Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • emelhu

    aktív tag

    válasz gliskard #20 üzenetére

    Egyrészt veszélyes elengedni a "régi" "családi" cégek modelljét, ahol a tulajdonosok kis köre döntött a valóságban a legfontosabb dolgokról, nem egy fizetett cégvezető, akinek az érdekeltségei nem egyértelműek, nem min dig illeszkednek.

    De ha már széleskörű részvényalapon áll (ahol ugye olyan sok lehet a tulajdonos, hogy a tulajdonosok hangja elvész, kioltják egymást), akkor sem ártana stratégiai célokat kitűzni. Esetünkben eldönteni hogy a rendszeres profitkifizetés vagy a profit teljes újrabefektetése és a cégérték növelése-e a cél (illetve a skála két végpontja között végtelen alternatíva).

    De csak egy javaslat. Kevesebb energiát a negyedéves pénzügyi jelentések készítésébe és ezt az előbb választott stratégiához illeszteni. Ha a cégérték növelés a cél, akkor a negyedéves jelentés csak a cashflow szintjén érdekes, ha a rendszeres osztalékfizetés, akkor meg ez a cél egyik fontos mutatója.

    Részemről olyan management szerződést kötnék, ahol a vezetőség a jövedelme pl. felét kapja csak meg kifizetésben. Az sem kicsi, bőven jól élhet belőle :)
    A másik felét minden hónapban vagy negyedévben a cég saját részvényeinek vásárlására költenék. Ezeket a részvényeket meg letétbe helyeznék a vezető részére.
    Amikor meg elmegy a cégtől, ez a packet a megtakarítása. Annyit ér, ahogyan a céggel sáfárkodott :)
    De ezt sem kapná meg azonnal, nem tudja eladni azonnal, hanem pl. valami nyugdíjkifizetéshez hasonlóan pl. 10 év alatt kapja meg negyedévente egyelő mennyiségben.
    Ha meg megkapta akkor tarthatja tovább vagy aladhatja.

    Szerintem ez sokkal önszabályzóbb és távlatosabb lenne, mint hogy a negyedéves jelentések alapján felveszi a bónuszokat.

Új hozzászólás Aktív témák