyeken túl is a sátorozók legnagyobb örömére. Nagyon meleg volt és szél semmi, apró fa egy szál se, csak vastag és az is nedves, muszáj volt felkarolnom egy boglya szénát és rágyújtanom a fára, hogy valamennyire izzani kezdjen, végül a tűz is nekiállt parázslani és a kaja is utolérhetetlenül finom lett. Ebéd után a gyerekeket elüldöztük a medencéből és ketten tohonyáskodtunk benne a haverral. A Camping vendégei ez idő alatt átgondolták az esélyeiket és visszavonultak a faházakba. Mi még késő éjszakáig hőőőjjjöztünk készségesen, de nem találtunk meghallgattatásra. Másnap kora reggel a büfében kezdtünk két sörrel és meztelen felsőtesttel, a büfés néni éppen reggeliztette a Camping vendégeit, akik szépen megborotválkoztak és félig ünneplőbe öltöztek a felszolgált két tojáshoz zsemlével. Mi meg ketten klotgatyában kértünk két hideg sört, persze, hogy morcos volt a büfés néni ránk. A furcsa csak az volt, hogy mindezek ellenére ha a pult alól kérted a házipáleszt, akkor cinkosan összekacsintott veled és csak utána volt morcos, hogy reggeliztetnem kell és ne jöjjenek ide csak délután.
Hőőőjjj, közben elment a délelőtt a gyerekek lovagoltatásával. Előző este beállítottunk a helyi vajda házához és bekiabáltunk, hogy haló. Erre kijött egy fegyenc arcú feleség és ridegen megjegyezte hatigvanló. Nem volt mit tenni vissza kellett térni másnap, persze már a hátam is borsódzott tőle, de a gyerekek ríttak a lóért hát legyen. Ebéd tájékában beállítottunk bízvást abban, hogy most nem utasítanak bennünket vissza egy hatigvanlóval. Az egész ki tudja ki kivel van család de voltak vagy húszan kint ültek az udvaron és a bejáratnál a vajda a már megszokott kozmodisk-el a hátán beljebb intett bennünket. Bizalmatlan voltam irányukban, mert valamit főztek a bográcsban, ami igen büdös volt és gyanakodtam rá, hogy holnap akár én is lehetek. Itt hamar eltüntetik az embert és nyom nélkül, no de nem eszik olyan forrón a kását, a család szívélyes volt én meg alaptalanul bizalmatlan. Kiszaladtak a kertbe hirtelen almáért és végigkínálták a vendégsereget vele, a lovaik szépek és ápoltak voltak, az istállón belül volt egy fehér pettyes, amelyik vágyódva forgatta a nagy szemeit.
Aztán megint hőőőjjj és megint bogrács, paprikás krumpli a változatosság kedvéért, de mást nem lehet csinálni ilyen helyen, ahol nincs hűtő.
Ebéd után lerongyoltunk a morcos büfés nénihez. Beültünk és az első pár korty után már hallottuk, hogy valaki erősen basszamegozik és átkozódik, de úgy amúgy belevisítva a szváradi délutánba. Majd kisvártatva felbukkant egy világoskék melegítőben és meztelen felsőtesttel, camping kerékpáron a bandi, legalábbis a morcos büfés néni így nevezte, miközben rezgett a léc és a térde. Harsányan állított be a büfébe és rögtön rám nézett. Én meg gondoltam magamban ha állat vagy, akkor akként kezellek. Mint a kutya nekiálltam mereven rajta tartani a szemem és kicsit kivillantottam a fogam hegyét, majd felálltam és odamentem hozzá egy centiméterről farkasszemet nézni vele. Erre nem számított, erre még nem volt számára példa. Láttam a kék szemében a zavartságot, de nem engedtem el, erre csak annyit mondott a fejét lehajtva, hogy szétbaszom az agyadat, majd megfordult és elment. Nem volt bennem semmi dicsőség érzés, de az ingyen sör jólesett.
Délután megint elűztük a gyerekeket a medencéből és bebálnásodtunk pocsolni magunkat. Az éjszaka meleg volt és csak ventillátorral lehetett elviselni. Vasárnap délután haza indultunk a lószar szagával az orrunkban és a felejthetetlen paprikás krumpli ízével.
Jövőre megint leugrunk egy hétvégére, a pisztráng és a morcos büfés néni miatt.
UI. ne rettenj el a büfés nénitől ha olyan jófiú -féle vagy, aki késsel és villával nyomja a tojást és papírzsepibe szellentessz, hogy ne hallatszódjon ki. Mi bunkók voltunk, akire bátran lehet morcos és nem is orroltunk meg rá ha a többi vendégre zsírosan mosolygott, miközben a foga közül halkan kiszűrődött egy halovány basszamegozás.
Végül egy kis ízelítő:
Bővebben: link
Bővebben: linkStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/dance00.gif "[kép]")
A gyulavári diszkó
Tinédzser korom virága eme hely, ahol Széles Lacival karatéztunk a budiban 2 sör után és a szünetekben német nyelvű horror filmeket adtak a videón. A beleszerelmesedés is hirtelen jött és hirtelen ment. A kocsmáros lányába pirultam bele, amikor adták a felirat nélküli német horror filmet, akkor mellé ültem és a szorongató pillanatokban, mikor is a főhős egy levágott fejet húzott fel a vederben ivóvíz helyett, akkor akaratlanul is átöleltem és markolásztam az izzadt tenyerét. Lejtettünk közben májkül dzsekszonra és az akkori sztárokra, de az illendőség mindenképp megkívánta, hogy hazakísérjem. Trapper farmer & öltöny zakóban fogtam kézen a házukig és a sörtől megittasulva fogtam neki az ejakuláció prékox diktálta örömöknek, mit is az apja zavart meg a bejárati ajtó mögül egy ázmegazanyáddal és utána futás és messzire, azóta sem találkoztam eme hölgyeménnyel, de gondolom azóta gyermekeket nevel.
Nem is ez a lényeg, hanem az akkori diszkó fíling. Ültem a sarokban a Széles Lacival és doboltunk a térdünkön a gimi-gimi-gimi elektrik lávot önfeledten.
Majd ha a söröktől megittasulva a csempe elkezdett összefolyni a szemünk előtt, akkor jött a karate edzés. Bárki, aki volt már legalább négy edzésen, az kemény legénynek minősült és kedvezményesen kapott fröccsöt az alsó kocsmában. Csempét lerúgni a piszuár fölött nem ért, de máshol nem tudtunk gyakorolni, így maradt a csempét lerúgni nem ér.
Mondhatnám azt is, hogy aztán jött a csősz és mindenkit elzavart a picsába, de nem így volt. Ugyan hirtelen ért véget az akkori világunk, az összetartozás, a lányok, a mellek fogdosása és kilesni, hogy ki milyen bugyiban, de mégis megadtuk a lányoknak azt, ami Őket megilleti, udvaroltunk nekik, volt varázsa. Nem csak úgy rákattintottunk, hogy szia te is keresel? Hanem a kegyeit kellett keresni és felhívni magunkra a figyelmet.
Ültünk a sarokba a Széles Lacival és lég doboltuk a gimi-gimi-gimi elektrik lávot és közben tudtuk, hogy a Mányoki Éva nehezen beszerezhető árucikk számunkra és nem érdemes fizetni traubi szódát neki, mert úgy is kikosaraz, de a Bucsai Mari az szőke is és kedves is meg készséges és bátran meg lehet szólítani, mert nem utasít el. Aztán volt a Tóth Hajni, aki mindenkivel táncolt, mindenkivel smárolt de láttuk egy idősebb sráccal sétálni a városban és smárolt is vele, így nem mertünk vele kikezdeni, mert az a srác elég nagy darab volt és sokkal idősebb. A Lénárth Mari az nagyon jó fej volt végig, mert bárkit megtanított smárolni a hátsó sorban egy kóláért. Lenéztük egy ideig, de rá kellett jönnünk, hogy ha Ő nincs, akkor közülünk sokan soha nem érintkeznek a poháron kívül semmivel.
Ez utóbbi tény bár elég lehangoló, de azóta is van olyan srác az akkori időből, aki azóta sem érintkezett más egyébbel, mint a pulttal és az álmait úgy építi le, hogy emeljük poharunkat.
Voltak néha nagy bunyók, mikor a Pásztor Laci fizetésnapon leütötte a Hurguly Tomi öccsét és utána mindkét ember szimpatizánsai bandába tömörülve kiállt a gyulavári diszkó elé és várták mi lesz, de egy nagyobb pofon után mindketten mentek a bárpulthoz sörért és veregették egymás vállát. Évekkel később hallottam, hogy egyikőjüket bebörtönözték több évre nemi erőszakért, a Rimba Ildit kapták el és végül kitudódott. Nevek, amik megmaradtak bennem, szagok és színek, akkori élmények, ragadós lambéria a budiban, a nikotin belepte.
Az embereknek nem kellett ahhoz kábítószer, hogy szóba álljanak egymással, volt sör meg kóla. Nagy divatja volt akkoriban a break dance-nek. Direkt olyan ruhákba jártam, olyan zenéket hallgattam és nagy sztár voltam a gyulavári diszkóban a rongyláb mozgásommal. Körben álltunk és egyenként mutattuk be ki mit tud, a lányok sivalkodtak, a fiúk elismerően bólogattak, kell ennél több?
Egyszer egy lemezlovas meghívott az újkígyósi diszkóba breakelni és a helyi közönségnek is volt ünnepeltje, ezért mindent megtettek, hogy megalázzanak még mielőtt színre lépek. Kupakokkal dobáltak és beszólogattak, az egyik le is köpött. Ők nyertek, nem léptem fel, mert féltem hogy nagyobb baj lesz belőle, így elvonultam egy kisebb söntésbe sörözni.
Nagy nyüzsgés volt az a gyulavári diszkó, jól esett az embernek az ismeretség, ahogy rád köszöntek, ahogy köszöntél és intettél és tudták, hogy ki vagy, hatalmas szíve volt az embereknek, akkoriban ha elfogyott a söröd nem kellett lejmolni, mert valaki hozott egyet. Jól esett egy sima kocsmai asztalnál órákig elbeszélgetni valakivel, mert ugye ez is kocsma volt napközben csak hétvégére beraktak 2db videoton hangfalat és bömbölt a Neoton Família 220 felett.
Tulajdonképpen üres volt az egész és mégis vonzó. Légypapírként szolgált az a diszkó, nem volt más a környéken, nem volt hová menni, így az összes lány és fiú ott táborozott. Eseményszámba ment minden, pletykáltunk a semmiről és ha lett volna mobiltelefonunk, akkor mindenki azt bámulta és nyomogatta volna, hogy valamivel elfoglalja magát. Szóval nagy berúgások, hányások és csajozások és Gyulavári ugyanaz maradt. Ma ha arra járok a két gyerekemmel már eszembe sem jut benézni oda, poros utca, poros talponálló és fröccsöző kocsma, ahol fizetésnapig és onnantól húzzák a nótát a következőig a kopott ruhában és gumicsizmában ácsingódzó tehenészek. A diszkó a múlté, már nincsenek fiatalok. Minden utcán görbebotra támaszkodó, fejkendő öregasszonyok, akik nemrég temették férjeiket, a középosztály meg kocsmázik.
De jó, hogy eljöttem erről a helyről, ha maradtam volna most nekem is egy pohár lenne a kezemben, hosszúlépés, a pohár alján festék, hogy tudják melyik kocsmához tartozik. Hja és előttem sok csikk az asztalon.
Hogy ez miről jutott eszembe? Nézem a körülöttem élő, egyedülálló férfiakat és nőket. Sipog a lelkük, hogy nem találnak társat, de mindegyik keres. Aztán egyedül maradnak. Ma is nézem, velem egykorú faszi kíséri az anyját, bizonytalanul tipeg mellette és látszik rajta, hogy ha az anyja eltávozik az élők sorából, akkor a fia is követi hamarosan, mert egy levest nem tudna összehozni magának, ha pinához nyúlna meg összeesne félelmében. Az anyjára van utalva, az anyja úgy nevelte, hogy mellette maradjon és az önállóság nincs meg a férfiban. Lemegyek vidékre és látom a rengeteg egyedül élő férfit, akik a poharat szorongatják és elárvulva bambulják a tv-t ha be van kapcsolva, szíjják a cigerattát és néha elmélkedést színlelve merengenek, majd az utolsó kortyot felhajtva egyedül mennek haza a magányba, nem várja senki meleg étellel, hamar elhalálozik.
A lányok sem különbül, megteremtik a saját egzisztenciájukat, lakás, kocsi, jó állás és nem akarják elbaszni az egészet egy férfi miatt. Felcsináltatják magukat titkon egy mindenki arról suttoggal és utána felnevelik, hogy a gyerek is legyen aberrált, génhibás, nőies és kiverje a hisztit, hogy ha a pizza széle kicsit rágósabb.
Persze, hogy sok a buzi meg a leszbikus, aberrált szülők. A hagyományos családmodell már a háttérbe szorult, ha rendeznénk felvonulást magunknak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, mint kisebbség és diszkó kamion meg fincsi, flitteres cuccokban ratyiznánk a főutcán, hogy hirdessük az együtt élő szülők és a két gyermek elvet még meg is köveznének, hogy fújj bazmeg de gusztustalanok.
Yayy de elkanyarodtam Gyulaváritól, pedig oda csak egy út vezet.
Nemrég beszéltem egy 28 éves lánnyal, aki egyedülálló. Elpanaszolta, hogy de jó lenne ha végre valaki bekötné a fejét és megállapodna, de annak ilyennek és olyannak kell lennie és így és amúgy, sorolta a kitételeket a vörös rózsától a pukkedlijig. Há mondom magamban ennek nem férj kell hanem pofon. Pont azért nincs mellette senki, mert verik a lécet, így aztán eltelnek az évek és Ő meg nap, mint nap egyedül megy haza ábrándozva, egyedül mossa a punáját, néha megvájkálja oszt utána kezdődik egy új nap, új esélyek, de az elvárásai egyre magasabbak lesznek. Majd nyugdíjba megy és lesz neki egy takaros otthona, ahol a küszöbnél nem rúgja le senki a büdös lábbelit, nincs kit rendre utasítani és nincs izzadt póló, elsörözött délutánok utáni ing. A lakás valóban takaros, minden patent és érintetlen, akárcsak Ő, marad a sipákolás.
Egy pár büdös zokni néha csodákra képes.
Évekkel később egyszer öcsémet megverték a gyulavári diszkó előtt a maga korabeliek. Semmi betyárbecsület, részegen hőzöngött és négyen leütötték, majd miután földre került szétrúgták a fejét, de szó szerint. Fémlemezeket raktak a koponyájába, hogy egybe maradjon, ha kacsint már fáj neki, a fogait kirugdosták.
Semmi két pofon után a vesztes fizet egy sört vagy vállon veregetés, hogy öreg most te voltál nyeregben, puszta agresszió, már van kábítószer is és hozzá ügyosztály, haladunk a korral. Ha fiatalok négyen levonulnak a halastóhoz bot nélkül, akkor mindjárt igazoltatják Őket. Ha tüzet raknak a folyó parton este, akkor mindjárt valaki feljelenti Őket, hogy biztos kábítószereznek és akkor jön a járőrkocsi.
Mi ugyanezt megcsináltuk sörrel és a kutya nem szólt hozzánk, soha nem láttunk rendőrt, mindent elrendeztünk egymás között és képzeld nem kellett hozzá betépni, hogy szóba álljunk a Klárival, akivel nyolc éve együtt ültünk a padban és nézd milyen érdekes ember így betépve. Másnap meg ki a faszom ez a rusnya állat?
Valamivel össze kéne fognom a sorokat, mert elég hosszúra és kesze-kuszára sikeredett.
HAJGUMI.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/fkfv.jpg "[kép]")
A létra a létre
Sült kacsa a gyengém, sokhagymásan, fokhagymásan. A kacsafarhátról húzom le a zsíros bőrét és félretolom a tányéron. Tudom, hogy hamarosan a kukába vándorol és már eleve rossz érzés fog el, hogy nyári meleg és büdösödik, ezért zacskóba rakom. De minden hiába, megtalálja. Felemeli a kuka tetejét és precízen átkutatja az aljáig anélkül, hogy bármit is mellészórna, mert tudja hogy ráripakodnak ha összeszemeteli a kuka környékét. Ha túl sok van benne akkor átpakolja a mellette lévőbe, de addig nem hagyja abba, amíg le nem ért az aljára.
Emberek naponta kukáznak, menetrend szerinti járat van. Tudom melyik jön reggel és melyik délután, látom, ahogy felemeli a tetejét és várja, hogy na majd most megoldódik az élete. Valami olyasmit remél, hogy többet talán nem kell kukáznia, tulajdonképpen ugyanazt csinálja mint te, te is azért jársz be dolgozni, hogy egy fokkal feljebb lépj a létrán.
Megtalálják a kenyeret, a kidobott húsféleségeket, ruhákat, gyerekjátékokat, elromlott műszaki berendezéseket, mindent, szelektív hulladék gyűjtés.
Ami számomra értéktelen az számára becses falat vagy felbecsülhetetlen érték, amit én kidobok, attól várja, hogy előbbre jusson. Már hajnalban úton van, akkor kevesebben látják. Van kultúr kukázó, amelyik csak újságokat, könyveket, fotókat, hanglemezeket gyűjt és mielőtt elvinné gondosan átolvassa. Öröm ránézni a negyven fok melegben, ahogy a kukára dőlve átszellemülten olvas és látni rajta, hogy érti, néha kedvem támad odatámasztani az állam egy másik kukára és köszönni neki, de tudom, hogy érzékenyek és minden közeledést támadásnak vélnek. Kiszolgáltatottak, hitel képtelenek és megadva magukat a sorsuknak csak ítéletre várnak, a Te ítéletedre. Azt várják, hogy emberszámba vegyék Őket, kövér, perlekedő feleségekről, rántott hús illatáról és mosóporszagú ruháról álmodoznak, felnyitják a kuka tetejét és minden eléjük tárul, ami a számukra elérhetetlen életforma levetett ruhája.
Tudja milyen sört iszol és mennyit, tudja az arcszeszed márkáját, hogy mennyivel tartozol a melyik banknak, a kedvenc sajtodat, a telefonszámodat, a gondolataidat. Ha én kukázó lennék, akkor egyben titkos ügynök is. Lehet, hogy kémek? Nem egy dokumentum jellegű bűnügyi filmben bemutatják, hogy minden nyomozást a kukánál kezdenek, beviszik a laborba és alaposan átvizsgálják.
Kezdek gyanakodni rá, hogy a rosszul fésült és alultáplált egyének, akik átforgatják a kukákat nem a sarki söntésbe veszik az útjukat, hanem egy technikai laborba elemezni. Holnap ha kilépek a ház elé és meglátom az egyiket biztos átkutatom, hátha a ruhája alatt.
Aztán ha igazi elengedem és lesem a következőt, majd ha felemeli a kuka tetejét, akkor rárontok és a falnak támasztom, várva, hogy elővegye a fegyverét és az igazolványát. Ha megszeppen és játssza az ártatlant még gyanúsabb, lehet bele is verek a fejébe kettőt, hogy lássuk mit hoz ki belőle, csak felfedi végre az igazi kilétét ha bántalmazzák és fáj neki. Ha semmi, akkor kidobom és elbújok a kapuban, a következőt egyenesen a falra kenem és lecibálom a ruháját, lemeztelenítem, hogy lássam a kábeleket és a mikrofont a testén, majd lehasítom a bőrét, mert a mai technika már furfangos, elrejtik jól, de az én eszemen nem járnak túl.
Szirénáznak, ahogy marcangolom és szaggatom le a ruhát a jajveszékelő koldusról, aki megszállottan kapaszkodik a kuka fedelébe, de az én eszemen nem jár túl, leleplezem. A sziréna egyre erősödik és elviselhetetlenebb, biztos segítséget hívott ez a nyomorult és legalább beigazolódott a sejtésem, hogy titkos ügynök. Mielőtt ideérnének a kollégái megpróbálom lerángatni róla a sötétkék, büdös melós kabátot, már az ujjaim alatt tapogatom a lehallgató berendezés kábeleit, mikor csikorgó fékkel megáll egy mentőautó a sarkon és a nyomában egy rendőrségi.
Akkor döbbentem rá, hogy ezek engem végleg ki akarnak csinálni, este szalagcím és főműsoridőben hírek, hogy a megbomlott elméjű ember rátámadt egy ártatlan kukásra és megpróbálta megerőszakolni, de a rendőrség ura volt a helyzetnek és egy mentőorvos segítségét igénybe véve, aki közben kitüntetést is kapott, sikerült ártalmatlanná tenni, majd ezt követően a megfelelő kezelésben részesíteni a támadót, ami azt jelenti, hogy nagy adag nyugtatóval, ami nyugdíjazásomig bazsajgásra kényszerít és egy gumislaggal a seggemben fogok sétálni egy salétromos falú kórteremben és soha senki nem fog tudni rólam, hogy egyáltalán létezem.
Szóval csak óvatosan a kukásokkal, mióta erre rájöttem igyekszem a kedvükben járni.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Szkitánszkitán valamiért úgy érezte , hogy küldetését nem bírja elvégezni . Ezért úgy határozott visszaköltözik Mámori-ra . Mikor ezt velem közölte szó nélkül hagytam , mert tudtam úgy is visszahúzza a szíve ha el is megy . Lesétált a dunaiparti lépcsőkhöz és citromsárga festékszró spray-al ráfestette a falra , hogy : LOGDEGEK BELYOTOK . Akkoriban már tapasztalt voltam az ő különleges kifejezőmódjával kapcsolatban . Ez az ő nyelvén annyit tett LEGYETEK BOLDOGOK . Emléxem a dédnagyi temetésén amikor a pap ennyit mondott búcsúzóul , hogy az elhunyt utolsó üzenete ez volt , mindenkinek sok földi yóót kívánok . Beleborzongott a hátam abba a mondatba . Amikor megláttam a hullámtörő falon Szkitánszkitán utolsónak szánt mondatát , ugyanez a borzongás vett erőt a hátamon . Percekig álltam némán majd arra riadtam , hogy kirendelt védőangyalom megveregeti a vállam nagy kaszálások közepette . Az történt , hogy elindúlt ő a Mámoriba vezető úton de a földről a kijáratot nem találta meg mert pontosan 5méterrel és 2centiméterrel arréb volt mint ahogy azt ő képzelte . Hosszas hadonászás után feladta a küzdelmet és elcsigázottan ült le a dunaparti lépcsőzetre . Később bekaszálta magát egy telefonfülkébe és belehalózott a leemelt kagylóba . Legnagyobb meglepetésére már várt rá a Korszakalkotó Műhely elnöke a vonal túlsó végén . Eképpen hangzott amit ő akkor hallani vélt : Tisztelt Szkitánszkitán ! A Korszakalkotó Műhely tagsága egyhangúlag . S így engem ért az a megtiszteltetés , hogy megmutathatom önnek az első és egyben utoljára nálunk járt mámori lakosnak a helyes kiutat . Kérem fáradjon beljebb és ezzel bevezette önnön gondolataiba . Mellesleg a Korszakalkotó Műhely egyetlen tagból állt és The Pompous Marsh-hen volt a becsületes neve .
Mondom a tékás csajnak , hogy nehéz filmet választani . Elnézően végigmosolyog rajtam , majd megkérdezi : alul semmi nem érdekel ? Pillanatnyi rövidzárlat amint végigfuttattam agyam minden zugában a kérdését . Majd a sex-et félretéve lehajoltam és elkezdtem böngészni az alsó polcon tárolt filmeket . Itt tartod lent a jobb filmeket , kérdeztem ? Á dehogy , az a filmnek a címe amit ajánlottam....nevetett . Így hát a poén kedvéért kikölcsönöztem a Star Wars trilogiát . A bajszicsarack röhögve jegyezte meg , hogy több mint 30X kölcsönöztem már ki ezt a három kazettát .
Szkitánszkitánnal a redsevenen :
Visszaemlékezésekkel próbáljuk meg elütni azt a 6 megállónyi időt . Meséli , hogy óvodában kisvödör volt a jelem és Bucsai Mari volt az első szerelmem . A nejemé tudtommal egy alma , a fiam pedig 1998.09.03-án váltott házikórol repülőre . A gondozónő előzékenyen ecsetelte , hogy a Leventével már megbeszélte és azt mondta yóó lesz . Csóri gyereket teljesen összezavarják , itt valakit felelősíteni kell . Szkitánszkitán megjegyezte , hogy a fiam SZILIBÓTA.......ehh ez az ő nyelvén annyit tesz SZELEBURDI .
Zaklatott női hang sikonyázik bele a redseven utasterébe . Szkitánszkitán elmélyülten kurkászik egy parasztreggelin meghízott , negyvenes nő melltartójában . Nagy kínnal igyexik kiszabadítani magát a hárpia kezei közül . Az történt , hogy kirendelt védőangyalom a leszállásjelzőt akarta megnyomni , de helyette a nő mellei közé dugta a mutatóujját . Lévén a zöld kapcsológomb tőle pontosan 5méterrel és 2centiméterrel arrébb .
A gyulai 613. Munkácsi Mihály szakmunkásképző és szakközépiskola , minden évben 3napot dolgoztatott bennünket a pósteleki konzervgyárban . Olyan kommenista ifjak módján . Kivitték az összes tanulót busszal és kezdetét vette a 3napos ökörködés . Pölö almapaprikába tömtünk savanyúkáposztát és azt tették az üvegbe az ott dolgozók . Rengeteg meglepetést dugdostunk abba az almapaprikába a káposztán kívül . Nem sorolom fel mindet mert mindenkinek van fantáziája . Ellenben amit mesélni szeretnék az az Orosz hadnagy története akivel összebarátkoztam arra a 3napra .
Éppen a maradék aprómat gyömöszöltem belé a paprikába és rejtettem volna el a többi közé amikor mögém lépett ez az orosz tiszt és félrevont a hordók közé . Majd rettentően tört magyarsággal rámpirított az előbbiért . Megkínált egy szál Mahorkával és megmutatta , hogy milyen az íze a hórdókból vett sós uborkával . Valami iszonyú gyöngéd és érzékien szar ízek keveredését okozza ez az egyveleg az ember fiának a szájában . Elmesélte , hogy amikor fiatal volt ő sem riadt vissza a csibészségektől . Nagy , hatalmas erdő mellett kakott a szüleivel és elindúlt egyszer a hegyekbe vadászni . Késő délután tanuja volt egy kisebb utasszállító gép lezuhanásának . Pár kilóméterrel 1-2 kilóméterrel tőle arrébb csapódott a Holland gép a hegynek . Futásnak eredt és szinte eszméletét elveszítve állt neki a tűzből és a maró füstből elhozni az elhozhatót . Jobbára a holttesteken lévő ékszereket és kézpénzt ill. kézipoggyászokat tömött a hátizsákjába . Úgy érezte magát mint az éhező aki sok nap után beszédül egy kolbászokkal , tortákkal , húsokkal teli éléskamrába és fuldokolva tömi magába az ételt .Mire a hatóság emberei a helyszínre kiértek ő már héthatáron túl volt . Futott hazáig és még mielőtt hazaért eldugta a zsákmányt az erdőben . Másnap gondosan elásta és megvárta amíg az események elülnek . Nagyjából egy év múlva vette elő és alapozta meg belőle ott az életét . Helyrepörge feleség , búbosseggű gyáröke , részletre házikó . Belépett a nagy Orosz hadsereg kötelékeibe és képezte magát aktívan . Minden szép . Szinte már tökéletes .
Szünet .
Egy napon vadászni vitte a mély erdőbe és hegyekbe a serdülőkorú fiát . 2-3 napra tervezték a túrát és kisvadakat akartak ejteni . Második nap hajnalban belesétáltak egy bocsát őrző anyamedvébe . Az szemvillanás alatt nekiesett a fiának és feltépte a mellkasát . Mire az első lövés eldördült és nyakontalálta a nagy medvét már késő volt . Arréb vonszolta magát a medve kiszenvedni , ő meg tehetetlenül állt a fia megcsonkított teste felett . Kilátszódott a fiúnak még ütemesen verő szíve . Látta rajta , hogy menthetetlen . Rövidesen elvérzik és ő nem tud rajta segíteni . Miután elcsöndesedett körülötte minden és látta már nincs mit tenni elindúlt és napokig kóválygott éhezve , fázva az erdőben . Nagyon hosszú idő elmúltával talált vissza az otthonához . Jelentette az esetet a feletteseinek , feleségének elmondott mindent és elbúcsúzott tőle végleg . Azt mondta , hogy nem tud a szemébe nézni ezek után és nincs miért maradnia . Átkérte magát a Magyarországon állomásozó egységekhez és itt kapott szolgálatot a hadnagy úr . Párszor láttam amint ütlegelte a katonáit a gumibotjával , kérdeztem tőle miért teszi ? Azt a választ kaptam , hogy ez a munkájához tartozik és náluk ez elfogadott dolog .
Szkitánszkitán megjegyezte , hogy ez az ember egyáltalán nem elhagyatott . Neki is van kirendelt védőangyala . Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve közölte , van egy éppen ide passzoló versikéje . Elmondhatom ?
The Pompous Marsh-hen Halmazok
Halmazok
Én is,
te is halmazzál .
Én már tegnap halmaztam.
Miért ma mi van ?
Hétfő .
S akkor mi van ?
Halnap .
Halnap holnap van .
Nem , holnap jönnek a tisztogatóhalak .
Mit csinálnak a tisztogatóhalak ?
Rendet .
S mit csinálnak a rendfentartó halak ?
Tisztogatnak .
S mit tisztogatnak ?
Néhány tisztet kioktatnak .
Veszélyes-e a kőhalra rálépni ?
Persze mert lesüllyed .
Irgum-burgum táncoskedve !
Van-é neki éppen barna medve ?
Mindenki fizet mindenért......
Addig is én halmazok .
piškůtek
Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/wbdsgn.jpg "[kép]")
Nem az én virsli ujjaimnak való a webdesign
Azt mondják manapság mindenki webdesigner ha letudja ütni az entert. Sokan kényszerből csinálják, mert van otthon gép, van netkapcsolat és fotoshop. Tényleg gombamód szaporodnak az önjelölt webgrafikusok, akár pár évvel ezelőtt a biztonsági őrök. Azelőtt kohász volt vagy technikus egy színházban, utána meg a cső végén mindenki biztonsági őrként jött ki fekete egyenruhában, mert minden állás megszűnt és nagy lett a bizonytalanság, ezért volt szükség egyre több biztonsági őrre. Aztán jöttek az oklevelet biztosító számítógépes tanfolyamok a word és az excel elsajátításával + lehetséges munkalehetőség biztosításával. Létigény után kapaszkodó anyukák egy ujjal ismerkedtek a billentyűzettel és szomorúan vették tudomásul, hogy amit megtanultak azt nem hasznosíthatják sehol, mert az állás már betelt vagy soha nem is volt rá szükség. Mindig is utáltam az olyan álláshirdetéseket, ahol semmi konkrétum nincs megjelölve csak keressem és az úgy kezdődik, hogy válaszborítékért és fizessek be 4000 Ft-ot a...
Anyád!
Kicsit elkanyarodtam a mondanivalóm lényegétől. A feleségem pedagógus, pontosabban zenetanár. A második gyermekünk megszületése után itthon maradt végleg, jó volt mert én is itthon dolgozom, nem kell bejárnom sehova. Mivel az én munkám erősen kötődik az internethez, így automatikusan az Ő életének is részévé vált. Mikor szükségem volt egy saját domain névre és weblapra, akkor nekiültem tervezgetni és valami sajátságos légkörű oldalt létrehozni, ami utal rám, amolyan gugás. N/A ez lett a gugaponthu. Talán emlékeznek még páran a hátrafelé mozgó repülőre és a weboldal mottójára:
Minden héten új szavazás...enpera.
Minden nap új repülő...enpera.
Minden nap every day...enpera
Amíg nem volt saját cégünk csak úgy simán lógtunk a levegőben ezzel nem is volt semmi baj, elmarháskodtam és nem volt, aki felelősségre vonhatott volna érte, hogy mit csinálsz te barom.
2004 februárjában azonban szükség volt a cégszerű jelenlétre, mert egyre több olyan megrendelőnk volt, akik számlát igényeltek és már én is láttam, hogy ez az állapot ebben a formában tarthatatlan. A webdesign maradt a régi, csak a légkör változott meg. Rövid idő elteltével egész komoly vásárlóink akadtak és hozzánk mérten túl komoly megrendelések. Az állami szektorból jött vásárlóink lecsekkolták a weboldalunkat és nem értettek az egészből semmit. Számítástechnikai Bt. de mi ez a repülő, mik ezek az ökörségek, mi az a Jó Hír Misszió, mi van?
Hát igen, elég kellemetlen volt. Gugának vége, mármint a gugás weboldalnak, nekiültem, hogy megreformáljam. Megpróbáltam úgy csinálni, hogy a teteje céges legyen az alja pedig gugás, hogy ne veszítsem el azokat az embereket sem, akik emiatt keresik fel az oldalt. Ahogy esténként farigcsáltam s csinosítgattam a nejem folyton ott állt mögöttem és beleszólt. Ezt ne így, ezt amolyanra, nem értesz te hozzá, az de ciki, elmész ám a... stb. elég nagy veszekedések sikeredtek abból, hogy milyen legyen a weboldal. Egyszer aztán megelégeltem és felálltam. N/A mondom ha te jobban tudod, akkor csináld meg egyedül, engem meg hagyjál lógva, nincs időm erre a marhaságra, ha valakinek nem tetszik a weboldal, akkor majd jól nem nézi meg és slussz. Bevágtam magam mögött az ajtót és elvonultam walkmannal a fejemen kerékpározni másfél órára és megállapítottam, hogy nem az én virsli ujjaimnak való a webdesign. Miután hazaértem büszkén mutatta, hogy nézd apa megcsináltam és valóban ilyen rövid idő alatt elkészítette a vázát az új weblapnak és elmondta, hogy nagyjából mit tervez. Tetszettek az ötletei és a lelkesedése, úgy gondoltam hagyom érvényesülni mert amit csinált azt rendkívüli gondoskodással és precizitással tette, úgy ahogy én is szeretem végezni a munkám. Nagyjából egy hét alatt készült el és tényleg olyan lett, amilyet mindketten szerettünk volna, sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehetett volna, kerek lett. Persze ez már ízlés dolga ha külső szemlélő nézi, mert nyilván másként áll hozzá és nem tudja, nem is gondolná, hogy min mentünk keresztül előtte. Nem volt okom szégyenkezni a megrendelőink előtt a weboldalunk miatt és már nem is jöttek visszajelzések, hogy bakker ki ez az állat. Sőt egyre többen küldtek mailt és dicsérték meg az oldalunkat, aminek a nejem kifejezetten örült.
Szüksége is volt a biztatásra, mert nem részesült képzésben és nem tanulta iskolában így nagyon félt tőle, hogy ebből baj lehet.
Egyszer egy konkurens számítástechnikai cég megnézte az oldalunkat és a tulajdonosa felhívott, elmondta, hogy megtetszett neki az oldal és ha lehet, akkor adjam meg a készítőjének az elérhetőségeit. Ezen eléggé meglepődtem, arra nem gondoltam, hogy a nejem másnak is készíthetne weboldalt. Elvi akadálya nem volt, mert volt saját cégünk, számlázni tudtunk és ennyi, maradt a gyakorlati akadály, megtudja csinálni vagy nem?
Félve fogott neki a munkának és esténként, mikor a lurkók elszusszantak, akkor odaült a gép elé és hajnalig bütykölte a tutoriálokat és a fogásokat. Aztán elrontotta és kezdte elölről. Amikor neki kezdett, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: a bolond épít ide várat.
Ő mégis felépítette, hogy megmutassam nekik. De elnyelte a mocsár. Tehát épített egy újat. Az is elsüllyedt. Épített egy harmadikat: az leégett, összedőlt, aztán süllyedt el. De a negyedik, az megmaradt.
Ez az, ami majd a tiéd lesz, fiam. Mert az internetes jelenlét felelősséggel jár, nem mindegy, hogy ki fogja a kezét. A Guga Bt. nem csupán egy futó kaland, legyen Ön is a partnerünk!
Tulajdonképpen itt véget is érhetne a történet, mert a nejemnek lett állandó munkája és elfoglaltsága, amit örömmel végez és pénzt is kereshet vele, jött a tündér és a pálcájával körbesuhintott az alagsori lakásunkban s mindenkinek fülig ért a szája.
De még mindig nem érkeztem el a mondanivalómhoz, amiért nekifogtam ezt leírni.
Tegnap reggel böngészem az apronetet és megakadt a szemem egy csupa CAPS LOCK-os hirdetésen. Számítástechnikai nagykereskedés webshoppal. Megnéztem az oldalukat és elborzadtam, az még hagyján, hogy free tárhelyen a weboldaluk, de égeti a szememet a világos háttér, nagy ákom-bákom betűk, freemail, excel táblás árlista és nincs kint a pontos cím sem.
Szinte automatikusan bőktem rá a válasz küldésére és írtam nekik egy mailt, ami így hangzott:
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
„Üdv! Az apronetet böngésztem és onnan találtam el az oldalatokra.
Néhány jó tanács, amit egyáltalán nem bántó szándékkal írok. De nem árt
tisztában lenni vele.
Ha komolyan akarod csinálni, akkor egy saját domain név, ahhoz tartozó mail
cím, mert a freemail az üzleti életben egyenlő a nullával. Nincs kint a
weblapon a pontos címetek. Az pedig, hogy hétvégén is a rendelkezésemre állsz
egyenesen riasztó. Hol a családi élet?
Én naponta vásárolok számítástechnikai eszközöket, ugyan nem fogok soha máshol
vásárolni csak ott ahol eddig is, de viszonyításképpen mindig megnézem kinek
mi a kínálata. A ti oldalatok összességében nem arra biztat, hogy vásároljak.
Amit javasolni tudok:
Vásároljatok saját domain nevet (www.blábláblá.hu, blá@blá.hu stb.) ,
kérjetek meg valakit, aki ért a webdesignhoz, hogy csináljon egy profi
oldalt, mert a főlapon a fotók nagyon fakóak, az egész oldal elrendezése
árulkodik arról, hogy amatőr, de nem az a fő probléma, hogy amatőr, mert néha
azok csinálják a legmeglepőbb oldalakat.
A probléma az, hogy ebből pénzt szeretnél látni/csinálni.
Így nehéz lesz „
--------------------------------------------------------------
Erre rövid időn belül érkezett egy válasz is:
„Kedves Zoltán!
Köszönöm levelét és észrevételét.
Mi nemrég alakult cég vagyunk és sajnos még nincs annyi pénzünk,
hogy 100.000,- ft-ot kiadjunk ezért csináltuk magunk a honlapunkat.
A cím azért nincs mert nincs üzletünk mi kimondottan megrendelésre
szállítunk a partnereinknek. Ha tud segíteni nekünk abban, hogy
olcsóbb legyen a honlap akkor várom válaszát.
Üdvözlettel:”
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A levelet egyáltalán nem azzal a szándékkal írtam, hogy a nejemnek keressek direkt módon megrendelőket vagy ilyesmi, hirtelen felindultságomban eszembe sem jutott. A hölgy viszont, akivel leveleztem már 2 óra múlva a nejemmel kávézott és éppen azt beszélték, hogy milyen legyen a készülő weblap. Miután a hölgy elment, mondtam a nejemnek, hogy most azonnal nekiülsz és az összes free tárhelyen lévő weblap tulajdonosát megkeresed mailban és letolod, hogy milyen borzasztó a weblapja. Ha csak a 10%-a bejön neki, akkor 2 évre van munkádStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
I.rész (6X6)
Jób 5,14
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/csdw1.jpg "[kép]")
Gyulán születtem 1967 December elsején, semmi közöd hozzá, hogy hány órakor és anyámat sem kérdezem meg, utálom a horoszkópjaidat. Apám egy mondattal bebizonyította számomra, hogy nincs értelme, mert ha két ember ugyanabban a pillanatban születik meg, de a föld ellenkező oldalán, akkor emberi számítás szerint az egyik bak lesz a másik meg a rák tudja, de időzóna eltérés van, pedig ugyanaz a másodperc, amikor felsírnak.
-
Felsírnak a csecsemők valahol az egyik ajtó mögött, eszeveszetten visítanak. Én a vesémmel várakozom, mert már lassan 39 vagyok. Nem tudom melyik zavar jobban, a szüntelenül belém hasító fájdalom vagy a csecsemők sivalkodása. Szeretném nem hallani, mindig felelősség vállalásra ösztönöz a hang. Végre sorra kerülök és már nem hallok semmit, bekenik a hasamat valami zselével és forduljak oldalra. 3 köves vagyok, akár egy óra.
-
Óra az nincs a karomon, Apámtól egyszer kaptam valami száljuz márkájút, előtte meg a térdére ültetve próbált tanítgatni a mutatókra, hogy kis mutató, nagy mutató, kis matató, nagy matató. Azóta sem tudom mennyi az idő, de soha el nem kések, nem tudom milyen nap van és hányadika, de mindig időben vagyok, nem lehet belőle kilépni, akkor meg minek az óra? Az csak körbe jár, mint a megmakkant oroszlán a ketrecben.
-
Ketrecben tartott rókáknak egyetlen előnyük van amellett, hogy rendkívül büdösek, nem kell futkorászni a lelövésükhöz. Anyám házibarátja egy vadász lesben állt a ketrec előtt és kilőtte a rókákat egyenként, majd megnyúzta. Sózni is kellett a bőrt, hogy meg ne rohadjon, azóta gondolom valaki délcegen virít vele az operában. Nem vagyok állatbarát, sem humanista (csak az emberek miatt), eleink azért ölték meg az állatokat, hogy megegyék és ne fázzanak. Ma presztízs kérdés.
-
Kérdés, hogy ha az ujjadon lóbált kulcscsomó te vagy és minden ember lelke egy ajtó, ami zárva van, akkor találkoztok e? A te lelked is zárva van és rejtőzködöl, én meg próbálgatom a kulcsokat. A nagybátyám 28 évi házasság után vált el a feleségétől, egyáltalán nem ismerték meg egymást. Ha most nyomorultul érzed magad, mert éppen túl vagy, vagy csak most jön, akkor szedd össze magad és nézd meg maradt e kulcsod. Ha csak arra vagy jó, hogy szánalmat ébressz.
-
Ébressz fel, de tudod mit, nem is fontos, én magamtól felkelek. S ha már ébren vagyok, akkor fontosnak tartom, hogy felkeltselek. Néha jó álmodni, álmodozni vadakat és engedni, hogy égessen belülről a szenvedély, ez csak a vásznakon van.
Azért vagy beteg és nyomorult a lelked, mert csak akaratod van, de soha el nem éred. A lelked nem azért van, hogy a reklámokból ismerd meg a vágyaidat.
1Thess 5,6 Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
II.rész
Utoljára 1998-ban olvastam könyvet, előtte szenvedélyes gyűjtője voltam sok elismert írónak, 3 nagy kedvencem volt: Kurt Vonnegut (összes) William Wharton (ami fellelhető) és Boris Vian, utóbbiért haraptam, mert megvoltak a ritkaságok is és mindig kölcsön akarták kérni s utána soha vissza nem hozni. Vonnegut volt az első számú kedvencem és minden könyve után asszimilálódtam. Úgy éreztem ha e világból távozik, akkor én veszem át a helyét, mert hasonló a gondolkodásunk és az érzéseink. Persze egy személyes találkozás alkalmával valószínűleg pár másodperc alatt lelombozott volna és meggyőzött volna az ellenkezőjéről, hogy szar kis senki vagyok és a fellegekben járok. Inkább magamtól nem kezdeményeztem sem a kapcsolatfelvételt, sem a megaláztatást. Egy világ dőlt volna össze bennem, az is eléggé kiábrándító volt, amikor a Hobo Blues Band koncert után a Fuchs László zongorista nem adott cigarettát, arra hivatkozván, hogy erős dohányos.
Úgy terveztem ezt a Continue Sör & Disznó Way sorozatot, mint egy nyakláncot, egyenként akár egy gyöngyszem, lehet értelmetlen vagy fénylő, de ha sorban összefűzi az ember őket és a választottja nyakához emeli, az pedig megadóan lehajtja a fejét, hogy hátul összekapcsolhasd majd felemeli a fejét és a szemedbe néz, akkor arra vár, hogy legalább egy kis csillanás a szemedben vagy egy apró könnycsepp, amit zavartságodban eltörölsz egy szipogás kíséretében, mert nem oly könnyű az élet. Elszáradunk, mint a fű, hajnalban már emlékezetünk sem lészen, legalább egymás felé, legalább ha már itt alszunk, ha már kimondtam igen, ha már vállaltam a holtodiglant, akkor elkísérlek és kérlek légy az az ember, aki nem mond nemet ha fáj, ha szenvedek, ha elesek, ha végtelenül magányosnak érzem magam és minden komoly dolgot elviccelek. A végén megérted, addig is ne értelmet keress benne, hogy miről írkál ez a barom, gyűjtögess, vegyél egy mély levegőt és merülj alá, lehet elsőre nem sikerül és levegőért kapkodva a felszínre jössz. Majd a következő, minden a helyén van, kár szenvedni emberért, hogy elhagyott vagy éppen nem kaptad meg, benne vagy a tervben, a föld nem véletlenül forog, te nem véletlenül szenvedsz. Azt mondják a gyöngy a kagylóban úgy képződik, hogy bekerül valami piszok.
Sokáig nem mertem leírni és kimondani, hogy Anyámat nem kedvelem. Mivel korán elváltak így hányódnom kellett kollégiumokban s kettejük között, Apám volt az, aki törődött velem és magával vitt, fogta a kezem, megnevettetett. Akkoriban Anyámmal nem volt kapcsolatom, de mikor szabadultam a börtönből Ő volt, aki elém jött és azt mondta gyere haza fiam. Utána jött el az a pillanat, amikor azt mondtam el innen messzire. Előtte Apám volt az, aki elküldött, mert az akkori felesége megmérgezte magát és válaszút elé kényszerítette. Vagy én megyek a háztól vagy Ő. Apám félre vont a tyúk ól mögé és suttogva mondta, fiam te már felnőttél, el kell hogy menj. Hát mentem, háttal vagy nem háttal hát szarok a helyesírásra, de elindultam. Az akkori feleségétől lett két gyereke, utána elhagyta Apámat a nő gyerekestül, életestül, felnőttesen és ékesen. Én már rég messze jártam és nem nehezteltem rá ezért. Azt mondják van kárpótlási jegy.
A nagyobbik fiam most is itt ül mellettem és Apa nézd, éppen filmet néz, valami mesét, fontosnak tartja megosztani velem. A kisebbik már szuszékol, hortyog s az anyja néha mérges rá, mert éjjelente százszor fel kell ugrani hozzá, hogy a szájába adja a cumis üveget. De legalább egészséges, tiszta vasgyúró, felborítja az egész napunkat. Ő az egyik gyöngyszem, érdemes volt visszatartani a lélegzetemet, alámerülni és...
Természetesen nekem is vannak problémáim, nem tündérmese ez, én is irigyelek más embereket, hogy és kár is folytatni miért, mert csak a lélek gyötrelme az.
Pár napja kerékpározok vígan és egy vak ember sétál át a zebrán, de elvétette az irányt, nem a zebrán ment, hanem ferdén és sok méterrel arrébb be a száguldó autók felé, már messze voltam de megálltam és visszafojtott lélegzettel vártam mi fog történni. Az autók megálltak és nem dudált rá senki, látták a botot a kezében, ahogy irányt tévesztve a kocsik közé keveredett, hirtelen mindenki türelmes lett. Megvárták, amíg megkocogtatta a járdaszegélyt és valaki útbaigazította, hogy éppen az ellenkező oldalon jár. Előtte való nap meg más miatt kellett megállnom a kerékpárral. Egy fekete megnemmondomi autós kikanyarodott az autójával, de úgy mint ha dodgem lenne. Darabosan mozgott az autó és, ahogy kanyarodott ki megkarcolta a mellette elhaladó autó oldalát. Ettől ideges lett és hirtelen kivágott, átkerült egy kicsit a szembejövő sáv oldalára és levitte a lámpáját egy másiknak, majd idegesen bekanyarodott egy mellék utcába és majdnem elütött egy gyereket. Majd felparkolt a járdára a kerítéstől 10cm-re. Kivágta az ajtót és nekiállt basszamegozni keményen. Ujjaim a kormányon és nem mertem elindulni, féltem még nincs vége, szeretnék hazajutni épségben, hagy örjöngje ki magát, nem érdekel, minden mindegy, csak jussak haza, másodpercek kérdése volt, hogy kifordulás közben nem engem kapott el.
Szerintem ennyi elég, ha ennél többet írnék emészthetetlen lenne, nekem még ez is sok, mondom utoljára 1998-ban olvastam könyvet. Azóta írok.
Ahogy öregapám szokta volt mondani, Fiam! Isten és a bor soha el ne hagyjon!
Bővebben: link
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
III.rész (olyan, mint egy tánc)
Ha van egy témád, amit úgy szeretnél körüljárni, hogy se hozzátenni, se elvenni ne lehessen belőle, akkor fogod és odajárulsz elé, meghajolsz és felkéred egy táncra. Kecsesen biccent egyet és engedékenyen a kezeid közé simul, engedi, hogy vezesd és diktáld a lépéseket. Az első lépések mindig bizonytalanok ha ismeretlen témával és talajon, de később magától megy, mint ha mindig is ezt csináltad volna és minden a helyére kerül, rájössz, hogy az a korai bizonytalanság is része volt, anélkül nem ment volna. Ma vásároltam egy adatkábelt a Murányi utcában. Belépek a helységbe és fel sem néz, szemüveges, fáradt, unott, fel sem néz még mindig, pedig már túl vagyunk a köszönésen és elsoroltam mihez kell. Egy lendülettel megfordul és leemeli, majd a pultra helyezi még mindig anélkül, hogy rám nézett volna és tudta volna kinek adja, kinek köszönt. Unottan nyúlt a fiókba a visszajáróért és már léptem is volna tovább, amikor felemeli a fejét és rám néz, a számlát még megvárhatná, ha már kérte. Azt hittem, amolyan kötelező jelleggel adja, válaszoltam. Mert az is, válaszolta ridegen és átadta.
Ugye kéne előre tudni, hogy hány részből fog összetevődni? Én sem szeretem egy jól sikerült filmnek a másod és harmadrészét, csak azért vetik magukat újra a témára, mert siker volt, nem a téma önmagában a mozgatórugó. Őszintén megmondom nem tudom, lehet menet közben másról is fogok írni és kimarad egy-egy rész, ennek oka, hogy nem tudom mit akarok csak azt, hogy hogyan csináljam végig. Nekem is volt piros neoluxos punk barátom, akivel megittuk még a körömlakkot is ha bulizni indultunk, utána készek voltunk, nem volt miről beszélni, nem volt mit hozzátenni, elvenni sem tudott senki semmit. Viola u. IX. kerület, nem messze az Üllői úton egy étterem a Symphonia. Böcével ott kezdtünk, rántott sajt, tartár mártás vagy zúza pörkölt és sörök, majd mellette az éjjelt nappallá változtató boltban Éva vermouth, de abból sok. Volt egy kiszuperált épület, aminek az előcsarnokában egy Barkas volt felhúzva a plafonjára és köteleken lehetett felmászni rá. Akkor még nem voltam 120kg és néha sikerült. Volt karókkal szétvert zongora és dobfelszerelés. Én már akkoriban is az ország legjobb dorombosa voltam és a sebtiben alakult zenekarokat kísértem vagy Ők engem, amint végighánytam a futó utcát. 22 óra után kapuzárás volt, a téglafalon kellett keresztül mászni, pedig volt kulcsunk csak a házmester be is reteszelte külön a ház kapuját. Aztán meghalt és rendszerváltás is volt, de a vermouth-ot is megutáltam és az épületet is lebontották, teljesen összezavarodtam.
Inkább ne beszéljünk róla, jobb eltemetni. Vannak olyan helyzetek, amikor mindketten tudjuk és ismerjük a téma mélységét, zavaró mindkettőnknek beszélni róla és ahelyett, hogy nyíltan kiteregetnénk a kártyáinkat, elintézzük egy jó akkor ne beszéljünk rólával. Ettől a helyzet és az egymás iránt táplált érzések és gondoltak nem fognak megváltozni, csak félre lesznek téve, úgy mint egy étel ha forró. Azt mondják az idő mindent megold. Az anyai nagyanyám már elmúlt 70 éves, valamikor 40 éves korában veszett össze a húgával. Kértem Őt sokszor, hogy csak kedvesen, csak álljon elé és …. tököm tudja én elé állnék, a testvérem, kíváncsi vagyok rá és nem nézném tizenévekig, hogy szúrós szemmel néz rám. Szerencsére nincsen haragosom, senkinek nem okoztam olyan bosszúságot, hogy bujdokolnom kellene vagy félre fordítani az utcán a fejem. Mondom neki így akarsz elmenni, így akarsz meghalni, hogy bennetek van hosszú évek óta ez a félreértés és ez a tüske? Egyszerűen csak állj elé bátran és gyere igyunk egy kávét, de régen nem láttalak mesélj, mi van veled, stb. Én nem engedném eddig elfajulni a helyzetet. Apám és a testvére is ebben a helyzetben vannak, mindkettőnek igaza van ha hallom Őket beszélni, de alig köszönnek egymásnak, a harag a szívükben hosszú évek óta. Fekszenek, ébrednek és valami szar kis félreértést őrizgetnek és ápolgatnak a keblük alatt. Fontosabb számukra az önigazolás, mint a békesség, Apámat már egyszer leugattam ezért.
Van a másik véglet a szerelem, amikor nem mersz odaállni elé és feltárni az érzéseidet, mert félsz a megaláztatástól. Mi a fontosabb? A választottad elnyerése és hogy ennek érdekében megalázkodj előtte még, akkor is ha elutasít vagy a büszkeséged? A büszekséged te vagy és ha annak engedelmeskedsz, magadra maradsz és pátyolgathatod az egódat, hogy te milyen szerencsétlen állat vagy.
Csak bátran, ne ábrándozz, inkább állj elé, emeld fel a fejed és nézz a szemébe.
Csak arra vár, hogy vond magadhoz és átöleld, egy kis gyengédség, törődés, ami a személyének szól. A bizonytalanságod az, ami elriasztja. Én például soha nem mertem elmondani egy lánynak, hogy mit érzek iránta, s miután egyszer megtettem, megmondtam, többé már nem volt rá szükség, összeházasodtunk, 2 gyerek és a nagyobbik itt rángatja a vállamat, hogy Apa nézd. Bárcsak eltudná rejteni az érzéseit és nem lenne olyan magabiztos, nem zaklatna annyit
Azt mondják a szem a lélek tükre (bocs georgo) a lélek tükre a 10 parancsolat, mert tudva vagy tudatlanul, de mindent ahhoz viszonyítasz, attól eltérni nem tudsz, az az alapja mindennek. Egy lány nógatja az anyját a keletinél és kiabál vele, otthagyni nincs mersze, mert az anyja, de távolabb kerül amennyire csak lehet, mert részeg, nem tud magáról és bevizelt. Éppen most kelt fel a földről, farmernadrágja végigvizelve és gyűrött, koszos, a lány még ránézésre is kiskorú.
Kit lehet ilyenkor hibáztatni? Mi a mérce? Mi alapján nézel rájuk és mondod azt, hogy yuyy? Ez nincs tovább, nekem az is elég annyi ha legyintesz, az már elég bizonyíték.
Szeretek kérdéseket nem megválaszolni, témákat nyitva hagyni, jobb ha a végét mindenki maga alakítja ki. Nézem a nagyobbik fiamat, nézem a kisebbik fiamat és nézem magamat. Eszembe jut a halál és hogy mindenki milyen nyugodtan él vagy ha aggódik is tenni ellene semmit sem tud. A nagyobbik fiamnak már van veszélyérzete, a kisebbik még simán felmászik vizes lábbal a fürdőkád szélére, nemrég is éktelen visításra rohantam be, mert lehátasozott a csempére. Alakul a veszélyérzet, elengedhetetlen hozzá néha egy-egy ilyen sérülés és nem csak testben. Lélekben is így működik, csalódnod kell emberekben, hogy megerősödj.
Eszembe jut, hogy vajon milyen halált halok? Egy tuti, nem szeretnék hosszú ideig szenvedni, persze ki szeretne? Idejét és módját nem ismerem, tehát nyugodt lehetek, egy biztos, távoznom kell. Nézem a nagyobbik fiamat, aki néha rákérdez ezekre a dolgokra és ilyenkor eszembe jut, hogy ezt vajon epromba égették neki, hogy tud róla? A kisebbik csak mosolyog, nem tud semmiről, boldog és tárt karokkal jön felém, hosszú évek múlva meg a karom alá nyúl és felsegít egy hordágyra, majd lecsukja a szemem, mert azt mondják az a lélek tükre és ha távozott, akkor nincs ott mit nézni és kit keresni. Nem szeretném ha egyszer is félrefordítaná a fejét ha találkozunk az utcán, most még csak 2 éves, a másik meg 9 éves, mindkettő bizalommal és örömmel fordul hozzám. Nyitva hagyom, érdekesebb is és szituáció függő a téma és még én is csak az elején járok.
A nagyobbik fiam 9 éves létére kijelentette, hogy Ő csak úgy nem megy oda valakihez, előbb meg kell ismerkednie vele. A kisebbik a saját korabelivel simán összeölelkezik és azonnal félrevonulnak játszani, még nem lépte át azt a határvonalat. Neki jöhet cigány, néger vagy kínai, azonnal átöleli és mosolyognak egymásra, magukra kéne Őket hagyni végleg. Téged is magadra hagytak végleg. Nézel ki a fejedből és az önigazolásod sokkal fontosabb, mint egy bátortalan mosoly, ami után jöhetne az átölelés, kacaj és a játék, egy indok mindig akad, hogy miért nem.
Megszakítjuk adásunkat és pirossal:
15. Mk 10,15
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
16. Lk 9,48
És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
Kevesen vallják magukat gonosztevőknek. Nemrég megkérdeztem egy embert, aki magát jó embernek tartotta, hogy szerinte kik a jó emberek?
Azt válaszolta:
„De itt kb. azokra gondoltam, akik rendesen melóznak, (a bevásárlási szokásokat hagyjuk), de nincs (olyan) autójuk, házuk, stb, amilyet szeretnének.
Az élet valahol kompenzál”
A Bibliában ellenben ez áll:
32. Rm 3,23
Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
Mielőtt valaki lefedné a szemed olvasd el, amit írtam, olvasni csak az tud, akinek van lélek a szeme mögött. Mert azt mondják az a lélek tükre és ha távozott, akkor nincs ott mit nézni és kit keresni.
Olyan ez akár egy tánc. Szabad? Na ne gyerekeskedj!
Bővebben: link
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
IV.rész (libabőrös a hátam, a hamburgeremben találtam)
Nem szeretem ha pszichológusok elemezgetnek, sem amit gondolok, sem amit írok és a kiskoromat sem, apámhoz fűződő viszonyomat sem. Semmit sem. Ezt nem lehet megtanulni és levizsgázni belőle és felállítani egy értékrendet, hogy ha halottként álmodom meg magam, akkor hosszú életű leszek, ha meg elfojtott szexuális vágyaim vannak, akkor tuti lekaszabaltázom az erdő legnagyobb fáját ezzel a kis heringgel. Nincs ilyen, lehet bárki pszihomókus és elismert, nincs hozzá nulla bizodalmam. Apám hívott, hogy 2 hétig szabin lesz, mennék is meg nem is. Jó lenne az öreggel levonulni egy kőrös partra halászni, sörölni, vihogni és csapkodni egymás térdét, de itt a család. Nem könnyű kétéltűnek lenni, duhajkodni és egyben itthon is helytállni. Valamelyik énem győzni fog, péntek este kell indulnom legkésőbb, hogy hajnalban ott legyek. Nem fogom előre bejelenteni neki, ha megyek, akkor hajnalban 2-3 között fogok lemászni egy szenes vagonról a biciklimmel a nyakamban, a hátizsákban jéghideg unikum és megkocogtatom az ablakot, nem fog érdekelni ha fáradt és nyúzott. Úgy fogok viselkedni, úgy fogom kezelni, mint ha délután háromkor érkeznék. Egyszer már csináltam ilyet, leutaztam Gyulára meglepetésszerűen és mikor hajnalban indult melóba, akkor odagurultam mellé. Nézett, mint a légy a hajnali feles pedig jólesett vele. Akkor nem ment be dolgozni, velem ökörködött, de csak egy darabig. No wax, no way.
Elégtek a gyulai ismerőseim, egytől egyig. Mind alkoholista, mást nem lehet csinálni Gyulán. Vagy eljössz onnan végleg vagy alkoholista leszel. Nemrég hazamentem és sorolták a kocsmában a neveket, hogy ez is meghalt, az is, ez lefordult az ágyról álmában, ez terhes lett és belefojtotta, ez...egyáltalán élnek ott normális életet emberek? Bandikát nagyon sajnálom, rendkívüli módon kötődtem hozzá, de nem csak hozzá, mindegyikhez, akivel akkor együtt dolgoztam. A végletekig ismertük egymás magánéletét. Páfrány, Zolcsi, Jancsi, azóta mindegyik alkoholista. Bandika meghalt, Ő volt az, aki álmában. Furcsa szó ez a kötődés, mindenki kötődik és azokat mérlegeli napról-napra, percről-percre. Ritka a feltétel nélküli. Extrém esetben hallasz egy zenét és azt sem tudod ki az előadó, de a zene megfogott és kutatni kezdesz, hogy ki az. Ha megvan, akkor fotót, több lemezt, hasonló érdeklődésű embereket kezdesz el gyűjteni. Olvasol egy jó könyvet és úgy érzed rólad, neked szól, elkezded gyűjteni. A végén mozaik elemekből összeállítod saját magad, megmondják mások helyetted, hogy mit érzel, megfogalmazzák, elénekelik és te utánuk dúdolod, megveszed a lemezeiket.
Apám 30 éve keresi egy szám előadóját, már levelet is írt a Kossuth rádióba, akárhányszor találkozunk mindig elfütyüli a dallamát, hogy fiam jegyezd meg s ha hallod, akkor azonnal. Általában nem jut eszembe utólag, talán a sok sör miatt. Mindig túl sokat vihogunk közben és el lényegtelenül, a végén már Ő sem tudja, fütyülni sem tud, járni sem, a végén majd jön egy telefon, hogy Apád és szünet.
Remélem nagyon távol van még a pillanat, 65 éves, túlhajszolt és még úgy érzi az elején van. Megkeresem neki azt a dalt, még életében. Kötődöm hozzá, pedig nem írt és nem énekelt semmit. Nem volt apának sem jó, de Apának való, véremből való, lehetetlen megtagadni.
Minden reggel (reggel?) hajnalban, mikor felkelek, első dolgom a fülpiszkáló. Kikotrom és addig forgatom, amíg csiklandoz, kihúzom és megnézem, beledobom a kukába. Azon gondolkodom közben, hogy amíg nem volt fülpiszka, addig mivel oldották meg? Mutató ujjal matattak és utána ránéztek a köröm aljára, majd beletörölték a bekecs oldalába? Ez a túlzott higiéniai követelmények és adottságok, valamint hogy értékrendje van a fogselyemnek, legyengíti az embert.
Azt látom, hogy minél jobban óvakodnak, minél jobban törekednek a biztonságra, annál több a baj. Minél higiénikusabb, annál fertőzőbb, a serpenyő ellenkező oldalára is kerül. Már nagyapám és nagyanyám is rákban halt meg. A nagyapámat nem láttam végnapjaiban, csak emlékezni tudok rá, a nagymamámnak viszont előtte megfogtam a kezét, elbúcsúzott és megköszönte, hogy meglátogattam. Ijesztő volt, ahogy sok földi jót kívánt, nem is volt űrhajós. Láttam egy könnycseppet legördülni az arcán, igazi volt, talán, mert szeretett a nagymamánk lenni. Torokrák, megfulladt. A nagyapám rosszabb helyzetben volt, mert a végén már nem tudott magáról, végig vizelte az előszobát és nem vette észre ha odacsinált a konyhában maga alá, hallomásból tudom, Apám sokat panaszkodott.
Nincs az embernek tisztessége, csak harcol érte. Ki iskolázottsággal, ki hírnévvel, néha egy szép autóval, szép házzal, asszonnyal, mind csak testi vágy, a lelki javadalmakkal senki sem büszkélkedik. Talán, mert mindenki szegény, de ha lelkileg szegény lenne, akkor gazdag is lenne. De a lelkében nem szegénység van, hanem gazdagság. Minden van ott az igazság helyett. Ha mindenkinek ugyanaz lenne a lelkében, akkor nem lenne háború. Már írtam a gyermekeket, nincsenek korlátaik, előítéleteik, azonnal mosolyognak, azonnal játszanak, felnőttnek lenni nehéz, körülményes és telve van külsőségekkel, amit azért használnak, hogy a gyengeségeiket elleplezzék. Ma reggel 4 órakor keltem, ránéztem a fülpiszkálómra, egy kevés barna, berepült a szemetesbe, mint minden nap, de ez a mai különleges, mert aranybarna volt, hagytam kicsit állni, amíg már nem hallom a külvilág zaját, hamar beérik így és legalább addig sem zavarnak. A csillogás sok mindent elfed, mit elfed, elvakít. Ha nagymamámat kérdeznétek, akkor annyit tudna mondani, hogy sok földi jót, de tényleg és őszintén, az a könnycsepp még igazi volt, nem ilyen reklámfilből lopott.
Nem tudom mit kerengek itt a halál témája körül napok óta, ráadásul kellemetlen helyzetbe kerültem akaratlanul és csak utána gondoltam bele, hogy mindegy mikor olvassa el valaki ha már leírtam és neki pont akkoriban távozott egy közeli ismerőse, kiemelt hangsúlyt kap számára és akár úgy is érezheti nagyképűen írok e dologról, mint akinek még nem ment el hozzátartozója és pökhendien kezelem a témát. Pedig pont ellenkezőleg, a legnehezebb dolog egy sérült vadállatot ellátni. Aki fogott már a kezébe ragadozót törött lábbal vagy bordával az tudja miről beszélek, nulla bizalom, az akkor és ott semmit nem segítségnek vesz, épp ellenkezőleg, ezért túl kell járni az eszén. El kell altatni a gyanúját, el kell vonni a figyelmét, helyre rakni, bekötözni és szabadjára engedni. Soha nem fogja megköszönni, sőt ha legközelebb látod a fogát vicsorítja rád, de legbelül tudod, hogy ennél szebb dolog nem is történhetett volna, még a legapróbb támadásáért is hálás vagyok, hogy azt nekem szánta.
Azon gondolkodtam, hogy tetszik e a cím és egyáltalán arra gondolsz e, mint én vagy valami teljesen alpári dologra, hogy a parasztja veszi a söröket és disznóságokat ír, majd jót vihogsz a tenyeredbe, mert ennél azért képzettebb vagy és Gőtéhez szokott. Még én is csak fűzöm egymás után a gyöngyszemeket. Egyikért lemerülök, felnyitom a kagylót és kiveszem belőle, mindegyik gyöngyszem egy-egy betokozódás, elrejtett, elfeledett érzés, pszichológusoknak tilos, mert utána mindjárt beillesztenék valahová és elemeznék. Nem vagyok sorozatgyilkos, nem illik rám az az elmélet, amire ötöst kapott, hiába van róla papírja, rajtam nem segít, mindenképp meghalok. Majd ha azzal áll elém, hogy azért tanultam eddig, hogy életben maradj és soha ne kelljen halált látnod, akkor megfontolom, de mire eljutna erre a szintre én távozom, a 22-es csapdája.
Ha meg még azt is elárulom, hogy szinte minden éjjel halakkal és repülőgépekkel meg halott emberekkel álmodom, akkor most a tanult pszihomókus mindjárt egy oázisban érzi magát. Inkább beszélek Apámról és a hozzá fűződő viszonyomról. A virágot is a gyökere táplálja, az ember lelkét pedig Isten táplálja, ha nem jut eledelhez, akkor elsatnyul s szenved. Ez így elég kommersz, ez alapján én sem Istenhez fordulnék, inkább ellene. Szerintem az őszinteség lehet a megoldás. Elmondok egy titkot, egyet te is, utána én is róka leszek, te pedig kis herceg, a végén megesszük az elefántot és naggyá leszünk, lesznek igazi könnyeink, igazi érzéseink és kikapcsoljuk végre a tévét. Mekkora felismerés, hogy a szaruhártya mögött egy másik ember van és nem egy akciós termék, aminek ha nem tetszik az ára, akkor eldobjuk. Vannak dolgok, amik nem megfizethetőek, ezért nem is pénzért adják. Az igazság mindig ingyen van és egyenes, nincs takargatni valója. Nem kell visszavinned, hogy kérem ez nem az a méret s cseréljék ki, nem kell átcímkézned, mert névtelen, nem kell bedugnod a szivargyújtóba, hogy izzon és utána lángra kapj, igaz s magától teszi azt.
Nem könnyű kétéltűnek lenni, valamelyik énem győzni fog. Győzzön a jobbik, főleg hogy állandóan rosszalkodok.
14.
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15.
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16.
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Vizesblokkal ma pont erről beszéltünk, nem találom magamban a jót.
Bővebben: linkStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
V. rész (tartalom nélkül, de szépen)![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/negativ01.jpg "[kép]")
Normális esetben az emberek nehézkesen fognak neki írni, fogalmazni, előre átlátni és vezetni az olvasót egészen a végkifejletig, sőt egyenesen rettegnek tőle ha őszintén meg kell nyilvánulniuk. A legrosszabb dolog maga a téma megválasztása, hogy amennyire lehet színes és érdekes legyen, utána a cím, az sokakat vonz vagy taszít. Bár hasznom nem származik belőle, de azért igyekszem olyan címet adni neki, ami az elejétől a végéig sziluettként kíséri a történetet. Néha érthetetlen mondatok, átvezetések. Több magyarázat kellene, de ha 10X annyit is magyarázna az ember a helyzet ugyanaz maradna. Valaki azonnal érti és felhasználja, épül belőle, van aki csak hümmög és a vállát rángatja. Ha az életemet nap, mint nap mellette élném is le, ugyanennyit értene belőlem. Nem mindenkit vonz a gondolkodás, a keresés. Általános iskolában enyém volt a faliújság én feleltem az ott megjelent írásokért, a katonaságnál az évkönyvet kellett karbantartanom. Egyszer összetűztek 4 lapot gémkapoccsal és jelentést is írtak róla, mert politikailag elfogadhatatlan volt, amit ott írtam. Ki nem téphették, sorszámozott oldalak voltak, ma egy pincében porosodhat vagy valaki megmelegedett a lángjánál, jól éghetően fogalmaztam.
Ma a műhelyünk ablaka előtt egy idősebb nő pisilt a bokorban, cigi a szájában füstölt és a párja a kerítés túloldaláról pisszegett neki, hogy nem látod ott dolgozik valaki. Rekedtes hangon szólalt meg a nő, szinte olajozásra szoruló hanggal, hogy ki a faszomat érdekel. Éppen telefonáltam és úgy vettem észre, behajtottam a pinceablakot és dolgoztam tovább. Tulajdonképpen megérteném ha abba a helyzetbe került volna, hogy testi kényszer, akkor nem lehet mit tenni, előveszi az embert az utcán és szégyen, nem szégyen ki kell jönnie. De ezt az asszonyt másodjára láttam itt. Az is eszembe jut, hogy biztos volt olyan alkalom, amikor nem vettem észre Őt. Szoktam látni Őket hármasban, négyesben, vagy mégtöbbesben italozni az utca sarkán és nyilván a szükség ideszoktatta, mert nyilvános wc az nincs a környéken, csak ez a hűst adó pár bokor a Gizella 34. udvarában. Nem kérdezem meg, hogy te mit tennél a helyemben, vannak nekem is ötleteim. Az egyik lakó azt mondta locsoljak rá benzint. Nem is tudom mit érezne ha tényleg megtenném és a nő meghalna, én meg börtönbe kerülnék és ellene vallanék, hogy Ő biztatott, számomra meg jó ötletnek tűnt. Csak egyszerűen pisilt, az utcánk feketéllik a kutyahúgytól, néha ugrándozni kell a járdán, hogy ne lépjek bele, a gyerekemet nem vihetem ki a városligetbe, mert minden négyzetmétert teleszartak a hosszú évek folyamán a kedvencek, üvegcserép, csikk és más egyéb. Mégsem jutna eszébe senkinek, hogy bármelyik kutyát leöntsem benzinnel. Pedig, mikor a járda mellett görnyed az eb, amivel épp csak egy percre szaladtak le, hogy megszarattassák és éppen munkába indulsz és ahogy sietve kapkodod a levegőt s megcsap a szargőz..., a kutya gazdája félrefordítja a fejét és utána vonszolja az ebet a nyakörvvel, hogy gyere máááááááááááár az meg még kínjában pössent négyet, ötöt, még görnyed egyet és potyog belőle. Láttam ilyet már sokszor. Az, aki javallotta, hogy öntsem le benzinnel, maga is kutyatartó, van neki egy fekete öleb. Leviszi hajnalban és késő este. Napközben meg vonyít, de neki nem kell hallgatnia, mert késő estig dolgozik. Akad e olyan közöttünk, aki benzint öntene reá? Ma reggel olvastam, hogy emelik megint az árát, mert a hordónkénti bláblá, csak erről lenne szó, hogy drága?
Mint mikor valami körbeforog, lehet zene is, végtelen lejátszásra állítva, néha elkap a gépszíj és egész nap ugyanazt a számot hallgatom, annak a napnak olyan lesz a hangulata, emlékezni fogok rá mindig, kell ilyen könyvjelző minden éjfél közé, hogy megismerd a napokat. Egyik jön a másik után és elszalad. 2 éve készülök felhívni telefonon egy ismerősömet, a telefonszáma kirakva a falra, mégis megfelejtkezem róla minden nap. Aztán eszembe jut, hogy megint elszaladt egy nap, utoljára 10 éve ettem palacsinta tortát. Annak volt olyan látványa, hogy palacsinta, zöldséges hús, palacsinta, zöldséges hús és megint palacsinta és megint, véget nem érő étvágy, az éjjel felfalja a nappalokat és a nappal bevilágítja az éjjeleket újra és megemészti a sötétséget és a telefonszám a falon, készülök. Ő meg gondolom várja, mert bizton örülne nekem, ha megkérdeném mi újság, azt mondaná semmi. Ahhoz oda kell menni és a szemébe nézni, mindjárt megoldódna a nyelve és mosolyogna, rötyögne. Liba bőrözne a háta, hogy emlékszel? Aztán elbúcsúznánk és újra szürke lenne az este, jönne az éjjel, a nappal és megint elmenne pár év, egyre nagyobb lenne a vágy, hogy lássam. A szomszéd értetlenül jönne ki, hát nem tudta, hogy meghalt?
Nem szeretem a politikát és nem is szoktam politizálni, a napokban jutott eszembe, nem is muszáj lereagálni, megvalósítva sosem lesz így ha lehet magadban formálj véleményt.
Nevezetesen a kampány, nagyon szeretném ha lemondanának a politikai kampányról. Mindegyik pártot ismerjük már töviről-hegyire, de ha mégsem akad egy ismerős, aki befolyásol és elmondja miért. Beszéltek az eltelt 15 év alatt eleget, sokan kihullottak és börtönbe kerültek, letartóztatták, élt a mentelmi jogával, cáfolni tudta volna. Szóval elég ha tájékoztatnak bennünket, hogy melyik napon kell ikszelni és én akkor sem fogok elmenni. Majd elmész te és felháborodsz a viselkedésemen és akkor sem fog változni semmi, meg dohoghatsz, hogy aki nem szavaz az ne is formáljon véleményt, aztán ennyiben maradtunk. 38 vagyok, nehéz lenne elhitetni velem ilyen 4 évig tartó ideológiát, főleg ilyen benzin árak mellett, hiába akarnám, még azt a litert sem tudnám megvenni, amivel kiválasztanám Őket. Szóval NO kampány, csak csendben, hasznosabb lenne.
Tegnap egy elhízott kis kölyök 8-10 éves forma túráztatta magát a házunk oldalában, hisztizett és toporzékolt valamiért, amit a nagyanyja nem adott oda, rázkódott a nehéz valaga és zengett tőle a környék. Még hosszú percek múlva is hallottam, pedig már egy másik utcában jártak. A srácot valószínűleg megóvták mindentől, nehogy valami baja legyen, megkapott mindent, szolgálták a saját gyermeküket, ugrottak ha valamit kért és ez lett az eredménye. A tűrő és állóképessége a nullához konvergál, bármilyen nehézség éri az életben azonnal összetörik alatta, nem lesz képes az önálló életre. Nem tudom manapság miért divat az, hogy minden veszélytől megóvni a gyereket, ha az óvodában spenótot adnak császármorzsa helyett mindjárt magán óvodába kényszerítik.
Hagy csináljak azt, amit akarok, a végén mindig ez a lényeg, minden gyereknek a saját akarata lesz a legfontosabb s ha nem sikerül, akkor kiborul és hisztériázik.
A szülő meghajol a gyermeke akarata előtt, valami megváltozott, az atyai pofon elítélendő. Pedig de sokat kaptam és áldom Apám kezét érte, hogy megmenekítette a lelkemet és példát mutatott. Az én gyermekem tud kérni és eltudja fogadni azt ha nem a válasz valamire.
Az éjjel azt álmodtam, hogy egy lakótelep oldalában sétálva mobiltelefont és igazolványokat találtam. Buta, sete, sötétkék telefon volt, jött velem szemben két fiatal és megkérdezték nem találtam e véletlenül kulcsot vagy iratokat? Mondtam neki de találtam telefont és iratokat, visszaadtam nekik és flegmán a tenyerembe rakosgatták az iratok közül a szemetet,áruházi blokk, villamos jegy, papír egyéb hulladék. Csodálkoztam is a hozzáállásukon és még arra is emlékszem, hogy kínosan ügyeltem rá, hogy a szemetesbe rakjam a papírfecniket. Utána felébredtem és hevesen vert a szívem, valami mást is álmodhattam ha így kiakadtam s ráadásul álmomban. De örültem is neki, hogy felébredtem, mert közben eszembe jutott, hogy kint maradt éjjelre a magyar zászló a házunk falán, pedig direkt megkértek rá, hogy 20-án reggel rakjam ki és este vegyem be, mert ellopják. Kimentem érte és becsavartam majd letámasztottam a sarokba, sokáig nem tudtam elaludni, az alvás nem az én kedvencem. Sokáig néztem a plafont és forgolódtam. Majd álmodtam valami futurisztikusat, ahol hatalmas gépek a levegőben, gigászi alkotmányok és vonultak, kicsinek éreztem magam és megint felébredtem, verítékben úsztam, reggel 4h-kor keltem, a gép elé ültem és néztem mint a légy. Ebből már nem lesz alvás. Kossuth rádió, de ott csak 5h után van élvezhető műsor. Egy órám maradt álmodozásra, álmodozni jó, serkenti az ember tettvágyát, hogy még mindig nem sikerült.
Lehajtott fejű ember ül a járdán, mellette családanyák gyerekkel és szatyrokkal vonulnak el, nyugdíjasok, szinglik, ránéznek, elhúzzák a szájukat és szánalom nélkül tovább állnak. Egy darabig nézem majd megérintem a vállát és felemeli a fejét. Nem részeg, nem koszos, nem büdös csak a fájdalma nagy. Nem tudom mi történt vele, kit vesztett el vagy kit nem kapott meg de a szeme nagy lelki sebről árulkodott, bannolni kéne, faszba az ilyennel, minek rontja el a rossz kedvével meg a lelki nyomorával az ember napját? Nem kellett kérdeznem tőle semmit, biccentettem és tovább álltam, egyelőre még én is és Ő is emberek vagyunk, ez a közös tulajdonság számomra elég ahhoz, hogy megérintsem a vállát. Nem állt fel, újra lehajtotta a fejét, ez esett jó neki ott és akkor. Nekem is voltak már extrém megnyilvánulásaim, nem hibáztatom, hogy miért nem vonult el a saját szobájába ha magányra vágyik. Valakit okolnia kell a történtekért, de nem talál senkit, ezért odaült, hogy mindenkit okoljon érte. Például téged, aki ezt olvasod. Néha túl nagy fájdalmakat hordozunk, amit nem lehet dallamokba és négysorosokba foglalni, fejet kell hajtani.
Ha egymás mellé állítanám a hisztériázó pár éves gyereket, amelyiknek rázkódott a valaga egy szelet csokoládéért és ezt az embert, amelyik néma csöndben ült. Ugyanazon a létrán ülnének csak a fájdalom fokozata lenne más. Mindannyian ugyanazon a létrán kapaszkodunk és ha eljön az a pillanat, mikor feladnánk s meghalni volna jó, akkor érdemes lenézni, hogy embereknek mit kell kiállniuk alattunk, miket kell nekik szenvedni és mégis kitartanak. Akkor lehet erőt meríteni ha látod mások küszöbét, ha az ajtón beengednek, be a szobába és leültetnek, kerülj beljebb. Mondják, hogy arról ismerszik meg emberek lelke, hogy ha kopogsz az ajtajukon, akkor miképpen fogadnak. Csak résnyire és egy pislogó szempárt látsz és kurta kérdéseket vagy szélesre tárja az ajtót és beinvitál. Beteg világban elsatnyult lelkű emberek félnek és lakatot tesznek a szívükre, őrlődnek a saját gondolataik fonalán, nem nyitnak ajtót senkinek. A nagymamám azt mondta nekem utoljára, hogy sok földi jót fiam és becsüld meg magad.
Az Ő fájdalom küszöbe sokkal magasabban járt az enyiménél, tudom, láttam s mégsem adta fel soha. Mint két galamb, sírjukban is egymás mellett fekszenek. Ahogy mesélte nem volt túl szép, a fájdalom szépítette meg nekik, az elszenvedett vereségek, amit kiálltak együtt és végig. Attól szép, hogy együtt és nem adta fel egyik sem, nagyapám pedig elég szótlan ember volt, amolyan magának való, megviselte a háború. Nem az, hogy 5 percet késett a pizza, vagy hogy ha zöldre váltott a lámpa, az előtted lévő nem indult azonnal és ráfeküdtél a dudádra. Nekik nem volt mit megnyomni, nem volt hangjelzés. Akár a halak, némán kell tűrni ha a szádba akad a horog.
Idétlen lányok vihognak egy vidéki presszó lépcsőjén és veszettül nyomkodják a telefonjaikat, semmi önbecsülés, odadobnák magukat az elsőnek, aki fizet egy kólát és elregéli az alapot, hogy szép vagy s légy a feleségem, de nem ismerik a férfi hormonháztartás titkát, amelyik az első spricc után alábbhagy, főleg ha nem kell érte küzdeni. Több lenne a lány és sokkal kevesebb a fiú, hogy éjjelente a bokor takarásában térdelnek és másnap azt sem tudják ki volt az? Egyik ismerősöm meséli, hogy házibuli, a lány leitta magát és utána azt játszották, hogy levetkőztették meztelenre és mindenki ráhányt a hasára, aki késztetést érzett ilyen jellegű szórakozásra. Na most ehhez kell a szülő, aki adja a lakását, hogy fiatalok, hagy csináljanak, amit akarnak, kell a szülő aki elengedi Őket, hogy fiatalok, hagy csináljanak, amit akarnak, ne korlátozzuk Őket és kellett hozzá a fiatal, akinek igénye támadt erre és nem volt aki fültövön vágja és hazáig rugdalja. Mostanában a szülők is óvatosabbak az atyai pofonnal, mert ha a szomszédnak éppen rinyája van és meglátja, akkor feljelenti hisz magyarok vagyunk. Utána a gyámhatóság meg úgy kérdezi a gyereket, hogy az pont úgy válaszoljon, te meg nézhetsz, mint a légy, elveszik a gyereket tőled, a kiérkező rendőr gyomorszájon vág a botjával, hogy köcsög szülő, a bíró elítél, a börtönbe meg seggbe basznak, hogy kurva anyádért erőszakoskodsz gyerekekkel te vadállat. Szóval csak óvatosan az atyaival, hülye törvényeket hoztak és az most a gyomron hányásnak kedvez. Egy dolgot lehet tenni, a gyereket meg kell tanítani arra, hogy mi az igazi érték. De ha te sem tudod, akkor mire taníthatnád meg azon kívül, hogy hagyod hagy csináljon, amit akar?
Nincs kire szavazzak.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/fuckoff.gif "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
VI. rész (itt nincs víz, ez az én kutam)
A nő megvetően nézett a férfira akárhányszor találkozott vele a lépcsőházban vagy a közeli kis fűszeresnél, de ha a parkban a sétabotjára támaszkodva figyelte a ludakat és előtte lépdelt el kackiásan, akkor is csak épp egy gúnyos félmosolyra tellett a szája szegletéből. Nehéz időszak volt, a gyári munkások tüntettek és az édesapja egyre jobban eladósodott. Az estélyeket sem látogatta már a kastélyban, az új előadások is egyre érdektelenebbek voltak számára. Közönyös lett az egész világ iránt és elértéktelenedett számára minden, ami előtt fejet hajtottak a kisasszonyok, az apját látta minden este, hogy keserűség önti el a szívét. Azt a férfit azonban ki nem állhatta, mert a tartása egyenes volt mindig és derűs, soha nem adta fel, látszott rajta, hogy az élet nem törte meg vagy nem mutatta ki. De rendkívül ellenszenves volt számára, egyébként meg nem is ismerte. Látta ahogy a kisasszonyok pukkedliznek előtte és csillogó szemmel néznek rá ha éppen előtte haladnak el a parkban, mindegyik várta a pillanatot.
Aztán egy nap mindenkit teherautókra pakoltak és legközelebb már drótok vették körül az ékszerészt, a nádvágót, a lelkészt, a szerelőt, a fűszerest is és ott volt az apja. Fejét a térdére támasztva, az a férfi meg mosolygósan biccentett mindenkinek. Megdöbbent a látványon, hogy miként bírja és ilyen helyzetben, pedig napok óta nem fürdött senki és enni sem kaptak, csönd és hideg, ez meg mosolyog. Elmebeteg, hogy ilyen helyzetben is csak derűsen mosolyog vagy...?
Aztán tisztek jöttek és fegyverekkel és kiválasztottak embereket. Kiderült, hogy szakács a férfi és női segédet kerestek mellé. Állt a sorban, eszébe jutott az előző pár nap, hogy akiket tömegesen elkísértek nem jöttek vissza, akkor már inkább a férfi mellé, akit ki nem állhat, veszíteni semmit sem lehet vele. Iparkodva tette fel a kezét és már be is sorolták. Konyhai segéd lett a főszakács mellett. Eszébe jutott a sok megvető gondolat és pillantás, amit eddig érzett iránta ha meglátta. Most pedig keresnie kell a kegyét és engedelmeskednie, de csak így élheti túl. Pukkedli.
Ugye nem fontos elárulnom senkinek sem a nevét?
A nőket 2 dologgal lehet megfogni, ugyanúgy ahogy egy férfihoz a gyomrán át vezet az út, úgy egy nőhöz a lelken vagy a pénzen keresztül. Bármelyiket túladagolod a másikra már immunis lesz. Az a nő, aki sok pénzt kap az nem reagál a lelki dolgokra és amelyik sok lelki táplálékot kap tőled, az többet nem foglalkozik a pénzzel. Miért is tenné ha már gazdaggá tetted? Egyensúly pedig nem létezik, mint ahogy nincs élőhalott vagy halottélő, ugyanúgy nincs lelkileg anyagias vagy anyagiasan lelki.
S hogy melyikre helyezi a hangsúlyt az nagy mértékben tőled függ, te melyiket részesíted előnyben. Nincs jogod a nő társadat elítélni, mert te magad vagy, aki ha bármit is adsz azt kapod vissza. Ha anyagias vagy, akkor anyagi dolgokat követel tőled és nem hagy nyugtot számodra és nem elégszik meg, ha lelkies vagy akkor a lelked részévé szeretne válni és egyre többet követel, szerencsére a lélek végtelen s így sosem fogy el. Főleg ha együtt veszitek a kanyarokat, akkor nem kell magyarázkodni és nem kellemetlen, mert mindkettő ismeri az íveket, a sodrásokat, a sarat. Kenyér ettől függetlenül minden időben kell, én megértem.
Az ejtőernyős még a levegőben megsebesült, miután leért elfogták és ellátták a sebét, de kritikus állapotba került és életveszélyes helyzetbe. Vérátömlesztésre volt szüksége és felajánlották neki a néger orvosok. De angol létére nem engedhette meg magának, hogy néger férfi vére csörgedezzen az ereiben. A hazáért és büszkén nézett előre, nem sok maradt neki hátra, büszkén távozott.
Leszerelés előtt abban a hangulatban voltam, hogy ha hazaérek Gyulára, akkor az egész város az enyém lesz, hazamegyek, szétpiálom az agyamat és átveszem a hatalmat minden kocsmában, rengeteg energia dúlt bennem. Aztán kiengedtek a laktanya kapuján és stoppolni kezdtem. Nem mentem vonattal vagy busszal, mint a többiek, mert tudtam, hogy szétpiálják az agyukat és minden kocsmában a mennyezetbe lőnek jelképesen, miszerint átvették a hatalmat. Csendben jutottam el Gyulára, hatalmat sem vettem át, köszönni sem köszönt senki, helyemet sem találtam, mennyezetet sem pedig lőhetnékem támadt, elindultam Pestre, azóta itt vagyok és én vagyok a mennyezet.
Szeretnék írni valami személyeset, de úgy hogy ne bántsalak meg, mert legalább én tudom. A többit meg magadnak köszönheted, nincs hova menekülnöd. Fogod magad, megalázkodsz, leéled az életed és ennyi, az én szerepem nem neked jutott. Tudod lélek és test bár egyben van, de össze nem keverhető. Amit tőled követelnek azt tőlem nem lehet. Két -féle nő van, az egyik pénzért sipog, a másik lélekben kitart melletted a végtelenségig, mert lélekben erős. Ha a pénz elfogy az gyengül meg amelyik pénzen erősödött, a lélek végtelen.
Már megint az apám a téma: aki felültetett a Czetka oldalkocsis motorjára, elvitt a szegedi könyvvásárba és út közben kivett egy darazsat a sisakom alól, fizetett egy fagylaltot, eső esetén visszafordult volna, de végül az aranyláncon függő kastélyt vette meg nekem, mint gyerekmese.
Kis idő elteltével rákérdezett, hogy éppen hol tartok a könyvben és jeleztem végigolvastam. Ő azt hitte nekem teher és elővetette, beleolvasott, rákérdezett, de látta egyezik a történet, amit meséltem az ott olvasottakkal. Nem hibáztatom, mert bizalmatlan volt, biztos fontos volt számomra, hogy megjegyezzem s épüljek belőle. A mesék fontosak, legyél testileg vagy lelkileg akár felnőtt, akár gyermek, mindenkit el kell kápráztatni, egyébként kiég, mint a fű ha hosszú ideig nincs eső. Csak a lélek végtelen és csak az, ami nem kérkedik, hogy mennyije van, hisz végtelen, amit elég egyszer kimondani.
Mostohaapám könyvet rendel, kedvence Kun Béla, lehet venni részletre, hoznak dobozban házhoz vagy 40db könyvet, pedig tanyán lakunk. A fekete-fehér tévé előtt romániából hozott üveglap, ami emulálja a színes hatást. Egy élmény volt, nem színes, de emulálja, mert már majdnem, elég úgy látni és kiszínesedik. Hozzáértő kritikusok szerint a fekete-fehér sokatmondóbb, nem kell kiszínezni feleslegesen. De az ember már csak ilyen, mindenkinek van színes ceruzakészlete. Ha meg van használni is kell. Kiszínezzük a szennyeseinket, ami a kosárból kiborul és éppen vendégek, tudod van aki leplezi, tudom s egyből feltűnik. Pedig gyengébb a harmatnál.
N/A még egyet, ha most kocsmában lennénk akkor jogosan kérném azt a kört, de akár kérem, akár nem, tőlem függetlenül is minden kerek.
Ugye nem fontos elárulnom senkinek sem a nevét?
Ékesen bújj elő, kő alatt rejtőzködő gyerekkorom.
Bővebben: link
[Szerkesztve]
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Continue Sör & Disznó Way
VII.race (Visszhang)
A feleségem nagyszüleinek Szandán ellopták a tyúkjaikat és a libáikat. Ebben a faluban ilyesmi ritkán történik, hisz kis falu, kevesen lakják, mindenki ismer mindenkit. Az öreg köztiszteletnek örvend, kérgesre dolgozta a tenyerét és még 82 éves létére is aktív, hajnalban már az állatokat eteti, közben meg felhajt egy-két pint bort a borvirág kedvéért. Másnap, ahogy híre ment a baromfi tolvajlásnak a szomszédok sorjáztak át hozzájuk és hozták a tojásokat, mert ugye ilyenkor szükségét látja az ember ha nincs, ami tojást tojjon. Volt aki napos csibét vagy már nagyobb csirkét hozott az újrakezdéshez. Magam is szemtanúja voltam egy kukoricatörés alkalmával, hogy kérni sem kellett a szomszédokat, látták, hogy törés van, maguktól jöttek segíteni, falun ez nincs másképp, dolog idő.
A VI. kerületi házban már több alkalommal is jártam, lakott ott egy ismerősöm, akit néha felkerestem pár sör kíséretében, zenét hallgattunk, beszélgettünk, vacsoráztunk. Most is effélét beszéltünk meg és éppen a kerékpáromat zártam a körfolyosó rácsához, amikor látom kijönni a két embert a koporsóval és az embereket, ahogy kint ácsorognak és a kezüket a szájuk elé téve néma csendben bámulnak. A gyerekek a lábak között próbálnak teret nyerve képbe kerülni, de gondos atyai, anyai kezek befordítják őket a szoba-konyhás ajtaján. Dohos, poros, fekete lépcsőházak, málló vakolat, mindenből árad a nyolcvan év. A falak nyolcvan évesek, a fák az udvaron nyolcvan évesek, a tető, a lépcső és a néni, aki meghalt. Két hete meghalt, állapította meg az orvos, a szomszédok a szagra figyeltek fel, hogy már rothadt a hulla és az ajtaja előtt elmenve öklendezett mindenki, dolog idő.
Volt egy zeneszerző az ezernyolcszázas években, akinek a nevét most nem árulom el. Egyszer csak, mikor alkotó kedvében volt és egy hatalmasat smárolt a múzsájával, kipattant a fejéből egy zenemű, sokáig eljátszott fejben a hangokkal, majd kézbe vette a hegedűjét és eljátszotta. Eljátszotta még egyszer, majd még egyszer és néha finomított rajta, a végén pedig, hogy sírjál, odacsippentett egy felhangot. Aztán előadta egy lánynak, akiért repesett a szíve, a lány sokáig dúdolta, ízlelgette a hangokat, már ketten dúdolták. Később egy barátjának, akiben megbízott és amaz elismerően biccentett, hogy ez igen. Egy estély folyamán kisebb közönség előtt, akik hazafelé eldúdolták fejben még egyszer a hallottakat és otthon előadták a társalkodó nőknek a dallamokat, a férfiak meg egy pohár bordói mellett idéztek belőle.
Előttem egy bakelit hanglemez, próbálom feltérképezni az eredetét, hogy ezek a hangok miként kerültek rá és miért. Valaki kigondolta a hangokat 200 évvel ezelőtt és az emberek megőrizték papíron, fejben, szalagon, digitálisan és mivel 6 milliárd ember él a földön, biztos akad olyan, aki éppen akkor dúdolja eme dallamokat, amikor te ezt olvasod.
Akár az Evangélium. Ha egyszer jó hírt mondanak miért nem örülsz?
Lk 7,32
Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
Ha elmegyünk Szandára a feleségem nagyszüleihez, néha UFO-nak érzem magam. Az öreg kibattyog és átölel, én meg bemegyek és leteszem az asztalra a mobiltelefont, a feleségem bekapcsolja az autó riasztóját, az MP3 lejátszót felteszi a nagyobbik fiam a szekrény tetejére, hogy a kisebbik ne érje el, a kisebbik pedig a tetris játék után nyökög, amit az anyja elvett tőle és csak is azért kapta meg, hogy útközben legyen mivel lekösse magát. S még nem is soroltam azokat a dolgokat, amiket előrelátóan direkt nem hoztunk magunkkal, mert nem akartuk az öregeket rémisztgetni vele, meg mire kivesszük és biztonságba helyezzük, addigra lemegy a nap és pakolhatjuk vissza a kocsiba mindet. Itt falun még nem így megy, könnybe lábad a szemed, olyan tehénszarszag árad a szomszédból, ha bortól megittasulva hátramész a kinti budiba, elébb a tyúkokat kell arrébb hessegetni, hogy odaférj és utána még mindig előtted egy hegy, amelyik visszakiabál ha sóhajtasz egyet a dolog végeztével, a nap is szikrázóan süt és itt lehet élni békében 90 vagy több évet. Az öreg mindig is mondta, hogy a föld az jó dolog, életben tart és lehet tőle battyogni meg átölelni 90 évesen is és Isten meg a bor soha el ne hagyjon, meg ilyenek. Dolog idő.
A mai emberek tűrőképessége testileg is és lelkileg is nulla. Aki meg elhiszi magáról, hogy tiszta vagy kemény ember az önmagának hazudik. Elég ha rendel egy pizzát és kisül, hogy nincs rajta a megfelelő feltét és mindjárt hisztérikus roham jön rá, telefonál, nem fizeti ki, vissza küldi.
Az apai nagyapám egyszer megölt egy román katonát, akkor háború volt és vagy Ő vagy amaz, választani kellett, így hát fejbe lőtte. Fagyos idők voltak akkoriban, egyszer mesélte és az ellátmány is késett, minden alul szervezett volt, neki meg nem volt élelme. Lehet csak valami végzett manager hiányzott az élről megfelelő képesítéssel és öltönyben. Egyszer csak újra arra tévedt, ahol a halott román katona feküdt, már nagyon éhes volt és kiábrándult, az ingerküszöbe nem közelítette meg a pizzáért hisztériázóét. Lehúzta a román katona lábáról a csizmát és a tarisznyájából kivette a fagyott kenyerét és ott a halott katona fölött mohón falni kezdte. Nem akarta visszaküldeni, nem reklamált érte, a teherbíró képessége éppen megfelelő volt. Mikor látom, hogy valaki a békéért tüntet, mindjárt eszembe jut, hogy egyrészt soha sem volt és soha nem is lesz béke, minden csak időleges állapot. Annyi értelme van tüntetni a béke mellett, mint az árvizek ellen vagy a hegyek ellen, hogy miért vannak. Az ember jelleme soha nem fog megváltozni, kár ábrándozni, magyar országon ötvenévenként van háború, utoljára 1956-ban. Csak fantázia kérdése, hogy mikor jönnek és kísérnek ki a lakásodból és lőnek tarkón a szomszédaid szeme láttára és elrettentésére. Fegyver van, indulat van, a többi pedig politika.
Magyar a föld alatt.
Román a föld alatt.
Cigány a föld alatt.
Néger a föld alatt.
Vigyázz kocsi, kici olcó kínai a föld alatt.
Arab a föld alatt.
Német a föld alatt.
A sor végén a rátóti legények, szegények, de mind a föld alatt és még hátra vagy te is, aki mindenkit utál. Az öreg mindig is mondta, hogy a föld az jó dolog, életben tart és lehet tőle battyogni meg átölelni 90 évesen is és Isten meg a bor soha el ne hagyjon, meg ilyenek. Dolog idő.
Ha megfigyeled a gyermekeket és azt, hogy nincsenek előítéleteik, az sokat segít abban, hogy miként gondolkodj. Nem jó görcsösen ragaszkodni olyan elvekhez, ami hamarosan megdől, vagy sosem volt igaz. Pedig mindenki azt hiszi neki igaza van. Tanult ember vagy, valahol automatikusan beégett az agyadba, hogy egy lépcsővel feljebb vagy, pedig:
Tanult ember a föld alatt.
Nem fontos, hogy minden nap erre készülj, de elég ha tudod, hogy senki teremtett embernél nem vagy különb. Nemrég a haverom Böce mesélte, hogy Ő minden nap készül a halálra. Fontos neki, hogy ne legyen mosdatlan és szaros a gatyája, amikor felfektetik a boncasztalra, még halálában is tiszteletre vágyik, mert annyira büszke. Aztán mondtam neki, hogy nem az a lényeg, hanem a kegyelem, hogy eltudja fogadni az ember. Aki nem tudja elfogadni, az adni sem tud. Annak kegyetlen a lelke.
Kegyetlen ember a föld alatt és nincsen sem hangja sem visszhangja.
1Pt 1,24
Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull.
Bővebben: linkStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
mert a boldogságod külső tényezőktől teszed függővé. Feltételei vannak s ha teljesül, akkor 
a szád.
......sétáltunk vissza és már messziről látszódott, ahogy terítették meg a tábori asztalok és hosszú lócák közé az ételt. Gulas, finom magyar legény, álla a korbácsával a bogrács mellett, mögötte egy mén, egy csorda magyar tarka és pulikutya meg egy flaska vörösbor, széles bajusz, széles karimájú kalap, bő szárú nadrág, amibe ha beszalad a magyar fing, akkor még kereng egy ideig és lobogtatja a nadrág korcát. Nem tudom milyen kép él a magyarokról a külföldi emberek fejében, de ez a gulas téma ott van a fejlécben, akár a tokai bor vagy a gyulai kolbász meg a makói paprika. Ha a magyarokra gondolnak, csak étel és ital jut az emberek eszébe, állandóan csak eszünk. A lányok hangos kanálcsörrenések közepette falták a gulas-t és közben vigyorogták, hogy jáá gúút. Ennyit tudtak németül, meg azt, hogy hlebá, de az meg oroszul volt. Ebéd után Tamással és a Trabanttal elléptünk egy közeli faluba némi sörért, mert ez egy diáktábor volt és csak málnaszörpöt mértek. Pontosabban szólva Traubi szódát, Jaffát és Zöld alma üdítőt. Úton egy kisközség felé lerobbant Lada autóra bukkantunk, friss volt az eset, mert a széles valagú cigány család éppen akkor kászálódott ki, az árokba csúszott, poros-piros Lada autóból és kíméletlenül átkozódtak. A tengelytörés minden embernek rosszul esne, főleg ilyen szép nyári délután, minek ilyenekkel tetézni a meleget? Trabantunk sztereójából püfög a Led Zeppelin és segítőkészen odasétáltunk, mert személyi sérülés az láthatólag nem történt. A sofőr egy zsíros, fekete nadrágot viselő, alacsony termetű és vastag bajszú cigány ember volt fekete kalapban. Kétszer is belerúgott a kocsi oldalába emlegetve valami ásszámeg aztaqrva szerelőt. Az ember annyit mondott, hogy menjünk be a faluba oszt keressük meg a lábadozó kocsmát, könnyű dolgunk volt, mert az volt a következő faluban az egyetlen kocsma és terveink között amúgy is szerepelt, hogy felkeressük azt a köz intézményt. Meghagyta, hogy szóljunk a traktoros Karcsinak, hogy hozzon két deci pálinkát és jöjjön ki a traktorral, hogy ki tudják vonszani az árokba csúszott Ladát. Beálltam a kocsma ajtajába, mint valami vadnyugati filmben és szemrevételeztem. Ez a kocsmai alacsony színvonalú és igénytelen, éppen ezért szeretem, már elsőre megkedveltem. Volt biliárd, fekete-fehér tévé, ahol este végig lehet izgulni az Onedin családot és vastag nikotinfelhő borított mindent, s hozzá ez az alattomos vidéki fröccsszag, ami vegyül a melósok izzadtság, láb és egyéb szagával, mert ilyen helyre ugye nem megtisztulva és nem is megtisztulni járnak. A traktoros Karcsit könnyen megtaláltuk, rámutatott a csapos, hogy ott és tényleg ott volt. Ült az asztalnál és jelölte a biliárd eredményeket. Cserébe a játékosok biztosították számára a folyamatos fröccs utánpótlást, már sorjázott is mellette néhány 3dl-es üres pohár és szája szegletében mesztélábas cigaretta. Vázoltam neki a helyzetet és egy röpke pillanatban már talpon is termett. Aszongya NO és már a pultnál termett, menet közben a fejébe húzta a smici sapkáját, térült-fordult, a két deci is zsebben volt. Kiment és már indította is a traktort. Mi meg nekiálltunk kőbányaizni, piros-kék címkés kőbányai, hűtve. Az első sör beszaladt pillanatok alatt, mert szomjaztam a gulas után. A második közben pedig alkalmam nyílott jobban szemügyre venni az elénk tárulkozó délután lehetőségeit. Elszórtan ültek az asztaloknál és kojtolták a Symphonia, Románc és Sophianae cigarettákat, fröccsök, sörök és a kocsma elől vékonyan behallatszódó Zeppelin, ami a sztereóból szólt. Ez a kocsma volt egyben a falu cukrászdája is és a fagyizó. Néha bejött egy-egy lurkó és egy kétgömbös zmrzlinával távozott, még a kocsma ajtajáig belenyalva a fagylaltba. Mondom Tamásnak biliárdozzunk egyet és odaálltunk az asztal mellé, hogy várjunk a sorunkra. Ez a biliárd nem a megszokott amerikai stílusú, hanem van 3 golyó és 5 fabábú az asztal közepén, mi csak egyszerűen fás biliárdnak hívtuk.
bazmeg mekkorát esett 
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/008.png "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/vasarlo.jpg "[kép]")
Aktív témák
- Eladó Konfig Ryzen 5 2600X 16GB DDR4 256GB SSD 500GB HDD GTX1660 6GB!
- NVidia és AMD videókártya pasztázás, thermal pad csere! RTX 3060/3070/3080 stb.
- NVidia videókártya pasztázás, thermal pad csere! RTX 3060/3070/3080 stb.
- Lenovo ThinkPad T480s i7 8650U 16GB DDR4 256GB M.2 NVME QHD (2560x1440)
- UniFi U6-LR, U6-Lite, UAP-AC-PRO, 4xUF-RJ45-10G, 22 patch cable