Aktív témák

• #146 guga Közösségépítő

  2006-02-17 21:44:41 #146

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Gyász
  
  Az egyik telefon szolgáltatóhoz kellett bemennem délutánra, hogy átírják végre két év után a cégünk nevére a telefont. A nejemmel ültünk a bejárat előtt várva a sorszámra, elszaladt az idő, már több, mint egy órája ültünk ott. El kellett mennie a nejemnek a nagyobbik fiamért, addig én tovább vártam a sorszámra.
  Egyszer csak odaült mellém egy nagy darab férfi és próbáld velem beszélgetésbe elegyedni, hogy éppen milyen telefont akar venni, akció van, meg kamerás. Na mondom magamban, megint megtalált egy marha a fogyasztói társadalomból.
  Próbáltam félrefordulni és húzni a számat, hogy vegye észre nem óhajtok társalogni vele, kicsit arrébb is ültem a padon. Erre megszólalt:
  
  -Az előbb, aki elment a felesége volt?
  
  -Igen az.
  
  -Nagyon vigyázzanak egymásra!....s azzal elsírta magát, kis szünet majd összeszedte magát és pont Őt hívták, éppen sorra került.
  Sorra kerültem én is és fél szemmel lestem az emberemet, hogy mikor végez, nagyon megérintett az elesettsége.
  
  Előttem ment ki a bejárati ajtón és eltűnt a forgatagban, nem sokkal utána én is szabadultam a pulttól és utána eredtem. Tudtam miről beszélt, valakije meghalt, nyilván a felesége. Valószínűleg nemrég és itt egy kétmilliós főváros, de nincs kivel beszélnie.
  
  Utána mentem, láttam, ahogy fejét leszegve ment a tömegben elveszve. Megérintettem a vállát, felém fordult és annyit mondtam neki, hogy ígérje meg ha bajban lesz, ha segítségre lesz szüksége felhív!!!
  Nagyon megköszönte, felírta a számomat, én is az övét, majd mondta, hogy nagyon nagy szüksége van valakire, mert nincs maradása, egész nap csak megy, a felesége rákban halt meg s egy hete temették.
  Megint elsírta magát és próbáltam vele érzékeltetni, hogy nem kell szégyellnie az érzéseit, nem kell tenni ellene ha nem tud uralkodni magán.
  Péntek délután felhívtam, hogy mikor jöjjön hozzánk szombaton ebédre, éppen az utcán volt, valahol sétált, kérdeztem mikor hívhatom otthon?
  Uram, én reggel, hajnalban felkelek és elindulok otthonról, addig megyek, amíg bírom lábon, ha már nem, akkor merek hazamenni és megint elsírta magát, csak az este ne jönne jegyezte meg és elcsukló hangon búcsúzott el.
  
  Holnap átjön hozzánk, nincs benne, nincs hozzá gyakorlatom, hogy miként kell közelíteni egy gyászoló emberhez, miként kell enyhíteni a fájdalmát. Ezért meghívtam István bácsit a gyülekezetünkből, akinek a felesége nyáron halt meg.
  Meg Marikát is, Ő végtelen türelemmel és megértéssel van megáldva. Én tudom nem tudok többet tenni érte, mint főzni egy finom ebédet, holnap délelőtt megyek és bevásárolok vagy 10 személyre.
  2 milliós főváros és nincs egy ember, aki meghallgatná vagy törődne vele, azt mondta a gyerekei a temetésre sem mentek el. Ez hogy lehet? Milyen világot élünk már?
  A büszkeségre épül az egész?
  S ha a büszkeség leomlik, hol marad az ember?
  Tényleg sokat gondolkoztam rajta, hogy mit mondhatnék majd ennek az embernek, akit soha nem láttam s mégis hozzánk menekül a gondjaival, akikkel 2 szót váltott. Hol vannak a rokonai, akiknek ilyenkor gyámolítani kéne. Nincs pénzük és nem érnek rá?
  Normális dolog ez?
  Mondanék magamban csúnyákat, de nincs időm, mert holnap jön, leül és arra vár, hogy megerősítsem t lélekben. Még nem tudom mit fogok neki mondani, de abban biztos vagyok, hogy lelki teher nélkül fog távozni tőlünk Isten kegyelméből.
  
  Félek belegondolni abba a helyzetbe, hogy egyszer majd én vagy a feleségem kóricálunk így az utcán elveszve s várva, hogy valakinek szólhassunk egy szót is.
  Mély fájdalom egy szerettünk elvesztése, bár az empátiámról biztosítva van, mégsem tudhatom milyen feneketlen mélységű fájdalom, nekem még mindenkim él.
  De megértem és próbálok tapintatos és segítőkész lenni. Ilyesmit feldolgozni nem könnyű, a történet végérvényes, nem visszafordítható.
  
  Holnap szombat. Nem visszafordítható.
  
  Lk 9,62
  És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
  
  Mondtam volna neki, hogy Isten..., de félbeszakított. Isten gonosz, mérhetetlenül gonosz és zokogott..., nem mondtam neki semmit. Nem voltam abban a helyzetben, hogy bármit is mondhatnék. Neki a fájdalmát csak egy élő feleség pótolhatta volna.
  
  
  

  Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Aktív témák