Új hozzászólás Aktív témák

• #68361 Cifu nagyúr

  Új Válasz 2020-09-17 06:33:27 #68361

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  nagyúr

  Blackbird vs. Műholdak vs. Egyebek:

  A Blackbird széria Oxcart néven indult, ez volt az A-12 típus. Ez kvázi egy olyan U-2 kémrepülőgép, amely a hangsebesség 3x-sával repül még magasabban. A gépnek át kellett repülnie a cél felett, vagyis lefelé "látott". Ez volt a CIA kívánalma, hiszen első sorban a Szovjetunióban próbáltak volna minél több információt gyűjteni. Csakhogy jött 1960 május 1. és Francis Gary Powel U-2 kémrepülőgépét lelőtte egy Sz-75 Dvina légvédelmi komplexum a mai Jekatyerinburg felett. Az ezt követő kirakatper és nemzetközi botrány után a két szuperhatalom aláírt egy egyezményt, mely szerint nem küldenek kémrepülőgépet hivatlanul a másik légterébe. Ez látszólag magától értetődő lenne, de az USA alapvetően a mai napig egy olyan álláspontot képvisel, hogy amíg egy fegyvertelen kémgépről beszélünk, addig a másik ország légterének megsértése nem akkora probléma (amíg persze valaki az USA légterét nem sérti meg...). Ez volt Kuba felett is, például.

  Vissza az A-12 / Oxcart programhoz. A CIA-nak az egyezmény után pontosan nulla haszna származott az Oxcart-ból, hiszen pont a Szovjetunió felett nem repülhetett át. A mókás (cseles, ügyeskedő, stb.) diplomaták persze valahogy belecsempészték az egyezménybe, hogy csak személyzettel ellátott (manned) kémgépekre vonatkozik az egyezmény, tehát a CIA innentől kezdve pilóta nélküli kémrepülőgépekben kezdett el gondolni.

  Az SR-71 egy folyománya volt az Oxcartnak, oldalirányba néző érzékelőivel nem kellett a célpont felett átrepülnie. Persze nem csinált olyan jó képeket, és nem látott el a Szovjetúnió partvonalánál messzebb (kb. 500-600 km-nél beljebb), de ettől még hasznos volt.

  Csak piszok drága az egész, mert ugye az repülési útvonala mentén tankergépek hadát kellett a levegőben tartani, hogy el tudjon repülni a Szovjetúnió mellett és aztán haza.

  Amíg a kémműholdak a fotókat szallagra mentették és a szallagokat kapszulákban juttatták vissza a Földre, addig féllábú óriások voltak. Az SR-71 rendszer pár óra alatt indulhatott bármerre és mondjuk az ötlettől a kész felvételekig maximum egy nap telt el. Ez a filmkapszulás kémműholdakhoz képest villámgyors volt.

  Csakhogy jött a KH-11 kémműhold, aminek egy folyományát úgy ismerjük, mint a Hubble űrteleszkóp (igen, a Hubble többé-kevésbé egy fel nem használt KH-11 kémműholdra épült, csak nem a Föld felé, hanem a csillagok felé néz), amely digitális adattovábbítással hirtelen új szintre emelte a kémműholdak korszakát. Az első KH-11 1976-ban indult a világűrbe és vele az SR-71 létjogosultsága is egyre kisebb volt a stratégiai felderítés terén. A KH-11 belátott oda is, ahova az SR-71 nem mehetett és sűrűbben tudott képeket készíteni.

  Az SR-71 innentől drasztikusan kezdte elveszteni a támogatóit. Az USAF egy ideig igyekezte megőrizni a típust, mivel a vezetésben voltak a programban korábban repülő pilótái immár sokcsillagos tábornokként. Csakhogy Ők az 1980-as évek végére elkezdtek kikopni, így már egyre többen látták azt, hogy a programnak mennie kell.

  Ekkor jöttek az olyan lobby-k, amelyek például az 1991-es Öböl-háború esetén próbálták a típust éltetni, mondván, hogy ez akkor csinál felvételeket, amikor akarod, nem akkor, amikor a műhold pályája éppen olyan. Csakhogy nem a Szovjetunió felett kell átrepülni, így egy hagyományos felderítőgép is bevethető lenne valójában, vagy egy pilóta nélküli kémrepülőgép. Amely opciók pár nagyságrendekkel olcsóbbak.

  Ettől függetlenül a 3 SR-71, amit visszahoztak a hadrendbe egészen 1998-ig még repültek.

  Ma már végképpen nincs értelme az SR-71-nek vagy a feltételezett utódjának. A fejünk felett nem pár kémműhold kering, hanem több száz. Ma több civil cég szolgáltat űrből készült képeket, sőt, ezek képminősége is ma már a fél méter alatti felbontásnál jár, a DigitalGloba például 31cm-es szintig is képes vállalni. A KH-12 szintű kémműholdak a becslések szerint tud 20cm körülit. A félméteres felbontás egy katonai felderítéshez már megfelelő, és nagyjából folyamatosan lehet követni egy adott reptér vagy katonai bázison a járművek mozgását. Nem véletlen, hogy az ilyen cégeknek sokszor állami, katonai megrendelései vannak. Ráadásul olcsóbban, mint a katonai kémműholdak ára...

  Ettől még persze a harctéri felderítést nehéz pótolni, de az pedig ma már a drónok terepe. Egyfelől egy drónt beküldesz oda is, ahova ember vezette gépet nem küldenél - ha lelövik, hát nach so, elvesztettél pár millió dollárt, de maximum pár roncsdarabot tud a másik fél mutogatni és nem egy pilótát élve vagy holtan. Morális tömeg terén tehát más szint. Másfelől egyes drónok akár fél napig is a célkörzetben cirkálhatnak, folyamatosan közvetítve mi a helyzet. Ezt ember vezette gépnél nehéz megoldani...

  Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák