Új hozzászólás Aktív témák

  • Yodamest

    veterán

    válasz #56474624 #81819 üzenetére

    A DT770 nekem elég nagy csalódás volt, ahogyan azt írtam is, de ettől függetlenül persze másnak tetszhet, viszont a tulajdonságai pont olyanok, amik nekem nagyon nem jöttek be:

    1. Indul ott hogy a 990 után a klausztrofób szűk tér egyből fülbeütlő volt, kb olyan tere volt mint a m40x-nek, amit előtte hallgattam, az meg hát nem egy acélos.

    2. Számomra nagyon V karakter, nincs rendes közepe, és nagyon színezett az egész hangkép a bass és magas kiemelés miatt. Persze nem terjengős a bass ezt nem is állítottam, feszes, erős, de túl sok és nincs az az igazán természetes hangzása, mint mondjuk az MT220 basszusainak volt. (ott a duplázó tényleg úgy hangzott mint egy próbateremben amikor a dobos elkezdi ütni a lábdobot, nem pedig mint egy "hanganyag")

    3. A magas... ez a szintetikus, vékony, szúrós magas nem az én világom, szintén az MT220-hoz képest, ott sokkal természetesebb hangja volt az éneknek, nem szúrt, de nem is volt fátyolos és ami még fontos eltérés, hogy ott volt -hogymondjam- teltsége, kontúrja az éneknek. Ha a beyerben az ének papír vékony volt, akkor a yamahában egy vastag könyvnek képzeld el, valahogy így tudnám leírni.

    Én negyvenx ezret tuti nem adnék érte, szerintem egy Sennheiser 569 is jobban szólhat. Ma jön a Yamaha MT7 na arra leszek nagyon kíváncsi, felér-e majd a nagy elődhöz...
    Holnap meg meghallgatok egy HD600-at hogy a spektrum tetejét is lássam, elvileg mi a végcél.

Új hozzászólás Aktív témák