Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Balage21

    tag

    válasz D1Rect #54 üzenetére

    Az emberek 90%-a olyan helyen dolgozik amit utál és csak a pénz miatt csinálja. Ha azt csinálhatná amit szeret akkor lehet, hogy a töredékét - vagy semmit - keresné ezért inkább fejet hajtva vállalja a rabszolga sorsot eltűrve minden megaláztatást.
    A szabad ember számomra nem az akinek nincs munkája, hanem aki azt csinálja amit szeret és olyan időbeosztásban ahogy számára megfelelő. A pénz csak egy harmadlagos szempont.

    Talán ha jól emlékszem Frei Tamás nyilatkozta egyszer, hogy ha vasárnap este undorral gondolsz a hétfőre akkor rossz helyen vagy, ha nem veszed észre a különbséget a hétvége és a hétköznap között akkor szabad ember vagy. Természetesen ez alatt nem azt értjük hogy hétvégén is dolgozol.

  • Balage21

    tag

    válasz D1Rect #57 üzenetére

    "Ha megtalálja az ember az értelmet a munkájában, már kevésbé utálja."

    Csak sajnos a munkahelyek nagy részén ezt hiába keresik. Sőt tovább megyek én azt látom, hogy akik sok pénzt keresnek szinte mind olyan munkával teszik ezt ami nélkül a világ egy jobb hely lenne tehát értelmetlen/ felesleges.
    Lehet, hogy ezen sokan megsértődnek, de szerintem a vezető pozíciók nagy része is totál felesleges. Közel 10 év multi vezetői tapasztalat után mondom, hogy a valós munkát nem ők végzik és az Excel táblázatok gyártása és görgetése értelmetlen kategória nálam. Na de ez messzire vezet, és én mindig máshogy látom a világot... :)

  • Balage21

    tag

    válasz D1Rect #65 üzenetére

    Jól sejtem, hogy te is táblázatokkal dolgozol és ez pont betalált? :9 Sajnos a véleményemen ez nem változtat, bár tudom, hogy véleménye és seg....... van mindenkinek.

    A nagy cégek lazán elműködnének a teljes középvezető állomány nélkül, sőt a felső vezetők száma is megkérdőjelezhető általában. Táblázatokat pedig pont ez a két osztály görgeti le és fel 8 órában, mindenki mást hidegen hagy.

  • Silverboy

    aktív tag

    válasz D1Rect #84 üzenetére

    Kezdetekben magam is voltam, 9-12 hónapig "lá nyugdíjas", mondjuk én család miatt, engem az anyagi megkötések zavartak a leginkább, de piszkosul, az hogy ki kellet matekoznom, azt a kaját amit akartam enni, hogy letudjak menni ismerőshöz, hogy egy kávéra hogy oldom meg a pénzt haverokkal. (ezek a pluszos dolgok) Most meg pont fordítva van, pénz van, idő nincs (néha azért sikerül egyeztetnünk), de érződik, hogy mindenki rohan és nincs ideje semmire (irodai munkarend) már, hétvégén bevásárlás, napközbe ingázás és család. Jó-jó virtuális lét is valami, de nem olyan mint mikor több idő volt és hétvégente annó leültünk grillezni egy karton sörrel, most is előferdül azért :DDD

    Szerintem ehhez kell egy olyan szemlélet is részben, hogy eltudd magad foglalni tudj alkotni/tervezni magadtól. (Lehet, ha több idő telt volna el másképp látnám)

    "Őszintén kívánom mindenkinek, hogy legyen meg ez az élménye, hogy megteheti, hogy választja a munkát, mert tudja milyen borzasztó nélküle."

    Csak kapcsolódóan, sokat hívogatnak akár 2x 2,5x fizetést ígérve csak mennyek vissza hálózatosnak vagy programozónak... (jó ref. + linkedin), de őszinte leszek semmi pénzért, nem mennék vissza, valahogy érzi az ember, hogy nem neki való az a része, az hogy jókedvűen telik a napom, és nem "b*szameggel" megfizethetetlen. És kívánom, hogy az aki ebbe a cipőbe van és nincs életkedve, váltson... mert az úgy szerintem nagyon nem pálya.

    „Nem lehet csak úgy hiperűrsebességre váltani. Ha nincsenek pontos koordinátáink, a végén még nekimegyünk egy bolygónak vagy egy szupernóvának! Aztán akkor jóccakát!”

  • freeknight

    őstag

    válasz D1Rect #84 üzenetére

    Édesapámnak ugyanez volt a véleménye, ő börtönőrként sokakat ismert, akik még a régi rendszerben szereltek fel és 50 év alatt el tudtak menni nyugdíjba, azt mondta, hogy ezek között az emberek között rengeteg hal meg nyugdíjazás után pár évvel, egyszerűen leteszik a lantot és nincs mit csinálni többé, úgyhogy ő azon a véleményen volt, hogy nyugdíj után is dolgozni fog. Sajnos nem élte meg (neki egy év szolgálati időn múlott, hogy kiessen a korkedvezményes nyugdíjból), 51 évesen halt meg, a templomkertben önkéntes munka közben, merthogy vállalt meló mellett is sokmindent, és a ház körül is rengeteget dolgozott.

    Manapság már nagyon stresszes a meló is, hogy mást ne mondjak, ott a kurva mobiltelefon, folytonosan csesztethet a főnök vagy a megrendelő szabadidődben is, mindenkinek minden azonnal kell, folyton rohansz, ha meg van egy kis pihenésed, akkor meg aggódhatsz az anyagiak meg a család miatt.

    Nem, köszönöm, egy intelligens, kreatív ember tökéletesen el tudja magát foglalni munka nélkül is.
    Amikor még alkalmazott voltam, én is gondolkoztam rajta, hogy kéne egy diploma B-tervnek, mert 60 év felett már nem úgy rohangálsz majd a tetőre vagy nem bírod egész nap guggolva szerelni az elektromos padlófűtést, de most már úgy vagyok vele, hogy 40 éves koromra vagy érjem el, hogy nyugdíjba vonulhassak, vagy legalább csak az íróasztalom mögül terelgessem a vállalkozásomat. De leginkább a nyugdíj, és a kellemes semmittevés, apám sajnálatos példájából kiindulva. Egész életében dolgozott, ő tényleg szerette a munkáját, bár sokan nem értik meg, mit lehet szeretni a börtöntiszt melóban, vagy úgy egyáltalán egyenruhás munkákban. Mégis elvitte a rengeteg stressz.

    Talán csak nem találtam meg azt amit szeretek? Lehet. Mindig is álmom volt, hogy kamionozzak, de őszintén? Adjak fel egy jól fizető állást, amit kedvelek, hogy nulláról kezdjem? És lehet, hogy most így távolról tetszene a kamionozás, de biztos nem olyan jó buli heteket távol lenni a családtól és nomádként élni.
    Diploma? Nagybátyám villamosmérnök volt, de egész életében könnyes szemmel figyelte a villanyszerelőket, hiába keresett sokkal jobban, örök törés volt neki, hogy színtévesztőként kiszórták a szakmunkásból. Ami sok embernek az álom, neki mindig csak egy sima B-terv volt, egy meló, amivel eltarthatja a családját, semmi több.

    Szóval lehet igazad van, lehet, hogy rám is várna egy szakma valahol, amiben kiteljesedhetek, de ha 30 év alatt sem találtam meg, akkor azért lehet, hogy mégsem tudok semmire sem hivatásként tekinteni.

    Dehát mindegy, mert nem vagyok milliomoscsemete, így dolgozni márpedig kell :D. Most legalább jól keresek, nem is utálkozva kelek fel reggel, szóval én nem biztos, hogy tovább fogok keresgélni.

Új hozzászólás Aktív témák