Új hozzászólás Aktív témák

• #22955 thyeby őstag

  Új Válasz 2014-02-06 12:13:10 #22955

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  Ebből a videóból loptam ki a képkockát.

  Tulajdonképpen kíváncsi voltam, hogy a gyakorló szakma hogyan oldaná meg, illetve mit szól ehhez a megoldáshoz.

  Legközelebb a Balázs szemlélete áll hozzám, mert magam is a másik oldalon martam volna be idegen csapot. De én nem az esztétika, hanem a statika miatt, ugyanis belül kapja jelen székláb azt a húzó terhelést, ami kikezdi a rostok kohézióját. Megvallom, kicsit csodálkoztam is, hogy Matthias ezt mérnökember létére nem gondolta talán eléggé át. Mindettől függetlenül bízok az ő megoldásában, és lehet, hogy én hamarkodtam el ezt a statika dolgot. Ám ha már bajolok a bemarással, azt hiszem, mindkét oldalon tettem volna idegen csapot.

  Nagyon jól jött a másik videó is unreg1 kollégától, ami egy megszólalásig hasonló törés javítását mutatja be. Az is egy alternatíva. Tulajdonképpen bárhova, bármilyen idegencsapot toldunk be, az biztos, hogy tovább javítja a a kötést.

  Jómagam mélyebben (akár a teljes székláb vastagságában), de keskenyebben martam volna be idegencsapot, így az idegen csapot nem lapjával, hanem élével tudtam volna pászítani. Mert úgy egy léptékkel nagyobb felületen oszlik el a terhelés.

  A felületkezelés persze egy teljesen másik témakör is lehetne akár. Ebben is osztom a Balázs véleményét: Visszacsiszolni az egész lábat, és újra kezelni a tiszta fát. No, és abban is, hogy nem mindegy, ki, és mire fogja használni a széket. Lagzi Lajcsi alatt nem sokáig maradna ez egyben, míg Hesna akár ugrabugrálhatna is rajta.

  Valamikor sok évvel ezelőtt volt itt a fórumon egy parázs vita akörül, hogy milyen jelene, és pláne jövője van asz asztalos szakmának a CNC-k és a nagyipari termelés korában. Balázs akkor a CNC-nek szavazott nagyobb jövőt a klasszikus szakma rovására. És ebben teljesen igaza is volt. Azért emlegetem most fel egykori eszmecserénket, mert kábé ez a székláb mutatja a lényeget.
  Sok ilyen törött székláb van a világban. Mindet CNC csinálta. Mert egy asztalos kezét ilyen alkotás nemigen hagyja el, legfeljebb abban az esetben, ha nem szereti, nem érti a fát. Mert itt arról van szó, hogy a rostirány egy tömbből kimart idom esetében igen szerencsétlenül alakult - ezt a darab fát mindössze 180º-al át kellett volna fordítani a CNC maróasztalán, úgy épp a javunkra kanyarodott volna a rost.
  És mégis, ilyen széklábakkal van tele a világ, s nem míves asztalosremekekkel. Kicsit azért is, mert egy CNC-s székláb nyilvánvalóan olcsóbb, miközben ugyanolyan szép, mint egy lelkes asztalos remeke. A vásárló meg aztán végképp nem ért ahhoz, hogy mi a különbség az egyik és a másik közt. Neki mindkettő teljesen egyforma, csak a kézzel készült sokkal drágább. Így aztán piaci igény a CNC malmára hajtja a vizet.

  ácsszerzet #22943:

  Egy asztalos nem örömmel használ vasat, akármilyen erős anyag is az. Látod, hogy ellenkezik a szakma még attól is, hogy a bútorlapot, amit nem igazán nevezhetünk fának pedig, Reisser-csavarral fogassa össze.
  A köldökcsapos toldásod elvileg briliáns, de Winner_hun kolléga gyakorlati ember lévén ezt élből elvetette. Méltán. Mert aki ezt pontosan akarja megvalósítani, annak annyi ideje rámegy, amennyi alatt készít egy komplett új széket. Segédeszközöket kellene gyártani hozzá, ezmiatt árban pedig már túl is lépnénk egy új szék (esetleg garnitúra) árát.

  pali923 #22953:

  "Én nem mertem kókányolni, vettem hasonló fadarabot, és csináltam egy új lábat. De én amatőr vagyok."
  Akkor profi amatőr vagy. Nincs is annál jobb megoldás, mint amit Sanyabá javallott. És ehhez mérve valóban, a legjobb idegencsapos megoldás is csak kókányolás. Csak ugye idő, pénz, affinitás.

  martong #22954:

  "Mi az oka annak, hogy a videón az idegen csapot a töréssel inkább párhuzamosan helyezte be, nem pedig merőlegesen, ahogy nekem logikus lett volna?"

  A köldökcsap a nyíró terhelést prímán bíri. A húzót pedig gyakorlatilag sehogyan. Jó megoldás lehet azonban a Te irányod, ha jól besüllyesztett csavarral erősítjük így, majd a csavar fejét egy kis darab valódi fa köldökcsappal elfedjük.

  "Ill. én érzésre egy ilyen hosszú törési felületnél 2 csapot raktam volna be."

  Ezzel óvatosan köll bánni. Általában mindenféle csapolásra (nyilván az átlapolásra nem) igaz az, hogy a csap szélessége az anyagvastagság harmada. Ekkor ideális, mert ha kevesebb, akkor a csap gyenge, ha több, akkor pedig az illesztendő anyagot gyengítjük el. Ha eltérünk a harmad elvtől, akkor inkább picikét lehet több a csap vastagsága, mint kevesebb.

  "Winner_hun #22940":

  "Ha passzol a 2 db akkor összeragaszt, aztán az illesztéseknél csiszolás-pácolás-lakkozás."

  Számomra nem először jön le a hozzászólásodból, hogy nem csupán gyakorló, hanem kifejezetten gyakorlatias jómunkásember vagy. Nagyon sokan nem hisznek/bíznak a faipari ragasztó erejében és tartósságában. Nekem még soha nem sikerült ragasztást úgy szétszednem, hogy ne a fa sérüljön, hanem a ragasztó adja meg magát. A ragasztó és a fa között olyan erős kötés alakul ki, ami a rostok egymás közötti természetes kohézióját rendre felülmúlja. Fafajfüggő is ez biztosan, de én még nem találkoztam azzal a fafajjal.
  Az idegen csap használata annyiból releváns, hogy jó valószínűséggel a törött felület epszilon környezetének rostjai nagyjából párhuzamosak lévén a törött felülettel - ott is gyenge láncszemnek fognak mutatkozni.

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák