Aktív témák
-
guga
Közösségépítő
Continue sör & disznó way utóirat (A szék)
Üljetek le!
Életem leghosszab, legmondanivalóbb, leginstruálóbb, legmenstruálóbb, legkinetikusabb, legcsúcsosabb púposkondenzátorúasabbik mondata pattant ki a fejemből az elébb. De már elég régen, mert már éppen írom és csak az emlékeimben él. S eszembe jut az a pillanat, amikor réges régen viaskodtam magammal, hogy eszembe jusson vagy ne. Gondold el ha úgy döntök, hogy ne jusson eszembe, akkor ezt most nem olvashatnád. De az egyik énem győzött, mint a több millió sperma közül egy, ami átszakította a gátat és mindent elsodorva magával ragadott: engem, s ez most én vagyok. Eddig is én voltam, csak mindenütt ott vagyok, ezért nem találhatott mást, mert az engem az én vagyok és én vagyok itt egyedül én vagyok s néha magamra találok. Olyankor jön a harc, hogy gondoljam e avagy mégse, majd végül az egyik győz és ismét magával ragad, de ezt már ismered. S ha nem csak ismered, hanem érted is, akkor olyan vagy, mint én.
Hja, hogy mi volt az, amire gondoltam?
N/A ezt figyeld: Szép vagyok, szék vagyok, tesszék.
Gondoltad volna? Én gondoltam, de nagyot vívódtam magamban, hogy közre adjam avagy sé.
Az a sperma ott és akkor olyan volt, mint az életben egy utolsó gondolat. S utána többé már nem vagy itt. Hanem? Ha nem itt, akkor sehol, de az is van valahol, mert amint kimondod már el is helyezted valahová a fejedben és benne a semmiben lakót. Üresfejű vagy, az üres fejedben van a nincs semmi és abban lakik valaki.
Nem semmi. Hahóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!! Van ott valaki? Vagy éppen halott? S utána mit fog csinálni? Meddig akar ott halasztani, halódni, elodázni és magát halottnak tetetni. Hisz él, ébresztő, megveregetem a pofiját és most élénkebben kezdesz el figyelni, mert kíváncsi vagy mi lesz, vajon mi fog történni? Hevesebben ver a pulzusod, koncentrálsz és a külvilág megszűnik létezni számodra. Most tényleg rám figyelsz és várod a pillanatot, amikor eme feszült görcsből feloldalak, de ez rajtam múlik, rajtam áll. Én döntöm el, hogy mikor oldozlak fel, ha akarom, akkor úgy írok, hogy végig feszült legyél és a szemeid kipattannak a nézéstől, annyira figyelsz.
De én nem ezért írok, hanem éppen ellenkezőleg, azért hogy lazítsál.
Engedd el magad, engedj el engem is, mert megint magaddal ragadtál. Lehet te vagy Isten és mikor sperma voltam...tudod, magaddal ragadtál. Kiragadtál abból a millióból és most itt vagyok, ezt csak neked köszönhetem, s pont ezért neked írom.
Hahóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!! Van ott valaki? Vagy éppen halott?
Ha Isten vagy, akkor nem lehetsz halott, ha halott lennél, akkor én sem lennék s te sem tudnád ezt olvasni. De most olvasod és ott vagy a túloldalon, mert gondolkodsz rólam s amiről írok. Harcolsz a fejedben, hogy amit rólam gondolsz az kipattanjon a fejedből, gondolkodj róla avagy sem. Mértékeled, hogy melyik helyes, melyik nem, lelkiismeret. Még mindig ketten vagytok? Skizofrén állatok!!!
N/A ezt figyeld: Szép vagyok, szék vagyok, tesszék.
Egyszerűen Isten vagyok, meghajlok előtted. Nyugi van, látom nagyon figyelsz, de ezt nem azért írtam, hogy ennyire magával ragadjon. Szép dolog az ha az ember pár sor alapján, amit egy másik ember (ember? Hisz olvastad az előbb.) csak úgy megszületik, sőt nem megszületik, mert már eleve megvolt, eleve újjá születik.
Hisz mondtam hogy ez életem leghosszab, legmondanivalóbb, leginstruálóbb, legmenstruálóbb, legkinetikusabb, legcsúcsosabb púposkondenzátorúasabbik mondata pattant ki a fejemből az elébb.
Emlékszel még rá? N/A melyik volt? Mondjuk együtt!
N/A ezt figyeld: Szép vagyok, szék vagyok, tesszék.
Istenek vagytok, hja én is. Valakinek meg kell hajolni, főleg ha Te én vagyok.
Látod a Te nagy betűvel, az én meg kicsi. S mégis én győzök feletted, az orrodnál fogva vezetlek.
Hahóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!! Van ott valaki? Vagy éppen halott?
Mindegy, most én vezényelek!
Üljetek le és ébresztő, térjetek magatokhoz! Én vagyok az Isten!!!!
Félek egyszer ezt nekem is elmondják és én akkor leülök.
Ugye mondtam, hogy a legcsúcsosabb púposkondenzátorúasabbik mondata pattant ki a fejemből.
Tovább is van mondjam még?
The End.
(De ezt is én írtam
Ha így folytatom ennek sohasem lesz vége.
Tegyél pontot ennek az ügynek a végére. Zárd be a böngésződ, csak így lehet megszabadulni tőlem.
De az is hiába, mert még utána is vagyok, csak te nem olvasol.
Olyan ez, mint a Biblia, aztán egyszer már csak úgy nem leszel.
1Kor 7,31
És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.
Azért egyre megkérnélek, ne érezd úgy, hogy bármit is tanítani akartam, hisz alázatos szolgád vagyok, csak néha gyerekes, tudod, hisz te teremtettél Atyám, ezért írok pont neked, mert nincs kinek, egyedül vagyunk.
Én vagyok s te lettél. Vagyok, aki vagyok.
Bekaphatod!Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Bővebben: link
Ezt a gépet nem tőlünk vásárolták
![[kép]](http://aruhaz.guga.hu/images/news/svarci.jpeg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
'' És ezt hogy fogjuk megúszni?''
Bővebben: link
Te meg mit csinálsz ebben a topikban :confused: :Đ csak nem elfogyott az összes page és már csak ez maradt utoljára :confused: :Đ
Egyébként a kérdés nagyon jó. Vegyük csak sorba kronológiailag az ezt megelőző Isteni ítéleteket, hogy az emberek mi módon úszták meg. Vegyük mindjárt elsőnek az özönvizet, ahol ténylegesen úszni kellett, de azt is hiába.
Noé 120 éven keresztül építette a hegyen a bárkát és hirdette Isten ítéletét + a kegyelmét, hogy aki mentesülni szeretne az ítélet alól, az menjen be a bárkába, mert hamarosan jön az özönvíz. Persze akkoriban is éltek orvosok, kereskedők, sírásók, szénégetők, stb. Ha egy köztiszteletben álló orvos hallotta Noé beszédjét, hogy hamarosan elközeleg Isten ítélete és jöjjön segíteni bárkát építeni, akkor jogosan gondolhatta magában, hogy bizony ez az ember megbuggyant, s ha arra gondolt, hogy mennyi bűnözés van ebben a világban, akkor Ő is elismerte, hogy référ a világra Isten ítélete, de saját magára nézve nem tartotta fontosnak, mert úgy gondolta Ő becsületes és jóravaló ember, aki nem ártott senkinek sem. A tolvajok meg megérdemlik a sorsukat. Noét természetesen mindenki bolondnak tartotta, mert vén volt és hegyen épített bárkát, mellé még hadovált is zagyvaságokat. Bárkát tengerparton kell építeni és kész, nem vették Őt komolyan. Pedig a bárka azért épült a hegyen, mert ha valaki az utolsó pillanatban szeretett volna bemenni, akkor legyen rá módja.
1Kor 1,21
Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
1Kor 2,14
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
Isten soha nem hajt végre ítéletet úgy, hogy mellé ne tenné lehetővé a kegyelmet. A kegyelem az özönvíz esetén a bárka volt, ami Jézus előképe. Isten előtt két -féle ember volt akkor, bárkán belüli és bárkán kívüli ember. Ha a tolvaj vagy bármilyen gonosztevő hitt Isten szavának és bement a bárkába, akkor kegyelemben részesült és életben maradt. Ha bárki, aki önmagáról olyan véleményen volt, hogy tanult, erkölcsös és megbecsült ember de nem ment be a bárkába, akkor együtt pusztult az oktalan barmokkal.
5Móz 1,17
Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.
5Móz 10,17
Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.
Ha akkor élsz és azt kérdezed tőlem mi módon úszhatod meg az özönvizet, akkor azt feleltem volna, hogy menj be a bárkába és bízd az életed Istenre.
Ha nem tévedek, akkor a következő ítélet az egyiptomi tíz csapás volt, ahol Isten pusztító angyala végigment zsidókon és egyiptomiakon s elveszejtette az állatok első fajzását és az emberek első szülötteit. Mózes előre megjelentette a Fáraónak Isten ítéletét és a kegyelmet is, hogy mi módon „úszhatják meg”.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
2Móz 12,29
Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
Ha akkor élsz és azt kérdezed tőlem mi módon úszhatod meg Isten ítéletét, akkor azt feleltem volna, hogy vedd a bárány vérét és kend meg vele az ajtófélfádat és bízd az életed Istenre.
Isten soha nem hajt végre ítéletet úgy, hogy mellé ne tenné lehetővé a kegyelmet. A kegyelem ebben az esetben a bárány vére volt, ami Jézus előképe. Isten előtt két -féle ember volt akkor, akinek az ajtaján volt bárányvér és akinek szép zöld, frissen festett ajtaja volt. Ha a tolvaj vagy bármilyen gonosztevő hitt Isten szavának és meghintette bárányvérrel az ajtófélfát, akkor kegyelemben részesült és életben maradt. Ha bárki, aki önmagáról olyan véleményen volt, hogy tanult, erkölcsös és megbecsült ember de nem volt bárányvér az ajtaján, akkor együtt pusztult az oktalan barmokkal.
A következő ítélet ez a pecsét lesz:
16. Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18. Itt van a bölcsesség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
Az atya, a fiú és a szentlélek mind az 1-es szám képviselői a Bibliában. A 6-os azért emberi szám, mert az ember a hatodik napon lett teremtve. 6+1=7 azaz tökéletes. Isten így képzeli el. De az ember nem, az ember inkább automatikusan megtagadja Istent, még akkor is ha elméleti alapon gondol rá és nem hisz benne, akkor se. 111 helyébe 666. Istent felejtsük el, majd mi gondoskodunk magunkról és megteremtjük a saját biztonságunkat.
Itt érdemes olvasgatni, vannak okos dolgok, nem tudom kitől származik de olvastam blődségeket is.
Bővebben: link
Ha azt kérdezed tőlem mi módon úszhatod meg Isten ítéletét, akkor azt felelem:
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
S hogy mi az első lépés?
Mt 16,24
Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Ez a legnehezebb, elhinni és beismerni, hogy semmik vagyunk. Az aki megsemmisül, utána már képtelen megvetéssel nézni bárkire. Nincs cigányozás, nincs büdös hajléktalan, nincs undorító újgazdag ficsúr, nincs semmi csak az önmegtagadás. Jézus nem tud lenézően bánni vagy megvetően gondolni egyetlen egy emberrel sem, aki valaha élt és élni fog.
Van erre egy nagyon szép példa:
27. Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
28. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
29. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30. Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37. Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
A történethez azt tudni kell, hogy akkoriban a samaritánusokat a zsidók kutyának nézték nem embernek. A zsidóknak voltak papjaik és Isten szolgálatába rendelt Léviták, mind megbecsült zsidó emberek voltak. De ezen az elesett emberen mégis egy samaritánus ember segített, aki mai szemmel megfelelt egy román cigánynak, akire általában mindenki megvetéssel néz.
Az az ember, akit a rablók megtámadtak és eszméletlenül feküdt, neki nem volt alkalma tiltakozni, hogy te nem segíthetsz rajtam, majd jön egy számomra megfelelő ember és addig itt várok.
Örömmel fogadta a samaritánus segítségét, mert már nem volt más lehetősége.
A szereplők pedig: a rablók kezébe esett ember mi vagyunk, a samaritánus Jézus, a fogadó pedig Isten gyülekezete. Ahhoz, hogy Jézussal találkozni tudjunk, nekünk olyan állapotba kell kerülnünk, mint az az ember, aki ott feküdt az úton. Jézus pedig minden esetben csak samaritánusként közeledik hozzánk.
1Kor 1,28
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
Ha van kérdésed csak bátran.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Kukoricatörés volt minálunk
Bővebben: linkStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Szargőz, szószerint szarpára ült az utcánkra. Nem rossz bekezdés MI ? De legalább rímelt. A lényeg, hogy ügetek ki a Kisgugával a kisabc-be sörért meg valami esti rágcsálnivalóért. Örültem, hogy végre kimerészkedhettünk. Én egész nap a pinyóban melóztam, a gyerek szerencsére végig csöndben játszott ezzel azzal, de legfőképp a legóival. A nejem kórházban mert már megszületett a Benjámin. Baromi hőség egész délelőtt és erre délután jött egy húsz perces zápor ami szaunát csinált az utcából. Felhevült aszfaltról szállt fel a gőz. A járdákon és mellette vastag kutyaszardombok amik rég elszáradtak, de most eljött az ő idejük és visszafizetnek mindent amiért olyan elhagyatott, kiszáradt kupacok lettek. Megszívták magukat a friss esőcseppekkel és új színekben pompáztak. A nap is újra kisütött és minden kupac kezdte kiadni magából azt ami végül nem az övé. A hányinger kerülgetett ebbe a szűk folyósóra hasonlító utcában. Lemegyünk a boltba és pakolunk elmélyülten. Hat és hétéves forma Cigánylány és fiú ront be az ajtóba lihegve és köszönés nélkül harsogják kórusban a pénztárosnak, hogy bácsi mennyi a Nutella ? 460ft mondja színlelt türelmességgel...és elvihetjük úgy, hogy holnap hozzuk a pénzt ? Nem....
Akkor 20ft-ért mit vehetünk ?
Gyufát....meg benzint és hozzá vihogott mint aki valami velőset és aranybafoglalni valót mondott.
Bácsi ad nekünk cukrot 20ft-ért ?
Nem...és menjetek ki a faszba, vette hangosabbra a mondandóját. Az sem érdekelte különösképpen, hogy vagyunk bent páran a boltban. Közben a fiamat magam mögé tereltem, hogy amennyire lehetséges se a boltos arcát ne lássa és minél kevesebbet halljon belőle. Ráér még szembesülni az emberek igazi arcával, had ragyogjon a szeme még sokáig, hogy apa nézd mit építettem. Néha (sőt elég gyakran) vagyok hozzá türelmetlen mert elfoglalnak ezek a hülye napi teendők. Talán újra meg kellene hallgatnom a Kis herceget többször. Régen még a szövegét is kívülről tudtam. Kéne megint gyereknek lenni és vele együtt átélni újra, kupakokat gyűjteni a fűben és bon-bonos dobozba tárolni őket. Végigsétálni a síneken, hogy ki bírja tovább, köveket dobálni egy tóba, fűszállal az ajkaim közt, hanyatt fekve bámulni a felhőket. De egyelőre nem megy, keresem rá a megoldást, de sajna napról napra csak tologatom magam előtt, hogy majd holnap. Ez így megy már hét éve, hogy minden nap becsapom magamat, holnaptól jobb ember leszek és többet fogok törődni a fiammal. Erre most jöttem rá, hogy a második fiam is megszületett.
Furcsa volt, hogy amíg a nejem a kórházban volt addig a fiam mindíg úgy szólított először, hogy anya, majd a kezével és egy elnyújtott jaj kiséretében legyintett. Apa megyünk ma valami jó helyre ? persze fiam csak előbb végeznem kell a munkámmal, ha kész vagyok akkor lelépünk. Persze már sötét volt és ő még mindíg a szobában legózott a kislámpa mellett csöndben. Aztán magamhoz öleltem és elvittem egy pizzériába, ott legalább lehet nyugodtan beszélgetni vele.
Szóval ott tartottunk, hogy menjetek a faszba...csattant ki a boltos. Én értem őt, muszáj keménynek lennie mert ha egyszer engedékeny lenne rászabadulna az egész telep és lehúzhatná a rolót. Kiléptem az utcára és észrevettem amint az egyik fa alá behúzódva ott sustorognak hevesen a fiú és a lány. Arrébb az anyjuk aki jóval fiatalabb nálam a karján ringatott egy csecsemőt. Elindultunk ebben a fullasztó kutyaszarpárában hazafelé. Akkor éreztem, hogy valaki megrángatja a nadrágom korcát. A kislány volt az aki utánamszaladt és kérlelt, hogy adjak neki 50ft-ot kenyérre. Mondtam neki, hogy nem szükséges hazudnod, hallottam amikor nutellát kértél majd később cukrot. Attól függetlenül adok. De akkor már ott toporgott a fiú is türelmetlenül mert megérezte a préda szagát. Gondolták naív vagyok és el tudnak velem hitetni bármit is. Közben a kislány elkezdte fogdosni a fiam karját, hogy milyen aranyos, a fiú pedig színlelt őszinteséggel megkérdezte , hogy hívják őt. Rávillantottam a szemem és mondtam, hogy félmarék apróért még nem kell színészkednetek és törődnötök velünk. valahogy próbáltam elérni náluk, hogy csak vegyék el a pénzt és ezzel vége. Nem kell hozzáfűzni semmit. Persze eredmény nélkül. Amikor még Gyulán laktam volt hozzájuk szerencsém hat évig, mert részben a szomszédunkban laktak, másrészt hol nem ? Egyszer átmentünk szilveszterezni hozzájuk, máskor amikor egyedül voltam otthon átjöttek és kifosztották a lakást. Másszor mostohaapám hívta át őket névnapozni és én táncoltam nekik, de rá néhány hónapra egy este mostohaapámat szemrebbenés nélkül leütötték a bicikliről mert fizetésnap volt. Olyan reggelünk is volt amikor arra ébredtünk, hogy egyetlen darab tyúkunk sincs vagy maradt. Aznap este a szomszédban vendégség volt és hajnalig mulatoztak. Apám még hőbörgött pár sort, hogy átmegy ő is legalább enni belőle.
Furcsa egy szitu, ennek ellenére nincs velük semmi bajom, meg kell tanulni kezelni őket. Akkor én is hétéves forma gyerek lehettem és volt rá példa, hogy ha elbicikliztem arra a telep felé akkor a cigánygyerekfalka kegyetlenül elvert és megdobált kővel.
Szal volt már tapasztalatom velük.
Valahol ott tartottam, hogy vettem elő a marék aprót, amikor a Cigányfiú vadul belecsapott a tenyerembe és amennyit tudott kimarkolt, majd a szétguruló fémpénzekkel mit sem törődve nekiiramodott. N/O most vagy nem tudta, hogy mind nekik akarom adni ezért a lehető legtöbbet akarta kapni vagy nemtudom...
Végül fény derült az indokra, a kislány sírvafakadt és üvöltve szaladt utána és veszettül bömbölt, hogy add vissza. De közben vissza is fordult és amik a földön szétgurultak, mentsük ami menthető alapon kapkodott utánuk és hajlongott értük.
A fiam riadtan húzódott félre, még sohasem tapasztalt hasonlót. A Cigányfiú nagyon vadul viselkedett még számomra is, sokat látott és sokat megélt családból származhatott ha pár forint apró ilyen hatással volt az adrenalin szintjére. Kicsit megpróbáltam keményebbre venni a figurát és utána kiabáltam, hogy azonnal add vissza a lánynak. Az anyjuk mindeközben a fa alá húzódva ringatta a csecsemőt a karján és nem szólt egy szót sem. Én is úgy éreztem hibás döntés volt megfordulni és szóba egyeledni velük mert nem tudtam helyes mederbe terelni az ügyet, persze mi a helyes meder ?
Eszembe jutott az is, hogy egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy eriggyé a faszba oszt sarkon fordulni és továbbállni. Akkor a kislány és a fiú is azt kapta volna amit vár és megszokott.
Egyszer egy töröttlábú Cinegével jártam így, gondoltam berakom egy dobozba a vihar elől és reggel majd kiengedem. Hatalmas lyukakat vágtam a doboz oldalára majd beleraktam. Ennek ellenére reggelre megdöglött. Ki tudja mitől, de kár volt beleavatkoznom. Néha többet használunk azzal ha szótlanul tovább állunk és megkíméljük magunkat ilyen kellemetlenségektől.
De baszod az egész hülye világ erről szól, hogy nézz félre ha kellemetlent látsz és inkább figyeld az óriásplakátról áradó boldogsághelyzeteket, az a neked való. Majd lapozd át az akciós termékeket, vedd meg, edd meg, szard ki de a másiknak ne adjál, ő túrja ki a maradékot a kukából a ház előtt és feküdjön vissza a padra a palackos borával és gyűjtse a csikkeket továbbra is. Neked pedig hétfőn reggel amikor munkába mész lesz min elborzadnod, hogy a mosdatlan kurva anyját, csak lopja a napot, megérdemli, dögöljön meg. De a következő pillanatban felülsz a buszra és elkezded lapozni újra az akciósat. Amíg beérsz összeállítod a hétvégi listát öccör, hogy mindenképpen jól járj.
N/A már én is elvesztettem a fonalat itt közben, szeretnék valami olyat írni ami helyre tesz, de nem tudok mert sajna én sem vagyok a helyén. Érted mire gondolok ? Addig amíg valami miatt lelkifurdalásunk van addig a dolog nem tiszta és nincs miről papolnom. Üres szöveg és fröcsögés részemről is ha kicsit is eltérek a saját mércémtől. Pedig így van. Nem én vagyok Jézus, ezért van szükségünk a kegyelemre. De ez már egy másik történet.
Megyek a faszba magamtól, ne küldjetek...Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Elmesélek egy történetet arról, hogy a mi gyülekezetünkben hogyan és mire képezik ki a misszionáriusokat, akiket külföldre küldnek és azok ha megérkeznek egy adott országba, akkor mire tanítják a gyülekezetet.
A mi lelkészünk egy Bibliában olvasott ige által kapott elhívást, elolvasta és megragadt benne, nem hagyta nyugton, naponta visszatért a gondolataiba ez a pár mondat.
1Móz 47,19
Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
A mag minden esetben Isten igéjét jelenti a Bibliában, a föld pedig az ember lelkét vagy magát az embert, egy társult igéből pontosabb képet kaphatunk.
Lk 4,4
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
A kenyér a testnek, Isten igéje a léleknek.
A mi lelkészünk dél koreában kapott üdvösséget és ott képezték ki misszionáriusnak s utána küldték magyarországra, 1996 óta él hazánkban és hirdeti az Evangéliumot, én és a feleségem, valamint a családunk több tagja is általa kaptunk üdvösséget. Előtte jártam hit gyülibe, pünkösdiekhez, élő kövekhez, de mindenhol rajtam volt a hangsúly, hogy nekem mit kell tennem és hogy bűnös ember vagyok. Egyedül ez a lelkész tárta fel előttem a Biblia igazságát, miszerint Jézus mit tett értem és hogy megváltott ember vagyok, nincs semmi bűnöm Isten szemében ha Jézus váltságában hiszek.
A kiképzése során arra tanítják meg Őket, hogy a legapróbb problémájukkal is Istenhez forduljanak, ne emberben bízzanak. A lelkészünknek akkor már volt 2 gyermeke, felesége. A feljebb való lelkészektől kaptak szállást és ételt a misszionárius képzőben, de minden további igényüket, szükségleteiket Istennek kellett feltárni, hogy megtapasztalják Isten hogyan munkálkodik és hogyan gondoskodik róluk. Ugyanis ha külföldre mennek, akkor még nem ismerik a helyi nyelvet és nincs is a birtokukban sok pénz, amiből mindent megvásárolhatnának, egyedül csak Istenre támaszkodhatnak. Néhány idézet a Bibliából, ami világosan megmutatja, hogy mi Isten kérése.
Mt 6,6
Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
9. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
10.Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára.
31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ha például a lelkésznek pelenkára van szüksége, hogy a gyerekeket tisztába tudja tenni, akkor ezt nem mondhatja el egyetlen embernek sem, csak és kizárólag Istennek tárhatja fel ezt a problémát.
Jer 17,5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
Egyszer a kiképzés során előfordult, hogy ruhát kellett venni a kisebbik gyermekének, mert már kinőtte. Este mikor mindenki elcsendesedett, akkor leült imádkozni és feltárta a problémáját Istennek, hogy nincs semmi pénzük, de a gyermekének ruhára van szüksége. Ez így ment néhány napon át, hogy estéről estére imádkozott ezért, de Isten nem válaszolt rá. A probléma nem akart megoldódni egyáltalán. Mikor már teljesen elveszítette minden reményét, megfordult a fejében hogy talán nem is igaz az egész és neki ez nem fog sikerülni, nem tudja végigcsinálni a misszionárius kiképzést, mert még ilyen apró problémára sem kap választ és segítséget Istentől és ő így hamar elbukik, mert ha ennél nagyobb problémája támad majd külföldön, akkor azonnal vissza fog jönni koreába. Eltelt egy hét és a második hét elején kapott egy levelet egy asszonytól. Az az asszony egy másik városban élt és egyszer beszélt neki az Evangéliumról és adott neki füzeteket is. Az asszony később az olvasottak alapján üdvösséget kapott és szerette volna meghálálni a lelkészünknek. Amikor ezzel az asszonnyal találkozott még nem volt misszionárius, csak egy üdvözült ember, aki gyülekezetbe járt. Ez az asszony közben utánajárt, hogy ki volt az az ember, akitől kapta a füzeteket és hogy jelenleg hol van. Megtudta, hogy misszionárius képzőbe jár és a pontos címet is elkérte a helybéli gyülekezetben. A levélben megköszönte a füzeteket és elmondta, hogy hogy kapott üdvösséget általa, a borítékba pénzt is rakott, kb. kétszer annyit, amennyire a lelkészünknek szüksége volt. Utána nagyon hálás volt, hogy Isten tényleg munkálkodott érte és elmondta, hogy az egészben az volt a furcsa, hogy még nem is volt misszionárius, de Isten már látta előre, hogy az lesz és megengedte számára ezt a helyzetet, hogy összeismerkedjen azzal az asszonnyal és már előre tudta, hogy mikor elkezdődik a képzés, akkor milyen problémával fog szembetalálkozni és arra ez az asszony levelében elküldött pénz lesz a segítség. Egy évig tartott a misszionárius képzés és ilyesmit hetente élt át, megtapasztalhatta, hogy Isten gondoskodik róla akkor is ha egyetlen szót sem szól embereknek a problémáiról.
Én 1998-ban ismertem meg Őt és ugyanerre tanított, hogy a legapróbb problémával is Isten felé forduljak, embernek ne is említsem, mert ha Isten felé tárom fel és Isten munkáját megtapasztalom, akkor ezért a hála és a dicsőség is Istennek jár. Egy alkalommal 4 napos Bibliai szeminárium készülődött és sok külföldi lelkész jött magyarországra, akiket a mi lelkészünk szállásolt el. Ilyen alkalmakkor sokkal több pénzre van szüksége a lelkészünknek, mert élelem, buszjegyek, egyéb kiadások. Egyszer azt mondta a lelkészünk, hogy ilyen alkalmak esetén Isten sokkal intenzívebben munkálkodik a vendékekre való tekintettel.
Én is szerettem volna adakozni a gyülekezetnek, de nem volt semmi pénzem, sőt nemhogy pénzem nem volt hanem inkább adósságaink voltak s elég sok. Azt kértem Istentől, hogy ha pénzhez fog juttatni, akkor tegye nyilvánvalóvá, hogy az a pénz, amit kapok, azt Ő nekem azért adta, hogy a gyülekezetnek tudjak adakozni és nehogy az legyen, hogy elköltöm másra. Ezt megelőzően egy hónappal az egyik bolhapiacon vásároltam egy notebook hálózati adaptert 500 Ft-ért egy olyan magyar embertől, aki németországi cégektől vásárolja fel a leselejtezett számítógép alkatrészeket és azt magyarországon értékesíti. Mivel régebben dolgoztam notebook szervizben így rögtön láttam, hogy egy igen értékes és ritka hálózati adapterről van szó, amihez nagyon drágán lehet hozzájutni és azt is csak megrendelésre hozzák. Az eredeti értéke 35.000 Ft volt, mivel ez használt de jó állapotú adapter volt így 25.000 Ft-ért hirdettem meg. Egy hónapig nem jelentkezett rá senki és már meg is untam hirdetni. Egy pénteki napon, mikor jöttek a lelkészek németországból vonattal, szóltam a kollégámnak, hogy menjen ki a keleti pályaudvarra értük és szállítsa el Őket a mi lelkészünk lakására a csomagjaikkal együtt. A kollégám kiment az ajtón és elindult, hogy időre odaérjen. A következő percben megcsörrent a vezetékes telefonom és egy férfi jelentkezett be rajta, miszerint szüksége lenne egy notebook hálózati adapterre, amit régebben hirdettem, Ő lementette a hirdetésemet, mert pont erre volt szüksége egy amerikából használtan behozott notebookhoz, de mielőtt megkeresett volna felhívott néhány üzletet, hogy tudnak e neki szerezni. Egy hétig keresgélt, de elég reménytelennek látszott és nagyon drágán is hozták volna be neki. Ezért úgy döntött, hogy megveszi tőlem használtan. Felhívott és lealkudta 20.000 Ft-ra az adapter árát. S mivel látta, hogy Budapesten belül ingyenes a házhoz szállítás, így megkért hogy szállítsuk ki neki a Podmaniczky utcába a nagy postával szembe lévő lakóházba. Ez pont ott volt a keleti pályaudvarnál, ahová a kollégám készült. Így szóltam neki telefonon, hogy jöjjön vissza és vigye el a notebook adaptert a címre és a 20.000 Ft-ot adja oda a lelkészünknek ha végzett.
Isten már egy hónappal azelőtt elkezdett munkálkodni értem, hogy tudjak adakozni a gyülekezetnek. Én még nem is tudtam, hogy egy hónap múlva, amikor lesz a Bibliai szeminárium, akkor majd nekem nem lesz egy kanyi forintom sem és magamtól nem is tehettem volna semmit, hogy ez a helyzet megváltozzon, pedig már akkor ott volt a kezemben a probléma megoldása a használt notebook adapter csak még nem tudtam róla, hogy az azért került hozzám, hogy a megfelelő pillanatban áldássá váljon. Természetesen én is megtehettem volna, hogy kölcsönkérek pénzt egy családtagunktól vagy egyéb emberi módon próbálkozom, de akkor hol marad Isten hatalma, akkor miért van Isten? Mivel ezt és még sok más problémát azóta is így kezelünk, hogy embernek nem szólunk egy szót sem, akármilyen lehetetlennek látszik vagy reménytelennek, de ha Isten elé visszük, akkor nyilván megoldja és válaszol. Mindezt Önmagáért teszi, hogy tudjunk neki hálásak lenni és minden pillanatban bizalommal tudjunk fordulni hozzá. Tudnék mesélni még rengeteg ilyen esetet, ami Isten dicsőségére szolgál.
S pont az ilyenek miatt szoktam megbotránkozni azon, mikor harsogja a média, hogy ki kinek mennyit és hogy adakozott. S főleg a márványtáblás eset, hogy kiszögezik a templom falára hogy melyik család mennyivel járult hozzá a templom felújításához, ezt egyenesen Istennel szemben állva teszik. Esélyt sem adnak arra, hogy Isten munkálkodni tudjon értük, emberi módon oldják meg minden problémáikat.
Még valami, a mi lelkészünket még soha nem hallottam, hogy felszólította volna a gyülekezetet, hogy erre vagy arra adakozzanak. Ha a gyülekezetnek szüksége van valamire, akkor a Bibliában leírtak szerint jár el, este imádkozik érte és türelemmel megvárja, amíg Isten munkálkodik érte. Soha nem mondta még nekünk egyetlen szóval sem, hogy ha bármelyikőnknek súlyos gondja van, akkor a gyülekezet többi tagja adakozzon számára. Mindenkit arra szólít fel, hogy egyenesen Istennek tárjuk fel, ne emberek előtt. Eddig még minden problémánkra válaszolt Isten. Egy kicsit továbbfűzve meg általában az van, hogy Isten a problémáinkat eleve azért engedi, hogy megtörténjenek, mert ilyenkor az ember automatikusan Istenhez fordul és ha megtapasztalja Isten munkálkodását, akkor ezáltal lehet hirdetni Isten dicsőségét is.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az egyik lelkész, aki most az angliai gyülekezetet vezeti, mikor még misszionárus képzőbe járt és kiküldték utcai Evangélizációra egyedül, teljesen megvolt rémülve, hogy Ő most mit mondjon az embereknek és hogyan szólítson le bárkit is?
Azt mondta neki a feljebb való lelkésze, hogy semmi felől ne aggódjon, mert maga az Evangélium hirdetése fogja Őt arra megtanítani, hogy hogyan kell hirdetni az Evangéliumot.
Első alkalommal elment egy nagy lakóházhoz, amiben rengeteg ember lakott és lakásról lakásra járva kopogtatott, de egy asszony bottal kezdte Őt ütlegelni és elzavarta. Másnap visszament ugyan oda büszkeségből, hogy azért sem hagyja magát, erre ugyanaz az asszony leöntötte egy lavór vízzel az ablakából. Mivel éppen hideg tél volt és félt, hogy a vizes ruhájában megbetegszik ha kint marad az utcán, így visszament a gyülekezetbe. Másnap megint arra járt de nem mert bemenni a házba csak fél szemmel felnézett az ablakokra és úgy gondolta tovább megy. De az asszony ott leselkedett a függöny mögött és amint meglátta elkezdett kiabálni, hogy nincs semmi baja? A lelkész felnézett és meglepődve látta, hogy az asszony már egyáltalán nem mérges, sőt aggódik érte. Az asszony meghívta egy forró teára és bocsánatot kért az előzményekért, hogy így bánt vele s elmondta, hogy nagyon furdalta a lelkiismeret, amiért ilyen hideg időben leöntötte Őt vízzel és aggódott miatta. A lelkész elkezdett vele beszélgetni és elmondta neki, hogy minden bűnére megbocsájtást kapott már Jézustól, nincs miért aggódnia. S az asszony meglepődve kérdezte, hogy akkor a tegnapit is megbocsájtotta Isten? Igen természetesen válaszolta a lelkész és utána elmondta neki a teljes Evangéliumot, az asszony üdvösséget kapott. Majd elkezdett járni a gyülekezetbe és a két lánya pedig furcsálta, hogy mi történt az anyjukkal, akik eddig budhista volt? S a kíváncsiságtól vezérelve Ők is elkezdtek járni az anyjukkal a gyülekezetbe és Ők is üdvösséget nyertek Isten kegyelméből.
Ezt csak azért írtam le, mert ahogy az Evangélium hirdetése tanít meg bennünket Evangéliumot hirdetni, úgy a Biblia olvasása tanít meg bennünket megérteni a Bibliát a Szent lélek segítségével.
Ennek az angliai lelkésznek egy kétórás prédikációját raktam fel a szerverünkre. Ő koreai, aki fordít Ő is koreai. Néha előfordul, hogy vendégek jönnek hozzám és ha a 2 éves fiam mond nekem valamit, akkor én ugyan tökéletesen értem, de a vendégünk csak pislog, hogy mi van? Nézzétek el ennek a koreából érkezett lelkésznek, hogy még nem tökéletes a magyar nyelvtudása. Én akkor ismertem meg Őt, amikor még csak 8 szót tudott és az alapján kaptam üdvösséget általa. Aki olyan szív állapotba kerül, hogy szüksége van Isten igazságára és az Evangéliumra, az számára ez tökéletesen érthetővé válik.
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A gyülekezet angyalainak írt levelek hét időszakot és hét lelkiállapotot tükröznek.
Mi közvetlenül Jézus visszajövetele előtt állunk, nagyon minimális idő van már hátra. Ennek oka az, hogy a tíz szűz elaludt. Jézus feltámadása óta a mai kor van a legrosszabb helyzetben, mert túlságosan nagy a jólét és az emberek megelégszenek egy külső Istentisztelettel, nem Isten szívét keresik és hordozzák magukban, hanem társadalmi erkölcs alapján hisznek Istenben, nem Isten lelkével.
Bár a tíz szűzből ötnek van olaj a lámpásába, nem világításra használják, hanem ugyanúgy alszanak, mint az a tíz szűz, amelyik Szent Lélek nélkül hirdette Jézust és hitt Istenben.
A jelenkor van kitéve a legborzalmasabb csábításnak. Internet, média, újság, áruházak, mind megpróbálják elhitetni, hogy az ahogy élünk a legmegfelelőbb állapot.
Ha baj történik, akkor pedig az olaj nélküliek segítenek az olaj nélkülieken. Mi változik Isten szempontjából? Semmi.
Isten nem vár tovább ha nincs hirdetve az Evangélium és nincs aki fogadja. Az Ő szempontjából felesleges tovább hagyni a földet ebben az állapotában, mert nincs neki haszna belőle, nem üdvözül senki.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
A tolvaj azért jön éjjel, hogy senki se vehesse észre, ha ezt mondja előre, akkor nyilván így is van. Egyedül csak az üdvözült emberek látják napról-napra a helyzet komolyságát.
Én sem tartom fontosnak erről beszélni, mert azok az emberek, akik nem értik viccnek találják és legyintenek. Sokkal fontosabb az Evangélium magvának a hirdetése, a forrás, azaz a bűn az ember szívében és hogy attól, hogyan lehet megszabadulni végleg. Mert mire megyek vele ha elhiszi, hogy tényleg az utolsó napokban járunk ha bűnös ember marad? Isten azért enged ennyi katasztrófát és csapást, terrorizmust, hogy minél több ember tudjon a tragédiák által hozzá fordulni és üdvözülni, s ezzel elkerülni a legsúlyosabb csapást a pokolt.
Jézus ha visszajön és megtörténik az elragadtatás, akkor a tolvaj azt is jelenti, hogy nem a konyhai hulladékért jön, hanem azért, ami abban a házban a legnagyobb érték. Jézus szempontjából mi a legnagyobb érték itt a földön?
Az arany, vagy a gyémánt? A legjobb videókártya, autó, vagy tengerparti villa, vagy svájci bankszámla?
Jézus számára az én lelkem a legnagyobb érték, hogy üdvözültem általa és részévé váltam Jézus testének.
Ha elragadja az üdvözült embereket a földről, akkor olyan katasztrófák következnek be, ami a föld történetében még sohasem volt. S minden állam biztosra veszi, hogy terrorizmus történt. Ezért közösen megegyeznek abban, hogy ez nem egy vagy több állam problémája, hanem minden államé. Közös világkormányt alakítanak és nagyon rövid idő alatt helyreállítanak mindent.
A világkormányban azonos igazolványra lesz szüksége mindenkinek, ez lesz a pecsét a homlokra vagy a kézfejre. Az Antikrisztus összevonja az összes kormányt és egyházat, amelyik a maradék öt szűzből áll és eggyé kovácsolja. Olyan békét teremt a földön, amilyen még nem volt soha.
Szövetséget köt a zsidókkal is és Jeruzsálemben fog uralkodni.
Mt 24,15
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
Azt fogja követelni az emberektől, hogy imádják és boruljanak le előtte. De ott a zárójelben egy üzenet, hogy aki látja a pusztító útálatosságot, azaz pont abban az időszakban fog élni és ismerte a Bibliát, hitt Istenben, de az öt szűz állapotában volt, akkor semmi másra nem kell figyelnie, mint hogy ne engedje felvenni a pecsétet a kezére vagy a homlokára. Ezek az emberek már nem Jézus vére által fognak üdvözülni, hanem a saját vérük által.
3.5évig soha nem látott béke és nyugalom lesz a földön és precíz szervezettség. Nincs bűnözés, nincs terrorizmus. De Isten ígérete alapján üdvösséget kap Izrael 12 törzséből 144000 ember, akik nem nősültek még meg és felismerik, hogy ki volt Jézus és hogy aki valójában most uralkodik és Isten fiának hisznek az az Antikrisztus.
Elkezdik hirdetni az Evangéliumot újra és a zsidók felbontják a szövetséget, ez váltja ki a harmadik világháborút.
1Thess 5,3
Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
Ez lesz az armageddoni csata, az atomháború, amiről azt mondja Jézus, hogy kő kövön nem marad. 7 év után a Sátán ezer évre megkötöztetik és leszáll a mennyei sátor Jeruzsálembe és Jézus ezer évig fog uralkodni. Visszaállítja azt az állapotot a földön, amiben Ádám és Éva élt és az akkor hús vér testben élő emberek ezer évig fognak élni. Az ezer év után újra elengedik a Sátánt, hogy ezek közül az emberek közül, akiket eltud magának csábítani azt csábítsa el s utána lesz az utolsó nap, többé nem lesz hús vér testben élő ember, mindenkinek romolhatatlan lelki teste lesz. Aki a bűn szolgája volt, az megy a Sátán után, aki az igazság szolgája volt az megy Jézus után.
Kicsit nehezen érthető, mert egy koreai ajkú ember tolmácsol, de ha figyelmesen hallgatod, akkor a lényeg kivehető belőle. 2 órás és 29mb.
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Elmondok neked egy bizonyságtételt arról, hogy az én feleségem a Biblia alapján hogyan kapott férjet.
14. Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.
15. A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
A feleségem, amikor még hajadon volt és sok zaklatott, viszontagságos kapcsolat után békességre és nyugalomra vágyott, megállapodásra és egy férfira, aki mellett leélheti az életét, akkor azt mondta magában, hogy a Bibliában biztos talál rá választ. Ez így is van, a Biblia olyan, mint egy használati utasítás a léleknek ezen a földön. Nincs olyan kérdés, amire nem kapnál belőle feleletet. A fentebb kiragadott idézetet, amikor olvasta, akkor megértette, hogy nem neki kell ezért a dologért cselekednie, hanem ha Istennek terve van vele, akkor maga Isten fog cselekedni tőle függetlenül. Elolvasta többször is és világossá vált számára, hogy bár még nem találkozott azzal az emberrel, akivel leéli az életét, de már régen megvan, mert Isten eltervezte. Ez számára egy ígéret volt a Bibliából és utána már nem is volt kétséges számára, hogy így fog megtörténni.
Erre mondják: túl szép, hogy igaz legyen.
Történet szerint akkor én is csapódtam egyik kapcsolatból a másikba és már itt éltem Budapesten. Annamária pedig Balassagyarmaton élt egyedül egy panel lakásban. A szülei és minden barátja pedig Érsekvadkerten. Én kb. két hónapja szakítottam akkor egy lánnyal, akivel együtt éltünk egy évig és bennem is megérett a gondolat, hogy immáron a 6. komoly kapcsolatom megy tönkre, ami tartott 6 hónaptól s a legtöbb pedig 4 év volt. Megelégeltem és egy olyan lányt kerestem, akivel leélhetem az életem, akár a nagyszüleim, akik most egymás mellett fekszenek a sírban.
Bennem és Annamáriában nem csak ez a gondolat volt közös, hanem az is, hogy addig mindig feltételek alapján kerestünk párkapcsolatot. Én például először úgy, hogy magasan képzett legyen, utána legyen modell alkatú stb. Mindig támasztottam valami feltételt, úgyszintén Annamária is. De akkor Ő is és én is letettünk erről a dologról. Ő Istenre bízta a dolog véghezvitelét, én pedig nem feltételt támasztottam, hanem olyat kerestem, aki megmarad mellettem.
Mivel magányos voltam és társaságra vágytam, így buszra ültem és meglepetésszerűen meglátogattam egyik hölgy ismerősömet, aki Tereskén lakott az anyukájával. Szombat reggel utaztam és egész nap kirándultunk a hegyekben, elment a nap és megbeszéltük, hogy ott alszom nála és másnap is sétálni megyünk a hegyekbe. De az anyukája nem engedte meg, hogy ott aludjak, ezért a hölgy ismerősöm felhívta az egyik érsekvadkerti barátnőjét, hogy van itt egy pesti srác és nincs hol aludnia, meg kéne oldani. Ez a vadkerti lány a Susu pedig felhívta egy másik barátnőjét Emőt és a balassagyarmati Annamáriát, hogy jöjjenek át Vadkertre, mert itt egy pesti srác és megyünk vele este bulizni.
Így találkoztam össze egy vadkerti sötét utcán a mostani feleségemmel és amikor meglátott engem megkérdezte magától, hogy vajon Ő az az ember, akit az Úr mellém rendelt? Persze nekem is feltűnt, hogy milyen temperamentumos és kiemelt figyelmet szenteltem neki, s meghívtam a 3 napos táncháztalálkozóra.
A történet eleje, megismerkedésünk tömör vázlata nagyjából ennyi.
A problémák, amiknek köszönhetően összecsiszolódtunk, azok csak ezután kezdődtek. Nekem nagyon jól fizető állásom volt, ahonnan önhibámon kívül eltávolítottak. Volt egy megszokott egzisztenciánk + nagyjából kiegyenlített anyagi helyzettel mentünk bele mindketten a kapcsolatba. 1994-ben ismertem meg és egy év múlva összeházasodtunk, a nagyobbik fiam Levente 1996-ban született.
Miután megfosztottak az állásomtól rövid idő alatt, nagyjából 6-8 hónap, sikerült felhalmoznunk 500E forint tartozást. Lakás, közüzemi díjak, stb.
Mindezek mellé társult a kezdődő alkoholizmusom és a folyamatos kábítószerezés. Négy reménytelen év ment el mellettünk, miután a feleségem egyszer azt mondta, hogy olvassak bele a Bibliába, hátha segít. Addig még életemben nem olvastam Bibliát, s mivel annyira kivoltam üresedve, hogy napok óta ültem a szobában szótlanul s töprengve azon, hogy mi az élet, mi vagy ki vagyok én, a Biblia azonnal segített. Rögtön éreztem, hogy baj van és ez nekem szól, azonnal felismertem belőle, hogy milyen állapotban vagyok.
Elkezdtem elhagyni a rossz s hamis tulajdonságaimat és megpróbáltam jó emberként élni. Ez kb. 2 hónapig volt sikeres. Elégettem az összes hamis igazolványt, amit azért készítettem, hogy kedvezménnyel tudjak utazni vagy odaadjam a bkv ellenőrnek ha megakar büntetni, visszakötöttem a lopott áramot, az összes dolgot kidobáltam az életünkből, ami hamis úton jutott hozzánk s mindezen felül ha volt pénzem, akkor élelmiszercsomagokat állítottam össze belőle és aluljárókban osztogattam a hajléktalanoknak.
De nem az történt, amit vártam, Isten nem jutalmazott meg és nem könyörült rajtunk. Betörtek hozzánk s minden igyekezetem ellenére egyre lejjebb csúsztunk.
Volt olyan, hogy elvittem a festményeimet egy kiállításra és nagyon örültem, hogy végre volt egy kis bevétel, de este azt mind oda kellett adnom helypénz gyanánt.
Valamikor akkoriban lett elegem az egészből és zavarodtam össze teljesen, hogy ha ez nem felel meg, akkor mi kell Istennek?
Megfogadtam, hogy azért is keresztbe teszek neki, ha nem tetszik hogy jó emberként akarok élni, akkor majd élek rossz emberként. Nekiálltam pornófilmeket másolni és a bolhapiacon árulni s nagyon tetszett, hogy volt belőle elegendő pénzünk, de akkor meg a befolyt összegek elmentek vagy az adósságra, vagy valami tönkrement és ki kellett fizetnünk.
Akkor már lelkileg teljesen padlón voltam és nagyon kerestem egy olyan embert, aki eltudja magyarázni, hogy mi van a Bibliában. Próbálkoztam gyülekezetekkel, de csak süketeltek és azt hajtogatták, hogy fogadd el Jézust megváltódnak és utána Isten megfog áldani. Olyan mérges lettem, hogy legszívesebben lekaszaboltam volna az összes ájtatoskodó műhívő, képmutató, hétvégenként bájvigyorgó, hétköznap meg átkozódó embert, aki a segítségemre akart sietni, hogy megoldja az életem, de miután kiderült, hogy az Ő élete még sivárabb és kiábrándítóbb, mint az enyém, holott évek óta gyülekezetbe jár, hát feladtam.
Nincs Isten.
Aztán egy napon láttam egy plakátot, hogy lesz egy 4 napos Bibliai szeminárium.
Mondtam a nejemnek, hogy feltétlenül menjünk el és adjunk a dolognak egy utolsó esélyt, aztán ha nem akkor felejtsük el végleg. A nejem ugyan nem osztotta a nézetemet, mert magáról azt hitte, hogy minden a helyén és Ő ha hisz Istenben, akkor nagyjából rendben is van minden, aztán, hogy az életünk mégsem abba az irányba alakult, azt ha nem is értette, de megbékélt vele.
Elmentünk a szemináriumra, ahol egy japánban élő koreai lelkész prédikált s egy magyarországon élő koreai lelkész fordított, összesen ketten voltunk az előadáson, én és a feleségem. Nagyjából 5 szót tudott magyarul. Isten, Jézus, Bűn, Biblia, szív, ennyi és az előadás 2 órás volt. A végén megakartam verni
De a japánban élő lelkész odahívott az asztalhoz és leültetett magával szemben. Elkezdett rajzolni egy papírra és a rajzok mellé megmutatta az odavonatkozó igéket a Bibliából s rajzolt tovább rendületlenül. Egy vonalat, az egyik fölött Mózes, a másik felett az én nevem szerepelt. Kérte angolnémetlengyelkínai nyelven, hogy mondjam meg neki mennyi bűn van bennem és mennyi Mózesben. Rárajzoltam neki, hogy Mózes 90%-ban jó ember és 10%-ban gonosz, Zoltán pedig 70%-ban gonosz, 30% -nyi jó van bennem. Erre áthúzta és ráírta, hogy Isten szerint mindketten 100%-ig bűnösök vagyunk. Elkerekedett a szemem és mondtam neki, hogy magamat még csak-csak megértem, de mi van Mózessel?
Aztán megkérdezte, hogy Zoltán te öltél már embert? Neeeeeeeeem ráztam a fejem. Na ugye, Mózes megölt egy egyiptomi férfit és ezért el kellett menekülnie a Fáraó színe elől. Látod mennyivel jobb ember vagy nála?
Innen kezdett érdekes fordulatot venni az életünk. Pontosabban, mint ha akkor rakták volna vágányra. Az a lelkész utána még sok mindent mondott s sokszor volt úgy ha előre mondott valamit, mert ismerte Isten szívét és akaratát, akkor nem hittem neki és ordítottam vele, de hónapok múlva kiderült, hogy mindig neki volt igaza és pontosan úgy történt meg, ahogy előre mondta. Soha nem szólt vissza nekem egy rossz szót sem a magatartásom miatt, csendben megalázkodott előttem ha fafejű és erőszakos voltam. Nekem meg évekbe tellett mire megtanultam elfogadni, hogy Ő tényleg szerszám Isten kezében és ha tetszik, ha nem el kell fogadnom, amit mond, mert azt nem magától mondja és nem haszonért, az én lelkem békessége érdekében.
Visszatérve a feleségemre, számunkra ez a házasság azért indult ilyen keservesen, hogy egymáshoz edződjünk. Ő rögtön a házasságunk elején a legrosszabb arcomat tapasztalhatta meg és amellett tartott ki, utána neki minden nap már enyhülést hozott, miután megismertük ezt a lelkészt. Sok házasság pont azért megy tönkre, mert rögtön az elején mindenki megmutatja azt az arcát, ami tulajdonképpen csak szeretne lenni. Fegyelmezi és visszafogja magát, majd ki meddig bírja alapon kitör belőle az állat és elviselhetetlen lesz a kapcsolat, teher.
No meg ne felejtkezzünk el a kölcsönös alázatról sem, ma már pár hónapos házasságok, amik nagy csinnadrattával köttettek, egy pár büdös zokni miatt felbomlanak. Nézem néha a tévében a nagy hírességek házasságait, hogy egész világ előtt kikürtölik, hogy milyen zoknit vett fel, mit evett, hova utazik nászútra és a sofőrjének hányas lába van. Rémísztően üres az egész és sérülékeny, nem tudnak kitartani egymás mellett, mert mindketten királyok.
Én a nejemmel Miskolcon voltam 3 napig nászúton
De 1000%, hogy a sírban is egymás mellett fogunk feküdni, mint ahogy a nagyszüleink.
Péld 18,22
Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
Itt az ígéret Istentől, hogy találhatunk feleséget és vehetünk jóakaratot s mindezt tőle. Ne szégyeljétek kérni. Isten már oda adta az embereknek azt, ami számára a legnagyobb érték volt Jézust az egyetlen fiát, ha azt odaadta, miért ne adná a kevesebbet.
De egyről ne felejtkezzetek el:
Jn 9,31
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
Addig, amíg bűn van az ember lelkében, addig Isten nem arra figyel, hogy mit kívánsz, hanem a bűnt szeretné eltávolítani onnan. Isten szereti az embert, de az ember bűnét nem, számára ez az elsődleges dolog s ha valaki hit által igaz emberré válik, akkor veszi a Szent Lelket s a Szent Lélek ajándékát, ami alapján már tud Isten szíve szerint kérni Istentől.
Igen, lehet feleséget s férjet kérni Istentől s ha az tőle származik, akkor ha eleinte nem is látszik örvendetesnek a helyzet, de mindenképpen megmarad.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Mikor az első gyermekünk született a Levente, akkor még nem ismertük Istent, vagyis a nejem azt hitte magáról, mert járt gyülekezetbe, de később kiderült hogy semmit nem tudtak azok a pásztorok.
A Levente születésénél mindent megtettünk, havonta borítékoltuk az orvost, hogy megfelelően bánjon velünk, úgy ahogy azt az emberek megszokták és az orvosok elvárták. Természetesen azon a napon, amikor a nejemnek szülni kellett az orvosa előtte egy nappal elment nyaralni, nem tehet róla senki, ilyen az élet. Segédorvos, medikus, mindenki jött oda hozzánk, aki éppen szabad volt és mondtak fűt s fát, éppen ki mit gondolt, de nem volt egyetlen ember sem, aki ott maradt volna velünk végig és vállalta volna a felelősséget, még az epidurálási injekciónál is nekem kellett segédkeznem, mert nem volt ott senki a medikus mellett. Végül az az orvos, aki éppen szolgálatba állt, azt mondta nem várunk tovább, császár. Nem merte vállalni a főorvos előtt a felelősséget ha valami probléma történik szülés közben.
A császár rendben lezajlott és a fiam azóta 9 éves, ép egészséges gyermek.
A második gyermekünk születésénél már pontosan ismertük Istent és Istenben való hit által mentünk a szülőszobára.
Mt 23,10
Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
Szándékosan nem adtunk egy vasat sem egyik orvosnak sem és egyetlen vizsgálatra sem ment el a nejem úgy, mint a Levente születésénél. Messzire elkerültük az orvosokat és a tanácsaikat. Úgy voltunk vele, hogy mint Isten gyermekei, maga Isten vállal felelősséget a gyermekünk születéséért. Azt sem tudtuk fiú vagy lány lesz, mert azt sem engedtük az orvosnak a kötelező vizsgálat során, hogy megmondja. Mikor eljött az idő és megindult a szülési fájdalom, akkor bementünk a legközelebbi kórházba, ahol volt szülészet és vártuk, hogy döntsenek a sorsunk felől. Egy igen rámenős főnővér vette a kezébe az ügyet és utasította a nejemet mindenre, ami ilyenkor szükséges. Jött egy orvos és megvizsgálta a nejemet, én végig mellette voltam. Azt mondta, hogy ma ebből nem lesz semmi, mert még nincs kitágulva a méh rendesen. A nejem és én összenéztünk és tudtuk, hogy teljesen felesleges arra odafigyelni, hogy egy orvos mit mond, az a lényeg, hogy Isten mit akar cselekedni az életünkben. A szülést nem akarták megengedni, mivel a nejem első szülése császármetszés volt, de ragaszkodtunk hozzá, hogy a nejem szülni fog és kijelentettük, hogy csak azért, mert Isten így teremtette az embert, hogy fájdalommal szüljön. S mi inkább Istennek engednénk, ezért türelmet kértünk. Az orvos másnap délre időzítette a szülést ebben a tempóban, de szerencsére megindultak a heves fájdalmak és 3 óra múlva megszületett Benjámin.
Magáról a szülésről nem kívánok írni, iszonyatosan felkavaró élmény, aki megteheti, hogy mellette legyen a feleségének ilyen helyzetben, feltétlenül tegye, mert nem csak a férjnek hasznos, a feleség sem idegenek közt van kitéve és széttárva. Ehhez az élményhez semmi sem fogható.
Benjámin betegen született meg, szapora légzés és szapora szívveréssel, ami azt jelentette, hogy nem tud a teste pihenni és hamarosan végleg kifárad s elgyengül.
Fogtuk a kezünkben és tehetetlenül néztük, ahogy zakatol a szíve és a légzése, mint aki fut. Jöttek a mentősök és elvették a gyereket a nejemtől, hogy átviszik egy másik kórházba egy intenzív osztályra, ahol kezelni tudják és lélegeztető gép is van.
A nejemtől elbúcsúztam és hazavittem a nagyobbik fiamat, mert én vigyáztam rá, nem volt módom átmenni a másik kórházba Benjámin után, tehetetlenül várakoztam.
Mindeközben a nejem azért imádkozott, hogy hozzák vissza a Benjámint még aznap és az orvos, aki ott átveszi, az egészségesen vegye át és ne tudjon róla semmit, amit mi itt láttunk.
Erről én nem tudtam, mert közben hazamentem, de este hívott a nejem telefonon, hogy át kell neki mennie a másik kórházba, azaz átviszik a Benjámin mellé, mert nem értik, hogy minek vitték oda, hisz makk egészséges.
S tényleg úgy történt, hogy a főorvosnő, aki átvette Benjámint a másik kórházban, az elkülönítette egy olyan szobába, ahol nincsenek inkubátorok és az anyuka egyedül tud lenni vele a szobában, ugyanis semmi betegséget nem diagnosztizált, semmi rendellenességet.
Később elmentem a feleségem ruháiért abba a kórházba ahol szült és összetalálkoztam a főnővérrel, aki megfogta a vállam és azt mondta, tudja ennél profibb gárdát összeválogatni sem lehetett volna, mint akik jelen voltak a neje szülésénél.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Van a gyülekezetünknek egy imaterme a belvárosban, ami kicsinek bizonyult az idők folyamán. A lelkészünk néhány testvérrel imádkozott érte, hogy Isten munkálkodjon a gyülekezetért, nagyobb teremre van szükségünk, mert többen lettünk. Ezzel egy időben visszamondta azt a juttatást, amit Koreából kapott rendszeresen a terembérletre. Azt ugyan még nem tudta, hogy Isten mit fog munkálkodni és hogyan, de mindannyiónkat arra kért, hogy egy szívvel mi is kérjük Istentől ezt. Mi a harmadik emeleten béreltünk egy kicsi de csöndes termet. Mellettünk volt egy nagy terem, amiből a bérlő éppen akkor költözött ki és a helyére költözött a második emeletről egy cég. De nekik az a terem is kicsi volt. Így kértek az irodaépület tulajdonosától egy másik termet is. Tudtak nekik adni azon a szinten de jóval arrébb és kétszer akkorát, mint a mi termünk. Ezért a tulajdonos javasolta kérdezzenek meg bennünket, hátha megfelel nekünk a drágább, de kétszer akkora terem. A lelkészünk azt válaszolta, hogy természetesen nekünk nem fontos pont ez a terem, megfelel a másik is, de a gyülekezet nem engedheti meg magának a magasabb terembérleti díjat.
Erre a bérlő, aki a helyünkbe kívánt költözni, felajánlotta, hogy ha átköltözünk a másik terembe, akkor Ő fizeti három hónapig annak a bérleti díját, ami közel 300.000 Ft.
Istentől kaptunk 3 hónap haladékot
De ha most így munkálkodott a gyülekezet életében, akkor nyilván 3 hónap múlva sem fog megfeledkezni rólunk.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/figaro.gif "[kép]")
[link]
Véletlenül bekapcsolva maradt a mobiltelefonom, pedig 19h után módszeresen kikapcsolom és csak reggel 9h-kor szoktam újra bekapcsolni, amikortól a nyitva tartásunk ki van írva. De most véletlenül elfelejtkeztem róla.
Péntek reggel 7:30h éppen lépek ki a kádból és állok a tükör elé borotválkozni. 38 éves vagyok s vannak jól bevált rigolyáim. Például, hogy nem törölközöm meg és nem öltözök fel csak borotválkozás és fogmosás után. Nem használok eldobható borotvát, csakis a Nagyapámtól örökölt borzszőr pamacsot és az aranyozott borotvát, amibe vásárolni kell a pengét, arcszeszt sem használok, apám megtanított rá, hogy krémezni kell s akkor nincs a visongás meg a sziszegés. Állok a tükör előtt meztelenül és éppen végeztem a Figaro borotvakrém felhordásával mikor megcsörrent a mobiltelefonom. Nagyon meglepődtem rajta, mert nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen időtájt hívjanak. Évek óta Nokia 3310-es telefont használok, vásároltam belőle összesen 5db-ot, hogy legyen évekre előre ha esetleg tönkremenne. Egyszerűen az van, hogy a mostani telefonokkal a virsli ujjaim nem tudnak elbánni. Továbbá én telefonálni szoktam s nem fényképezni vagy bámulni a színes kijelzőt vagy házas életet élni a mobillal, telefonálásra használom.
A nejem anélkül, hogy felvette volna odahozta hozzám én pedig automatikusan a fülemhez tartottam és ezáltal tiszta borotvahab lett. Megbeszéltünk mindent, minden kérdésre válaszoltam és utána letettem mögém a mosógépre. Folytattam a borotválkozást, azaz csak folytattam volna, mert most meg a vonalas telefonunk csörrent meg. Mivel cordless készüléket használunk így a nejem azt is odahozta és felvettem. Valaki, aki talán akkor talált a webárlistánkra információt kért néhány alkatrészről. Én meg valahogy kiakartam magam menteni, amiért ilyen furcsa helyzetben állok a tükör előtt és bizonytalanul válaszolgatok s azt mondtam neki hívjon később, mert jelenleg vidéken vagyok. Elköszöntem és folytattam a borotválkozást tovább.
Pár perc múlva égtelen röhögésbe kezdtem és csapkodtam a térdeimet, a nejem értetlenül állt előttem én meg fuldokoltam a könnyeimtől.
Mondom neki érted vidéken vagyok vidééééééééééékeeeeeeeen
De nem a mobilon hívott
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
[link]
Ma hallottam egy érdekes mondatot egy ismerősömtől.
A feleségem vitte a kisebbik fiamat az autónkhoz, hogy mennek együtt a nagyobbikért. Erre a kicsi elkezdett hisztizni, hogy apával, apával. A nejem ráripakodott, hogy apa nem jön, dolgozik, itthon megvár bennünket.
De Bendzsó továbbra is nyúlkált a levegőbe az öt virsli ujjával hívogatóan és nyöszörgött, hogy apával, apával.
Én mivel már régen hozzászoktam a beszédjéhez, pontosan tudtam mit akar, a nejem is. De az ismerősöm, aki mellettem állt, csak tanakodott, mert egy kukkot sem értett az egészből, majd a vállát megvonva megjegyezte, hogy ha az embernek gyereke születik, akkor újra meg kell tanulnia gyerekül.
Ebben annyira igaza van, hogy ezt csak akkor ismertem fel teljes mértékben, hogy mit is akart mondani pontosan.
Számtalanszor kapom magam azon a nejemmel, hogy amikor a kicsi alszik, mi meg a konyhában ácsorogva kortyoljuk a kávét és tájénak ejtjük vagy tajajónak, vagy ha valamit nem szeretnénk a másiknak megtenni, akkor egy durcás emm-el rendezzük le, amolyan 2 éves Bendzsó nyelven.
Ha a nejem kérdez tőlem valamit és nem akarok rá válaszolni vagy nem tudok, akkor egy ártatlan nyünnyögéssel vonom meg a vállam és úgy sétálok tovább, hogy utánozom a Bendzsó járását, mert biztos lehetek benne, hogy ilyenkor a nejem megbocsájt, bármi is a vétkem.
A nagyobbik fiamnak Levente a keresztneve, Benjámin a kisebbik. De Benjámin még nem tud pontosan artikulálni, ezért Etteó-nak nevezi a Leventét.
A nejem ha megy az iskolába érte, akkor úgy szokott beköszönni a műhely ajtaján, hogy elmentem Etteó-ért.
Pár hónappal ezelőtt elém állt az előszobában a kicsi és kérdőn rámnézett majd felelősségre vonva megkérdezte, hogy gnu? S mivel fanatico settore linux függő vagyok, így teljes mértékben átragadt a hétköznapjainkra is ez a tanakodó s kissé nehezményező kérdés, hogy GNU? Akárki betér hozzánk a műhelybe és vagy nem érdekel a mondandója vagy nem értem, vagy csak okosan nézek, de a gondolataim rég máshol járnak, akkor egy GNU?-val szoktam befejezni ha az illető a mondandója végére ér.
Ennek persze semmi értelme, de ha élőben hallja, látja az ember, akkor folyik a könnye a röhögéstől. A kisebbik fiam azt, hogy GNU? Csak egyszer mondta ott az előszobában, utána soha többé.
Pedig számtalanszor próbáltam helyzetbe hozni és folyamatosan kérdezgetem tőle, mint aki kíváncsi is rá, hogy GNU?
De nagyon mérges olyankor rám, mert nem érti.
Egyáltalán ki érti ezt?
GNU?
Érted
Valamelyik reggel én vigyáztam 2 órát Bendzsóra és elővettünk egy csomó játékot. Megfogott egy mozdonyt és utána elkezdte tologatni a szőnyegen, hogy ihh-uhh, ihh-uhh, ihh-uhh.
Gondoltam eljött az én időm és felmérem milyen fejlett a humorérzéke. Fogtam egy plüss vízilovat és elkezdtem tologatni a szőnyegen, hogyihh-uhh, ihh-uhh, ihh-uhh.
Meghökkent, de nem mertem felnézni, teljes elszántsággal folytattam, hogy ihh-uhh, ihh-uhh, ihh-uhh.
Nem akartam megadni az esélyt annak, hogy észreveszi becsapom vagy hogy egy pillanatig sem hiszek abban, hogy amit magam előtt tologatok az nem mozdony.
Kicsivel később legyűrte magában az értetlenségét és felvette a fiókból az egyik manót, majd heves ihh-uhh, ihh-uhh, ihh-uhh-ba fogott és végigszáguldott a szobán.
Én egy építőkockával, majd egy kakassal folytattam az ihh-uhh, ihh-uhh, ihh-uhh-ot.
Aztán megjött a feleségem és a gyerek felpattant s kérdőre vonta, hogy Etteó? Etteó iskolában van, majd délután megyünk érte züzükivel (Suzuki).
Ááááááááááhhhhhhh sóhajtott fel örömteljesen Bendzsó és szaladt a kezébe kapni a tévé távirányítóját s a szőnyegen végigtolva vehemensen ihh-uhh, ihh-uhh, ihh-uhh.
[link]
3. És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
4. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
5. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Oldozzál fel önkívület (I. rész.)
A vendég
Apró örömök segítenek átvészelni azt a néhány évet, amíg megszólít a Teremtőm.
Azon kapom magam, hogy egyre inkább a testi élvezeteknek adom át magam. Ha elmegyünk vendégségbe, akkor első utam rögtön a nyári konyhába vezet és a szekrényből előveszem a félliteres üveget, töltök egy felest, aztán hirtelen egy másikat, erre megéhezem, a sütőben kacsahús. Jó a vidék illata, tehénszarszag, széna, disznó ól, lovak, hegy, patak, füstölő, tyúkudvar, földút, nádas, kukoricás, körtefa, szőlőlugas, telehas. Mindennek benne van az illata egy pohár pincehideg borban. Az öreg kelleti a bort, kínál percenként, lesi, hogy üres e a pohár. Elsétálok az ól mögé, pössentenem kell, s tudom errefelé ez a szokás. Senki nem megy a benti retyóra, van kinti budi meg az ól mögött. Tíz éve vagyok házas, tíz éve járok ide a feleségem nagyszüleihez és tíz éve járok az ól mögé valami hallgatólagos megállapodás alapján, mert minden meglett férfi embertől ezt látom. Itt hiába is törekednék lelki életet élni, az itteni közönség nem vevő rá. Nyugodtan átadhatom magam a testi életnek, semmi felelősség nem terhel.
Reggeli után forgatom a kezemben a boros poharat, érdekes, hogy egyből érződik a szőlő íze a boron, de mondom benne van az ízében az egész környék jellege. Nincs is lehetőségem elmenekülni a testi gondolatok elől, mert rögtön túróssal traktál a mama, a papa meg már önti a bort, pedig még csak félig ürült ki. Amíg a család elfoglalja magát feltérképezem a házat. Hatalmas és hideg kamra, utoljára öt éve jártam benne, amikor a tisztasági meszelést csináltam. Füstölt szalonna és kolbász, sonka lóg alá a mennyezetről. Legszívesebben beleharapnék a falba olyan finom és csábító az illata, a sarokban 20 literes demizsonban pálinka, ezek tudják mi az élet. Révetegen tapogatom a kolbászt, enni nem bírok belőle mert telve vagyok és estig még elég sok munka van hátra. Kinyitom a hűtőt s kocsonya tálakban, vastag disznóbőrökkel, füstölt csülkökkel, mellette húsos szalonna és sült hurka. Nem bírok betelni a látvánnyal, valaminek a határvonalán vagyok, hogy marnék mindenbe, enném mindet, tépném a fogaimmal, az illatok erre sarkallnak, de a gyomrom telve, így a látvány és az illat orgia az őrületig korbácsolja az idegeimet.
Kukoricatörés van ma, felelősséggel jár, az öreg hiába traktál a borával nem fogadom el, mert érzem hamarosan elnehezednek a kezeim és a lábam, meghomályosodik a látásom ha tovább iszom. Észnél kell lenni, mert azt a rengeteg zsákot ki kell hordani a kukoricásból, fel a traktorra és utána fel a padlásra, tíz éve járok ide, néha kukoricatörésre, s néha mint vendég. Van különbség.
A traktor platója hideg, álmatagon zötykölődöm a sarokban és szeretném magam úgy érezni, mint egy vendég. De ridegen leparancsolnak a platóról, és nekiállok a vizes kukoricaszárak között cipekedni a zsákokkal. A gyomrom még vendégként érzi magát, de az izmaim már átadták magukat. Nem vagyok szokva évek óta a fizikai munkához. Mióta van saját cég, azóta otthon ülök reggel 5h-19h-ig egy csavarhúzóval a kezemben, 30 kilót híztam öt év alatt és az alacsony vérnyomásom az egekbe szökött, néha zsibbad a karom, tudom étrend és mozgás. Na most megvan, megállás nélkül csúszkálok a sárban a kukoricás zsákokkal, az asszonyok kiabálnak, hogy ide-ide megteltem.
Fegyelmezem magam és megyek, mint a robot, nem szokta a paraszt a szántást. Érdekes, hogy ugyan vidéken nőttem fel és reggel 5h-kor már a teheneket itattuk apámmal s csak utána mehettem iskolába, mégis úgy érzem semmi közöm ehhez az életmódhoz. Vonzódom hozzá s mégis taszít. Elsatnyultam, petyhüdtek az izmaim és félek a fizikai munkától. Persze már az évek alatt megszoktam, hogy alaptalanul, mert mindig nagyon hamar lezajlik, a padlásra is hamar felkerül, de most még nagyon az elején vagyok.
Néha ábrándozom a kukoricaszárak között, hogy ez egy végtelen kukoricás és sohasem fogok kitalálni belőle, egyedül vagyok és folyamatosan hajtom félre a leveleket, néha megállok, de nincs vége, felugrom a magasba és nem látok mást csak kukoricást, végtelen kukoricás. Ha sokáig gondolok rá és beleélem magam, akkor egyszer csak eljutok arra a szintre, hogy egy pillanatra rám tör a félelem és én az idegen érzéstől a földre kuporodom. Most is így történt, egy másodperc volt az egész és a hideg kirázott az érzéstől. Felálltam és megmarkoltam megint egy zsákot, néha olyan érzésem van, hogy nem ártana ha megnézne egy pszihológus. Aztán mikor megszólalnak mellettem az emberek, akkor megnyugszom, nem nekem van szükségem segítségre, mindenki jajgat és panaszkodik, fel van háborodva, csak én vagyok kivétel, kedélyesen mosolygok. Lehet mégis gond van velem?
Zsák fel a platóra, nincs idő vendégeskedni hama-hama duruzsolják mögöttem az asszonyok sorban. Aztán egyszer csak a végére érünk s tele a plató. Ebédhez terítenek a szántáson és előkerülnek a fasírtok, sütemények, bor, pálinka, üdítő, kolbász, szalonna, hirtelen a kosarakból több négyzetméter hús és sütemény kerekedik, mindenki leül és falatozik, kortyolgat, próbálok valami lelki táplálék után nézni, de nincs rá vevő. Koszosak a kötények, nedves a kukoricaszár, érdes a zsák, vastag a traktor kereke és a traktoros rám vár, mit is mondhatnék, tovább.
Most kezdődik a java, a zsákot fel a padlásra, az asszonyok eltűnnek a kapuk mögött a férfiak meg hangoskodva belekapaszkodnak a zsákokba, órák múlva minden a helyén lesz.
Nemrég még vendég voltam ebben a házban, most pedig rám parancsolnak, fegyelmezem magam és engedelmeskedem, noha nem teher, de van különbség, hogy az embernek a kedvét keresik vagy kiadják, hogy húzd és fogd.
Máskor elég kiöltöznöm és elnyúlnom egy fotelben, boros pohár a kezemben és hessegetem a legyeket róla, mert ilyen helyen előfordul.
Most meg izmaimat megfeszítve izzadok a zsák alatt és alig várom, hogy vége legyen, s ha a végére értünk, akkor azonnal az autóba szeretnék lenni mindenkistül, majd otthon a kádba. Ha vendég vagyok nem sietek ennyire el. Türelmesen megvárom, amíg az öreg pálinkát és bort csomagol az útra, sültet a mama és lopva egy ötezres a fiam zsebébe. Az öregek már csak ilyenek, nincs mit kapniuk, csak adni tudnak, elég ha ott vagyunk.
Mire végzünk csatakos vagyok és koszos mindenem, úton lennék már. Végre este és fekszem a kádban, a víz szürke de jólesik nézni a langyos koszból a semmibe, a falra, itthon vagyok nem vendég. Le kéne vágni a körmömet mert már lassan kilyukad tőle a zoknim, de inkább halogatom, amolyan halogatós fajta vagyok, minden jó úgy ahogy van, amíg a szükség nem kényszerít. Ülök a konyhaasztalnál egy pohár borral, még mindig hideg, a kacsasült előttem a tányéron, félve nyúlok érte, nem érdemlem meg. Sok embernek nem adatik meg ezen a földön, hogy saját asztalánál lefürödve egy pohár borral és egy illatozó kacsacombbal a tányérján. Tudom nem fejeztem be az előbbi mondatot és vessző is hiányzik belőle, semmi sem tökéletes.
Fekszem az ágyon és egy végtelen kukoricásra gondolok, könnyű, mert sötét van és csak a két gyerek szuszog, rám tör a félelem, na most meg azzal vagyok elfoglalva, hogy hogy űzzem el. Van egy pillanat mikor minden olyan jelentéktelenné válik, nincs semmi és ott van az a mardosó félelem, jobb lenne aludni. Kimegyek a konyhába, a bor még mindig hideg, segít elaludni, meghúzom. A fürdőszobában felkapcsolom a villanyt és egy darabig azzal játszadozom, hogy arcokat keresek a csempe mintázatában s mikor sikerül, akkor úgy gondolok rá meghalt és a végtelenben arra lett ítélve, hogy ott legyen a csempén. Nem tudom kiszabadítani, csak a gondolataimat, de azok meg rabjai valami megfoghatatlan és dermesztő félelemnek, nem merek lefeküdni.
Kéne valami pótcselekvés, ami leköti, elvonja a figyelmemet, de nem keltek vele zajt és nem csempenézés. Vagy inkább még egy pohár bor, hogy tompuljanak az érzékeim. Úgy látszik ez a félelem nagyon kényelembe helyezte magát, azzal vagyok elfoglalva, hogy a kedvét keressem és azt lessem kiürült e a pohár. Újratöltök, hogy a félelem jobban érezze magát és leülök a székre, bambulok magam elé, már nem félek, bámulom az abroszt, a mintáját és azon gondolkodom vajon mi lesz az utolsó kép, amit életemben látni fogok? Az ágyhuzat, villamos sín, autó kormánya, műtőasztal, pohár bor, billentyűzet, plafon? S amit látok vajon meddig hordozom? Lehet, hogy a végtelenben az a kép marad meg bennem, amit utoljára látok? Mint a csempe? Mint a kukorica szára? Félrehajtom és érzem, hogy fázik a hátam, közben elaludtam és elkalandoztak a gondolataim. Újra betakaródzom és megpróbálok elmenekülni az álmaim fodraiba, ahol csak vendég vagyok és nincs semmi kötelezettség, meztelen vagyok és futok az utcán, mindig ez a test, amiben csak vendég vagyok, hamarosan tovább állok.
Te! Ez nem valami átok?
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Behoztak hozzám egy gépet azzal, hogy indítás után pár másodperccel kikapcsol. Barton 2500+ konfig és a gép tőlem van. Ritka az ilyen panasz s mindig szoktam mondani, hogy ne csak az alaplapot hozza be, amire gyanakszik, hanem az egész gépet. Laikus ha azt látja, hogy bekapcsolás után megmerevedik a képernyő, akkor rögtön azt mondja rossz az alaplap, tönkrement. De az alaplap csak úgy nem megy tönkre, hogy hipp-hopp mától nem működök. Kell valami külső behatás vagy szoftver hiba. Egy gyenge minőségű táp, vagy ha belenyúlunk, valamit módosítunk, de nem vagyunk ezer százalékosan tisztában vele, hogy mit csináltunk. Sokan jártak már úgy, hogy önmagukban vakon bízva beszereltek valamit, majd kétségbeesetten felhívtak, hogy ez meg ez s mikor rákérdeztem mit csinált, akkor sietve közölte, hogy Ő bizony már több gépet is összerakott, nem is érti igazán.
Én meg még úgy sem, miért fontosabb az valakinek, hogy elismerjem a hozzáértését, mint hogy a gépe hibátlanul üzemeljen?
Én sosem tartottam fontosnak senki előtt kijelenteni, hogy mennyi gépen vagyok túl, nincs ilyen vágyam, hogy elismerjenek. Az egyedüli vágyam, hogy amivel megkeresnek az hibátlanul üzemeljen miután átnéztem. Nem törekszem olyan babérokra, hogy rólam és a hozzáértésemről áradozzanak, sőt ha valaki kétségbe vonja vagy nem bízik bennem sem törekszem az ellenkezőjére.
Szétszereltem a konfigot és az asztallapon indítottam be, azonnal észrevettem, hogy a cooler nem forog a processzoron. Linux live teszt és az is azonnal kifagy, kimerevedik. Levettem a hűtőbordát és leszereltem róla a coolert. Valami beteges mennyiségű por volt alatta, az okozta a cooler elakadását, hiába a forgás, annyi por került végül alá, hogy a ventilátor megállt és indítás után csak remegett.
Nem az alaplap volt hibás, hanem a környék, ahol lakott. Mondtam is neki, hogy ezzel nem csak az a gond, hogy a ventilátor összegyűjtötte a port, hanem ahogy alszik abban a légtérben, a tüdeje is szorgalmasan gyűjti a port, a gombákat, a szennyeződéseket és allergiát vált ki. Amennyi por volt a ventillátorban, annak Ő a sokszorosát szívja be éjjelente, ahogy lélegzik.
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Oldozzál fel önkívület (II. rész.)
Ficsor százados
Mikor bevonultam katonának az olyan volt, mint ha húztak volna egy vonalat az életemben, hogy idáig voltál vagy lehettél fiam infantilis, innentől meséknek helye nincs. Első nap Orosházára vonultam, onnan teherautóval vittek Szentesre a Dobó laktanyába. Nem vettem komolyan, annyira nem, hogy miután átvettem a felszerelésemet egy sátorlapon és még rajtam volt a civil ruha, nekiindultam a kapunak, hogy haza megyek, mert nekem ehhez semmi közöm. Nem engedtek ki, egy fegyveres őr visszafordított. Akkor jutott el a tudatomig, hogy ez nem játék, innen másfél évig nem mehetek ki a saját akaratom szerint. Kopasznak hívtak és megvetettek bennünket a gumik és az öregek. Három időszak volt egyszerre jelen a laktanyában és szerencsétlenségünkre megszüntettek a közelben egy katonai börtönt és az összes tisztet átvezényelték hozzánk. Hogy azok mekkora lecsúszott, alkoholista állatok voltak és hatalom a kezükben, kifordult, elsatnyult személyiségek, sivár, kiélt élet, tartalom és cél nélkül. Reggeltől estig üvöltöztek velünk mindenért.
Volt napi menetrend, reggel hatkor ébresztő, reggeli torna, sorakozó, reggeli, eligazítás és egész nap meló, majd ebéd, meló este hatig és utána vacsora, takarítás és fürdés majd tízkor takarodó. Kellett három hónap mire beleedződtem és kiismertem magam.
Egyik este egy nagyon állat sorállományú volt a századnál az őrparancsnok. Vacsora után a tűzoltóslaggal körbelocsolta a folyosót és mosószert hintett végig a kövön. Majd felsorakoztatott bennünket kopaszokat és odabaszta a lábunk elé a súroló kefét. Mindenki lehajolt és felvette, majd négykézlábra állt, nekilátott felsúrolni a követ, minden öreg és ez a hibbant állat is gúnyosan vihogott. Aztán rám villantotta a szemét, hogy mi lesz szararcú takaríts, vedd fel a kefét és súrolj! Csorgott a nyála dühében, de nem mozdultam. Álltam a nézését és tudtam nem nyúlhat hozzám. Mindenki ellenem fordult és üvöltött, hogy kooooooooooopaaaaaaaaasz a kurva anyád sikááááááááálj!!!
Nem mozdultam, bennem mozdult meg valami, nekirontottam az őrparancsnoknak és felraktam a gallérjánál fogva a falra, majd a térdemmel gyomorba rúgtam, összecsuklott és elterült a vízben a földön. Alapjában véve nem vagyok bátor ember, nem keresem a bajt és inkább elfutok ha látom verekedésre kerül sor, nem szeretek sérülni, inkább a hasznosabb a futást részesítem előnyben. Ez most nem sikerült, mikor láttam a lábaim előtt heverni tudtam hogy baj van, csak nem vettem komolyan, valami elszakadt. Nem bántott senki, lehívták az ügyeletes tisztet telefonon, az megbilincselt és bevitt a fogdába. Másnap a politikai tiszt elé vittek kihallgatásra. Az aláíratott velem egy papírt, hogy mittomén milyen oktatásban részesített és azt tudomásul vettem. Ennél több semmi, nem történt semmi. Valakinek az állt az érdekében, hogy eltussolják az ügyet, mély hallgatás. Nem miattam, hanem a srác miatt, mert szabálytalan volt, amit csinált, én meg nem támadhattam volna rá. Ezzel vége is volt ennek a sztorinak. A srácnak Zeke Gábor volt a neve, ma is szívesen megütném, olyan arca volt, amit az ember simán megütne mindenféle indok nélkül. Remélem nem láttatok rólam még fotót.
Rövid időn belül kidolgoztam egy önvédelmi rendszert, amolyan túlélési szisztémát. Egyik nap segédet kerestek egy fegyvermester mellé. Ficsor százados, öreg, markáns úriember, akit nem csak tisztelni lehetett, de megadta a tiszteletet is. Parancsot adott ki, de nem állat módjára, hanem fegyelmezetten, igazi katona volt. Az Ő felügyelete alá tartozott a fegyver raktár, a gránátok, a lőszerek és robbantó anyagok. A téma megkívánta a végtelen precizitást. Egyik nap én voltam a segédje és engedelmes voltam, szó nélkül és maradéktalanul elvégeztem minden munkát, elégedett volt velem. Következő nap kifogott valakit, aki el linkeskedte a napot mellette és csak a fejét csóválta, harmadnap kifejezetten engem kért. Én meg megbeszéltem vele, hogy tegye lehetővé a fegyver műhely kulcsának átvételét az ügyeletes tisztnél és kérnie sem kell, minden nap én fogok jönni. Beleegyezett és attól a naptól fogva kivételezett helyzetben voltam, a nevem le volt adva, bármikor felvehettem a kulcsot és mehettem dolgozni a fegyver műhelybe.
Minden nap reggel hatkor felöltöztem és kimásztam az ablakon, hogy ne kelljen mennem reggeli tornázni. Majd elmentem az ügyeletes tiszthez és aláírtam egy könyvben, hogy felvettem a lepecsételt kulcsot. Lementem a műhelybe, bekapcsoltam a rádiót és főztem egy kávét. Az öreg Ficsor zászlós kilencre járt be, volt három szabad órám, gondtalanul és nem szólt hozzám senki csak a rádió.
A fegyverműhely mellett disznótelep volt, ahol az öreg katonák annyira otthonossá váltak, hogy be sem jártak aludni a századhoz, hanem ott rendezkedtek be egy külön szobában és nem zavarta őket senki. Esténként kilógtak a laktanyából borért vagy pálinkáért és ott ettek, aludtak, éltek, amíg le nem szereltek. Összeismerkedtem velük, jó haverok lettünk és onnantól nekem sem kellett elmenni a századdal reggelizni, ebédelni vagy vacsorázni, mindent megkaptam a disznótelepen. Kora hajnalban kilógtam az ablakon és mentem a fegyver műhely kulcsáért. Az öreg zászlós délután négykor hazament és utána el kellett hagynom a műhelyt, onnan egyenesen a disznótelepre mentem és segédkeztem a srácoknak, négyen voltak. Hetente vágtak maguknak disznót és dolgozták fel, utána papíron leírták, hogy megdöglött valami betegségben. Én nem tudom hogy nem tűnt fel a tiszteknek, hogy hetente egy elhullik menetrendszerűen. Sokáig kellett várnom mire megértettem, hogy miért hagyták őket békén, miért hagyták hogy szabadon ki be járjanak a laktanyából egy szennyvízgödrön keresztül. Már öreg katona voltam mire megértettem és részese lehettem.
A hétköznapok menetrendszerűek voltak. Reggel hatkor ablakon ki, kulcsért elmentem, kilencig nyugi és a Kossuth rádió mellett kávé, utána bejött az öreg és kiadta az aznapi teendőket. Általában bizonyos sorszámú fegyverek szétszedése, alapos karbantartása és utána összeszerelése. Néha a lőszerek ellenőrzése és átpakolása, a gránátos ládák ellenőrzése, hogy nem sérült e nedvességtől, rágcsálótól. Papír munkák elvégzése. Az öreg ült a kályha mellett és könyvet olvasott, én meg elvégeztem az összes munkát maradéktalanul s élvezettel, az öregnek soha nem volt rám panasza.
Délután négy után pedig mentem a disznótelepre etetni, ganézni és haverkodni az ottaniakkal, rendszeresen berúgtunk és zabáltuk a legfinomabb kolbászokat, disznósajtokat, sonkákat. A disznótelepen megvolt minden, ami a laktanya élelmezéséhez kelletett, csak kenyeret kellett seftelni a konyhásokkal, az meg sima ügy volt. Én kb. egy évig nem tudtam róla, hogy mi folyik a laktanyában, annyira elszigeteltem magam és annyira nem engedtem senkinek, hogy beleszóljon az életembe. Az öreg zászlós volt az egyetlen ember, aki parancsolt nekem, mással nem találkoztam egy egész éven át. A laktanyát el sem hagytam, kimenőnek nem volt értelme, mert akármikor részegre ihattam magam a disznótelepen, hazamenni meg nem volt kihez. Anyám s apám elvált, egyik sem várt haza. Maradt a disznótelep és a srácok. Öreg katona voltam már egy hónapja, mikor első alkalommal kimertem szökni a laktanyából. Volt egy beton árok a disznószarnak, ami átment a laktanya betonfala alatt. Abba kuporodtunk bele és több száz méteren keresztül mentünk lehajolva. Mikor már az erdő volt körülöttünk, akkor kimásztunk és irány a legelső tanya. A kacsák hápogtak zavarukban, hogy így este és a két puli is csaholt. Ott egy öreg ember fogadott bennünket, akinek a többiek szalonnát és kolbászt vittek a heti vágásból. Az öreg meg cserébe fűszereket, bort és pálinkát adott. Kapott pénzt is mert pálinkát és bort a laktanyában lévőknek is vásároltunk, akik tőlünk vették meg. Az öreg egy hadnagy apja volt, aki mindenről tudott, de addig nem szólt, amíg ez volt a menetrend. Ha bármi probléma lett volna, azonnal katonai bíróság mindenki számára és ő nem tud semmiről.
A mindenkori ügyeletes tiszt ingyen kapott fél liter pálinkát, cserébe ha az őrök véletlenül jelentették volna a szökést, akkor eltussolta volna. Persze ez nem volt érvényes minden ügyeletes tisztre, csak a beavatottakra, nem volt érdemes kockáztatni, csak akkor lehetett kilógni ha ők voltak szolgálatban. Sokszor megesett, hogy annyira bepiáztunk, hogy nem maradt erőm felmenni a századhoz aludni, olyankor lent aludtam a telepen egy szobában. Időnként állami gondozott lányok lógtak be hozzánk a telepre piáért és kajáért, cserébe lehetett velük dugni. Igénytelenül mosdatlanok voltak, de mindenre kaphatóak, csodálkozom hogy soha nem lettem nemi beteg, nem kaptam el tőlük semmit. Volt egy lány, akit nagyon kedveltem, esténként kiültem vele a tűzhöz beszélgetni egy üveg borral. Mindig ki volt éhezve, úgy lógott be a laktanyába. Miután jóllakott nekiálltam vele borozni.
Elmesélte, hogy iskola után a városban volt egy idős férfi, aki néha meghívta fagylaltozni és utána elvitte a lakására. Kapott forró levest, lefürödhetett és utána elkezdte simogatni. Soha nem jutott el a behatolásig, valószínűleg beteg volt vagy impotens, de mindig igényelte, hogy simogassa a szemérmét és a mellét.
A katonaságomnak java része úgy telt el, hogy nem tudtam semmit abból, hogy mi folyik a laktanyában. Törvényen kívüli voltam, akit soha nem lehetett megtalálni, nem voltam a lakatanyán kívül csak ritkán. Nem is ismert senki, ha megjelentem a laktanya területén azt hitték a kopaszok, hogy közéjük tartozom. De engem nem zavart, elszigeteltem magam az utolsó napig. A leszerelés előtt egy nappal nagyon leittam magam házi pálinkával és szétvertem éjjel egy oktatóterem belsejét. Egy nagy fadarabbal szétvertem asztalokat, a táblát, székeket, ajtókat és elválasztó falakat, ablak üvegeket. Másnap mikor felébredtem volt bennem valami érzés, nem hagyott nyugton, valami amit elkövettem, de nem emlékeztem rá pontosan, remegtem a félelemtől. Nem tudtam róla, hogy kerültem oda és miként jutottam be, nem is akartam utánajárni, csak vártam a pillanatot, hogy kiengedjenek a laktanya kapuján. Mindenki telve volt izgalommal és bizonygatták, hogy mit meg nem tesznek ha leszerelnek. Amint kiengedtek a laktanyából, messzire elkerültem az embereket, stoppal hazajutottam Gyulára apámhoz és egy nap múlva irány Budapest, nem találtam a helyem, nem volt aki törődjön velem, nem volt, aki igényt tartott volna rám, Budapest megformált és magába szippantott. Azóta itt lakom.
Egy év múlva visszamentem a laktanyába látogatni, nem ismertem senkit csak a tiszteket, hatalmas szakállam volt és egy üveg pálinkám. Az ügyeletes tiszttel becsavartunk annyira, hogy nekiállt okádni a laktanya udvarán. Én meg röhögtem rajta és belopództam egy körletbe, kidobáltam az ágymatracokat az ablakon. Később kivezettek a laktanyából és megkértek rá többet ne jöjjek. A laktanya utána hamarosan megszűnt, a matracdobálásnak nem volt köze hozzá, nyugdíjas otthon lett belőle.
Amíg katona voltam, sorállományú, négy alkalommal adtak ki ellenem kőrözést, mind a négy alkalommal a laktanya területén feküdtem öntudatlanul, részegen.
Megbüntetni egyszer sem tudtak, mert minden alkalommal volt rá tanúm, hogy a laktanya területén voltam.
Egyszer sem sikerült megtörniük, vagy talán eljutottak a határáig, amikor télen egy vizes árokban kellett csúsznom-kúsznom értelmetlenül és teljes menetfelszerelésben.
Nem tudom hány disznót fogyasztottam el, mennyi bort és mennyi pálinkát, de a laktanyában eltöltött idő java részét egyedül és magányos, öntudatlan részegségben töltöttem akár az odavezényelt tisztek, akik hivatalból voltak jelen és pénzért.
A másfél éves katonai szolgálatom java részét félig öntudatlan és részeg állapotban töltöttem, közben a legfinomabb szalonnákat és kolbászokat, toros káposztákat, disznósajtokat, pörcöket és egyéb úri falatokat magamhoz vévén, amit egyebek nem engedhettek meg maguknak.
Ficsor zászlós azóta halott, felesége volt, de gyermeke nem, ezért bánt úgy velem, tisztelettel, mint ha atyám lenne, s ezért ragaszkodtam végig hozzá, mert védelmet találtam a kezei alatt, érinthetetlenséget és bármilyen gonosz cselekedetet hajtottam is végre, akárhányszor ittam le magam a telepen, másnap fitten és frissen helytálltam a munkámban.
Kávé, Kossuth rádió, fegyver olaj, kolbászok, hurka, pörc, pálinka, bor, friss kenyér, s aki csak tudott rólam a laktanyában a kegyeimet kereste, hogy részesüljön belőle.
Esténként takarodó után nekiálltam futni a sportpályán, hogy edződjem. Egyik este a leszerelés előtt egy hónappal kiment a derekam a helyéből. Másnap elvittek a katonai kórházba Kecskemétre és egy katonai orvos vizsgált meg. Azt mondta szimulálok és csakis is azért, hogy leszereljenek. Mondom neki ember egy hónap múlva szerelek, ezt már fél lábon is kibírom, nincs szükségem a szakvéleményére, nekem az kéne, hogy valaki helyre tegye a derekamat. Akkor megijedt, megszánt és komolyabban megvizsgált. A gerincemet helyre tette és adott gyógyszereket, nagyjából egy hét alatt felépültem.
A leszerelésem után két évvel találkoztam Zeke Gáborral a keleti pályaudvaron, megálltam előtte, megismertem a kaján vigyort az arcán, ami élvezetet okozott ott őrségben számára, megálltam és szigorúan szembenéztem vele. Nem mert megszólalni, tudta ki vagyok és tudta, hogy esélye sincs velem szemben, testi fölényem elég nagy volt magasságban is és súlyban is. Utólag megtudtam, hogy azért úszta meg azt a szopatást, amikor felkentem a falra, mert az apja rendőr őrnagy volt. Azóta az is meghalt és Zeke Gábor elvesztette a bal kezét. Tudom, mert jártam Debrecenben és ismerősök, akik ismerték mesélték.
Nem örültem neki, valahol minden a helyére kerül, csak én nem, azóta is kilógok az ablakon, azóta is elszigetelődöm a meglévő rendszer elől, nem is tudják, hogy létezem. Életem java részét öntudatlanul töltöm, álmodozom, nincs aki korlátokat szabna. Néha keresik a kegyeimet és tudni akarják, hogy csinálom.
Bátorság, semmi sem kötelező csak ha elhiszed. A végén csak meghalni kell, addig bármit lehet.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Oldozzál fel önkívület (III. rész.)
A karatés
Életemben két alkalommal akartak megölni sikertelenül, az okát nem tudom, hogy miért nem tette, de a napokban jöttem rá és beszéltem meg a feleségemmel miközben logyboltam magamra a langyos vizet a kádban, Ő meg állt a mosógép mellett. A legjobbat akkor szoktuk beszélgetni, amikor a másik fürdik és odaállunk a fürdőszobában a mosógép mellé. Olyankor lehet mindenről kötetlenül, problémamegoldás rilla.
Mondom neki éjjel álmodtam és az lett a vége , hogy félálomban tovább gondoltam és valamire rájöttem. Kérdezi mi volt az? Mondom hetedikes koromban jártam az iskolánk sporttermébe karate edzésre egy kb. akkoriban 30 éves fickóhoz. Ez az ember egyszer megkért hogy maradjak ott takarítani edzés után és miután végeztem megsimogatta a faszomat.
Nem állt fel és ezért restelltem magam s magyarázkodtam, hogy nem működik a dolog csak lányokkal. Persze mit tudtam még én akkor a lányokról és a működésről, láttam pár meztelen fotót és arról azt gondoltam családalapításra is alkalmas. A fickó nem jött zavarba és nyugtatgatott, hogy semmi baj, majd lefektetett a matracra és megpróbálta a faszát a seggembe dugni. Nagyon fájt és kiabáltam, erre megijedt, majd a kezébe vette és hosszasan simogatta.
A mai napig nem értem miért engedtem neki és miért nem jöttem rá miért csinálja s mi a szándéka. Egyszerűen pedofil volt, szerette a gyerekeket, az ártatlanságot és az érintetlenséget, szeretett volna besározni, bemocskolni.
Egyik nap meghívott autózni Sarkadra valami üzleti ügyből kifolyólag. Menet közben megálltunk egy erdő mellett és láttam az arcán valami zavartságot, tétovaságot, de kiszállított. Miközben mentünk be az erdőbe én az edzésekről kérdeztem, miként lehetek felkészültebb s gyorsabb, edzettebb. Próbált mutatni pár fogást, amit addig még nem láttam, egy kulccsal gyakorlatozott. Leejtette úgy, hogy nem szabadott felnéznem csak egyenesen és utána elkapnom.
Néha sikerült, néha nem, de nem szidott meg, egyszer csak belenyúlt az alsómba, én meg bocsánatot kértem, hogy ne haragudjon, amiért nem áll fel.
Láttam valamit az arcában, szomorúság, lemondás, de nem folytatta, megfordult és elindult a kocsi felé, Sarkadra nem jutottunk el, visszafordult és elvitt a városunk központjába.
Napok múlva megkeresett, hogy este menjek vele segíteni, mert van egy banda a lakótelepen, amelyik garázdálkodik és szeretne rendet tenni. Késő este találkoztam vele és elvitt a kőrös partjára, végig gyalogoltunk a temetőig, majd megállt és benyúlt az alsómba, nekiállt morzsolgatni a farkamat, én meg nem éreztem semmit s mivel nem tudtam eleget tenni a helyzetnek így kellemetlenül éreztem magam és nekiálltam szabadkozni, hogy ha lenne itt egy lány, akkor működne. Ideges lett és elkezdte markolászni a seggemet majd elrohant.
Elfelejtettem az egészet és azt hittem ez a természetes dolog. Majd hosszú évek múltán, miután már volt kapcsolatom lányokkal és kialakult nemi identitással rendelkeztem, csak akkor tűnt fel, hogy ez az ember ki volt és mit akart. Azt nem tudom ugyan, hogy mi késztette arra, hogy elengedjen, hisz testi fölénye sokszorosa volt az enyémnek, megbaszni viszont nem tudott. Gyermeki naivitásommal azonban nem tudtam felismerni, hogy amit tesz az nem normális és büntetendő, a bizalmamba fogadtam és kötődtem hozzá. Akkoriban se apám, se anyám, kallódtam mindenfelé és jól esett a gondoskodás részéről.
Aztán a napokban álmodtam erről az emberről és már félálomban jutott eszembe, hogy se sarkadi üzleti ügy, se lakótelepi garázdák, mindkettő csak indok volt és utána a szemében az a kielégületlen vágy, majd ahogy markolászta a fenekemet.
Ez az ember a mai nap is él, két gyermeke van, ahogy nekem is, van felesége.
Elkaphatnám és beleverhetnék a fejébe, bíróság elé állíthatnám és megbosszulhatnám.
Amiért nem teszem az az, hogy amikor megtette velem nem tudtam mit tesz, gyerek voltam, értékrend és identitás nélkül, könnyen megtehette velem.
Nem kárhoztatom, mert nincs miért, az akkori törvények nem voltak olyan szigorúak, mint a mostaniak és talán nem is hinnének nekem. Úgy vagyok vele, hogy hozzájárult ez is a személyiségem fejlődéséhez, én már biztos nem tudnék hozzányúlni bárki kiskorú gyermekéhez, hogy belenyúljak az alsójába és az szabadkozzon előttem.
Ha megkérhetlek légy szíves ne moderáld ki a szavakat, megtörtént minden szó szerint, még neked is lehet gyereked ebben a helyzetben. Inkább olvassa ezt, mint sem valaki a farkát markolássza büntetlenül.
Köszönöm.
Erre sem emlékezni akarok, inkább emlékeztetni.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Oldozzál fel önkívület (IV. rész.)
Diszkós
Volt egy cigány származású hadnagy a laktanyában, aki a fejébe vette, hogy létrehoz egy művészeti csoportot valami napsugár band néven, volt két cigány srác, akik remekül tudtak énekelni, volt prímás és gitáros, de nem volt dobosuk. Mivel én a gyermekéveimet népes cigány családok szomszédságában éltem le, így szert tettem némi kanalazásra és kantázásra. Kiválóan letudtam kísérni a zenéket kanállal és kantával. Egy hónapig gyakoroltuk a számokat s előadás előtt egy héttel vendégeket is hívott a zenekarba, amolyan külsősöket, profi cigányokat. Na az egyik csákó az dzsanázta a kantát és megmutatta, hogyan kell veretesen. Ump-ümp-ump-ümp- szaporázta én meg alákanalaztam a pergőt. Hamar összehaverkodtunk és vártuk a fellépést. Volt valami ki mit tud a laktanyák között és ezért Bőrönd-re kellett utazni, ha jól emlékszem helikopteres laktanya volt valahol Székesfehérvár mellett. Szentestől jó messzire és főleg lassan, mert félúton elromlott a busz, amivel vittek bennünket és 30-al mentünk végig.
Aztán egyszer csak odaértünk, abban sem volt öröm, szánalmasan gyengék voltunk, igazi amatőrök. A többi laktanya készült, mi meg egy hónapon keresztül idétlenkedtünk. Nem kaptunk semmilyen helyezést, de még csak egy fecnit sem, hogy ott jártunk.
A következő alakítása diszkós hadnagynak a laktanyák közti úszó világbajnokság volt. Felkészülni nem volt hol és nem is volt rá idő. Víz egyedül a zuhanyzóban volt, de ha későn mentem az is már csak hideg. Mivel kantásnak nagyon aktív ám de eredménytelennek bizonyultam, nem adta fel, az aktivitásomban még látott némi reményt és nekilátott buzdítani 3 másik sorstársammal együtt. A Balaton környékére vittek bennünket a versenyre, szó szerint a start kövön nyomtam el a cigimet és belevetettem magam a hullámokba. 100 méteres gyorsúszás volt a feladat, kevésen múlott hogy bele nem fulladtam. Valami 10 perc volt mire leúsztam a távot és kikászálódtam a vízből nagy taps kíséretében. Láttam a neten egy ilyen filmet egy afrikai úszóról, én voltam az egyetlen, aki nem nevetett rajta.
Miután kimásztam a vízből megkérték a csapatunkat, hogy vagy olyat nevezzenek, aki tud úszni, vagy inkább ne terheljük tovább a verseny résztvevőit.
Nem terheltük, diszkós hazafelé a vállunkat veregette és nem adta fel. Mire megérkeztünk a laktanyába megvolt a következő terve.
Hja, hogy miért hívták diszkósnak?
Minden reggel 6 órakor volt az ébresztő a laktanyában, Ő ha ügyeletes tiszt volt, akkor 5-kor tartott ébresztőt a saját századának és kiküldte az embereit szenet lapátolni a laktanya udvarárról az egyik pincébe s közben üvöltött a Boneym oceans of fantazi lemeze a laktanya nagy beag hangszóróiból. Ez ugyan nem sokszor fordult elő, de hamar belopta magát a köztudatba. Hiába volt hatkor ébresztő, fél hat felé már mindenki, az egész laktanya énekelt.
Erőszakos ember volt, ezt onnan tudom, hogy egy hét leforgása alatt cigánylányt faragott belőlem. A tudásom legjavát adtam és Ő bekent barna cipőboksszal, a fejemre kendőt, derekamra fodros szoknyát és pördülhettem a színpadon. Kihasználva a mutáló hangomat dalt is írt nekem, hogy aszongya zöld alma a hónom alatt hajjjjj, piros kendő a fejemen jajjjjj.
A szövegnek nem volt értelme és nélkülözte az identitás, az eredetiség, a tartalmiság minden velejáróját. Hiába mondtam neki, hogy van az az erdő szélen sátoroznak az oláh és hozzá roptam a táncot kegyetlenül.
Rendületlenül meg volt róla győződve, hogy az alakításom, a hangom, a szöveg az verhetetlen.
Zsámbékra készültünk az alakításunkkal, szintén valami laktanyák közti versengés keretén belül. A zsűri a budapesti József Attila színház igazgatója és a tagsága volt. Előadás előtt két nappal diszkós kitalálta, hogy modern formát vegyítünk az előadásba és rap elemekkel bővítjük a repertoárt. Szörnyű volt, valahonnan szerzett egy dobfelszerelést, de nem tudtam dobolni. Akkor jött egy civil profi zenész, aki megtanította, a rap ütemeit, vagyis egyet, de az is nehezen ment, folyton átváltottam valami rockos négynegyedbe. Aztán a függöny mögül előrontott valaki, aki egy nagy sövény nyíró ollóval nekilátott lenyírni a parókámat, erre nekem fel kellett pattanni és keservesre fogni az éneklést. Cigány prímás és gitáros kísért, én meg rázendítettem a zöld alma a hónom alatt hajjjjj-ra. A mai napig nem értem, de kaptam egy külön díjat a zsűritől. A végén ők lepődtek meg, nem akarták elhinni, hogy férfi vagyok.
A diszkóssal azért szerettem dolgozni, mert lógásra adott lehetőséget a laktanyából. Az eredménytelenségünket kárpótolta a laktanya kapuján kívülre kerülés és az értelmetlen kötelezettségek alól való kibúvás a próbák során.
Ha szedték össze az embereket az egyik tiszt házának az építésére, akkor simán tovább sétáltam, hogy bocsánat de Balogh hadnagyhoz kell mennem felkészülni az előadásra. Hülyének néztek, én meg remekül szórakoztam a tehetetlenségükön. Ilyen a hadsereg, amikor megindultam az ebédlő előadótermébe, ahonnan makkos ruhába öltözött elöljárók hintették az igét, büszkén felléptem és rázendítettem a zöld alma a hónom alatt hajjjjjj-ra. A mai napig nem értem mit kereshet egy cigány lánynak zöld alma a hóna alatt, talán ott érik be a melegtől? A nejem nemrég kapott zöld paradicsomokat a nagymamájától és mondtam neki én ezt nem eszem meg. Aszongya nem is kell, mert hamarosan magától beérik és tényleg lőn, három napja ott van egy műanyag lábasban a sok zöld paradicsom, ami már lassan sárga és piros.
A diszkós hadnagy rendkívül kedves ember volt, voltak céljai, törekvései és ábrándjai. Főleg az utóbbiaknak próbált érvényt szerezni. Soha nem felejtkezett meg az erőfeszítéseinkről, előadások után a hazafelé vezető úton rendszerint meghívott valami útszéli étterembe vacsorázni és sörözni bennünket. Ugyan nem győzött figyelmeztetni bennünket, hogy az alkohollal vigyázzunk, de Ő volt az első, aki kidőlt a sorból. Kaphatott valami készpénzt az ilyen akcióira a laktanyában, biztos valami művészeti keret vagy jutalom a hírnévért, amit a szentesi Dobó István laktanyának szereztem az úszással, cigány lány szereppel, rap dobosként, vagy a helység kalapácsaként. Öregbítettük a laktanyánk hírét, főleg ahogy a buszról kászálódtunk le diszkóssal együtt faltól falig. Piszkos mód betudtunk rúgni vele, abban nem volt hiány, maradéktalanul helyt álltunk.
A budapesti Weöresmarty klubban történt fellépésünk tette fel az i-re a pontot.
Az egyik zenekar dobosa kiszúrta, hogy félre püfölök a bőrökön, nem a rap ének ütemét adom, hanem valami ac/dc szám négynegyedesét. Zavarban is voltam, amikor feljött a színpadra, kikapta a kezemből az ütőket és egy „így kell”-el leült a dobok mögé és adta a cigány alá a ritmust. Én meg teljesen lemerevedve vártam a pillanatot, amikor rázendíthettem volna a zöld alma a hónom alatt hajjjjjj-ra. De az a pillanat nem jött el, kifütyültek bennünket, hiába a piros kendő a fejemen jajjjjj-nak. Hiába a cipő boksz, hiába a sok átpróbált óra, minden hiába. Egyedül diszkós hadnagy érezte úgy, hogy itt az ideje tovább lépni s már a folyósón ecsetelte a következő kolosszális tervét, amivel megválthattuk volna a világot. Természetesen ennek az estének is az lett a vége, hogy matt részegen és egy fél disznó elfogyasztása után végig üvöltöztük a laktanyát holmi zöld almáról.
Több előadásra, felkészülésre, utazásra, támogatásra nem került sor, valószínűleg ráébredtek a felettesei, hogy az önképző géniusz mögött egy lerobbant emberi lélek rejtezik, akinek nincs már családja és minden sikertelenségét és személyes kudarcát ebben a formában akarja kiélni.
Pont.
[link]
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Ezt ítrta Kokler:
Ne haragudjal Guga!
Ezek utan ketelkedem,hogy voltal e- egyaltalan katona...
---------------------------------------------------------------------------------------
Nem azért írtam le, hogy elhidd, ha nem hiszed el sem múlik rajta semmi, mert már nagyon régen volt. 1987-1989.
A kedvedért részletesen lefogom írni csak azt a részt.
Fegyverük nem volt, fegyverük csak a laktanyát őrző katonáknak volt, akik belszolgálatban voltak, azoknak egy szekrényben volt a fegyverük töltény nélkül
Jelen helyzetben nem a történetet kellene még részletesebben leírnom, hozzáraknom, nem az a helyzet kulcsa, hanem a lelkedben lévő bizalmatlanság, azt kellene kettőnk között feloldani. Írhatnék oldalakon keresztül és mégis azt írnád nem hiszem, de lehet egy mondat is elég lenne ahhoz, hogy azt a magadénak tudd és legközelebb már te mesélnéd másnak.
Mindig az adott emberi tudás a probléma. Ha például a fiamnak mesélném el, Ő készségesen meghallgatna és tágra nyílt szemekkel figyelne. Tudna velem közösséget tartani lélekben, nem volna szemernyi bizalmatlanság sem benne. Persze Ő még nincs abban a korban, hogy ilyenekkel traktáljam, ráér még felnőni, te pedig már megtetted. Láttál élethelyzeteket és elraktároztál, felhalmoztál egy sereg tudást. S amit tőlem olvasol azt annak ellenére, hogy igaz vagy nem igaz, a saját gondolataid alapján olvasod, nem az én gondolataim alapján.
Nem az a fontos, hogy igaz vagy nem, nem azt kell eldöntened, mert egyiknek sincs következménye. A lelkedben meglévő bizalmatlanság az, ami problémát okoz, nem a történet valódiság tartalma.
Ha azt a bizalmatlanságot ott hagyjuk, akkor te életed végéig ha rám gondolsz, az alapján fogsz gondolni rám, a saját magad jó és rossz tudása alapján.
Kétféle ember van, aki elhiszi és aki nem. Logikailag következtessük ki, hogy a történet igaz vagy sem? Tételezzük fel, hogy ha hamisat írok sem nyerek vele semmit, csak azt, hogy magyarázkodnom kell és a bizalmatlankodó kérdésekre választ adni, aminek meglenne az az eshetősége, hogy önellentmondásba keveredek s ezzel felesleges terhet rónék magamra. Akkor már egyszerűbb ha igazat írok és utáni bárki azt mondja nem igaz, elég csak annyit gondolnom, hogy de az, max. az az ember nem abba a táborba fog tartozni, aki elhiszi. Kételkedő ember mindig is lesz, a történet szempontjából lényegtelen, hogy igaznak vagy hamisnak tartja. A megtörtént dolgokon már nem változtat. Hasznom pedig egyikből sincs, ha hiszed, ha nem
Nos tételezzük fel, hogy a történet igaz. Te pedig azt mondod nem az, akkor nekem nem az a feladatom, hogy bebizonyítsam számodra, hanem a bizalmadat kell, hogy megnyerjem. Ugyanis ha jelen történetet kiegészítem és részletesebben leírom, akkor lehet elérem azt, hogy elismerd igen guga igazad volt. Ám de marad benned egy tüske, egy vereség, ami szintén nem abba az irányba mozdít el, hogy a bizalmadba fogadj, hanem a következő történetemnél újabb fogást keresel majd rajtam. Ezért sokkal egyszerűbb ha azt a bizalmatlanságot ragadjuk nyakon és kidobjuk, utána mindjárt egyszerűbben lehet fogadni a másik ember gondolatát.
Mindentől függetlenül azért később majd elmesélem részletesen is azt a sztorit .
Most mennem kell a kisebbikkel VUK-ot nézni már sokszor láttam vele azt a filmet, s mindketten tágra nyílt szemekkel ültük végig, soha egy pillanatra eszembe nem jutott, hogy a történet ez vagy az a részlete nem igaz. De nem is hiszem el
Érted már
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
[link]
Az előadás
Zsúfolásig megtelt a terem, nem vagyok szokva hozzá, hogy ennyi ember előtt beszéljek. Noha általánosban még én írtam a faliújságot, később kórusban is énekeltem, voltam színész is egy ideig egy színi tanodában, voltam gitáros egy lepukkant nádipunk zenekarban, kocsmában énekeltem többek előtt hangosan, mikulásként is debütáltam, egyszer Hobó kihívott a színpadra (közben a sliccem le volt húzódva és nem vettem észre, akik az első sorban ültek hangosan vihogtak), voltam rikkancs aluljáróban, Árgyélus királyfi még szakmunkásképzőben és gyerekkoromban Varga Miklósnak is vigyáztam a kabátjára fellépés után, majd később...
Suszter Lóránt, nem túl jó élmény, PECSA hátsó bejárat, megitta a sörömet és közben politikai szónoklatot tartott, kár hogy szélsőségesen vegyíti a nézeteit a zenei szerepével.
Charlie, én voltam a villanyszámlás, jó kéró és nulla jatt, tényleg borízű hang, semmi közvetlenség, igazi sztárallűrökkel megáldott pacák.
Varga Miklós, Szűcs Judit, Benkő László, Babos Gyula. Együtt léptem fel velük a margitszigeti színpadon a Vangelis-ben. A benkő akkor nagyon betett az egész bandának, mert megtudta, hogy valaki beleklimpírozott a zongorájába előadás előtt és menet közben leállította az előadást, hogy hangolják be a zongiját, mert hozzányúltak és elhangolódott, pedig valamelyik vokálos épp, hogy csak végighúzta az ujjait a billentyűzeten.
Pá-dö-dö, egy országház előtti tüntetésen 1990-ben körberöhögtek, mert úszósapkában mentem ki és egy 2 villamos táblája volt a transzparensem. Nekik már akkor lila volt a hajuk és én nem röhögtem ki őket, pedig addig még nem láttam olyat. De lehet Ők sem úszósapkás embert villamos táblával a kezében.
Mivel itt az szdsz palota mellettünk, így Zwack úrral, az szdsz főembereivel és az szdsz közeli emberkékkel elég sűrűn találkozom, amint ki be járkálnak.
Havas Henriktől egyszer vettem egy üzlethelységet.
Dinnyés Józseffel együtt pisiltem a békéscsabai melós kocsma wécéjében.
Kárász Zénóval együtt pisiltem a Füle-Müle étterem wécéjében.
LameXpert-el majdnem együtt pisiltem a Perzecutor wécéjében.
Póka Egonnal együtt pisiltem a lágymányosi közösségi ház wécéjében.
Kautczki Armandal együtt pisiltem egy gimnázium wécéjében.
Diramerján Artinnal is együtt léptem fel egy színdarabban.
Csukás István, Zenthe Ferenc, Halász Judit blábláblá.
Takács Tamás leszólított a villamoson, valakivel összekevert, később a koncertjein már rendszeresen megismert, adott a borából is egyszer.
Deák Bill Gyulával többször is.
Terry Black
Ivánka Csaba (ex Toponeurock).
Torgyán Józseffel egy asztalnál ettem, szokásával ellentétben nem szólt egy szót sem.
Kónya Iván (MDF) egy fodrászhoz jártunk és mindig előttem volt bejelentve, így végig kellett néznem, ahogy lenyírják a sörényét.
Konc Gábor a szanazugi üdülőben vitt egy kört a motorcsónakján, na ez tényleg jó régen volt.
A gyulai várszínházban rendszeresen segédkeztem ill. statisztáltam, ebből fakadóan elég sok ismert színésszel kellett beszélnem, nem sorolnám fel mindet.
[link]
Egyszóval volt már részem közszereplésben, de már elmúlt belőlem a vágy, hogy ily módon nyerjek dicsőséget. Előző nap eszembe jutott, hogy felkéne készülni, de úgy voltam vele, hogy csak a munkámról kell beszélnem, a beszélőkém meg eddig nem szenvedett csorbát. Ennek ellenére már az első pár percben kiszáradt a szám és kapkodva nyúltam az asztalon lévő pohár vízért és elég szánalmas látványt nyújtottam, ahogy néhány mondat után nekiálltam fuldokolva nyeldekelni a vizet. Nem kívánom ezt a helyzetet senkinek. Először is előadás előtt görcsös hasmenés jött rám az izgalom miatt és féltem tőle, hogy előadás alatt is úrrá lesz rajtam majd szaladhatok ki a wc-re és magyarázkodhatok s amíg én az ülőkébe kapaszkodva izzadok, addig az emberek csendben ülnek a teremben és nem értenek semmit. Az is megfordult a fejemben, hogy ha erre sor kerül, akkor a wc-ről egyenesen haza megyek.
Persze ezek mind csak vad gondolatok voltak, amik egy pillanat alatt elszálltak ahogy elkezdtem beszélni. Az első negyedórában izzadtam és hadartam, érthetetlen szavakat, fogalmakat használtam és teljes csend honolt a teremben. Majd rájöttem, hogy ez így nem lesz jó és lassítottam a mondókán s megpróbáltam közérthetően fogalmazni, hisz sok embernek semmit sem mond a Bios, CPU, Upgrade, DDR ram és egyéb fogalmak. Ez abból is kiderült, hogy az előadás második részében lehetett kérdéseket feltenni és az elhangzott kérdések fele nem kötődött közvetlenül a számítástechnikához.
Elkövettem azt a hibát, hogy leültem, ezt felismerve az előadás második részében végig állva voltam, az elsőben csak az a néhány ember láthatta az arcomat, akik elől ültek, a többiek a nyakukat nyújtogatták és hallgatták a hadarásomat.
Hogy miről esett szó? Rögtönöztem, elmeséltem egy napomat, hogy miként zajlik a szervizben, elmeséltem a menetrendet, a lehetőségeimet és a korlátaimat.
Bemutattam egy folyamatot, ahogy egy gépet felépítek az elsőtől az utolsó alkatrészig, vázoltam a vásárlással kapcsolatos tudnivalókat, hogy mire érdemes figyelni. Láthatólag ez kötötte Őket le a legjobban, mert minden alkatrésznek végigkérdezték az árát. Aztán lehetőségük nyílt elemenként felépíteni egy alapgépet és elindítani, természetesen nem sikerült. Az okát a mai napig nem tudom, pedig végig figyeltem a lépéseket, de a gép nem indult, utána szétszedtem, összeraktam újra és azonnal elindult. Nagyon sok kérdést kaptam a Windows és Linux operációs rendszerek különbözőségét illetően, néha nehezen tudtam csak válaszolni.
Volt egy negyedórás szünet, ahol lehetőségem nyílott egyenként beszélgetni a jelenlévőkkel és ez nagy hatással volt az előadás második részére, ugyanis mivel már beszéltem pár emberrel, kicsit otthonosabban éreztem magam és alkalmam nyílt egy kis humort becsempészni a mondandómba és mosolyt csalni az arcukra.
Ha maximalista lennék, akkor utólag azt mondanám, hogy elégedetlen vagyok, de nem. Van úgy az ember életében, hogy lehetősége van visszahallgatni évekkel azelőtti felvételeket vagy visszanézni és általában szégyenkeznek. Még egy fotó láttán is inkább megpróbálják eldugni, hogy jajj ezt ne nézd meg, mert elég béna vagyok rajta. Alap, hogy a gyengeségeinket elleplezzük és megpróbálunk magunkról egy tökéletesebb képet festeni. De ha egy olyan filmet adnának a kezünkbe, amelyik bemutatja egy évünket pillanatról-pillanatra, akkor valószínűleg elsüllyednénk szégyenünkben. Ha csak az előző napunkat mutatnák be percről-percre, akkor is szégyen érzet fogna el bennünket. Mindenki javában gyakorolja a színész mesterséget. Elrejti az érzéseit, gondolatait, szándékait és ha olyan pillanata kerül a köz elé, amit nem szánt oda, akkor rögtön jön a szégyen érzet. Mindez természetes, de nem az. Abból lehet tudni, hogy ha valaki őszinte, akkor azt az embert dicsőítik és csodájára járnak, mert az őszinteség egyfajta bátorság. Olyasmit adni ki magunkról, amit mások nem mernek, mert veszélyeztetve érzik az egójukat, a magukról kialakított képet, amit eddigi életük folyamán sikerült eljátszani.
Nemrég bejött hozzám egy ügyfél, a bejárati ajtón nem kellett csengetnie, mert valaki beengedte, halkan s nesz nélkül jött le a lépcsőn, majd megállt az ajtóban és pár másodpercet várt. Én valahogy megéreztem a jelenlétét és megijedve néztem fel a monitor elől. Erre rögtön azt kérdezte, hogy pornó oldalt nézel, hogy így megijedtél? Egyáltalán nem pornó oldalt nézegettem csak belemerültem egy olvasnivalóba és azért ijedtem meg, mert valaki a tudtom nélkül volt jelen. De Ő mégis rögtön valami olyan dolgot sejtett az ijedségem mögött, amit rejtegetnem kellene, ugyanis ha Ő ült volna a helyemen, akkor nyilván pornó oldalakat nézegetett volna és egy ilyen szituációra, amit előidézett így reagált volna. Felnőtt férfi ember vagyok, kialakult szexuális identitással, van érdeklődésem ebben a témában és természetesen én is szoktam pornó képeket nézegetni, néha kényszerűen, mert megkapom mailban.
Van kedvenc pozitúrám is, amit általában keresek a képek között, de ennyi, ezt nem kell sem lekicsinyíteni, sem felnagyítani, sem elfojtani.
Egyszer a lelkészünk azt mondta, hogy egy ember őszintesége lemérhető azon is, ahogy ajtót nyit. Ha szélesre tárja és beinvitál, akkor nincs rejtegetni valója, de amelyik csak résnyire nyitja és éppen csak kilát, majd suttogva kérdi, hogy mit tetszik? Annak az embernek rejtegetni valói vannak. Van ennek az ellenkezője is, aki betegesen nyilvánosságra hozza a legrejtettebb dolgait, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon és elveszítsd az önkontrollod. Egy ismerősöm egyszer nyíltan rákérdezett arra, hogy szoktam e maszturbálni. Hirtelen kellemetlenül érintett a kérdés, de mivel nem kedvelem a képmutatást így kénytelenül beismertem neki, hogy néha napján mikor a tesztoszteron mutatóim meghaladják a határértéket, akkor igen. Erre nekiállt részletesen taglalni a buszon, hogy Ő bizony napi rendszerességgel és néha többször is. Mindig van nála újság és van kedvenc fogása, miszerint bal kézzel megfogja a zacskóját és a jobbal lassan húzogatja de előtte meleg nyálat köp a makkra, hogy megelőzze a kicserepedést, ugyanis általában 15-20 percig csinálja.
Nos ez már számomra is olyan információkat jelentett, ami meghaladja a tűrőképességemet és felelősségre vontam, hogy mi szükség arra, hogy ilyen részletességgel taglalja hogy miként oldja meg a maszturbáció okozta problémáit?
Élvezte, hogy zavarban vagyok és hogy rám onthatja a részleteket, amit igazából egy normális gondolkodású ember nem tenne, hisz haszna, előnye nem származik belőle. A buszon körülöttünk ülő emberek tágra nyílt pupillával bámultak ránk.
[link]
Akkor is kiszáradt a szám, de nem tudtam fuldokolva egy pohár vízért nyúlni. Be kellett érnem azzal, hogy leszálltunk és elváltak az útjaink. Azt az embert azóta csak egyszer láttam, utcán jött velem szemben én meg beálltam egy kapualljba félve attól, hogy ha ráköszönök és megkérdem illendőségből, hogy hogy vagy, akkor mindjárt a szarásával kezd el traktálni, hogy barnát, 32 centimétert, kicsit karcosat, de nem eléggé izgatóan, kellőképpen cefre szagút, képlékeny állapotút.
Én is szoktam, de nem teszem közzé. Egy kirakatot bámulva vártam meg, amíg túlhalad rajtam és óvatosságból megvártam, amíg messze elhalad.
Van egy kimondatlan kirakatrendszer, egy egyezményes értékrend, hogy mit rakunk ki a nyilvánosság elé büszkén s fennhangon ill. mit rejtünk el annak érdekében, hogy a rólunk kialakított kép ne szenvedjen csorbát. Ha magas az iskolázottságunk, menő autónk van, jó állásunk, szép feleségünk, irigylésre méltó házunk, ékszereink, értékes gyűjteményünk azt természetesen zsíros mosoly kíséretében tálaljuk. De ha kicsit sánták vagyunk, hiányzik a nagyujjunk, fél szemünkre vakok vagyunk, elmebeteg a fiunk, vagy bármi hiányossággal rendelkezünk, azt azonnal elrejtjük, nehogy sérüljön a kép. Nem fárasztó ez? Az egész életünk erre megy rá, hogy kitanuljuk a színész mesterséget minél jobban és csak a végén:
Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
[link]
Visszatérve a téma eredeti fonalához, amitől alaposan eltértem: az előadás második része rendkívül intenzíven és kellemes hangulatban telt. Sok kérdést kaptam és megpróbáltam úgy válaszolni, hogy meg is maradjon bennük belőle valami. A hatást fokozva még Gugazint is osztottam a jelenlévőknek, hogy ha hazamennek, akkor tudjanak később emlékezni rám. Három órásra sikeredett az előadás, dvd film is készült belőle, egyszer sem néztem végig, csak beletekertem a minőség miatt. Nem szeretném átélni újra és szégyenkezni. Mindig azt gondolom magamban, hogy biztos mások precízebben és tökéletesebben tudtak volna megtartani egy ilyen előadást és sokkal felkészültebben, tartalmasabban.
Sajnos én nem vagyok olyan ember, aki elég ügyes egy ilyen előadás lebonyolításához, megszervezéséhez, ezért rendkívül nagy kegyelemre van szükségem, hogy véghezvigyem. Furcsa érzés volt az is, hogy a szünetben és az előadás után is úgy bántak velem, mint ha valami különleges képességgel rendelkeznék. Pedig semmi, csak egy egyszerű számítógép szervizes vagyok, aki csodálattal adózik egy autószerelőnek, egy péknek, egy utcaseprőnek, egy esztergályosnak, egy zenésznek, egy villamos vezetőnek, egy apeh ellenőrnek, egy banktisztviselőnek és egy áruházi pénztáros nőnek, aki végig üli a napját és folyamatosan azt hallgatja, hogy pitty-pitty-pitty.
Most hétvégén egy híres ember volt a vendégem a szervizben, aki méltán rászolgált a hírnévre, nemrég vonult nyugdíjba. Ennek alkalmából megajándékozta magát egy számítógéppel és a választása ránk esett. Mielőtt eljött volna és éppen az időpontot fixáltuk le, megjegyezte hogy na végre a virtuális Zvolenszkiből egy valóságos Zvolenszki válik és nevetett hozzá. Se köpni, se nyelni nem tudtam hisz én voltam inkább abban a helyzetben, hogy mielőtt jött alaposan kitakarítottam a műhelyt. Ennek ellenére mégis úgy kezelt, mint ha fölébe tartoznék, s ez rendkívül kellemetlenül érintett.
A minap hivatalban álltam sorban egy papírért, az egyik irodából kijött egy hölgy és hajszálnyira nyitva maradt az ajtó, de tényleg csak éppen, hogy belehetett látni. Az ablaknál ült egy másik titkárnő, éppen akkor kezdte el akkurátus mozdulatokkal orrot túrni, amikor odanéztem, majd egy laza mozdulattal a széke aljába törölte a végeredményt és folytatta tovább. A rejtegetés nagy mestere. Egyből eszembe jutott, hogy egyik este a hivatal zárórája után végig kéne menni egy takarítónővel az épületben és lefényképezni az összes szék alját és a fotóra odaírni az illető nevét, majd másnap reggel mikor bejönnek rendezni belőle egy hatalmas kiállítást kinagyított fotókkal az előcsarnokban, hamar elröpült az idő miközben várakoztam a hosszú sorban a papírra.
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/gyongy.jpg "[kép]")
Hogyan készül az igaz gyöngy? A kecskeszart befestik igazra.
Három és fél órás vonatzötykölődés áll előttem, gyulára készülök, szívemben a város hangulata, az orromban a vidék illata. Hátradőlök a kopott műbőrülésen és bekapcsolom a walkmant. Már félig elszenderedtem, amikor elindultunk, a fülke tele, ablak félig lehúzva, hogy ne egymás tüdejéből lopjuk el a széndioxidot. Ablaknál ülök, a velem szemben ülő ember szürke öltönyben, kínosan kipucolt cipőben, kínosan vasalt ingben, feszeng. Leveszi a szemüvegét és egy kínosan összehajtogatott zsebkendőt vesz elő. Megtörli, felveszi és végignéz magán, aztán rajtam. Szívesen megnézném most a gondolatait, ahogy cikáznak a fejében, bár csak ne lehetne lehetőségük az embereknek eltitkolni a gondolataikat, mint egy fényreklám menne a szöveg a homlokán. Hoppá igazgyöngy.
Végigsimít a nadrágján és sasolja a műbőrülést, hogy nincs e valami koszadék mellette, ami rátapadhatna. Utána a padlót nézi és a lábával félköröz, hogy nincs e a cipője alatt valami, ami nem hagyna nyugtot neki. Hátradől és vibrál az egész ember. Tanyasi csirkéken nevelkedett szélesderekú asszonyság fúrja be magát a fülkébe és a csomagját elkezdi felpakolni a polcra emberünk felett, mert már csak ott van szabad hely. Lehuppan a két melós mellé és végigmér mindenkit, mire eljut hozzám már csukva a szemem.
Bealudtam, arra ébredtem, hogy szóváltás alakult ki a szürke öltönyös és a szélesderekú között. A szélesderekú Szolnoknál kívánt leszállni és nekiállt lecihálni a csomagjait, de közben rálépett a szürkeöltönyös cipőjére, aki zokon vette s szóvá tette. Valahol a cipő árát kezdte el firtatni, mikor eszméltem...tudja maga mennyibe került ez a...
Nyugodjon már le fiatalember, véletlen volt, próbált pontot tenni az ügy végére a szélesderekú és azzal kivonszolta a teszkós szatyrait. Szürkeöltönyös tovább ciccegett az orra alatt és próbált partnert keresni a szemével, aki alátámasztja, igazat adna és akinek tovább méltatlankodhatott volna. Ösztönösen éreztem, hogy most kéne felállni és kimenni a wc-re, büfébe vagy hogy végképp felborítsam a napirendjét én is rálépek a lábára szándékosan. Hoppá igazgyöngy, ha látná mit gondolok.
Közben bejött a kalauz és szétoffolta a fülke hangulatát. Miután mindenki rendezte sorait, megkérdeztem szürkét, hogy meddig utazik, Gyulára vágta rá ridegen. Én is, jegyeztem meg békülékenyen. Az út fele még hátra volt, aludni már nem tudtam, bámulni a semmit meg nem volt kedvem, beszédbe elegyedtem a szürkével, látszott hogy nincs szokva a kommunikációhoz, hogy kérdezik és felel.
Volt valami szigorúság és fegyelem a hangjában. 38 éves volt, én akkor éppen 19 és már egy éve nem jártam otthon. Elmeséltem neki, hogy Gyulán majdnem börtönbe kerültem egy hülye húzásom miatt. Szüleim elváltak és nem volt maradásom egyiknél sem, igazából csak teher voltam számukra, jobbára az utcán lógtam haverokkal és egész hajnalig részegeskedtünk. Aztán hozzácsapódtam egy merészebb bandához, akik között már volt sokat látott srác, vagányak voltak, két hónapos ámokfutás lett az eredménye, sem apám, sem anyám nem tudta merre vagyok. Miután a rendőrség elengedett az előzetes letartóztatásból, rájöttem, hogy nekem itt Gyulán nincs semmi keresnivalóm. Nincs kihez kötődnöm, ha maradok akkor az a sors vár rám, ahonnan éppen szabadultam, visszaeső bűnöző lennék és minden barátom börtönviselt lenne. Láttam a többieken, hogy megedzette őket az idő és az utca, ha a rendőrök verték őket nem sírtak, hat hónap meg sem kottyant nekik, kinevették a bírót.
Egy cetlit akasztottam anyám ajtajára. BUDAPESTRE MENTEM, NEM JÖVÖK TÖBBET HAZA. És komolyan is gondoltam. Előző nap minden holmimat szétosztottam a haverok között és elbúcsúztam.
Egy év múlva mégis hazafelé zötykölődtem a vonaton, olyan érzésem volt, mint aki szakított a barátnőjével és pár hónap múlva újra találkoznak, mindkettő tudja hogy az egészből nem lesz már semmi, de izzik a levegő, én is lázas voltam és alig vártam, hogy lelépjek a peronról. Az ováció elmaradt. Ez a város halott, akkor volt benne élet csak, amikor itt laktam. Bemenekülök az első kocsmába, hátha látok ismerős arcokat, akik a nyakamba ugranak. A budrió mindig is piszuár szagú kocsma volt, hoppá igazgyöngy.
A szürke megtörte a csendet és elmondta két zötykölődés között az élettörténetét. Semmi, tanult, taníttatták, eminens volt mindig is. Kerülte a rossz társaságokat ha tehette otthon ült és olvasott. Túl későn vette észre, hogy magányos. Mindene megvolt, nem voltak álmai, mert ha lettek is volna megvették neki azonnal a szülei.
Miután eltemette őket csönd honolt a nagy lakásban. Eljárt a könyvtárba és beleszeretett egy lányba, érdeklődése viszonzásra talált, de nem tudta kezelni a helyzetet, mindent megvett neki, amire szüksége volt, de más egyebet nem tudott nyújtani neki. Hamar elszökött a lány. A szürke az sivár lelkű ember, hiányzik belőle a szenvedély, azaz ott van de elvan fojtva, mert nem illik.
Emlékszem mikor szakmunkásképzőbe jártunk, akkor a haverokkal azt játszottuk, hogy ha valaki előző este lefeküdt egy lánnyal, akkor nem mosott kezet, másnap körbehordozta az ujját, hogy nézd ecsém, szagolj pinát, hoppá igazgyöngy.
Szürke vészesen egyedül maradt, volt neki két üzlete és egy harmadikban társ volt és ennyi. Ő maga is nehezen tudta volna elképzelni, hogy valaha is a térdére ülteti a gyerekét. De ha össze is jönne, akkor Ő is amolyan „veszek neked” típusú gyerek lenne.
Most 2005 van, én vagyok 38 éves és a napokban eszembe jutott szürke. Vajon mi lehet vele? Akadt ember aki fenekestül felfordította az életét vagy egy elviselhetetlen, zsémbes és folyton csak zsörtölődő magányos vénember lett belőle, aki hozzászokott, hogy az emberek haptákba vágják magukat a forintjai előtt és a legjobb barátja a főpincér, abban az előkelő étteremben, ahol minden este kedvesen megkérdezi, hogy mit hozhatok uram? Egy kis bordóit mellé? Ismerik már szürkét, mint a rossz pénzt, mondhatni családtag az étteremben, ismerik már a szokásait, mint a jó feleség, ismerik a szája ízét.
A szúnyog nevében csont van, de az is lehet hogy csönd (E, F, G, H, Ö).
A nejem feldúlva jött haza, a reggeli csúcsforgalomban már hozzászokott, hogy dudálnak rá, mérgesen intenek és lehülyepicsázzák. De most olyasmi történt, amit eddig még nem tapasztalt és nagyon kiborult tőle. Álló kocsisor és egy sávval kiszélesedik az út a jobbra fordulóknak, annyi helye még nem volt hogy sávot váltson, mert még nem volt elég széles. Várta hogy az előtte levő kicsit előrébb húzódjon, de a kocsi orrát már jobbra húzta hogy ha elég hely lesz akkor elinduljon. Mögötte egy igazgyöngy valami batár nagy kocsival. A nejem érezte, hogy annak ellenére, hogy a féken tartja a lábát a kocsi meglódul. A mögötte jövő finoman megtolta és idegesen gesztikulált a kocsijából, aztán mivel a nejem nem mozdult megtolta a kocsit még egyszer, hoppá igazgyöngy. A nejem miután hazajött kikelt magából, hagy döntsem már el, hogy biztonságos vagy nem, nem más döntsön már helyettem.
Hamarosan itt a karácsony, az összes igazgyöngy szentestére bebújik a fa alá és beszívja a fenyőgyanta illatát, mákos beiglit eszik és ótannenbaum.
Könnyes szemmel bontogatják a „veszek nekedet” és aznap hivatalosan is szeretik egymást. A hajléktalanokat és a cigányokat ugyan aznap este sem, az továbbra is az önkormányzat dolga, azért fizetik az adót, de a száncsengő hangja hajlamos feledtetni a hétköznapokat és a porcelántányérhoz koccanó leveses kanál elhiteti velünk, hogy minden ember a lelke mélyén jó, csak azok a fránya hétköznapok állatot csinálnak belőlünk. Ótannenbaum.
Régebben de utáltam ha karácsonyra zsebkendőt, zoknit, alsóneműt vagy pulóvert kaptam, esetleg egy kockás inget. Mosolyogtam de legbelül valami másra vágytam, nem is tudom mire gondoltam, hogy mit fogok kapni, talán a gyerekkoromban soha meg nem tapasztalt dolgokat vártam. Nekem soha nem vettek semmit, nálunk nem volt karácsony, nem volt névnap, nem volt ünnep, nem volt család, most meg egy zsebkendő.
Fordult a kocka, már nem vagyok friss házas, a napokban csuktuk be magunk mögött a tizedik ajtót. A karácsonyt egyáltalán nem várom, talán a gyerekek miatt, én csak kiborulok a tömeghisztériától és a vásárlási láztól, hogy már augusztus végén ott villódznak és hívogatnak a kirakatokban a karácsonyi akciók.
Veszek neked...
Számomra a legszebb ajándék egy-egy zsebkendő, téli zokni, meleg, kockás ing. Nem kell más egyéb, nem vágyom semmire, mindenem megvan és még annál is több. Nálunk minden nap karácsony van, minden nap ünnep nap, minden nap névnap, minden nap nyugalom és békesség, nem tudunk mit kezdeni azzal az egy nappal, amit a szeretet napjának kiáltottak ki mások és olyankor fák körül ugrálnak, másnap meg kidobják a ház elé. Azon mérik le, hogy kinél nagyobb a szeretet, ahol a plafonig ér. A szemérmetlenek egyenesen megmondják, hogy kislányom nem vettem neked semmit, tudod nincs türelmem a tömegben taposódni, inkább adok neked egy kis pénzt.
A többiek meg zizegnek a csillogó papírokkal, ótannenbaum. Nagy az öröm, félig legördült könnycseppek, letörlik gyorsan, még mielőtt leadná a tévé.
Szívesen megnézném most a gondolatait, ahogy cikáznak a fejében, bár csak ne lehetne lehetőségük az embereknek eltitkolni a gondolataikat, mint egy fényreklám menne a szöveg a homlokán. Hoppá igazgyöngy.
Csönd van, az utcákon is csönd van, a szúnyog nem hatol és nem szívja a véred, hideg van hozzá, ilyenkor csak a kisjézus jár, tapodja a havat és porzik utána, kavarja a szél, viszi zsákban a szeretetet, kiönti a fa alá, mindenki beleszippant és átölelik egymást. Csontig hatol a szeretet ma este, karácsony éjjelén, nem szabad rossz embernek lenni, ne is legyen háború. N/O de akkor mi volt az a kis koccanás ott az úton? Most biztos az az igazgyöngy is ott buksizik a fa alatt gyertyával a kezében és énekli halkan, hogy ótannenbaum.
Nem tudnátok csak egy kicsit tovább vonszolni magatokkal azt az estét és azt a félig felszáradt könnycseppet? Hogy mikor másodikán kilépsz az utcára és a buszsofőr becsukja az orrod előtt, akkor megbocsáss és ne átkot szórjál?
Egész évben megy az átkozódás hajnaltól késő estéig és mindenki tudja mi a baj, s már rá is zendít, hogy az a baj. A körmünkre égett a gyertya, csontig hatol a szeretet, fájdalmasan szomorú. Kit szeretsz? A gyermeked, szüleid, feleséged? Mi ebben a különös? Tessék szeretni az utcaseprőt, a buszsofőrt, az újságost, a postást és a közértben a nyugdíjas nénit, aki feltartja a sort mert kiszámolja az aprót.
Van olyan ember, aki szent este hal meg? Vajon boldog az, hogy ilyen szeretet ünnepén távozhatott? Az emberek egész évben azért dolgoznak, hogy legyen mit enniük, s azért esznek hogy tudjanak dolgozni. Azért igyekeznek, azért tanulnak hogy boldogok legyenek, de nem boldog senki, mindenki bosszús és boldogtalan, hiányzik még valami, amit nem vettek meg neked, a lelkedet. Van olyan ember, aki azért dolgozik, hogy boldogtalan legyen? Az egész nem logikus. Ha úgy általában véve boldogok lennénk, akkor nem lenne szükség a karácsonyra.
Karácsony van, felveszem a tiszta mackómat és leülök a szőnyegre a fa mellé mézes sücit rágicsálni, szétomlik a számban, még friss.
Nagypapa, nem tudunk most hazamenni karácsonyra, nincs elég időnk és a gyerekek is...de hisz tudja, mentegetőzik valaki a telefonba. Fiam, hát nagyanyád úgy várt benneteket, mint az eperszemet, ha megtudja hogy nem jöttök még tán késbe dől. Már egy hete készülődik, sütött kedvencet is...
Gyalagolnak a falusiak, mennek vocsorázni. Eger, poc, tehen, így beszélnek errefelé és karácsony táján nem győzik a zúzmarát. Apám mindig azt mondta, hogy nem eszik a király ha nem szarik a paraszt, szerette ezt mondani. Két apám volt. Mert amelyik szerette mondani az az új apám volt, nem a régi. Mostanság sikk a második, harmadik szülő. 38 vagyok, tíz éve házas, nem tudok mondani egy olyan házasságot a környezetemben, ami ne bomlott volna fel, lassan én is kisebbségi leszek. Manapság ez a menet trend, hogy örök hűséget esküsznek egymásnak, de amúgy csak viccelnek, mert abban az igenben van valami bizonytalanság, hogy jó oké, egy darabig szeressük egymást, amíg csontig hatol, de ha fáj, akkor Isten veled, ami az enyém, az az enyém, ami a tied az a tied, csak vicc volt. Aztán figyelj fiam, bemutatom az új apád. De miért anya, mi volt a baj a régivel? Jisoráz.
Az a helyzet, hogy rendkívül konzervatív ember vagyok, amit egyszer letettem, szeretem ugyanott megtalálni és ugyanabban a formában. Ez vonatkozik a házasságra is. Letettem egy esküt, hogy holtomiglan, csak a halál az, ami elválaszt, az is csak azért, mert nem az én kezemben van, nem én döntök felőle.
A többi viszont rajtam múlik. Hányingerem támad arra a gondolatra, hogy egy másik férfi simogassa meg a fiam fejét, egy másik ember köszönjön el tőle reggel, egy másik férfi takarja be éjjel, egy másik adja neki azt a bizonyos atyait.
Mindezekre jó vagyok én is, sőt tovább mennék, csak én vagyok alkalmas erre a posztra.
Ettől függetlenül, én tiszteltem mindkét apámat. Az egyik asztalos volt, aki nemzett és a mai napig az, a másik tehenész, de már nem gyakorolja, elszaladtak a tehenek és a téesz is megszűnt, én is elszéledtem, kiírtam Anyám ajtajára, hogy
„BUDAPESTRE MENTEM, NEM JÖVÖK TÖBBET HAZA.” Nem is volt hova. Most van otthonom, most leltem családra. Jelenleg 10 éves vagyok.
Karácsony van, ilyenkor szeretni kell egymást, ha valaki mégis kibújik a szög a zsákból, akkor rászólnak, valakire nem csak karácsonykor szólnak rá. Így lesz belőle szürke öltönyös. Bújjon ki a szög a zsákból, a kecskeszar legyen kecskeszar, karácsonykor is, mit pattog?
Miről akartam még? Hja a lényeg, tényleg ha már karácsony van, miről szól? Mit ünnepelünk? A szeretetet? Az is ünnepel, aki rühelli a zsidókat? Jézus zsidó volt.
Vagy erről ne beszéljek? Az ünnepeltnek semmi köze magához az ünnephez? Furcsa szokás, hogy karácsonykor szeretni, ajándékozni, ótannenbaumozni lehet és szép dolog, de Jézusról komolyabban beszélni, rá gondolni, Evangéliumot hirdetni már terhes dolog. Egyik haverom elhatározta, hogy csináltat magának aranyból villamosszék medált, meg akasztófát és nyaktilót is, mert tulajdonképpen a kereszt egy kivégzőeszköz. Nem nyakba kell hordani kívül, hanem szívben belül. Karácsonykor az ateisták mit csinálnak? Ellen karácsony?
Jó vegyük alapul, hogy Isten nem létezik, akkor mi ez a tömeghisztéria, mi ez a kisjézuska , mi ez az egész időszámítás az Ő születésétől sztori? Akkor mit ünnepelünk karácsonykor a puszta szeretetet? Honnan származik a szeretet? Az embertől? És az ember? Éssel nem kezdünk mondatot, a szabály az szabály.
Mindig ez van, ha van valami kikerülhetetlen, akkor belekötnek abba, hogy nem írtad le helyesen.
Ha valakit becsaptak az előbb utóbb észreveszi és kikel magából. Az ember egész életét úgy éli le, hogy be van csapva, olyannyira, hogy nem csak hogy bízik benne, de egyenesen követendő értékrendnek tartja. A saját eszét. Hivatkozik tudományra meg technika, meg...
Jó oké, akkor az ilyen karácsonykor nem ünnepel? Vagy teher neki és csak képmutatásból?
Jézus elvitte a bűneinket, harsogja kórusban a másik oldal, és utána leborulnak hogy bocsáss meg Isten nekünk bűnösöknek. Ha Jézus elvitte a bűneiteket, akkor hol van? Hová vitte? Miért vagytok még bűnösök?
A napok, mint kígyó búvik a sövény ágai közt, csusszan és már nincs sehol, csak emlékezni lehet rá. Bújjunk be az ágak közé a sűrűbe, súgok valamit.
ÉN NEM JÖVÖK TÖBBÉ HAZA, EBBEN ÉN NEM VESZEK RÉSZT”![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/mokuskerek.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Téli szünet, első nap.
A kisguga szétoffolta a napomat, a pincémet, nyomozósdit játszott
A digitális fényképezőgépemmel készített egy nézhetetlen, sötét filmet és mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy osszam meg veletek.
A zenét Ő választotta hozzá. Most itt ül mellettem és arra vár, hogy bevasalja a dícséreteket.
Lécci legyetek rám is tekintettel a fejébe száll a dicsőség, inkább szigorúak legyetek, mint a filmkritikusok általában.
Szépen magyarázzátok meg neki, hogy a képi megjelenítések kommerszek, nem időtálló, kudarcra van ítélve és ha moziba kerülne, akkor max a mozigépész ülne be az előadásra
Aki megmeri dícsérni azt bannoltatásra terjesztem.
[link] töltése 50mb
Azért volt valami hasznom is belőle, pár túrórudiért megcsinált mindent örömmel.
A végén meg elszedtem tőle és megettem én
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Egyik hajnalban összetalálkoztam egy idősebb halásszal, aki éppen a tengerről jött meg és kötött ki a mólóhoz. Fehér műanyag ládában pár centis halak, olyasmik, mint felénk a keszeg. De mégsem az, beszédbe elegyedtem vele, büszkélkedtem azzal a húsz szóval, amit olaszul biztosan tudtam. Az egyik hotel konyhájának szállította, frissen megsütik és nagyon omlós, ropogós. Olívával tálalják a jónépnek. Meghívott a lakására, hogy megkóstoljam. Miközben tisztította, válogatta, megkínált valami erős pálinkával, azt hittem seggre ülök tőle. Miután megittam, pár perc és a sima vasat enni tudtam volna, olyan éhes volta,m. Mazsola pálinka, mosolygott az öreg a bajsza alatt és közben dobálta az apró halakat a serpenyőbe. Vajon pirította és olíva bogyót, fokhagymát kevert mellé. Ízletes étel volt, miután megtömtem a bendőmet segítettem neki felpakolni a platóra a ládákat. Elbúcsúztam és lesétáltam a tengerpartra. Egy helyi biztonsági ember, aki a part rendjére ügyelt, ott ült a motorján és rádiót hallgatott. Néhányszor már láttam, de még nem beszéltem vele. Intettem neki és mosolyogtam, elsétáltam mellette volna, de oda intett. Olaszul beszélt, a felét ha értettem. Azt kérdezte honnan való vagyok. Mondtam neki magyar, Budapest. Nem értette, erre nekiálltam a rádióján megmutatni. Nem találtam rajta a Budapestet. Pedig nagyapám összes rádióján ott volt, hogy Budapest.
Elkezdtem tekergetni az adót és megtaláltam a Kossuth rádiót. Gyengén, de tisztán lehetett hallani. Mutogattam neki, hogy magyar. ÁÁÁÁÁÁÁÁ hángri kiáltott fel és mosolygott hozzá.
Intettem neki és megfordultam, fülemben a Kossuth rádió hangja, szememben könny. Eddig még soha életemben nem éltem át honvágyat, most kiszakadt belőlem, csak két hónapja voltunk távol magyarországtól, de most éreztem úgy először, hogy a semmiben lebegek és nincs akire számíthatnék.
Másnap hajnalban összepakoltunk és elbúcsúztunk mindenkitől. A napsugár melege az autópályán ért bennünket, lengettem a karomat és 5 perc múltán megállt egy olasz hölgy. 50Km-t utaztunk mikor észrevettük, hogy épp ellenkező irányban visz bennünket. Nem az osztrák határ felé, hanem a sziget belsejébe, csak nem vettük észre. Elköszöntünk tőle és átsétáltunk az autópálya másik oldalára. 10 perc múlva egy rendőrségi autóban ültünk, az autópályán tilos volt stoppolni. Leszállítottak bennünket egy mellékútra és elhajtottak. Fogalmunk sem volt, hogy merre vagyunk, térkép nem volt, sehol egy ház. Sétáltunk egy órát és megláttuk újra az autópályát, ott már ki volt táblázva az osztrák határ. Pár perc múltán egy fiatal srác autójában utaztunk. Visszavitt bennünket Velencébe az autóbusz parkolóba. Sok magyar autóbusz, ami aznap indult vissza magyarországra, de nem mertek felvenni, mert koszosak, ápolatlanok és szakállas is voltam. Való igaz elhanyagolt állapotban voltam, de magyar. Nem számított senkinek, legalább 20 busz sofőrjét kérdeztük végig, hogy van e szabad hely kettőnk számára és ha elvinne, akkor fizetnénk érte. Nem vállalta senki. Elindultunk vissza az autópályára gyalog és lengettük a karunkat újra.
Ránk esteledett, sétáltunk a pálya szélén és lestünk hol lehetne megszállni.
Egy híd aljához értünk, kiraktuk a hálózsákot és aludtunk. Hajnalban felkeltem pisálni. Sötét volt körülöttünk minden és ködös, párás, nyirkos. Tőlünk nem messze egy busz állt meg az utasaival könnyíteni magukon és cigarettázni. Szlovákok voltak, nagy nehezen angolul elgagyurkáztam, hogy mit szeretnék és annyit megígért a sofőr, hogy elvisznek bennünket Grazig.
Grazban bevásárló turizmust rendeztek a derék szlovákok, majd végeztével a sofőr mondta, hogy nekik mindegy merre mennek, az út ugyan annyi, akár magyarországra is áthozhatnak. Áthoztak, délután volt és Szombathely környéke, az első lesújtó élmény, a magyarok nem állnak meg. 4 órát álltunk egy helyben mire valaki megállt és elhozott bennünket Budapestre, sétáltunk a Petőfi hídon és szomjasak voltunk. A zsebemben az utolsó 500 líra, betértünk egy kisközértbe és mondtam az eladónak, hogy szeretnénk inni, de csak ez a pénzünk van. Adott egy kisüveges kólát, amit végig nyalogattunk a Práter utcán, végre itthon. Párás kutyaszarszag, minden sarok feketéllik a kutyahúgytól, de legalább magyarul beszálnek, beestünk a sötét lépcsőházba, ami hűvös és nyirkos volt. A szobánkban hanyatt dőltem az ágyon és hirtelen lepergett előttem az indulás napja, és utána az elmúlt két hónap, a könnyek, amik hazafelé indítottak.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
2Pt 3,8
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
Mikor a 9 éves fiam mellém ül a műhelyben és bekapcsolja a saját számítógépét, nekiáll fórumozni, keresi a hozzászólásaimat, megpróbál rá reagálni, megpróbál a kedvemben járni, próbál utánozni. Arról azonban fogalma sincs, hogy mennyire szövevényes rendszert építettem fel körülötte, hogy Ő tudjon aludni, enni, iskolába járni, fürdeni, legózni, tévézni, hanyatt dőlni az ágyon és könyvet olvasni, vagy csak egyszerűen mellém ülni és engem utánozni. Fogalma sincs róla, hogy mennyi munka és apró gondolatok vannak az Ő élete mögött, az egészből nem vesz észre semmit és nem is köszöni meg, egyszerűen csak gyerek. Néha olyan szemtelen és hálátlan, hogy legszívesebben lekevernék egy pofont neki, de Ő arról sem tud, csak azt látja, hogy mérges vagyok és kiabálok.
A napokban megláttam a kezében a körömcsipeszt, vágta a lábáról a körmöt, a lábfeje alatt egy újságpapír volt, hogy ne a szőnyegre hulljon a köröm. Azon gondolkodtam, hogy miként került a lakásunkba a körömcsipesz? Megnősültem, ideköltöztünk és egyszer csak lett egy körömcsipeszünk, van sarokreszelőnk is és még sok egyéb más, amiről fogalmam sincs, hogy hogy került ide a lakásba. Ráadásul Levente honnan tudja, hogy hogy kell használni a körömcsipeszt és hogy praktikus dolog egy újságpapírt teríteni a lába alá? Természetesnek tűnő dolgok, de mégsem azok. Nem fontosak, ezért automatikusan elfelejtődnek, része az életünknek, de csak akkor vesszük észre ha észre szeretnénk venni. A sarokreszelőt is biztos én vagy a nejem vásárolta egy olyan alkalommal, amikor meglátta és berakta a kosárba, azóta itt van és amikor szükségünk van rá használjuk, de nem emlékezünk rá, hogy mikor vagy hol vettük, mert annyira jelentéktelen. Ha költözésre kerülne sor, biztos meglepődnék, hogy mennyi furcsa és ismeretlen dolog van a lakásunkban. Levente számára természetes, hogy van reggeli az asztalon, van autó és abba benzin, amivel elviszi a nejem iskolába. Van nadrágja, amit felöltözhet, van iskola táskája, tollai, ceruzái. Van ágya, van saját fogkeféje, vannak mesekönyvei, van fenyőfa, hűtőgépünk, amiből kiveheti a túrórudit. Soha nem szokta megkérdezni, hogy apám hogy van ez, hogy sikerül?
A Bibliában Isten szíve van, Isten gondolatai, és Isten kijelentései, pontosan annyit közölt a Bibliában velünk emberekkel, amennyi szükséges, se többet, se kevesebbet. Ha elolvasunk egy könyvet, akkor abból következtethetünk a szerzőgondolataira, érzelmeire, nem szoktuk megkérdőjelezni, hogy a könyv írója létezett e vagy sem vagy csak kitaláció. Csak egy könyv és kész, ha nagyon bestseller akkor ünnepelt író lesz és büszkén mutogatjuk a polcot, hogy megvan, mint ha attól lennénk többek, hogy megvettünk egy könyvet. Pedig abba nem a mi írásunk van, nem a mi gondolataink, csak nemesnek tartjuk és egyet értünk az abban leírtakkal.
Képzeljétek el, ha a nagymamám levelet szeretne nekem írni, de nagyon beteg és nincs ereje hozzá, akkor megkéri a szomszéd kislányt, hogy üljön az ágya mellé és írja le, amit lediktál. Miután végzett vele, leragasztja a borítékot és elszalad vele a postára. A nagymamám meg titkon csúsztat neki egy tábla csokoládét. Miután felbontom a levelet, látom hogy nem a nagyi kézírása, de tudom hogy tőle származik, az Ő gondolatai irányomban. Eszembe sem jut megkérdőjelezni, hogy létezik e a nagymamám vagy sem, ezt a levelet is csak kislányok írták, hogy megtévesszék az embereket meg hasonlók.
Isten lélek, nincs neki keze, ezért emberek által írta a Bibliát, sok száz éven keresztül íródott, sok ember munkája, királyok, próféták, Isten emberei. Bármilyen hosszú időn keresztül íródott, mégis egy akarattal és egy szívvel írták, ugyanaz volt a motiváció, mindegyik emberi kéz mögött Isten szíve állt. Én és az Apám között 30 év korkülönbség van, mégsem tudunk egyességre jutni, nagyon sok gondolatbéli eltérés van köztünk, akkor hogyan lehet az hogy a Biblia oly sok száz éven keresztül íródott és ugyanarról tettek tanúbizonyságot? Miért nem akadt egy ember aki azt mondta volna magában, hogy ennyi és netovább, ne íródjon tovább, mert nem igaz. Miért sikerült azt a rengeteg részletet megőrizni Mózestől kezdve napjainkig? Kinek volt fontos, hogy Őrizze és gondoskodjon róla, hogy minden nyelvre lefordítsák?Miért utálják az emberek annyira a zsidókat, miért került sor a holocaustra, miért nem a cseheket vagy svájciakat utálják annyira az emberek? S mind ez kevés, miért kering óraműpontossággal a naprendszer, van pontosan akkora távolságra a naptól a föld, van holdja, van víz, levegő, erdő ami termeli az oxigént, van hangya ami szorgosan szétszed és felemészt minden szerves hulladékot, vannak a gombák. Maga a nyüzsgő földi élet is óraműpontossággal zajlik, a tengeri állatok és annak az élővilága a legjobb példa erre. Dobog a szívem, a tüdőm automatikusan lélegzik, a vesém és a májam kiválaszt, anélkül hogy akarnám, engem szolgál az egész testem. Öröklődnek a génjeim, a fiam hasonlít rám, itt ül mellettem és engem utánoz. Megpróbál poénosakat írni a fórumra és ezáltal szeretne kedveskedni nekem, keresi a szívemet, keresi velem a kapcsolatot. S azt mondod nincs Isten? Megannyi csoda dolog vesz körül és te mégsem tudsz örülni. Nem örülsz annak, hogy tudsz járni, nem örülsz annak, hogy látsz, nem örülsz annak, hogy szabadon kimehetsz az utcára sétálni vagy hogy egyáltalán működik a tüdőd. Kérdezz meg egy olyan embert, aki vastüdővel lélegzik, vajon milyen boldog lenne ha a helyedben lenne? Mennyire lenne hálás? Kérdezz meg egy mozgássérült embert, akinek nagy mutatvány elmenni wc-re, hogy boldog lenne e ha használhatná a tested, amivel akár futhatsz is? Mennyire lenne hálás?
Bonyolult rendszer működik és gondoskodik a világűrben arról, hogy az ember Istent átkozza, azt a nem létezőt. Tudtátok e hogy miért olyan nagy a Jupiter? Miért olyan nagy a tömegvonzása? Na ha az nem lenne, akkor pár éve az a sok részre szakadt kisbolygó porrá zúzta volna a földet. De szerencsére tök véletlenül ott volt az a bazi nagy bolygó.
Tegnap láttam két számítógépet,arról vitatkoztak hogy van e az ember. Az egyik kardoskodott mellette, hogy bizony az ember létezik, mert magunktól nem lenne processzorunk, memóriánk, vga kártyánk. A másik tudományos tézisekkel bizonygatta és alátámasztotta, hogy a számítógép a sivatagból származik. A homokszemcsék egymáshoz súrlódásának következtében, valamint a magas hőnek köszönhetően kialakult az Ős szilicium. Majd fejlődni kezdett és bonyolult rendszert alkotott. Gondolkoztam rajta, hogy azt a háládatlan számítógépet kikapcsolom, kihúzom a tápkábelt és betolom a sarokba, vagy legalább lecserélem a tápját Vargánéra oszt utána ugasson. De megkegyelmeztem neki, még hasznomra lehet.
Beleolvasol a Bibliába és nem találsz ott semmi érdekeset, dögunalom, idejét múlt írások, amik az ókori embereknek lett szánva, kétezer évvel ezelőtt még használható volt, de ma már az ember felvilágosult és nem hihet egy ilyen ökörségben, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot és utána beverte a szunyát, most is ott hortyog valahol valami mennyben, ami nem is létezik.
A múltkor a lelkészünk azt mondta, hogy Istent nem lehetne megtagadni ha Ő nem engedné. Ez is Isten különleges kegyelme, hogy az üdvözültek, akik ismerik Isten szívét és magukban hordozzák Isten igazságát, azok láthassák, hogy milyen helyzetbe lennének ha Isten nem üdvözítette volna Őket. Ez a tény, hogy alkalmunk nyílik látni, hogy Isten honnan szabadított meg bennünket, arra sarkall, hogy Evangéliumot hirdessünk.
Zsolt 10,4
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
Nem új keletű dolog ez, hogy Istent megtagadják, már Dávid király idejében is így volt ez és nem is véletlen, hogy bekerült a Bibliába. Még azt mondják, hogy a Biblia nem aktuális, nincs a mai ember számára semmi üzenete. Akkor miért tagadod meg Istent? Ha nem aktuális, akkor csak azoknak az embereknek az idejében kellett volna megtagadni, amikor íródott. Ma már nem aktuális a Biblia, így Istent sem kell megtagadni.
Isten nagyon pontosan ismeri az ember lelkét, ezért szerepel a Bibliában ez a rész. Nincs olyan ember a földön, aki Istent keresné, vagy kutatná. Az ember igazi állapota ez.
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
1Jn 5,19
Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.
Hatalmas nagy kínnal jár egy anyának ha nem tud szoptatni, Isten úgy alkotta meg, hogy ha megszülte gyermekét, akkor automatikusan lesz anyateje, az abban lévő vitaminok készítik fel a csecsemőt, az által tud megerősödni és védelmet is jelent számára, az immunrendszerének a legtökéletesebb táplálék. Ha az anya nem tudja szoptatni a gyermekét, mert az nem eszik, akkor az nagyon nagy fájdalommal jár számára. Így van ez az üdvözült igaz emberekkel is, akik Istentől születtek lélekben. Nagy fájdalommal jár számukra, hogy ismerik az igazságot, beszélnek róla, de elutasítják Őket. Van egy egyetemleges rendszer, ami alapján az emberek megszületnek és élnek majd meghalnak, ez évszázadok óta mindenhol egyformán zajlik, nincs kivétel. Mindenhol ugyanúgy születnek, táplálkoznak és meghalnak, a génjeiket pedig a fiak hordozzák tovább. Amiben az emberek különböznek az a hitük. Minden népnek van Istene és minden népnek van olyan gyermeke, amelyik megtagadja azt vagy másik nép Istenét választja magának a puszta szimpátia alapján, nem az igazság alapján.
Vajon Isten miért engedi ezt? Vagy aki Istent tagadja, legalább miért nem dug bele egy Vargáné tápot? S mennyire lesz a végén toleráns? Szia én budhista vagyok, hol találom a többieket? Arra balra csak vigyázz a füstölőddel. Szia én krisnás vagyok, hja rendben menj azon a folyósón végig és a végén van egy nagy terem, már kántálják a mantrákat. A Pápa is felkerül a mennybe, kopogtat az ajtón. Szent Péter üdvözli őt és kérdezi a nevét.
''Én vagyok a pápa'' - válaszolja.
''Pápa, pápa'' mormogja Péter, és utána néz a Nagy Könyvben.
''Sajnálom, de ilyen néven senkit nem találok!''
''De én vagyok Isten helyettese a Földön!'' mondja a pápa.
''Istennek van helyettese a Földön?'' kérdezi Péter csodálkozva. ''Furcsa, ezt nekem sosem mondta...''
A pápa rákvörös és folytatja:
''Én vagyok a katolikus egyház feje!''
Péter: ''Katolikus egyház... sosem hallottam. De várj egy kicsit,
megkérdezem a főnököt'' Hátramegy és kérdezi Istent:
''Te főnök, itt van egy hapsi, aki azt állítja, hogy a Te helyettesed a Földön. Pápa a neve. Mond ez neked valamit?''
''Nem, sosem hallottam, nem ismerem. De tudod mit, kérdezd meg Jézust, ő járt a Földön, hátha ő tud valamit!''
Hívatják Jézust és elmesélik neki a szituációt. Ő sem tud semmiről, de hátramegy az irodájába és utánanéz a papírjai között.
Tíz perc múlva jön vissza, folynak a könnyei a röhögéstől.
''Ezt nem hiszem el'' mondja elcsukló hangon a hasát fogva. ''Emlékeztek még arra a kis horgász-halász egyesületre, amit poénból 2000 éve alapítottam? Még mindig létezik...''
Számomra elképzelhetetlen az, hogy Isten maga elé állítja majd egyszer az összes lelket, akik a földön éltek. Az nagyon sok számszerűleg, mivel raktározták el az adatokat róluk, minden pillanatukat, minden mondatukat?
29. Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
30. Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
Le kéne cserélni a mostani gépemet, ezek szerint létezik valami tökéletesebb technika, amivel archiválják a cuccokat. Isten maga elé állítja a lelkeket és szembesíti önmagával, a leélt életével, a beszédjével.
Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Ezentúl érdemes lesz meggondolni, hogy mit beszélek, mert valahol a közelemben van egy diktafon, azon rajta van az első gőgicsélésem is, ahogy az anyatejért kiáltoztam.
Rm 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
Tulajdonképpen én is foglalkozhatnék az életben nagyon sok dologgal. Például áldozhatnám az életem a vga kártyáknak. Kinek lenne a legtöbb alkalma kipróbálgatni, összehasonlító teszteket készíteni, oldalas cikkeket írni róla ha nem nekem? Szinte mindenhez hozzájutok vagy átmegy a kezem alatt, a legolcsóbbtól a legdrágábbig. Vagy ha megvenni nem is tudnám és éppen nem is rendelnének belőle, akkor is kölcsönadnák a nagykerben egy napra. Bármikor rám bíznák, vagyok olyan viszonyban a tulajdonossal és a raktárossal, hogy nem kéne érte könyörögni. Aztán itt a műhelyben kipróbálnám Intellel, AMD-vel, órákon át futtatnám a teszteket és már alig várnák az emberek, hogy írjak róla. Úgy várnák a cikkeimet, mint az eperszemet. Nekem bőségesen lenne rá időm, hogy ennek szenteljem az életem, nagyon sok hardware elem megfordul a kezemben, nem kéne szenvedni a tesztalanyokért. Hosszadalmas és cirkálmányos cikkeket írogatnék órajelekről, pixelekről, pipelinékről és egyre jobban belemélyednék a témába. Az számomra felettébb érdekes, hogy általában mindig azok akarnak ilyen tesztekt elvégezni és arról írni, akik nem jutnak hozzá soha alkatrészekhez, mindig kölcsön kell kérniük, nyalizni a reklámmal. Akiknek ott van a keze ügyében azok meg nem akarnak róla hosszadalmas cikkeket írni. Na mindegy nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy:
Mt 16,24
Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Biztos láttatok már olyan embert, aki úgy öltözködik és él, valamint azokat a tanokat hirdeti, mint Hitler. Nyilván egyetért vele, a saját életénél sokkal értékesebbnek tartja Hitler életét és tanait, ezért neki szenteli az életét, pedig Hitler már halott. Az az ember megtagadta önmagát és benne Hitler személyisége él tovább. Ha beszélsz vele, akkor olyan, mint ha magával Hitlerrel beszélnél. Átadta neki az életét, hogy benne tovább munkálkodhasson Hitler személyisége és az ő tanai.
Azon gondolkozom néha, hogy egy adott szituációban mit tenne a helyemben Jézus?Azt hiszem, hogy minden pillanatban Evangéliumot hirdetne, mindig Isten igazságáról tenne tanúbizonyságot. Nekem sem maradt már más.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Más megítélés alá esik így felnőttfejjel és édes íze volt gyermekfejjel:
Valamikor Gyulán első-másodosztályos általános iskolai tanulmányaink során, mint seregélyek leptük el a közeli kis abc-ket tanítás előtt, után és a szünetekben. Versenytloptunk, hogy ki tud többet és finomabbat és extrább csokoládét lopni. Aztán a templomkert sűrűjében boldogan és izgatottan vettük elő a szerzeményeinket.
Lebukás szinte soha nem volt, bementünk egyszerre 15-20-an és mindenki adta a tök ártatlant, néha még mi magunk sem vettük észre, hogy a másik éppen most gyűri a zsebébe a Melba kockát, kókusz rudat, stb. Akkoriban még nem volt Milka meg más hasonló extrák. Szinte kivétel nélkül mindenki maciskakaóért ment be és vett hozzá egy vagy két darab zsemlét. Azt meg tudták fizetni és teljesen hétköznapi dolognak számított, hogy ennyi éhes gyerekszáj robog be érte. Az eladók gyanútlanok voltak, soha fel nem állt a pénztáros, hogy megnézze mit csinálunk, asszem talán itt kezdett el elromlani a világ. Az én korosztályom ezt két kerek esztendeig mívelte, de nyílván voltak előttünk is elsősök és utánunk is olyan kezdők akiknek az iskolai élet szerves részévé vált a szervezett bolti lopás.
A dolognak itt nem volt vége, mert iskola után mindenki hazament és az otthoni barátok már nem abból az iskolából származtak. Voltak idősebbek és olyanok akik még nem iskolába jártak, csapatba verődve róttuk az utcákat és élveztük a napsütést. Ha pedig arra támadt kedvünk akkor valaki mindig megpróbált a középpontba kerülni azzal, hogy a boltból elcsent ezt azt. S, hogy az elismerést maximálisan megkapja, a legextrább dobozos Butterfly bon-bonokat és cukorkákat lopta el. A többiek pedig vígan megették és elismerően bólogattak, hogy ez igen, ennyire még én sem vagyok bátor.
Majd eljött a nap amikor a boltvezető kézen fogva kísért haza a szüleimhez. Persze anyám már rég sehol, apám dolgozik, a nagyanyám volt az aki elérhető. Kaptam tőle amúgy egy atyait és erősen megszidott, hogy mi szükséged neked erre, nem tudsz kérni, azt hiszed nem tellene rá? Nézd mennyi van itthon is! Sorra kezdte elővenni a cukrokat és csokoládékat a szekrényekből, mert mind el volt dugva és a hétvégekre tartogatta, volt hét unoka és mind nagyon falánk.
Barátokat nem lehet szerezni azáltal, hogy eltartod őket és azzal vívod ki a figyelmüket, hogy lopsz nekik a boltból.
Tudom, mert már másnap eldobtak, mint egy elhasznált és összegyűrt csokis papírt. Talán valahol ott romlott el a világ.
Loptam ám a magam örömére is csak úgy szórakozásból. Piaci árustól gyümölcsöt, műanyag katonákat és indiánokat, amikkel hosszú délutánokat játszottunk a homokban.
Egyszer nagyon boldog voltam, a Supermarketbe valami különös gyümölcs érkezett, amit addig még soha senki nem látott. Körbeállták a kosarakat és mindenki bátortalanul méregette a kerek és piros, nagyra nőtt gránátalmákat. Két darabot sikerült kilopni a boltból és felszabadultan, eufórikus állapotban rohantam a Lenin szobor tövébe, hogy megegyem, tényleg nagyon finom volt, azóta sem láttam olyan gyümölcsöt.
Ugyanabba az üzletbe egy napon elkezdték forgalmazni a Barack, Zöldalma és Málna üdítők mellett a barna üveges Oázis üdítő italt. Csak sajnos kétszer annyiba került, mint a társai. Ezért, hogy meggyőződjem róla milyen az íze, nem bírtam ki, iskola előtt bementem és loptam egy üveggel. Boldogan nyalogattam a szám szélét és megőriztem a számban az ízét egész délelőtt. Az üveget még kukába sem mertem dobni, eldugtam egy pad alá, mert ha valaki meglátja, hogy kidobom ennek a méregdrága üdítőnek az üvegét akkor mit szól?
Robbanó rágó? Az már sokkal bonyolultabb történet volt. Sötétkék és vad színekben pompázott a zacskója és nekünk egyszerű földi halandóknak megfizethetetlen volt, no és idegen is. A színes golyórágókat már megszoktam és loptunk is belőle annyit, hogy egy teherautót meg lehetne vele pakolni. De ezek a rágók idegenül hatottak, persze lehet, hogy csak rám. A gazdagabbak büszkén fogyasztották az iskolában, szünetekben és kéjesen hunyorítottak hozzá, hogy milyen jó érzés. Egyszer elszántam magam és zsebre gyűrtem belőle egy darabot, majd elszaladtam a kőrös partra egy fűzfa lombja alá, hogy ne lássa senki mit eszek, nem tudtam volna kimagyarázni, hogy miből vettem meg. Persze, lehet rá sem kérdezett volna senki, gyerek, rágógumi egyre megy. Talán a közöny, valahol ott romolhatott el ez a világ, vagy előttünk is loptak a gyerekek?
Mindez azért jutott eszembe, mert tegnap a fiam elcsente a munkaasztalomon hagyott rágógumit. Egy teljes csomag volt és egy darab hiányzott már belőle. Észrevettem, de nem szóltam neki, kíváncsi voltam mit tesz vele, hisz egy lakásban élünk, sokfelé nem viheti. Szorosan tartotta a markába és járt-kelt a földet leste majd sandán rám nézett, szemében benne volt a bűntudat, de még mindig nem szóltam semmit, látszólag tettem-vettem és lezajlott újra bennem a gyermekkorom ahol elromlott egy világ.
Aztán kiderült, hogy mi a problémája a fiamnak. Régebben amikor bölcsődés volt, majd később óvodás, minden szülő rágógumival fogta be a gyereke száját, hogy ne bömböljön. Azok meg elkezdték rágni és automatikusan lenyelték. Na ez nem tetszett nekem és emiatt én soha nem adtam a gyereknek rágógumit, hogy ne nyelje le. Ha valamelyik szülő a saját gyereke mellett az enyémet is megkínálta akkor elfogadtam és miután kimentünk az ajtón, kidobtam a kukába. Ez erősen megmaradt a fiam emlékeibe, hogy eltiltottam a rágógumitól. Közben eltelt néhány év, de úgy, hogy a rágógumi téma nem került napirendre. Csak most, hogy tegnap vettem, mert úgy gondoltam szájszagom lehet. Kint felejtettem a műhelyben az asztalon és Ő nem mert belőle kérni, mert úgy gondolta, hogy nem engedem meg neki, hisz régebben sem engedtem. Ezért elcsórta és gondolom azon gondolkodott, hogy hol kóstolhatná meg. A lakás 35nm + a műhely.
Persze, lehet rá sem kérdezett volna senki, gyerek, rágógumi egyre megy. Talán a közöny, valahol ott romolhatott el ez a világ, vagy előttünk is loptak a gyerekek?![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/kisguga400.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Emberi kapcsolatra vágysz ? Kapcsold be a géped
10./1.
Még a mosoly is gépi
Megpróbálok röviden írni, bár erről a témáról igencsak nehéz. Ott fogom kezdeni, ahol kapcsolatba kerültem a számítástechnikával, ott fogom folytatni, ahol semmi kapcsolatom nem volt vele, és befejezem az aktuális helyzettel. Elmondhatom, hogy függővé váltam.
1990 tájékán beleszerelmesedtem egy számítógépbe, amit egy akkori ismerősömnél láttam. Lenyűgözött a Norton Commander kettőpontakármennyi, a vírusok, amiről mesélt és a Dűne című játék. Vagy a Sim City, Xwing és még sok érdekes...enpera.
Egy 486 DX2 66MHz-es konfigja volt neki, és tervezte fejleszteni egy 100MHz-esre, csak nem volt elég pénz a zsebében hozzá, mert alaplapot is kellett volna hozzá cserélnie. Megkértem rá, hogy segítsen nekem számítógépet vásárolni, ha már valamennyit konyít hozzá. Újsághirdetésből kinézett számomra egy olyan konfigurációt, amit meg tudtam fizetni. Egy fekvő házban AT286 12MHz, 1mb int. ram ami nem volt bővíthető, 5,25 fdd, 20mb mfm hdd ( 2 x 10mb-ra particionálva, OAK 512kb isa vga, Adlib mono sound, 14'' color vga monitor, bill+egér és asszem nagyjából ennyi. Mikor megvásároltuk (70.000 ft) akkor először elmentünk hozzá és laplink kábellel átmásolta a Norton Commandert ill. a játékokat.
Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
BAD COMMAND OR FILE NAME
Mi van, nem érted amit mondok ?
BAD COMMAND OR FILE NAME
Ez hülye ázmeg....
BAD COMMAND OR FILE NAME
A faszba visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
BAD COMMAND OR FILE NAME
Nem viccnek szántam, tényleg annyira ketyere voltam, hogy ezt megcsináltam, de mindezek ellenére megpróbáltam úgy viselkedni, mint aki ért mindent és ura a helyzetnek.
Majd mikor végleg feladtam mert még az exe fájlokat is letöröltem, amik az oprendszert indították volna, akkor kétségbeesetten hívtam a barátomat és ő készségesen végighallgatott. Majd az este kellős közepén átjött és elmagyarázott mindent, mint apa a hülye fiának, majd újra bemásolta az oprendszert.
Napok múlva úgy néztem ki mint egy zombi, csak még egy pálya meglegyen, csak még egy szint, csak még egy újabb autót, csak csak csak és hajnali háromig-négyig a gép előtt külledve gyűrtem a szinteket. Másnap persze mint a mosott rongy és egész nap az járt a fejemben, hogy merre is kell fordulnom a következő szinten ?
Arra fordultam, hogy rájöttem nem tudom mire, és hogy használjam a számítógépemet. Zavart, hogy a barátomnak 486-os gépe van és stereo Sound Blaster hangkártyája, aminek a szép sárga doboza ki volt rakva a falra és az ára is jól látható volt 18700-...enpera.
Úgy döntöttem, ha nem tehetem meg, hogy olyan gépet vegyek mint az övé, akkor nem tartok olyat, amire ha ránézek, rögtön a barátomé jut eszembe. Gyorsan eladtam, ahogy jött az első alkalom és hosszú időre búcsút mondtam a számítástechnikának.
Évekkel később egy téli hónapban, amikor unalmasak voltak az esték, rájöttem, hogy szükségem lenne egy kütyüre. Akkoriban Szigetszentmártonban laktunk a feleségemmel egy takaros kis parasztházban.
Egyszer a piacon őgyelegve rábukkantam egy Spectrum ZX81-re minden tartozékával.
Bőszen csavargattam a kazetta beállító fejet, mivel másolt programok kerültek a kezembe. Kedvencem a Backgammon volt, a nejemmel hetekig játszottuk és volt, hogy sírva is fakadt. Bent a munkahelyemen mindenki Cyberpunk-nak hívott mert volt számítógépem.
Lassan úgy éreztem kicsi nekem az a világ amit a ZX81 nyújthat és beszereztem egy Commodore 64-et.
Micsoda lépés volt, egy egészen új és tágabb tér nyílt meg előttem. Néhány billentyű lenyomásával röhögést és helikopterzajt lehetett kicsikarni belőle. Be sokat csapkodtam az asztalhoz a magnót mert nem töltötte be az áhított programot és be sokat használtam a fejbeállító programot...enpera.
Megszületett az első gyermekem, költözködés is aktuális volt, kikerült az érdeklődési körömből a számítástechnika és ha most azt mondanám enpera...még rímelne is rá. De nem mondom.
A munkahelyemen ahol mint Cyberpunk néven lettem elhíresülve a ZX81 miatt, találtam a raktárban egy hatalmas toronyházat, benne egy 486-os alaplappal és processzorral. Megkérdeztem a főnökömet ez kiémié. Jelezte, hogy leselejtezett termék mert már kiszolgált, ám hibátlanul működik. Gondoltam eljött az én időm és széles vigyorral hazaszállítottam. Egy vagyonba került mire szereztem bele 250mb-os hdd-t, 16mb ramot, 1mb-os S3 pci vga-t és 1,44 fdd-t. Viszont még mindíg nem volt hangkártyám és cd romom. Ellenben naponta installáltam fel újra a Win 3.1-et mert nem voltam megelégedve a sebességével, csak tuningoltam, tuningoltam. Egy délután beállított az az ismerősöm aki első körben segített számítógépet szereznem és adott ajándékba egy 2X-es Sony cd romot, ugyanis lecserélte az övét egy 16X-osra hisz már régen P166MMX-el nyomult az autóversenyek miatt, azoknak kellett a proci. Éppen terevezte, hogy felbővíti 233MMX-re csak nem volt elég pénz a zsebében.
Később összeismerkedtem egy koreai lelkésszel, aki megajándékozott egy PI.-es alaplappal (FX66).
Este 20h után loholtam a Damjanich utcai bontóba 2000 ft-al, hogy tudjak venni az alaplaphoz processzort még aznap este és minél előbb újrainstallálhassam a Win 3.1-et.
Közölték velem, hogy sajnos 2000 ft-ért semmit nem tudnak adni, de 5000 ft-ért már AMD 100MHz procival tudnak előrukkolni. Nálam volt a 2X-es Sony cd rom is, gondoltam hátha kapok náluk gyorsabbat és esetleg beszámítják a 2X-est. Komoly géphez kell a sebesség. A fickó közölte velem, hogy a 8X-os Sony cd rom az 8000 ft és 2000 ft-ért számolja be a 2X-est.
Hozzá kell tennem, hogy másnap egy ismerősöm közölte, hogy a processzor amit vettem max. 1000 ft-ot ha ér ill. a 8X cd rom még annyit sem olvasott mint üknagyapám élelmedett korában. Mikor másnap visszavittem, hogy ha lehet inkább vegyék vissza és elboldogulok majd én a jólbevált 2X-es cd rommal, akkor közölték velem, hogy a cd rom amit megvásároltam az náluk még működött és garancia nincs rá, üzemképtelen alkatrészeket pedig nem vesznek át.
Talán ezek az elemek kellettek ahhoz, hogy a szemléletem a vevőkkel szemben olyan legyen amilyen jelenleg. Már nem hibáztatom őket, nincsenek vagy nem voltak egyedül. Az a ritkábbik változat ahol ember számba vesznek és türelmesek, készségesek a vevőkkel szemben. Azóta már sok számítástechnikai üzlet eladója, tulajdonosa és beavatottja megfordult nálam. Az elfogadott és általános nézet, hogy a vevő mindíg hülye.
Ugyan jelenleg számítástechnikával foglalkozom és sejtéseim szerint az egész életemet végig fogja kísérni mert úgy alakault. De azt soha nem fogom elfelejteni, hogy...
Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
BAD COMMAND OR FILE NAME
Mi van, nem érted amit mondok ?
BAD COMMAND OR FILE NAME
Ez hülye ázmeg....
BAD COMMAND OR FILE NAME
A faszba visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
BAD COMMAND OR FILE NAME
Nem viccnek szántam...enpera.
Van egy kis műhelyem és később azt is le fogom írni, hogy került a kezembe annyi alkatrész, hogy az orromon folyt ki. (megsúgom előre a koreai lelkésznek köze lesz hozzá).
Szal van ez a műhely, van az internet és azon a (hamaraosan üzemel) gugaponthu és és és.
Az emberek jönnek, mennek, de egy a lényeg, hogy szeretnek itt lenni mert nálam lehet embernek lenni és emberséget is kapnak. El lehet beszélgetni a gépekből adódó problémákról és sok esetben a helyszínen orvosolható. Szaporíthatnám a szavakat a végtelenségig és tömjénezhetném magamat a lényeg mégis az, hogy míg évekkel ezelőtt én csüngtem a telefon végén kétségbeesetten tanácsra várva, addig mára elértem azt, hogy óránként van ilyen telefonom és utána a megkönnyebbült, hálás köszönet.
Nincs mit, mert néha más jóval többet tud mint én, sőt a számítástechnika mára annyira szerteágazó, hogy külön szakágak fejlődtek belőle. Például aki nagyon jól ért a monitorokhoz és a javításukhoz az nem biztos, hogy járatos a nyomtatók terén és fordítva. Magamról elmondhatom, hogy néha ha egy igazán komoly szaktudású ember szólal meg mellettem akkor befogom a szám és inkább csak bólogatok mertz eszembe jut, hogy...
Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
BAD COMMAND OR FILE NAME
Mi van, nem érted amit mondok ?
BAD COMMAND OR FILE NAME
Ez hülye ázmeg....
BAD COMMAND OR FILE NAME
A faszba visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
BAD COMMAND OR FILE NAME
Nem viccnek szántam...enpera.
De senkit ne tévesszen meg az ha valaki nagytudású, mert lehet, hogy elveszett benne az ember...
Folyt köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Senki nem tudta mi történt, nem volt idő arra, hogy észleljünk, csak menekülni…
Egy éles bal kanyar közeledett, autók, futó gyalogosok, teljes káosz, én a hátsó ülésen ültem. A főnököm volt az aki beráncigált a kocsiba és csak ott vettem észre, hogy minden megmozdult. Talán három perc is elég volt ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, nincs hova menekülni, amit most csinálunk az csak őrjöngés, kapkodás. Semmi értelme, minden elpusztul végleg. A földnek vége, ég. Egyik sarkától a másikig izzik. Fel fog hevülni körbe, még van egy kevés idő, talán 1 teljes nap a menekülésre, ki a világűrbe. De mennyi ember tud kimenni? Egyszerre tíz? Még nem épített egyik cég sem annál nagyobb hajót ami befogadna több embert. Na jó, tételezzük fel, hogy elmegy öt férfi és öt nő…
Meddig? Kár is boncolni a kérdést, ráadásul engem nem érint.
Ami érint az az, hogy a kanyar után az út mellett volt egy keskeny de annál szebb folyó, szépen gondozott parkkal és bokrokkal. A kanyarban és utána betegek a földön és a folyóparton a vízben. Felborult egy platós kamion ami a pótkocsin, hordágyra rakott betegeket szállított. Egyre különösen emlékszem, a vízparton hempergett mint giliszta a porban, teljesen meztelen és vasak álltak ki az egyik lábából, a vér már megszínezte a folyó vizét és az vitte tovább. Okádtam, a főnököm hátranézett az anyósülésről és belevert egy hatalmasat az arcomba. Észnél legyél…ordította. Dőlt a vér az orromból le a kocsi szőnyegére. Nagyon lassan tudtunk haladni, mert teljes volt a káosz. Az út mellett leborult betegek mind súlyos betegek voltak akik szünet nélküli ápolást igényeltek. Mind vonaglott a földön és esedezve kérték az arra futókat és rohanókat, hogy segítsenek. Kevés betegen volt ruha vagy a ráterített lepedő, de nem találtak embert aki megszánta volna őket.
Hol vannak ilyenkor a rendőrök, a hadsereg, az állam, a tv, a rádió? Mind, mind emberek és futnak, éppen mentik a menteni valót. A katona és a rendőr biztos a karján a saját gyerekével menekül valamelyik irányba, amerre tovább élhet egy órával. Azt ugyan senki nem tudta mi történt pontosan, de azt mindenki észlelte, hogy baj van. Füst, porral és őrjítő a meleg. 50° körüli hőmérséklet és egyre csak emelkedett, izzott a föld.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Nem megy ki a fejemből az a kövér, hájas pacák aki a vízparton félig a vízben hempergett mint féreg a porban és vitte a víz a vérét. Újra és újra előtör a fejemben a kép és már megint okádnom kell. De fegyelmezem magam mert még mindig nem állt el az orrom vérzése. A főnököm jó ember, megtanított az önuralomra.
Az egyik kis furgon platójáról kígyók menekültek, nyílván a gazdájuknak ők voltak a legfontosabbak és őket mentette, telítve volt a plató üvegcserepekkel és látni lehetett az autón, hogy már ütközött. A törött üvegek meg azt jelezték, hogy a terráriumok lakói már nem annak a lakói, állt a kocsisor és a kígyók sorjáztak le a platóról az útra. Néha lehetett látni, hogy egy-egy ember elzuhan a furgon környékén, olyan is volt aki csecsemővel a karján. Egy lépéses kígyó, két lépéses kígyó, három lépéses kígyó, szerencséjük volt, én lassan már levegőt sem kapok.
Mit lehet tenni?
Ki kéne szállni az autóból és futni, de hová? Az egész föld mint a vulkán és a láva, nincs azaz nem lesz egy nap múlva szilárd talaj. Mit csináljak? Apám mire tanított? A törvény mit mond? A szabályok amiket megalkottunk hová rangsorolják a teljességben izzó lávát? Iskolában sem volt erről szó. Tanultam nyelveket, tanultam. Elvégeztem a legmagasabb iskolákat, van jól fizető munkahelyem, nagyon sokat keresek és sok pénzem van a bankban, befolyásos ember vagyok és most mégsem találnék akár csak egyet is aki adna egy pohár vizet. Vííííííz, éget a torkom és száll a por, jaj végem, azaz bárcsak végem lenne. Nem tudom az élet után mi jön, de ezt nem akarom, ennek legyen vége most. Ennyi az én akaratom, persze, hogy nincs vége, ez elvégzi a munkáját amit elkezdett.
Végül nem bírtam tovább, feltéptem a kocsi ajtaját és futottam, de nem találtam egy csendes utcát, egy zugot, egy sarkot ahol lenne oxigén, friss levegő vagy nyugalom. Egy kopasz állat véres fejjel lobogtatott valami magyar zászlót és közben üvöltötte, hogy magyarooooook, akkor is túléljük, nem halhat ki a nemzet, tartsatok össze. De rajtam kívül más nem figyelt rá. Azt hiszem neki is még volt hátra néhány órája, hogy terjessze a hülye nemzeti identitás zavarát, aztán felizzott vagy valami, de nem maradt utána más mint por és hamu. Magyar hamu, cseh hamu, német hamu, angol hamu, amerikai hamu, kínai hamu, néger hamu, cigány hamu, katona hamu, rendőr hamu, hamu és hamu.
Az első értelmes ötlet ami szembe jutott, hogy bementem egy kocsmába, gondoltam ott nem lesz senki. A hétköznapok sodrában amikor ugye megy a normál helyzet, tv-ből reklám, erkölcs és identitás tudat akkor itt a magyar munkások magyar alja fröccsözik a tanyákon, vermekben magyarok által magyaroknak kutyult vegyszeres borból és embert ítél a második pohár után. Tudja mi az igazság és fújja, nyomatékul az öklével az asztalra sújt néha, mert magyar. De most az, az ököl a saját szemgödrét vájja és a szájába, hogy ne jusson be az a forró levegő.
Behúztam az ajtót magam mögött és vííííííííz után lestem, a csapot megeresztettem, de akár a legforróbb gyógyforrás ebben a melegben, majd feltéptem a hűtőláda ajtaját. Sörök és konyak. Gyorsan ledöntöttem négy jéghideg sört szomj ellen és egy fél konyakot az ijedtség ellen, hogy észhez térjek. Észhez is tértem hirtelenjében és úgy döntöttem eszméletlenre iszom magam amíg hamuvá válok.
Még egy hideg sör, áram ugyan nem volt, de az a néhány óra amióta tart ez az állapot még nem volt elég ahhoz, hogy felmelegedjen.
Gondoltam körbenézek, hogy ki vagy kik futottak el innen a kocsmából. Az asztalok mellett ruhák, táskák, elejtett kulcsok és papírok. Minden ami fontos egy ember életében, most a földön hevert szabadon és bárdolatlanul. A gazdájuk most valahol éppen lohol a végzete elől. Még egy sör.
Jó estét, mondta volna az idegen aki épp az ajtót tépte fel és jelen helyzetben mivel sorstárs, így már nem is idegen, összeköt bennünket a helyzet. Van innivaló suttogta ordítva,kérdezve, mert hang az nem jutott ki a torkán artikulálva.
Miért tagadtam volna el előtte hisz társam lesz a halálban ha marad. Megosztottam vele a titkot és szinte feltépte a hűtőláda fedelét. Ahogy elnéztem neki is négy sörbe tellett mire észhez tért. Kicsit még pihegett, majd megbeszéltük a haditervet. Igyunk még…
Család kérdezte. Nem sajnos senki, vagyis a szülők, de rajtuk kívül csak a karrier. Hmm idáig jutottam.
S neked? Két gyerek, lányok, iskolások, asszony meg munkanélküli. Nem tudom merre vannak.
Igyunk még. Mit melóztál? Kérdeztem…, hát bkv ellenőr voltam, mondta hosszú hatásszünet után némileg hebegve. Kicsit vártam én is és megnyugtattam, hogy nem érdekel, úgy is meghalunk hamarosan.
Nem mondott rá semmit, de láttam a szemében a félelmet. Nekem is szükségem lett volna valakire, hogy megnyugtasson. A valamit választottam, igyunk még, addig amíg hideg a sör.
Szerintem váltsunk át konyakra, mert az hirtelenebb, javasoltam. Egyetértett velem és a nyolcadik után arra ébredtem, hogy forrón csókolja az arcomat és záporoztak a könnyei, hogy Ő jó ember és soha nem bántott senkit. Csak a munkáját végezte.
Hernyó vagy te is meg én is basszad meg, és ezzel megnyugodott. Huggyoznom kellett és az illem azt kívánta volna meg, hogy kimenjek a wc-re. De élve a különleges helyzettel magam és alkalmi barátom alá vizeltem, majd jót röhögtünk a dolgon mindketten, mert ebben az állapotban és jelen helyzetben megtiszteltetésnek vette.
Az volt a problémám, hogy egyre kevesebb volt a beszívni való és használható levegő és még nem voltam eszméletlen. Megkérdeztem a nevét, Endre, mondta nevetve, de nem számít már ez sem. Végre megértette, hogy mi a valódi és végleges neve. HAMU.
Az örökre, meg az Ő harminc éve nagy különbség és Ő felfogta, hogy órákon belül izzó parázs lesz belőle. Igyunk még…
Ittunk még sokáig vagy csak egy kevés ideig, de a kívánt célt elértük, nem voltunk már ébren mikor eljött a forró szél és mindent felégetett maga mögött és nem hagyott egy cseppnyi helyet sem ahová a lábad tehetted volna.
Ezt érdemled ember, egybemossa az eső a port és a hamut. Néger hamu, cigány hamu, cseh hamu, angol vagy német hamu. De mint hallhattuk a magyar hamu mindegyiknél fontosabb, az előkelőbb helyre folyik, hisz nemesebb. Nemesebben pusztult el mint a többi.
Égj velem.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Emberi kapcsolatra vágysz ? Kapcsold be a géped
10./2.
Ez én vagyok...
1998-ban megismerkedtem egy koreai lelkésszel, éppen egy éve nem volt munkám és nagyon kicsúsztak a dolgok a kezemből. Hatalmas adósság terhelte meg a vállamat minden oldalról. OTP részlet, lakásrezsi, ecetera...Munkám az nem volt, pedig a gesztenyepirítástól kezdve a napszemüveg árusításon keresztül, a plakátragasztásig mindent megpróbáltam. Az utolsó nekifutásom a számítástechnikát megelőzően a festőművész volt, természetesen sikertelenül. Akkoriban már ismertem a lelkészt és tanácsot kértem tőle, azt mondta ő pontosan átlátja ezt a helyzetet és nagyon jól tudja, hogy Isten mit szeretne tőlem, hisz ezt már sok ember életében látta. Minden olyan ajtót bezár előttem amelyik arról szól, hogy a saját magam erejéből és tudásából szeretnék sikereket elérni. Azzal bocsátott el, hogy ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra, akkor bizonyosan be fog következni. Ugyan egy szavát sem hittem el mert eleve bizalmatlan voltam és ilyen jellegű tapasztalattal nem bírtam. A lelkésznek lett igaza...és most nyugodtan kijelentem, hogy enpera, höhhhnyeee. Egyszer rám jött a frazeológia és bicóra pattantam. Napszemüveg, jó sújtásos zene a fülembe és nekiálltam gyalázni a kilométereket. Valahol az Andrássy út környékén lejobboltam és az Ó utcában találtam magam, abban a kerületben éppen lomtalanítás volt. A Szerkó KFT kirakta az utcára eme népünnep keretein belül az Állami Biztosító 60db komplett PI. és PII.-es számítógépét mert valószínűleg felmondták a szerződésüket. Valahol időrendi sorrenben akkor érhettem oda amikor a cigányok a 30. számítógépet csapták a földhöz, hogy kinyerjék belőle a rézkábeleket. Mire sikerült őket ráébresztenem, hogy a számítógép értéke egyben sokkal több mint a kinyert rézhuzaloknak már a 40. gépet csapták a földhöz. Összeszorult a szívem, s bár pénz nem volt nálam de amúgy sem, elhatároztam, hogy megszerzem tőlük a maradék gépeket. Nekiálltunk bőszen alkudozni, közöltem, hogy pénzem nincs, nekik meg szerszámuk. A kerékpárom szerszámtáskájából egyenként vettem elő a csavarhúzót, villáskulcsot és mindent amit találtam. Mire kiürült már 6db komplett gép volt a birtokomban, bizalmatlanul körbeálltak vagy tízen, de nem ijjedtem meg tőlük. Általában véve ha emberként beszélsz velük akkor semmi gond, sőt ha még tiszteletet adsz nekik akkor kenyérre lehet őket kenni. A Nike pólómért és a kerékpároskesztyűmért cserébe újabb 2db komplett gépet kaptam tőlük, majd az üdítő is hozzájuk vándorolt a kerékpárom flaskatárolójából. Maradt a rövidnadrágom, az alsóm, a sportcipőm és a zoknim. Na meg a fejemen a napszemüveg és a füles a hozzátartozó walkmannal és mindkettő igen becses darab volt számomra. Megígértem nekik, hogy megkaphatják a szemüveget is és a walkmant ha cserébe átválogathatom a dobozaikat amikbe belepakolták a szétbuherált alkatrészeket. Úgy is volt, két monitoros dobozt megpakoltam rammal, procival, hdd-vel, fdd-vel, vga-val és egyéb csecsével-becsével ami még belefért. Szigetelőszalaggal felfogattam a komplett gépeket a kerékpáromra és elindúltam haza gyalog. A két monitoros dobozt lezárva otthagytam náluk megőrzésre. Elég hülyén néztem ki a montyra felragasztózott 8db komplett géppel és a súlya sem volt csekélység. Mire hazasétáltam vele a Gizellába megöregedtem. Majd újra vissza a két doboz alkatrészért. Azokat is felciháltam a kerékpárra és újabb séta. Aznap este leültem a számítógépstóc elé a pincémben és eszembe jutott az a mondat amit a lelkész mondott: ''ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra''.
Akkor megelégíti az én lelkemet.
Másnap reggel már a Hirdetés c. újság szerkesztőségében sorjáztam a pulthoz és adtam fel a napi 2-4db hirdetést. Elkezdtem a számítógépeket kiárulni alkatrészenként, de nem számoltam azzal a ténnyel, hogy ha valaki meg akart vásárolni egy IP233MMX-es procit az egyúttal meg akart szabadulni egy kisebbtől. Aztán a vevők szoktattak hozzá, hogy a hirdetésemben megjelenjen a kisebb processzort ill. egyéb számtech alkatrészt beszámítósdi. Ahogy elterveztem, hogy minél hamarabb túladok az alkatrészeken újsághirdetés segítségével, úgy lett napról-napra egyre több alkatrészem a beszámításoknak köszönhetően. Elkezdtem kijárogatni a Petőfi csarnokba hétvégenként az alkatrészekkel mert már nagyon sok lett belőlük. Akkoriban az emberek bátrabban vásároltak és közvetlenebbek is voltak. Alapjában véve az anyagi helyzetem rendbe jött és sikerült az adósságokon felül némi pluszra is szert tenni. A pluszpénzt pedig nem hagyhattam parlagon heverni. Kijárogattam hajnalonta a Verseny u-i. piacra és felvásároltam fillérekért a használt számtech alkatrészeket a hajléktalanoktól és a cigány asszonyoktól. Amit utána természetesen yóó pénzért továbbmértem a Hirdetés c. újságon keresztül...enpera.
Hosszú a történet ami elvezetett a ma estéig. Elég csak annyit mondanom, hogy a gugaponthu már üzemel egyelőre itt tartok és forog az agykerék telítve tervekkel. Egyet viszont nem tévesztek szem elől: Ember tervez...enpera.
Egy kis szakmaiság. Eleinte nálam mindenki jobban értett a számítástechnikához és sűrűn előfordult, hogy olyan emberektől kértem segítséget akik egy egyszerű Linux partíció eltávolítása kapcsán is csak annyit mondtak, hogy egy 1000-ért megcsinálom és lépj tovább. De azt semmiképp sem árulta volna el, hogy miként kell csinálni. Rövid időn belül rájöttem, hogy tanulnom kell, méghozzá sokat, sőt nagyon sokat. A legjobb módszer az volt, hogy hibás gépeket kezdtem el helyrerakni. Mivel nem akartam, hogy lássák mennyire kínlódok a gépekkel így eleinte azt mondtam hagyja itt a gépet és másnapra rendbeszedem vagy telefonálok amint elkészültem. Volt olyan, hogy egy ismerősöm Olaszországból hazafelé jövet magával hozta a számítógépét amit internetezésre használt ott és megkért, hogy szedjem rendbe. Jelezte, hogy három nap múlva utazik vissza és addigra kellene neki készen. Természetesen két napig küzdöttem a géppel mire rájöttem, hogy a boot sectorban vírus van, hőőőjjj. Aztán a harmadik nap a modemmel küszködtem mert a netről leszedett driverekkel nem akart müxxeni. Elrohantam a frissen startoló Nagy Lajos Király úti Miskárolóba és vettem egy origi modemet. Téptem haza és csak otthon vettem észre, hogy a driver lemez hiányzik a dobozból. Tépek vissza és vállvonogatás, majd jelzem, hogy yóó a másolat is de sürge mert haladnom kell. Punnyadtványad kölyökgólya benyögi, hogy vegyek cd-t. OK mondom ezen ne múljon acca. Hát nemaddiga csak 10db-ot tudnak adni mert nem bontanak. Enpera akkor szabadult el a basszájba. Visszaadtam nekik készségesen és mivel három napon belül és szinte egy órán belül jártam kértem egy másik típust ráfizetéssel. A gép szerencsére időben kész lett és még aznap elhatároztam, hogy Software-s hibát többé senkinek.
A lényeg az, hogy egyre többen jártak hozzám és egyre több hibával. A felmerülő hibák megoldását sok esetben már kisujjból, de ha valami még addig nem tapasztalttal találtam magam szemben az sem zavart a kezét tördelő tulajdonossal ellentétben, mert nekem kihívást és tanulást jelentette, mivel hosszútávon gondolkodtam és nem felejtettem el soha, hogy:
Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
BAD COMMAND OR FILE NAME
Mi van, nem érted amit mondok ?
BAD COMMAND OR FILE NAME
Ez hülye ázmeg....
BAD COMMAND OR FILE NAME
A faszba visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
BAD COMMAND OR FILE NAME
Nem viccnek szántam, tényleg annyira ketyere voltam, hogy ezt megcsináltam, de mindezek ellenére megpróbáltam úgy viselkedni, mint aki ért mindent és ura a helyzetnek.
Azt, hogy bizalommal fordulnak hozzám és nem tartom kötelességemnek minden egyes elejtett mondatomért szaros ezer forintot elkérni, annak köszönhetem, hogy qrva sok hibajelenség talált megoldásra a kezeim között külső segítség nélkül. Természetesen a mai napig előfordul, hogy olyan ember toppan be hozzám segítséget kérni aki kéccerannyit tud elméletben mint én, viszont ilyenkor ildomosnak tartom befogni a számat és egyszerű gyakorlati példával megoldani a problémát.
Alapfelállás, hogy mi volt az utolsó mozzanat ami a hibát előidézhette software-sen vagy hardware-sen ? Mit rakott fel vagy mit rakott bele ill. távolított el ?
Jelenleg ott tartok , hogy óránként csireg-csereg a határban a tyilifon, hogy teeeee mijévan az, hogy ...és enpera. Ugyan mindig közlöm, hogy telefonon keresztüli hibaelhárításra csak a Gyurcsok képes, de azért amit mondok néha bégyün.
Még egy kis szakmaiság: Eleinte mikor komplett gépet rendeltek tőlem, vakon, mohón összedobtam és bekapcs...enpera, természetesen soha nem indult a masinéria. Szedhettem szét az alapokig és elkezdhettem kideríteni, hogy mi okozhatta a hibát?
Azóta már nem a megrendelt konfig szintjétől függ az óvatosság, hanem úgy kezdem, hogy alaplap+proci+ram+vga és bekapcs, ha túrázik akkor jön a következő elem és utána szintén egy, míg elemenként felépítem a gépet. Általában véve oprendszert nem szoktam telepíteni mert az mindenkinek a magánügye. Ugye ?
Mondjuk úgy, hogy amit írok nem egyenlő egy valós idejű prociteszttel és nem annyira kívánatos mint egy lólőcsháromdémárk teszteredménye, nézzétek el nekem. Nem szeretnék beállni a sorba, sőt ha sorbanállóst is kéne írnom akkor is megfűszerezném gugásra...enpera
Mára zárszóként annyit, hogy saját tapasztalatom annyi a húrkakóbász számítógépesekről, hogy inkább elvárják, hogy elismerjem mekkora szakik és mennyit diplomáztak ázze a cámtógépből, mintsem, hogy elismerjék lóganét sem értenek ahhoz amit tanultak. Ha yóól megtanulták és gyakorlatiasak akkor miért itt sorjáznak a rácsom előtt ?
Megmondom miért, mert nem létezik olyan ember aki értene a számítástechnikához, hisz naponta fejlődik és a grafikon görbéje már javában meredek falon dönget.
De ezzel szemben a végzett cámtógépesek megmaradnak a tanultaknál, ami ugye aznap avul el ahogy kiidzadják a diplomát.
Tehát nemes egyszerűséggel elmondhatjuk, hogy inkább tartsd csukva a szád amikor be akarod bizonyítani valakinek, hogy mennyire értesz a cámtógépekhez, mert lehet utánad végzett egy évvel. Be kellemetlen ugye nagyfijjú
Ez vagyok én...Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A futár szélsebesen húz be a benzinkút shop-ja elé és ledobja a földre a kerékpárt, sietős lehet mert vágtat be a pénztárhoz. Vásárol egy 3000ft-os telefon feltöltőt és lihegve kirohan az üzletből. Elővesz egy fémpénzt és remegő kézzel lekaparja a védőréteget. Nekiáll a telefonon pötyögni, az utolsó számjegyet már a kerékpáron üti be, egy laza mozdulattal a földre ejti a feltöltő kártyát és már egy kilométerrel odébb kapja a visszaértesítő sms-t. Üdvözöljük az egyenleg feltöltése sikertelen volt.
München sétálóutcája kihalt ilyen kései órában, Magyar cigány család húzódott meg a hideg szél és eső elől egy ékszer üzlet bejárata alatt. Mind a kilencen elfértek kényelmesen mert hatalmas ívelt bejárója volt, szerencséjükre a kirakat oldalában volt egy szellőző ami az alagsorban lévő helységek szellőztetését oldotta meg. Oda kucorodtak az asszonyok és lányok a picikkel, a férfiak visszafogottan de hangoskodtak, nevettek és valami italt fogyasztottak amit a közeli üzletben vásároltak. A szél megtekerte a kirakatok fölötti ponyvatakarót és néhol félig hajtotta a facsemetéket. Álmukban sem gondolták, hogy külhonban is ilyen zord időjárás lehet. Abban reménykedtek, hogy ha átlépik a határt akkor minden problémájuk megszűnik. Nincs több megaláztatás, nincs szűkölködés, végre valaki ember számba veszi őket és talán a nap is folyamatosan árasztja a sugarait. A szemben lévő ház előtt leparkolt egy csillogó fekete Audi. A férfinép kisereglett a csodájára, hogy ámuljanak. Valóban nagyon nagy autó volt az ők szakadt, sötétpiros Zsigulijukhoz képest amivel alig bírtak elvánszorogni idáig. Az audiból kiszállt a sofőr és hátrament kinyitni az ajtót. Egy magas, szőke, fehér bőrű, fehér arcú fiatalember dugta ki a fejét és bicegve elindult a ház bejárata felé. A Cigány férfiak mind irigykedve bámultak utána és magukban ezerszer megcsókolták volna a földet ha most a fiatalember helyében lehetett volna bármelyikük is. Elképzelték ahogy bemegy a házba, valaki hosszú asztalnál gyertyát gyújt neki és felszolgálja a vacsorát. Ezüst tálcán hozzák a vadat,köreteket és a süteményt, előtte yóó forró levest. A sofőr segített a fiatalembernek eljutni a bejárati ajtóig majd mindketten megálltak és visszanéztek az ékszerüzlet bejáratához ahol a nagy sokaságot vélték látni a homályban. A sofőr elköszönt és elhajtott. A fiatalember még egy percig bámulta irigyen az összesereglett férfiakat és magában ezerszer megcsókolta volna a földet ha bármelyikük helyében lehetett volna. Lenyomta a bejárati ajtó kilincsét és bebicegett az előtérbe maga után húzva a műlábát. Beült a neki készített felvonóba és mire az emeletre ért lecsatolta, majd nekiállt tasakos levest készíteni egy személyre. Míg forrt a víz az elektromos tűzhelyen odaállt az ablakba és vágyódva nézte a férfiakat ahogy csettintgetik az ujjukat és egyik lábukról a másikra ugrálnak az italtól jókedvűen..........
Fiatal pár összeszorult szívvel ballag a körúton, fogják egymás kezét és nem zavarja őket, hogy mindkettejüké nyirkos az izzadságtól. Nem szólnak egymáshoz mert mindent tudnak és kérdezni valójuk sincs nagyon. Mindketten keserűséggel a szívükben sétálnak el az üzletek előtt és arról ábrándoznak, hogy egyszer csak meghal végre az öreg. A lány és a fiú nagyon szereti egymást és a fiú már lépett volna is kettejük ügyében, hogy albérletet keressenek és együtt éljenek de a lány apja nem engedte. Szigorúan megtiltotta a lánynak, hogy találkozzon a fiúval. Nagyon mérgesen és hangosan veszekedett vele napról-napra, hogy kerülje őt és egyáltalán mindenkit kerüljön el messzire mert ha megtudja akkor kitagadja és leköpdösi mindenki előtt. A lány gúnyosan jegyezte meg de csak magában, hogy édesapám maga ha köpni tudna akkor az ágyból is ki tudna kelni wc-re, de így egy ápolónő és a szomszéd asszony jár hozzá ha a lánya éppen dolgozik. Az öreg mindent megtett, hogy megkeserítse a fiatalok életét, de ez kevés volt számára. Állandóan szekálta a szomszédasszonyt is, hogy kiről mi a véleménye és, hogy az alatta lakónak büdöset hugyozik a macskája mert átérzik a padlón és járjon utána a nevében. Az ápolónőt meg hol a frizurája miatt piszkálta, hogy kócos és amúgy is hányszor fürdik egy héten meg vált alsóneműt. Aztán egy napon kiadta a lelkét. A fiatal pár is örömmel és felszabadultan vette birtokába a lakást és láttak neki nagyokat tervezni egy életre, hogy ez ide kerül ez meg olyan színű lesz. A szomszédasszony átment az alsó lakásba megsimogatni a cicát és elfogyasztott az öreggel egy kávét kedélyesen. Megállapították, hogy idén szilveszterkor sem volt a tv-ben semmi érdemleges a Gálvölgyin kívül. Az ápolónő pedig azóta is boldogan fogadja a bókokat, hogy milyen csinos a frizurája és jhuj be illatos a parfüm amit ma használ. Szóval nézőpont kérdése és azt ajánlom mindenkinek, hogy ne legyen házsártos fakupac ha megöregszik mert nem csak a saját életét keseríti meg vele. Én úgy szeretnék eltávozni, hogy mindenki visszavárjon és fájlalja, hogy többé nem lehet velem.
Ülök a fürdőszobában a mosógép előtt, este 22h és a család a csukott szoba ajtó mögött szuszókál. Én meg napszemüvegben, sötétben, bámulom a kétkazettás magnódeck ledjeit ahogy villognak a zenére. Óvatosan és csendben teszem fel a kérdést, hogy led mi lett veled ? BBE dübörög a fejhallgatóban és nagyon rajta vagyok a zenén. Néha elismerően ciccegek, hogy ázze ez oszt tuggya mi a dörgés.
Előttem négy üveg sör és egy üveg kóla. Kezemben toll és előttem a füzet amit félig már teleírtam az eszembejutásokkal. Szippantok még egy mélyet a pipába és várok. Szinte röhögve fújom ki a füstöt mert eszembe jutott ha most látnának a főnökeim akik rámbízták a 80 milliós raktárkészletet.........ázze ütős a téma, néha úgy szétszakadok, hogy csak parázás a köbön, a zene is idegesít. Ilyenkor nyúlok a sör felé és tudom, hogy ha hirtelen lenyomok egy üveggel akkor az visszahoz. A visszatérő fázisban szoktak jönni azok a gondolatok amiket érdemes lejegyezni, mármint ha képes vagyok fogalmazni és még inkább írni. Nehéz ügy és nem mindíg sikerül, úgy 2-4 óra alatt írok tele egy lapot de az legalább velős. Olyanok mint Dártvéjdör a hagymásrostélyost szereti meg, hogy ......
erre például emléxem konkrétan:
< Valahol ott messze szárba szökken a búza
Valahol ott messze éhezik egy gyermek sírva >
valahol ott messze.....
A feleségem szerencsére észnél volt végig a két év alatt és most már én is nagyon köszönöm neki a türelmet így évek múlva, hogy nem ment tönkre minden körülöttem. Istennek hála elmúlt ez is mint egy rossz álom....
--------------------
Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi1.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi2.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi3.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi4.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi5.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi6.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi7.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/bananac01.gif "[kép]")
Van atombombám, ha gondolod megoldom a depressziódat.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/bananac02.gif "[kép]")
Van pisztolyom, ha gondolod megoldom a depressziódat.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/bananac03.gif "[kép]")
Van egy késem is, ha gondolod megoldom a depressziódat.
Igazság szerint ezen a pár soron kívül nincs semmim,
ennek kell a szívedig hatolnia.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
''Meggyőződésem (tapasztalatom), hogy nem csak kétféle szélső helyzete van a viselkedésnek, nemcsak porig alázatos illetve felfuvalkodott emberek vannak, hanem a normál eloszlás szerint a többség tisztában van a világban elfoglalt helyével, esetlegességével, korlátaival, végességével. Isten - aki a kereszténység szerint mindenkit szeret - ezeket mégsem, vagy kevésbé?''
Üdv! Isten számára egyetlen nagyon fontos dolog van, hogy üdvözülj, ez szimbólikusan hitből történik Jézus vére által, valóságosan pedig Isten azt szeretné ha ugyanaz a lélek és bölcsesség lenne a te szívedben is, mint Isten és Jézus szíve.
Jn 5,30
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
Jn 6,38
Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
A történet kedvéért, ha most Isten téged vagy bárki mást kérne meg a fórumról, hogy hirdesse az Evangéliumot, akkor az lenne belőle, mint láthatod az összes hozzászólásodat
Amikor Isten valakit megaláz, annak érdekében, hogy üdvözüljön az így fest:
4. Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
5. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
6. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
7. Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
8. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!
Láthatod, hogy Péter sokat munkálkodott, nyilván tapasztalt halász volt. De sikertelen, biztos nagyon elvolt keseredve emiatt, hogy hiába megy ki a tengerre nem fog semmit.
Az, hogy Péter sikertelen és elkeseredett ember lett és hogy nem fogott semmit, azaz hiába munkálkodott, ez is Isten munkája volt. Azt a célt szolgálta, hogy ne tudjon önmagában megbízni, hanem Jézus szavában bízzon. Isten ezt minden ember életében legalább egyszer megteszi. Halálunk után nem lesz kibúvó, hogy én nem tudtam róla, hogy van Isten, nekem nem hirdetett senki Evangéliumot.
Ha erre lenne lehetőség, akkor nem csak mennyország és pokol lenne, hanem egy harmadik hely azoknak, akik ugyan bűnösök, de nem hallották az Evangéliumot.
Tudod rengeteget lehet csűrni, csavarni a szavakat a magunk javára a saját elménk elgondolása szerint. Azonban ha valaki Istentől kegyelmet kap, Isten munkálkodik az életében és megtapasztalja, akkor a mutató ujj ott a szájon.
Én nyertem feleséget, két gyermeket és olyan munkát az úrtól, amit reggel 5h-tól este 10h-ig örömmel végzek és teher a hétvége, mikor pihenhetek. Nem a pénteket várom, hogy lejárjon a munkaidő és nem nyögök fel hétfő reggel. Mindezt Isten munkálkodta értem, tőle kaptam, ez az Ő dicsősége. Egyszer az én életem is sikertelenné vált. Hosszú ideig kínlódtam s Isten olyan szívet adott, hogy kerestem Őt s hagyta magát megtalálni, elküldte hozzám az egyik lelkészt s általa üdvösséget nyertem s mindent, amit leírtam.
Láttam feljebb írtad, hogy általában senki nem tesz említést arról ha valaki csak leéli az életét, dolgozik és senkinek nem okoz fájdalmat, azaz egy átlagember. Nos ilyen Isten szempontjából nem létezik, de nem is hagyja említés nélkül. Ha megnézed a tékozló fiú példázatát, akkor ott említést tesz a bátyjáról, aki pont ilyen ember. De van egy alapos probléma. Hiába él az apja mellett, hiába tesz meg mindent, amit az apja kér s hiába dolgozik becsületesen. Ember szempontjából semmi kivetnivalót nem találhatunk benne, ám a példázatban mégsem azt látod, hogy az apjának ez örömet okozna és megjutalmazza. Sokkal inkább azt a fiát jutalmazza meg, amelyik elvitte a háztól a vagyonát, elherdálta, elitta, elkurvázta és most jön haza tépetten s megalázottan.
Egyszerű, a kisebbik fiú azért ment el otthonról, mert nem volt egy szíve neki és az apjának, nem az apja bölcsességével használta a vagyonát. Csak testben volt jelen az apja mellett nem lélekben, az apja hiába tartotta volna maga mellett erőszakkal. A bátyja is ott volt végig az apja mellett és keményen s becsületesen dolgozott, de ez is helytelen volt. Ugyanis ebben az állapotában jutalmat kellett volna kapnia az apjától, nem kegyelmet.
Van még erre egy jó példázat a Jákób és Ézsaú példázata, ahol Ézsaú volt az első szülött és Ő is keményen dolgozott s mégis Jákób volt az, aki áldást nyert az apjától, mert Ő nem önmagában bízott, hanem az anyja szavában.
Az Isten előtt nem erény, hogy valaki leéli az életét úgy, hogy dolgozik és nem zavar senkit, meg becsületes. Az ilyen embernek nem Isten szívére és kegyelmére van szüksége, hanem fizetségre. Isten pedig elsősorban a saját szívét és bölécsességét szeretné adni s kegyelmet, de mindaddig ez lehetetlen, amíg bűn van a szívedben.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
''(a legmeredekebb eset számomra Ábrahámé, akinek bizonyítania kellett, hogy akár meg is ölné piciny gyermekét, hogy a kedvében járjon .. és ő meg is ölte volna .. ezáltal kedves lett Isten előtt.)''
Erre még röviden reagálok. Ha Isten szemével néznél a világra, akkor nem lennének kérdések, csak hit.
A Biblia ilyen szempontból elég szövevényes olvasmány. Ugyanis ha szó szerint olvasnám, akkor én is értetlenkednék és megbotránkoznék benne, hogy mi a haszna abból ha Ábrahám leöli késsel a saját fiát és megáldozza, megégeti?
Ahhoz, hogy megértsük kicsit el kell kalandozni előrébb a Bibliában:
Jer 1,5
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
Ez nem úgy zajlott ám le, hogy Isten a felhőkön csücsülve nézett lefelé és a körmét rágta, hogy na vajon most megöli vagy nem? S Jézussal izgatottan várták a végkifejletet, mert fogadtak egy talentumban s várták, hogy ki nyeri.
Isten, mint ahogy olvashatod pontosan ismerte Ábrahám szívét s jellemét már születése előtt. Ez minden egyes emberre igaz, hisz minden ember lelke Istentől jön ki és ugyanoda megy vissza elé.
Isten nem arra volt kíváncsi, hogy megteszi vagy sem, sőt nem is volt kíváncsi semmire. Ábrahámnak volt szüksége arra, hogy megtapasztalja Isten kegyelmét. Ha egy vak ember megy az utcán, akkor 100%-ban a vakvezető kutyára kell támaszkodnia, természetesen magától is sétálgathat az utcán de a vakvezető kutya vezetésével sokkal biztonságosabb és eredményesebb. Ha valaki az életét Istenre bízza, akkor az hasonlatos a vakvezető kutyához. Én is megtehetném azt, hogy nem foglalkozok Isten bölcsességével és szívével, élem az életem, mint bárki más. 7 évvel ezelőttig így tettem, sőt volt olyan ha valaki a Bibliáról próbált meg velem beszélni, akkor a tetlegességig elmentem csak, hogy megszabaduljak tőle, annyira útáltam a hívőket meg a papokat.
Isten megígérte Ábrahámnak Izsákot, majd ebből hosszú ideig nem lett semmi. Majd mikor elfogyott a reményük, akkor a saját gondolataik alapján Sára beküldte a szolgálóját a férjéhez és Ő szülte meg neki Izmaelt, de Izmael nem Isten ígéretéből született, hanem Ábrahám akaratából. S mikor már megvénhedtek s úgy gondolták nincs lehetőségük gyermeket nemzeni, akkor Isten munkálkodott értük s egy évvel Izsák születése előtt megígérte, hogy fiuk fog születni. Sára akkor kinevette Istent, egyáltalán nem hitt az ígéretben. Izsák az ígéret gyermeke volt, Isten akaratából született meg. Hogy később Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel az nem más, mint a vakvezető kutya és a vak ember viszonya. Ábrahámnak vakon megkellett bíznia Isten szavában, már megtapasztalhatta, hogy Izsák olyan szituációban született meg, amikor ember számára már minden lehetőség kimerült + mellette még ott volt Isten ígérete, hogy Ábrahám magvát nagy néppé teszi. Mérlegelnie kellett, hogy a helyzetre tekintve azt mondja, hogy nem, itt ez a fiú, öreg vagyok, nincs már lehetőségem másik gyermeket nemzeni, nem áldozom fel. Vagy pedig Isten szavára bízva megteszi, amit Isten kért tőle.
Természetesen Istennek semmi haszna sem származott volna abból ha Ábrahám megöli Izsákot, de abból viszont nagy hitet nyert, hogy Isten munkálkodott érte és gondoskodott számára az áldozati állatról.
Még egy kicsit visszamennék az előbbi beszélgetésünkre az átlagemberhez:
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
Az az ember, aki megőrzi magát mindentől, megpróbál becsületesen élni és ledolgozza az egész életét, az elmondhatja magáról, hogy nem tett semmi mást, mint Isten átkát fogadva, annak eleget téve élte az életét. De Istennek nem csak ez az akarata, van kegyelem is, amit adni akar az embernek. Kétféle ember van mindig, a tékozló fiú és a bátyja. Ha valaki tékozló fiúként él Isten előtt és eljut abba az állapotba, ami a tékozló fiút apjához vezérelte, azt Isten felmagasztalja. De ha valaki bátyjaként éli az életét, azaz átlagember módjára, az Isten átkát kapva élhet és a végén is csak azt kaphatja meg.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Sűrített levegő, vagy tej.
Gyökeres változás
Én és a nejem alszunk a konyhakövön, gyerekek stand by vidéken, kivettük
belőlük az elemet, majd újraprogramozzuk mindkettőt.
nnyé innen
Amúgy most az jutott eszembe, hogy gondolom nincs kivel állatkodnod, ezért
most kapóra jött ez a lehetőség és alaposan kikáromkodhatod magadat
Mindjárt ebéd, nejem tehermentesítve lett, nem kell főznie, itt egy finya és
olcsó kifőzde 200 méterre, oda járunk offolni minden nap.
Már beindult a pavlovi reflexem, elkelne egy fogorvosi nyálelszívó gép.
Nigger!!
Hőőőjjj!
Tudom, hogy nigger vagy! Nem bújkálhatsz csak mert sötét van, elfelejdkeztél
róla hogy egyben hideg is és vacog a fogad. Ahogy villámsebességgel egymáshoz
koccannak a fogaid és közben porlik el, hatalmas fehér porfelhő képződik
körülötted és olyan, mint az éjjeli köd.
Soha ne tévesszen meg az éjjeli köd, ahol köd ott nigger.
Ez tézis. vedd úgy, hogy a kiképzésed része
Figyejjémán háziposzáta!
Megvan még a szomszéd fekete tacskója? Volt vele valami sztorink, amin
végtelen jókat röhögcséltünk, de már nem emléxem. Lehet ha megöregszem már
csak röhögcsélni fogok azon, hogy régen milyen jókat röhögcséltem, de nem
tudom, hogy min és ez milyen röhögcséges dolog.
Van egy szú a szervizasztalomban, percenként perceg. Rosszabb, mint egy
kakukkos óra. Már megpróbáltam kinyírni oldószerrel meg fúrógéppel belefúrtam
az asztalba ott ahol hallottam percegni, de ez az asztal becsapós, mert
szerintem vezeti a percegést. Lehet nem is ott fúrtam, ahol a szú volt.
Idegesítő na, most is hallom. Erről ne beszélj senkinek, mert akkor kezelni
akarnak engem. Pedig nincs semmi bajom csak ez a rohadt szú. Uralkodnom kell
magamon, mert ha elvisznek akkor ki ad enni a gyerekeimnek?
Hőőőőőőőőőőőőőőő
Ilyenkor még beszámítható vagy?
Vagy már túl tettek rajtad?
A nejemmel elhatároztuk, hogy felrobbantunk)
Holnap délelőtt a tettek mezejére lépünk...izé.
Nem tudod véletlenül merre van?
Barátok közt, Lost nálam is favorit, egyszer átbeszélgethetnénk egy éjszakát
erről a két filmről
Persze ez nem igaz, nem szoktam tévét nézni, mert mikor én bemegyek a lakásba,
akkor lefekszek a szőnyegre és alszom. Hónapok óta ez van, nem ágyban alszom
a derekam miatt, hanem a parkettán. Bemegyek, eldőök oszt annyi. Yayy
Pedig de, ha hiszed, ha nem. Szerintem ti meg állva alszatok és közben
beszélgettek, hogy legalább azt a kis együtt töltött időt együtt töltsétek.
Nálunk úgy megy, hogy reggel fél hatkor asszonyt kicibálom ágyból, kávét főz
és közben nekiállunk diskurálni csendben. Nálam a csend egyenlő a
medvedörmögéssel, akármilyen halkan beszélek felébred a kicsi. Aztán
folyamatosan anyaaaaaaaaaaa tajajó, tajajó, tajajó, tajajó.
Anya bosszankodva feláll, hogy viszem mááááár én meg eldörmögök egy
basszamegot és kivonulok a műhelybe, este meg bevonulok és eldőlök a
szőnyegen, reggel fél hatkor asszonyt kicibálom ágyból, kávét főz és közben
nekiállunk diskurálni csendben.
Csak azt nem értem , miért nem főzöl magadnak kávét ??
Hja
Azért, mert csak. Férfisoviniszta állat vagyok
Egyébiránt pedig a lakásunk 35nm az ágytól a konyha 3m-re van s ha én
nekiállok csörömpölni a fazekakkal és edényekkel, amit a nejem előző este oly
szépen felhalmozott mosogatás után, akkor egy kávéfőzés megállíthatatlan
emberáradatot vonna maga után a konyhába a 2 éves fiammal az élen, aki bőszen
tajajóért kiáltozna én meg elszaladnék otthonról vietnámig s beülnék egy
rizsföld kellős közepére mantrázni (hozzáteszem végleg).
Hát ennyit röviden a kávéfőzésemről
Akarsz még valamit tudni kettisz ügynök? Vagy most éppen hortyogsz?
Mindegy, napközben majd még küldök leveleket.
Hja csinos kis meglepi bombát raktunk az udvarotokba, kinderbomba kifejezetten
gyerekeknek, épp hogy csak leviszi a fejét
Ha visszaküldöd a csomagolását ötször, akkor nyerhetsz vele mégegyet.
Figyejjémán rehabos (rehabilitáció, érted rehab, rehabos vagy visszahab
bááááááhhhhhhh
Vissza a habot, nem más, mint ellenmozgalom a hab ellenmozgalom ellen (vagy
mi confused.gif)
Akik rehabilitálják a habot, habtalanított habzószáyou-ak, hetet habot
összehordanak, na mindegy habjuk a fenébe.
Azért még hab mondjak valamit, habarjában tenni kell valamit a habtyúk tavának
előadásához, hogy a kihabosítás sikeres legyen.
Figyejjémán boxos! Niggerjárás van felétek, hogy akkora a köd?
Képzeld, éppen dolgozom, ebéd után vagyok, az ebéd meg én utánam, holnap is
fogok ebédelni.
Elmondjam mit ettem? Minek kérdezem, úgy sem te döntöd el ))
Mindegy mostmár nem mondom el, inkább titokzatos maradok.
Volt habcsók is, közben a tévében ment a Hablet shakespearetól, mármint nem
shakespeare tolta a habot, hanem tőle. Pontosabban nem tőle tolták el és sem
nem Ő.
Tudod az a habtalanító sztori, amit már említettem, benne volt a tévében is.
Bemondták az egyórásiban, tiszta libabőrös lett tőle a hátam, a hamburgeremben
találtam. Na oszt csak elárultam mit ettem ebédre.
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Bevonultam a wécére. Végeztével nyúlok automatikusan a tekercs felé, de üresen kacsint rám a tartója.
-Anya! Adj már be egy tekercs papírt légyszi!
-Elfogyott a wécépapír.
-Akkor adj papírzsebkendőt!
-Az sincs, tegnap elfogyott.
-Akkor adj szalvéát vagy bármi mást!
-...túrkálás, szekrényajtó nyikorgás...Nincs. Az is elfogyott, csak filteres teafű van.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Így teljes a kép
http://www.guga.hu/gugafelora/gugafelora1.mp4
http://www.guga.hu/gugafelora/gugafelora2.mp4
http://www.guga.hu/gugafelora/gugafelora3.mp4
http://www.guga.hu/gugafelora/gugafelora4.mp4
Az egyes és a négyes már belett linkelve.
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Gyász
Az egyik telefon szolgáltatóhoz kellett bemennem délutánra, hogy átírják végre két év után a cégünk nevére a telefont. A nejemmel ültünk a bejárat előtt várva a sorszámra, elszaladt az idő, már több, mint egy órája ültünk ott. El kellett mennie a nejemnek a nagyobbik fiamért, addig én tovább vártam a sorszámra.
Egyszer csak odaült mellém egy nagy darab férfi és próbáld velem beszélgetésbe elegyedni, hogy éppen milyen telefont akar venni, akció van, meg kamerás. Na mondom magamban, megint megtalált egy marha a fogyasztói társadalomból.
Próbáltam félrefordulni és húzni a számat, hogy vegye észre nem óhajtok társalogni vele, kicsit arrébb is ültem a padon. Erre megszólalt:
-Az előbb, aki elment a felesége volt?
-Igen az.
-Nagyon vigyázzanak egymásra!....s azzal elsírta magát, kis szünet majd összeszedte magát és pont Őt hívták, éppen sorra került.
Sorra kerültem én is és fél szemmel lestem az emberemet, hogy mikor végez, nagyon megérintett az elesettsége.
Előttem ment ki a bejárati ajtón és eltűnt a forgatagban, nem sokkal utána én is szabadultam a pulttól és utána eredtem. Tudtam miről beszélt, valakije meghalt, nyilván a felesége. Valószínűleg nemrég és itt egy kétmilliós főváros, de nincs kivel beszélnie.
Utána mentem, láttam, ahogy fejét leszegve ment a tömegben elveszve. Megérintettem a vállát, felém fordult és annyit mondtam neki, hogy ígérje meg ha bajban lesz, ha segítségre lesz szüksége felhív!!!
Nagyon megköszönte, felírta a számomat, én is az övét, majd mondta, hogy nagyon nagy szüksége van valakire, mert nincs maradása, egész nap csak megy, a felesége rákban halt meg s egy hete temették.
Megint elsírta magát és próbáltam vele érzékeltetni, hogy nem kell szégyellnie az érzéseit, nem kell tenni ellene ha nem tud uralkodni magán.
Péntek délután felhívtam, hogy mikor jöjjön hozzánk szombaton ebédre, éppen az utcán volt, valahol sétált, kérdeztem mikor hívhatom otthon?
Uram, én reggel, hajnalban felkelek és elindulok otthonról, addig megyek, amíg bírom lábon, ha már nem, akkor merek hazamenni és megint elsírta magát, csak az este ne jönne jegyezte meg és elcsukló hangon búcsúzott el.
Holnap átjön hozzánk, nincs benne, nincs hozzá gyakorlatom, hogy miként kell közelíteni egy gyászoló emberhez, miként kell enyhíteni a fájdalmát. Ezért meghívtam István bácsit a gyülekezetünkből, akinek a felesége nyáron halt meg.
Meg Marikát is, Ő végtelen türelemmel és megértéssel van megáldva. Én tudom nem tudok többet tenni érte, mint főzni egy finom ebédet, holnap délelőtt megyek és bevásárolok vagy 10 személyre.
2 milliós főváros és nincs egy ember, aki meghallgatná vagy törődne vele, azt mondta a gyerekei a temetésre sem mentek el. Ez hogy lehet? Milyen világot élünk már?
A büszkeségre épül az egész?
S ha a büszkeség leomlik, hol marad az ember?
Tényleg sokat gondolkoztam rajta, hogy mit mondhatnék majd ennek az embernek, akit soha nem láttam s mégis hozzánk menekül a gondjaival, akikkel 2 szót váltott. Hol vannak a rokonai, akiknek ilyenkor gyámolítani kéne. Nincs pénzük és nem érnek rá?
Normális dolog ez?
Mondanék magamban csúnyákat, de nincs időm, mert holnap jön, leül és arra vár, hogy megerősítsem t lélekben. Még nem tudom mit fogok neki mondani, de abban biztos vagyok, hogy lelki teher nélkül fog távozni tőlünk Isten kegyelméből.
Félek belegondolni abba a helyzetbe, hogy egyszer majd én vagy a feleségem kóricálunk így az utcán elveszve s várva, hogy valakinek szólhassunk egy szót is.
Mély fájdalom egy szerettünk elvesztése, bár az empátiámról biztosítva van, mégsem tudhatom milyen feneketlen mélységű fájdalom, nekem még mindenkim él.
De megértem és próbálok tapintatos és segítőkész lenni. Ilyesmit feldolgozni nem könnyű, a történet végérvényes, nem visszafordítható.
Holnap szombat. Nem visszafordítható.
Lk 9,62
És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
Mondtam volna neki, hogy Isten..., de félbeszakított. Isten gonosz, mérhetetlenül gonosz és zokogott..., nem mondtam neki semmit. Nem voltam abban a helyzetben, hogy bármit is mondhatnék. Neki a fájdalmát csak egy élő feleség pótolhatta volna.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/temetes.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Kutyák
Apámnak volt egy remek házőrző kutyája a tanyánkon, kuvasz volt és Maca volt a neve, ezer közül megismertem volna. Az egyik szeme kék volt, a másik meg barna, gyönyörű jószág volt, amellett, hogy látványnak szép volt a feladatát is pontosan végezte. Feleslegesen nem ugatérozott, enni napjában egyszer kapott és havonta magától kihagyott egy napot. A idegent vagy szokatlant látott, akkor jelezte a dolog súlyához mérten egy egy ugatással vagy veszett csaholással. Ha a 2 kilométerre lévő műúton elment egy motoros, akkor egy rövid vakkantás és a vége elvékonyítva, fej elfordítva de úgy, hogy az orra még a levegőbe és a következő pillanatban újra feküdt. Ott öregedett meg a kutya apám mellett, apámhoz lett szoktatva és csak rá hallgatott, az ételt és a friss vizet is tőle fogadta el, mondjuk sosem próbálta más etetni, néha kivittem neki az ételmaradékot ha egyedül voltam otthon.
Aztán kimúlt, megsirattam, mert közel állt hozzám, naphosszat feküdtem vele a fűbe és bámultuk az eget, eget bámulni naphosszat csak kutya és ember tud önfeledten, főleg azért, mert a kutya nem is nézte az eget.
Egyik nap mentem haza szakmunkásképzőből és látom a Maca helyére kivan kötve egy német juhász. Nem szólt az egy szót sem, ahogy ballagtam be a tanyára, nézett rám mereven, le sem vette rólam a szemét. Ledobtam magamról az iskolatáskát, bementem a konyhába és megebédeltem, a csirkecsontot papírra raktam és kisétáltam a kutyaházhoz, a kutya továbbra sem adott ki hangot csak figyelt, ahogy felé nyúltam a papírral a kezem után kapott és egy szemvillanás alatt lehámozta csontig három ujjamat. Visítottam, mint a rimóczi nyúl, rohantam a konyhába és lemostam, bekötöztem a kezem. Akkor láttam meg a hűtő tetején a papírt, amire Apám ráírta, hogy VIGYÁZZ A KUTYÁVAL, MERT HARAPÓS!
Estére belázasodtam, Apám megjött és kérdezte mi történt velem? Mondtam neki munkahelyi baleset, festettünk egy szekrényt és felsértette a kezemet, kérte mutassam meg. Gyanús volt neki, de nem mondta. Másnapra a kutya eltűnt, évekkel később tudtam meg, hogy Apám a rendőrségtől kapta, egy kiszolgált kutya volt, amelyiket nyugdíjazták. Apám sejtette, hogy a kutya készítette ki a kezemet és azt is, hogy nem mertem elmondani. Másnap csákánnyal agyonütötte a kutyát és elásta a ház mögött.
Utána nem volt Apámnak többet kutyája, én meg közben elkerültem otthonról, megnősültem, család, de még mindig nincs kutyánk. Gyerekek nagyobbak, gondoltam kellene egyet venni, egy megbízható házőrzőt. Nemrég áprilisban kutyavásár volt, nagyon beharangozták előtte és mindenki úgy érezte kötelessége ott lenni, szinte nehezményeztek rád, hogy nem is vagy magyar ha nem mész el egyszer kutyavásárba. 4 -féle kutya volt, két harci eb meg egy kis töpszli, amelyiket nem lehetett megkötni, mindig szabadon járt, hja és egy pudli, amolyan öleb. Házőrzésre egyik sem volt alkalmas, a gyerekem közelébe sem engedtem volna őket, megbízhatatlan kutyák. A két kisebbik elkényeztetett és válogatott koszton tartott, olyan amelyik ha csirkecsontot lát csak fanyalog és eloldalog, a másik kettő meg állandóan a koncon marakodott, egész nap lehetett volna őket etetni, semennyi nem lett volna nekik elég. Na meg az acsarkodás naphosszat és a fogvicsorítás. Nekem házőrző ebre lett volna szükségem, olyan amelyik ha lefekszik a fűbe akkor nekitámaszthatom a fejem és elszuszékolhatok mellette, ha bármi rendelleneset tapasztal, akkor finoman vakkant és tudtomra adja, hogy ébresztő gazdám. Olyan kutya kellett volna, amelyik hűségesen szolgál, napjában egyszer eszik, egy hónapban egy napot kihagy és az ételt meg a friss vizet csak tőlem fogadja. De ez a két harci kutya? Az egyik úgy nézett ki szelídebb, de amint megszólalt a másik az is csak hörgött és csorgatta a nyálát véresen, vicsorította a fogát, már vége volt a kutyavásárnak és messze jártam onnan a fiammal, de ilyen távolra is elhallatszott a csaholásuk, ahogy egymásnak estek. Gondoltam is magamban, nagy baj lesz annál a háznál, ahol ezekre bízzák annak őrzését.
Ne haragudjatok rám, tényleg elkelt volna egy házőrző, de nem tudtam közülük választani, alkalmatlanok a feladatra.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Bor és sütemény.
A műhely, ahol egész nap dolgozom a lakásunk ajtajától 1 méterre van, a csengőnket is átkötöttem oda mivel a napom túlnyomó részét ott töltöm. Záróra után ha valaki becsenget azt már nem halljuk meg, arra az esetre ott van a mobil és a vonalas telefon. Vasárnap hajnal háromkor felébreszt a nejem, hogy valaki szünet nélkül nyomja a csengőnket. Mondom neki az lehetetlen, ki akarna ilyenkor hozzánk jönni? Kinyitottam a lakás ajtaját és belehallgattam a hajnal csendjébe, s valóban vékonyan hallottam a műhelyből a csengőt ahogy szünet nélkül visít. Úgy ahogy voltam meztéláb és alsóban felsétáltam a lépcsőn a rácsig és kinéztem a bejárat elé, de nem láttam senkit. Akkor toppant elém a sötétből dühösen az egyik földszinti lakó, aki a résre nyitott ajtó mögül figyelt. Nyomában a felesége, aki szintén dühödt arcot vágott és rám rivalltak, hogy azonnal hagyjuk abba! Néztem rájuk elkerekedett és érthetetlen szemmel, karomat ösztönösen és tehetetlenül széttárva, jelezvén félig éber s elesett állapotomat s kérdeztem mit? Ezt az éktelen dübörgést, órák óta nem tudnak aludni, még füldugóval sem. Mondom nekik nem csinálunk semmit, alszunk, de nem hittek nekem, még az a tény sem enyhített az arcukon, hogy hiányos öltözékben állok előttük a hidegben ott a lépcsőn. Még hátra volt a teljes megsemmisülés, mert lenyomultak utánam a lépcsőn, hogy a saját szemükkel győződjenek meg állításomról, a lakásunk ajtaja mögül a feleségem dugta ki a fejét és álomittas, rekedtes hangon s értetlenül kérdezte, hogy kik ezek? Semmit sem látott a sötétben, mondom neki semmi, a földszinti lakók. Lejöttek a lakásunk ajtajáig és megvárták, amíg a feleségem beiszkol a szobába, utána kinyitottam az ajtót és belehallgattak a lakásunk csendjébe, semmi csak a két gyerek ütemes szuszékolása, no meg az SZDSZ. A falunk túloldalán van a székházuk és annak az alagsorában a nyomdájuk, én a hosszú évek alatt már megszoktam, hogy éjjel s nappal dübörög és morajlik a fal, néhány éve mikor nyomdában dolgoztam 3 műszakban, akkor ha kicsit szuszókálni akartam, csak közvetlenül a nyomdagép mellett tehettem a papírkartonok közé bújva, ezért nem zavart. De ez a fiatal pár azt hitte a mi lakásunkból jön a morajlás és a szakadatlan zakatolás, ami olyan volt, mint ezred katonai vigyáz a betonon. Mondom a srácnak az SZDSZ nyomdája dübörög a fal túloldalán, erre rendkívül elszégyellte magát és kérte ne haragudjak rá, amiért ilyen paraszt volt. A csengő még akkor is szólt, mert elővigyázatosan kiakasztotta egy szál gyufával, gyorsan felsietett és kivette a gyufát a csengőgomb mellől.
Másnap kora reggel siettem ki a keleti pályaudvarra, mert Apám érkezett vonattal. Mire hazaértünk a konyhaasztalon egy üveg vörös bor várt és egy nagy doboz csokis sütemény, aminek a gyerekek örültek a legjobban.
Ha más hasznom soha nem is lesz az SZDSZ-ből, ezt azért így utólag köszönöm nekik, hja és ha valaha is elmegyek választani, ha abbahagyják az éjszakai munkákat, ígérem rájuk adom a voksomat, cserébe a nyugalmas éjszakákért.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Rozsdás
Fiatal korom füstös kocsmáiban fogyasztottuk eme költségkímélő ám annál tudatrombolóbb hatással rendelkező italt, fél kevert és fél vegyes volt az összetétele, 16 éves korom előtt soha nem jutottam el a harmadik pohár végéig, utána meg nem mertem megkóstolni.
Volt egy gyönyörű hely, ahol régebben laktam, a tanya. Volt külön szobám, külön szántóm, külön erdőm és különb volt minden életnél. Az erdő szélessége 1km volt a hossza talán kétszerese, ez volt a mienk. Akácerdő fácánnal, néha betévedt őzekkel, amelyek a fazékban vagy a fagyasztóban lelték nyugalmukat, őzlábgombák, s a méheknek méz, sóska az egyik sarkában, hóvirág tavasszal, rigófütty hajnalban, mókus az ágakon, langy szellő ha ébredezett a táj, és egész évben friss tej a közeli tehenészetből. A tanyánkkal szemben volt egy lepukkant lóistálló, mögötte üzemen kívüli járművek, amelyeket az eltelt hosszú évek betakartak liánnal, lapulevéllel és bürökkel, de néha odafértünk az aljnövényzettől a haverokkal és megcsodáltuk őket, volt varázsa, nem üzemeltek, de lehetett látni rajtuk, hogy kiszolgáltak, mára csak a rozsda lepi őket, nem mozdulnak.
Ma este összetalálkoztam az egyik lakóval az utcán, fejét a két válla közé húzva ment a kocsijához, valamiért szomorú volt, ráköszöntem s gondoltam két vigyorral felvidítom, nem sikerült. Valahogy szóba jött a politika. Miért ne, az mindig szóba jön, aktuális, ha becsukom a szemem a fülemen jönnek be, ha a fülemet csukom be, akkor az agyamban látom a negatívját a plakátjaiknak. Kérdezem elmész? Mondja határozottan igen, udvariasságból nem kérdeztem kire, de aztán úgy gondoltam szarok az udvariasságra és nyíltan rákérdeztem. Elmondta és utána hozzátette, hogy tisztában vagyok vele, hogy semmi nem fog megváltozni, mert ez egy rozsdás gépezet, de ha már ennyi pénzt elköltöttek a kampányra, akkor ott a helyem.
Anyám egyik este felhív, hogy meghalt a nagybátyám németországban, az öccse. Tudtam, hogy régóta beteg, hisz lesoványodott, de elröpült az a tíz év, amíg nem akartam/akartunk róla tudomást venni és nohát máris meghalt. A német feleségétől már évekkel ezelőtt elvált, dolgozni nem tudott, haza nem jöhetett, hát maradt neki a halál, így elsőre lesújtott, de aztán Anyám második mondata, hogy hogy vannak a gyerekek felébresztett. Hja hogy ma mán máma van mán (by süsü).
Nem kell lehangolódni, végül is Anyámnak közelebbi rokona, mint nekem és ha Ő nem foglalkozik vele, akkor nehogy már nekem legyen lelkiismeret furdalásom, még leírni is rossz a szót. Szegény Misi most egy hűtőkamrában fekszik, várja a feloldozást, hogy részévé válhasson a földnek, amelyből valaha vétetett. Haza nem hozatják, mert drága, több, mint 600 ezer forint lenne, a temetésre meg nem megy ki senki, mert a konzul azt ajánlotta. A rokonok és hozzátartozók nem mernek jelentkezni a halottért, mert sok volt az adóssága. Így megy ez, a kapcsolatok és az érzelmek berozsdásodtak, nem működik a gépezet. Karácsonykor szerettünk volna a családommal hazamenni Gyulára, valamiért nem jött össze, hiányzott az ösztöke, na mondom magamban legalább a Nagymamát felhívom Szent estén, nem tettem, valamiért eltolódott. Most, hogy meghalt a fia, sem Ő nem hívott, sem én. Pedig gondolunk egymásra rozsdásan és mozdulatlanul, emlékezve a hajdan megélt szép időkre, amikor olajozottan működött a gépezet. Emlékszem Misi mellettem állt a Nagyapám (Apja) temetésén.
Én most kiállok Misi mellett, de ahogy gépelek és Ő várja a sorsát, hogy döntsenek felőle a hűtőkamrában ez elég rozsdásnak tűnik. Elköszönni sem tudok tőle, sem szóban, sem lélekben, hideg van, a lelkekben is, mindenki berozsdásodott, a tudat hogy valakiért önzetlen áldozatot kell hoznunk romboló hatással van ránk.
Apám járt itt a hétvégén. Panaszkodott, hogy a lakás, amely az övé de öcsém lakik benne annak a fejlesztési költségeit Ő fizeti, gázt vezetnek be éppen. Mondom neki, ez egyszerű, add neki, felejtsd el, és minden költség öcsémet fog terhelni, Apám kardoskodott, hogy a lakás az övé. Persze van neki hol laknia, mert van másik lakása, de az is az Övé. Annyira kardoskodott a tulajdonjoga mellett, hogy az már zavaró volt, mondom neki a fiadról beszélsz, nem egy idegenről. Jó jó, de ha neked van valamid, akkor te sem adod csak úgy oda és hosszan röhögött, némi éllel. Mondom neki, ha nekem van valamim az nem az enyém, a fiamé. Zavarban volt, felállt a rozsdás térdeivel és gondolataival, legalább a kort tisztelhetnéd, sziszegte a fogai közül.
Hamarosan jönnek a választások és az emberek lázasan ikszelnek majd, remélve, hogy a sorsuk jobbra fordul, olyan kezekbe kerül, hogy nyerő szelvény lesz az x-ből. Én most vetettem számot a feleségemmel, 11 éve vagyunk együtt és dolgozunk. Nem léptünk előbbre egy lépést sem. Dolgoztunk mindketten, van két gyermek. Még egy normális bútort sem tudtunk megvásárolni, hogy örömmel nézzünk rá, nem várunk sokat a politikától. Nemrég a miniszterelnök bejelentette, hogy az egész évi fizetését felajánlotta karitatív célokra. Mondom a nejemnek, hogy ha a miniszterelnök, aki egyáltalán nem egy Bibliai alak megtette ezt a lépést, akkor mennyit harácsolt év közben?
Okos és legjobb döntéseket hozva jutottam, jutottunk ebbe a helyzetbe, magamat nem tartom egy léhűtő és cselekedés képtelen embernek, s mégis úgy érzem gúzsba vagyok kötözve, persze a keserűség álarca minden esetben egy mosoly vagy egy vállon veregetés, mert mások sokkal rosszabb helyzetben vannak nálam és itt panaszolják el a műhelyben. Van, akit ez hidegen érint, ott van mindjárt a nagybátyám a hűtőkamrában, vagy a miniszterelnök a mikrofonok előtt.
Mondom magamban olajat a tűzre, jöjjön a változás, de sajnos demokrácia van, nem lehet oly hirtelen, elébb vigyük a döntők elé, akik éppen szabadságon vannak vagy leterheltek és nincs idejük, Karib szigetek.
Én meg itthon vagyok otthon s ha ítélőképességem nem csal, azaz nem vélek rosszabbul, mint négy éve, akkor maradok is itthon, de ha csal, akkor 39%-al vélek rosszabbul, mint négy éve. Ez mindenre kihat, vehetem úgy hogy berozsdásodtam. Idejét sem tudom, hogy mikor vittem a feleségem étterembe, moziba. Nem mindennapos dolog, nem minden éves, nem minden életes, ebben az életben nem kötelező vágyni, érezni és álmodni, maradj a seggeden, légy rozsdás, ne mozdulj mert fájni fog.
Ugye nem haragszol meg rám ha már nem hiszek a zengzetes tv beszédeknek és a sokat mondó óriás plakátoknak? Ugye nem haragítlak magamra ha nekem nem ígéret kell, hanem bizonyíték? Ugye nem hiszed azt, hogy politikus vagyok, ugye nem azt hogy nagyravágyó? Ugye nem hiszed el rólam, amit a sajtó hoz, hogy elégedetlen és mindig követelődző? Ugye nem hiszel el semmit? Ugye nem kötelezted el magad? Ugye tudsz még mosolyogni? Nem? Akkor elkötelezett vagy, megkötözve, a vágyaid attól függnek, akitől várod, akinek elkötelezted magad, NO de ha hiszel neki s elmész, akkor miért e savanyú ábrázat?
Kertészet, kert magazin és adatbázis
A réz a rozsda kórokozói ellen nem hatásos, ezért rozsdabetegségek ellen nem érdemes vele permetezni. Sok más féle gomba kórokozót elpusztít, ...Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Egy ismerősöm bor átfejtésre invitált bennünket Zalába a Kisbalaton fölé. Egy egész hegyoldal volt az övé, hatalmas, hűvös borpince. Azzal kezdtük reggel, hogy végigjártuk a környéken azokat a borpincéket, amelyeket a külföldi tulajdonos rábízott. Az elsőben fehér bort ittunk, a másodikban vöröset, tulajdonképpen csak azt kellett ellenőrizni, hogy minden rendben van e. Nincs e betörés valamelyik ingatlanra vagy borpincébe. Egy platós kisteherautóval jártuk körbe a vidéket, vendéglátóm is szorgosan kóstolgatta az itókákat, amelyeket kínált, ezen a környéken, ahol nincs aszfaltút, jogszabályok sem léteznek, mindenki ittasan vezet. Reggeli után voltam már, meg sem kottyant a két liter elfogyasztott bor, hisz jó levegő, hegyoldal. Később lementünk az Ő pincejébe és nekiálltunk motoros szivattyúval átfejteni a borokat egyik hordóból a másikba, ennél nagyobb hordókat még nem láttam. Sosem hittem azoknak az anekdotáknak, hogy hűvös pincéből felment a melegre és az elfogyasztott bormennyiség csak akkor fejtette ki a hatását. Nem emlékszem rá, hogy mennyit ittam, minden pohár bor nagyon ízletes volt, azóta nem merek üveges bort vásárolni a boltokban. Volt egy fix ígéret, valami bográcsgulyás, aminek néha éreztem az illatát a ház elől, valamelyik melós főzte. Ez az egy dolog volt a végén, amibe megkapaszkodhattam, mert minden elhomályosodott. Megkértek rá, hogy hozzak le vödörben vizet, többször is ki kellett mennem és közben lépcsőzni, kívül volt vagy 30° meleg. Az utolsó dolog, amire tisztán emlékszem, hogy a hordók aljából kézzel tereltem a vederbe valami büdös maszlagot, amiből később törköly pálinkát akartak főzni. Nagyon elhagytam magam, szerencsére a vége felé jártunk és vendéglátóm is látta nehezen állok a lábamon, elnézést kértem és elindultam nyugvóhelyet keresni magamnak. Utólagosan elmondhatom, hogy végig nagyon szerencsés voltam, hogy nem szégyenültem meg a végletekig. Arra még emlékszem, hogy tántorogva mentem fel a lépcsőn és hogy elindultam a szőlőtőkék között. Botorkáltam a göröngyökön és már nem volt semmi motivációm, kikapcsolni, el, megszűnni, valószínűleg eleshettem. A következő, amire eszméltem az már órákkal később volt, hallottam, hogy a nejem keres, kiabál utánam. Felemeltem a fejem, de nem volt egy fix pont előttem, azonnal forgott velem minden, hánytam és próbáltam az öklendezések közben talpra állni, leszakítottam szőlőindát és rogyadoztak a térdeim, akkor éreztem meg, hogy összefostam magam. Végig belül a farmernadrágom hideg és... nem is tudom mi a helyes kifejezés erre, de éreztem. A gondolat, hogy itt feküdtem öntudatlanul és közben összefostam magam kijózanított, megoldást kerestem a dologra. Nem jutott eszembe semmi, felállni nem mertem, mert féltem, hogy meglátnak. Elkezdtem mászni négykézláb, majd mikor úgy gondoltam, hogy jó messze értem a háztól felálltam óvatosan és körülnéztem, a feleségem állt tőlem pár méterre. Nem kellett neki mondanom semmit, látta mi történt és azt is hogy milyen állapotba kerültem, nem vagyok szokva a mértéktelen italozáshoz. Mondtam neki révetegen, hogy szeretnék valahol megfürdeni, lenéztem a hegyről és megláttam a Kisbalatont. Elindultam a tó felé, hogy ott majd lefürdök, a nejem miután közölte, hogy az legalább 10 kilométer, utána teljesen elhagyatottnak és leforrázottnak éreztem magam.
Mentünk egy ideig telkeken keresztül, végül az egyik ház mellett találtam egy betongyűrűt, amibe az esővizet gyűjtötték a permetezéshez, a víz tiszta volt, én ledobáltam magamról minden göncömet és beleguggoltam a vízbe, a feleségem visszament a házhoz, hogy ruhát szerezzen nekem. Valószínűleg elaludhattam a vízben, gyerekzsivajra ébredtem. Tőlem néhány méterre két kisfiú ugrándozott az udvaron, csak néhány szőlősor választott el tőlük azért nem láthattak, no meg mivel mozdulatlanul aludtam így nem hívtam fel magamra a figyelmet. Óvatosan kimásztam a vízből és eliszkoltam át a földúton, nem látott meg senki, a ruhámat sem hoztam el, úgy ahogy voltam meztelenül szaladtam vissza a ház felé, út közben összefutottam a nejemmel. Nem kérdezett semmit, nem mondtam semmit. Felöltöztem, visszamentünk, megvacsoráztunk és elköszöntünk. Hazafelé a vonaton sem esett szó a dologról, de nem is beszélgettünk semmiről.
Évekkel később nagyanyám is mesélt egy hasonló sztorit, hogy nagyapám beivott és összecsinálta magát a város főutcáján, hozzá még kiabált is, nagyanyám meg nem tudta hová bújjék szégyenében, elvitte a tópartra a nádasba és lemosdatta, utána végig a kertek alatt hazakísérte. Anyám sem maradhatott ki a sorból, erre még én is emlékszem, Apám beivott fizetésnap és úgy jött haza, hogy nem tudott magáról semmit. Elaludt anyám mellett az ágyon, majd az éjszaka közepén nekiindult az útnak meztelenül, szerencsére nyár volt és meleg, a háztól néhány kilométerre akadtak rá az árokban a tehenészek, mikor jöttek hajnalban dolgozni, felrakták az egyik lovaskocsira és a házunk előtt felébresztették, bezörögtek az ajtón és Apám besétált meztelenül s kómásan.
Ez már csak egy ilyen család.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
![[kép]](http://www.hant.hu/images/Uveg-urna-keresztes-n.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/hand.gif "[kép]")
Aktív témák
- Lian Li Lancool III ARGB fekete új garanciával
- Dobozos új Asus ROG Zephyrus M14/RYZEN 7-6800HS/16GB Ram/1 TB SSD/AMD RADEON RX 6700S 8GB/WQXGA/GARI
- Arozzi Vernazza Soft Fabric Gamer Szék - Világos Szürke
- Apple iPhone 14 Pro 128GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- Apple iPhone 13 128GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- Asus Maximus v Formula+32GB+i7 3770k
- AquaMarina Monster SUP Stand Up Paddle board
- Dell Precision M4800 (Intel Core i7 - 4800MQ, 16gb, 256 GB SSD, NVIDIA Quadro K2100M)
- Samsung Pro Plus 512 GB SD kártya (MB-MD512SA/EU - 180/130 mb/s)
- 4db Continental EcoContact 6 nyári gumi 4db 215/55 R17 V 1200km-t használt