Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz Szalmakutya #44641 üzenetére

    Nagyapám fegyvermester volt. És a dió gyökerét preferálta nagyon. Abból lehetett a legszebb puskatust faragni vadászpuskához. (Ma, hogy ilyen úri mulatság lett a vadászat, egyetlen dió gyökeréből kifaragott puskatus értéke meghaladja az egész diórönk értékét.) Valóban, éveken át szárítgatta Nagyapa.

    Próbálj rákeresni fakivágó vállalkozóra. Nem mindenki kér fiftinmillion dollárt egy tízperces munkáért. Nekem a kertben úgy vágtak ki négyezer pénzért jó negyvencentis fát, hogy áganként kellett lebontani, nehogy sérüljön mellette épület, kerítés. Egy óra alatt feküdt a fa a földön méteres darabokban. Ha meg egyszerűen csak ki kell borítani, hát az nem munka, nem benzin. Fizetni csak a szakértelemért kell. És látok fiatal fiúkat, akik megszerzik a tanúsítványt, és szinte sóvárogva pecáznak munkára, hogy élesben próbálhassák, gyakorolhassák a tudásukat. Viszik a kamerát magukkal, és felteszik a jutyubra, ha valami speciális döntést oldanak meg, amit kihívásnak tekintenek.

    Nos, igen, az ember ha száraz fát akar, nem sok választása van. Vagy vesz félmillióért egy köbméter konyhakész minőségi amerikai diót, vagy vesz zsákbamacskát igen sokkal olcsóbban, vagy előre gondolkozik, és lesz neki ingyé/nagyonoccóé príma dió néhány év után.

    Van egy japán zongorakészítő vállalkozás. Nagyon megragadt bennem, mint az előrelátás iskolapéldája. Egy faszi minden évben letárolt fa alapanyagot, megjelölve, hogy mikori vágás. Egész életén át csinálta, majd a fiára örökítette ezzel a meghagyással: Amikor az első rakat száz éves fához hozzáférsz fiam, onnantól kezdve az utódaid olyan tőkét örökölnek mindörökké, hogy minden évben lesz pontosan száz éve száradó fájuk, ha senki nem hagyja ki sose az idei pótlást. És erre épült a zongora készítés. Pici befektetéssel óriástőke, az ükunokádnak. Szívet melengető hozzáállás. Nagyonnagyon emberi.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák