Új hozzászólás Aktív témák

• #19 Cifu nagyúr dolon75 #16

  Új Válasz 2023-02-12 14:50:29 #19

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  nagyúr

  válasz dolon75 #16 üzenetére

  A cikk azt írja, hogy közel 70%-kal nagyobb tolóerőt tud ez a rakéta kifejteni, mint az N1. Ezt hogy tudták elérni? Feltételezem, az orosz technológia is gyengébb volt, és haladt a a gyártástechnológia is az elmúlt 50-60 évben.
  
  
  Nono, itt azért ne induljunk el a világ végére rögtön.
  Az N1 első fokozatának hajtóművei, az NK-15-ösök cirka 155 tonna tolóerőt tudtak tenger szinten. Ebből volt 30 darabja, ami egyébként igencsak szép teljesítmény.
  A Raptor 2 tud várhatóan olyan 230 tonnát, ebből lesz 33 darab a SuperHeavy fokozaton.
  De ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy aztán most megvált a világ, mert a legerősebb egy égésterű rakétahajtómű a mai napig a Saturn V. rakéta F-1 hajtóműve, amely egyenként 690 tonnát tudott tengerszinten. Ebből ugye elég volt öt darab anno...

  Szóval az, hogy a fokozat tolóereje mennyi, egy dolog, hogy mennyire hatékony, egy másik. A média a "nyers" adatokat dobálja, mert a SuperHeavy + Starship páros eleve a legnehezebb induló tömegű rakéta lesz a világon...

  Az, hogy az NK-15 az 1960-as és 70-es évek színtje volt, inkább fejlesztési és gyártástechnológiai tényező, a Raptor 2 sokkal jobb tolóerő / tömeg aránnyal rendelkezik és nagyobb az ISP értéke is (egy arányszám, hogy adott tömegű hajtümű mennyi tolóerőt tud kinyerni adott tömegű hajtóanyagból).

  Viszont ha meg az ISP-t nézzük, akkor az SSME (az űrsikló és a SLS rakéta első fokozatának hajtóműve) a legjobb hajtómű a mai napig, egyszerűen azért, mert a hidrogén a leghatékonyabb hajtóanyag. Csak éppen ott más jellegű nehézségekkel kell szembe nézni...

  Szóval itt is ezer féle tényezőt kell figyelembe venni. A SpaceX azért döntött a metán hajtóanyag mellett, mert viszonylag könnyen kezelhető (könnyebben, mint a hidrogén) de hatékonyabb, mint a kerozin (amit pl. a SpaceX Merlin vagy a Rocketdyne F-1 hajtóműve éget).

  A Raptor 2 csúcstechnológia, ez nem vitás, de önmagában nem azért, mert nagyobb a SuperHeavy tolóereje az N1-nél.

  Na, így leírva a fentieket: történt az elmúlt 40-50 évben olyan áttörés, amely a fellövéseket nagyon nagy mértékben hatékonyabbá tette?
  
  Igen, az újrafelhasználás. E téren pedig vitán felül az SpaceX most élen jár, mert SuperHeavy + Starship páros lesz az első teljesen újrafelhasználható rakéta. Anno az űrsikló is "eldobta" a külső hajtóanyag-tartályát....

  Én teljesen hozzá nem értő vagyok, csak így kívülről azt látni, hogy elég roppant sok "üzemanyag" felfelé, a leírásotok alapján már a lehetséges finomítások, optimalizációk megtörténtek, de még mindig drága és veszélyes az egész.
  
  Ez pedig aligha fog változni. Ahogy fent írtam, a legnagyobb áttörés az, ha eljutunk oda, hogy egy-egy rakéta fokozatot már többször újra fel tudnak használni, így ugyanis drasztikusan csökkenthető az indítás költsége.
  Per pillanat ez a szent grálja rövid távon az űrhajózásnak...

  ...de jó lenne valami olyasmi kutatást látni, mint mondjuk a fúziós reaktorok, ami egy jó távlati célnak tűnik az energiatermelés terén.
  
  Ketté választanám a válaszom.
  1.: A fúziós energia is olyan dolog, hogy évtizedek óta kutatják, de a mai napig nincs pozitív energia mérlegű fúziós reaktor, amely több energiát termel, mint amennyit a működéséhez felhasznál. Jelenleg az ITER projekt célja annyi, hogy stabilan fenntartható fúziós folyamatot tudjunk létrehozni. Ennek a célnek az elérése pedig jelenleg leghamarabb 2035-ben várható. Ha sikerül, akkor jöhet a következő fázis, a DEMO, amely már elektromos áramtermelésre is használható lenne. Mikor? Senki nem tud erről biztosat mondani...
  Tehát a fúziós energia is egy szent grál, ami majd, valamikor a távoli jövőben megvalósul. Remélhetőleg...

  2.: Amire Te gondolsz, azt most kb. a Skylon koncepció, amelynek a lényege, hogy a hajtómű a repülés egy jelentős fázisában a légkör oxigénjét használná fel, így nem kell annyi oxigént magával vinnie, mintha végig rakétahajtóművet használna.

  
  

  Apró probléma, hogy a fejlesztés várható költsége is több milliárd fontra rúgna, és senki nincs, aki ennyit befeketetne a cégbe, mivel semmi garancia nincs arra, hogy ez valóban életképes, működőképes alternatíva. A fejlesztő cég, a Reaction Engines Ltd. jelenleg leginkább abban bízik, hogy a katonai megrendelések (az USAF / DARPA lát fantáziát a hajtóműben, hogy hiperszonikus fegyverekben használhassák fel) a felszínen tarthatják a legalább a hajtóműprogramot. De itt pár tízmillió fontról beszélünk, tehát alsó hangon is két nagyságrenddel kevesebbről, mint a teljes Skylon projekt költségvetése alsó hangon igényelne...

  Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák