Új hozzászólás Aktív témák

• #8983 thyeby őstag Soká #8982

  Új Válasz 2011-03-19 15:24:28 #8983

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz Soká #8982 üzenetére

  Visszaemlékszem én annak a rendszernek minden kínjára, elég sokat éltem benne. Nem voltam párttitkár - mégcsak párttag sem.
  Nagyon csalódott voltam egyszer abban a rendszerben. Munka mellett elvállaltam egy óvoda kilambériázását. Nagy munka volt. Sokadik napon éjfél körül végeztem a munkával. Az utolsó buszt még elértem. Leszálltam, és halálos fáradtan bandukoltam haza. A hátamon a batyum, benne a szerszámaim. Szinte vonszoltam magam. Egyéb sem kellett a rendőrjárőröknek, mint az én látványom. Kiugrottak a daktariból, és négyen körbeállva kipakoltatták velem a batyumat a járdára a házunk előtt. Nem tudtam igazolni magam, de nem engedték, hogy kétszáz méternyire hazaszaladjak érte. Megalázó volt, kiszolgáltatott voltam, és az volt az a pont, amikor kiábrándultam a rendszerből. És ezmiatt örültem nagyon a rendszerváltásnak.
  No, az új rendszer nagyon gyorsan megérttette velem, amit Kádáréknak sosem sikerült. De már eső után köpönyeg.
  Szerintem az az emberi butaság, hogy tömegek elhiszik, a kapitalizmus, a demokrácia zászlaja alatt becses dolog, és nem veszik észre, hogy a romlott erkölcsre épül itt minden. A kíméletlenségre, a könyörtelenségre. Mert most az a dal, hogy aki munkanélküli, aki hajléktalan, az jól megérdemli a sorsát. A halálbüntetést álszentül eltöröltük, és közben nem a bűnözőket, hanem a hajléktalanokat ítéljük halálra. Azokat a hajléktalanokat, akiknek nem jutott már élet ebben a nagy igazságos világban. És azokat a gyerekeket nézzük éhezni, akiknek a szüleinek nem jutott munka. Illetve nem nézzük! Elfordítjuk a tekintetünket, a homokba dugjuk a fejünket.
  Hát ez a mi szabadságunk. Van világútlevelem immár húsz éve. De még sosem jutottam túl az országhatáron ebben a kurvanagy szabadságban. Illetve túljutottam. Mentem Bécsbe seftelni, mert megszűnt a munkahelyem, mentem Ukrajnába évekig naponta tankolni, hogy tudjak valahogyan megélni. Jártam a tilos utakat, vám és devizabűncselekményeket, mert ha nem tettem volna, ma én is hajléktalan lennék talán. Féltem a lányom az extázitablettától, féltem a fiam a 250-el száguldó béjenvéscsemetéktől, féltem az egész családomat sötétedés után az utcán tudni bármi okból. A nagy szabadság a szememben annyit jelent, hogy tilos bár, de tömegek jutnak akár nehézfegyverhez is.
  Igen, bújva kellett a szabad európa mellett guggolni. Már nem lennék én kíváncsi a szabad európa egyetlen szólamára sem. Már megtanultam, miért volt az tilos. Most, mikor már késő. Már nem érezném megszégyenítőnek, hogy kipakoltatják a járdára a hátizsák szerszámomat. Most az a megszégyenítő, hogy az állam, a bankok, a munkaadók nyíltan kopasztanak. Elvesznek minden elvehetőt annak a terhe mellett, hogy ha nem tetszik, mehetsz az utcára megfagyni. Ez lófasz, ez nem demokrácia. Hogy elhiszi ezt demokráciának egy egész ország, az a butaság.
  Aki összeveti, hogy miként volt kiszolgáltatott valaki a múltban, és miként az ma, nem neheztel azokért a kiszolgáltatottságokért.
  Egyetlen dolog van, ami tiltja számomra, hogy előző rendszert istenítsem: Az ÁVÓ-s függönyös warszavák. Azonban miután az letűnt, életet adott azoknak is, akiknek ma pusztulniuk kell. Nem meri az orrát beledugni olyan statisztikába senki, amely korrektül összehasonlít. És számtalan dologról nem készül statisztika. Ki tud arról, hogy hány egzisztencia roppant össze az elmúlt húsz évben? Ki tudja, hányan haltak meg éjszaka a téren a kispadokon a fagytól? Ki tudja, hány gyermek éhezik ma Magyarországon?
  Ez a rendszer mindenkinek ad lehetőséget. Az a rendszer mindenkinek adott kenyeret. Aki éhezik, annak többet ér a kenyér, mint a halál a lehetőségek között.

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák