Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Petykemano

    veterán

    válasz emelhu #22 üzenetére

    "Egyrészt veszélyes elengedni a "régi" "családi" cégek modelljét, ahol a tulajdonosok kis köre döntött a valóságban a legfontosabb dolgokról, nem egy fizetett cégvezető, akinek az érdekeltségei nem egyértelműek, nem min dig illeszkednek."

    Ezt az Adam Smith-i romantikus képet kapitalizmus ezt már rég meghaladta. Legkésőbb akkor, amikor kontinensnyi infrastrukturális hálózatokat kellett egy cégben megvalósítani (General Electric, Standard Oil) és megszülettek az ilyen megavállalatok finanszírozásához szükséges gigabankok is.

    Az elképzelésed egyébként jogos és szerintem meg is valósult.

    Olyannyira, hogy a 2008-ban bankokba és most 2020-ban a FED által cégekbe öntött dollártrilliókból nem jutott a reálgazdaságba a fogyasztóknak: a következő okokból:
    1) az államok már 2008-ban a bankok kimentése után el voltak adósodva, őrültség lett volna államnak hitelezni
    2) mindkét válság a lakosság számára elbocsátásokkal, jövedelemcsökkenéssel járt, ilyen körülmények között bank ritkán kölcsönös a lakosságnak, arról nem is beszélve, hogy a lakosság is el van adósodva jelzáloghitellel, személyi hitellel.
    3) az ingyen pénzhez (0 közeli vagy negatív kamat!) jutó bankok ezért a pénzt a cégekbe tolták. is volt a cél, hogy azok fektessék be, teremtsenek munkahelyeket. Csakhogy a cégek körbenéztek és azt látták: hülye leszek befektetni, hát épp az a bajom, hogy azt se tudom eladni, amit terveztem, válság van csökken a kereslet, nekem épphogy elbocsátanom kell, nem felvenni.

    Ezért a gazdaságba beletolt pénz mind az értékpapír piacokon landolt.
    És 2020-ban eljutottunk oda, hogy financiális gazdaság és a reálgazdaság elvált egymástól.
    Válság van, amerikában többtízmillió munkanélküli, a GDP 33%-ot esett Q2-ben. Ennek ellenére az amerikai tőzsdék pánik helyett szárnyalnak, rekordokat döntögetnek!

    A cégek és cégvezetők már nem (csak) abban érdekeltek, hogy jól teljesítsenek, profitot érjenek el, ami osztalékot jelent és amit az értékpapírpiac részvényárfolyam emelkedéssel, vagy cégérték emelkedéssel honorál. Nettó spekuláció lett az egész. A cégek az ingyen kapott pénzt saját részvény visszavásárlásra fordítják.

    Ennek ellenére a javaslatod, a munka során honoráriumként kapott elidegeníthetetlen részvénycsomagról (szerzett járadék) lehet, hogy megoldást jelentene, de egyben azt is jelentené, hogy az értékpapír piaci kereskedést korlátozni, szabályozni kellene.

    Találgatunk, aztán majd úgyis kiderül..

  • pengwin

    addikt

    válasz emelhu #28 üzenetére

    Amit te szeretnél, az egy komoly lépés a stakeholder kapitalizmus felé, mert közvetlenül érdekeltté tenné a cégvezetést a cég hosszútávú teljesítményében.

    Az okfejtésedben én annyi hibát látok, hogy a nyugdíj és befektetési alapoknál is csak egy ember fogja meghozni a döntést, hogy hol, meddig maradjon az alap pénze. Ezeknek az embereknek pedig nagyban függ a prémiuma a döntéseik rövidtávú teljestményétől.

    Hiába van igazad az arctalan, jogi személy befektetők motivációival kapcsolatban, az ő alkalmazottaiknak ezzekkel ellentétesek az érdekei. És egy alapkezelő lényegesen nagyobb súlyt tud képviselni, mint egy egyéni befektető, vagyis szerintem komolyabb a nyomás egy ilyen helyről a cégvezetés felé, mint az egyéni befektetőktől.

    Az alapkezelők egyébként is az etikátlan működés és a hűtlen kezelés között egyensúlyoznak szerintem az esetek 90%-ában, lsd. pl. a Soros és a Buffett alapjait, amik gátlástalanul spekuláltak a valutapiacon, komoly gazdasági gondokat okozva az érintett országoknak, masszív rövidtávú nyereségért cserébe. Ami nyilván az alap rövidtávú mutatóit javította, hogy lehessen prémiumot fizetni...

    Üdv, pengwin

Új hozzászólás Aktív témák