Új hozzászólás Aktív témák

• #42006 Sir Pocok őstag

  Új Válasz 2021-11-20 16:35:06 #42006

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Sir Pocok

  őstag

  Hosszú de nagyon hasznos írás!

  A szaturációmérőt úgy kellene a háztartásban alapként kezelni, mint a hőmérőt, ha gyengeség, betegség, nyomottság tapaszalható valakin tessék megnézni, 90 alatt oxigénre van szükség, ergo mentőt kell hívni

  Akinek leesik a szaturációja még kap levegőt, pláne ha edzett, ez nem jelent semmit. A covidos köhögés, vagy a tüdőgyulladásos köhögés mind csak később jelentkezik, viszont gondoljunk bele - a szervezet, az agy, a szervek nem kapnak elegendő oxigént, nem tudják a funkciójukat ellátni, egy általános zsibbadt, fáradt állapot lesz az emberen úrrá (illetve hozzá tartozik az is, hogy a covid maga is tünetek nélkül is tud működni, elaltatja a szervezetet). 80-as szaturációnál már nem lehet azzal számolni, hogy az ember racionálisan tud ítélni a saját állapotáról, sajnos mentősök említettek huszonéves emberek esetében is tragédiákat, amik abból eredtek, hogy szaturálatlan állapotban úgy határoztak az érzékszerveik alapján, hogy kifekszik otthon a betegséget. 80-as szaturáció alatt kaszkádszerűen dőlhet össze a szervezet, ha valami felmondja a szolgálatot az húzza a másikat maga után.

  A legfontosabb, hogy legvégül esik csak áldozatul a tüdő, tehát az olyan próbákat, hogy vissza tudjuk-e tartani a levegőt 30 másodpercig, vagy visszatartott levegővel el tudunk-e számolni tízig, kérem felejtsük el, mert amikor már nem tudjuk ezt a gyakorlatot megcsinálni köhögés miatt, az réges-régen rossz, és sajnos már egy nagyon nehezen menthető állapot. A bajt ennél sokkal hamarabb kell elkezdeni kezelni, hamis megnyugvást ad, ha ezekre a gyakorlatokra támaszkodunk, és elhitetjük magunkkal, hogy jól vagyunk.
  (Dr. Bozóky István Belgyógyász, Gasztroenterológus, a kecskeméti megyei kórház tüdő és covid osztály vezetője, valamint Iván Dániel, mentőtiszt, kiterjesztett hatáskörű sürgősségi ápoló, MSc rendkívül kedves és odaadó munkája és információi alapján mondom ezt)

  A vidéki mentősök százszorosan túlterheltek, Kunszentmiklós mentőállomás egy darab mentőautójában egy darab oxigénpalack van, a környéken ez van és nem több. A mentős elmondása alapján van olyan nap, amikor 800 kilométert mennek - a szaturációval azért is érdemes ésszel bánni, mert van hogy épp helyben vannak, de van hogy épp egy 60 kilométerre levő településről tartanak Kecskemétre vagy Kecskemétről Budapestre. Ettől függően bőven elég idő maradhat bárkinek megfulladni két óra alatt sajnos. Ez sehol az országban nincs másképp, és ne számítsunk ilyenkor minden esetben száz százalékosn magunkra, gondoljunk bele - senki sem gondolhatja komolyan, hogyha baj van, az épp fuldokló és hörgő szerettét lesz idegrendszere, biztonsága, lélekjelenléte vagy akár fizikai ereje pláne szakértelme egymaga autóba tenni, a cuccait összekészíteni, és vezetni vele az éjszaka közepén a legközelebbi kórházig, lehet, hogy sikerül, de ne várjuk ezt meg.

  Nagyon nehéz a felismerés és a beismerés a félelem és a mentális harc miatt, mivel nem hisszük el, hogy velünk is megtörténhet a baj. Jóra nézzük, megmagyarázzuk az eseményeket, ezért nagyon fontos, hogy legyen irányelveink, meg kell magunknak előre határozni, hogy ha bizonyos műszerek bizonyos számokat mutatnak, bizonyos jelek előtűnnek, akkor nincs mese, mentőt kell hívni. Ne relativizáljunk semmit, a számok számítanak kizárólag, pláne a szaturációmérőn, nem az, hogy éppen adott ember hogyan érzi magát.

  Ha kórházba kell menni, az esetleges gyógyszerérzékenységet, valamint a rendszeresen vagy aktuálisan szedett gyógyszerek neveit írjuk össze magunknak, hogy a mentős, orvos, kórházi ápoló tudja ezt azonnal, ne a felhővel kelljen küzdeni ami néha összeomlik, túlterhelt. Lehetőleg azt is írjuk le, hogy mikor szokta az illető szedni, ha esti és reggeli gyógyszer összekeveredik keringési, anyagcserével kapcsolatos gyógyszereknél, akkor az is okozhat problémát.

  Néhány napnyi gyógyszert összekészítve még ezzel együtt is adjunk az illetőnek ha neadj' úristen kórházba kerül, mert az is idő, amíg az ember megtalálja a helyét a kórházi rendszerben, előfordulhat, hogy jól jön, de mindenképp csak akkor és azt a gyógyszert szedjük, amit az orvos, a nővér is ad, nehogy duplán kapjunk valamit - ezt egyeztetni kell, vésztartalékunk viszont mindenképp legyen, ne maradjunk szív-, vérnyomás-, cukorgyógyszerek nélkül. Gyógyszer ami a covid osztályra bekerül, az távozáskor nem vihető el, hogy ne vigyünk haza semmit a betegségből, ezért nem érdemes egész doboz gyógyszert bevinni.

  A kórházba kerülés kutyafuttában történik, ne aggódjunk, hogyha nem tudtunk mindent összeszedni,** a jelenlét a legfontosabb**. Mindenképp tudjuk meg viszont, hogy hová fektették a hozzátartozónkat, ez eltarthat egy darabig, mivel az ember vándorol a rendszerben az első pár nap folyamán, illetve hogyha mi kerülünk kórházba, kérdezzük meg és küldjük el SMS-ben a kintieknek, mindig, hogy hol vagyunk, mert ugyan a kórházba nem lehet bejönni, de így lehet csomagot küldeni. Legyünk mindig jóban a portással és a recepcióssal, nagyon köszönjük meg nekik mindig a mindent. Ne próbáljunk lefizetni senkit, mert az nagyon visszás, de a kedves szó a reggeli órákban, egy megértő kérdés, egy tábla csokoládé csodákat tesz (annak is aki adja).

  Nyugodtan mondjuk meg a betegnek, ha mi vagyunk betegek pedig vegyük tudomásul, hogy a covid betegséget nem lehet végigszenvedni, hanem csak végigdolgozni lehet sajnos. Orvosi javaslatnak megfelelően egyre többet kell mozogni, tüdőt tornáztatni és bizni, hinni saját magunkban, ehhez a plusz bizalmat, erőt, és a hitet, támogatást, és a munkának az értelmét kell adnia a családnak és ismerősöknek is.

  Kórházi ügyintézés során legyünk egymásnak jelen, ne egyedül intézzük a dolgokat, osszuk meg a feladatokat, illetve két telefon között várjunk néha pár percet, és egymásnak, barátainknak, vagy egy párnának adjuk ki túláradó érzelmeinket, a dühünket, elkeseredettségünket ne a kórházi dolgozókra hárítsuk, hanem egymással osszuk meg. Ne felejtsük el, hogy nem feltétlenül segítünk azon aki bent van azzal, hogyha ordítozunk egy nővérrel vagy egy orvossal, mindkét félnek érthetőek az indokai és elmeállapota, de egyik fél igazától sem gyógyul gyorsabban aki beteg, sőt.

  A kórházak ellátása még egy jó kórházban is hagy maga után kívánnni valókat, covid idején különösen nagy hangsúlyt kellene fektetni a wc-k és zuhanyzók takarítására, de erre sok helyen nincs kapacitás. Fertőtlenítőkendőt, kézfertőtlenítőt, fertőtlenítő spray-t (MOL kúton lehet kapni 3 literes fertőtlenítő-folyadékot, azzal utántölthető), illetve vécére tehető ülőke formájú papírt adjunk annak aki kórházba kerül, illetve a vécét használat előtt és után csukott fedéllel húzzuk le. Előfordulhat, hogy a vécét nem lehet lehúzni sajnos, arra nincs ötletem, pláne ha valaki beteg, de akkor szólni kell, és addig marad sajnos a kacsa.

  Mindenképp adjunk a kórházba költöző betegnek evőeszközt, saját poharat, mert a kórházakban vagy nincs, vagy használhatatlan, valamint aprót, mert ha lábadozni kezd valaki akkor jól esik, hogy ihat egy kávét az automatából.

  Szomorú tanulság, hogy az oxigén nagyon gyorsan fogy. A kis kiszerelés, amit lehet gyógyszertárban kapni és olyan rendszerrel működik, illetve úgy is néz ki, mint egy átlagos tejszínhabfújó, az pontosan annyi ideig is jó, mintha ezutóbbit folyamatosan nyomnánk. Hiába tűnik soknak a 20 liter, az kb 5 perc, és nem is nagyon lehet kényelmesen használni. Azért van, hogy a Linde, vagy más gázszolgáltatók viszik házhoz a nagyobb mennyiségű oxigént, mert éppúgy mint a PB gáz, az oxigén is hogyha sok mennyiséget kér az ember, már nem mindegy, hogy milyen tárolási, nyomáscsökkentési rendszerrel van szerelve, valamint elég nehéz a palack, méretre is akkora mint egy gázpalack vagy nagyobb,** jó ezt szakemberrel hozatni-viteteni**. Pontosan ugyan úgy, mint a gázpalack betéti díjas, amit visszakap az ember ha visszaadja a tartályt. Édesapámnak felírták a kórházban, két nagy tartály kb 6 napig elég, ingyen jönnek tölteni, a palackok betéti díját kellett kifizetni.

  Szellőztessünk rendszeresen és sokat, illetve ne legyen túl meleg otthon, 20-21 foknál ne nagyon fűtsünk be jobban, nyilván mindenkinek máshol van a komfortérzete, de ne legyen nagyon meleg, a száraz levegő nem tesz jót a tüdőnek és betegség is lassabban távozik.
  Kevés szó esik adott emberről a rendszerben, ha valaki kórházba kerül, gondoljunk a helyzetébe. Minden le van zárva, látogatni nem lehet, arcokat nem lát, ülve kell aludni, éjszakák és nappalok összefolynak, köhögés, adott esetben láz, fáradtság gyötri, naponta akár többször szúrják, cukrot ellenőriznek amitől az összes ujjbegye lyukas és fáj, canult ki-be kapkodják a testében miközben annyi ereje sincs, hogy megpihenés nélkül, egy körben menjen el a vécéig, vagy a fent említett okok, vagy pusztán a fáradtság miatt kacsába kell a dolgokat végezni. Mindeközben rohanva, állandóan dolgozó nővérek és orvosok sokszor (el nem ítélhető módon) nem az embert, hanem a betegséget gyógyítják és úgy fordítgatják mint egy darab húst. Tisztelet a kivételnek, de ilyen terhelés és kimerültség mellett lehetetlen már csak az idő hiánya miatt is eleget foglalkozni egy-egy emberrel, az állapotok és a kiégés nem egy-egy orvos vagy ápoló hibája, mégis, betegként és a betegek hozzátartozójaként ezt az állapotot és a hatásait kezelni kell tudni. Az ember méltósága és önmaga értéke vész el ennél kevesebbtől is ilyenkor, amit pláne úgy, hogy nem lehet látogatni nagyon nehéz megtartani. Fontos, hogy annak aki bekerül a kórházba valahogy értésére adjuk, hogy értékes, hogy hiányzik, illetve a teljesen egyértelműen és törvényszerűen kialakuló depresszióját kezeljük azzal, hogy lehetőséget adunk rá, hogy ne hagyja el magát. Legyen egy szebb pizsamája, legyen váltás pizsamája, tudjon borotválkozni, tudjon fésülködni, megfürdeni, arcot lemosni, legyen nála a kedvenc kréme, tudjon körmöt vágni, manikűrözni, egy szebb, rendes papucsa lehessen, hogy tudjon róla, hogy mikor milyen foci vagy kosárlabda vagy pingpong meccs van, hogy hanyadik lett Verstappen, vagy kivel jött össze kicsoda a Szulejmánban ha neki az a fontos, vagy egészen őszintén bármije lehessen ami neki fontos. Ha ez egy valamilyen tea, akkor az, ha ez egy hajpánt akkor az - gondoljunk bele, hogy adott embert mi tesz azzá ami, és próbáljuk neki odamenteni, hogy embernek érezze magát.

  Tanulság, hogy a megelőzés nem csak a testnek, hanem a léleknek is fontos. Ne várjuk meg azt, hogy a másik kórházba kerüljön, hogy megkérdezzük tőle, hogy hogy van. Ne várjuk meg megmondani, hogy szeretjük, ne várjuk meg őszintén kimondani, hogy mitől félünk, hogy fontos nekünk a másik és hogy miért. Ettől leszünk értékesek egymásnak, ettől lesz ereje annak is aki bent fekszik és annak is aki otthon maradt. Ettől lesz értelme mintegy feladatról, hivatásról beszélni a meggyógyulásról, mert sajnos tudni kell akarni hazajönni is, lenni kell miért. Nagyon nagyon kellemetlen, amikor telefonon, két hét különlevés után egy beteg, gyönge hangot próbálunk fejtegetni telefonon keresztül, hogy mit mondhat az oxigénmaszkon keresztül, ne ekkor kelljen elkezdeni megnyílni egymásnak, őszintének lenni. DE! Ha addig nem ment, ekkor mindenképp fog, és ekkor lehet alkalmunk kérdezni, mindenképp ragadjuk meg az alkalmat és azzal is aki otthon maradt, azzal is aki bent van legyünk őszinték. Fontos, hogy ne siránkozzunk egymásnak, hanem kérdezzünk és figyeljünk a másikra, és amikor vége lesz a tortúrának, egy sokkal őszintébb és teljesebb közegben találjuk magunkat vele, mert közösen vészeltük át a bajt, amiből kénytelenek voltunk előre menekülni.

  Ki tudunk belőle jönni többként testileg, lelkileg, mentálisan és antitestszám tekintetében is, betegség előtt és után is legyünk ott egymásnak, és vigyázzunk egymásra.

  Összességében:

  Szerezzünk be szaturációmérőt, használjuk úgy, mint ahogy hőmérőt használnánk, ha betegnek érezzük magunkat, ellenőrizzük, 90 alá eső szaturációnál hívjunk mentőt

  Ne közszájon forgó légzőpróbákkal döntsük el, hogy jól vagyunk-e, a tüdő bírja a legtovább, ha a rossz légzést megvárjuk, már régen rossz

  A számoknak higgyünk, amit műszer mutat, ne az érzelmeinknek, amik csalnak oxigénhiányos állapotban, ami az életünkbe kerülhet

  A kórházba kerülés kutyafuttában történik, mindenképp tudjuk meg, hogy hová fektették a hozzátartozónkat, ez eltarthat egy darabig, mivel az ember vándorol a rendszerben az első pár nap folyamán. Hogyha mi kerülünk kórházba, kérdezzük meg és küldjük el SMS-ben a kintieknek, hogy hol vagyunk, a kórházba nem lehet bejönni, de így lehet csomagot küldeni. Legyünk mindig jóban a portással és a recepcióssal, nagyon köszönjük meg nekik, ne próbáljunk lefizetni senkit, de kedves szó a reggeli órákban és egy tábla csokoládé csodákat tesz annak is aki adja.

  kórházba kerüléskor vigyünk be/küldjünk be: listát a az esetleges gyógyszerérzékenységről, valamint a rendszeresen vagy aktuálisan szedett gyógyszerek neveiről és szedésükről, (egy-két napnyi gyógyszer legyen is nálunk vész esetére ha akadozna a rendszer, de mindig tudjon róla a nővér, ez csak vésztartalék ha nem jutnánk időben gyógyszerhez, alapvetően mindenki kap gyógyszert kórházban), tisztálkodószereket, fertőtlenítőkendőt, fertőtlenítő spray-t, vécépapírt, telefontöltőt, evőeszközt, váltás pizsamát, és az életminőség és a depresszió leküzdése végett ne csak alapvető túlélőkészletet, hanem extrát is ami komfortot hoz, borotválkozószettet, arckrémet, arclemosót, egy jobb papucsot, ollót, körömcsipeszt. Valami nagyon könnyű könyvet, zenét, fülhallgatót, keresztrejtvényt, aprópénzt hogy kávét teát lehessen inni.

  A boltban kapható kis oxigénflakonok 10-20 liter oxigénnel kb 5 percig bírják, ha baj van, akkor ennél több és tovább kell, a mentőben és a kórházban van oxigén, ezért is érdemes hívni, illetve orvos fel tud írni otthonra nagyobb mennyiséget, ezt szakember szállítja, betétdíjas mint minden más gázpalack.

  Ügyintézés során legyünk egymásnak jelen, a dühünket, elkeseredettségünket ne a kórházi dolgozókra hárítsuk, hanem egymással osszuk meg, ne felejtsük el, hogy nem feltétlenül segítünk azon aki bent van azzal, hogyha ordítozunk egy nővérrel vagy egy orvossal, mindkét félnek érthetőek az indokai, de egyiktől sem gyógyul gyorsabban aki beteg, sőt.
  Legyünk őszinték a bajban és az egészségben, fejezzük ki szeretetünket és félelmünket, akár kritikánkat, aggodalmunkat mással már az előtt, hogy megtörténne a baj, legyünk jelen, kérdezzünk és figyeljünk. Legyünk egymásnak értékesek.

  Kórházban levő embernek ne siránkozzunk, hanem hallgassuk meg és osszuk meg vele az érzelmeinket, lopjuk be neki a kórházba ami hiányzik kintről, ez lehet rajz a gyerektől, unokától, történetek, sportesemények, pletykák.

  Legyünk együtt a bajban, és használjuk ki, hogy a másiknak szüksége van ránk, és ragadjuk meg az alkalmat, hogy bebizonyítsuk, hogy együtt vagyunk velük, és megértik majd, hogy nem szabad elhagyniuk magukat.

  [ Szerkesztve ]

  Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

Új hozzászólás Aktív témák