Új hozzászólás Aktív témák

  • Frawly

    veterán

    válasz #20749568 #22355 üzenetére

    Ez nem poén meg szórakozás. A hatékonyság nem mindig másodpercben mérhető, bár sokszor abban is kifejeződhet, és számíthat, ha egy gyakran végzett műveletről van szó.

    Erre jó példa ezek a modern hangfelismerő meg OCR megoldások. Látszólag nagyon kényelmesek, hogy csak diktálsz a gépnek, meg azonosítja neked a karaktereket. Azt hinnéd, hogy hatékonyabb, mert nem kell gépelgetni. Közben meg egy gépíró sokkal gyorsabban viszi be a szöveget hagyományos gépírással, mint te a Sirinek diktálod, meg az OCR megoldásoknál kevesebb hibával is (és gyorsabban, mert gyorsabban gépeli be, mert az OCR hiába gyorsabb, azt is végig kell olvassad, hogy jól ismerte-e fel). Ja, nem poén, mert eleinte kényelmetlen volt neki megtanulni, de aztán hatékonyságot nyert vele, és ha megkérdezed, el fogja neked mondani, hogy érdemes ezzel nekiállni szórakozni, érdemes némi facebookozási időt feláldozni ennek érdekében, és egyáltalán nem a felsőbbrendűrségről szól.

    Vagy pl. ahogy a GUI-t is meg az asztalra mentés is hatékonynak érzed, az nem jelenti azt, hogy az is. Mert látszólag a legkényelmesebbnek tűnik, hogy minden kint van képernyőn, minden ikon, eszköztárikon, neked csak kattintani kell. Meg célozni az egérrel. Meg csak egyet kattintani. Vagy mégse, mert ha nem az első GUI, mappa, menü, fül mélységben van a funkció, akkor előbb arra katintva azt kinyitni, majd még utána sok elem beazonosítása után becélozva kattintani. Közben meg ha gyorsbillentyűkkel csinálod, az egy lépés mélységben van, mindegy, hogy a GUI-n mennyire eldugott funkció, ki van-e vezetve eszköztárra, ribbonra, asztalra, tálcára, a hozzá tartozó billentyűkombinációval eléred azonnal, közvetlenül, és még akkor is működik, mikor a GUI elemek egyébként takarásban lennének, és nem is látod őket. Igen, cserében nem tűnik először annyira felhasználóbarátnak, mert neked kell tudni, megtanulni, meg fejben tartani, hogy melyik billkombó mit csinál, de ezt az ember egy idő után megszokja, és már nem is gondol rá, hanem csak ösztönből viszi be a mozdulatokat. Ez épp olyan, hogy mikor sokszor írsz be egy jelszót, meg PIN kódot, akkor a végén már nem is az egyes karakterekre emlékszel, hanem a mozdulatsor az izommemóriában egészként rögzül.

    És a billentyűk megtanulása is egyszerűsíthető, ha valami séma mentén megy. Ahogy pl. a legtöbb mai megoldásban vannak sztenderd billkombók, Ctrl + C másolás, Ctrl + V beillesztés, Ctrl + X kivágás, Alt + F4 bezárás, Ctrl + S mentés, stb. (ez az IBM-MS séma), úgy vannak még ilyen általános sémák, amik máshonnan származnak, Vi/vim-billentyűk, Emacs-kiosztás, Wordstar-kiosztási séma, stb.. Ezekre a sablonokra sok alkalmazás felkészíthető, így igazából csak egy sémát kell tanulni. De lehet saját sémákat is csinálni, pl. nálam a pálcikaszupermen WM-ben, Win + betű kombóra közvetlenül alkalmazások nyílnak, és a betű majdnem mindig az alkalmazás nevének első írott vagy kiejtett betűje, mert épp ezt találtam ki. Így Win + F -re indul a Firefox, nem kell fejben tartani. Win + T -re a terminál, Win + B bittorrent (a T az foglalva van ugye másra). Így Win + kisbetű vagy nagybetű vagy 0-9, stb-re megvan, hogy mi van bedrótozva. De akinek ez a rendszer nem jön be, az kitalálhat mást, én pl. több módszert is alkalmazok, pl. dmenu vagy terminálos fzf-fel is tudok alkalmazást indítani, amikor az alkalmazás nevéből 1-2 karaktert viszek be (ezeknek nem kell a név elején sem lenni, meg egymás melletti karaktereknek sem kell lennie), ez kicsit a Start Menü keresés funkciójára hasonlít, de annál fejlettebb, mert körülbelüli, pontatlanul írt neveket is felismer, és így sokkal hatékonyabban szűkül az alkalmazáslista (vagy dokumentumok, vagy akárminek a beadagolt listája, nem csak alkalmazásokhoz jó).

    De ugyanígy a terminálban, konzolban az interaktív shell. Nem is kell végiggépelnem a parancsot meg elérési utat. Csak a parancs, mappa, fájl nevének első betűje, a többit Tab-ra egészíti is ki, sőt, minél több mappa mélységben van valami, annál gyorsabban szűköl már csak a névkiegészítés egy almappára, aminek az egész neve kiegészítődik Tab-ra (még csak kezdőbetű sem kell, és így akkor is működik, ha egyáltalán nem emlékszek az adott mappa nevére). Így lényegében 1 betű plusz fekszek a Tab-ra és már ott is vagyok. Na, most ezt csináld meg te Mac Finderben vagy Windows Intézőben, vagy Cinnamon Nautilusban, vagy akármiben. Ja, cé meghajtó, x mappa, y almappa, de közben egy csomót kell görgetni, ha túlszaladtál, visszagörgetni, végigolvasni a hosszas listát, mire megtalálod (ha egyáltalán emlékszel vagy a nevére vagy az ikonjára), amit akartál, akkor katt-katt, de minden mappa mélységnél ezt eljátszani. És amit te hatékonyabbnak gondoltál az elég sok másodperc már a végén, közben meg a szupemen WM-ben meg terminálban továbbra is csak 0,5 mp-ig tartó pár billentyűs nyomás. Akkor is ha 1 mélységben van, akkor is, ha 100 mélységben, akkor is ha emlékszel a nevére, akkor is ha nem.

    Az is igaz, hogy néha vannak ellenpéldák is. Pár hónapja feltettem a Handbrake nevű konvertálóprogit, amit nem használok, helyette ffmpeg megy, de valakinek kellett segíteni, akinek GUI-s megoldás kellett (ami megint nem hatékonyabb, de ragaszkodott hozzá). Felment sudo pacman -S handbrake kiadásával. Indítanám, de nem találom, terminálban h+Tab Tab, dmenu + handbr, fzf-script + h, hand, hbr, handbrake, sehogy nem találtam semmit. El kellett indítanom egy grafikus menüalkalmazást, és ott a kategóriákat végigtallózni, abban elindítani a Handbrake-et. Mikor már futott, htop-pal ránéztem, akkor derült ki, hogy az a nyomorult szerencsétlen „gbh” néven fut, ami valószínű a gtk hand brake rövidítése, valamelyik elmebeteg fejlesztő azt hitte, hogy poén ilyen titkosított, random nevet adni neki. Szóval itt kivételesen nem volt hatékonyabb, de ebbe fejlesztői balfékség játszott bele, meg ilyen általában szökőéveként egyszer fordul elő.

Új hozzászólás Aktív témák