Új hozzászólás Aktív témák

• #82 freeknight őstag UnA #80

  Új Válasz 2021-09-02 14:19:25 #82

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  freeknight

  őstag

  válasz UnA #80 üzenetére

  Nézd csak meg az instagram celebeket, youtubereket, vagy csak a simán nagy vagyont örökölt embereket, akiknek igazából soha nem kell dolgozniuk. Elvannak egész nap, ha más nem, utazgatnak, barátokkal találkozgatnak. Emellé lehet olvasni, filmezni, vagy az emlegetett hobbiknak élni. Simán elmennek így is a napok. Én ismerek ilyen tagot is még az egyetemről, teljesen elvan a fater által elutalt havi jelentős appanázsból, minden hónapban más földrészen lakik, ha meg itthon van extrémsportol vagy egész nap a garázsban bütyköli az aktuális veteránautót.

  Én sem találtam meg sosem a melóban kiteljesedést, pedig reneszánsz emberként elég sokmindent kipróbáltam, jártam jogi egyetemre, voltam tűzoltó, hangtechnikus, most pedig villanyszerelő, és még csak most töltöttem a 30-at. Ebben a szakmában aránylag jól elvagyok végre, egyéni vállalkozóként nincsen paraszt főnököm, viszonylag jól is keresek, és tetszik, hogy a kezem által épülnek fel dolgok.
  De nem szeretem igazából ezt sem, csak én ha nem dolgozom, akkor éhen halok, szóval úgymond csak a legkisebb rosszat választottam. Én teljesen jól ellennék munka nélkül, nem okoz örömöt.

  [ Szerkesztve ]

• #87 freeknight őstag D1Rect #84

  Új Válasz 2021-09-02 16:31:28 #87

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  freeknight

  őstag

  válasz D1Rect #84 üzenetére

  Édesapámnak ugyanez volt a véleménye, ő börtönőrként sokakat ismert, akik még a régi rendszerben szereltek fel és 50 év alatt el tudtak menni nyugdíjba, azt mondta, hogy ezek között az emberek között rengeteg hal meg nyugdíjazás után pár évvel, egyszerűen leteszik a lantot és nincs mit csinálni többé, úgyhogy ő azon a véleményen volt, hogy nyugdíj után is dolgozni fog. Sajnos nem élte meg (neki egy év szolgálati időn múlott, hogy kiessen a korkedvezményes nyugdíjból), 51 évesen halt meg, a templomkertben önkéntes munka közben, merthogy vállalt meló mellett is sokmindent, és a ház körül is rengeteget dolgozott.

  Manapság már nagyon stresszes a meló is, hogy mást ne mondjak, ott a kurva mobiltelefon, folytonosan csesztethet a főnök vagy a megrendelő szabadidődben is, mindenkinek minden azonnal kell, folyton rohansz, ha meg van egy kis pihenésed, akkor meg aggódhatsz az anyagiak meg a család miatt.

  Nem, köszönöm, egy intelligens, kreatív ember tökéletesen el tudja magát foglalni munka nélkül is.
  Amikor még alkalmazott voltam, én is gondolkoztam rajta, hogy kéne egy diploma B-tervnek, mert 60 év felett már nem úgy rohangálsz majd a tetőre vagy nem bírod egész nap guggolva szerelni az elektromos padlófűtést, de most már úgy vagyok vele, hogy 40 éves koromra vagy érjem el, hogy nyugdíjba vonulhassak, vagy legalább csak az íróasztalom mögül terelgessem a vállalkozásomat. De leginkább a nyugdíj, és a kellemes semmittevés, apám sajnálatos példájából kiindulva. Egész életében dolgozott, ő tényleg szerette a munkáját, bár sokan nem értik meg, mit lehet szeretni a börtöntiszt melóban, vagy úgy egyáltalán egyenruhás munkákban. Mégis elvitte a rengeteg stressz.

  Talán csak nem találtam meg azt amit szeretek? Lehet. Mindig is álmom volt, hogy kamionozzak, de őszintén? Adjak fel egy jól fizető állást, amit kedvelek, hogy nulláról kezdjem? És lehet, hogy most így távolról tetszene a kamionozás, de biztos nem olyan jó buli heteket távol lenni a családtól és nomádként élni.
  Diploma? Nagybátyám villamosmérnök volt, de egész életében könnyes szemmel figyelte a villanyszerelőket, hiába keresett sokkal jobban, örök törés volt neki, hogy színtévesztőként kiszórták a szakmunkásból. Ami sok embernek az álom, neki mindig csak egy sima B-terv volt, egy meló, amivel eltarthatja a családját, semmi több.

  Szóval lehet igazad van, lehet, hogy rám is várna egy szakma valahol, amiben kiteljesedhetek, de ha 30 év alatt sem találtam meg, akkor azért lehet, hogy mégsem tudok semmire sem hivatásként tekinteni.

  Dehát mindegy, mert nem vagyok milliomoscsemete, így dolgozni márpedig kell . Most legalább jól keresek, nem is utálkozva kelek fel reggel, szóval én nem biztos, hogy tovább fogok keresgélni.

• #89 freeknight őstag DeFranco #88

  Új Válasz 2021-09-02 18:23:52 #89

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  freeknight

  őstag

  válasz DeFranco #88 üzenetére

  Én sem azt mondom, hogy semmiféle örömet nem találok a munkámban, sőt, eddig mindegyik szakmámban találtam valami szépet. Én csak annyit mondok, hogy a munka nem feltétlenül tesz teljessé, és semmiképpen sem lehet életcél. Akinél így van, az szokta magát általában 45 évesen azon kapni, hogy a munkáján elért sikerein kívül, és esetleg az anyagi javain kívül semmilye sincs, vagy már elvált 3-szor és a 3 különböző anya szülte gyerekeit nem is ismeri. Továbbá nem csak a munka segítségével tudnak eltelni a napok, ha a pénz nem lenne akadály, és esetleg nem kéne dolgoznod többé, simán el tudnád magad foglalni anélkül, hogy bekattannál. Szerintem.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák