Új hozzászólás Aktív témák

• #86 Silverboy aktív tag D1Rect #84

  Új Válasz 2021-09-02 15:12:24 #86

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Silverboy

  aktív tag

  válasz D1Rect #84 üzenetére

  Kezdetekben magam is voltam, 9-12 hónapig "lá nyugdíjas", mondjuk én család miatt, engem az anyagi megkötések zavartak a leginkább, de piszkosul, az hogy ki kellet matekoznom, azt a kaját amit akartam enni, hogy letudjak menni ismerőshöz, hogy egy kávéra hogy oldom meg a pénzt haverokkal. (ezek a pluszos dolgok) Most meg pont fordítva van, pénz van, idő nincs (néha azért sikerül egyeztetnünk), de érződik, hogy mindenki rohan és nincs ideje semmire (irodai munkarend) már, hétvégén bevásárlás, napközbe ingázás és család. Jó-jó virtuális lét is valami, de nem olyan mint mikor több idő volt és hétvégente annó leültünk grillezni egy karton sörrel, most is előferdül azért

  Szerintem ehhez kell egy olyan szemlélet is részben, hogy eltudd magad foglalni tudj alkotni/tervezni magadtól. (Lehet, ha több idő telt volna el másképp látnám)

  "Őszintén kívánom mindenkinek, hogy legyen meg ez az élménye, hogy megteheti, hogy választja a munkát, mert tudja milyen borzasztó nélküle."
  
  Csak kapcsolódóan, sokat hívogatnak akár 2x 2,5x fizetést ígérve csak mennyek vissza hálózatosnak vagy programozónak... (jó ref. + linkedin), de őszinte leszek semmi pénzért, nem mennék vissza, valahogy érzi az ember, hogy nem neki való az a része, az hogy jókedvűen telik a napom, és nem "b*szameggel" megfizethetetlen. És kívánom, hogy az aki ebbe a cipőbe van és nincs életkedve, váltson... mert az úgy szerintem nagyon nem pálya.

  „Nem lehet csak úgy hiperűrsebességre váltani. Ha nincsenek pontos koordinátáink, a végén még nekimegyünk egy bolygónak vagy egy szupernóvának! Aztán akkor jóccakát!”

• #87 freeknight őstag D1Rect #84

  Új Válasz 2021-09-02 16:31:28 #87

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  freeknight

  őstag

  válasz D1Rect #84 üzenetére

  Édesapámnak ugyanez volt a véleménye, ő börtönőrként sokakat ismert, akik még a régi rendszerben szereltek fel és 50 év alatt el tudtak menni nyugdíjba, azt mondta, hogy ezek között az emberek között rengeteg hal meg nyugdíjazás után pár évvel, egyszerűen leteszik a lantot és nincs mit csinálni többé, úgyhogy ő azon a véleményen volt, hogy nyugdíj után is dolgozni fog. Sajnos nem élte meg (neki egy év szolgálati időn múlott, hogy kiessen a korkedvezményes nyugdíjból), 51 évesen halt meg, a templomkertben önkéntes munka közben, merthogy vállalt meló mellett is sokmindent, és a ház körül is rengeteget dolgozott.

  Manapság már nagyon stresszes a meló is, hogy mást ne mondjak, ott a kurva mobiltelefon, folytonosan csesztethet a főnök vagy a megrendelő szabadidődben is, mindenkinek minden azonnal kell, folyton rohansz, ha meg van egy kis pihenésed, akkor meg aggódhatsz az anyagiak meg a család miatt.

  Nem, köszönöm, egy intelligens, kreatív ember tökéletesen el tudja magát foglalni munka nélkül is.
  Amikor még alkalmazott voltam, én is gondolkoztam rajta, hogy kéne egy diploma B-tervnek, mert 60 év felett már nem úgy rohangálsz majd a tetőre vagy nem bírod egész nap guggolva szerelni az elektromos padlófűtést, de most már úgy vagyok vele, hogy 40 éves koromra vagy érjem el, hogy nyugdíjba vonulhassak, vagy legalább csak az íróasztalom mögül terelgessem a vállalkozásomat. De leginkább a nyugdíj, és a kellemes semmittevés, apám sajnálatos példájából kiindulva. Egész életében dolgozott, ő tényleg szerette a munkáját, bár sokan nem értik meg, mit lehet szeretni a börtöntiszt melóban, vagy úgy egyáltalán egyenruhás munkákban. Mégis elvitte a rengeteg stressz.

  Talán csak nem találtam meg azt amit szeretek? Lehet. Mindig is álmom volt, hogy kamionozzak, de őszintén? Adjak fel egy jól fizető állást, amit kedvelek, hogy nulláról kezdjem? És lehet, hogy most így távolról tetszene a kamionozás, de biztos nem olyan jó buli heteket távol lenni a családtól és nomádként élni.
  Diploma? Nagybátyám villamosmérnök volt, de egész életében könnyes szemmel figyelte a villanyszerelőket, hiába keresett sokkal jobban, örök törés volt neki, hogy színtévesztőként kiszórták a szakmunkásból. Ami sok embernek az álom, neki mindig csak egy sima B-terv volt, egy meló, amivel eltarthatja a családját, semmi több.

  Szóval lehet igazad van, lehet, hogy rám is várna egy szakma valahol, amiben kiteljesedhetek, de ha 30 év alatt sem találtam meg, akkor azért lehet, hogy mégsem tudok semmire sem hivatásként tekinteni.

  Dehát mindegy, mert nem vagyok milliomoscsemete, így dolgozni márpedig kell . Most legalább jól keresek, nem is utálkozva kelek fel reggel, szóval én nem biztos, hogy tovább fogok keresgélni.

Új hozzászólás Aktív témák