Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • pengwin

    addikt

    válasz GeryFlash #1 üzenetére

    Nem csak a nanométereken kell lovagolni, elvégre ezek marketingnevek: többnyire semmiféle kapcsolatuk nincs tranzisztorok méretével. Ha van is az adott technológiával legyártott chipekben bármiféle méret, ami egyezik az elnevezéssel, akkor azt a gyártók vagy nem közlik, vagy teljesen ad hoc módon választják ki, és csak az apróbetűs rész lábjegyzetének jogi nyilatkozának legvégén találod meg. ;)

    Az Intel éppen aktuális technológiája meg kb. olyan fejlett, mint a többi gyártó 7nm-e, csak kevésbé kifinomult (rosszabb a kihozatali aránya). A probléma sokkal inkább az, hogy rosszul mérték fel a hosszútávú piaci trendeket, valamint kb. minden újításuk és akvizíciójuk kudarcba fulladt, ami a trendek lekövetését vagy meghatározását célozta volna.

    A GloFo meg szerintem röhög a markába, mert még jó 20-30 évig gyárthat a jelenlegi technikával gyakorlatilag 0 befektetéssel mindenféle elektronikát. Csak nem csúcstechnikát.

    Üdv, pengwin

  • pengwin

    addikt

    válasz Darmol #6 üzenetére

    Igen, egy befektetés célja a haszonszerzés, de ilyen mértékben kiszolgálni a befektetők irreálisan magas haszonigényét már-már a hűtlen kezelés kategóriájába esik.
    A befektetők elvárásai egyszerűen sértették a cég érdekeit. A CEO feladata lenne, hogy ezeket az érdekeket kiegyensúlyozza. Az egy dolog, hogy az aranytojás a befektetőké, de a tyúkot nem kell miattuk levágni... ;)
    Az Intel akkor is masszívan nyereséges lett volna, ha rendesen fejlesztenek közben. Azért maradtak le, mert a befektetőknek nem volt elég a 150%-os megtérülés a befektetésükön, hanem kellett a 250%.

    Nagyszerű példája annak, hogy a "shareholder kapitalizmus" miért káros, és miért kéne átállni a "stakeholder kapitalizmusra": hosszú távon nem fenntartható az előbbi modell, ami elsődlegesen és szinte kizárólag a befektetők érdeketi szolgálja. Egy olyan cég, ami figyelembe veszi a befektetőkkel szembeni saját érdekeit, a dolgozói érdekeket és a szélesebb közösség érdekeit is, sokkal egészségesebb* üzletileg is.

    *: Jobban fent tudja tartani a növekedést, sokkal versenyképesebb tud lenni hosszútávon, és lényegesen alacsonyabb dolgozói fluktuációval kell számolnia, a pozitív sajtóvisszhangról nem is beszélve.

    [ Szerkesztve ]

    Üdv, pengwin

  • pengwin

    addikt

    válasz GeryFlash #12 üzenetére

    Abban igazad van, hogy a nm jelölések jeleznek fejlődést és fejlesztést, de ettől még egyáltalán nem összehasonlíthatóak.
    Egy "5nm-class node" nem lesz mágikusan jobb 30%-kal egy "7nm-class node"-tól. TSMC jó példa, a kettő náluk majdnem ugyanaz.
    Csak arra szolgálnak ezek a számok, hogy a laikusoknak lefordítsák egy egyszerű, nagyon jól értelmezhető számra a rettentő komplex fejlesztéseket amik valóban végbemennek két node között.
    Szerintem a félvezetőgyártók legzseniálisabb marketingfogása, hogy sikerült egy ilyen már-már "ezoterikus" iparágat ilyen megközelíthetővé tenni az átlagemberek számára, és már ki sem lehet irtani a köztudatból ezt a beidegződést. Ennek nyilván akkor jön el a böjtje, amikor a gyártók megakadnak valahol, és évekig ugyanazt a számot kell ráírni a dobozra, lsd. az inteles hírek alatti kötelező "LOOOOOL 14nm++++++ 2020-ban" kommenteket.

    nem volt meg eddig olyan hogy xy gyarto kisebb elojelu nanometeru nodeja szarabb lenne masik nagyobb elojelujenel
    Intel? ;)
    Pl. a legújabb gyártástechnológiájuk nem bírja a magas órajeleket, a 14nm-ük meg igen. És ez kihatással van a szálankénti CPU teljesítményre is.
    Ahogy az eredeti Ryzenek sem tudtak a gyártástechnológiájuk miatt 4,1GHz fölött menni. Pedig a nm már akkor is kisebb volt, mint az Intelé, ha jól emlékszem. Jó, nem azonos gyártó, jól illusztrálja, hogy nem minden nm egyenlő.
    Sok minden határozza meg a különbséget, nem csak az a nyomorult szám, pl. a FinFET-EUV váltás lehet többet hoz azonos nm-en, mint egy 7-5nm váltás FinFET-nél maradva.

    Üdv, pengwin

  • pengwin

    addikt

    válasz emelhu #28 üzenetére

    Amit te szeretnél, az egy komoly lépés a stakeholder kapitalizmus felé, mert közvetlenül érdekeltté tenné a cégvezetést a cég hosszútávú teljesítményében.

    Az okfejtésedben én annyi hibát látok, hogy a nyugdíj és befektetési alapoknál is csak egy ember fogja meghozni a döntést, hogy hol, meddig maradjon az alap pénze. Ezeknek az embereknek pedig nagyban függ a prémiuma a döntéseik rövidtávú teljestményétől.

    Hiába van igazad az arctalan, jogi személy befektetők motivációival kapcsolatban, az ő alkalmazottaiknak ezzekkel ellentétesek az érdekei. És egy alapkezelő lényegesen nagyobb súlyt tud képviselni, mint egy egyéni befektető, vagyis szerintem komolyabb a nyomás egy ilyen helyről a cégvezetés felé, mint az egyéni befektetőktől.

    Az alapkezelők egyébként is az etikátlan működés és a hűtlen kezelés között egyensúlyoznak szerintem az esetek 90%-ában, lsd. pl. a Soros és a Buffett alapjait, amik gátlástalanul spekuláltak a valutapiacon, komoly gazdasági gondokat okozva az érintett országoknak, masszív rövidtávú nyereségért cserébe. Ami nyilván az alap rövidtávú mutatóit javította, hogy lehessen prémiumot fizetni...

    Üdv, pengwin

Új hozzászólás Aktív témák