Új hozzászólás Aktív témák

• #70620 Trailblazer addikt Chaser #70619

  Új Válasz 2020-11-08 10:39:01 #70620

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Trailblazer

  addikt

  válasz Chaser #70619 üzenetére

  Nekem szemcseppeznem kellett egy ideig, meg kontrollra járni havonta. Előtte pedig van állapotfelmérés, hogy van-e esély úgymond szövődményre.

  Lehet más a helyesírás...? -> https://lnk.bz/fJ4V

• #70649 #24845312 törölt tag Chaser #70619

  Új Válasz 2020-11-08 14:52:22 #70649

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #24845312

  törölt tag

  válasz Chaser #70619 üzenetére

  Engem egyszer műtöttek, de többet biztos nem fognak, ha rajtam múlik. Általános iskola 2. osztályos voltam. Betoltak a műtőbe, rám tették az altatómaszkot. Én úgy voltam vele, hogy nem fogom könnyen adni magam, harcolni fogok minden erőmből, ha legyőznek, hát legyőznek, de nem fekszek meg nekik önként, az biztos! Életemben nem jártam még műtőben, elég ijesztő környezet volt számomra, fölöttem brutál erős fénnyel világított a műtőlámpa, furcsa ruhába öltözött emberek, félelmetes szerkezetek, gépek voltak ott, meg az az oltári büdös szag (talán fertőtlenítő?). Szóval rám tették az altatómaszkot, amit egy orvos szorított az arcomra. Én nem vettem levegőt jó darabig, az orvos meg már forgatta a fejét, hogy miért nem aludtam be, úgyhogy egy óvatlan pillanatban két kézzel elkaptam a maszkos kezét, és letéptem magamról a maszkot, és a tervezett menekülési útvonal felé, az orvossal ellentétes irányba megindultam. Volna, ha el nem kaptak volna még egyből ott a műtőasztalon. Arra még emlékszek, hogy többen is megjelentek hirtelen, volt, aki a lábaimat szorította le, volt, aki a fejemet nyomta le, stb., és így, a harc hevében sajnos már muszáj volt levegőt is vennem, pontosabban altatógázt, ami pillanatok alatt le is kábított. Legközelebb, amikor ébredtem, már kötözték a lábam (azt műtötték), én pedig nagyon gyenge és fáradt voltam, nem volt már semmi harci kedvem. Azóta ha orvost látok, vagy ha kórházba megyek látogatóba, mindig ezen "kellemes" emlékek jutnak eszembe, de biztos vagyok benne, hogy míg annak idején könnyedén elbántak velem, most már nem fognak...

Új hozzászólás Aktív témák